Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-20 / 42. (1080.) szám

V. évf. 42. (1080) szám » SSOIRbatt « 1926 február 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/HI. —Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha „Haefes'iBüi cens@G Hüziaas'iasai msm tielencSaisii" Szlovák és oeh néppártiak epyönfiQltt támadása Magyarország) ellen — Kunfi ^s^mend a koalíció legjobb informátora — Tu­domásul vették Benes expozéját Prága, február 19. A tegnapi ülés utolsó szónoka Tulca szlo­vák néppárti képviselő veit, kinek szüzbeszé- de a Benesénél is erősebb kirohanás volt Magyarországgal szemben. Úgy tekint a magyarországi frankhamisi- tási afférra — mondta többek között — mint­ha a karzaton ülve egy detektivdrámát néz­ne. Megállapítja, hogy Magyarországon nincs egyetlen osztály sem. mely ne volna vonat­kozásban ezzel a botránnyal. — A szlovákokat nyugtalanítja Benes rendkívüli rezervált tónusa. — A magyarokkal szemben egyetlen olyan tényt sem hozott fel, amelyre ne talált volna rögtön enyhítő körülményt is. — Az utóbbi időben oly hírek kerül­tek forgalomba, melyek szerint a határok Magyarország javára nyernének kiigazítást, vagy mint ezt legújabban mondják, a határokat „stabilizálnák". A szlovák nép nevében ki kell 'jelenteire***, hogy Szlovén szkó leghatározottabb integ­ritásának állásnontiára helyezkedem. A leghatározottabban tiltakozunk Szloven- szkónak akárhogyan indokolt viviszek­ciója ellen. Annak dacára, hogy ellenzéki párt vágj unk, a kormány ebben a kér­désben mindig számíthat reánk. — A külügyminiszter válasza az eddigi! politikának a szlovákok kárára való elhajlá­sát jelenti s ezért a szlovák néppárt az expo­zét nem veszi tudomásul. A mai ülés Ma már a nemzetgyűlés a megszokott unalmas, érdektelen képet nyújtotta, amikor az elnök délelőtt kevéssel tiz óra után az ülést megnyitotta. Krumpe (német keresztényszocialista) az első szónok. A külügyminiszter jobbnak látta csak a frankafférróí beszélni, mert Locarno és annak szelleme nem való ebbe a parla­mentbe. Benes azáltal, hogy a nyelvrendele- tet aláírta, a békeszerződéseket rongyos pa­pirosnak deklarálta. Stepanek (agrárius) a magyar nemes­séget támadja, mert Ők az okai mindennek. Majd hodzsai gesztussal felhívja a magyar földmiveseket, hogy rázzák le nyakukról a dzsentrik uralmát s agrárdemokratikus ala­pon alakítsák meg. az uj rezsimet Magyaror­szágon. lépni. Ha pedig Magyarország nem törődik bele a mai viszonyokba, nem marad más hátra, mint hogy tönkremenjen és felosszák. Cacte- rum censeo Hungáriám csse delcndam! Myslivec beszédét Hlinka is megtapsolta s be­széd közben is helyeselt neki. „Ha újabb forradalomra kerül sor...“ Kreibieh (kommunista) Szovjetoroszország el­ismerésének elhalasztásával foglalkozik. Támadja Benest, aki szocialista létére ma a kapitalizmusnak és a miiitarizmusnak főembere. Követeli Szovjet- oroszországuak minden feltétel nélkül való elisme­rését. Mert lia ezt megtehette a többi állam, úgy Csehszlovákiának is meg kell tennie. Nem igazak azok a hírek, mintha Szovjetoroszország követelé­sekkel állott volna elő. Ha már arról van szó, az orosz szovjetnek joga volna megkövetelni azoknak a károknak megtérítését, amelyeket az oroszországi csehszlovák légiók okoztak. A légiók nyomát Orosz­országban hasonló pusztulás kisérte, mint amilyet a harmincéves háború alatt Németország szenve­dett. A kormánynak az kifogása pedig, hogy Szov­jetoroszország nem akarja az ottani csehszlovák ál­lampolgárok kisajátított tulajdonait megtéríteni, szinte humoros. Mert ezek a háború utáni vagyonu- I kát most tízszeresen becsülik felül és ennek az ér­tékét követelik a szov jettől. Ezt pedig a szojet soha­sem fogja megtenni. Foglalkozik még azokkal a sajtótámadásokkal, amelyek hibáztatták őt azért hogy a prevrat, idején fegyverre szólitotta a né­metséget a csehek ellerr. Megállapítja, hogy a for­radalom ezt megkövetelte s bejelenti, hogy ha újabb forradalomra kerül a sor, legyen az akár Berlin, akár Prága ellen, újból fel fogják állí­tani az ágyukat és lerázzák a mai rendszert. „Az újkor legnagyobb hamisítása: Benes memoárja" Kalina (német nemzeti) beszél utána. Mussolini jó iskolát teremtett Európában — mondja —, Svehla is követi példáját és szu­ronyokra támaszkodva akarja erősíteni ha­talmát. A nyelvrendelet a kisebbségi jogok legmerészebb lábbaltiprása. Benes kitűnő diplomata: támadja a kül­földi bankjegyhamisitást, mert nincsen szüksége arra, hogy itt is hamisítsanak: neki elég pénzt szolgáltatnak be a néme­tek és a többi elnyomott nemzeti kisebb­ségek adófizetői. Elitéli a magyarországi pénzhamisítást, de éppen oly mértékben elítéli a Zsivno-bank eljárását is, amikor a háború alatt aranykész­letét Svájcba csempészte ki. De ugyanekkor kijelenti, hogy az újkor legnagyobb hamisítása Benes III. memoárja, amellyel félrevezette az egész világot. Benes Magyarországra fog­ja, hogy nem akar sem háborút, sem bé­két. Pedig Benes az, aki igy tesz, hogy ezáltal időt nyerjen a cseh nacionalizmus teljes kiépítésére, hogy amikor tényleg meglesz a cseh nemzeti állam, akkor esetleg már szó lehessen a Magyarország elleni háborúról. Ezért folytatja Benes azt a nagy sajtó­kampányt Magyarország ellen. Jellemző, hogy az egykor oly fanatikus osztrákgyülőlő Benes most Bécsben tartja a sajtóközpontját. Ott van a Stunde, a Tag, az Abend, amelyek mindig olyan, leleplezéseket hoznak, amilye­nekre Benesnek alkalomadtán éppen szük­sége van. A Stunde-val kapcsolatban beje­lenti, hogy annak felelős szerkesztője Békési aljas, könnyen megvásárolható újságíró, aki egyre-másra hozza a hamis híreket megren­delésre. S ezzel a Stunde-val szoros kapcso­latot tart fenn az itteni Orbis, ahol, mini ismeretes, a félhivatalos Prager Presse-t nyomják. Az Orbis r.-t. kezében van a Stunde legtöbb részvénye. Ez mindent megmagyaráz. Közbekiáltások: A köztársasági elnök holnap audiencián fogadja Tschuppikot. Kalina: Sokat beszél Benes Locarno uj szelleméről is, ez azonban semmiképpen sem egyeztethető össze a Franciaország, Csehszlovákia és Lengyelország között kötött külön titkos katonai szerződéssel. Mig Németországot teljesen lefegyverez­ték, addig ezek az államok állig fel vannak fegyverkezve. Benes jánusarcát fel lehet is­merni abból is, hogy Magyarországot be akarja csalogatni a kisantantba és olyan hí­reket is terjeszt, hogy területi engedménye­ket ad Délszlovenszkó rovására Magyaror­szágnak. Ez csak kifelé való szemfényvesztés, hogy megmutassa a nagyhatalmaknak, hogy milyen békeszerető és áldozatkész. Bent a tények éppen az ellenkezőjét mutatják en­nek a szellemnek s ő valójában álmában sem gondol annak keresztülvitelére. Benes expo­zéját nem veszi tudomásul és bejelenti, hogy a németség továbbra is a legelkeseredettebb harcot fogja folytatni a mai korrupt rendszer ellen. Az a bizonyos „vértelen háború" Hayn (cseh nemzeti demokrata) azt állítja, hogy Magyarország még mindig rémesen fegyverkezik és csak várja a pillanatot, hogy ismét háborút kezd­hessen. Benesnek nincs igaza abban, hogy Magyar- ország sem háborút, sem békét nem akar, mert tény az, hogy llagyarország háborút visel még ma is Cseh­szlovákiával vérontás és sorkatonaság nélkül. Ezután hosszan tiltakozik Szovjetoroszország elis­merése ellen s különösen Haken kommunista kép­viselőt támadja a tegnap esti ülésen elhangzott be­szédéért. Haken szerint a vezérkar erőszakolta rá a kormányra, hogy Szovjetoroszországot el ne is­merje. Beszédét a közben besereglett kommunisták állandó közbeszólásokkal zavarják. Benes expozéját ne mveszi tudomásul. Német és cseh szociál­demokraták szóharca A vita utolsó szónoka Stivin cseh szo­ciáldemokrata: Foglalkozik Fedor keresz­tényszocialista képviselő legutóbbi parla­mentáris szereplésével. Támadja a német szociáldemokratákat, akik a vita folyamán csaknem mindenről beszéltek, csak éppen a frankbotrányról nem. Idézi Kunfi Zsig- mond magyar emigráns szociáldemokrata cikkeit, amelyekért a csehszlovák szociál­demokraták hálásak lehetnek. Majd Appo- nyinak Benes expozéjára adott válaszát em* liti fel s itt éppen riuka szlovák néppárti képviselő beszédére hivatkozik, aki Benes beszédét túlságosan békésnek és elővigyá­zatosnak tartotta Magyarországgal szemben. Apponyi is épp oly elővigyázatos, mint Be­nes, csakhogy más értelemben. Apponyi nem akarja, hogy a frank­hamisítás bűnügye nemzetközi utón in­téződjék el, de ugyanakkor elutasítja a garanciapaktumot Csehszlovákiával. A mai Horthy-rezsim, amely nemcsak pénzt hamisit, de a politikát is meghamisítja, nem is alkalmas arra, hogy vele paktumot le­hessen kötni. Ezzel a külügyminiszter expozéja fölötti vita formálisan is befejeződött. Még sze­mélyes ügyben szólal fel Czecli dr. német szociáldemokrata és élesen támadja Stivint. Óriási lárma tör ki a német és cseh szociáldemokraták között. Czech: A. koalíció végső vergődését lát­ja abban, hogy a szociáldemokrata Stivin már német elvbarátait támadja. (Taps a né­metek részéről.) Nem fél attól, hogy a né­met szociáldemokrata párt mostani fellépé­séért az Internacionále elé kerülné. A cse­Erélyesen föllépni, tönkretenni, fölosztani! Myslivec (cseh néppárti) a leghatározottabban elitéli a franbotrányt. Ha Windischgratz nagy bir­tokát s óriási vagyonát áldozta volna fel a hazafias célok érdekében bármily tervek keresztülvitelére, úgy Magyarország becsületes nevet szerzett volna j magának a külföldön. Ezzel a pénzhamisítással j azonban olyan erkölcstelenséget követtek el. amely I az ország sírját ásta meg. Ezután támadja Teleki! Pál grófot, aki döntő faktor volt a népszövetségnél a mosszuli kérdésben s ma is egy nagy angol- amerikai olajtársaságnak a vezetőembere Budapes­ten. Innét érthető a londoni Timesnek magatartása, amellyel leértékeli a frankbotrány fontosságát. A szónok azzal végzi beszédét, ha Magyarországon nem történik irányváltozta­tás, akkor a legerélyesebbon kell ellene lel­hek annál könnyebben. Az elnök szavazás alá bocsátja az ex­pozét, amit a parlament többsége tudomá­sul vesz. Dubiczky képviselő jelentéktelen men­telmi ügyének elintézése után az elnök be­rekesztette az ülést s bejelentette, hogy a képviselőház legközelebbi ülése február 25-én délután 4 órakor lesz. __ ___ ^ A külügyminiszteri válasz Irta: Törköly József dr., szenátor. A külügyminiszter ur meginterpelláltatta ma­gát a saját pártjával! Tehát az interpelláló is volta­képp a külügyminiszter ur volt és a választadő is! És ennek dacára is bizonyos, hogy nem az inter­pelláció volt a fontos, hanem a válasz! Kérdés azon­ban, hogy mi szükség volt a válaszra? Erre a he­lyes feleletet eltalálni nem igen könnyű! Egy bizo­nyos és ez az, hogy az egész válaszadás nem cél nélkül történt! Bizonnyal meg akart valakit nyug­tatni a külügyminiszter ur, vagy éppen ellenkező­leg, a nyugtalanitás volt a rejtett cél? Talán a nagy Angliának akart Benes nyugalmas álmokat szerez­ni azáltal, hogy a köztársasági — pardon —, a kis- antantbeli külpolitika tiszta és jó szándékait fel­tárta? Vagy talán a kétkedő francia külpolitikának akart bizonyságot adni a cseh együttműködési kész­ségről? Avagy a cseh közvéleményt s főleg Kra- márékat akarta a legsürgősebb interpellációs vá­lasszal megnyugtatni a felől, hogy a kormány tudja a kötelességét a tekintetben, hogy az állam hitelét és a polgárai vagyoni érdekét miként kell gond­teljesen őrizni? Avagy a belpolitikai válságról akarta a figyelmet elterelni? Vagy talán a köztár­saság magyarjainak akart a külügyminiszter ur egy pár jó percet szerezni azáltal, hogy tisztán elé- bük tárta, hogy válaszának egyik főcélja az volt, hegy a Magyarországgal való jó viszonyt megja­vítsa és egy megváltást jelentő középeurópai Lo­carno előtt egyengesse az utat? Ha a nyugtalanitás lett volna a cél, úgy akkor az csak Magyarország félé'lehetett irányítva, mert hiszen az, hogy az 1921-ben kihűlni hagyott szokolhamisitási kérdést a köztársaság újra felmelegiteni szándékozik, csak­is Magyarországot nyugtalaníthatja! Ezt a célt azonban lehetetlen, hogy szolgálni akarta volna a külügyminiszter ur, hiszen világosan kijelentette válaszában, hogy „Magyarországnak felajánlja a nyugodt együttműködést és a jó szomszédságot!*'' Vagy talán a középeurópai Locarno megteremté­sére irányuló készségnek kinyilvánításával akart, a külügyminiszter ur ismeretlen tényezőket nyugta­lanítani? Lehetséges azonban, hogy az összes töp­rengések rossz nyomon indulnak el s annak van igaza, aki úgy oldotta meg a kérdést, hogy az egész válaszra azért volt szükség, hogy a Francia Bank­nak, mint sértettenk, összehordja az esetleges fel­lebbezéséhez szükséges anyagot! Bármi lett légyen azonban a cél, egy azután egészen bizonyos, hogy a külügyminiszter ur nem akart Magyarország bel- iigyeibe avatkozni, aminthogy válaszának egyetlen mondatára se lehet reáfogni, hogy az a Magyar- ország belügyeibe való beavatkozást jelentené! Mi köztársaságban élő magyarok mindenesetre hálásak vagyunk a külügyminiszter urnák, mert alkalmat adott nekünk arra, hogy a középeurópai Locarnóról, illetve annak hangoztatott megvalósí­tási szándékáról elmondjuk nyíltan a mi vélemé­nyünket! Mert a frankhamisítással nincs mit fog­lalkoznunk, miután a külügyminiszter úrral egyet­értve, Magyarország belügyeibe nem akarunk bele­avatkozni! Bűncselekményt követett el egy pár ma­gyar, köztük olyan is, akinek előkelő állása és jó hivatala volt és a magyar büntetőbíróság meg fogja őket büntetni! A védelmüket ellátják a megbízott és kirendelt védők, a minősítés és a súlyosító és enyhítő körülmények kérdését elintézi a hivatott magyar bíróság. Ennyi, ami reánk tartozik! És ezért nem is foglalkozunk azzal, hogy ezen ügyben milyen tényeket lehet megállapítani, — hogy vannak-e a külügyminiszter urnák még — amint mondja — a titok fátyla alá rejtett s az ügyre vonatkozó bizonyítékai — s hogy a külügyminisz­ter ur, ha a jó ízlését leküzdi, ezt a fátyolt fel fogja lebbenteni, — hogy állítólag a magyar parlamenti vizsgáló bizottságból indiszkréció folytán kikerült, de a valódiság szempontjából felül nem vizsgált újsághírek alapján lehet-e egy igazságos és jószán- déku embernek ítéleti alapul szolgáló ténymegálla­pításokat alkotni és azokat szinte igazságként dobni, a világba! Minket nem érdekel az sem, hogy mit. csinált a francia külpolitika s hogy az mikor oko­zott lepelzett, vagy leplezetlen örömet a külügymi­niszter urnák. Mi csak annak őrülünk, hogy most is bebizo­nyosodott annak a mondásnak az igazsága, hogy I minden rossznak vau egy jó oldala is! Ha a frank-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom