Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-01 / 1. (1039.) szám

Pétitek, január I, & A keselyük Párls, decemberben. A párisi börzének 70 akkreditált tagja van. Sóba nem több. sóba nem kevesebb: a „narket‘:“ ű elnökeit n nénzügv'miniszter neve­zi ki s ez a 70 íehérnyakíkendős, szakmkabátos ur szabja me.e minden délben a föld nagy7 ér­tékeinek — olajnak, szénnek, vasnak s távoli komplexumok gazdasági jelentőségének s ere­jének — tényleges áldását. pillanatnyi kurzu­sát. Ez a hetven közbecsülés'ben álló ur a börze fényes termeiben működik és avatat­lan halandó nem jut ezekhez a termekhez közel. A borzeépü'let előtt játszódik le egyide­jűleg minden délben a ,.coulisse“. Ide minden­ki odnállhat börzét játszani, akinek a kereske­delmi kamara igazolványt adott- Ezernél töb­ben állanak minden délben a börze előtt és ugy ordítanak. mint a vakbélgyulladásos be­tegek. Autóbuszok járnak át rajtuk, apatikus rendőrök nézik őket. A börze oszlopos épüle­te hajszálra hasonlít Parisban a parlament, vagy a Madelcine templom épületéhez. Az élet három nagy nyilvános tanyájának, a templomnak, a börzének és a politikai aréná­nak külső arca megegyezik Parisban: ha a börzét nézi az idegen, azt hiheti, hogy egy templomot lát. ahol extatikus hívőik de líráivá vesznek részt a közönyös Istenség, Mamimon tiszteletében s a parlamentet, ahol a_ pénzt megvizezik, kidobálják és elrontják, könnyen össze lehet téveszteni a börzeépiileftel. ahol^a parlament minden megmozdulását hosszú és figyelmes fülekkel lesik s alig ejtette ki Lon- cheur az „infláció“-szócskát, a börze rögtön felsrófolta 131-re az angol fontot. Délben tizenkettőkor, egy perccel sem eJé'b'b. eszeveszett versenyfutás indul a börze- téren az épület lépcsőzetes fassadeja felé. Ag­gastyánok és gyermekek tála kodnak egy jó helyért. Az ember a szemét dörzsöli, nem is- íren m^g a vj^ar kitéri. *> féboVodott orditozás elkezdődik. Az épület árkádjai alatt óriási fekete táblákon ielzik az ügynökök a szabadforgalom misztikus szám jegyeit. Egé­szen fiatal fiuk rákvörösen ugrálnak a táblák előtt, fé^recsU'Szott nyakkendővel, villogó pá- paszemekkei. noteszkönyvvel a kezükben si­koltoznak. Öt perccel előbb még semmi baitfk nem volt. Beláthatatlan tömeg ez s úgy ka­paszkodik és kuporodik a görög-vonalú épü­let lépcsőin, mintha precesszióra készülne. A „keresés1* itt az összes üzletek közül talán a legközvetlenebbül történik, embertől em­berhez. noteszkőnwből noíeszkönyvbe ván­dorolnak az értékek s nincs más garanciája a kötött üzletnek. — milliárdos értékek fordul­na k *<rv d-Melőtfön ? szabadforgalom no. teszkönyveibeu — mint az a sajátos börze- becsület. az a különös és újszerű kaszinómo­rál. ami minden tiszti becsületkodextiél is erősebben köti ezeket a világ minden tájáról összeverődött embereket, akik a szabad ég alatt, a lármában és tülekedésben adott szót éppen ugv tartják, mint az Írott szerződést. Heinrich Mami szerint az ui kereskedő mo- r-'7 ^ "w tiono-xik: inkább tnpgPalni. mint tönkremenni4* — ami egyértelmű a régi ,,in- k ’^'r' ' 0 ■ ’ n;u °hu“ — csa­Mégmindig pusziit az dnízfcszcdcícm Borsod u}abb katasztrófa előtt — A kormány nagy anyagi támogatást ígér a károsultaknak — A kisgazdák földjei viz alatt — A Rajna is árad Miskolc, december 31. Az alsóborsodi árvíz veszedelem egyre nagyobb méreteket ölt. Az összetorlódott jégtömbök óriási mér­tékben megduzzasztották a vizet s a piszkos ár már sok helyen kilépett medréből. Árok- főnél az áttört gátakat megjavították ugyan emberfeletti munkával, de az igazi veszélyt ezután várják, amikor az óriási jégtorlaszok erre a vidékre sodródnak. Tiszabábolnánál és Tiszadorogmánál a viz áttörte a gátakat s hatalmas területen elöntötte a földeket. M-yer íöldmí velésügyl miniszter az árterületen Békésgyufa, december 31. Mayer János föMmivelésügyi miniszter Schandl államtitkár és a kormánybiztos kíséretében tegnap meg­tekintette a Gyula-sarkadi utón levő Feliér- Kőrös-hídnál az árterületet. Ez a terület az, amelynek elöntését a kisjenői és a vészudvari gátszakadás okozta. Gyula határában Remetén okozott az árvíz legnagyobb károkat, amennyiben a háromezer holdnyi viz alatt álló földek jórésze háromholdas kisgazdák birtokai­ból kerül ki s itt minden tanyai épület elpusztult. Az árvíz az állatokban is nagy' pusztítást vitt véghez. A tanyai lakók küMöttségifeg ke­resték fel a szemleuíon levő minisztert s a kormány támogatását kérték tőle. A minisz­ter válaszában kijelentette, hogy a magyar kormány minden lehetőt meg fog tenni, a károsult lakosság segélyezésére s egy külön minisztertanácson fog jelentést tenni a látot­takról. A földmi velésügyl miniszter szem! eutj a végén kijelentette, hogy a közigazgatási ha­tóságok a legönfeláldozóbb munkát végezték a katasztrófa elhárítása tekintetében s a ki­rendelt utászkatonák munkája is minden elismerést megérdemel. A kormány pedig j mindenesetre teljesíteni fogja kötelességét a j lakossággal szemben. \ Szécsö pusztulása Fehérgyarmat közelében a Szamos és Tisza-köze és a Túr menti községek el van­nak öntve. Harminc falut sújtott az ár s vagy 50 ezer hold föld van viz alatt. A környéki községek helyzete siralmas. A közlekedés minden irányban szünetel. Makó környékén és a Maros menti községekben is fenyeget az árvíz. Apátfalva és Magyar Csanád kö­zött a jég megszorult és a partot elöntötte a viz. Szécsö román község lakosságát magyar területre kellett szállítani. A viz oly hir­telen jött, hogy a hírek szerint menekü­lés közben sokan elpusztultak, még mielőtt a segítség megérkezett volna. Ha az áradás még tovább tart, úgy a marosmenti községekben is bekövetkezik a katasztrófa. A magyar nemzetgyűlés a károsultakért Budapest, december 31. Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése: A Buda. esten tartózkodó képviselők pártkülönbség nélkül megbeszéléseket folytattak a magyar nem­zetgyűlésnek az árvízkatasztrófával kapcso­latban szükségessé volt összehívására vo­natkozólag. Az vgységes párt I Ipviselői meg­állapodtak abban, hogy a nemzetgyűlésen a törvényhozók manifesztációját Apponyi Al­bert gróf fogja kifejezésre juttatni. Feltét­lenül indokoltnak tartják azt, hogy a kor­mány a legmesszebbmenő segélyben része­sítse a katasztrófa által sújtott lakosságot. Bethlen István gr ; miniszterelnök- s: í­baton érkezik Budapestre, addig minden valószínűség szerint az árvizveszedelemre vonatkozó összes jelentések befutnak. A miniszterelnök a nemzetgyűlésen az indít­vány benyújtása előtt ismertetni fogja az ügyről a kormány álláspontját. Székely földön javult a helyzet Kolozsvár, december 31. Az erdélyi és székelyföldi árvízkatasztrófáról az utóbbi órákban némileg megnyugtatóbb hírek érkez­nek. A Székelyföldön tegnap fagy állott be, amely a további olvadásnak útját állja. Az erdélyi jelentések szerint a legna­gyobb pusztítást a Kőrösök és az Aranyos áradása okozták. A Rajna áradása Neu-Wled, december 31. A Rajna ára­dása miatt a város fele viz alatt áll. A viz teljesen elöntötte a földszinti lakásokat, úgy­hogy számtalan családot ki kellett lak ©'Itatni. Az emeleti lakók csónakokon közlekednek és szükségkonyhákon élelmezik magukat. A katasztrófát fokozza még a napok óta tartó vihar. ír® oh közelében az ár több faóriást magává! rántott és ezek a vasúti töltésen megakadtak. A vasúti forgalom ennek követ­keztében hosszabb ideig szünetel. Andernach- ban a Rajna-parton álló szállodák és lakó­házak az első emelet magasságáig viz alatt állnak. Csehsz!ovák-!eRsyei egészségügyi egyezmény Varsó, december 31. A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a Lengyelor­szág és Csehszlovákia között szeptember 8-án Prágában kötött egészségügyi egyez­ményt ratifikáló törvénjdavaslattal. Elfogták a harmadik komá­romi kasszáimról is Komárom, december 31. A Komáromi Koronabank kárára elköve­tett 215.000 koronás kasszafurás harmadik íettese, Weisz Béla komáromi születésű rovott múltú betörő is a rendőrség kezére kerüli. A betörök kalandos története újabb ér­dekes fejezettel bővült. Weisz Bélát Udvar- dón tartóztatták le, amikor már utrakészen volt, hogy Magyarország felé szökjek. A pénzből 30.000 korona megkerüli és így a bank kára körülbelül 50-000 koron*, ezt egyik tolvaj, valószínűleg a Buda- pestre szökött Prisz ács-Csirke, vágta zsebre és vele megkárosította cimboráit. Weisz kihallgatása most van folyamatban és annak eredményéről legközelebb beszá­molunk. j Sfirvbeo szenvedők + jj ) Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. ű f here, comb és köldöksérvnél a ml töké<ete- M l sitett rugónállcíili sérvkötönk. mely éjjel is ö i hordható Mindenféle bandázs operáció 'f‘ & után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- p 5 désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- ó ? nel! has-, hát- és mell melegítő $ \ Jyoíea" Köiszsritáz Braflsiava, Oima-o. 51. jj \ Árjegyzék fagyén ■> A vidéki felek még aznap elinféztefaek ö tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ Zongorád ! Használt zonsíoráfí n-spi ercsi áivéietnek. Harán&iiiaixmft j !>> • Raktár és építő intézet fíasznált • B»a«sanBgH*óS« újak 6500 íí-löi Hezdl'e. \ • Javítás é§ narcSotás te JíHsmereíesen S> és szaKszerliets | SCHUNHOFER l Bratfslava, Prlraásíér 1. m >$*■ tak’áltással. Senki nem tudja ezeket a kötése­kéi: ellenőrizni s mégis betartják őket. Ez a „coulisse**. E mögött van a párisi börzén még valami. © Túl az oszlopokon, már szinte a bőrzeíé- ren. ahol a legnagyobb ezekben a déli órák­ban a forgalom.' a börze udvarának rácsos kerítése mellett meghúzódik még egy izga­tott csoport, ahol a börze tevékenységének harmadik, földalatti rétegét, a legszabadabb forgalmat bonyolítják le. Akik itt állnak, az ogy se francia. Mind ki vannak vasalva, mind­egyiken van egv ruhadarab abból a szomorú konfekció-osztályból, ahol minden csak ha­sonlít az igazi mintára, a bricsesz csak ha­sonlít a bricseszre. a zsakett csak hasonlít a z'ake'.tre s a legtöbbje sárga bőrkabátot hord. Minden nyelven beszélnek, csak franciául nem. Ezek a keselyük. Három év előtt ezek álltak Berlinben a tőzsdeépület előtt, ezek vették inog a Kurfür- stendammon a házakat Kolin-i susztereik ré­szére. ezek hirdettek a lapokban s hotelszo­bákba kértek ajánlatokat öreg fogsorokról, chinai vázákról, régi ékszerekről, falusi va­dászkastélyokról és farkaskutyákról. Egv el­sorvadt középosztály minden megmozgatható tárgyát ezek cipelték át a határokon hálófül- c áfMQ pkö Hiwe ezűk t,’faiek el olyan nyomtalanul a német városokból, mint a meze: egerek az első esőre. Most el­jöttek mind Parisba. UVak a börze előtt, mert hol álljanak s várják, hogy mikor kezd vándorolni a francia szalonokból a fogsor és a chinai váza. mikor mozdulnak nreg a boule- vardon a házak, mikor indul meg itt is a la­vina. ami hullákat hagy maga után, amire rá- vethetik magukat. Semmi közük nincsen a párisi tőzsdéhez, de minden délben ott állnak, ők a legpontosabb látogatói a coulissenak- A franciák egyelőre nem törődnek v-""1' talán nem is tudják, hogy ezek a németül, lengye­lül magyarul, osztrákul, románul hadaró em­berek. ezek a iinomszimatu, minden fölbom­lást elsőnek tnegérző keselyűi a háború utáni Európának már megjelentek a párisi börze előtt... Hadarnak, lesik a híreket, keltőkor nyom­talanul szé'.'oszolnak. A dollár ina 27. a kese­lyük faUnpV a bankok felé: tna rekord-nap volt, jóllaktak. Márai Sándor. Élő óra Órái szerkesztek múlhatatlan ércből, l^pia ezüst lesz, száma szinaraity- Ragyogó kristály lesz üvegfedöje, S a gépezete én leszek magam. Kinyújtom karom élő mutatóként, S körben kering a lapon kinn kezein És ha boldog perc szál! a mutatóra, Megmarkolom és el nem engedem. _____ Falu Tamás. Lá mpagyujtáskor Irta: Egri Viktor. Isméi jött egy vasárnap. Már szombaton, kora délután érezte, amint elhagyta hivatalát, hogy gyötrelmesebb lesz a többi napnál. Késő estig kószált a didergő, csatakos utcákon, aztán betért egy kiskorcsmába. Nehéz bort ivott. De ettől a társtalan, bús ivástól is megundorodott. Még a kábulat,\a mámor órája előtt eszmélt ma­gára: aljasság ez a menekvés az italhoz, nem akart részegen, állatiasan elterülni és Így feledni! Éjfél után hazament. Az ebé-dlö díványán ve­tett ágyat magának. Múlt vasárnap még itt volt az anyja. Látta rettenetes roskaxlását, ezt az embertelen gyászt és fájdalmai. — Fiam, igy nem maradhatsz! Tovább kell menni... mindig tovább, előre .. fiatal vagy, alig múltál harminc .. Majd egyszer te is talál­kozol még valakivel, nem akarlak ezzel a vigasz- sza! bántani, fiam.. Te még nem tudod, hogy a legnagyobb fájdalom gyerekei temetni Ha tudta volna, mennyire fáj neki ez a ba­nális, öregemberes vigasz! Most ősz van. kará­csonyra hárman lettek volna, őt is, az eljövendő harmadikat is elvesztette vele ... Egyszer részegen jött haza. — így akarod feledni, igy akarsz talpra áll­ni? Beszennyezed magad és az ő emlékét, — korholta reggel az anyja. Aztán elmaradt az ő gondoskodása is, haza kellett mennie a többi gye­rekéhez. Magára maradt ebben a kis lakásban, a két szobában, ahol minden holmi reá emlékez­tette. Eladni azt, amit a keze érintett itthagyni ezt a puha, meleg otthont, ahol a legapróbb tárgy is a halott asszonyról beszélt!? Nem, ez rossz tanács volt. Ha itthagyná, ez az ifjúsága végét jelentené, lemondást mindenről: teljes te­metést ... Déltájban fejfájással ébredt. Didergett, rosz- szul-érezte magát, már ébredése percében elfogta sorsának szomorúsága. Kezdődött ez a tmmkátlan hosszú nap, melytől annyira félt. Órák következ­tek, melyekbeai igazat adott az anyjának: menni, menekülni innen, itthagyni ezt • az ezer emléket eladni mindent, uj házba költözni, más emberek közé. De nem volt ereje, összeroppant, mély ká­bulattal aludni akart, pihenni, feledni. A szobára boruló komor csöndben éles és ki­áltó bizonyossággal vágott az öntudatába, hogy örökre, visszahozhatatlanul elmúlt, ami volt és köny, mámor, munka nem segít át ezen a fájdal­mon. íróasztalában, az asszony fiókjában leveleket talált. Külön kis dobozban az ő leveleit; alig két esztendeje irta őket hozzá... Milyen különös, ez ö volt, ezek az ő megnyilatkozásai, igy érezte őt s a szerelmet akkor. Micsoda vak tapogatódzás és mennyi homály!... Mennyire más, mennyire mélyebb és fájóbb volt az a szerelem, amit a há­zasságuk adott, eszmélt rá, amint a leveleket for­gatta. Más, valóbb, élettel teljesebb, boldogabb 6s százszor gyötrelmesebb Eszébe jutottak az első hónapok: boldogtalan egymástkeresésük, fé­lelmük a teljes odaadástól, szerelmes vergődésük, míg a. két külön utón járó, megmaradni akaró életük lassan eggyé forrott harcok és lemondások árán... És most, az igazi egymásra találásuk után,, az igazi élet küszöbén, valami őrült guny- nyal, mint szörnyű, érthetetlen tévedés, jön a ha­lál! Idegenkedő borzongással visszarakta a leve­leket, megrázkódott és hirtelen íölegyenesedett. Nem akarta, hogy a fájdalom megint erőt vegyen rajta. Kimerültén az ablakhoz ment és üres tekin­tettel a szemközti házra meredt, melynek ablak­sora vakító rubinaranytüzzel égett az alkonyuló napban. Percek múlva elfeketedtek az üvegek és magasan, a tusszin tetőn kúszott felfelé a fény. aztán egyszerre, minden átmenet nélkül, mint hidegbe lehelt cigarettafüst, könnyű homály szi­várgott a szobába. A falakon széles árnyékok nőttek. Növekvő szorongással figyelte az alkonyu- latban vakuló ablakokat, az érzékeire is vak és siketitő homály borult. A lélekzete különös szo­rulással a mellében akadt; ellankadt, szédült, bele kellett kapaszkodnia az ablakfüggönybe. Érezte, hogy a legkinzóbb órák előtt áll, jön a csöndes és magányos est, melyben minden más fájdalom elvész és a vére meleg borzongással árad és da­gad testében... Lediilt a pamlagra, az arca bár­sonyt érintett... Bársony ... meleg asszony • kar... A megfosztottság érzése most százszoros erővel áíviharzott rajta, minden csepp */ére élt és nehéz, örvénylő kábulással sűrűsödött a tes­tében. Gondola.aiban összekavargott minden. Nem birta itt tovább... Futni, bármerre, csak messzire el! A szomszédasszony jött ki éppen a folyosóra, mikor lezárta lakása ajtaját. Halkan köszönt és elsietett mellette. — Gortvay ur! — kiáltott utána a r.5. Meg­állt a lépcsőn és kérdően feltekintett. — Megjött a kuzinom Zsolnáról, — mondta az asszony. —- Nem emlékszik, múlt héten emlí­tettem, hogy meglátogat? ... Most elmegy, Gort­vay ur? — Elmegyek, kicsit fáj a fejem — Kár, igazán sajnálom. Adhatok aszpirint, ha kívánja... Láttam, hogy otthon van. Szeret­tem volna áthivni hozzánk Olyan későn jött haza ma hajnalban... ébren voltam, hallottam jönni. Gortvay bosszúsan figyelt. Bántotta a ház­beliek sajnálkozása, percekig tartó részvéte. Mi köze az öregasszonynak az ő éjszakázásához, mit akar tőle? Ingerült lett, hogy ennyire szemmel tartják, figyelgetük. — Pedig az édesanyja a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam igy magára, nézek át néha ma­gához ... — Az édesanj'ám! — felelt Gortvay és egy­szerre megenyhült a jóságosán hangzó, egyszeri szavaktól. Követte az öregasszonyt. *55 A iány a zongoránál ült és Gríeg Hajnali pir- kadását játszotta, mikor bejöttek. — A kuzinom, Bella; Gortvay ur, a tni ked­ves szomszédunk — mondta az öregasszony. A férfi összerezzent. Tenyerébe egy pillanat­ra belesimult a lány keze. — Bella! — ismételte halkan, fájó csodálko­zással. — Bocsássa meg, hogy zavarom a játék­ban. Az alkony félhomálya elmosta a lány arcá­nak vonalait; szőke volt, sápadt és meleg tekin­tetű. Gortvay kérésére visszaült a zongorához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom