Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-19 / 41. (1079.) szám
1926 február 19. Péntek. Szüllö Géza beszéde Tiszteit Házi Mielőtt a koalíció által diktált és benyújtott interpellációra rátérnék, legelső sorban tiltakozom az ellen, hogy előttem szóló képviselő ur Magyarország szyverénitását megsértette. Az országoknak egymás szuverenitását tisztelni kell! Korláth: ügy van! Koczor: Helyes! Szüllö: Eddigi gyakorlatomban olyan külügyminiszteri megnyilvánulásokhoz voltam szokva, melyek mindig szem előtt tartották azt, hogy a külügyminiszternek hivatása nem a saját személyi kultusza, de államának az épsége és a komplikációk kikerülése. Ehelyett egy hivatalos interpellációra a mi köztársaságunk külügyminisztere olyan választ adott, amelyet a respublika kulbiztonsága és belbiztonsága szemponjából igen kevéssé sikerült műnek tudok nyilvánítani. Benes külügyminiszter ur hét esztendeje szerepel Európa színpadán. Ügyességével mint ügyes eszka- motőr sok esetben sikert ért eb Jabloniczky: Csak kezdetben! Szüllö: Sikereinek alapja azonban egyéni ügyessége volt és nem a valóságos helyzet.. Jabloniczky: Szemfényvesztés! Szüllö: ...Tragédiája is ez azonban, mert na a sikernek alapja nem az igazság, akkor a siker elenyésző és nem tartós. Koczor: ügy van! Szüllö: A világ már rájött Benes külügyminiszter ügyességének nyitjára, ezért csökkent az a presztízs, amelyet egyideig élvezett és ezért van a csehszlovák respublikának ma külpolitikailag kevesebb sikere, mint ez előtt. Az igazság lassan jár, de mindig célhoz ér. Nem akarok itt bővebben foglalkozni azzal, amit a külügyminiszter ur Magyarországról mondott, az a magyar államférfiak dolga, azonban, mint a magyarság! egyik itt megválasztott képviselője, fel kell hívnom a kormány figyelmét arra, hogy a cseh respublikában egy millió magyar és a magyarsághoz lélekben vonzódó igen nagyszámú lakosság él. Ezeknek a lelki világát sebzi meg, ha a csehszlovák állam külügyminisztere, tehát a mi államunk hivatalos tényezője, a magyar állam ellen olyan kirohanásodat s a magyar faj kiválóságai ellen olyan inszh nuációkat enged meg magának, mint azt Benes külügyminiszter urunk tette. Lo- carnó szellemét nem szolgálja az, ha ha- ialmonlévö a gyengével szemben kímélet- len és bosszút lihegő és nem demokratikus gondolat terjesztője az,;. Korláth: Hol van a demokrácia? Szlarik (cseh agrárius): Magyarországon talán! Jabloniczky: Noná, mert itt van! Szüllö: ...aki a gyengét és védtelent sejtelmesen megvádol és nem bizonyított invektivákkal azt gúzsba akarja kötni. Benes miniszter ur^válasza nem azt a célt szolgálja, hogy a frankügyet tisztázza... Koczor: Nem is akarja tisztázni! Szüllö: ...amelyhez objektív jogi felfogás szerint semmi köze sincs, de szereplése annak a mentalitásának a kifolyása, melyét Angliában róla úgy állapítottak meg, hogy Benes miniszter ur szeret mindenütt jelen lenni és fontoskodni. Jabloniczky: Az angolok mindig okos emberek voltak! Szüllö: A frankügybe sincs a cseh respublikának szempontjából Benes miniszter urnák beleszólása és Franciaország magatartásába beleszólni valója a miniszter urnák szintén nem lehet. Hogy mégis beleártja magát, ,ez az angol mondás igazolása. Korláth: Minden lében kanál! Szüllö: A miniszter ur nem is azért szólal fel, hogy világosságot derítsen jógi dolgokra, ami a bíróság hivatása, de meg akarja aranyozni lekopott presztízsét és a nemzetközi fórumon a konkurenciától való félelemben, mint egy hanyatlóban levő sztár ki akarja intrikálni azokat, akik vele szemben méltón tudnak konkurrensek lenni. — A nemzetközi fórumokon a külügyminiszter urnák jóidéig sikerült külpolitikáját olyannak minősíttetni, amely a békét kereső nagyhatalmak előtt azt a tudatot gerjesztette, hogy a középeurópai konszolidáció úját az ő politikája teremti meg, amióta azonban a népszövetség előtt kontradiktorikus eljárások vannak és ezt igen sok sikerrel és jól végzik Apponyi Albert, Bethlen István és Teleki Pál, ezeket akarja a miniszter ur a világ színpadáról intrikákkal letüntetni, őket és ügyüket kompromittálni, abban reménykedvén, hogy a divatját múlt csillaga újból felragyog. Korláth: Csúnya vereség! Szüllö: Hallgatag sejtésekkel, félig kimondott inszinuációkkal belekeveri a frankügybe ezeket a neveket, amely nevek nekünk, magyar kisebbségnek, jogaink védelmében értékek, hogy ezáltal a nagyhatalmak előtt ezeket a támaszainkat presztízsük elveszítése által gyengítse. A demokrácia hirdetésével is ez a célja, mert a demokráciát á nemzeti önérzet lecsökkenésére szeretné kihasználni a külügyminiszter ur politikájában. A miniszter ur által hirdetett demokrácia azonban nem demokrácia, mert a demokrácia a nemzeti öntudatot nemhogy csökkentené, de azt erősíti, míg a külügyminiszter ur szeretné azt, hogy a magyar faj önérzetét veszítse el a hamis demokráciának elaltatásával. (Általános helyeslés és taps a magyar képviselők padsoraiban.) Szüllö: Benes miniszter ur a külföldön megszerzett relációiban megtanulta azt, hogy a külföldi demokrácia első kelléke a gentlemanlikeség. Koczor: Hrusovszky a gentleman! Jabloniczky: A külügyminiszter és a ballába. (Közben a • megafont kikapcsolják.) Koczor: Hja, ez csak Hrusovszkynak jár! (Erre a megafon ismét működni kezd.) Szüllö: Ezt a szót határozottan használja is válaszában, azonban a lényeget hagyja figyelmen kívül. A lényeg pedig az, hogy gentlemanlikeség az, hogy vádolni nyíltan és nem alakoskodva kell és békét nem szemforgató álszenteskedéssel kell keresni. Benes miniszter ur gúzsba szeretné kötni Magyarországot egy kontroll bevezetése által, szabadulni akarna azoktól, akik politikájának útjában állanak, de ezen szándékának elhallgatása mellett csodálatos hideg- vérüséggel úgy állítja magát be, mint aki békét keres Magyarországgal. Garanciapaktumot ajánl fel, hogy azután reámutatbasson arra: a béketervem nem siuerült, az ódium MagvarGaranciaszerződés igy miképpen fog elfogadtatni, azt én nem tudom, de az itt lévő magyar nemzeti kisebbség nevében már biztosíthatom a miniszter urat, hogy addig, amíg olyan politika nyilvánul meg a köztársaságban, amely a magyar faj anyagi és erkölcsi gyengítését eredményezi, addig hiába köthetnek egymás között is paktumokat, addig, amíg a mi lelki sebeinket meg nem gyógyítják, itt megnyugvás nem lehet, A miniszter ur válaszát politikai szempontból tehát tudomásul nem veszem, mert az itt lévő magyarságnak az állam többi lakosával való harmonikus együttlélét megzavarni alkalmas és tudomásul nem veszem azért sem, mert közgazdaságilag a beszéde majdnem lehetetlenné teszi ezek után, hogy a Szlovenszkó szegény népe által annyira sóvárgott csehszlovák és magyar kereskedelmi ■ szerződés hamarosan létesülhessen. Szüllö Géza dr.-t beszéde után képviselőink lelkesen ünnepük. Utána Dubiczky cseh agrárius szólal fel. Tartózkodónak tartja Benes expozéját Magyarországon még mindig az az óligarchia urlakodik, amely a háborút előidézte és a nemzetiségeket elnyomta. Most pedig a saját vérüket, földmiveseiket nyomják. Bethlen hiába tagadja az affér politikai jellegét, mert ma már mindenki látja, hogy 6 politikai felelősséggel tartozik az ügyben. Felszólítja a magyar földmives osztályt, rázzák le magukról elnyomóikat, és tegyék lehetővé a demokrácia diadalát. Hogy Bethlen a frankhamisítás ellen semmit sem tett, amikor még csak egyedül ő maga tudott a dologról, igazolja azt, hogy a kormánykörök is érdekelve vannak ebben az ügyben. Attól tart, hogy Benes expozéját félremagyarázzák és megfontolt hangját gyengének fogják tekinteni. Itt csak egy segítség van: Magyarországon az agrár demokratizmusnak kell felülkerekednie. A mai magyar kormány nem fejezi ki a magyar nép akaratát. Olyan kell, amely az országban és a kisantátnál is megértésre talál. Svindli, szószegés, korrupció Schollich (német nemzeti) óriási lármában kezdi meg beszédét. A cseh és német képviselők sorában lármás, heves vita támad. Schollich: A háború még nincs befejezve, mert azt most más eszközökkel és más módon folytatják. Csodálkozik azon, hogy éppen a csehek háborodnak fel a hamisításon, pedig éppen ők voltak a háború alatt azok, akik állandóan hamisítottak, meghamisították az igazságot, és elterjesztették a világban a német barbarizmusról szóló hamis híreket. Ugyanezt teszik ma is. Az egész háború alatt egyébről sem lehetett hallani, mint a németek barbarizmusáról, de azt elhallgatták, hogy mit csináltak a pémetek ellenfelek Megérti azt, hogy amikor a csehek meg akarták alakítani államukat, nem riadtak vissza semmiféle esz- köztől, tehát a hamisítástól sem. De akinek vaj van a fején, 'hé ménjén a napra'» he botránkozzék meg most a magyar esétéii. A csehek részéről közbekiáltások hallhatók: Most nincs háború! Ezt háborúban tettük! Schollich: Benes és Kramár konzorciuma meghamisította a tényállást, Benes harmadik memoárjában is hamis adatokkal igyekszik bizonyítani azt, hogy az itteni nemzetiségek önként csatlakoztak az államhoz. Mutasson csak egyetlen egy németet vagy magyart, aki ezt megtette. Minden, ami itt történik, svindli! Svindli az állam megalakítása és csalás itt azóta minden, mert sok ezer tisztviselőt bocsátottak el csak azért, mert magyarnak, vagy németnek vallotta magát. Igazság ez?!.Ma itt csak úgynevezett cseh igazságról lehet beszélni. Nagyszerű szó a kisajátítás. Eddig földet sajátítottak ki, most aztán a fürdőkre és a gyárak kisajátítására kerül a sor. Régen ezt egyszerűen lopásnak nevezték, ma szebben: kisajátításnak. Elnök Schollichot ezen kifejezésért rendreuta- sitja. Schdllich: A mai rendszer nem egyéb, mint sorozatos becsül etszószegés. Megszegte szavát Benes és megszegte becsületszavát Srehla is. Ez korrupció. Hamisításról beszélnek, kérdezem, mennyit loptak és hamisítottak már ebben az országban? Eklatáns példája Micsnra esete, akit azzal vádoltak meg itt a parlamentben, hogy lopott és ő még ma sem vonta le ennek konzekvenciáit. De mit akarunk egy olyan államtól, amelynek Viskovszky az iga,zságügyminisztere. Aki lábbal tiporta az igazságot és jogot, mint a földhivatalnak elnöke. Erre óriási lárma támad, a csehek folytonos közbekiáltásokkal zavarják a szónokot, úgyhogy beszédjét nem lehet hallani. Patzel (német nemzeti szocialista): Kifogásolja azt, hogy Benes nem a locarnói szerződésekről beszélt és Svehla sem beszélt arról, hogy miért hívta ősze oly későn a parlamentet, hanem olyan ügybe avatkoztak bele, amelyhez semmi közük sincsen. Államunkban a szószegés rendszere uralkodik. Benes harmadik memoárjában megígérte, hogy a német iskolákat nem, fogják bántani. Svehla becsületszavát adta, hogy a nyelvrendeletet Barátság Irta Villányi Andor I. Akkoriban — ez még a nő magasabb- rendüségébe ve.tett tévhitem idején történt — torkig voltam a kis, ostoba szeretkezésekkel. Egy lelki társra akartam szert tenni, akivel férfiak módján barátkozhattam. Erre — azt hittem — a művészetem miatt van szükségem. Nem ismertem még ugyanis ezt a külön állatfajtát. A szóbanforgó nővel egy szobrászbarátom ismertetett meg, akihez azidőtt szoros kapcsolat fűzött. A bestia ugyanis a felesége volt Ez a kis tyukeszü nöcske a hiúságomnál fogott meg. Azzal, hogy megkülönböztetett tisztelettel bánt velem. Kimeresztette a szemét, ha beszéltem. Nyitva felejtette az ajkát. Valósággal produkáltatok Egyszerre azon vettem magamat észre: megfogott n. Ettől kezdve mindennap együtt voltunk. Egy napon — ez már a hallgatag séták korszakában volt — kifejtettem neki a programomat. Mi ketten az urával — ez volt a programom — konzorciumot alapítunk, melynek célja az ő gondtalan eltartása lesz. Ennek fejében én csak a megértését, a lelki finomságát igénylem. Minden egyebe ezentúl is az uráé marad. — És szépen fognak öltöztetni? — kérdezte rövid gondolkodás után kellemes meghökkenéssel. — Mint egy hercegnőt! — feleltem meggyőződéssel. — All right! — mondotta és megszorította a kezemet. — Az alku kétségen kivül tetszett neki. III. —■ Eridj sétálni, Pistike! — szólt másnap a kisfiához, amikor fölkerestem. Este előtt nem kell hazajönnöd. — A férje ugyanis aznap váratlanul elutazott s igy egyedül maradtunk a lakásban. Ezen a délutánon valósággal rakétáz- tam a szellemességtől.: Felolvastam neki készülő regényem egy részletét. Elmondtam jövendő terveimet Észre sem vettem — este volt — MikoT látom? — kérdezte bucsuzás- kor, úgy megszorítva a kezemet, mintha egy zacskó aranyat tartalmazna. — Akár mindennap is, ha úgy tetszik! feleltem buzgón a megmárositó jóérzéstől. Ezen az estén — hazafelé menet — már annyira biztos voltam választásom helyességében, hogy már egy részletes együttműködés tervének kiépítésén kezdtem gondolkodni. IV. A második találkozónál áttetsző pongyolában fogadott s a kisfiút rövidesen aludni küldte. Ismét élvezetes beszélgetésbe merültünk. De az áttetsző pongyola kissé eltérített a tárgytól. Később véletlenül egy akttal telt albumban kezdett lapozgatni és ártatlanul megkérdezte a képek jelentőségét. Én a méltóságom megőrzése végett tudományos magyarázatba fogtam; de ő önkéntelenül a vállamra fektette a karját s ez határozottan zavart. Éjféltájt, hazafelé tartva, valamiféle bosszankodás lett. rajtam úrrá. — Nem! — mondottam végül, hosszas töprengés után megnyugodva* miközben aludni mentem. — Ezt a félreértést holnap tisztáznom kell vele, , V. — Nézze, szóltam tehát hozzá a következő estén egy kávéházban, ahová a megszüléstől való félelmében csak hosszas rábeszélésre jött el — mi, úgy látom, akaratunk ellenére helytelen irányba terelődtünk. , Mennyiben? — kérdezte derült ártatlansággal, miközben a cipője orrával véletlenül a lábamhoz ért, amit természetesen rögtön odébbvontam, — Én magában ugyanis nem a tucatszám kínálkozó szerelmi . alanyt kerestem, haném a csak kivételesen föltalálható megértő Jelket. Láthatja, mennyivel fölébe helyezem az asszonyoknak, ha tehát eredeti megállapodásunk betartására kérem. Ezután ismét jövendő terveimről kezdtem beszélni, azonban — mint utólag megállapítottam — sehogysem sikerült a kettőnk közti kontaktust megteremteni. így például már nem volt a szavaimtól elragadtatva. Már nem felejtette nyitva az ajkát. Sőt egy idő múlva már nyugtalanul fészkelődni is kezdett a helyén. — Unom — szólt végre hirtelen, mindén ok nélkül és ellenséges hangon, épp legérdekesebb problémáim kibogozása közben —, unom a témáit és magát. Igazán — mondta fölállva, anélkül azonban, hogy ekkor még jelentőséget tulajdonítsak ideges rosszkedvének —, maga kezd visszaélni a türelmemmel. — És ujabb találkozó megjelölése nélkül kisietett a kávéházból. Egy hét múlva fölhívtam, de nem volt otthon. Ugyan igy jártam, két bét múlva is. Harmadszor azt a hírt kaptam a szobalánytól, hogy elutazott*,, nem.tudni, mikor jön ■vissza.:-: r ■. —■ Ejnye — gondoltam néhány hónap múlva önkéntelenül ráemlékezve — kár. Pedig különben mennyire megértettük volna egymást VI. Egy év múlva véletlenül ismét összetalálkoztam a férjével, akivel, mint tudjuk, szoros barátság fűzött egybe. — Szervusz — mondottam tehát neki kitörő örömmel —, hogy vagy? — Sehogy! — mondotta ő megvetően végigmérve és a faképnél hagyott. — Ejnye — gondoltam — itt valami félreértés va<n; utána mentem tehát. — Hallod kérlek! — tettem a vállára a kezemet. — Mi van veled? Történt tán köztünk valami, akaratom ellenére, amivel megbántottalak? — Azt a feleségemtől kérdezd meg, ba magadtól nem tudod! — mondta ő szigorúan otthagyva, m^pt egy leforrázott kutyát. VII. A probléma, amelyet nem tudtam kianalizálni, súlyosan megtámadta az idegeimet. Végül egy idegorvos barátomhoz fordultam, akinek elmondtam gyötrelmeimet. Az orvos nyugodtan meghallgatott, majd megmondta, miként békitheíem meg mindkettőjüket. Sokáig tanakodtam, hogy szót fogad- jak-e neki. A tanács ugyanis ellenkezett az erkölcsi felfogásommal. Végre is az önzésem legyőzte a morált s én minden á’doznt- ra készen megindultam a lakásuk felé. VIII. Másnap a szobrász maga keresett föl. Kedves volt Barátságos volt. Ismét úgy viselkedett, mint annakelőtte. Attól kezdve sohase volt többé közlünk félreértés. 2
