Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-28 / 73. (1111.) szám
2 ! '^tj®GAI.iWA<'»Va.i».HfPTlaT> 1926 március 28, vasárnap. Presbiteri konferencia Komirom, mácius 28. A nemrég még ünnepszámba vett gyümölcsoltó Boldogasszony napján nagy jelentőségű találkozót adott egymásnak a komáromi református egyházmegyéhez tartozó egyházközségek presbltériumi képviselete az ősi komáromi kollégium nagytermében. A presbiteri konferenciát Gyalókay László esperes hívta össze, hogy megvitassák az anya- ’és leányegyházak lelkészei és elöljárói az egyház nehéz helyzetét, s a teendőket, amelyek az egy- házépités munkájában a presbiterekre hárulnak. Mintegy háromszáz egyházmegyei képviselő jelenlétében nyitotta meg a nevezetes konferenciát Gyalókay László esperes. Magasszárnyalásu imában kérte az Isten áldását az egyház érdekében kifejtendő munkára. A konferencia arra van hivatva, bogy meghatározza az egyház körül tornyosuló veszedelmekkel szemben kívánatos teendőket, s melyek teljesítésétől függ az anyaszentegyház jövője. Napirend előtt Fülöp Zsigmond, a komáromi egyház,, főgondnoka köszöntötte a konferenciát, s tartott előadást „Egyházellenes világnézetek és a presbiterek kötelessége'* címmel. Előadásában, ímarkáns vonásokban ecsetelte a bözszellem megromlását és a keresztény világnézet ellen szervezkedő történelmi materialjfcmus romboló hatását. A lelkek uj reformációjára van szükség, a hitélet iránt lelkesültségre. Az egyházellenes áramlatok tatása alól meg kell menteni különösen a keresztény ifjúságot, a ennek nevelésére kell fokozott gondot fordítani s még az áldozatoktól sem szabad visszariadni. A jeles előadó emlékeztette a lelkesen figyelő hallgatóságot arra a történelmi kapcsolatra, amely a kálvinista egyház és a magyar nemzet között évszázadok óta fönállott. Egy pillanatra sem szabad elfeledkezni arról, hogy mikor a magyar református egyházat védjük, ugyanakkor a mi nemzetünk, magyar fajunk fennmaradását biztosit- 'juk. A mély hatást kiváltó előadás után Galambos ■Zoltán, komáromi ref. lelkész tartott előadást az egyház mai helyzetéről. Szerinte meg kell indítani a belterjes egyházi munkát, mely megmenti az egyházat a haldoklástól. A gondolatokban gazdag előadást követte Kenessey Kálmán dr. (Ógyalla) egyházmegyei tanácsbiró mély bölcsességgel át- iftatott beszéde, melyben a jó példái mutató 'presbiter alakját mutatta be hallgatóinak. Hívők kellenek — mondta — az egyháznak, mert csak Krisztusban hívők intézhetik a Krisztus egyházának ügyeit. Előre tekintő szemmel kell az egyházat védelmezni az ellene küzdő materialista támadások 'ellen. Az áldozatos, harcra kész védelem mentheti meg csak a mai anyagíasan gondolkodó korban a végleges elpusztulástól az egész emberiséget. A szivekbe markoló beszédet lelkesen hallgatták á megjelentek, s hosszan ünnepelték az egyházi mozgalmakban is mindig tevékeny munkásságot kifejtő, tudós tanácsbirót. Galambos László (Rété) lelkész javaslatára kimondották, hogy a konferenciai előadásokat kinyomatják, hogy az ott ^leadottak minél széle^bb körben terjedjenek el s lelkesítsék az egyház tagjait az egyházvédő munkásságra. Az Indítványozó nemes áldozatkészséggel 500 koronát nyomban felajánlott a nyomtatás költségeire. Végül Erdélyi Pál dr. nyug. egyetemi tanár egyházmegyei gondnok, meleg, közvetlen szavakban köszönte meg a rendkívüli érdeklődést, melyet a presbiterek az első konferencia iránt tanus,4o;fak. Az őskeresztények jutnak eszébe, akik ^' katakombákba gyűltek, s ott fáklyák fénye mélíett imádták az Istent. Lelkesítő szavakban hívja fel a presbitereket, hogy a mai konferencián meggyujtott hít- fáklyákat vigyék magúkkal, hogy otthon, övéik között terjesszék a világosságot, s ha majd az őszi konferencia ismét összegyűjti a hit védőit, gyulja- nak meg még nagyobb fénnyel az egyház és az emberiség javára. A konferencia dél felé ért véget, s a presbiterek lelkűkben feledhetetlen emlékekkel távoztak az öreg kollégium erős vallásosságot ■ nevelő falai közűi. annak, bogy a köztársaságban még nagyon érezhető a demokratikus tradíció hiánya. A munka rendszere helytelen és egészségtelen a kormány viszonya az állaimhoz. A szónok határozottan visszautasítja azt a tervet, hogy a petkarendszert visszaállítsák. A válság nagy on komoly és teljesen uj ^alapokra kell fektetni a politikát. A kommunisták a válságot arra akarták felhasználni, hogy táborukba csalogassák a szociáldemokrata munkásságot A nacionalisták a fascista diktatúrával fenyegetőznek és a katolikus néppártiak remélik, hogy a válság következtében táboruk még nagyobb eredményeket érhet el. Sychrava meg van győződve arról, hogy a szocialista munkásság nem fog felülni a kommunisták demagóg agitációjának, viszont a fascista diktatúra csak egy pártnak az óhaja, amely azonban ebben az államban sohasem valósulhat meg. A légionáriusok semmi szia alatt nem engedik meg, hogy a tisztviselőjavaslattal egyidejűleg a papok kongruáját is rendezzék. A szlovák nemzeti párt nem fuzionál Kramarékka! A Lidové Noviny jelenti Pozsonyból: Már hosszabb ideje folytak arról a tárgyalások, hogy a szlovák nemzeti párt csatlakozzék a nemzeti demokrata párthoz. A Szlovén szk óról tartott csehországi előadások, amelyeket a nemzeti demokraták rendeztek, azt a célt szolgálták, hogy Rázusékat közelebb hozzák a nemzeti demokratákhoz. A szlovák nemzeti párt vezérei tegnap este bizalmas ülést tartottak Pöstyénben, ahol a kérdést véglegesen rendezniük kellett volna. Döntésre azonban nem kerülhetett a sor, mert a vélemények eltérőek voltak. A szlovák nemzeti párt tehát továbbra is megmarad önálló pártnak, még akkor is, ha hivatalos sajtóorgánuma, a Národ- nie Noviny, amely eddig Turócszentmár- tonban jelent meg, a jövőben Pozsonyba költözik. Eredetileg az vott a terv, hogy a Národnis Noviny a szlovák nemzeti párt és a nemzeti demokrata párt közös sajtóorgánuma lesz. Most azonban, minthogy az egyesülés nem Sikerült, Kramarék szlovenszkól hivatalos lapja továbbra is a Národni Dennik marad. „A hivatalnokkormány egyedüli feladata a választási törvény reformja4' A légionáriusok semmi szín alatt nem engedik meg a kongrua rendezését — A nacionalisták fascista diktatúrával fenyegetőznek Prága, mároius 27. Cserny miniszterelnök a volt koalíciós pártok vezéreivel tárgyalásokat folytatott a munkaprogramról s magához kérette a régi koalíciós miniszteri sesztkát is. A Venkov értesülése szerint megegyeztek abban, hogy a tisztviselőtörvény 1926 január elsejével visszamenő hatályú lesz. A miniszterelnök figyelmeztette a pártok képviselőit arra a veszélyre, amelyet a javaslat elodázása idézne elő. A továbbiakban arról is folyt tárgyalás, hogy egy parlamentáris szervezet alakuljon a régi sesztkabizottság helyett, amely közvetítő szerv lenne a kormány és a cseh pártok között. A legalkalmasabbnak erre a eélra a klubelnöki konferenciát tartják. Beoes külügyminiszter mandátumáról, a Nova Dóba értesülése szerint, még mindig folynak a tárgyalások. Tegnap Stribrny és Srámek volt miniszterek tanácskoztak a miniszterelnökkel. ügy hírlik, hogy a cseh szocialisták Benes képviselői mandátumának megtartása mellett kardoskodnak, mert Dvo- rácsek volt kereskedelemügyi miniszter a legközelebbi időben ismét a kormányba lép s szintén megtartja mandátumát A volt koalíciós pártok lapjai általánosságban optimisztikusan fogják fel a politikai helyzetet •• ' * Ezzel szemben a nemzeti ' demokrata párt agrárius lapja, a Role, azt írja, hogy a nemzetgyűlés már semmi pozitív munkát nem végezhet s a legjobb volna, ha feloszlatnák a parlamentet A lap a parlament feloszlatását feltétlenül szükségesnek tartja, mert ha most esetleg el is simul a Jelenlegi poiitiKai válság, rövidesen egy másik és egy harmadik válság fogja követni. A bivatalnokkormánynak egyedüli feladata a választási törvény reformja. Ebben különösen arra kell törekednie, hogy a választóknak nagyobb befolyásuk legyen a jelöléseknél. A Právo Lidu röviden megállapítja, hogy Cserny miniszterelnök tegnap megkísérelte az állami tisztviselő-sesztka bizottságát összehívni. Terve azonban politikai okokból sem sikerüli A légionáriusok a politikai helyzetről Sychrava Leó dr., a légionáriusok vezére, tegnap este óriási tömeg előtt előadást tartott és kifejtette a légionáriusok álláspontját a jelenlegi politikai helyzettel szemben. A légionáriusok — moitdtft Sychrava — nincsenek megelégedve a válság mai megoldásával, mert egy hivatalnokkormány kinevezése csak a helyzet egészségtelen voltát bizonyítja.' Hogy egy parlamentáris többségi ; kormány nem boldogulhatott, ez a legbiztosabb jele A csúnya férfi Irta Wallesz Jenő Szemei a boldogságtól ragyogtak, arcán az üdvözöltek szolid mosolya derengett, amint a Palazzo Colonna kapuján kitémoly- gott a nagy térre, mely a palota körül terpeszkedett A szolgát, aki a palota kapujában őrt állott, aranypénzzel ajándékozta meg, mikor kaput nyitott előtte. — Gracies, messe Micbel Angelo, gra- cies — mondotta a szolga mélyen meghajolva és nagy örömében és túlzott szolgai igyekezetében kiejtette kezéből az aranyat. Mi- ohel Angelo hallotta a márványkövekhez vágódó pénz csengését és ösztönszerüen megállt, hogy lehajoljon az arany után. De a szolga bezárta mögötte az ajtót és a mester mámoros kábultsággal indult neki a városnak. Amerre ment, az emberek megfordultak utána és ájtatos csodálattal nézték Itália legnagyobb büszkeségét. Sietett, szinte futott, pedig ha megkérdezték volna, hogy hova igyekszik, nem tudta volna megmondani. 'A boldogságtól túláradó szive zavarta őt előre. A szivének nem volt maradása, szűknek érezte a várost, mert egy újonnan született világot hurcolt magában. Keresett valakit, akinek elmondhassa boldogságát, de 6, akit mindenki ismert, nem ismert senkii Elzárkózva élt és magára maradi Az egeket ostromolta és el kellett szakadnia az emberektől Most érezte először, hogy az ember még a saját boldogságának elviselésére is gyönge. A fájdalmat magára hagyatva is el tudja viselni, de a boldogság nem lehet tökéletes, ha nincs, aki megértse. Hosszas kóborlás után kiért a Via Cap- piőra. A júliusi nap perzselő melege el- szágut mentén egy tenyérnyi zöld sziget sem kínálkozott az elepedő szemnek. Miohel Angelo kimerültön tért be egy kis korcsmába és bort rendelt. A szomszéd asztalnál füilött külsejű férfi borozott, látszott rajta, hogy szebb napokat élt valami* kor. A ruhája kopott volt és piszkos, a szakálla gondozatlan, gallérja, mely széles ívben domborodott a selyem kabát válláig, gyűrött volt és a nyak közelében elsárgutt az izzadtságtól. Csak a barettje volt kifogástalan. Ezt tisztán, makulátlanul mentette ki a múltból, hogy legyen valami, ami első szempillantásra megmondja mindenkinek, hogy e züllött külső mögött a múzsák egy régi kegyence gyászolja elmúlt dicsőségének verőfényes napjait. Michel Angelo gyanakodva pilLantgatott át szomszédjához, ügy rémlett előtte, hogy valamikor találkozott már ezzel az emberrel. Minél tovább nézte őt, annál jobban megerősödött benne ez a sejtés. Még egyszer feléje fordította a fejét és a múltak emlékeiből kibontakozott egy pillanatra a bizonyosság, hogy ez az ember . . . Igen, ez az ember . . . Már megvolt, a memóriája már lefejtette róla a ködöt, de a felbukkanó emlék hirtelen megugrott és visszahanyatlott a zavaros bizonytalanságba. A züllött külsejű férfi észrevette a harcot, melyet az emlékező erő vív Michel An- gelóban az évek, élmények és történések ellen. Tudta, szemeinek tétova járásából, arcvonásainak változásából megállapította, hogy őt koreai a múltjában. Valahányszor Michel Angelo rápillantott, ő szembenézett vele és mosolygott. Ebben a halvány, sejtelmes mo- bágyasziotta az embereket, mindenki az árnyékot kereste, de a végtelenbe fúródó orsói y bán benne volt a válasz: Engem keresel, én utánam futkosol, meg akarnál fogni, de én újra és újra megszököm előled. Michel Angelo megértette a mosoly néma beszédét. Tudta, hogy a szomszédja ismeri és a vergődése mulattatja őt. A játék bosszantotta és ingerelte. Tenyerét a szemeire szorította és belemélyedt a múltba. Megint oszladozott a köd, Michel Angelo az emlék után kapott, de ekkor idegen kéz érintéséit érezte a vállán. — Ne töprengj további Torrigiani vagyok. Miohel Angelo szemed sugárzottak az örömtől ■— Igen, Torrigiani, Torrigiani ... Bocsáss meg, hogy nem ismertem rád, de olyan régen volt, hogy láttalak. Ülj az asztalomhoz, igyál velem ... Bolodog vagyok és nagyon köszönöm, hogy megleptél és idejöttél hozzám. — Igazán boldog vagy? — Ha mondom ... — Elhiszem, elhiszem. De azért vagy boldog, mert velem találkoztál? Ari hittem, gyűlölsz. Lenne rá elég okod. Elfeledted, volna, hogy az öklömmel széjjelzuztam az orrodat, laposra torzítottam az arcodat? — Emlékszem, hogyne emlékezném. Firenzében volt. Valamelyik szobrod előtt ettintoritottam az arcom, te dühbe gurultál és az arcomba csaptál az öklöddel. Még gyerek voltam* Akkor sokat sírtam, az apám halálra is keresett téged. — És most te találtál meg. Itt vagyok, itt a tőröm, ha úgy tetszik, döfd belém markolatig. — Torrigiani, én boldog vagyok és a boldog ember mindenkit szerel Tudod-e mit mondok? Ha nem torzítottál volna el ennyire, talán nem is lennék ma boldog. Én vagyok Itália legcsunyább embere és mégis én vagyok ma a legboldogabb az egész világon. — Tudom, tudom, te vagy Itália büszkesége. — És még ezt a büszkeségét is neked köszönheti Itália. — Messer Miohel Angelo, te megőrültél, hogy ilyeneket beszélsz.-- A szerelmesek mind őrültek, de én tudom, hogy mit beszélek. Igyál, Torrigiani, igyál az én boldogságomra! A poharak egymáshoz verődték. Torrigiani nagyokat nyelt és elégedetten ütötte az üres poharát az asztalhoz. — Te, tudod-e, hogy én a jövőbe láttam, mikor esuífá tettem az arcodat? Megsejtettem, hogy az öreg Buonaretti fia túlszárnyal majd valamennyiünket. Valami azt súgta, hogy a mi Dáliánk egén te léssz a legtün- döklőbb csillag és te melletted alig veszik észre a mi ragyogásunkat. Ezt bosszultam meg jóelőre , . . Ne haragudj, messer Michel Angelo, de a művész mind irigy és te tudod, hogy én is művész voltam. — Ugyan, ne siránkozz annyit Mondottam már, hogy mindent neked köszönhetek és én csak áldani tudom azt az öklöt, mely széjjelzuzta orromat. Tölts és igyál donna Vittoria Colonna egészségére. — Vittoria Colonna?! Te, ebben a korcsmában még nem akadt ember, aki ezt a nevet ki merte volna szalajtani a száján. Vittoria Colonna . . . Pescara grófnője . . . Tudod-e, hogy ő Itália legszebb és legelőke- lóüu asszonya? — Tudom, Torrigiani, tudom. Tőle jövök. Hát nem láttad az arcomról, hogy tőle jövök? Nem olvasod ki a szemeimből, hogy megcsókoltam a legszebb, legfenköltebb lelkű asszony kezét? — Ezzel az arccal, ezzel az orral? Haha- ha! Messer Michel Angelo, még annyit se itt 51, mint én, de már kótyagos vagy, — Igen, ezzel az orral és ezzel az arccal .. . Ne kacagj, nem vágyók kótyagos. A szerelem csak ezzel az orral és ezzel az arccal boldogság. Nekem csak ezzel az orral és ezel az arccal Ha az istenek rámpa zárolták volna a biblosi Adonis minden szépségét, sohasem tudtam volna meg, hogy mi az igazi boldogság , . , Te, Torrigiani, csak a csúnya férfinek érdemes szeretni, mert csak a csúnya férfinek nehéz a nőt meghódítani. A hócAs nin^c c*7i ma> hogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor közUnnCK iiinCS SZUKSCgC tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést Emésztési zavaróknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMÁNDI keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! helyt Igmándi keserűviz forrás vállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve.
