Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-28 / 73. (1111.) szám
1926 március 28, T&sárn&p. 1^CM-A,SA<vV&n-HTRTiaT> A kassai magyarság Rákóczi sírjánál II. Rákóczi Ferenc 250 éves születésének ér fordulóján a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt megkoszorúzták a zagy fejedelem sírját a kassai dómban — Blanár Béla dr. ünnepi beszéde — A P. M. H- kiküldött munkatársának telefonjelentése — Kassa, március 27. r Ma a magyar nemzet minden hü fia ke- gyeletes sziwel fordul a magyar történelem Mekkája, kuruc Kassa városa felé. A gyönyörű dóm kriptájában alussza örök álmát a bujdosó nagy vezérlőfejedelem legkedveltebb híveivel, szerető édesanyjával s fiával, Józseffel együtt. Kassa város magyarsága ebben az évben kettős Rákóczi-jubileumot ünnepel. A mai napon van kétszázötven esztendeje annak, hogy a magyar történelem legnagyobb, legönzetlenebb alakja, Rákóczi Ferenc Borsiban, ebben a kis zemplén- megyei faluban megszületett s ebben az esztendőben lesz huszadik fordulója annak, hogy Rákóczinak s bujdosó társainak hamvait a magyar nemzet kesrvelete hazahozta az édes hazai földbe. Áhitatos lélekkel zarándokoltunk el ma a kassai székesegyház Rákóczi-kriDtájába, hogy a Prágában, a nagy idegenben élő magyaroknak s a mi nemes magyar missziót teljesítő lapunknak kegyeletét ierójják a szent sírnál. Ugyanazokért az eszmékért küzdünk mi a kisebbségi magyarság érdekében, melyeket nagy Rákóczink vitt küzdelemre: nemzetünkért és szabadságjogainkért. Ehhez az önfeláldozást, önmegtagadást, végtelen kitartást és igazi magvar érzést megkövetelő munkánkhoz kértünk segítséget a bujdosó Rákóczi szellemétől, ebhez a munkához kértünk le’ki erőt. Letörtünk egy kis babérágat az egyik koszorúról s elvisszük magunkkal Prágába, hogy ez a zöld galy figyelmeztessen bennünket szent kötelességünkre, öntsön reményt lelkűnkbe, ha csüggedni találnánk s vezessen előre a nemzeti kötelességteljesi- tés utján. A kassai dóm más ünnepre is készül. Most várja az uj harangokat. Most csak az Orbán-toronvban függ egy nagy harang, amely a hivőket imádságra szólítja. A hívők áldozatkészsége azonban hamarosan összehozta azt az alapot, amely elegendő lesz az uj harangok felszerelésére. Büchner Béla mesteri kezei varázsolják elő Isten dicsőségének uj hirdetőit. A négy hatalmas öutvény már a végső simítás munkáit várja. A 15 mázsás Jézus szivének tiszteletére, a 2 mázsás szent Erzsébetére, a 6 mázsás szent András apostoléra, a legkisebb, a 2 mázsás pedig szer^ Ágoston hippói püspök tiszteletére, lesz felszentelve. A szentelést fényes ünnepségek keretében Csirszky József püspök fogja elvégezni s pünkösdre már a pünkösdi lélek szaván az uj harangok gyönyörű esz-moll játéka hívja egybe a Szentleiket várókat. Korán megyünk a székesegyházba, alig vannak néhányan, akik most reggeli ájtatos- ságukat végzik. A kripta lejárata előtt az északi főfalon Dudits Andor monumentális freskójának körvonalai bontakoznak ki a misztikus homályból. Ott látjuk a vezérlő fejedelem életének főbb momentumait, amint a kis gyermeket Kollonics kalauzolja Bécs felé, hogy magyarságát, múltját megtagadó udvari bábbá sülyessze. Látjuk, amint az ifjú főurat császári zsoldosok sárosi várából fogságra cipelik. A kép közepén ott látjuk a szabadságharc vezérét, kezében a szabadság kibontott zászlajával, környezetében kedvelt vezérei: Károlyi, Bercsényi, Esze Tamás, Pekry Lőrinc, Vak Bottyán. Azután a bujdo- sás évei következnek. Eszterházy Antal és Sibrik gróf könnyes szemmel tekintenek visz- sza a magyar határról, Rákóczi elé XIV. Lajos nyújt vendégszerető karokat, a sort V. Mahmed szultán zárja be. Ott ül a bujdosó a Márvány-tenger partján s Mikes, a hü krónikás könnyel és vérrel Írja meg a rodostói élet reménytelen, vigasztalan napjait. Fenn három kis keretben a hazahozás részleteit és szereplőit látjuk. A hatalmas 12 méteres festmény örök dicsősége a magyar képzőművészetnek. Á Rákóczi-kripta egykor a dóm nagy sírboltjának volt az előcsarnoka. Középen ott áll a hatalmas, siklósi márványból Schulek Frigyes készítette szarkofág, mely a nagy fejedelemnek, édesanyjának s József fiának hamvait tartalmazza. A szarkofágon hatalmas babérkoszorú, melyet a múlt esztendőben az országos kongresszus alkalmából a keresztényszocialista párt helyezett el. A falakon körbe koszorúk és szalagok. A hazahozatal alkalmából 1001 koszorút halmozott fel a sírboltban a magyar nemzet kegyelete, ezekből most még 90 van meg. A Rákóczi-szarkofágtól jobbra-balra a hü vezérekn ekEaatáházy Antalnak, Sibrik Miklósnak, Nagy Bercsényi Miklósnak és nejének, Csáky Krisztinának a huuyadmegyei Caprivrából való márványsiremlékei. Eszterházy szarkofágján fehér tulipán, ezen a héten hozta egy kassai magyar leány. Minden héten friss virág kerül a nagy szabadsághősök síremlékeire. Az ünnepség Ma reggel kilenc órakor vette kezdetét Kassa város magyarságának kegyeletes ünnepe- A zsúfolásig megtöltött dómban a Rá- kóczi-sirbolt feletti oltárnál Tost Barna kanonok, kassai prépostplébános pontifikálta a rekviemet. Mise után a közönség, melynek soraiban ott láttuk Kassa város magyar társadalmának szinejavát, lezarándokolt az oltár alatti Rákóczj-kriptúba. Az ünneplő tömeget a szűk kripta nem tudta egyszerre befogadni, kis csoportokban vonultak le a koporsóhoz s pár percig ájtatos magukbaszállás után átadták helyüket a dómban várakozó újabb látogatóknak. Blanár Béla dr., Kassa város volt polgármestere, a magyar nemzeti párt elnöke költői beszéd kiséretében helyezte a koporsóra a magyar nemzeti párt kék-sárga szalagos hatalmas babérkoszorúját. A szalagon ezzel a felírással: „Magyar Nemzeti Párt 1926 III. 27.M , A megilletődött csendben a jelenlevők szivében mélyen bevésődtek Blanár Béla ünnepélyes szavai: — Nagyságos fejedelmünknek, nemzetünk dicső vezérének, a magyar ember tündöklő mintakénének születése három és félszázados évfordulóján hálás és szerető hódolattal áldoz székvárosának magyar lakossága. Az ö tettei és tündöklő erényei irányítsanak most is és a századok századán. Szem nem maradt szárazon. A koporsóra hull a virág. Majd az országos kereszténvszodalista párt kassai központjának gvönvörü babér és pálma-koszoruiát a hamvakat őrző koporsóra a párt nevében Wirth Gyula és Tost László tették le. A koszorú szalagja Rákóczi családi szineit viselte és rajta a következő felírás diszlett: „A vallás és szabadság Iánglelkü harcosának az Országos Kercsztényszocialista Párt“. Az első csoport kivonul a kriptából é? helyüket újak foglalják el. Mindenki lezarándokol a sirboltba. Majdnem minden kézben van egv-két szál tavaszi virág, amit letesz a nagy fejedelem koporsójára. A kegyeletes szép ünnep örökre emlékezetes marad mindazok előtt, akik az évfordulón jelerr voltak. r Valódi gyógy likőr » Órákéi “ legfinomabb különlegességet Eredeti £wack-féle „Unióim” gyomorerősitö gyógykeserüt szállít elsőrangú minőségben 5C40 Vereinigte Splritns- n. Likör- indnstrle Aktiengese Ischaft Nahr.-Ostrao, BahnSiofstr. 04. Tel. 196. Benonit, a benzinpanama főszereplőjét, letartóztatták Prága, március 27. Benőni Bohumil neve az emlékezetes nagy benzinpanama perről ismeretes, amely alkalommal Benonit két évi börtönbüntetésre ítélte a biróság. A védelem semmiségi panaszának bejelentése után Benonit 200.000 korona kaució ellenében szabadlábra helyezték, még mielőtt a legfelsőbb biróság az Ítéletet megerősítette volna. Benőni azonban nyomban eltűnt, és minden nyomozás hollétének kiderítésére teljesen eredménytelen volt. Most végre két évi keresés után értesítést kapott az ügyészség Romániából, hogy Benonit ott letartóztatták. Időközben a többi benzinpanamisták már letöltötték büntetésüket és már valamennyien szabadlábon vannak. Benonit tegnap este Prágába hozták és azonnal a törvényszék fogházába szállították, ahonnét valószinüleg a noryi fegyházba viszik. Benőni természetesen kénytelen lesz most a két évi börtön- büntetését leülni, azonkívül elveszti a 20Q000 korona kauciót, sőt a szökésért még külön büntetést is kap. Abd el Krím repüTőgépei Páris, március 27. A Journal rabati jelentése szerint a ritfkabilok támadást kezdenek a rosdii dzsebel és a mtuyi szakasz ellen. Francia körökben nagy csodálkozást keltett, hogy Abd el Krina kiváló ujrendszerü gépfegyvereken, ágyaikon és aknavetőkön .kívül számos repülőgéppel is rendelkezik. ditás: harc és nincs annak értéke, ami harc nélkül hullott az ölünkbe. Te megnehezítetted nekem a hódítást, messzire, végtelenül messzire lódítottad el tőlem az öklöddel a boldogság lehetőségét. És én annál inkább akartam, minél lehetetlenebbnek láttam. Szeretni, szeretni . . . Csak a lehetetlennek látszót érdemes szeretni, csak az elérhetetlennek látszót érdemes az egekből lehozni... Csak Vitte ria Colonnát érdemes szeretni. Ha nem zúzod szét az orromat, nem gondoltam volna Vittoria Colonnára. De te elcsúfítottál. Aki látott, nevetett rajtam és ez a nevetés úgy zuhogott rám, mint szikkadt földbe a termékenyítő zápor. Nevettek és én éreztem, hogy valamit szembe kell állítanom ezzel a nevetéssel. Valamivé lennem kell, hogy az emberek ne a csúnyaságomat bámulják, ha az utcán elmennek mellettem. Akartam, hogy ne ezt adják súgva tovább egymásnak: itt megy a világ legcsunyább embere . . . Akartam és mert nagyon csúnya voltam, nagyot kellett akarnom . . . Midiéi Angélót csináltam magamból. Te, belőlem sose lett volna Michel Angtelo, ha az öklöddel nem csapsz az arcomba. Ez az ökölcsapás avatott művésszé. És a művész meghódította Vitteria Colonnát . . . Igyál . . . Haragszol rám, mert elhódítottam tőled a múzsákat? Gyűlölsz, mert elhódítottam előled Vittoria Colonnát? Te akartad . .", Igyál hát ... Miért nézel oly bambán magad elé? Ugy-e fáj most az ökölcsapás, amelyet az orromra mértél? Torrigiani az asztalra könyökölt. Fejét alátámasztotta a karjával, másik kezével meg a poharat forgatta. — Én tőlem nem hódítottad el őt. Sokat hallottam róla, de sose láttam őt. Hogy hódítottad volna hát el tőlem? — Mindenkitől elhódítottam. Mert nincs ember Itáliában, aki ne lenne szerelmes Vittoria Colonnába. — Minden szerelmes igy gondolkozik. Jólesik félteni a zsákmányt, elhiteti hát magával, hogy mindenki az ő vadja után leselkedik. Nagyzási hóbort ... De mit szólnál, ha megsavanyitanám a boldogságodat? — Volna lelked ilyet tenni? No ne félj, nem mondok rosszat Vit- toria Colonnáról . . . Még ha akarnék, se tudnék ilyet mondani. Csak a sikeredet akarom kissé alább szállítani . , . Te, tudod-e, hogy nem is vagy olyan csúnya, amilyennek azért akarsz magad előtt látszani, hogy minél nagyobbra értékelhesd a sikeredet? — Neked olyan vagyok, amilyennek te látsz. — És Vittoria Colonnának is olyan vagy, amilyennek ő lát. Azt hiszed, szeretne, ha oiyan csúnya lennél, amilyennek elfogultságodban te látod magadat? Messer Michel Angelo, én tapasztaltabb férfi vagyok, mint te és ha én mondom, elhiheted, hogy nincs az a nő a világon, akinek szentebb lenne a művészet, mint a férfi. Más a Inüvészet és más a férfi. És egy vályogvető cigány szépsége nagyobb ^hódító erő, mint Michel Angelo művészete. — Ostobaságokat beszélsz, kedves Torrigiani. Hogyan hódíthattam volna meg őt, ha csak a szép férfi érdekli az asszonyt? ■— Mondottam már, hogy nincs annyi okod a csúnyaságoddal dicsekedni, mint gondolod. Nitícs csúnya művész. Aki szépet tud alkotni, nem lehet csúnya és Michel Angelo megalkotta a tökéletes szépet . . . Miért nézel oly ostobán rám, mintha nem értenéd, amit mondok . . . Mindig a szépről álmodtál, mindig a szépre gondoltál . . . Nem vetted még észre másokon, hogy mennyire megszépül az arc, ha az agyban egy szép gondolat születik meg? Nem lehet csúnya, akinek a gondolatai szépek és Vittoria Colomra szépnek lát, mert meglátja a gondolataidat . . . Igyál, Michel Angelo . . . Igyál és ne busulj, ha netalántán megbántottam volna a hiúságodat azzal, hogy nem te vagy Itaioa legcsunyább férfia. Michel Angelo a zsebébe nyúlt és az asztalra dobott egy aranyat Barettjét a fejébe csapta és kifelé indult, anélkül, hogy Torri- gianitől elköszönt volna. Az ajtóból hátraszólt: — Gazfickó, csak most vágtad igazán arcomba az öklödet Az ősök —■ Krónikás történet — Irta: Palásthy Marcell Előtte állt a Homokos-csárda bodzalévérü „tintatartója" s a leányarcu fiatal gróf próbálgatta egy ideig, hogy fog-e a rozsdás loliszerszám, aztán mégis csak megírta ezt a levelet: „Febérhaju, édes, fiatal Nagyanyácskám! Ezt a levelet nem a kassai szemináriumban, hanem a szelepcsényi határ szélén őrtálló Homo- kos-csárdában írom. Ezzel pedig már el is árultam, amire pedig gyöngéden szerettelek volna előkészítem, kedves, jó nagymama: — Szelepcsényi Hugó gróf sohasem lesz püspök, hanem földet túró paraszt akar lenni, akinek hajnali kakasszótól esti harangszóig sok dolga lesz ugyan, de annyi ideje marad közben, hogy veled együtt örüljön a hétköznapi, boldog, csöndes életnek. így lesz, édes nagymama és ha nagy elhatározásommal nem is merek a jóságos szemed elé kerülni, — hanem erre a levélre bízom a gyónásomat, — jól tudod mégis, — hogy amit a Szelepcsényi grófok elhatároztak, azt meg is tartották mindig. Tisztán áll előttem ez a tanulság, mióta a szeminárium csöndes, ráérő óráiban áttanulmányoztam a családunk történetét alaposan. És bár tudom, hogy a leolvadt Szelepcsényi- dominium utolsó gazdájának csak vagy a katonai pályán, vagy az Ur szőlőjében terem gyümölcs, — egyik pályára sem érzek hivatást, kedves, jó nagymama. Tudod, hogy a Ruhestandig Habtaohtban-állás- ról meg van a magam külön véleménye, a papi pályától pedig — ismétlem ezt — a családunk történetének tanulságai tiltanak eL — Tudod — ugye — nagyanyuskám, hogy a Szelepcsényi-familiában ketten valának püspökök. Névszerint Péter és Pál püspökök voltak ez őseink. Péter püspök — ahogyan most már hitelesen tudom — akkor lett ura a garamszentkereszti püspöki aulának, amikor a Garam völgye fölött hol a nagyhírű Ali ben Rasid volt a legfőbb pápa, hol a császár generálisai a legfőbb basák. Az aula akkori, febérhaju és fehérlelkü püspökét addig kápráztatta ez a háborús kegyúri kaleidoszkóp az ő folytonos változásával s addig dur- rogták teli borzalmakkal az ő szelíd lelkét a körülötte emberéletre nagy dörrenésekkel acsarkodó csatakigyók, hogy felvágyott a szűzi módon egyenletes fehér mennyei világosságba, hol is a szelíd Szeráfok és délceg Cherubiuok, a büszke Trónok és Uraságok ezerhuxu hárfák muzsikájától kisérve, nem lankadó szárnyalással zengik a Seregek Urának dicséretét. így vált gazdátlanná a félszigeten álló, erős bástyafalakkal védett aula és Péter gróf azon idők erkölcsei szerint, megszerző magának azt. Kétszáz fejszéssel, lajtorjással, ötven darabonttal és huszonöt jópuskás gyetvai muskétással elfoglalta az elárvult aulát. Ezen módon lett ő Péter püspök de genere Szelepcsény és igen nagyon jól érezte magát ebben a méltóságában. Igaz, hogy a császár ad audiendum verbum citálta nem is egyszer; de jobb dolga is volt annál, hogy portyázó martalóchadak közepette Bécsbe ráuduljon föl fejmosásért, amire hiszen rászolgált. Majd a hatalmas Ali ben Rasid duplázott rá szépen kisallangozott irádéval, hogy: így, meg úgy, te kutyahitü eb, ez lesz, meg az lesz, ha nem hozod ide a fejedet kaftángombnak a hős és fényes- séges Ali ben Rasid számára. Péter püspök azonban egyáltalán, nem tartotta jó mulatságnak,- hogy fölkenetlen püspöki feje, mint idegen diszgomb fejezze be pályafutását, hát nem nagyon sietett Fülekre sem. Jöttek hát ellene hol a császár hadai, hol a pasáé, de — história van erről — a kontyosok és copfosok mindig egymást ették meg végül és Péter püspök közben nyugodtan hüsölhetett a castellum szakállszáritóján, zamatos, törökmódi feketelevest szűrésűivé mézes nádon. Végül azután pápa őszentsége kiátkozta a „megátalkodott martalóc-eretneket" s ettől-e, nem ettől-e? — de egy bőséges urnapi ebéd után az öblös karosszékben félrebülenő fejjel örökre elaludt Péter püspök, a szepesi gyolcs asztalkendőt — amelyre a miavai tündémjju lányok hímeztek szép kövér bazsarózsákat — végiglocsolva a feldőlő, nehéz billikomból kicsorduló egri bikavérrel. Halála után üresen találták püspöki pincéjét és könyvtárát. (Ez utóbbinak java kincsét a szegényebb eklézsiáknak adományozta, a selejtesebbje pedig igen alkalmas fidibuszt adott a herba nico- t i a n a meggyújtására. A pince ürességének okát pedig ugyan ki józan ember kutatná?) Ez volt — jó nagymamácskám — famíliánk első püspöke Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA.STT^ 3
