Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-14 / 37. (1075.) szám
? ■>♦ ADI^QM-MÁ.GY4rHÍM^-IRODAIjMI-MEUjSS^S*^. dTii.ill.ii.il nirw i .r.-r., ■ imvomw.---ranromrKr.'?.SJSagS^S^^^^^^V^fS^T^SSgBSSSStigd.--cf.Í^E^S^^Br-EMSKM®^ ^Í^SBa^^^.O.'í'^a;Jí£**art»20k rflMltn n—r’ "-----------------™~- J"J"-,: 1 —,r—■-.■ ■^^■^■ea.aci&^ián. 1.xaaf.Vi.a«i .-MftTMaa^ttyattMUt.. ítrmrrJ.■»■>~° Mag yar torzók (Első közlemény.) Egy Adyról emlékező cikkben pár mondattal érintettem a magyar szellemeknek a kifejezésért vívott meddő küzdelmét. Szeretnék közelebbről rávilágítani ennek a kérdésnek a lényegére, azért most még egyszer visz- szatérek ehhez a témához. 1. Megdöbbentő, hány olyan teremtő szellemet produkál zsiros talajunk, amelyik neki se indul az alkotó munkának. De hány olyat, amelyik megáll a teremtés fele utján s csak torzót hagy maga után. És hány nagy érték kallódik el az egyetemes és a nemzeti kultúra számára, mert egy egész élet szakadatlan J munkája sem elég arra, hogy megtalálják a : maguk megmutatásának egyetlen lehetséges j formáját. Művészetük méltatlan és szűk edénye nagy lelkűnknek. Azzal a balga hittel töl-1 tik bele gazdag szellemük bő áradásait, hogy i az betudja fogadni. Vakságukban nem látják, ^ hogy csordul túl és issza magát a földbe: a semmibe lelkűk drága erjedése. Miért maradt torzó a legtöbb magyar szellem életműve? Sok szép oka van ennek a buta tragé-' diának. Tudatosítsuk nyavalyáinkat, hátha megszabadulunk tőlük. 2. Már túlontúl agyoncsépeltük azt a frázist, hogy a magyar próféták szava visszhang- tálán, azért hallgatnak el idő előtt, sőt az oko- sabbjai azért nem szólalnak meg sem. ... Ha a gatyás bamba társakra s a csordára nézett, eltemette rögtön a nótát: káromkodott, vagy fütyörészett. De hát ténvleg elégséges magyarázata ez az elhulga tásnak, a megsemukkaná-nak° Éppen az ^dv esete mutalja, hogy nem. Hat Ady eltemette tényleg a nótát? A visszautasított szerelmes ő, aki duzzogva, sértett büszkeséggel, de örök, égő szerelemben dalolja szakadatlanul a kedvesnek a kertek alatt, hogy nem dalol már többé. — Csokonai süket részvétlenség közepette hitető áltatással ir az eljövendő századoknak. Az ellenpróba mindjárt meggyőz bennünket arról, hogy a részvétlenség magábavéve nem lehet elégséges magyarázata a tragédiának, mely alkotó szellemeinket gyilkolja. Mert ám tegyük föl, hogy volt és van jól müveit és áldozatos közönsége a magyar alkotásnak: Madách és Katona — két kiáltó példát idézek — akkor sem kelthetnek vala érdemes visszhangot mindaddig, mig egyetlen sikerült müvüket meg nem írták vala. Mit vethet jogosan a magyar közönség szemére — ez a két fényes szellem — ha megelőző suta stílusgyakorlataiktól elbájolódni nem tud j vala. Nem a közönség közönye az. ami ezeknél az eseteknnél szembeszökő, hanem az a ve- rejtékes küzdelem, amit az alkotók vívnak a kifejezés anyagával. Hát csoda az, ba egy ilyen megátalkodott ellenség elől a meggyötört hős esetleg örökre visszavonul; vagy ha éppen fel sem veszi vele a küzdelmet. 3. Ha merész fordulattal akarok élűi, akkor megfordítom a tétel igazságát: a magyar teremtő szellemek elhallgatásának nem a közönség az oka, hanem ellenkezőleg: a közönség részvétlenségének a magyar alkotók az okai. Mert nem jártak még közülök elegen a magyarság előtt olyanok, akikben az önmaga kinyilatkoztatását látta volna meg. A magyarságot a maga megismerésére nem döbbentei ték még hamisítatlanul és meggyőzően művészetükben. Mert talán az egy Adyt kivéve egyetlen alkotó, szellem sem jött ki még teljesen a maga alkotásaiban. Az olasz népiélek már a reneszánszban feltört a rög alól. A farncia szellem egy félezred óta gyögyörködhetili önmagában. A német népnek csak Goethéje másfélszáz éves birtoka már. Az orosz léleknek, a legmélyebb értelemben, egész sor ragyogó megjelenítője van... Csak mi állunk itt, évezredes kultúránk dacára, esetlenül, parasztos majnasággal, idegen, ellesett, úri gesztusokat ügyetlenkedve ki magunkból. Matolcsy Miklós. Színházi válság, haldokló irodalmi szezon A Riviéra bukása és következményei. — Uj regények, uj versek. Irta: Kállay Miklós. Az irodalmi szezon haldoklik. Kedvezőtlen előjelek közt indult. A múlt szezon végét alapjában megrázkódtató válság után j csak nehezen és késetten kezdett magához | térni. De jóformán meg sem kezdték még munkájukat az összeomlott nagy színházi tröszt romjaiból alakult uj vállalkozások, már újra itt a válság. És nem csak a színházak vannak válságban. A legnagyobb nehézségekkel küzd a könyvkiadás is. Egyre nehezebb és nehezebb lesz az írónak a kiadóhoz jutni. Ma már csak a teljesen beérkezett elismert nevű iró jut kiadóhoz, vagy az olyan munka, amelynek nem sok köze van az irodalomhoz, de arra számíthat, hogy a közönség az irodalomtól nagyon is távol álló okok miatt erősen érdeklődik majd iránta. Uj iró, fiatal tehetség, különösen, ha nem akar megalkudni, nehezen érvényesülhet ezek közt a mostoha viszonyok közt. Előrelátható tehát, hogy a közel jövőben erősen megcsappan a könyvtermelés, ami természetesen visszahatással lesz az irodalmi termésre is, amelyekben egyébként már is észrevehető ellankadás mutatkozik. j Etőbb-utóbb ki kell robbannia a színházi válságnak is, amely egyelőre csak két színháznál vált akuttá. De bizonyos, hogy általános, lanpangó válságban van, amelyet egyelőre pénzügyi transzakciókkal, helyiségek cserébelésével, színházi trükkökkel, attrakciókkal próbálnak elodázni. Alig hihető azonban, hogy a helyzet a szezon hátra levő részében javulhatna. Félő, hogy a szezon végére még a múlt évinél is általánosabb válság tör ki és' nagyon kérdéses, hogy a jövő szezonban lesz-e annyi színháza Buda- j pestnek, mint amennyivel ez a szezon in-: dúlt. x\nnyi bizonyos, nálunk színházi tul- produkció van. És az irodalom és a művészet nem látná kárát, ha normálisabb viszo- j nyok között életképesebb, egészségesebb aí- moszféráju, szilárdabban megalapozott és igy céltudatosabban vezetett színházakban fejlődhetne a magyar színpadi irodalom. A színházi válságot különben egy nagy bukás indította meg. Sőt megállapítható, hogy a Renaissance Színházat ez a bukás rántotta magával. Molnár Ferenc legújabb darabja a „Riviéra", amely már Bécsben is gyönge félsiker volt, Budapesten, a bécsinél jóval gyöngébb előadásban teljesen megbukott. A darab különben teljes mértékben meg is érdemelte a bukást. Fáradt, vérszegény alkotása egy lankadó tehetségnek, a- mely elég helytelenül hozzászoktatta közönségét, hogy mindig valami meglepőt, valami káprázatost, valami frappánsan ötletest várjon tőle. A közönség ezúttal teljesen csalódott ebben a várakozásában. Banális, költőiében, szürke témát kapott. Molnártól, a darab ötlete mindössze az volt, hogy Molnár kirakati viaszbábokat tett a darab néma szereplőivé, ami csak zűrzavart teremtett a színpadon, nehézkessé tette az előadást és gyakran szinte bántó élességgel mutatta meg, mennyire nem élnek a darab beszélő szereplői sem. A darabban arról van szó, hogy egy vénülő és szegény kereskedősegédtől elveszi a babáját egy fiatal, elegáns és mi- liomos barátja. Ez az élet. De Molnár a cselekmény két elodázhatatlanul biztos végpontja közé beiktatja az álmot. Ez az élet, mondja Molnár. Ez a béldyókba vert, a konvencionális sablonok közé szorított élet. De mi volna, ha mindenki kiélhetné a szive legtitkosabb vágyait. Ezeknek a legtitkosabb vágyaknak aztán életet is ad a színpadon. Természetesen egy kereskedősegéd fantáziájával kell ezt a mámoros álmot beiktatni a valóságba. De döbbenten eszmélünk rá, menynyire a Molnár Ferenc legegyénibb tulajdona ez a boltoslegényi horizontú fantázia és milyen kínosan próbálja ezt a szavak görcsösen vonagló, mámorosán viháncoló, szédülten tániolvgó, bódult áradatokban pergő szállóival palástolni. A második felvonás tulajdonképen nem viszi előre a cselekményt, : mindössze frendi parafrázisa az elsőnek. A szerző megmutatja, mi töriénik az áruház szóbanforgó alkalmazottaival, a konvencionális szavak függönye mögött, az öntudat küszöbe alatt. Egy elnyújtott egyíelvonásos- ról van tehát szó. És Budapesten az egyfel- vonásosok egyelőre csak kabaré színpadokon életképesek. Molnár bukása különben nem áll egyedül. Megelőzte ezt Lengyel Menyhért bukása a Máriával a Belvárosi Színházban, amiről különben már beszámoltam. Nem lehet tehát csodálni, hogy egy kis fejvesztettség támad ott, ahol Molnár és Lengyel megbuknak. Itt fejetetejére áll minden reális számítás, — mondják az igazgatók. Itt kapkodás támad. A színházak valami olyat, keresnek, ami teljesen ellentéte mindannak, amit eddig a közönség csemegéjének tartottak. Csak ezzel az általános fejetlenséggel ma-1 gyarázható meg, hogy előadtak olyan darabot is, mint a Pongrác mester. A darabot Zslrkay János nemzetgyűlési képviselő irta és vannak, akik ennek a pozíciójának tulajdonítják, hogy darabja pódiumhoz jutott. A darab különben mümját tekintve színpadi népballada. Tárgyához különböző régi székely balladák adták a motívumot. Kár, hogy j a szerző ezt a gazdag, költői anyagot a leg- rosszabbbul és a legügyetlenehbül használta fel. Drámája beillenék Schiller-korabeli rémdrámának tele ; vad romantikával, hátborzongató babonával, véres erotikummal. De a vé^én minden megokolás nélkül, a leg- együgyübb fordulattal bohőzati befejezést ad a szerző a darabnak, amely végeredményében a Kőműves Kelemen, balladának nyaka- . tekert, derűs kimenetelű változata, a legképtelenebb színpadi figurákkal, csetlő-boi- ló, sokszor esetlen, még többször ízléstelen dialógussal. A darab osztályrésze természetesen a legteljesebb sajtó és közönségbukás VOlt. ■ / ;• Van azonban a szezonnak egy sikere is. Ez a Dr. Szabó Inci, Fodor László vigjátéka. Fodor László a legfiatalabb magyar szerzők közül való, de már siker és bukás is áll mögötte. Uj darabja nem lép fel nagy igényekkel, sőt egyenesen a polgári ízlésű közönség mulattatására készült. Főalakja egy elragadó doktorkisasszony, akinek az a rögeszméje, hogy nem mehet férjhez, mert önállósága nem engedheti, hogy férfivel tartassa el magái. Természetesen az ő szive sincs felvértezve. Egy kedves megjelenésű fiatal földbirtokos, akinek Fodor László vígjátéki földreformja kétezer holdat adományoz, meghódítja a doktorkisasszonyt és áttelepíti a klinikai betegágyak mellől a vidéki kúria tyúkketrecei közé. Mindez nagyon mulatságosan, olykor már a bohózat szélét súroló, kacagtató jelenetek során történik három felvonáson keresztül; Fodor László darabja lényegében színpadi mesterség, de ezúttal nem csak ügyes, hanem tehetséges mesterember kezében is, aki bizonyára többet is fog még adni a mesterségnél. A legújabb regénytermés bizony szintén elég szegényes. A könyvpiac egyetlen eseménye Móricz Zsigmond egy kisebb regénye, a „Kivilágos kiviradtig", amely szintén még 1924-ben Íródott, de csak most jelent meg könyvalákban. Móricz Zsigmond egész bravúros elbeszélő művészete ott csillog ebben a kis regényben. Az egész egyetlen nagy vidéki magyar vigasság leírása estétől hajnalig. De ez alatt az idő alatt sorsok roppannak össze, családok tragédiái peregnek le előttünk mint valami izgalmas filmen, szivek vergődő tusáját érezzük s az egész nagy duhajjá vaduló mulatságból kiordit a magyar középosztály pusztulásának megrázó tragikuma. Azért az egész történet még sem sötét. Móricz Zsigmond megmutatja a vidéki élet ízes szépségeit is. Sőt érdekes társai* gási és vitaíkozási témák formájában veti fel a legaktuálisabb magyar problémákat. És ha felfogásával nem is mindig értünk egyet, azt meg kell állapítanunk, hogy kis j regénye olyan vonzó és lekötő olvasmány, | hogy nagyon nehéz abbahagyni. Megszaki- | tás nélkül olvassuk végig, amit különben az J elbeszélés nagy egysége is megkövetel. Nagyobb lélekzetü, félig-meddig történetinek is nevezhető regény Werner Gyula uj munkája: „A pipacsszinü dolmány". Werner Gyula régi kedvelt tárcaregényirója a magyar olvasóközönségnek, akinek regényei a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap re- gényrovatában mindig nagy sikert arattak. A pipacsszinü dolmányban főleg érdekes meseszövésével és a korfestőrészek erejével fog bennünket Werner Gyula. Regénye két magyar nemesifju története, akik a bécsi udvarba kerülnek. Az események középpontjában Zsófia főhercegasszony intrikája áll, amellyel sikerül V. Ferdinándot lemondatnia és Ferencz Józsefet trónraültetnie. Ez a történelmi háttér. A mese romantikus része az egyik Gyulafy fiú nagy szerelme Zsófia udvarhölgyéhez, amelynek festői keretet ad a negyvenes évek Bécsének mozgalmas színes élete. Témáját és megírását tekintve egykép érdekes Surányi Miklós kis regénye a „Vízözön", egy fantasztikus orosz nagyherceg elzárkózása a világ rohanó árja elől a Duna eldugott kis mohácsi szigetén, ezen a Noé bárkáján, amelyre az élet hajótöröttjeinek néhány groteszk példányát telepíti a nagyherceg. A regény ennek a bárkának a sorsát írja le, mig aztán a bárkát végül is elsodorja az élet árja, a nagy Vízözön. Pásztor Árpád kevésbbé sikerült regénye a „Végig az utón" szentimentális korrajz, amely a Hinterland lázas önkívületben vonagló, mámorokat kereső életét vetíti e- lénk a nagy háború véres frontjai mögött és ezzel ad izgalmas, drámai keretet egy , leány gyors züllésének. Túlzottan romantikus história Gáspárné Dávid Margit „Szerelmek városa cimü regénye. Egy szép magyar lány szerelmi kalandozása Párizsban, amelynek célja Napóleon meghódítása a magya- ' rok érdekében. A romantikus fordulatokat • kiszínezett erotikus részek váltogatják a regényben. Ez bizonyára Erdős René hatása, akinek nagy könyvsikereit sokan irigylik és szeretnék utánozni. Besiámolhatunk néhány értékes lírai kötet megjelenéséről is. Az egyik Szabó Lőrinc „Fény, fény, fény" cimü kötete, tele gazdag modern bangszerelésü, sokszor diti- rambikus lendületű, nagy elánnal irt költeményekkel. Értékes, mély lirizmusu kötet Bányai Kornél „örök arc" cimü lírai trilógiája. Bányai Kornél elmélyedő, tépelődő lélek, akinek nemes, elegikushangu versso- | raiban a legfinomabb képek gobelinjévé j szövődik a környező élet. Néhány igen erő- | teljes, zengő zenéjü költemény van Liszt Nándor „Csillagok" cimü kis kötetében is. Lehetetlen emlités nélkül hagyni Ra- paics Raymundnalc a „Növények Társadal- í ma" cimü munkáját, amely egy regény von- : zó előadásával és érdekességével vezet el I bennünket egy titokzatos élet rejtelmeibe s I közben az elvadult monizmussal szakítva a : legmodernebb tudomány legmodernebb kutatásainak világánál mutatják be a vegetatív élet állami berendezkedését és természetadta alkotmányát. Uj Kanaán felé Harcok után úri sebekkel nem kérve semmit, s kit se kérdve levetjük sorsunk bíborát s vándorbotot fogunk a kézbe: megyünk uj Kanaán felé. Voltunk nagyúr itt hét határban, telt asztaloknál dúsan éltünk, hizlaltunk kósza cimborát és dári dókon folyt a vérünk ... megyünk uj Kanaán felé. Nincs többé búzánk, asztagunk, borunk kifolyt, céda a párunk, a tűzhely: hamvadó parázs, m nappal didergőnk, este fázunk: megyünk uj Kanaán felé. Mi meghalunk Nébo hegyén, s az áldott föld inég messze, távol: de a nyomunkban jönni fog friss lábbal száz uj ifjú vándor s tovább megy: Kanaán felé. Gogh ülés.
