Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-19 / 41. (1079.) szám
ii>uai> Mai számunk 10 oldal V. évf. 41. (1079) zsám ■ Péntek ■ 1926 február 19 *"'*• -VT' r <srvv wvrif-* %" • x*^: Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A hontalanokért A szlovenszkói és ruszinszkői magyarság legfontosabb problémája az állampolgársági és illetőségi kérdés rendezése. Erről a súlyos kérdésről már számtalan cikket irtunk, a magyar közélet ezt a problémát állandóan felszínen tartja és magyar pártjaink gyakran állították politikai működésük tengelyébe az állampolgárság és illetőség kérdésének végleges megoldását. A csehszlovák államban az állampolgárság és illetőség rendezetlenségét, illetve a hivatalos rendezés mostani formáját a kormányzat a leghatékonyabb fegyvernek használja a nemzeti kisebbségek elleni irtóhadjáratában. Elsősorban anyagi okokból teszi ezt, mert az állam- polgárság megvonásával egy csomó kis exisztenciát tehet tönkre, akiknek nyugdiját és egyéb igényeit azon a jogcímen, hogy állampolgárságuk nincs rendezve, nem folyósítják. Ebben a pontban hiába hivatkozunk humanitásra, hiába mutatunk arra, hogy a csehszlovák kormányzat milyen bőkezűen segélyezi az orosz emigránsokat, akiknek szerencsétlen sorsa ugyan részvétét ébreszt, de ezen a területen mégsem végeztek évtizedeken keresztül kulturmunkát, mint a most hontalanoknak nyilvánított szlovenszkói és ruszinszkői polgárok tizezrei, hiába mutatunk rá arra, hogy egy kis megtakaritással, a mi- litarizmus csökkentésével bizony minden jogos igényt bőségesen ki lehetne elégiteni, eredményt elérni; pem tudtunk. A gazdasági oldalon kívül á kérdésnek' politikai oldala is van, mert a kormány azzal, hogy a magyarság tízezreinek, állampolgárságát bizonytalanná tette, népünk politikai erejét akarja lecsökkenteni. Az állampol- párság rendezetlensége nem akadály akkor, amidőn adófizetésről, vagy a katonai kötelezettségek teljesítéséről van szó, de mindjárt akadály, amikor valaki a legcsekélyebb politikai jogokat akarja gyakorolni. Hogy milyen embertelen helyzetbe kerültek ilyen módon a hontalanok tizezrei, azt csak az tudja elképzelni, aki behatóan ismeri a szlovenszkói és ruszinszkői viszonyokat. Ezeknek a számára a csehszlovák köztársaság egy nagy börtön, mert hiszen útlevelet sem kaphatnak és igy mozgási szabadságukban is korlátozva vannak. Közhivatali alkalmaztatáshoz nem juthatnak, politikai jogaik nincsenek, az iparengedélyt megtagadják tőlük, egyszóval életlehetőségüket ássák alá. És itt nem elszigetelt, szórványos jelenségről van szú, százezerre tehető azon szlovenszkói és ruszinszkői lakosok száma, akik az állandó bizonytalanság szörnyűségei közepette élnek és a rokonság, meg a családi összeköttetés szálaival legalább félmillió szlovenszkói és ruszinszkői őslakos van ebben a kérdésben érdekelve. Aít gondoltuk, hogy az állampolgárság kérdésének rendezésében legalább lépésről- lépésre előrejuthatunk. A nemzetközi jog álláspontja egészen világos, mindenkinek valamely áHamhoz kell tartoznia, mint ahogy valamely nemzetnek vagy vallási közösségnek is a tágja. A békeszerződések következtében az egykori monarchia lakosai különböző utódállamokban helyezkedtek el, ahol a szerződések megkötésekor állandó lakásuk és foglalkozásuk volt. A békeszerződések megalkotóit az az elv vezérelte, hogy mindenki arra a területre illetékes, amelyen a békeszerződés megkötésekor lakott. Csehszlovákia erre Saint-Germainban nemzetközi kötelezettséget is vállalt, de a forradalmi nemzet- gyülés-megalkotta állampolgársági törvényben már más álláspontra helyezkedett és ezt retifikáltatta a trianoni szerződésben is. Eszerint csak azok tekinthetők csehszlovák állampolgároknak, akiknek ezen a területen 1910- ben ibetöségük volt. Mondanunk sem kell, hogy ez a törvényes gyakorlat csak a magyar és német kisebbségre vonatkozik, mert hiszen a cseh és ukrán idegen illetőségűek egyszeriben megkapták az állampolgárságot ér elvan tisztviselők, akik évtizedeken kérőstül Boszniában, Galíciában szolgáltak, ma ma vasállá su. közhivatalnokok Szlovén szkon és Ruszinszkóban. Már a lengyelekkel mosCzech erős támadása a kormány ellen — Benes Locarnója: a nyelvrendelet — A mllitarlzmus kardesörtefése — Hrusovszky otromba támadása Magyarország ellen — Schollsch fulmináns beszédben támadta a kormány politikáját: a svindlit, a szószegést és a korrupciót Szüliő Géza és Korláth Endre a magyarság nevében megadták a választ a külügyminiszternek A képviselőház mai ülésén nyugodtabbak voltak már a kedélyek, amikor az ülés megnyitását jelző elnöki csengő szavára a képviselők besereglettek a terembe. Benes tegnapelőtti expozéja feletti vita van a napirenden, érthető tehát, hogy a képviselők ismét csaknem teljes számban vonultak fel. A magyar képviselők közül Szüliő Géza, Korláth Endre, Koczor Gyula, Jabloniczky János és Nitsch Andor jelentek meg elsőként. Tizenhat képviselő jelentkezett szólásra. Negyedtizenegy órakor nyitja meg Stivin alelnök az ülést. Az elnökség határozata értelmében mólag rendreutasitja Knirschet és Schollichot, valamint több kommunista képviselőt Benes expozéja alatt tett közbeszólásaik miatt; bejelenti továbbá, hogy Fedor képviselő egyhavi diétájának negyedrészét az elnökség határozata értelmében büntetésből levonják a képviselőház legutóbbi plenáris ülésén tanúsított magaviseleté miatt. Feltűnt az ellenzék soraiban, hogy azokat a koalíciós képviselőket, akik Fedort megsértették, egyáltalában nem utasítja rendre az elnök. Felolvassa még az elnökségnek azt a határozatát, hogy a jövőben minden rendelkezésre álló eszközzel a legszigorúbban őrködni fog a parlamenti ülések méltóságteljes lefolyásán. (A koalíciós pártok tapsolnak, az ellenzék zajong.) Az elnöki bejelentések után Czech dr! német szociáldemokrata szólal fel mint első szónok a Benes expozéja fölötti vitában. Azzal kezdi beszédét, hogy a locarnói szerződés megkötése után nálunk is azt hangoztatták a csehek, hogy a belpolitikában is érvényesíteni kell a locarnói szellemet. A nyelvrendelet pedig éppen ennek az ellenkezője. Ezzel kapcsolatban élesen támadja a kormányt s megállapítja, hogy a miniszter megszegte szavát, mert nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a nyelv- rendelet kidolgozásánál meg fogja hallgatni a németek véleményét is. Feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter tartsa be ígéretét. Közbekiáltások: Hol van Svehla? Gyalázat! (Elnök hosszasan csenget.) . Czech: Lábbal tiporják itt a jogot, a kisebbségi Védelmet s az alkotmányt! Kijelenti, hogy az itteni németség addig nem nyugszik, amig a nyelvi egyenjogúságot ki nem küzdi s a legélesebb harcot hirdeti a mai rendtohábban bánnak és például a kassai téglagyárban négy évtizede dolgozó „lengyel test- véreket“ nem ismerik el idevalósiaknak. A gyakorlat pedig egyre súlyosbodott. Bekövetkezett a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság 1923-iki ismeretes döntése* amely az illetőség megszerzéséhez a községnek a felvételt kimondó kifejezett nyilatkozatát kivánja meg. Újabb hajsza indult meg a kisebbségek ellen ezen az alapon és igy fosztották meg Körmendv-Ékes Lajos dr. képviselőnket is kassai illetőségétől akkor, amikor ez a kiváló közéleti férfiú, már 1905- ben Kassa város megválasztott tisztviselője volt. Világos, hogy az állampolgársági kérdésnek végleges rendezéséhez az államalakulás nyolcadik esztendejében immár h.»zzá kell nyúlni. A koalíció gazdasági és politikai szer ellen mindaddig, amig a mai cseh nemzeti sovinizmust meg nem szüntetik. (Giúási taps az ellenzéken.) A nyelvrendelet a legnagyobb igazságtalanság, amelyet a kormány elkövetett, mert negyedfélmillió németnek rabolta el a nyelvét. Ez a nép pedig sohasem fog beleegyezni abba, hogy őt másodosztályú állampolgárokként kezeljék. Ezután áttért a magyarországi frankügyre. Elsősorban visszautasítja a cseh sajtóban ezzel kapcsolatban őt ért támadásokat. Ő nem a frankügyet védte és nem azért támadta Benest, mert a frankbotrányról beszélt, hanem azért, mert Benes beszédében ^s. egész eljárásában a militarizifAfö felszínre- jutását látja. Érdekes, hogy a csehszlovák közvélemény, élén a kormánnyal, a frankügy kipattanása idején éles hangon támadta Magyarországot, de csakhamar gyors . iramban visszavonult. Igaz lesz valószín üleg a londoni Times megállapítása, hogy a kisantant fel akarja használni a frankügyet, hogy Magyar- országra támadjon. A lap le is intette ezeket a törekvéseket. De a miniszterelnök lapja a frankügy kipattanása idején nem átallotta kardját hatalmasan megcsörgetni s ugyanez jellemezte Mittelhauser francia tábornoknak pozsonyi búcsúbeszédét is. Ez a legnyilvánvalóbb militarizmus, ami ellen a legerélyesebben küzdeni kell. — Amikor vérengzések voltak Magyarországon s a munkásságot elnyomták, a cseh sajtó és a kormány teljes hallgatagságba burkolózott. De most a kapitalizmus veszélyéről van szó, most kardot kell csörgetnL Beszéde végén szimpátiáját fejezi ki a magyarországi szociáldémokfaták iránt és a szószékről üdvözletét küldi nekik. Tiltakozik még Szovjetoroszág elismerésének elhalasztása ellen. Hrusovszky balkáni támadása Magyarország ellen Hrusovszky Igor cseh nemzeti szocialista csendesen kezdi beszédét, de amikor Magyarország gyalázásába kezd, bekapcsolják a megafont, hogy Hrusovszky gyönge szavát az egész házban tisztán lehessen hallani. Hrusovszky Igor: A botrányba bele van keverve a magyar kormány, a rendőrség és különböző hivatalos szervek. Magyarország ma egyik kezében koldustarisznyát tart, a másikban pedig tőrt, hogy hátba támadja segítőit és megmentőit. Magyarország a nép- szövetséget csak azzal nyerte meg a szanálásnak, hogy Szterényi előzőleg a külföldi sajtóban hosszú cikkekben mutatott rá arra a körülményre, hogy a trianoni békeszerződés mennyit ártott az ország egészségügyi helyzetének s hogy azóta mily sok kórházüzemet kellett megszüntetni és mily óriási mértékben növekedett meg a népesség halálozási arányszáma. Ezek csak fiktiv állítások voltak. A valóságban tömérdek pénzt költöttek különböző katonai szervezetekre, úgy hogy még a tűzoltóság is a katonaság körébe tartozik. A pénzhamisitási affért a magyar sajtó mindenképpen fedni akarja, azzal a megállapítással, hogy az csupán egyesek magánakciója és közönséges bünügy s mindenképpen azt akarja elhitetni a világgal, hogy ahhoz a nemzetnek semmi köze. Majd merész fordulattal a régi magyar rezsim hibáit rója fel s azt állítja, hogy Magyarországon még ma is ugyanaz a szellem és társadalmi réteg uralkodik, mint 30—40 évvel ezelőtt. Közismert dolog a magyar zsentrL erkölcsi züllése és degeneráltsága. Jellemét hűen tükrözi vissza az is, hogy minden bajt a trianoni békeszerződésre fog rá, mert csak ez az egy gondolat tudja ébren tartani azt a szellemet, hogy a felszabadított vidékeket még egyszer visszaszerezhetik. Ezután élesen támadja Ap- ponyit. Kijelenti, hogy a nemzetközi közvélemény előtt lehetetlenné kell őt tenni. A békekonferencián Apponyi hamis adatokkal dolgozott. Ő volt a magyarositás és a nemzetiségi elnyomás szimbóluma. Korláth: Benes bolondja! Jabloniczky: Ne avatkozzék bele idegen dolgokba! Koczor: Hallatlan egy Apponyit igy támadni! (Elnök csenget.) Hrusovszky: Érthetetlen, hogy ezt az embert még mindig meghallgatják a nemzetközi fórumokon. Jó volna, ha a nyilvánosság kereszlüllátna ezen az emberen. Beszédének ezt a részét és a végét állandó közbeszólásökkal zavarják a magyar és német képviselők s az elnök csengője folytonosan szól. Ezután Sziillo Géza dr., az országos keresztényszocialista párt elnöke lépett a szónoki emelvényre és a megafon közvetítésével érces, jólérthető hangon mondotta a következő beszédet: okokból irtózik a kérdés becsületes megoldásától és az úgynevezett lex-Dérert nem engedte a múlt nemzetgyűlés elé. Nekünk két fórumunk van, ahol az illetőségi kérdésben küzdhetünk. Ki kell használnunk a nemzetközi fórumokat, nemzetközi jogi és társadalmi intézményeket, mint a népszövetséget, a népszövetségi ligák unióját, a demokrácia ellenőrzésére. alakult nemzetközi szervezetet, az emberi jogok ligáját és a szocialista munkás- internacionálét. Ezeken a fórumokon már tettünk kezdeményező lépéseket, de a harcot pillanatnyilag sem szabad abbahagynunk és bele kell vinnünk az európai közvélemény tudatába azt a szörnyű tényt, hogy a huszadik században, Európa szivében tízezrével élnek olyan emberek, akik minden jog hiányában, a kulik sorsára kárhozottak. Á nemzetközi munka mellett azonban állandóan felszínen kell tartanunk belső politikai életünkben is az állampolgárság, kérdését és éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk a magyar nemzeti párt elhatározását, amikor munkaprogramjának élére az illetőségi kérdés törvényhozási rendezését irta fél és törvényjavaslatot nyújtott be az illetőségi kérdés rendezésére. A parlamenti taktika fogja megszabni, hogy ennek a kérdésnek rendezésében milyen tempóban haladunk előre, de le kell szögeznünk azt, hogy részleteredményekkel nem szabad megelégednünk, az egész kérdéskomplexumnak végére kell jár- j mink és elvi álláspontunk csak az a jogelv j lehet, mely a saint-germáini szerződésben ! nemzetközi szankciót is nyert és amely mindenkinek biztosítja a nyucodt és boldog élet lehetőségét, aki az uj állam megalakulásakor ezen a területen élt és dolgozott Benes az
