Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-28 / 49. (1087.) szám

1926 február 28. vasárnap. ^löSGMíM^kkiyí. i iiKae AZ ISO SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár. Nem tudom, a Prágában élő magyar írók benne vannak-e a prágai Pen-klubban, mely­nek elnöke tudomásom szerint Karéi Csapek, de úgy hallom, a németek benne vannak, ami nem kicsi szó, mert nagyon nagy nem­zeti ellentétek választják el őket a csehektől. Ha ez igaz, akkor el kell fogadni, hogy az irodalom emberei között jó talaja van a Pen- klub alapgondolatának, ami nem egyéb, mint a toll munkásai közötti nemzetközi érintkezés megkönnyítése az általános irodalmi kultúra és általában az emberi kultúra érdekében. A Pen-klub gondolata tudvalevőleg az angol j íróktól származik s annak egyik bizonyitéka, hogy angolok másképp és megmondhatjuk, okosabban vonták le a háború következmé­nyeit, mint a kontinens népei, a jövendő há­ború eshetőségének kizárására nagyobb súlyt vetnek s ezért sietnek a nemzetek közötti érintkezést minél jobban kimélyiteui. Hogy ebben az irók az elsők közé álltak, magától értetődik, mert az irodalom, bármennyire nemzethez van kötve a dolog természete sze­rint, végeredményben mégis csak a humani­tás hordozója, az a hangszer, mellyel vala­mely nemzet résztvesz az emberiség nagy hangversenyében. Az iró a humanitás szó­szólója a maga nemzetének lelke szerint. Ezt megértették a kontinens irői is — hamarább a politikusoknál — s már rég megteremtették az irodalmi Locarnót, melynek egyik fontos szerve a Pen-klub, melynek most már fiókjai vannak mindenütt, Európa csaknem minden nemzetének fővárosában. A magyar Pen-klub most van alakulóban. Berzeviczy Albert elnöklete alatt most foly­nak értekezletek az alakulás ügyében az alap­szabályokat már ki is dolgozták és rövid idő múlva már meg is kezdheti a klub működé­sét Hogy ez aránylag ilyen későn történik meg, annak nem nemzeti ellentétek az okai, mert hiszen csupa magyar irók ülnek össze a klubban, hanem irodalom-politikaiak. A leg'őbb ok az a sajnálatos kettészakadás, mely irodalmunkban mintegy' húsz évvel ez­előtt kezdődött és a háború és forradalom folyamán igen nagy mértékben kimélyült. Kezdete ennek a kettéválásnak, ezt ma már kimondhatjuk, • az Ady körüli vita volt. Ady hivei és ellenesei két szembenálló hadrend­be sorakoztak. A disputa olyan éles volt, hogy lassanként végigment az összes vonat­kozásokon. Aki Ady mellett exponálta magát, az ki volt zárva azokból az orgánumokból, melyek a másik párthoz tartoznak, sőt hama­rosan a személyes érintkezés is a minimumra csökkent és feszélyezett lett, mert nehéz volt elkerülni azokat a vitapontokat, amelyekből kellemetlen szituációk keletkezhettek. A két párt csakhamar bizonyos világnézeti színeze­tet is öltött. Adv-ellenes csapatba azok gyűl­tek, akik a politikai és társadalmi kérdések­ben konzervatív áttáspontot foglaltak el, a po­litikában Tisza István hívei voltak, mig Ady táborában a modern társadalmi eszméket valló irók helyezkedtek el. Az irók élénk tem­peramentumukkal hevesebben reagálnak a közéleti harcokra, mint az edzettebb idegzetű politikusok, a polémiák hevében sok szemé­lyes sértődés is gvtilemlett fel, az érintkezés hiánya is szélesebbé tette az elválasztó vo­nalakat. Érdekes például megemliteni, hogy az Akadémia folyóiratában a ,.Vér és aranv“ óta még csak említést se tettek Advról, Mó­ricz Zsigmondot alig említették és Babits Ösz- szes könyvei közül csakis a Darite-forditásról mondtak bírálatot- A konzervatív irás tempe- ramentumosabb folyóiratai és lapjai ellenben sokat foglalkoztak ezekkel az Írókkal, de mindig egyoldalúan éles és polemikus han­gon, sokszor bizony személyeskedőn is, amire a másik táborból szintén é7es polémia har- sant fel. Az egyik oldalon Rákosi Jenő ve­zette a harcot, a másikon Ignotus. Olyan csa­ták. mint pé’dául a háború alatt Rákosi Jenő hadjárata Ady s később Babits ellen, aki emiait mondott le a tanári állásáról, nagyon clroérgesitették a dolgot. A Károlvi-forrada- lom adatt aztán a konzervattvek hirtelen en­gedtek merev álláspontjukból, e sorok Íróját az Akadémia meghívta Ady halálakor emlék­beszéd tartására, a Kisfaludv-társaságba meg- vá’asztották Móriczot, a Petőfi-társaságba Móriczot, Babitsot, Kosztolányit és még többe­ket az ellenpártról. Úgy látszott, hogy a két ellentétes tábor között közeledés hozható létre. Mindent elrontott aztán az ellenforra­dalom, melynek izgatott hangulatában a kon­zervatívok heves temperamentumu része ra­gadta kezébe a vezetést és hadjáratot indí­tott az ellenpárti irók ellen. Ez a hadjárat azzal kezdődött, hogy a Kisfaludy- és Petőfi- társaságból kizárták Móriczot, Babitsot, több más propresszivnárti irót s már maga ez is felbőszítette ezeknek a kitűnő Íróknak a hí­veit és barátait. A harcot az akkori idők túl­élés hangján folytatta az úgynevezett kurzus- saitó, ame'v valóságos hadjáratot intézett az ellenkező felfogású irók ellen s konkrét ba­jokat is okozott nekik, isy például megakadá­lyozták, bogv a Nemzeti Szinház újra műso­rára vegye Móricz Zsigmond „Sári biró“-ját és előadja Babits Mihály fordításában Shakespeare „A vihar“-ját. Az igy tá­madott irócsoport az úgynevezett liberális lapok körül helyezkedett el s a maga orgánu­maiban tőle telhelőleg visszalövöldözött s a Portugália pénzharaisitási botránya A portugál kormány hamis „double sórie“-je — Augola gyarmat megmentése hamis por­tugál pénzen az angol font rovására — Miért mondott le a lisszaboni kormány és a köztár­sasági elnök? Paris, február 27. Nem hiába „vígan dudál a portugál!** Nekik határozottan nagyobb szerencséjük volt. mint a magyaroknak. Most, hogy Prága sajtóhadjáratának folyományaként az egész világ tele van a magyar franknamisilási üggyel, a világ közvéleménye el- siklik amellett a botrány mellett, amelyet Portugá­liában fedeztek fel. Ha a két pénzhamisítás) vállal­kozást összehasonlítjuk, objektíve és a legkétség- telenebbül meg lehet állapítani, hogy a portugáliai hamisítási ügy méreteinél és szervezeténél fogva súlyosabb természetű, mint a magyar. Portugáliában a pénzhamisítás mögött határo­zott állami vállalkozás, illetve kormányakció állott. Röviden elmondjuk, miről is van szó: Van Portugáliának egy Angola nevű gyarmata Afrikában. Ennek a gyarmatnak közgazdasági éle­tében olyan nagyméretű krízis tört ki, hogy az veszéllyel fenyegette nemcsak magának Angolának, hanem egész Portugáliának gyarmatgazdasági és pénzügyi életét; sőt visszahatással lett volna az anyaországra is. Az angolai csődök és gazdasági krízis veszélyében az angolai nemzeti bank a ^bu­kás szélén állott. Hogy ezt megakadályozzák, a li- szaboni kormány ugyanarra a gondolatra jutott, mint a magyar hamisítók, vagyis hogy hamis pén­zen jó valutát csinálnak, ők is elfelejtkeztek arról, amiről a magyarok, hogy manapság nem lehet 'pénzt hamisítani, mert bármilyen tökéletes is a ha- ! misitási eljárás, még minden hamisítást felfedez- | tek. Csakhogy, ha a magyarok a frankra vetették i magukat, addig a portugál kormány a saját pénzét ; hamisította, amelyből { egy ..double série“-t, egy mácodik, hamis szé­riát állítottak elő. A cél az volt. hogy ezt a má­sodik szériát külföldön jó angol fontra váltsák be és az igy szerzett összeggel állítsák helyre az angolai nemzeti bankot. Különös, hogy ők is Hollandiában próbálkoz­tak a pénzzel és mindjárt az első kísérletükkel épp úgy póruljártak, mint Jankovichók. Ez a felfe­dezés óriási botrányt okozott Portugáliában. A köztársasági elnök lemondott és számos poli­tikai személyiség kompromittálva volt. A bot­rány alapjában annál is súlyosabb természetű, mert Anglia, amely Portugáliát tudvalevőleg erősen befolyása alatt tartja, nagyon rossz né­ven vette, hogy éppen az angol valuta terhére tervezték a hamis bankók elsütését. A portugál botrányról egyelőre nem bizonyos, hogy hol áll meg. Egy portugál rendőrtisztviselő Párisba érkezett és a Claridge-szállóban házkuta­tást tartott, amelynek alapján egy angol ágenst is letartóztattak. De azért a portugálok vigau dudál­nak. mert mig Uj-Zéelandtól Grönlandig mindenki beszéd a magyar hamisítási ügyről, Windischgrátz- ről és Zadravetz püspökről, addig a portugálok szépen elsimítják az ügyet maguk között. A kassal cseh páriok effenziváia a polgármester ellen A koalíciós pártok a cseh töke érdekeit portáliák — Kassa város közgyűlése Kassa, február 27. Kassa város képviselőtestülete pénteken az éj­jeli órákig tartó ülésen foglalkozott a nagyszámban összegyűlt városi ügyekkel. Az ülésen Smrz polgár- niesterhelvettes elnökölt Novák Pál dr. polgármes­ter helyett. Az volt ugyanis a megállapodás, hogy az ülés elején a csehszlovák pártok deklarációt ter­jesztenek be az ismeretes Tec-hot-ügyből kifolyólag, i amely deklaráció elégtételt szolgáltatott volna a koa­líciós pártok által megtámadott polgármesternek. Az ülés megkezdéséig azonban ez a kompronüsz- szum parlamenti mintára felborult, a deklaráció el­maradt és igy Novák Pál dr. polgármester sem jelent meg a képviselőtestület ülésén. Rögtön az ülés elején Goldhammer Géza bizottsági tag a kom­munista párt nevében nyilatkozatot olvasott fel, amelyben a kommunista párt tiltakozik az ellen, hogy a koalíciós városatyák a város ügyei­nek elintézésében nem a város igazi érde­keit, hanem a nemzeti kapitalizmus ér­dekeit tartják szem előtt. Ezután a Csáky-féle birtokcseráből keletkezett egyik ügy okozott viharokat. Csákyék ugyanis 1,700.000 koronát fizettek be a megállapodás szerint a vá­rosi pénztárba és ezt a város vezetősége az adós­ságok törlesztésére fordította. Ezen eljárás ellen a közgyűlésen súlyos kifogások hangzottak el, ameny- nyiben megállapiíoták, hogy a birtokcseréből eredő jövedelmet a törzsvagyon pótlására kellett volna fordítani. Nagy izgalmat okozott a nyomdászszakszerve­zet beadványa is. A város ugyanis ezidén zár­számadásait az eddigi szokástól eltérően nem a helybeli nyomdavállalatoknak adta kinyomtatás végett, hanem saját sokszorosító gépén publikál­ta és ilyenmódon a kassai nyomdavállalatokat te­kintélyes keresettől fosztotta meg. Ennek a kérdésnek elintézése után Vukovich Károly dr. városi tanácsos a város-szabályozás ügyeit terjesztette elő. A Domonkos-tért, amelyen a húspiac van, aszfaltozni fogják, úgyszintén asz­faltburkolattal látják el Hviezdoszlav-körutat és a Huszita-tért egészen a Masaryk-körutig. Az aszfal­tozás több mint egymillió korona költségbe kerül. Ennél a pontnál a zsúfolásig megtelt karzatról több kommunista közbekiáltott, hogy Kassának szegény városrészét, a Tábort kell aszfaltozni. Moskovics Szerén és társai ajánlatot terjesz­tettek be a városházhoz, hogy a főutcái régi város­háza udvari részét mozivá alakítják át. A Lim- bora-filmcég is ajánlatot tett ugyanerre vonat­kozólag. A képviselőtestület elhatározta, hogy tíz­napos határidővel versenytárgyalást tűz ki. Még nagy vitát váltott ki az a tény, hogy a kommu­nistapárt a várostól vásárolt Mikes-utcai telket fel akarja parcellázni. Hosszas vita után a képvi­selőtestület ezt tudomásul vette. Az ülés fél 11 órakor ért véget és a le nem tár­gyalt pontokat a szombat délutáni folytatólagos közgyűlésen vitatják meg. Elment Stern községi jegyzőhöz, egy­szer, kétszer, könyörgött és rimánkodott neki: adja ki a szükséges bizonyítványt szá­mára, hogy a kivetés ellen jogorvoslattal él­hessen. I)e a jegyző nem volt erre hajlandó. Pásztorek talán tiszszer is volt a község­házán és utoljára egy vasárnap reggelen for­dult meg ottan, amikor a községházán töb­ben is voltak ügyes-bajos emberek és ott tartózkodott a szomszéd Naszvad község csendörűrségnek kéttagú cseh járőre is. A szóváltás Pásztorek illedelmes hangon kérte a bi­zonyítvány kiadását, amit a jegyző megint csak elutasított és megtagadott tőle. Erre Pásztorekben is elfogyott a türelem. Most már. hangosan követelte a bizonyítványt s mikor a községi jegyző ismét csak tagadólag válaszolt, azt találta neki mondani, hogy a jegyző a közönség szolgája és azért van, hogy azt' kiszolgálja. Csendőrszuronyok a mellének A felindult ember egy pillanat múlva azt vette észre, hogy a két naszvadi csendőr a szuronyát a mellének szegezi. Erre lélek­jelenlétét el nem veszítve, a csendőrökre kiáltott: — Mit vétettem én nektek? De mivel látta, hogy a helyzete komolv- lyá válik és élete forog veszedelemben, a bajba jutott embernek megsokszorozott erejével megragadta a két csendőrt egyvert és kicsavarta támadóinak kezéből. Lefegy­verezte a csendőröket. Eközben a kezén meg is sebesült. A csend­őröknek nem is volt. hajlandó visszaadni a golyóra töltött fegyvereket és azokat magával vitte. A megindult vizsgálat lesz hivatott tisztázni, hogy volt é joguk a csendőröknek a fegyver­telen emberrel szemben fegyverhaszná­latra? Egy elkeseredett adóalany puszta kézzel lefegyverzett két csendőrt Imely községben a csendőrök egy fegyvertelen embert szuronnyal támadtak meg — Állí­tólag a községi jegyző volt az incidens oka Komárom, február 27. Imely község Érsekújvárhoz fekszik kö­zel, az őgyallai járásban. Szegény kis falu, melynek lakossága felében szlovák, felében pedig magyar. Jó népek lakják, bár a régi virtus még megvan lakóiban, mint ez az alábbiakból ki fog derülni. Előre kell bocsátani, hogy ez a község oly rettenetesen meg van terhelve vagyon- dézsmával, hogy érdemes volna ezeket a fantasztikus vagyonadókirovásokat felülvizsgálni. Pásztorek Mihály gazdának is, aki maga hat, a felesége pedig nyolc magyar hold földdel rendelkezik, a vagyondézsmáját 25 hold föld után vetették ki. Természetes, hogy a szegény ember nem fizethette meg másnak a vagyondézsmáját. A jegyző nem ad bizonyítványt Pásztorek járt Ponciustól Pilátusig az érsekujvári pénzügyi kirendeltségen, de nem ment semmire. Azt kívánták tőle, hogy sze­rezzen egy olyan tartalmú községi bizonyít­ványt, mely azt tanúsítja, hogy 1914 március 1-én csak 14 magyar hold földbirtoka volt. helyzet most már végkép elmérgesedett, egé­szen a személyes érintkezés teljes megszakí­tásáig. Mind a két félben nagymennyiségű sértődés, harag és bosszúvágy gyülemlett fel s ezeket szította a kor izgatott levegője is. A dolgoknak ebben a stádiumában ül ösz- sze a magyar Pen-klub. Nyilvánvaló és ezt belátták azok is, akik ezt a mozgalmat kez­deményezték, hogy csak úgy lehet eredményt elérni, ha párt, világfelfogás, stílus, pozició különbsége nélkül mindenki résztvesz ben­ne, mert hiszen egy egyoldalú párt-Pen-klub, akármelyik párt csinálja is meg, csak karri- katura volna. így tehát most —■ először busz év óta! — összeültek ugyanazon zöld asztal körül az összes irányzatok emberei: Berze­viczy Albert elnöklete alatt Herczeg Ferenc, Pékár Gyula épp úgy, mint Móricz Zsigmond és Babits Mihály. A politikában a minap hangzott el a belső Locarno jelszava, az irók a maguk területén mindjárt hozzá is fogtak megvalósításához- Az első lépés után nem lesz talán már nehéz a második s a régi el­lenségek meglepetve fogják tapasztalni, hogy nem is olyan nagyon ellenségek, messziről rosszabbnak tartották a helyzetet, mint ami­lyen s a békés együttműködés lehetőségei meg vannak adva. Ha a Pen-klubban sikerül, mielőtt a külföldi írókkal az érintkezést meg­kezd enők, megteremteni a magyar irók egyetértését, akkor ennek az alakulásnak nálunk sokkal nagyobb fontossága és értéke lesz, mint bárhol másutt. Százféle módon szét vagyunk szakadozva, magyarok, el kell már egyszer kezdeni a szétszakadt szálak ösz- szeíüzését Pásztorek visszaadja a fegyvert a csendőröknek Mivel Pásztoreknek a haragja időközben le­csillapodott, a fegyvereket beküldte a köz­ségházára, de tanuk előtt megállapította, hogy azok golyóra voltak megtöltve. Azután a csendőrök többször megjelen­tek Imelyen, hogy az ügyet elintézzék és ki­hallgatásokkal zaklatták Pásztoreket. Az ügyet majd a független biróság fogja kivizs­gálni és megállapítani, miért is nem kapnak az imelyi polgárok vagyonbizonyitványt és miért kell őket szuronyokkal elriogatni a községházáról. Ezt különben az őgyallai járási főnök is elintézhetné, ha Imelyen panasz­napot tartana és ha meghallgatná a szörnyű­séges vagyondézsma miatt felhangzó jogos elkeseredés kitöréseit. Elfogták a montenegrói betyárkisasszonyt A leány puszta kézzel támadt a csendőrökre — Elfogatás után a csendőröknek előadást tartott a kommunizmusról Belgrád, február 27. Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Markovics Sztojána, Markovics Vukasm dr.- nak, a híres rablóvezér orvosnak húsz éves, gyönyörű szép unokabuga feb'.uár közepén a fegyházőrök segítségével megszökött a cet.ln- jei fegyházból, ahova tizenötévi fegyházbün­tetésének kitöltésére szállították. Markovics Sztoján a múlt héten levelet irt a cetinjei tör­vényszék elnökének és a levélben tiltakozott az ellen a híresztelés ellen, mintha öt az örök szöktették volna meg. Azt is közölte, hogy ál­landóan a piperszki fennsíkon tartózkodik. A podgoriai hatóságok a piperszki fennsíkra több csendőrjáratot küldtek a megszökött fog­lyok kézrekeritésére. Az egyik kéttagú esen- őrjárőr a piperszki erdőnél égj fa tövében két nőt és egy férfit pillantott meg. akik paraszt- ruhába voltak öltözve, de feltűnően finom és intelligens arcuk volt. A esendőink előjöttek rejtekhelyükről és megadásra szólították fel a társaságot, mire a gyanús alakok különböző irányban szétszaladtak. A két csendőr Markovics Sztojána után vetette magát. A rablógyilkos leány villám­gyorsan futott az erdő melyébe‘és csak hosszú üldözés után érték utol. Sztojána, akinél nem volt fegyver, puszta Kézzel támadt a csend­őrökre, akik csak nagynehezen ludlák megfé­kezni és bilincsbe verni a -zökevényt. Tíz csendőr kísérte be Podgorieára, hol átadták a csendőrfőparancsnokságnak. A leány ntköz- ben a csendőröknek előadást tartott a kom­munizmusról és kijelentette, ’igy újból mge fog szökni s Oroszországba megy, mert itt már nem lehet élni. Markovics Sztojánát a cetinjei börtönbe kisérték vissza, ahol most valószínűleg jobban fognak vigyázni reá. __5_

Next

/
Oldalképek
Tartalom