Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-13 / 36. (1074.) szám
MtMOBU*■oharj combmmmmmmmhmHmtnmmkJ*. ®™™mmmmamt^m■'ímbb^®"*****^™"™-B"*W*,'h*****,>C^^*^—* Mai számunk 12 ©B«3sl V. évf. 36. (1074) szám ■ tsOfflbSt ■ 1926 február 13 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Érthetetlen optimizmus (fi.) Prága, február 12. A cseh sajtó egy hivatalos forrásból származó közlemény alapján úgy magyarázta a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének kibocsátása alkalmával e helyen megjelent ál- j lásfoglalásunkat, hogy a magyarság igen meg van elégedve a rendelettel és szemben a németekkel, örömmel üdvözli annak kiadását. Nem tudjuk megérteni, hogy a hivatalos hely, amely cikkünknek teljesen helytelen magyarázatát sugalmazta, honnan veszi ezt az állítást. Mi a legnyiltabban és a legfélreértheiet- lenebb módon kifejtettük azt a véleményünket, hogy a nyelvrendelet egyszerűen kodifikálja azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a magyarság nyelvi téren esztendők óta szenved, tiltakoztunk alapvető intézkedéseinek egész sora ellen és kifejeztük aggodalmunkat, hogy a kormány még ezt a rendeletet sem fogja becsületesen végrehajtani, mint ahogy a nyelvtörvényt sem vette komolyan. Ha a kormánysajtó ezt az állásfoglalást a megelégedettség jelének tekinti, akkor igazán nem tudjuk, mi az elégedetlenseg, mert nyíltabban és határozottabban nem lehet szavakba önteni egy nemzet tiltakozását, mint azt mi ez alkalommal is, máskor is megtettük. A nyelvrendelet éppen úgy, mint az alapját alkotó nyelvtörvény ellenkezik a kisebbségi szerződéssel és az állam alkotmányával. A saint germaini szerződés értelmében senkit sem lehet nyelvének használatában a magán vagy üzleti életben korlátozni, így szól a kisebbségek magna charta-ja és ime a nyelvrendelet máris hírhedtté vált 90. szakasza a „közérdek4* ürügye alatt följogosítja a közigazgatási hatóságokat, hogy üzlethelyiségek külső fölirásainál, cégtábláinál stb. az államnyelv alkalmazását ha kell, kényszerrel is kierőszakolják. A kisebbségi szerződés arra kötelezi a csehszlovák államot, hogy az igazságszolgáltatásban megfelelő (équitable) lehetőséget biztosítson a kisebbségeknek nyelvük szabad használatára, mindazonáltal a nyelvtörvény és annak alapján az uj rendelet csak azokban a járásokban engedi meg a kisebbségi nyelv használatát, ahol egy kisebbség legalább 20 százalékát, alkotja a járás lakosságának. Ki biztosit bennünket arról, hogy a kormány egy szép napon nem fog megint úgy tenni, mint ahogy Pozsonyban tett, ahol a járás számos magyar községét egy másik járáshoz csatolta, hogy ily módon leszorítsa a magyar kisebbség arányszámát és lehetetlenné tegye nyelvi jogainak gyakorlását? Lehet-e arról beszélni, hogy a kormány tiszteletben tartja a kisebbségi szerződés szellemét, ahol ilyen komédiákkal nullázzák ki a magyarságot jogaiból? Vagy talán nem ellenkezik-e a saint germaini szerződéssel a nyelvrendeletnek az a fejezete, amely nem várva bo a ruszinszkói autonóm szojm egybehivását, kész helyzetet teremt a cseh nyelv javára, noha a kisebbségi szerződés és az alkotmány értelmében egyedül a szojm hivatott a ruszinszkói nyelvkérdés szabályozására? E jogforrások egyáltalában nem zárják ki azt, hogy a ruszinszkói országgyűlés e területen tágabb körben ne biztosítsa a magyar nyelv jogait, mint a csehszlovák parlament és ezért a rendelet közvetve a magyar nyelv érvényesülése ellen irányul. Látjuk tehát, hogy az uj rendelet ellenkezik úgy a saint germaini szerződéssel, mint az alkotmánnyal. A magyarságnak tehát módjában áll a rendelet jogszerűségét a népszövetségnél panasszal megtámadni és valószínű, hogy ezzel a jogunkkal élni is fogunk. De ellentétben áll a nyelvrendelet magával a nyelvtörvénnyel is. Az utóbbiban egy szó sincs arról, hogy a kormány jogosult volna az utcák felírásainak nyelvét szabályozni, vagy beleavatkozni abba, hogy milyen nyelvű cégtáblákat alkalmazzanak a kereskedők és milyen nyelvű szinlapokat szabad kifüggeszteni az utcákon. Régóta meggyökerezett közjogi elv, hogy a rendelet nem ellenkezhetek a törvénnyel és ha mégis ellenkeznék, úgy a bíróságokat a törvény, nem pedig a rendelet kötelezi, miért is tisztelettel félretehetik a kormánynak törvényellenes rendeletéit. Ez az elv a gyakorlatba átvive, azt jelenti, bogy abban az esetben, ha a hatóságok a nyelv- rendelet értelmében olyan intézkedéseket tennének, amelyekre a nyelvtörvény nem jogosítja fel őket, úgy az a fél, amely jogaiban sértve érzi magát, a közigazgatási bíróságig mehet, amely meg fogja állapítani, hogy a rendelet ellenkezik a törvénnyel és törvény- ellenesnek fogja nyilvánítani az annak alapján tett intézkedést. Ha tehát valamely járási főnök azt az ukázt adna ki, hogy a i etalán még magyarnyelvű cégtáblákat 'államnyelvei felírással is el kell látni, vagy a mozikban csak szlováknyelvü magyarázó szöveggel fölIII.M.HWUH1UU IIIH—M—'l—HWB szerelt filmeket lehet vetíteni, vagy egy műkedvelői előadás szinlapját szlovák nyelven is meg kell szövegezni, úgy ne nyugodjunk meg ebben az intézkedésben, hanem merítsünk ki minden jogorvoslatot, amely rendelkezésünkre áll. Csak igv szerezhetünk érvényt jogainknak, nem pedig gyáva meghu- nyászkodással, amely nem méltó egy állítólag szabad köztársaság szabad polgáraihoz. Ez a mi fölfogásunk a nyelvrendeletről. Ha a kormány ebből arra következtet, hogy mi meg vagyunk elégedve az uj rendelettel, akkor mi irigyeljük a kormány optimizmusát, amelynek önáltatása odáig megy, hogy elégedettséget vél látni ott is, ahol a legnagyobb elégedetlenség forr a lelkekben. A hivatalos érintlcesésl nyelv 11 Járásban tisztán magyar, 14-h@n csehszlovák és magyar hivatalosan ötvenezer magyar nem használhatja nyelvét a hatóságok előtt — A valóságban nésirsser annyi Prága, február 12. A nyelvrendelet értelmében olyan törvényszéki kerületekben, amelyeknek lakossága kétharmad részben valamely nemzeti kisebbséghez tartozik; az egynyelvű rendszert fogják megvalósítani, vagyis az illető kisebbség a saját nyelvén érintkezhetik írásban és szóban a hatóságokkal. Olyan kerületekben pedig, ahol a nemzeti kisebbség 20 százaléka van meg, kétnyelvű a hivatalos érintkezés, azaz az illető kisebbségeknek jogukban áll beadványaikat saját anyanyelvükön beadni, az elintézést viszont a hatóságok az állam és kisebbség nyelvén adják ki. Végül olyan kerületekben, ahol a kisebbségnek nincs meg a húsz százaléka, megengedik, hogy a személyes érintkezésnél saját anyanyelvűket használhassák. Minthogy a nyelvrendelet ezen intézkedései közelről érintik a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot, szükségesnek tartjuk leközölni azokat a kerületeket, amelyekben a magyarság a kerület összlakosságának kétharmadát teszi ki. Ezek a kerületek a következők: Díinaszerdaheíy, Galánta, Somorja, Párkány, Komárom, Ógyalla, Ipolyság, Léva, Eirályhelmoc, Szepsi, Tornaija és Feled. Ezek a járások Szlovenszkón fekszenek, a ruszinszkói járások közül egyedül a beregszásziban van a magyarságnak kétharmad többsége. A felsorolt 13 járásnak a hivatalos statisztika szerint összesen 435.427 magyar lakosa van, ezekben tehát az egynyelvű rendszer lép érvénybe. Olyan járások, amelyekben a lakosságnak több mint busz százaléka magyar, de nem érik el a kétharmadot, a következők: Szlovenszkón: Pozsony, Losonc, Vág- sellye, Érsekújvár, Verebály, Nyitra, Nagykapos, Gálszécs, Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat és Ruszinszkóban: TJngvár, Nagyszollős és Munkács. Ezekben a járásokban összesen 252.254 magyar lakik, akik részére tehát kétnyelvű hatósági érintkezés érvényes. A hivatalos statisztika szerint Szloven- i szkó és Ruszinszkó többi járásaiban összesen 51.636 magyar lakik, akikkel szemben az államnyelv az egyedüli hivatalos nyelv. Ennyit vall be a statisztika, mely a népszámláláskor legalább másfélszázezer magyart elsikkasztott. Mennyi lehet ez az ötvenezer a valóságban! Legalább négyszer annyi. Genf, február 12. Délután károm órakor ült össze a rendkívüli népszövetségi tanács. Az ülés igen rövid lesz., s két részre oszlik: egy titkos és egy nyílt ülésre. A márciusi teljes ülés dátumának kitűzése nem akoz nehézségeket, mert a tiz tanácshatalom berni követei könnyen a hely színére jöhetnek A rendes ülés napirendjének ösz- szcállitása már több nehézségre ad okot, mert kifejezésre kell jutnia benne annak, hogy Németország tanácstagsága milyen változásokat okoz a tanácsban. Ebből a szempontból a mai rendkívüli tanácsülés igen nagy jelentőségű. London, február 12. Angol diplomáciai körökben napok óta egyébről sem folyik a szó, mint Németország fölvételéről a népszövetségbe, s azokról a nehézségekről, amelyeket ez a fölvétel a népszövetségi tanács őssztételóben okoz. Most, hogy az olasz-német incidens elintézettnek tekinthető, a külügyi hivatal teljes fölkészültséggel e rendkívül nehéz feladat megoldásán fáradozik. Londonban a legszívesebben vennék, ha Németország fölvétele csak ősszel történnék meg, de ez a halasztás mai helyzetben már lehetetlen. Viszont más oldalon szívesen veszik, hogy a népszövetség döntése március elején történik meg, mert így legalább nem kerül sor hosszas tárgyalásokra. Néhány jelből arra lehet következtetni, hogy Anglia alapvető ellenzékisége alábbhagy a népszövetségi tanács kibővítésével szemben. A Daily News, ámbár jóakarattal nyilatkozik Lengyelországról, mégis lehetetlennek mondja Lengyelország tanácstagságát. A Daily Telegraph, amely külpolitikai szempontból a legjobban értesült angol lap, ma nyilatkozik a jelöltek kilátásairól. Mint ismeretes, Németországon kívül Lengyelország, Spanyolország, Brazília, sőt Belgium is igényt tartanak a tanácstagságra. Amikor a népszövetség megalakult, Wilson elnök intenciói szerint a mai állandó tanácshatalmakon, azaz Franciaországon, Anglián, Olaszországon Csehszlovákián kívül, még Németország, az Egyesült Államok, Oroszország s egy negyedik tengerentúli állam szerepeltek volna az állandó tanácsban, (a mai négy állandó tanácstagságon kívül négy választott tanácstagság is van), de egyes hatalmak távolléte következtében a teljes tanácsot nem lehetett megalakítani. Most, amikor Németország belép, igényt tart a népszövetség alapszabályaiban számára biztosított tanácstagságra, s ezt minden további nélkül meg is kapná. Ezáltal azonban Franciaország befolyása csökkenne, s igy Páris arra törekszik, hogy bizonyos ellensúlyozó erőre tegyen szert. Tehát mindenáron Lengyelország állandó tanácstagságát támogatja. Az angol lap szerint a legtöbb kilátása Németországon kívül Spanyolországnak van. Ez az állam volt az első, amely a semlegesek közül részt vett a népszövetség komoly munkálataiban, s azonkívül mai kiterjedettsége, valamint évszázados nagyhatalmi, pozíciója indokolttá teszik, hogy bevegyék. Ami Brazília tagságát illeti, úgy Anglia szerint legfeljebb arról lehetne szó, hogy egy délamerikai állam állandóan részt vegyen a tanácsban, de a megbízatás váltakozna Chile, Brazília és Argentinra között. Amerika népszövetségi tanácstagsága elé azonban a Monroe-elv gördít nehézségeket. Lengyelország kandidálása csak legutolsó sorban kerülhet szá- mitásba. Lengyelország a múltban gyakran nem tartotta tiszteletben a népszövetség intézkedéseit, s ez is megnehezíti pozícióját. A Morningpost genfi tudósítója szerint Spanyolországnak van a legtöbb kilátása, hogy Németországon kívül bekerül a kiegészített tanácsba. Páris, február 12. A Journál foglalkozüc a nép- szövetségi tanács kibővítésének problémájával. Arról — mint ü’ja — szó sem lehet, hogy valamennyi jelöltet bevegyék a tanácsba. Ami Lengyelországot illeti, jelentőségét azért kell támogatni, mert • Németország egyáltalán nem titkolja, hogy a tanácsban elsősorban a keleti határ revízióját fogja kérni. A lógika tehát azt követeli, hogy Lengyelország bevonásával ismét helyreállítsák a régi egyensúlyt. A lap szerint Anglia is magáévá teszi ezt a nézetet. Berekesztik a magyar parlamentet? Budapest, február 12. A képviselők körében a mai délelőtt folyamán az a hir járta, hogy a nemzetgyűlésnek mostani ülésszakát a kormányzó a jövő hét közepén berekeszti. Az uj ülésszak elején a képviselőházi tisztikart és a bizottságokat újjá fogják alakítani. Az uj ülésszakon letárgyalják az apropriációs javaslatot, majd a frankügyben kiküldött parlamenti bizottság jelentését s végül az uj állami költségvetést. Lengyelország : általános bányászsztrájk előtt ? Varsó, február 12. A szocialista munkásszakszervezetek főtitkára bejelentette, hogy a dombroví kerület szénbányáiban a munkások ma egyórás tüntető sztrájkot tartanak. A tüntető sztrájkot okvetlenül általános sztrájk követi, ha a bányatulajdonosok továbbra is megmaradnak eddigi álláspontjuk melleit és felmondják a kollektív szerződést. A munkaidő meghosszabbításáról szó sem lehet. Ziemienski munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány a bányatulajdonosokra nyom 'st fog gyakorolni, mert tény, hogy ezek nem irtják be a munkástörvényeket. A nyolcórai munkaidőről szóló törvényt nem változtathatják meg Le rá- ! országban. A szovjet cáfolja Senest Prága, február 12. Szovjetoroszország prágai kereskedelmi képviseletének sajtóosztálya hivatalos jelentésében foglalkozik azokkal a temesvári hírekkel, hogy Csehszlovákia és Szovjetoroszország között megszakadtak a tárgyalások. A szovjetmegbizott kijelenti, hogy a konzulátusok felállításáról még egyáltalában nem volt tárgyalás. A szovjefkormány különben is csak a legszükségesebb konzulátusi hivatalokat, akarja felállítani. Téves az a hir is, hogy akadályok merültek fel a kölcsönös kötelezettség miatt, amely szerint a két állam egymás : bel ügyeibe nem avatkozik be. A prágai szovjetmegbizott nyilatkozatával szemben megállapítjuk, bőgj’ a prágai * külügyminisztérium még. mindig nem cáfolta meg a Temesvárról érkezeit s Benesiöl eredő : híreket. A genfi rendkívüli tanácsülés Anglia nem bánja, ha Németországon kívül Spanyolország Is a tanácsba kerül — Franciaország Lengyelország melleit — A tanács összetétele
