Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-13 / 36. (1074.) szám
1926 február 13. Szombat, v bár az elmúlt évben Szlovenszkóban 13 millió feleslegei eredményezett, mert Brünn és Prága deficittel dolgozott. Jellemző az adó- referens jelentése, ki azzal kezdte, hogy az adóreformról semmit sem jelenthet. A munkások jövedelemadójánál megállapítja, hogy Szlovenszkóban a pénzügyigazgatóságok 5%- os levonáshoz ragaszkodnak, holott a történelmi országokban a levonás a bérnek 3%-a. Ez a kormánynak az évek óta a munkanélküliség következtében 1 erongyolódott szlo- venszkói munkássággal szemben megnyilvánuló jóindulata. De megállapítja az előadó azt is, hogy miután egy évi levonás sem elegendő az 1921. évi adó behajtására, a munkás adóhátralékainak lefizetésével egy egész életén át sem képes elkészülni. Ismét csak Stodola szenátor ur siet vigasztalásunkra, bejelentve, hogy Englis pénzügyminiszter a vezérpénzügyigazgaíőság- nál felhalmozott 50.000 elintézetlen akta és hátralék feldolgozása érdekében éjjel-nappali üzemet óhajt rendszeresileni. Legalább lesz Szlovenszkóban egy jól foglalkoztatott tízem, melyre a kormány a szlovenszkói gyáripar panasza esetén hivatkozhat. Mindent összevéve nem nagyon biztató, hogy a választások folytán beállott változásokat azok állapítják meg, akik eddig is hűségesen szolgálták a kormányérdekeket és akiket nagy mértékben terhel a felelősség Szlovenszkó mai gazdasági állapotaiért. Szlovenszkó népének akaratmegnyilvánulása, mely a nemzetgyűlési választások eredményében kifejezésre jutott, csak az első lépés azon az utón, mely a népek teljes önrendelkezési jogához vezet és ezen az utón nem világíthatnak olyan fenegyerekek, akik miniszterek előtt hajbókolnak. A szloven- Szkői gyáriparnak, ha valamit vissza akar szerezni abból, amitől hét esztendő alatt megfosztották, fel kell ismernie érdekeit és férfiasán síkra kell szállania minden befolyással szemben azoknak védelmére. Az utak fsniartási köiiségei- hez a használóktól külön járulék szedhető Ez röviden annak a törvény tervezetnek az alapgondolata, amely jelenleg a kereskedejmi és iparkamaráknál véleményezés céljából fekszik. A tervezet szerint minden ipari, bánya- vagy erdő- gazdasági kereskedelmi vállalat, amely az állami vagy vicinális utakat a normálisnál nagyobb mértékben veszi igénybe, arra kötelezhető, hogy az ut fenntartásához egyszersmindenkorra, vagy évente időről-időre megállapított összeg erejéig hozzájáruljon. Az összeg kiszabásánál azon költségtöbblet lesz a mértékadó, mely úgy számítandó, hogy a valóságos fenntartási költségekből levonásba hozatnak azon költségek, melyek felmerültek volna akkor, ha az ut csakis a normális használat folytán volna fenntartandó, vagyis ha nem használták volna a normálisnál nagyobb mértékben. Ezt a törvényt az 1923—24 évekre is visszamenő hatállyal tervezik. Ez már nem uj idea s régebben kisért már, azonban rokonszenvre semmi esetre sem számíthat, bár az első pillanatban egészen jól hangzik, hogy aki többet használja az utat, az többel is járuljon a fenntartásához. Ha azonban a kérdést alaposabban megvilágítjuk, akkor azt látjuk, hogy igazságtalanszágot rejt magában, mert kétszeres megadóztatást jelent. De nagy igazságtalanságok kutforrása lehet maga a hozzájárulás összegének megállapitása is. Igazságtalan, mert a régi joggyakorlat az volt, hogy egy uj ut építésénél az érdekeltek bizonyos hozzájárulást önkéntesen ajánlottak fel, de a fenntartásához a legkivételesebb esetet kivéve nem járultak hozzá, így tudták, hogy mennyi anyagi áldozatot hoznak és mennyit ér meg nekik az uj ut léte vagy nem léte. Igazságtalan azonban azért is, mert kétszeres megadóztatást jelent ugyanazon címen, sőt esetleg akár háromszorosát is. Hiszen az egyenes állami adó után lényeges százalékpótadó fizetendő utak fentartására, ezenkívül még a községek is szednek a vámoknál útfenntartási célra adót És most még ugyanezért meg egy kétes kulcsu uj adót is fizessünk? Do ki tudna helyes kulcsot megállapítani, melynek igazságos voltáért jótállni mer. Ha az elszállított tárgyak súlyát veszi figyelembe, úgy a szállítás módja figyelmen kivül marad. Pedig az ut fenntartási költségeit a szállítás módja, illetve a szállítási eszköz nagyobb mértékben befolyásolja, mint maga szállított súly. Ha pedig a szállítási eszközöket veszik figyelembe a kiszabásnál és úgy állapítják meg a hozzájárulás mérvét, akkor visszont figyelmen kivül marad szállított súly. Van még több nagyon fontos tényező, például a szállítási eszközök használatának módja, vagy még tovább a szállítás évszaka stb. Ki merné lelkiismeretes ember azt elvállalni, hogy arra igazságos kulcsot talál. Nekünk Szlovén szkon még eggyel több okunk van tiltakozni j ezen tervezet törvényerőre való emelkedése ellen. S ez az, hogy a kiszabás nem a mi kezeinkben lóvén, a megállapítás ismét csak ellenünk szegzett kés lesz s a mi gyenge lélek- zef.ii iparunkat és keresked--lm Hűket döfi hátba. Hisz már úgyis alig lélckz-k. Ez éppen olyan szerencsétlen idea, mint a kis vízierők megadóztatása, mely jövedelmet alig jelent az államra, ■ gény adóalanyok egymás után dőlnek ki s eljön de annál nagyobb kárt a kisiparra. Ahelyett,! az idő, hogy végül nem is lesz adóalany, de lesz hogy az állam támogatná államsegéllyel is a ' sok-sok adónem. Talán mégis csak jobb taktika kisipart, éppen fordítva folyton csak uj adóneme- j volna az adóalanyokat tenni életképesekké, hogy két találnak ki ugyanazon adóalanyokra. A sze-1 elbírhassák a sok adónemet. 6 .A munkaadó szavatossága és viszontkeresető A) Állandó szolgálati javadalmazásoknál A munkaadó a 237. § szerint szavatol az adólevonás helyes teljesítéséért és időre való beszolgáltatásáért. Ezen szavatosság a szolgálati viszony megszüntetése után is fennáll. Tehát ha a munkaadó a levonást teljesen elmulasztotta, a mulasztás egész idejére a sajátjából kell viselnie az esedékes adót, ugyanúgy őt terheli a késedelmes befizetésért esedékes késedelmi kamat is. A polgári jog szerint azonban ez esetben joga van viszontkeresetre az alkalmazottal szemben és a legfelsőbb törvényszék 1925. évi március 18-án 1.50,25. döntése értelmében az alkalmazottért fizetett jövedelmi adót attól esetleg egyszerre is levonhatja, illetve megtérítését az elévülési határidőn belül követelheti. Ha azonban a munkaadó a 234. § 3. bekezdése értelmében az adót az előző évi, illetve a legutolsó kivetés mérve szerint tovább levonta és beszolgáltatta, csupán a Azt hisszük, nem lesz felesleges ezen ismételt \ félreértésre alkalmat adó kérdésre összefoglalóan | néhány sorral világosságot vetni. Igyekezünk a törvény és az eddigi joggyakorlat alapján ezen kérdés elvi vezérfonalát úgy megvilágítani, hogy olvasóink annak alapján a részletkérdésekben maguk is tájékozódni tudjanak. 1. A szolgálati jövedelem fogalma Szolgálati jövedelmen mindazon szolgálatokért élvezett javadalmazásokat értjük, amelyek munkabérlet tárgyát, illetve sorozatosan teljesített munkának időszakos díjazását képezik, amikor is a szolgálati viszonyban különös ismérv az, hogy a munkavállaló gazdaságilag függő viszonyban áll és sem a vállalkozói haszonban, sem az üzemterhek- ben, sem a vállalkozói kockázatban nem részesül s végül a munkavállaló a munkaadó akaratának alá j van rendelve. A pénzügyminisztériumnak 1922 ju- j nius- 9-én 62783/7733—22/III. és 1925 január 23-án 1 115206/24/111/7. A. szám alatt kelt rendeletéi szerint a korlátolt szavatosságú társaságok üzletvezetőinek fizetése is szolgálati javadalmazásnak tekintendő akkor, ha a javadalmazott a javadalomra peresíthető jogérvénnyel bir, ha a javadalmazás független a mórlegjövedelemtől és csak a teljesített ■ munkának megfelelő. Hasonló feltételek mellett a részvénytársaságok funkcionáriusainak javadalmazása is hasonlóan bírálandó el. 2. A szolgálati javadalmazás bejelentése. A munkaadók kötelesek minden év januárjában hivatalos nyomtatványon kimutatni azon általuk kifizetett állandó és változó (fizetés és bér) javadalmazásokat, amelyek az évi 6000 koronát meghaladják. 3. A szolgálati javadalmazás jövedelmi adója A) Állandó javadalmazások: Ilyenek alatt általában oly javadalmazásokat kell érteni, amelyek állandó összegben havi rész-1 letekben kerülnek kifizetésre és pedig mint fizetés, személyi pótlékok, remunerációk és természetbeni | járandóságok. Az utóbbiakra nézve különösen a la- j kás, fűtés és világítás értékelésére nincs külön előírás. Ezeket általában az értékelési tarifa szerint tatni. Ha ilyen meghagyás még nem érkezett volna hozzá, az esetben úgy kell eljárnia, mint az uj alkalmazottaknál. 5. Adóbcszolgáltaíás A) Állandó szolgálati javadalmazásoknál az adótörvény 237. §-a értelmében köteles a munkaadó az adót a törvényes határidőig a postai adóbefizetési lap felhasználásával az adóhivatalnak befizetni. A befizetési lap hátán feltüntetendő a befizetési összeg eredete (például: jövedelmi adó az alkalmazottam jövedelme után 1926. év I. negyedére stb.). Az 1921. évi március 16-án kelt 116. sz. törvény s ennek 1921 junius hó 18.-án 266. sz. alatt kelt végrehajtási utasiiása értelmében ezen adók befizetése negyedévenként és pedig március, június, szeptember és december 11-ig esedékes. Ha a befizetés ezen napig meg nem történne, úgy a rákövetkező naptól, tehát 12-től kezdődőleg késedelmi kamatot kell fizetni érte. Ezen esetben a késedelmi kamat kivetése az adótartozás nagyságától függetlenül történik. Az egyenes adóknál a késedelmi kamat kötelezettsége csakis az illetőnek egy községben fennálló 500 korona összes adótartozása esetében kezdődik. Az adók és késedelmi kamatok kivetésére és beszedésére azon adóhivatal illetékes, amelynek körletébe esik az alkalmazott lakása. Amennyiben évközben a személyzetben oly változások állanak be, amelyek folytán a fizetési meghagyásban kivetett adóösszegek a befizetésekkel nem egyeznének, a munkaadó köteles külön kimutatásban jelenteni a fölmerült változásokat. B) Változó szolgálati javadalmazásoknál a 237. § értelmében a munkaadó az adóügyi hatóságok felhívására köteles a jövedelmi adót a változó szolgálati jövedelmekből, főleg a bérekből is le: vonni, azonban csak a következő feltételek mellett: 1. A munkaadónak az adóhivataltól hivatalos nyomtatványon külön fizetési meghagyást kell kapnia, amelynek határozott utasítást kell tartalmaznia, hogy kitől, mily összegű adót, milyen határideig s milyen részletekben vonjon le. Olyanféle tartalmú általános felhívások, hogy az adót az összes munkásoktól vonja le, azok neveinek megadása stb. nélkül, törvénytelenek. értékelik, amelyet a közigazgatási hatóság a szociális biztosítás céljaira állapit még évenként. Remunerációk a joggyakorlat, illetve a pénzügyminiszteri utasítás értelmében akkor adómentesek, ha azok rendkívülien, esetröl-esetre és nem időszakosan visszatérő rendszeres jövedelmet jelentenek s amelyekre az élvezőjük igényt nem tarthat s igy ezekkel, mint jövedelme szerves részével nem számolhat. Olyan remunerációk azonban, amelyek rendszeresen esedékesek, úgy, hogy az alkalmazott számíthat rájuk, föltétlenül adókötelezettség alá esneki B) Változó javadalmazások: Idetartoznak a bérek minden fajtái. Levonásba hozhatók azon összegek, amelyeket a munkás saját szerszámai használatáért, munkaruhákért, veszedelmes üzemek különleges kiadásai fejében, éjjeli munkánál közlekedési eszközök használatáért, foglalkozásából kifolyó szükséges biztosításért kifizet stb. Ezen kiadások Csehországban hivatalból hozandók levonásba, tekintet nélkül arra, hogy állandó, vagy változó jövedelemről van-e szó, még akkor is, ha az adózó ezen levonásokat a bevallásnál nem érvényesítette, ha az évi jövedelem a 24.000 koronát túl nem haladja. Ha az évi jövedelem a 24.000 koronát túllépi, vagy ha az alatt is marad, de a levonásba hozandó összeg a jövedelem 15%-ánál több lenne, szükséges a tényleges kiadás \ igazolása. 4. Adólevonások Azon munkaadó, aki állandó javadalmazásokat fizet ki, köteles az esedékes jövedelmi adót az illetékes adóügyi hatóságtól nyert fizetési meghagyás szerint levonásba hozni. Itt különbséget kell tennünk oly alkalmazottak között, akik évközben kaptak alkalmazást és olyanok között, akik az adóév kezdetén már alkalmazásban állottak. Uj alkalmazottak közé számítandók azok is, akik ugyan már a munkaadónál állottak alkalmazásban, de nem állandó javadalmazás mellett Az ilyen uj alkalmazottaknál a munkaadó köteles az adótörvény 234. §. 4. bek. értelmében a belépés napjával egyező, illetve azt követő adóhónap elejétől kezdve az alkalmazott adóját levonni. Az adót úgy kell számítania és beszolgáltatnia, ahogy a kifizetés alá kerülő javadalom évi összege után az azon évben megállapított adóskála alapján kiadódik, mintha az élvezőnek egyetlen adóköteles jövedelme volna. Vagyis ezen esetben köteles a munkaadó a megállapított évi jövedelem után esedékes évi adót és hadipótlékot a hivatalos kulcs szerint kiszámítani és annak egy tizenketted részét alkalmazottjának járandóságából minden hónapban levonásba hozni. Az adóügyi hatóság által kivetett jöveedlmi adóösszeggel szemben felmerülő esetleges különbözet a fizetési meghagyás kézbesítése után egyenlíthető ki. Azon alkalmazottaknál, akik az uj adóév kezdetén már a munkaadónál alkalmazásban állottak, a munkaadó köteles az uj fizetési meghagyás kézbesítéséig. azon fen tartással, hogy az esetleges különbözetek később letegyen!itendők lesznek, a legutolsó fizetési meghagyás alapján, a régi levonásokat íoljr-1 2. A munkaadó az adó közvetlen utón való befizetésére is külön fizetési meghagyást kap. 3. A munkaadó levonási kötelezettsége csupán addig terjed, ameddig az adó az ő alkalmazottjának változó szolgálati javadalmazására vonatkozik, tekintet nélkül arra, vájjon ezen szolgálati javadalmazások magával a felhívott munkaadóval való, vagy az alkalmazottnak egy előbbi szolgálati viszonyából erednek-e. 4. A munkaadónak kikézbésitett felhívásról a munkás is megfelelően értesítendő. 5. A változó javadalmazások csökkenésével a levonások megfelelő csökkentése is velejár. Ha az alkalmazott a felszólított munkaadó szolgálatából kilép, akkor a munkaadó levonási kötelezettsége az utolsó kifizetéssel megszűnik. 6. A levont adók beszolgáltatása alkalmával a munkaadó köteles az adóhivatalnak a levonásokról kimutatást mellékelni s külön kimutatást kell beadnia a felhívástól való eltérésekről, megindokolva az eltérés okát Az egyáltalában be nem fizetett, vagy csak késedelmesen befizetett kivetett adókért a munkaadó személyesen felelős. Ezen felelősségét az adóügyi hatóság külön fizetési meghagyással érvényesíti. 7. Az adóknak a fizetési meghagyásban előirt határidők után történő késedelmes befizetése esetén késedelmi kamat fizetendő. 8. Egy év alatt többet, mint legfeljebb másfélévi előírást, levonni nem szabad, különösen beszüntetendő a levonás akkor, ha az alkalmazott jövedelme a létminimum alá sülyedt volna. Általában megjegyzendő, hogy ez a 237. § szerinti levonás tulajdonképpen nem más, mint egy rendkívüli végrehajtási eszköz, amelynek alkalmazása csak akkor indokolt, ha az adó az alkalmazottól más utón behajtható nem volna. A szolgálati jövedelmi adónak több előző évre való kivetése úgy a munkaadónak, mint az alkalmazottnak mindig nagy nehézségeket okozott, mert az ilyen levonások gyakran egy, esetleg több havi fizetést is kitehetnek. A pénzügyminiszternek 1924. évi március hó 1-én 17669/24/III/8. sz. a. kelt rendelete értelmében az olyan adót, amely az alkalmazottnak a fizetési meghagyás szerint a lefolyt évről utólagosan levonandó, a munkaadó által több, de legfeljebb 12 havi részletben is le lehet vonni és beszolgáltatni és pedig azon naptól kezdődően, amelyen a szóban- forgó fizetési meghagyást a munkaadónak kézbesítették. Az ezen rendelet értelmében eszközölt részletfizetések után késedelmi kamat nem számítható. Az előző évre vonatkozó adórészletek mellett azonban a folyó év rendes részletei is levonandők. Az állandó javadalmazásu alkalmazottak részére a fenti kedvezmények engedélyezését a munkaadó az adóügyi hatóságnál kérelmezheti. Elegendő ilyenkor egy egyszerű bejelentés arról, hogy az alkalmazott a fenti rendeletben körülírt, kedvezményeket igénybe veszi. Az adóügyi hatóság erről az illetékes adóhivatalt értés Jeni tartozik. hogy az végrehajtást ne vezessen, ületve késedelmi kamatokat ne hajtson be. [ gért szavatol. A végleges kivetés alapján előálló levonástöbblet azon munkaadón, aki a 234. § 2. bekezdése értelmében levonási köetlezettségének elegeit tett, csakis azon esetben hajtható be, ha a kivetést a munkaadónak még az alkalmazott szolgálati tartama alatt kézbesítették. Amennyiben az már a szolgálatból kilépett volna, úgy az adótöbblet direkte az alkalmazotton hajtandó be és a munkaadó szavatossága csupán az utolsó fizetési meghagyás szerint esedékes levonásokra szorítkozik. Ha az állandó szolgálati javadalmazás az adóköteles összeg alá sülyed, akkor a levonási kötelezettség magától megszűnik. Ha a munkaadó a 234. §-ban előirt kötelezettségeit teljesítette, az adóügyi hatóság a munkaviszony megszűntével csupán az alkalmazott ellen járhat el. A munkaadó csupán a szolgálati viszony tartama alatt tényleg kifizetett szolgálati javadalmazás után járó adóért szavatol. B) Változó szolgálati javadalmazásoknál. A munkaadó szavatossága az adóügyi hatósággal szemben azon esetben, ha a 237. § szerinti kötelezettségét, hogy az előirt adót levonja, elmulasztotta, azonos az állandó szolgálati javadalmazás esetével. A polgári jog szerint való viszontkereseti jog éppen úgy megilleti, mint az állandó szolgálati javadalmazás eseténél. 7. Jogorvoslat és adótörlés A) Állandó szolgálati javadalmazásoknál. A munkaadónak joga van az adóügyi hatóságtól kikézbesitétt fizetési meghagyás ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül felszólalással élni, ha nézete szerint a levonás feltételei nem állanak fenn. B) Változó szolgálati javadalmazásoknál. A .237. § szerinti adólevonásra való felhívás ellen ugyancsak a kézbesítéstől számított 30 napon belül felszólalással lehet élni. Éppen igy felszólalás adható be fizetési meghagyás ellen is, amely a levonások, illetve beszolgáltatások elmulasztása miatti szavatosságból ered. A beadott jogorvoslat felelt végérvényesen az országos pénzügyi hatóság dönt. A vasárnapi teljes munkaszünet ellen A kormány 1925 augusztus 1-én egy köriratot intézett az illetékesekhez kifejtve, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetése az ipar és kereskedelemre előnyös volna. December 15-én Nyugat- és Közép-Csehország több kerületében a teljes vasárnapi munkaszünetet be is vezették. A pilseni kereskedelmi kamara a kormánynál tiltakozással élt az általános vasárnapi munkaszünet bevezetése ellen. Ez emlékiratot Horák dr., kamarai előadó dolgozta ki és egyidejűleg az a kereskedelmi és népjóléti minisztériumba is beküldte. Kifejtette, hogy a kormány körirata hamis föltevésekre van alapítva. Helytelen az a feltevés, hogy egyes kerületekben a fogyaiszi.00. és a kereskedők a vasárnapi munkaszünetbe beleélték magukat. Helytelen, hogy a falusi lakosság, mely eddig szükségleteit a városokban többnyire vasárnap szerezte be, most bevásárlásait hénköznapokon végzi. A falusi lakosság feleletét az agrárpárt hivatalos lapjában nyilvánosságra hozták s az leg- kevésbbé sem volt kedvező. Az állítást, hogy a vasárnapi munkaszünetet a fogyasztók körében is kedvezően fogadták, maga a körirat második bekezdése cáfolja meg, midőn arra utal, hogy a fogyasztók nagy része azokban a kerületekben szerzi be vasárnaponként szükségleteit, ahol a vasárnapi munkaszünetet nem vezették be. A kormány intézkedése a munkásszervezetek nyomása alatt történt és a kormány megfeledkezik arról, hogy tekintettel legyen az adókkal és szociálpolitikai intézkedésekkel megterhelt kereskedői és iparososztályra, a fogyasztó érdekeire és a gazdasági élet tényleges szükségleteire. A kereskedelmi személyzet 8 órai munkaidőt élvez, munkája nem hasonlítható össze az ipari munkás, magárai 'yatalnok stb. munkájával. Azonkívül a kereskedesegédtörvény a segédeknek 10-től 21 napig terjedő szabadságot biztosit, ami az ipari munkásságnak szabadságát is túlhaladja. A munka, amit a kereskedősegéd vasárnaponként végez, nem veszi igénybe túlságosan erőit s nem veszélyezteti heti nyugalmát. A tör- vénv értelmében a kereskedői munka csak 7— 11 óráig van engedélyezve, s igy a nap többi része a segéd rendelkezésére áll. A vasárnapi munkaszünet bevezetésé* nemcsak a vidéM városok és a vidék szempontjából kell vizsgálni, hanem tekintettel kell lenni a Nagyipari és a kereskedelmi gócpontokra is. Ami a vidéki városokat és a ví6 A jövedelmi adóra vonatkozó általános rendelkezések Elvi vezérfonal a jövedelmi adó rendszerében — A törvény s a joggyakorlat ismertetése
