Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-02 / 26. (1064.) szám
1926 február 2 Kedd Nemzetközi rendöriigát tervez Enright volt newyorki rendőrfőnök Newyork, január vége. (A P. M. H. newyorki levelezőjétől.) Richard Enriglií newyorki rendőrfőnök, mint ismeretes, különböző támadások miatt pár héitel ezelőtt kénytelen volt állásából távozni. A rendőrfőnök lemondását azzal hozták annak idején szorosabb összefüggésbe, hogy öccse ügyét, akit gyilkosság gyanúja miatt tartóztattak le, igyekezett eltussolni és számos terhelő vallomás dacára is keresztülvitte szabaalábrahelyezését. Enright, aki harminc esztendővel ezelőtt mint közrendőr kezdte pályáját, lemondása után sem vonult teljesen vissza, hanem jelenleg nagy tervek megvalósitásán fáradozik. Kijelentette Enright, hogy eddig csak Newyorknak volt a rendőrfőnöke, a jövőben azonban — ha terve sikerül — főnöke lesz a világ összes rendőreinek. Enright nemzetközi rendőrligát akar teremteni, egy hatalmas szervezetet, mely megteremti az összeköttetést a világ összes rendőrségei között, nemzetközi ujjlenyomat- irodát tart fenn s világszerte üldözi a bűnösöket és harcol a gonosztevők ellen. A szervezet felépitéséhez szükséges pénzösszeget Enright barátai adják össze, akik már irodát is állítottak fel a volt rendőrfőnök részére. Enright nagy reményeket fűz tervéhez, mert, mint mondotta, ő valósította meg a nemzetközi rendőrkonferenciát is 1923-ban. badulnak meg, ha már életükben is büntetik magukat. Sikerült is egy nagyszámú társaságot toboroznia, mely az elhagyott házban tartotta hónapok óta szeánszait Szöges korbácsokkal verték magukat és boldog volt, aki a fájdalomtól félájullan esett össze. Áruló nem akadt közöttük, még aki kórházba került az sem beszél. Lilla Da Casat azért verték meg és dobták félájultan az országúira, mert ki akart lépni a rendből, nem bírva a borzalmas önkinzásokat. A Fülöp-szigetek hatóságai nagyon erélyesen látnak hozzá a veszélyes vallási téboly kiirtásához. Érdekés, hogy az idén ez már a második hely, ahol flagelláns szekta alakul. Az első, mint ismeretes, a franciaországi Bourbon volt. Nyitrán koldul Tics Pali, a pénz, nő, pezsgő egykor ünnepelt királya A híres zsoké a züllés lejtőjére jutott — A nagy dicsőség után tehénpásztor lett az apjánál — Csavargó lett belőle — A P. M. E tudósítójától — Feltámadt a fiagellánsok szektája egy óceáni szigeten A szekta hívei szöges korbácsokkal verik magukat, hogy megszabaduljanak a földöntúli büntetésektől t— A kórházak tele vannak agyonkimott sebesültekkel. Newyork, január. A Filippi szigetek kormánya a napokban érde<cos rendeletet adott ki. A rendeletben foglalkozik a mindjobban elterjedő vallási tébollyal, amely legújabban ön kínzásban jelentkezett A manillai kórházak tele vannak egészen különös elsorvadt beteg emberekkel, akik nek testén sebhely-sebhely mellett van. Sokáig nem tudták, mire vélni ezt a különös betegséget, míg a véletlen folytán rájöttek arra, hogy Manillában hatalmasan kiterjedt flagelláns szekta működik. December elején az egyik nagy manillai bank vezére autókirándulásra hívta meg előkelő társaságát. Este hat óra felé, mikor a nap már nem perzselt, útnak indultak. A Manilla közelében levő úgynevezett ördögforrás felé vették útjukat. Az országúton, néhány küométernyire a várostól, egyedül álló, elhagyatott ház állott, melyről már régebben titokzatos dolgokat suttogtak az emberek. Az autók elhaladtak a ház előtt és mintha sikoltozást, kiabálást hallottak volna belülrőL Megállították a kocsikat és a ház feló közeledtek, a bezárt ajtók mögött azonban minden csendes, néma volt. Megnyugodva indultak tovább az ördögmalom felé és csak este 10 óra után indultak vissza. Már egészen sötét volt, mikor a ház előtt elrobogtak a kocsik, az első autó soffőrje hirtelen lefékezett. Kiugrott a kocsiból és a földön egy élettelen test fölé hajolt Fkl óra már a többi autó is odaérkezett és feltették az élettelen testet az egyik kocsira. Lámpával a szemébe vüágitottak, gyönyörű, szép, fiatal, tizenhat éves leány volt. k társaság tagjai meglepetve ismerték fel benne Lilla Da Casa-t, egy dúsgazdag manillai ültetvényes egyetlen leányát, aki a város társaséletében, a fiatal kora dacára is, nagy szerepet játszott. A kiránduló társaság azonnal továbbrobogott, hazavitték a leányt szüleihez és értesítették a rendőrséget, amely rögtön kiszállt a helyszínre. Körülvették a házat, betörték az ajtókat és behatoltak a házba. Hihetetlen látvány tárult szemük elé. Egy nagy teremben ötven-hatvan félmeztelen embert talállak, akik a rendőrség megjelenésekor ijedten húzódtak az egyik sarokba. Az egész társaságot bekísérték a manillai 'rendőrfőnökségre, ahol a következőket vallották: — Néhány hónappal azelőtt egy Julián Gonza nevű barát a manillai előkelő társaságban azt kezdte prédikálni, hogy a világban elkövetett bűneik földöntúli büntetésétől csak abban az esetben szaNyitra, február 1. A nyitrai utca egyik legérdekesebb alakja ma Bánovszky Pál alias Tics Fali, a lovászgyerekből lett zsoké, éveken keresztül dédelgetett kedvence volt a magyar főváros mágnásainak, ünnepeltje a lóverseny-látogató közönségnek. Mint egészen fia- taleiriber került bele a főváros forgatagába, mely magával ragadta. A jómód, az ünnepeltetés, a szépasszonyok mosolya, amelyben régen bőségesen für- dött, ma már mind a multté. Tics Pali, az ünnepelt zsoké a züllés lejtőjére került, az ö dicsősége sem tartott örökké. Az alkohol, a nő és a mértéktelenség lassan-las- san háttérbe szorították és az ünnepelt Pali csillaga hanyatlani kezdett. Ma nyitrán él, munka és kenyér nélkül, teljesen lerongyolódva. Apja a Nyílra melletti Molnos község egyik tehetős gazdája, saját házában él. Ebbe a házba azonban Pali nem teheti be a lábát. Kitiltották. Órákhosszat rója céltalanul a nyitrai utcákat, ahol mindenki, ismeri. Uton-utfélen üdvözöl ismerőst, ismeretlent s ha valaki fogadja a köszönését, akkor hozzárohan, könyörögni kezd, éhségéről panaszkodik, cigarettavéget kér és alamizsnára tartja a kezét A kapott pénzen ha nagyon éhes, kenyeret vesz. Ha nem éhes, a legközelebbi korcsmába szalad és pálinkát kér. Mindig csak erős pálinkát, ezt kívánja a roncsolt szervezet Koldulási engedélye természetesen nincsen és éppen ezért gyakran kerül összeütközésbe a hatóságokkal. Idegen vagyonhoz nem nyúl, meri szerinte ez nem úri dolog. De gyakran lakója a rendőrség, vagy az ügyészség fogházának. Koldulásáért csukják le néhány napra. Hyenkor fát hord, söpör, tisztogat s nem panaszkodik se a bánásmódra, se a kosztra. A párnapi le- csukás után kiszabadul ,észrevenni rajta a változást. Az alkoholmentes pár nap csillogőbbó teszi a szemét s megélénkíti koravén barázdás arcát Aztán újra koldul, újra iszik, szemei elvesztik fényüket s ilyenkor beszédközben bámul maga elé. Lomha járása, akadozó beszéde, bátortalan, de tolakodó természete, mind mutatják, hogy az alkohol végzetes rabja. A harmincnyolc éves Tics Pali megint ült pár napot. Tegnap került ki a fogházból. Egy trafikban hozott össze vele a véletlen. Nincs nála egy fillér sem, de azért cigarettát kér. Minden trafikban ismerik már s jön a sablonos felelet: — A kért minőségű cigaretta éppen most fogyott el... Egy cigarettavéget akarok éldobnL Elkéri tőlem. — Kár volna érte — mondja — és mohón szívja tovább. Intek a trafikosnénak, hogy adjon tiz darabot Palinak... Mosolyog, a cigaretta megoldotta a nyelvét, beszélni kezdett Beszélt fiatalkoráról, az apai házból való kitütásról, mai szomorú állapotáról. — A nyitrai polgáriban végeztem két osztályt. Jó tanuló voltam, legjobban a hitoktatóm szeretett. A harmadikban fejti- fuszt kaptam és kimaradtam az iskolából. Elhatároztam, hogy zsoké leszek. Apám ellenezte, de én éjjelenként is csak zsokékkal álmodtam, amint vágtatva csörtetnek győzelemre babérkoszorút kapnak és folyik a pénz, a pezsgő. — Egy szép napon, mikor pont tizenöt éves voltam, megszöktem és Dunakeszi-Alagon bejutottam a Springer-istállóba, mint lovászgyerek. Hiams Géza istállőmester mellett három és fél évig inaskodtam. Azután Károlyi László káposZ' tásmegyeri istállójához kerültem, ahol mint zsokénak 350 korona fizetésem volt. Két év és két hónap alatt rengeteget futottam és számos első dijat vittem el. Innen Károly Lajoshoz csaltak el, ahol ellátáson kívül már 500 koronát kaptam. Igen jól éltem öt évig. Nagyon szerettem futni. Nagy pénzeket nyertek, akik ránk fogadtak. Több mint húsz első dijat nyertem. A legszenzációsabb a Rottestal volt, mikor het- venötszörös pénzt fizetett a totL Végül Gardera Tamás kovarci milliomoshoz kerültem. Azután jött a rossz.... — A háborúban bevonultam, két helyen megsebesültem. Kis és nagy ezüstöt szereztem és most itt vagyok. Mindezt közvetlen természetességgel beszélt Maga elé mered azután és visszaemlékszik azokra a napokra, amikor még Tics Pali volt, amikor pezsgő, mámor, pénz és nő korlátlan ura volt A Nemzeti Kaszinóban a háború végén vagyont jelentő pénzösszege volt Mint zsoké nyerte. 1919-ben megkaphatta volna, de nem járt utána, most már nem érdemes. A vagyon ma Nyitrán csak egy pár koronát ér. Mikor a frontról hazajött, tehénpásztor lett az apjánál. Egy alkalommal elaludt a mezőn a tehenek pedig a tilosban legelésztek. Kártérítési per lett a dologból, az apja pedig végleg kitiltotta a szülei házból. Most Nyitrán kószál az utcákon, iszik és nem törődik a holnappal. Néha, éjszaka még zsokékról álmodik, babért, nagybankókat és szépasszonyokat lát, azután felébred. De nem esik kétségbe, tudja, hogy Tics Pali meghalt, hogy ma csak Bánovszky Pál él, ez a másik Pál pedig megtanulta azt, hogy mindent úgy vegyen, ahogy jön. Dali ős István. Hétezer kilométer távolságból özönlenek a hívek a polyánai csodarabbihoz Angliából, Svájcból, Palesztinából jönnek a nagyhírű csodarabbihoz — A rabbi mindent tud és bölcs tanácsokat ad vagy más céljuk is van? — próbálok puhatolózni. — Na ja! — kapom a világ legtermészetesebb hangján a választ Sokan jönnek ám Angliából, Svájcból, Palesztinából. — Megteszik ezt a borzalmas utat? — Nem is olyan borzalmas .Utunknak ez a legkellemetlenebb szakasza. Prágában szálltunk át, onnan gyorssal, meg négy napja sincs annak, hogy útban vagyunk. Fenyvesek közé kanyarodunk. Közvetlenül mellettünk a Polyánka-patak sebes folyása ragadja magával a szétdarabolt jégtömböket Az utmérő pózna négy kilométert jelez. Szóval még pontosan két kilométert kell megtennünk Kabolapolyánáig. Ennek a kis rutén községnek nem sok nevezetessége van. A Kerlin-féle vasgyár redukált üzemmel készíti a vasalókat, mert gyártmányának nem talál piacot Hajdan, még a megboldogult „békevilágban“ vasláncokat is készítettek itt a haditengerészet részére, de azóta már talán ki sem kötik a hajókat Pólában. A Gondviselés adott hát t hajóláncok gyártása helyett egy rabbinust A napjában megforduló idegenek ellátása hoz valami keserves kenyeret a polyáuaiak konyhájára. Mire bebakturázunk a faluba, a rab' háza előtt megszámlálhatatlan szekér, ember ember hátán. Ide bajosan jutunk be. Helyes, legalább kicsit körülnézünk. Apró faházikák ácsorognak össze-vissza nagy némasággal, tisztán az ablakok résein kigőzölgő pára sejteti a mögöttük zsibongó életet. A faluszélen egy elhanyagolt állapotban levő fürdőre találok. Kis korcsma, ahová bemegyek, zsúfolásig telve idegenekkel. Mindenki a rabbinusról beszél. Neveket vagdosnak. Teitelbaum az semmi, ez az ember! Alig huszonnégyéves a polyánai csodarabbi. Sápadt, beesett arcára halvány mosoly. ül, ha idegen lép eléje. Nem sokat kér- t dezősködik. Féloldalra fordítja fejét, lezárja t fátyolos szemeit és beszéL — Magának a foglalkozása... felesége • van... három gyermeke ... rövidesen még 1 egy fog születni... vállalkozásba kezdett.., igy fog beütni... ■ És a rabbi sohasem téved. Mindig pon- ; tos számokat mond, tanácsokat ad, utasításokkal látja el a közben messziről: Angliából, 5 Svájcból, Palesztinából érkező idegeneket $ Későre jár már az idő. A csodarabbi há- r za előtt még mindig hatalmas tömeg áll. Vár r fanatikusan. Ugylátszik, ez a tömeg két hét múlva se fog leapadni. Mit tegyek? Holnapig nem várhatok. Lehorgasztott fejjel indulok vissza. Közben még angol utitársammal találkozom. — Hát megéri-e a sok fáradságot? —• kérdem. c — Koszt vasz kosztét egy jó tanács, ma- , gam, családom jövője ... Ez a kijelentés határozottan megnyugta- 7 tott. Ha akadnak emberek, akiknek 5—6 > ezer kilométerről „kosztét vasz kosztét", ne• kém is csak megérte ez a téli turisztika. Mikor Bocskón vonatba szállók, látom túl a Tiszán a román posztot Feszesen áll. Vál- « Ián otromba fegyver, hosszú, muszka szuronnyal. Hegye úgy neki van feszítve az ég- I nek, mintha legalább is a csillagokból akarna egyet fölszurni, amelyek most az estébe boruló Tiszaparti füzek fölött bágyadt fénnyel pislognak. Stroné Jenő. Ismeri már a >)RAN Ae férfi gummikülönlegességet? Kapható minden jryófryszertárban, drogériában és szaküzletben. Aknaszlatina, január 30. Bocskő az utolsó vasúti állomás. Ez a Ti- sza-parti ötezer lelket számláló gyártelep a határrendezéssel abba a furcsa helyzetbe került hogy egyik része ide tartozik, de már túl a „haragvó Tiszán" román strázs ügyeli a „predestinát"; Románia sérthetetlen területi épségét Arra gondolok, ha én is ilyen ép bőrrel teszem meg azt a hat kilométert, ami még hátra van, mint ahogy Bocskót két részre szabták, jobb volna talán máris visszafordulni. De mindegy, gyerünk tovább! Már akinek ahogyan jut: szekeren, gyalog. Vonat^rkezés után hatalmas tömeg rohanja meg az állomás előtt találkozó közlekedési eszközöket öreg nénikék, fölserdült leányok, kaflános és nem kaftános zsidók. — Aj, vur dusz á „nem arra!" — rohan egy ordítozó kölyök. Benne vagyok nyakig az emberárban, ha kedvem lenne, akkor se tudnék visszafordulni. — Haszte gézén dém „szekér?" Kénytelen vagyok fiatal sakál barátomat megnyugtatni afelől, hogy én bizony nem vagyok azon szerencsések között, aki szekeret látok. Tehát „per pedes apostolomra", vagy hogyan mondja a közmondás: gyalog uram, gyalog, ha nincsen lovad. Mellettem két aranykeretii pápaszemes ur krákogj prüszkölj gázolja a havat. Idegen nyelven beszélgetnek. Angolok, veszem észre és meglepetésemben eltátom a szám. Az egyik, úgy látom, megfigyelte az ajkamon történő helyzetváltozást, mert perfekt zsargon németséggel fordult hozzám: — Vir zin nii di jerszti — A rabbinushoz szintén? — kockáztatom meg a kérdést Idegen utitársam baljós tekintettel méreget végig. — Zie iszt ej jud? — Nem is olyan borzalmas. Utunknak az vagyok zsidó, de azért én is a rabbihoz megyek. — Na, nem is úgy értem — folytatja az ismerkedést — utóvégre mindegy, hogy ki milyen hittel tiszteli az Istent Gondolom, nem tanácsos vallási vitába melegedni. Mit szólnak a frankhoz? — fordítom másra társalgásunk gyenge fonalát — Mi angol kereskedők pontos, megbízható, jó fizetőknek ismerjük a magyarokat és a történtek nem változtatják meg nézetünket A magyar kereskedőkről mondott szép vélemény megköszönése után az előttünk emelkedő domb elvette egy időre szavunkat. Társaim úgy fújtatnak, mint egy rosszul működő Peutál-gép. — önök direkte a rabbihoz merniek, Családi tragédia Vircsén Ungvár, január 30. Véres családi tragédia játszódott le tegnap Vircse községben. Kopár János uradalmi tiszthez vendégségbe érkezett egyik régi jóbarátja, K o c o r István gazdálkodó. A vendég s afiatal asszony között szoros barátság fejlődött ki. A férj gyanút fogott s hogy gyanúját eloszlathassa, vagy bizonyosságot szerezzen, tegnap délután azzal távozott hazulról, hogy nyulra megy vadászni, de nem távozott el, hanem lesbe állt. A lesben álló férj gyanúja alaposnak bizonyult A férj elkeseredésében revolvert rántott és rálőtt a csábítóra, de a célt tévesztett golyó visszapattant a vaskályháról és kiütötte a szerencsétlen férj balszemét Beszállították a kórházba, ahol megoperálják. — Stribrny nemzetvédelmi miniszter a Tátrában. E hó első napjaiban megkezdődnek a Tátrában a katonai siversenyek. A Loko Press értesülése szerint Stribrny nemzetvédelmi miniszter Gajda tábornok kíséretében fébruár 10-én utazik Tátrafüredre. Syrovy vezérkari főnök már 8-án érkezik a Tátrába. A siversenyekeu román és jugoszláv hadseregbeli versenyzők is résztveszuek. 6
