Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-28 / 49. (1087.) szám

> ♦ APRAG^-MA<xYftRJiIRI^PlRODAli^->ffiIiLEKLET& » <f BLAHA LUJZA emlékünnepére Irta: Telek A. Sándor. Úgy volt. Halott barázda... szépségnek, jónak Bús temetője... hó, fagy takarta... És leple alatt közönynek, hónak Lelkünk mezőit fagyos kény marta... Nagy, ősi tél zeng-zug mohó széllel Koldus országon pusztulás az ur... Egy remény hullt le minden levéllel, Ami a honnak mezejére hullt. Kodusolc hona. Hol volna itt dal: Művészet, munka, szántásf oltalom, Mi szerte száll a nyár fuvalmival És hitet terjeszt bübájon dalon...? A ház eresze fejünkre zuhant... Csürjébe giz-gazt hord a bús legény. Minden barázda gyász, kin, néma hant. S csukott ajtónál állong a szegény. Mióta tart már ez a vaksi sors: Századok könnye sir a harmaton. Hol áll meg e szél, mi egyre sodor, S hol ér véget e százados vadon...? Hiába önti nemzetem lelke Az ősi földre könyét; és keze Minden munkáját akarva, melybe Ős nagy hírével eltemetkeze?! Tán örök telet vetett az Isten Mezőnkre, hol a patakpart felett Zengő zsoltárra figyelt fel itten Valamikor a dalos kikelet...? Elvesz a vetés... fában a gyümölcs... Elfagy az Élet és meddő mátka Gubbaszt> mint messze kutatón a bölcs: A ködbe néz az üres világba... Nem. Tavasz lett újra... uj szelek zugó Melege törte a régi fagyot.... S a közönyt dúló sohasem múló Uj élet újra uj erőt kapott. Uj kor tavasza, enyelegve lágyan, Még bátortalan... de egyre jobban Sugárzik szét a magyar pusztában És a föld szive nagyobbat dobban. Tavasz lett... kihajt a szélvert bokor. S az eresz alá fecske települ; Felfigyel a Föld; szivek vére forr, És az arcokra hit sugára ül. És isten csodás szerető kézzel Letörüli a hiis lélek-havat... S merre eszmélve, csodálva nézel, Újra vet a nép és újra arat. Megjött a tavasz; és pacsirtája Blaha Lujza az egén fénybe szállt; Arany harmatot csurgatott szája: Ajkán minden szó szinaranyra vált. S ahol elrepült zengve, zajongva Szórta szerte a tavasz tavaszát Örök tavaszról szólt, ha kibontva Lelkét a magyar fellegekbe szállt. És uj tavasz lett, a művészetnek Csodákat vető uj tavasza ez. írókt tudósok munkára kelnek S a hajó virág-partok közt evez. Égbe szállt a dal; századok buja Enyhült meg rajta; s kacagott szivünk Mint egetjáró szent halleluja, Mert újra megjött eltévedt hitünk. Mert megtaláltuk a magunk szavát: Blaha dalolt Így: csak ő egyedül. Hallottátok-e ez égi danát: Ajkán minden szó külön hegedült. És még ma is zeng viszhangos, siró Kacagó lelkünk szikláját verve, Minden örömet, fájdalmat bíró Népünk öröme, felgyűlt keserve. Barázda felett és eresz alatt Eirt kacarúszott fájva boldogan S mint egy bűbájos édes gondolat Állott meg ott, hol szerelem fogan. Ö volt a szavunk, ő volt a lelkünk; Ő érzet és, ah! rólunk ö beszélt Nekünk, amikor elsírta velünk Hogy egykor itt egy büszke nemzet élt. S dalának minden egy csengő szója. Tihany szavával ma is visszacseng? Hogy virágait élőnkbe szórja, Jla utunk remeg és felettünk zeng... . Dal: a nép dala múltúnk és jövőnk, Ha ezt elhinti titkos égi kéz: Barnái nemzetem: ez hited, erőd; Dalodban mindég, mindörökre élsz­Negyven év aranytükrében Herczeg Ferenc írói jubileumához. Nincs olyan sötét és kegyetlen nap, hogy i mindjárt irt és vigaszt is ne hozna a sebre, 1 amelyet ütött, a könnyre, amelyet fakasztott, s Ma, amikor a megpróbáltatásoknak újabb 1 özöne szakadt reánk, a politikai krizis lég- I hevesebben tomboló lázában, a gazdasági < válságok egymást érő rohamainak kritikus 1 percében, egy újabb, nagy, bizonytalan végű 1 vajúdás sorsdöntő perceiben, a nemzeti erők j megfeszülésének izzó paroxizmusában, még- i is van alkalmunk az örömre. Örülünk, örül- i nünk kell, tudunk örülni. A legizgalmasabb i órák terhes pillanatában egy név tölti be az : országot A politikai tülekedés fülsiketítő < lármáját, a forrongó piacok rikácsoló vásári ; zsivajgását, a célját, eseményeit vesztett, ta- , nácstalanul koválygó társadalom morajlását egy név zengi túl. Ezt a nevet mindenki ; meghallja, a politikus, a közgazdász, a szo­ciális vezér és tisztelettel feíjlik meg előtte. Ez a név ma talán az egyetlen fix pont az országban s ez a név a magyar kultúrát, a magyar alkotó erőt, a magyar szelllemi ho­rizont emelkedettségét jelenti, ez a név Her­czeg Ferenc, a legnagyobb élő magyar iró neve. Herczeg Ferenc negyvenéves írói jubi­leumát ünnepli az Tszág. A múlt évek cen- tennaris ünnepségei után most egy élő iró markáns nagy egyénisége nyomja rá a hé- j lyegét erre az évre. Szeged városa kezdte az j ünneplést, ahol Herczeg Ferenc ifjú diáké­veit töltötte, mintegy szimbólumául annak, hogy ami a magyar irodalomban érték, csaknem kivétel nélkül a vidék termő tele- vényéből fakadt. A francia irodalom egyet jelent Párissal. A magyar irodalmi centrali­záció is megvolt egészen a legutóbbi évekig, de Budapest csak mint rezervoarja szerepelt azoknak az Íróknak, akiket a vidék adott és érlelt egyéniséggé. Ma a Nemzeti Színház ün­nepli ciklikus előadásainak fáklyásmeneté­vel legnagyobb fáklyahordóját és az ünnepi közönséggel telt szinház egy irói egyéniség fejlődésének zökkenéstelen pályáját tapsolja végig, amelyet káprázatosnál káprázatosabb képekben perget le a ciklus hét estét betöl­tő monumentális filmje. Megjelent Herczeg müveinek jubileumi kiadása, amely harminc kötetben gyüjjtötte össze az iró páratlan te­vékenységű negyven évi munkájának ötven alkotását. Ez a harminc kötet most útjára indul és ez lesz az a vérkeringés, amelynek sodrán Herczeg neve újra friss és eleven ! erőként pezsdíil szét az egész nemzet lelké­ben. Vannak jubileumok, amelyeket mester­ségesen csinálnak és vannak olyanok, ame­lyek spontán kényszerűséggel robbannak ki, amelyek maguk szervezik meg bizottságai­kat, amelyeket még a tilalom sem tudha megakadályozni. Ilyen jubileum Herczeg negyvenéves irói jubileuma is. Nem ez teszi i Herczeget népszerűvé és naggyá, hanem j Herczeg élő népszerűsége és nagysága tette ’ kötelezővé és nemzeti eseménnyé ezt a ju- | bileumot. Most kétségtelen, hogy Herczeg Ferencnél népszerűbb iró nincs ma az or­szágban. Herczeg Ferenc regénye könyvsi­ker. Herczeg Ferenc darabja színpadi dia­dal, amint ezt „A hid“ bámulatos sikere is mutatja, zsúfolt házainak megállíthatatlan sora olyan válságos időben, mikor minden anyagi eszközzel rendelkező színházaknak a legraffináltabb eszközökkel is alig sikerül a közönséget magukhoz édesgetni. Herczeg Ferenc nemcsak azért népsze­rű, mert nagy iró, mert igazi művész, mert meg van áldva a legnagyobb elbeszélők me­sealkotó tehetségével, mert élesen látó sze­me észreveszi és biztos Ítélete kiválasztja, ami tömegeket érdekel, mert költői megér- I zése gyakran beletalál a nemzet közérzései- j be, hanem azért is népszerű ez a különben j is kivételes tehetségű írónk, mert büszkesé­ge, legragyogóbb példája a magyarság asszi- j miláló erejének. „A földnek is varázsereje j van“ — mondja a német származású Cres- | centia grófnő — „A hidban“ és Herczeg Ferenc | egyik szereplőjének szájába adott szavai úgy ■hangzanak, mint boldog önvallomás. Csak- | ugyan varázsereje van itt a földnek és ez a j varázserő tette a versed német származású, lémet lelkű és német ajkú fiatal embert a a! egmagyarabb férfivá, a legnemzetibb érzé- ii ü íróvá és a legnagyobb magyar stilisztává, h íerczeg Ferenc első novelláit, amelyeknek r< lősei is németek voltak, még németül irta s< xrecsák Károly és.Weisz Julián lapjába, a e ludapester Tagblattba. Első magyar növel- v áit, amelyek a Pesti Hírlapban és a Hétben F elentek meg, szintén németül fogalmazta 1j nég és úgy fordította le magyarra. Később i Budapesti Hírlapban megjelent novelláit a nagyarul fogalmazta már, de a szerkesztő-! r légben gondosan átjavitották még nyelvi k szempontból. Ma nincs Herczegnél tisztább, t :engőbb magyarsággal iró stilusmüvészünk, rJ aki németül megjelenő írásait is magyarul t ’ogalmazza már és úgy fordítja le egykori 1 myanyelvére a németre. 1 Herczeget tulajdonképen első kis regé- i ayének a „Fenn és lenn“ című hosszabb el- d oeszélésnek sikere tette Íróvá. Ezt a regényt \ i váci államfogház csendjében irta Herczeg, js ahová egy halálos végű kardpárbajáért ke- 1 rült. Akkoriban Magyarországon könnyebben j Lett hires emberré valaki egy kardpárbaj ré- i vén, amelyben ledöfte ellenfelét, mint irói! i babérok révén, Herczeg Ferenc azonban!? sorsdöntő alkotásnak szánta a Fenn és < ’ann-t. Ennek sikerétől tette függővé, hogy , iró lesz-e, vagy a közigazgatási pályára lép odahaza Verseoen. És a regénynek sikere volt. Megnyerte a Wolfner kiadóvállalat 1000 frankos pályadiját és könyvalakban meghó­dította a közönséget. Ez a regény jegyezte el ( Herczeg Ferencet örökre a magyar iroda­lommal. Ez adott neki irói nevet, mert en- j nek a regénynek a címlapján ékeskedett ] először a Herzog név helyett a Herczeg, ; amelyről akkor kevesen sejtették még, hogy < az ország legelső és legműveltebb irói neve 1 lesz negyven év múlva, 1 Egy iró értékének aranya az idők pró- : bakövén mutatja meg valódiságát. Akkor tudjuk még, milyen igazában az iró arca, ha múltjának tükörképét tartjuk eléje. Ez a tü­körkép sohasem hazudik. Herczeg Ferencnek megadatott, hogy negyven évi lankadatlan munka aranytükrében nézhesse irói képét s ez a kép a legnagyobbak galériájába kíván­kozó mesteri portré. Mit mutat ez a tükör. Azt mutatja, hogy Herczeg Jókai Mór és Mikszáth Kálmán után harmadik a magyar elbeszélők sorában. Azt mutatja, hogy Herczegnél különb drámairója Katona József óta nem volt ennek az or­szágnak. Az idők próbaköve itt is öt iga­zolta. Voltak talán az utóbbi években han­gosabb sikerű színpadi alkotások. Ezek azon­ban rövid életű szezon cikkek maradtak és jelentőségük lassankint elhalványodott. Her­czeg darabjai ma is élnek a színpadon. És mig kortársainak és színpadi versenytársai­nak tehetsége, alkotó ereje dekadenciába kerül, addig az övé ma is frissen buzog és béklyójába tudja verni azt a szeszélyes si­kert, amely amazoktól kezd hütlenül elpár­tolni. Azt is mutatja még ez a tükör, hogy j Herczeg a legérdekesebb, legváltozatosabb, | legfejlődésképesebb magyar iró. Nemcsak a magyar viszonyokhoz mérten nagy, hanem jelentős egyéniség világirodalmi viszonylat­ban is. Legújabb irodalmunkban etapokat jelentő határköveket rakott le munkásságá­val. ő indította meg irodalmunkban az ob­jektív realizmust. Neki köszönhetjük a mau- passanti stilusu magyar novella megterem­tését. A magyar gentryt ő rajzolta meg leg­tökéletesebben irodalmunkban. Uj formát j és uj színpadi ragyogást adott a történelmi! drámának. A Bizánc, az Ócska;/ brifádéros, I az Árva László király elévülhetetlen alkotá- j sai a magyar drámairásnak. Uj lelket, uj frisseséget adott Herczeg művészete a törté­neti . regénynek is. A Pogányokban a ma­gyarság nagy problémáját adja monumentá- ! liíf freskókban a költői stílusnak olyan ötvös j művészetével, amelynél teljesebben zengőt ! alig mutathat fel újabb irodalmunk. A tör- ! téneti témák művelése összefügg Herczeg 1 költői egyéniségének elmélyülésével. Társa- i dalmi rajzaiban először a humorista és a í biztos megfigyelő mutatkozott meg, ké­sőbb a pszichológus bontakozott ki, főleg a női lélek és a háziasság lelki struktúrájának művész-analitikusa. Történelmi regényeiben és drámáiban a költő lép előtérbe, majd ké­sőbb az a bőven áradó fantáziájú mesélő, akit a legközvetlenebb rokonság fiiz a világ- irodalom egyik legnagyobb mesemondójá­hoz, Jókai Mórhoz. Az élet kapujában ciniü regényében pedig a mesemondás tökéletes­ségét tetézi az az európai horizont, a világ- eseményeknek olyan magas nézőpontból való szemlélete, amilyennel csak Anatole Francé történelmi tárgyú elbeszéléseiben ta­lálkozunk. Ezt a portrét mutatja az aranytükör, amelynek lapjait negyven év munkája csiszolta ragyogóvá. S a portrén ott látjuk az ordó- kat, a kitüntetéseket is. Herczeg Ferenc tagja a Petőfi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak. Rendes tagja volt, majd tisz­teleti tagja lett az Akadémiának, amely 1919-ben három évre másodelnökévé is vá­lasztotta. Megkapta a Péczely-jutalmat, több ízben a Vojjnits-dijat, a Művészetért és Tu­dományért cimü díszjelvényt és most negy­ven éves irói jubileuma alkalmából a ma­gyar érdemkeresztet a csillaggal. A múlt év­ben az Akadémia a Nobel dijra is felter­jesztette. Reméljük, hogy a svéd Akadémia ítélete hivatalosan is Európa legnagyobb élő irói közé juttatja Herczeg Ferencet, aki jog szerint már amúgy is tagja a halhatatlanok e legfelsőbb gyülekezetének. Kállay Miklós. fl magyar művészet Amerikában A magyar művészet külföldi térhódítása ujabh területtel készül megnövekedni: Észak-Amerikával. Amerikában a külföld művészetei közül csak az angolt és a franciát ismerik és becsülik még. A külföld egyéb országainak művészetét igyekszik az amerikai közönséggel megismertetni a pittsburgi Carnegie-Institute. Ennek a célnak érdekében évenként egy-egy nemzetközi kiállítást rendez olyan feltételek alapján, melyek bőkezűség dol­gában páratlanok a világon. 1896-ban rendezte első ilyen kiállítását külön erre a célra épült kiállító polatájaban a Carnegie- iníézet. A háború éveinek kivételével (1915—1919) minden esztendőben megvolt a kiállítás s az idén immár huszonötödször nyünak majd meg a kiállí­tási épület kapui, ezúttal a magyar mvészet szá­mára is. Elszigeteltségünknek egyik szomorú tünete, hogy a fontos amerikai művészeti centrum­ba csak most jut el művészetünk. Hogy végre tudo­mást szereztek rólunk Pittsburgban, azt is egy Amerikában működő magyarnak, a páratlan lelkes- ségü és minden önzetlen munkában fáradhatatlan Mihaillé Gyulának, a clevelandi Árts School jeles tanárának köszönhetjük. Mihalik volt az, ki a pitts­burgi Carnegie-kiállitások jelentőségének tudatában baráti közvetítéssel levelezést kezdett Hoiner Saint- Gaudens-nel, a Carnegie-Institute művészeti ügyei­nek igazgatójával. Mihalik adataiból nagy meg­lepődéssel értesült az amerikai szakember arról, hogy magyar művészet is van a világon, sőt minő­ségre annyira kiváló és kifejeződésében annyira eredeti magyar művészet. Miután erről egyébként is meggyőződött, megtette indítványát a kiállítás bizottságának a magyar művészet meghívására s a bizottságtól már meg is kapta reá a meghatal­mazást. A pittsburgi Carnegie-kiállitások szervezete merőben különböző minden más nemzetközi ki­állításétól. Onnan nem az egyes államoknak, vág;/is kormányoknak küldik a meghívót, nem is mű­vészi egyesületeknek, hanem Pittsburg európai megbízottja maga járja be a különböző országokat és személyesen keresi fel bennük a művészeket, hogy ' a legmegfelelőbb festményeket összeválo­gassa. A Carnegie-kiállitások európai mebizotija ezidő szerint a francia Guillaume Lerolle. Parisban él és onnan jön el Magyarországra valószínűleg március havában. Itt ellátogat a festőmütermekbe, megnézi a kiállításokat, a nyilvános és magángyűj­teményeket és a maga ízlése és ítélete szerint válogatja ki belőlük az anyagot. Pittsburgban eddig külön-külön csoportokban ; szerepeltek az egyes nemzetek. Az idén, sajnos, j nem igy lesz, hanem a kisebb nemzetek (s köztük I leszünk mi is) művészetét közös csoportban, a I „Misceljaneous Section“-ban mutatják be. Ebből i természetesen az következik majd; hogy a külföldi I nemzetek küldeményeit megcsökkentik. Nem szá- j mithatunk tehát olyan képviseletre, amely kellő j fogalmat adjon művészetünk minem őségéről, hanem ! valószínűleg be kell érnünk annyival, hogy kóstolót ; adjunk a magyar festészet kvalitásából. Égjük alig felbecsülhető specialitása a Car- negie-kiállitásoknak, hogy a művészekre semmi terhet sem rónak. A csomagolás és szállítás, a be­ás visszaküldés minden költségét, a Cnrnrglc- ! intézet viseli. Ugyanaz értékes dijakat Ítél meg a | legkiválóbb alkotások szerzőinek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom