Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-19 / 41. (1079.) szám

A Senki szigetén Ada-Kaleh, február közepe. A tél víz Isten csapása a szegény A»ia- Káleh-i töröknek; a kis szigetet vadul nro.'/sa körül a megáradt, feldühödt folyó, a zajló jég­táblák között csak nagy üggyel-bajjal vergő­dik át még a Kossuth-szöktető Bégül unokája is, pedig már számtalan nemzedéken keresz­tül csak az evezőlapát forgatásától keresi ke­nyerét.. De minden hiába: Orsovánal át kell kelni a folyón, különben a sziget, Jókai Senki­szigete, étien, kenyér nélkül marad. Mert bi­zony ennek a kis szigetnek a Dsina közepén, amelyen egykor három ország határa fat< tt össze, még csak egy pékje sincsen. Azaz hogy j van pékje, de az nem igazi pék, csak amolyan j kenyérkereskedő, aki maga nem süti a cipót: | hiszen helye volna kenyeret sütni, de egyrészt nincsen annyi pénze, hogy hsztkészletet be­szerezhessen, másrészt meg nincsen, aki a sok sütött kenyeret megvegye. Volt idő, ami­kor sütött is kenyeret, de ennek már légen vége, aminthogy vége ma már Ada-Kaleh szi­getén a török gyöngyélectiek... Busán hajtja tenyerébe a fejét Szolejmán effendi, a kis sziget polgármestere, a piros fez fekete rojtjai az arcába hullanak; (idáig nem ér el Musztafa Kemái reformáló keze), azután lassan belekezd a beszédbe:, — Szomorú napok virradtak reánk, Uram. Megbüntetett bennünket is Allah a há­borúért... Nézzen csak körül: télviz idején az ár egészen a lakóházakba tört, a gátak nem képesek visszaszorítani, a kazamaták telve vízzel Mindenütt csak szegénységet lát, csak töprengő, kétségbeesett arcokat, minden te­kintet a távolba réved, a jövőt kutatja... pedig mi igazhitű mohamedánok, fatalisták va­gyunk.. De minden, hiába: a fátum kegyetlen a mi kis szigetünk népével szemben, már egy évtized óta az őröm, a vigság szigetéből a gond, a könny, a nyomor tanyája lett. Amikor a nagy világégés fellobogott a határokon, ami­kor Ada-Kaleh egyszerre három hadviselő ország kereszttüzébe került, ágyuk bömböltek a környező hegyeken, fejünk felett a levegőt ágyulöVegek szelték, srapnellek, gránátok robbantak a gyümölcsöskertjeinkben, elham­vadt a mi jó életünk is. A£ első ágyulöv-és, az első puskagolyó szivén találta Ada-Kaleht, az­óta halott, most már tiz-tizenkét éve, és ki tudja, lesz-e számára feltámadás? — A háború előtt tavasztól késő őszig szállították a bárkások a kirándulókat a szi­getre: Orsováról, Tumu-Severeinből, meg tulnan, Szerbia felől csak jöttek-mentek em­berek, fiatalok, öregek, férfiak, asszonyok, de főleg az ifjúság keresett fel bennünket. Csa­patostul jöttek, többnyire diákok, tanáraikkal, sokszor a szüleikkel is. Néha-néha 2—?00 di­ák is jött egyszerre, alig győzték a bárkások a vig diáksereget átszállítani. Itt azután csak el­állt szemük-szája: egy darab hamisítatlan Ke­letet láttak: a mi népünket, nemzeti viselet­ben, nemzeti szokásai közepette, különösen az öreg Bégül effendinetr volt sók-sok bátnuló- ja és tisztelője, büszkén mesélte az ót körül- álló gyerkeknek, hányán is \olt akkor, ami­kor a menekülő Kossutn Lajrst átvitte csó­nakján Törökországba.. Felderült az arca Be- gulnak, a gyerekeknek is kipirult azgnrcájuk... Azután Bégül cHenJi, akinek a magyar kor­mány nyugdijat adott, eladta a fotográfiáit, né­ha egy-egy hatosért az aláiiását is odakanya- ritotta a kép alá, azután meg rekommendálta a fiait (jó igazi török kávét főznek), a vejeit (náluk kapni a legjobb szultánkenyeret), az unokáit (valódi török cigarettát árulnak)... De egyikünk sem haragudott a jó fogatlan öreg­re, hogy a nagy népszerűséget reklám-célokra használja fel, hiszen mindannyian jól megél­tünk, azután meg atyafiai is voltunk majd va­lamennyien az effendinek. Adót nem szedett nálunk a perceptor, a finánc sem nézett a ta­risznyánkba, a császárnak nem adtunk kato-' nát. Békében, boldogan éltünk, megelégedet­ten, jómódban. Kis rózsaliget volt Ada-Kaleh, ahol a három ország határára szakadt kis tö­rök kolónia háborítatlanul élte az életet Hisz a jó módnak még maradtak nyomai: a há­zaink. Majdnem mind takaros, sőt szép épü­let, látszik, hogy aki építette, jómódban élt. Ma majdnem mind eladó... — Nekünk is szomorúságot hozott a háború: a kirándulók elmaradtak, előbb csak fogytak, azután egészen eltűntek és ma már mi bámul­juk meg a szigetünkre tévedt idegent, mint annakelőtte ő bennünket. Bizony, ritkaság- számba megy a látogató. Nem is értjük, ho­gyan, honnan vetődött ide. Megváltoztak az idők, megváltoztak az emberek. A természet szépsége, a rózsa illata, a kis mecset karcsú minarettje, szép keleti szőnyege, a mi népünk festői viselete már nem érdekli a mai embe­reket. Nagy a gondjuk, mindenki küzd, vias­kodik az élettel, kinek van ma kedve kirán­dulni? így megyünk mi is lassan, de biztosan tönkre. Napról-napra fogyunk, a sziget nem nyújt már megélhetést a folyton fogyó török lakosságnak. Aki csak teheti, elköltözik, ki­vándorol a szigetről. Sokan a szomszéd Orso- ván találtak kenyeret, ezek még a szerencsés igazihtüek; nekik legalább nem kell megvál- niok a szigettől, házaiktól, otthonuktól, felesé­güktől, gyerekeiktől. De a legtöbbnek bizony messzebb kellett mennie kenyeret keresni: Turnu Severinbe, Craiovára, Temesvárra, Bu­karestbe kerültek a sziget benszülöttei. K szultánkenyeret árul, ki török kávét főz, van, aki beállott hajósnak a Dunára, aki meg itt­hon maradt, az többnyire háziiparral keresi a kenyerét. A román kormány, ugyan fentartot- ta az adómentességünket, de már sem hozha­tunk be sem cukrot, sem kávét, sem dohányt vámmentesen. De nincs is kinek. Mi magunk bizony édes-keveset fogyasztunk belőlük, ide­gen meg nem jön. Hiába minden, idegen csak nem jön.... Szomorúan néz maga elé Szolejmán ef­fendi, nagyot sóhajt, legyint a kezével, azután újra visszaül az asztalához, folytatja a peticiő- irást... A kormány meg megadha nekik min­dent, amit kérnek, de egyet, a legfőbbet nem tudja megadni: az idegenforgalmat Ada-Ka­leh, a virágoskert, a rózsák ligete, az illatos kávé, a bodor füstü török dohány, a csak szultánok kegyenceinek készült izes rahat szi­gete egyre pusztul, omlik össze. Talán igy még szebb is Ada Kaleh, ilyen bánatosan, halkan, halálra Ítélten. Még ro­mantikusabb, még inkább alkalmas arra, hogy a fáradt pihenni vágyó lélek, egy kissé meg­nyugodjon, félrevonuljon a zajtól, a lármától... De azért Ada Kalehra is bevonult az aktuali­tás: Bicsérdy mester, a husevés elkeseredett ellensége, a növényi táplálék lelkes-tulzóan és tulhevesen lelkes szószólója, itt ütötte fel a ta­nyáját Potompénzért megvette az egyik ki­vándorló török hajlékát és ott ütötte fel a bi- csérdizmus szenthajlékát Szinte szimbolikus hogy a koplalás nagymestere éppen Ada Ka­lehra költözött; viszont nagyon valószínű, hogy Ada Kaleh szigetén. már nincsen szük­ség a koplalás tanitó-meterére: a szegény tö­rökök adhatnának leckét saját tapasztalataik alapján Bicsérdy mesternek, hogyan lehet, ha kell, a semmiből is megélni és mégis egészsé­gesnek maradni... A müezzin elénekli a négyórai fohászt; kis fezes török gyerekek, bugyogós lányok sietnek az iskolából hazafe’é, az öregek meg a mecset felé veszik lépteiket Ugyan a ra­vasz Abdul Hamid annak idején kicserélte a mecset évszázados szőnyegét egy ujjal, de ez nem zavarja a törököket Ők csak leguggolnak mosakodás után az uj szőnyegre, mélyen meg­hajtják fézes, türbános fejüket és mély imába merülnek hangtalanul. Allah nagy és végtelen az ő hatalma.... Kovács Jenő Úr. Mit jelent a magyar kisebbségeknek, ha Németország belép a népszövetségbe? Mussolini és Franciaország harca Középeurópáért — A kisantant és az uj kisebbségi hely­zet — A népszövetség és a „pénzügyi támadások" Páris, február 18; Németországnak a népszövetségbe való felvétele a nemzetközi diplomáciánák ujább és igen tevékeny korszakát jelenti, amely ugylehet, igen mozgalmas külpolitikai akciók kiinduló pontjává válik. A közvélemény jog­gal tekinthet érdeklődéssel e diplomáciai ak­ció jelentősége és fejlődése elé. Vájjon Ma­gyarországnak a frankügy által annyira meg- gyengitett diplomáciai helyzetére milyen vál­tozást hozhat Németország belépése ? Németország a Locarnóban kapott ígére­tek alapján állandó helyet kap a Népszövet­ség tanácsában. Ezenkívül még Németország­nak más személyi kívánságai is volnának. Azt kéri ugyanis, hogy a népszövetség titkárságá­ban legalább egy fontosabb poziciót német diplomatával töltsenek be, miután pedig a fő­titkár, Sir Eric Drummond, angol s helyettese, Avenol, francia, Németország egy másik he­lyettes titkári állást kér, amelyet állítólag Brodendorf Rantzau-val, Németország moszk­vai követével remél betölteni, aki az orosz­német közeledésnek egy régi hive s aki igy az orosz szovjet részére is némi megnyugta­tást jelentene Németország szándékai felől. Hogy Németország e kívánságai teljesülnek-e, az hamarosan el fog válni. Tegyük fel azon­ban, hogy Németország, mint a népszövetség állandó tagja, ennek márciusi ülésén már meg fog jelenni. Mit várhatunk a magyar ügy szempontjából ettől az újabb diplomáciai helyzettől? Hogy a kisantant milyen álláspontot fog­lal el a magyar kérdésben, erre vonatkozólag Temesvárott nem történt végleges megállapo­dás s a kisantant kancelláriái között a tárgya­lások tovább folynak. Minden hivatalos nyi­latkozat ellenére megállapítható, hogy a kis­antant egyes államai nem jutottak egységes ál­láspontra és a három különböző állam három külön­böző, egy legridegebb, egy rideg és egy mérsékelt álláspontra helyezkedik. Kétségtelen azonban, hogy ha másképpen nem, egy enyhe teoretikus formában, mint az „agression monétaire" kérdése, Genfben szó­ba fog kerülni a frankügy. Benes, aki eddig is folyton azon ügyeskedett, hogy Csehország diplomáciai érdekeit nemzetközi, jogi formu­lák kerítésébe hajtsa be, most is valószínűleg igyekezni fog, hogy a békét veszélyeztető jogi meghatározások közé felvegyék a „pénzügyi támadás" fogalmát is. Hogy a kisantant mi­lyen értelemben fog konkrét indítványt tenni, azt még maguk se határozták el, sőt lehet, hogy végleges magatartásukat csak a genfi atmoszféra fogja meghatározni. Bizonyos, hogy ha Genfben a magyar ügynek exponált védőkre lesz szüksége. aligha várhatjuk, hogy ezt a szerepet az uj népszövetségi tanácstag töltse be, sőt inkább valószínűnek tartanánk, hogy Né­metország már csak azért is, hogy ellen­ségei mindjárt első szereplését félre ne magyarázhassák, a frankügyben hűvös tárgyilagossággal fog viselkedni. Egy másik kérdés, amely Genfben szóba kerülhet s amely Magyarországot közvetve, sőt talán közvetlenül is érintheti, a kisebbségi kérdés. Ha nyilvánosan nem is, Németország­nak mindjárt első szereplése alkalmával bi­zonyára módja lesz rá, hogy legalább is a kisebbségi nemzetközi jégvédelemről való el­méleti álláspontját kifejtse, amire alkalmat nyújt neki az olasz-tiröli kisebbségek ügyé­ben .elfoglalt magatartása, illetve Mussolini beszéde. -Éjiben a kérdésijén mindenesetre élés ellentétek fogják elválasztani az olasz és német álláspontot. Tudvalevő, hogy a békeszerződés a ki­sebbségek védelmét csak kisebb (föeh, szerbt román, török, magyar, bolgár, len­gyel) államokra terjesztette ki, mig a nagy államoknál respektálta, a nemzeti szuverénitás elvet­Ha Németország a kisebbségek nemzet­közi jogvédelmének általánosítására tenne ja­vaslatot, akkor a nemzeti szuverenitásra fél­tékeny összes nagy államokat, Franciaorszá­got, sőt Angliát is szemben találná magával. Éppen ezért ez nem is valószínű. Nem lehe­tetlen azonban, hogy Németország azt fogja javasolni, hogy a kisebbségek védelmére az egyes államok szuverénitás árak teljes megóvása mellett kölcsönösségi szerződé­seket kössenek, amilyenre példát maga Németország adott, amikor Dániával a né­metországi dánok, illetőleg a dániai né­metek kisebbségi védelmére szerződést kötött Bizonyos, hogy Németországgal a kisebb­ségek (elsősorban a német kisebbségek) hat­hatós támogatója kerül a népszövetségi ta­nácsba, ami minket már közelebbről érdekel. A kisantantot ez a perspektíva nem na­gyon nyugtatja meg és Benesék párisi orgá­numa nyugtalankodva Írja: „Németország be­lép a tanácsba, hogy kezébe vegye a kisebb­ségek ügyét" Valószínű tehát, hogy az ebben a kérdésben elsősorban érdekelt kisantant ál­lamok közeledést fognak keresni egyrészt Olaszországgal, másrészt Lengyelországgal, amelynek az állandó tagsági jelöltségét támo­gatni fogják. Olaszország magatartása egy szempontból különben is a legnagyobb figyelmet érdemli. Az utóbbi hetek eseményei, a temesvári kon­ferencia, Mussolini németellenes kijelentései, a Jugoszláviának felajánlott szövetségi szer­ződés azt mutatják, hogy Olaszország elérkezettnek látja az időt hogy a Duna völgyében céltudatos akciót kezdjen. Ugyanekkor az olasz sajtó (és ebben csak a tényleges helyzetre mutat rá) állandóan hangoztatja, hogy a kisantant egysége, vala­mint létjogosultsága voltaképpen teljesen megszűnt. Mussolini Olaszországa tehát Jugoszláviát le akarja kapcsolni a kisantanttól, hegy igy az Adria felől biztosítva keleti front­ját, teljes felkészültséggel gondolhasson északi frontja védelmére és gyarmati ter­jeszkedésére. Franciaország azonban a kisantant dézag- régációját veszélyesnek találja, mert fél, hogy ezzel a Duna völgyében való pozícióját telje­sen át kellene adnia Olaszországnak. Mussoli­ninak legújabb küpolitikai akciója tehát a Quai d'Orsayn egy ellentétes törekvést váltott ki, amely a kisantant összetartásában, sőt le­hetőleg megerősítésében nyilvánul meg. Mindezekben a kombinációkban, amint látható, Magyarország csak másodlagos szerer pet játszbatik. Mussolini diplomáciájának nyilván meg van a maga terve Magyarországgal, vi­szont Franciaország szívesen látná a du­nai Locarnót: Magyarországot a kisan­tant államokkal egybeforrni. Nem is csoda, ha mai meggyengíteti .hely­zetében Magyarország ilyen közvetett szerep­re van kárhoztatva. Minden részről olyan dip­lomáciai helyzetet igyekszenek teremteni, hogy Magyarországnak más választása ne marad­jon, mint egy igy előkészített helyzetbe va.ó belekényszerülés. Végeredményben nem va­lószínű, hogy a magyar diplomáciának a frankügy által amúgy is megnehezített helyze­tét Németországnak a népszövetségbe való belépése rögtönösen elősegítse.' Az agyhullámok Az emberi test mint rádió-adócfllomás. Külföldi rádiólapok újabban azz/al az érdeklő­dést keltő kiséríetsorözattal foglalkoznak, melyeket Carzamáli és M. Rosasco milánói tanárok folytatnak s mélyek — ha a híradások válóknak bizonyulnak — az utolsó évek tudományos kutatásainak egyik legszenzációsabb eredményét fogják ; rövidesen elénk leírni. Nem kevesebbről van ugyanis sző, mint hogy nevezett tudósok kísérletileg megállapították, hogy az emberi test, fokozott idegizgalmak alatt elektro­mágneses hullámokat sugároz ki magából, melyek rádió-vevőkészüiékék utján felfoghatók, A kísérle­tek epileptikusokkal, hisztérikus rohamokban s kü­lönböző ideg- és lelki betegségekben szenvedőkkel történtek, mert ezeknél a leves izgalmi állapotok gyakoribbak s jobban megfigyelhetők, mint egész­séges egyéneken. A kísérleti személyeket magukra hagyták mindaddig, m.ig izgalmi állapot (halluciná­ció stb:) lépett fel rajtuk vagy mesterségesen, hipnó­zissal idéztek* elő rajtuk ilyen állapotokat. Ezután;a közelükben elhelyezett antennákba vevőkészüléke­két kapcsoltak s. minden, a fejkagylókban esetleg észlelt hangjelenség;fellépési idejét, valamint' a betegek izgalmi időtartamát gondosan összeegyez­tették, hogy tévedések elkerülhetők legyenek. Az izgalom periódusa alatt a vevőgépek telefonkagylói­ban állandóan sivitó, zizegő, fütyülő, csörömpölő hangok hallatszottak; máskor meg mintha távoli beszéd vagy elmosódott harangszó hangjai csendül­tek volna meg a fejhallgatókban. A hangerősség az izgalom tetőpontján maximális értékét érte el; csökkenésével egyre gyengült s teljesen megszűnt, mihelyt a beteg megnyugodott. Az egyes kísérletek közötti szünetidők alatt a vevőgépek némák marad­tak. Hogy esetleges kívülről jövő behatások (adóál­lomások hullámai, légköri zavarok stb.) az ered­ményeket ne befolyásolhassák, a kiséreletek egy fémlemezekkel körülfalazott és szigetelő állványo­kon nyugvó helyiségben folytak le s a falak fóm- boritása földelve volt A vétel egy keretantennával és egy 2 méter hosszú szobaantennával történt; a vevőgép-ag^regátum négy, különböző hullámspek- trum-területekre beállított vevőgépből állt: az első készülék szapora váltakozásu erősítővel, valamint aperiodikus (nem hangolható) antennakörrel 300- tól 400 ru.-es hullámok vételére volt alkalmas, a másodüt egy detektoros gép volt, három alacsony rezgésszámu erősitőcsővel, a harmadik egy 50—100 m.-es hullámok vételére alkalmas kétlámpás gép, melyhez egy kétcsöves superponáló (heterodyne) apparátust lehetett kapcsolni, végül egy ugyanilyen segédgéppel ellátott egycsöves készülékkel 10 m.-nél rövidebb hullámokat vettek. A felfogott hullámok hosszúsága többnyire 50—100 és 4—10 m. közt variált Carzamali és Rosasco tanárok rendszeres ki- sérleteüt eredményeképen azt az álláspontot foglal­ják el, hogy az emberi szervezet bizonyos izgalom­periódusok alatt többé-kevésbbé intenzív vülamos rezgéseket kelt, melyek a térben elektromágneses térintenzitás változások (hullámok) alakjában ter­jednek tova s mint ilyenek, megfelelő érzékenységű rádió-vevőkészülék segítségével regisztrálhatók. A rezgések eredete az agykéreg s igy „agyhullámok"- ról beszélhetünk. ... Egyelőre nincs módunkban állást foglalni az uj felfedezés kérdésében. A dolog első pillanatra olyan hihetetlennek látszó, hogy joggal lehetne félrevezetésnek, egyszerű kacsának minősíteni. De a milánói professzorok komoly, céltudatos munkával folytatott kisérletsorozata, valamint az a körülmény, hogy külföldi szaklapok is szentelnek időt és teret az elektromágneses hullámokat kibocsátó organiz­mus problémájának — arra enged következtéim, hogy a dolognak komoly alapja lehet. S különben sem tanácsos minden, első pillanatra szokatlan, ide- genszerilnek látszó újítást, találmányt, . felfedezést mindjárt lehetetlennek bélyegeznünk, különösen most, midőn a természettudományok egyre-másra hóíifanak el újabb és újabb területeket a lehetet­lenségek és fantazmagóriák birodalmából a reális élet és az ernbefi boldogulás számára. 6 1926 február 19. Péutek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom