Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-06 / 30. (1068.) szám
I í ' j ^ V. évf. 30. (1068) szám ■ Szombat ■ 1926 február 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő. Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A nyelvkérdés (fi.) Prága, február 5. A forradalmi nemzetgyűlés által 1920 februárjában hozott nyelvtörvény a kormányt megbízta azzal, hogy rendeleti utón léptesse életbe azokat a könnyítéseket, melyek a törvény kihirdetését követő öt éven belül szükségeseknek mutatkoznak. Már akkor, amikor a nyelvtörvény megjelent, a magyar közvéleménynek nagy volt az aggodalma, hogy a kormány az átmeneti idő alatt nem fogja kibocsátani azokat a rendeleteket, amelyekre a törvényhozás kötelezte, hanem be fogja várni az öt esztendő leteltét és csak azután fogja a végrehajtási rendeletet kiadni. Ez az aggodalom, amelyet mi is számtalanszor hangoztattunk, sajnos, alaposnak bizonyult. A kormány via facti, a nyelvtörvény tömör és sok kiegészítésre szoruló szövegének fölhasználásával a nemzeti kisebbségekre nézve a legnagyobb mértékben káros gyakorlatot honosította meg és miután ilyképpen fait accomplit teremtett, a tegnapi nap folyamán végre rászánta magát arra, hogy a törvény türelmetlenül várt végrehajtási rendeletét kihirdesse. Jellemző a csehszlovákiai viszonyokra, hogy e rendeletet, amelynek legfőbb célja mégis csikk az, hogy a feleknek és a hatóságoknak érintkezését olymódon szabályozza, amint azt a gyakorlati élet igényei a célszerűség, a közigazgatás s az igazságszolgáltatás gyorsasága megkövetelik, tiszta politikai motívumok hozták a világra. A túlzó cseh nacionalista pártok berkeiben nagy volt a fölháborodás a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak amiatt a legutóbb hozott elvi jelentőségű döntése, miatt, amely összhangban a kisebbségi szerződéssel, eltiltotta a köz- igazgatási hatóságokat attól, hogy beavatkozzanak abba, milyen cégtáblát alkalmaz valamely kereskedő vagy iparos cégének megjelölésére. A kormány a rendelet kibocsátásával ezeknek a nacionalista köröknek tesz szolgálatot és módot nyújt a politikai hatóságoknak, hogy „a közérdek" ürügye alatt a saint-germaini szerződés által nyelvi tekintetben teljesen szabadnak nyilvánított kereskedelmi életbe is beavatkozhassanak. A kormány Kramar környezetének megadta azt, amit akart, hogy ilymódon megvásárolja tőle a hozzájárulást a szovjet de jure való elismeréséhez. Nem érdektelen, hogy a kormány cseh szociáldemokrata tagjai nem írták alá a rendeletet, mert nyilván oly benyomást akartak kelteni a közvéleményben, mintha ők nem vállalnának felelősséget a rendelet kisebbségellenes intézkedéseiért. Ez a pilátusi kézmosás a*zonban senkit sem fog megtéveszteni, mert ha a szociáldemokrata miniszterek ellentállása komoly lett volna, akkor a törvények és rendeletek gyűjteményében ez a rendelet soha meg nem jelenhetett volna. A kormány — mint említettük — az elmúlt hat esztendőt alaposan kihasználta arra, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait minden téren megnyirbálja. így hát az uj rendelet legnagyobb részében csak kodifikálja azokat az igazságtalanságokat, amelyeket hat esztendő óta el kellett szenvednünk. Mégis van a rendeletnek néhány olyan intézkedése, amelyek ellen már most, príma vista a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ilyen például az a szakasz, amely szerint a rendezett tanácsú városokban, tehát Pozsonyban és Kassán csak az választható meg polgármesterhelyettessé, aki kifogástalanul bírja az állam nyelvét, ami tág teret nyit a hatóságok önkényeskedésének. Rendkívül veszedelmesnek tartjuk a rendeletnek azt az intézkedését is, amely a köztisztviselőket Csehszlovákia elismeri a szovjetet Prága, február 5. Értesülésünk szerint Szovjetoroszország de jure elismerése minden pillanatban várható. A tegnapi minisztertanács elhatározta, hogy az elismerést még a mai nap folyamán, de legkésőbb a jövő hét elején publikálni fogja. Ha az ^elismerés publikálása ma nem történik meg, úgy ez csak azzal magyarázható, hogy a nemzeti demokraták nem akarják úgy föltüntetni a dolgot, mintha a nyelvrendelet kibocsátása és Szovjetoroszország de jure elismerése között junktim állana fönn, mint ahogy valóban fönnáll. Az elismerés következtében Csehszlovákia és Szovjetoroszország között létrejön a hivatalos diplomáciai összeköttetés. A kereskedelmi kapcsolatoktól várják az itteni gazdasági viszonyok javulását. A nagyipari vállalatok e hét olyamán azzal a kéréssel keresték meg a kormányt, hogy Szovjetoroszországot a lehető leggyorsabban ismerje el, Szovjetoroszország de jure elismerése esetére kötelezi magát, hogy a köztársaság bel- ügyeibe nem avatkozik be és megtiltja, hogy nevében bárki belső követelésekkel léphessen föl. Koalíciós körökben remélik, hogy ezzel az utolsó kötelezettséggel a belföldi kommunista párt kezéből a legerősebb fegyvert csavarják ki. A Vatikánnal való béka Hllnkáék k@rmányS»a8épésén@k egyik föltétele Egy Biorvát lap prágai cikke Séma és Prága viszonyáról — Miért nem tálalhat Senesf — Az elnökválasztáshoz keltenek «* kóali* dónak Hüinkáék lidációs munkáját, főképpen Szlovenszkón és Ruszinszkóban. 1927-ben köztársasági elnökválasztás lesz. Nincsen kizárva, hogy egyes pártok Masaryknak ellenjelöltet álli- tanak. Ezért törekszik arra Svehla, hogy még egy pártot bekapcsoljon kormányába. Itt azonban gondolni sem lehet a kommunistákra, még kevésbé valamely német pártra. Marad tehát csak a szlovák néppárt. Hlinkával azonban mindaddig nem lehet érdemlegesen tárgyalni, amig a Vatikánnal folytatott nézeteltéréseket a kormány el nem tünteti. Éppen ezért most a legaktuálisabb kérdés, hogy a pápa újból követet küldjön Prágába. Uj washingtoni konferencia? London, február 5. Az angol tengerészet körében igen kedvezően fogadták Coolidge j tervét, aki — mint ismeretes — a jövő télen ! Washingtonban uj flottaleszerelési konferen- ! ciát akar összehívni. Az angol tengerészkö- I rök ugyanis osztják az amerikai elnök véle- ! mény.ét, hogy a flottaleszerelést a száraz- 1 földi leszereléstől függetlenül kell végrehajtani. Prága, február 5. A laibachi Slovenec, Korosec szlovén-párti vezér hivatalos lapja, egy prágai levelet közöl s abban Csehszlovákia és a Vatikán viszonyát jellemzi. A lap megállapítja, hogy már a választások a kultúrharc jegyében zajlottak le. A Szentszék könnyen meglesz a csehszlovák kormánnyal való szerződés nélkül, de egyetlen csehszlovák kormány sem maradhat meg a Vatikán nélkül. Kordács dr. prágai érsek a legmagasabb politikai körök kívánságára a múlt év végén Rómába utazott és visszajött az e'gyházpoliíi- kai viszony rendezésének javaslatával. Kordács a csehszlovák kormány legalkalmasabb embere a Vatikánnal folytatandó tárgyalásokra. Benes eddig mindig blamália magát a Vatikán ellen folytatott harcával. Benes a francia diplomáciai iskola növendéke, aki sohasem dönt véglegesen, hanem mindig nyitvahagy egy ajtót, hogy azon esetleg kibújhasson. De méginkább megköti Benest a saját pártja abban, hogy Rómába menjen Canossát járni. Pártjának választási jelszava volt: Sem Moszkva, sem Róma, hanem Csehszlovákia! Benes elég értelmes politikus és diplomata s tudja, milyen jelentősége van a Szentszéknek. A legnagyobb ellensége Stribrny, aki egyuttpl a katolicizmusnak és a Vatikánnak is a legnagyobb ellensége. Az ő müve, hogy Csehszlovákia és a Vatikán közöl oly súlyos nézeteltérésekre került sor. Benes Stribrny befolyása alatt volt kénytelen harcolni a Vatikánnal. Ha Benes tárgyalásokba bocsátkozna a Vatikánnal, úgy Stribrny ujjal mutatna rá, mint a pártprogram árulójára. Tíz szavazatnyi többség nem elégendő ahhoz, hogy a kormány befejezhesse konszo— ideértve a hatósági orvosokat és mérnököket is — uj nyelvi vizsga letételére kötelezi és az állami szolgálat kapuit bezárja ama most végzett ifjak elől, akik a cseh vagy a szlovák nyelvet teljes tökéllyel nem bírják. Fölháboritó az a különös előírás is, amely azokat a községi közegeket, akik valamiképpen vétenek a nyelvrendeiet ellen, a rendtörvény szigorú büntetéseivel fenyegeti meg. Ez alkalommal is újból fölmerül az a kérdés, hogy a kormány meddig akarja még kitolni a ruszinszkói szojm egybehivá- sát, mert hiszen a saint-germaini szerződés és az alkotmány értelmében egyedül ez a testület jogosult meghatározni a Ruszinszkó területén alkalmazandó nyelvi jogokat, nem pedig a kormány, amely most is nem a ruszin, de a cseh nyelvnek biztosítja az elsőbbség jogát. Mindezeket az elvi kifogásokat előre kellett bocsátanunk, ámbár tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón# a legnagyobb sérelmek nem annyira a nyelvtörvény alapján, hanem ellenkezőleg: annak nemalkalmazása miatt érték a magyarságot. Hiába irta elő a nyelvtörvény például azt, hogy az állami' ügyészség — a törvényes föltételek fönfor- gása esetén — köteles a kisebbségi vádlott nyelvén is elkészíteni a vádiratot; hiába kötelezte a törvény a járási főnököket, hogy a kisebbségi járások nem-cseh lakosságával a hivatalos átiratokat anyanyelvén is közöljék; hiába biztosította a törvény azt a jogot, hogy a hatósági hirdetmények kisebbségi járásokban ezek nyelvén is közhírré teendők: a hivatalok és hatóságok egyszerűen mellőzték a törvény rendelkezéseit. Számtalanszor követeltük a kormánytól, hogy legalább azt adja meg nekünk, amire a törvény betűje szerint is elvitathatatlan jogunk van, ha már a törvény szükkeblüségén enyhíteni nem tud, vagy nem akar: minden követelésünk süket fülekre talált. Éppen azért most, a nyelvtör-; vény végrehajtási rendeletének kihocsátása | után is, minden okunk megvan arra, hogy j kételkedjünk a kormány jóhiszeműségében ! és abban, hogy az önalkotta rendeletet becsületesen végre is fogja hajtani. Kötelességünknek érezzük már most ki-j jelenteni, hogy mi a rendeletet, bár annak i tartalmával nem értünk egyet*- mindaddig, J amig érvényben lesz, becsületesen be fogjuk tartanij ámde megköveteljük a kormánytól j Állítólagos olaszi-aögol szövet" ség Törökország ellen London, február 5. A Westminster Gazette állítása szerint az angol—olasz adósságokról szóló megegyezést egy katonai megegyezéssel is kiegészítették, melyet Chamberlain és Mussolini írtak alá. Olaszországnak megadják a jogot, hogy Kisázsiában terjeszkedjék, de kötelezik arra, hogy ha Anglia és Törökország között a Mosszul-kérdés miatt háborúra kerülne a sor, Olaszország azonnal csapatokat szállít Adaliába. London, február 5. A Times római értesülése szerint Olaszországban úgy Ítélik meg a helyzetet, hogy a Jarabub oázis miatt, amelyet, mint ismeretes, Egyiptom kénytelen Olaszországnak átengedni, könnyen heves küzdelmekre kerülhet a sor. A római sajtó nagy hévvel késziti elő az eljövendő gyarmati háborút. Bejelenti, hogy a kormány komoly előkészületeket tesz az oázis elfoglalására. Az elmúlt napokban Jarabub közelébe egy kétezer főből álló katonai expedíció érkezeit, mely kitünően van fölszerelve. Két tank, 12 repülőgép, két üteg könnyű ágyú, egy svadron páncélautó és sok gépfegyver áll az olaszok rendelkezésére. Illll llllllll ■■■■!! ■■IHIIBI Ilii lllll illWIIII—IIIHUlllHI IMI II I Ml Hl Hl és annak közegeitől, hogy hasonló becsületességgel gondoskodjanak annak végrehajtásáról. A csehszlovákiai magyarság helyzetének tragikumát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a törvényeknek és rendeleteknek árgusszemü őre nem a kormány, amely azokat megalkotta,/.hanem a magyarság, amely lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy a törvényeket a hatóságok játsszák ki. A magyar pártok minden olyan esetben, amikor tudomásukra jut, hogy a hatóságok nem tartják tiszteletben az uj rendelet intézkedéseit, a jövőben is mindent meg fognak tenni a jogtalanságok megtorlása érdekében. De hogy ezt a feladatukat eredményesen betölthessék, szükségük van az egész magyar társadalom támogatására, főként pedig azoknak közreműködésére, akiknek legtöbb módjuk nyílik az igazságtalanságok földerítésére, tehát ügyvédeinknek, képviselőtestületi tagjainknak, iparosainknak, kereskedőinknek segítségére. A magyar nyelvért folytatott harc eredményeket csak ugv hozhat, ha nemcsak a politika, de a társadalom is el van szánva arra, hogy jogainkból egy jottát sem enged elalkudni.
