Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-01 / 1. (1039.) szám

4 Péntek, január 1* A bíróság nem fogad el készpénzt a felektől Csekklapon kell a befizetést eszközölni — Újévkor lép életbe a kormányrendelet A kormány legaljább rendelete értelmé­ben 1926 január 1-től kezdve a bíróságok, ál­talában az igazságügyi hatóságok, valamint a szlovenszkói és ruszdiszkói gyámhivatalok a jövőben nem fogadhatnak el készpénzt a fe­lektől. Akinek fizetési kötelezettsége van a bírósággal szemben, vagy készpénzt akar le­tétbe helyezni, az köteles a hatóságoknál, .vagy postahivataloknál egy postatakarék­pénztári csekklapot venni s az összeget az il­lető bíróság vagy gyámhivatal számlájára át­utalni. A felek tehát ezentúl készpénz helyett a csekklap feladóvevényét mutatják be a bíró­ságnak, amely a vevényt az iratokhoz mellé­keli. Ha a fél azonban továbbra is meg alkar­ja őrizni a feladóvevényt, úgy a befizetést a feladóvevény bemutatása után az iratokra rá­vezetik. A rendelet értelmében a bíróságok és egyéb hatóságok hivatalnokai a jövőben sem­miféle készpénzt nem vehetnek át a felektől. Kivételt egyedül a személyi foglalás képez. Ezzel a rendelettel véget, akar vetni a kor­mány a gyakori sikkasztásoknak, amelyek különösen Szlovenszikón és Ruszinszkóban fordultak elő, azonföMl egyszerűsíteni akar­ják az ügykezelést is. Az uj rendelet az első időben, egészen bizonyosan komplikációkat fog előidézni, mert a falusi felek nem fogják tudni a csekklapokat kitölteni. asBBiBaBBaaaaaBsiaeBOBaaansBBSzBaEieBgBiaESBsageflB B overünk a M Demhiha MváMzba, \ ahol naponként pompás magyar cigányzenekar " iátszik HlíSnft Siómba’ Praha - ¥sn®iiraűsj. Shrelova 4. jjj a 9flB5IQIBODQBBÍinB9B89IB9Bf 9E?iBBBI9D8e3Q19fEZB9aB9B3 l! Siessen sorsjegyét inár most az újon- g ® nan átdolgozott csehsz’ovák osztály- ^ • sorsjáték XIV. sorsjátékénak I. osztó- 1 © lyára nagy kelendősége miatt, mig a § H • készlet tart, | Eisiffó ¥®rs® | I 3515 öasíJt- és vál'Oílzlelé&en © | iíeSJce, LegiasSrlss-Sér 25. § |> (Tel. 544.) megrendelni. © Ezentúl minden máskép lesz. A gazda- Ságot ő veszi a kezébe s meglássa, egy szal­maszál nem vész el, ha csupa fegyházviselt tolvaj lenne is a cselédség. Az embert pedig aki bízik másokban, nemcsak meglopják, hanem nevetik is. Hevesen helyeselt. Aztán nézte az asz- szonyt, aki belevaku.lt a sikerébe. Ezt az asszonyt. A felesége? Most olyan egészen más. Idegen. Egy hete, hogy itthon vannak. O még mindig úgy élt, mint a mézes nász­údon s iime közben az asszony János bácsi után szimatolt és tele volt tojásőrzéssel, láda- fiókvizsgálgatássial. S ö ebből nem vett észre semmit. Az meg nem szólt neki semmit. Azt hitte, együtt éreznek, gondolkodnak s ime — az ölében ült és távol volt tőle. S rajtakapta magát, hogy a feleségét úgy nézi, ahogy az nézte János bácsit és a többi cselédet. Jó volna felkutatni a titkait, a lelkét, meglesni, mit beszél álmában, hipnotizálni, úgy kérdezni ki, mi van benne valójában. Milyen egyszerű volt eddig: szerették egy­mást, de máshoz kellett mennie s mikor sza­bad lett, visszatért hozzá. Most — a János bácsi esete után? Talán nem is igaz, de most világosan emlékszik furcsa mosolyokra és ferde kérdésekre s csípős megjegyzésekre: milyen szép is a kitartás, milyen szerencse egy szerencsétlen özvegyre, ha a tönkrement ura sírja mellől be tud vonulni egy ily gond­talan életbe. Csakugyan, — hogy is nem gondolt ed­dig erre? Mit hozott az asszony magával? Miből fizették ki adósságait s mi lett volna belőle, ha nem mehet hozzá? S mégis — a régi szerelem miatt jött volna, nem pedig a friss nyomorúság okán? A diadalmas asszony pedig derülten folytatta oktatásait s végül is teljesen meg­elégedve a sikerrel, átfogta ura vállát. — Ugy-e szeretnél okosabb lenni? — Már vagyok, — mondotta az kurtán s lerázta magáról. — Mi lelt? Nem felelt. Valami gyűlölet kelt benne minden iránt, amit eddig ismert. Legfőkép­pen az asszony iránt. Elhagyta. Ha még ott marad, félő, hogy megfojtja, vagy megveri. — Hová mégy? Nem is hallgatta. Magára zárta szobáját. Megállt az édesanyja képe előtt és nézte. Miért hagytál el? Majd mint kicsi korában, amikor álmából fölébredve, egyedül találta magát, leült a szoba közepén és messzire tárva karjait, zokogta: -------­— Anyám, édesanyám! Barangolás a Szentkapu elölt Előkészületek a Szent Év bezárás ára — Cigánybanda és margaréta Róma, december vége. A „direttissimo“-nak nevezett olasz .,D“- vonat állomások hosszú során friss tempóban ro­bog keresztül és a pesti halandó két éjszaka és másfél nappal fáradalmai után érkezik az Örök Városba. Odahaza köd-hó-jég jelzi a hamisítatlan te­let, — Rómában kábát nélkül érzi jó! magát a meleg déli szirokkóban, forró kövek közt izzadó ember. S mégis nagy érdeklődéssel járja az ódon város zegzugos, össze-visszaságban is rendszert képező utcáit és gyönyörködik abban a sürgés­forgásban, amely az utcákat ellepi Külnösen ab­ban az ünnepelökészitő lázas mozgalomban kelti fölkavart hangyaboly benyomását, ami a katolikus egyház és a pápaság szimbóluma: a Szent Péter templom és a Vatikán tájékán folyik. A Szent Péter' temploma nem hiába a leg­szebb Róma mintegy 400 temploma között. A hi­tes oszlopcsarnok teréről, amely fölött a szobor­ba faragott apostolok és egyházatyák egész se­rege őrködik, nehogy a keresztény-hóhér, Nero szelleme- a hívőkre hatást gyakoroljon, azé a Néróé, akinek élő fáklyái itt e téren égtek, — ezernyi tömeg, a rendesnél sokkal nagyobb számban bámulja a Szent Péter templom híres kupoláját, amint a földgolyó árnyképe gyanánt rajzolódik az égre. Siirü rajokban jönnek a leg­különbözőbb színű, szabású és jelzésű papi ruhák­ban Európa, Ázsia, Afrika legtávolibb sarkaiból a Szentkapu lezárási ünnepségeihez zarándoklók, fehér, sápadt arcok, vörös napbarnítottak és cso­koládéfeketék. Iskolás gyermekek és felnőttek csoportjai közt, odább fürge utasok, meditáló hí­vek, dolgozó napszámosok és kárpitosok, akik a templom előcsarnokát vonják ünnepi mezbe és hosszú tribünöket kovácsolnak. A domináló vörösszinü, aranyrojtos drappé­nak bevonják a falakat, pilléreket, csak az a kis márványtábla marad födetlen, amelynek latin szövege jelzi, hogy utoljára huszonöt évvel ez­előtt nyittatta ki a-z alatta levő „Porta sacrát“ XIII. Leó pápa. Karácsony szent estjén a kapu­zárási ünnepség megismétlődik a Vatikánból kiinduló fényes felvonulás keretében, amikor is Olaszország összes harangjai egyszerre kondul- nak meg . . . Ott látjuk a magyar zarándokok kétszáz fő­nyi csapatát Rótt Nándor veszprémi püspök, Leopold Antal prelátus és Zsembery István veze­tésével. Van közöttük sok alföldi kisgazda, akik nagy lelki gyönyörűséggel nézik az egyházi ün­nepségeket és egyéb látnivalókat, — bár' sok min­dennel, amit Olaszországban és a Vatikánban lát­tak, nem tudnak kibékülni. Kolozsvár, december 31. (A Prágai Ma­gyar Hírlap tudósitójától.) Romániának, az ezldőszerimt még uralkodó liberális párt min­den tagadása dacára, egyik legégetőbb, sőt talán legégetőbb belpolitikai kérdése a ki­sebbségi kérdés rendezése. Az uralkodó libe­rális párt sajtója ugyan azzal szeretné a kér­dést nagy kényelmesen elintézni, hogy Romá­niában kisebbségi kérdés egyáltalán nincs is. Igaz, hogy ebben az állításában olyan tekin­télyre hivatkozhat, aiminő Romániának ugyancsak liberális közjogásza: Dissescu pro­fesszor, aki az uj alkotmány indokolásában felállította a minden jogászemberre — még ha nem is egyetemi tanár — nem kevésbé meglepő formulát, hogy „mivel a kisebbségek is élvezik az összes jogokat, tehát biztosítva van, hogy ők maguk is többségek11. Persze ennek a kisebbségi jogban szenzáció számba menő íMbóN vaskarika okoskodásnak ilegkei- vésbbé maguk a kisebbségek ülhetnek fel. Ezek az uj Romáira lakosságának tudvalevő­leg közel 30 százalékát képezik, amit a hiva­talos statisztika se tagadhat le. Bajosan lehet hát állítani, hogy nincsenek. Kisebbségi kérdése is lesz tehát Romá­niának mindaddig, amig hatodfél millió ember meg nem kapja szabad életkiíejté- sének azokat a biztosítékait, amelyekkel a becikkelyezett, tehát országos törvény- nyé tett párisi kisebbségi szerződés el­lenére sem rendelkezik. A romániai magyarság nagyobb öntu­datra ébredése és kisebbégi jogaiért határo­zottabb fellépése mellett, amit főkép a Ma­gyar Párt teljesebb ki-pilésének köszönhetünk, a szász kisebbség is nyíltan kifejezést ad már az utóbbi időben annak, hogy egyáltalán trnes megelégedve helyzetével. A szászoknak ez év októberében Genfben megtartott első európai kisebbségi kongresszuson való megjelenése c tekintetben szimptomatikus jelentőségű. Kü­lönösein a legutóbb sok port felvert Angeles- cu-féle iskola ügyi javaslatnak a kisebbségi jo­gokat semmibevevő rendelkezései a szászo­Hogyan lehet az például, hogy sok olasz kö­szönés gyanánt feléd löki magasra emelt jobb karját, sőt amellett mindenikü^nek még a saját külön nemzeti gesztusa is megvan, amellyel sza­vai zengését kiséri ebben a „csőtésztaországban11, — amelynek jelenlegi uralkodója II. „Győző Ma- nó!“ De a legcifrábbakat a vatikáni gyüjtemények- ben tapasztalták. Azt még valahogy megérthetni, hogy a reneszánsz művészete idejében kezdődött az antikszobrok és műtárgyak gyűjtése és igy jött létre a világon páratlanul álló vatikáni mú­zeum. De mind „puceráj“. Meg is kérdik illő tisz­telettel egyik szimpátikus főpapjukat: hogyan ke­rülhet ennyi meztelen test ábrázolása a pápa gyűjteményébe? A zavarban levő főpásztor úgy véli, kikerülte a kérdés fogas részét, lía el hall­gatja mindazt, amit a pápák csináltattak a rene­szánsz legkiválóbb művészeivel és csupán any- nyit koncedál, hogy a pápák gyűjtötték a műkin­cseket. „Már mi azt nem hisszük, — szólt a ter­mészetes magyar koponya gondolatának szavakba öntése; — „Hát igen“, — felel a szoritóba jutott vezetőjük — „azért gyűjtötték a pápák, hogy lás­sák a hívők, mi mindent nem merészeltek azok a gonosz pogányok11... És ezzel elvágta a gor­diuszi csomót. Lát azonban itt más csodát is az alföldi ma­gyar: cigánybandát, amelynek csak egyharmada cigány, mert Mussolini elrendelte, hogy' minden zenekar kétharmada fascista legyen. Lát Olaszországban a templom kapuja fö’é erősített nagy festett táblát, amely költői lendü­letű szavakban dicséri a népszerű olasz anyaki­rálynőt. így például a hires firenzei dóm főbejá­ratánál vörös és kékszinif betűkben „tapsol a lo­vaglás Firenze virágüdvözleteket a királynőnek, akinek a neve maga is virág11. Margherita di Savoia. A gomblyukakban margaréta, az autók mo­torján nagy papirmasé-margaréta, a firenzei vá­rosháza tornyán fényszóróval kivilágított hat mé­ter átmérőjű margaréta. Az pedig már az idők változását jelzi, hogy az egyház a királynő egészségéért misét mond es a pápa Mussolinit a merénylettől való szeren, esés megmenekülése alkalmából táviratban üd­vözli. Mussolini sem marad adós! Az állam által elkobzott kolostorok, régi templomok lassanként visszajutnak az egyház kezébe és ugyanakkor az itt levő hires gyűjtemények, műkincsek láto­gatására és tanulmányozáéára napiparancsban rendelik még a ■— rendőröket is. . kai is a legnagyobb fokban elkeserítették és még világosabbá tették előttük, hogy a szászságnak és magyarságnak közös érdekei vannak a kisebbségi helyzetük megjavítására folytatott küzdelemben, amely belátásnak mihamarább valaminő együttműködési forma megvalósítására kel! vezetnie. De ugyanennek kell bekövetkezni a zsi­dóság magát magyarnak valló részével is, adva lévén velők is számos ponton az érde­kek közössége és ebből folyólag az erők egyesítésének szüksége. Ennek a többi kisebbségekkel való együttmüködésmeik az erők egyesítésén kívül még egy nagy előnye lesz az.itteni magyarságra nézve. Az, hogy akkor már teljességgel lehetetlen lesz vele szemben azt a — nagyon természetesen eddig is — merőben alaptalan, csalk a kérdés lénye­gétől a figyelmet elterelni akaró, olcsénclt rá- fogást kijátszani úgy a belföldön, mint a vi­lágfórum előtt, hogy .a magyarok csak irre- demtáskodnak, alaptalanul szaladgálnak Géni­be, csak azérí, hogy uj országukat disrzkredi- tálják a külföldi közvélemény előtt. A kormány most az Angelescu-íéle javas­latnak szinte puccsszerű megszavaz tatás a és nagy sebbel-lobbaJ már másnap királyi szentesítés alá bocsátása után azt hiszi, hogy ezzel a romániai kisebbségeknek egyik legfőbb életkérdése el van intézve. Reméli persze azt is, . hogy a Népliga majd helybenhagyja a magánoktatási törvény kisebbségi jogfosztási szándékát, elutasítva az egyházak petícióját. Pár nap előtt a kor­mány el is terjesztette a hírt sajtója útján, mintha a döntés Genfben már megtörtént vol­na. Ez nem felel meg a valóságnak és a magyarság hiszi, hogy a genfi döntés, dacára a törvénynek, rá nézve kedvező lesz. A kisebbségek más véleményen vannak, mint a kormány. A szász sajtó egyhangúlag kijelentette az Angelescu remekművének tör­vénnyé válása napján hogy a romáriiá1’ né­metség változatlanul fenfartia álláspontját a' (örvénnyel szemben is és annak megváltozta­tására minden alkotmányos és törvényes mó­dot és eszközt fel fog - használni. Nagyon ter­mészetesen nem lehet más álláspontja a ma­gyarságnak sem, hisz őket még jobban sújtja a törvény, mint a szászokat. Utóbbiak pél­dául rendesen kapják az államsegélyt isko­láik számára, mig a magyarok egy bánit sem kapnak. Pedig a párisi kisebbségi szerződés­nek az államsegélyt kötelezővé tevő szaka­szát nem fogja elmagyarázni semmiféle mes­terkedés a genfi Tanács előtt. Jellemző, hogy amikor az egyik szász képviselő az államsegélynek az Angelescú- féle törvénybe foglalását követelte, az előadó azt felelte, hogy ez nem ebbe a törvénybe, ha­nem a budget-be való. Ugyanaz a komédia — jegyezte meg találóan az egyik szász lap — amit az alkotmány tárgyalásakor eljátszot­tak a kisebbségi jogokkal. Ezekre is azt mondták akkor, hogy nem az alkotmányba, hanem külön törvényekbe valók. Amikor pe­dig jöttek ezekkel, igy a közigazgatási re­formmal, már nem emlékeztek a korábbi ígé­retre. . Ilyenformán a romániai magyarság a helyett, hogy nemzeti élete továbbépítésén munkálkodhatna minden erejével, ennek je­lentékeny részét a k’sebbségi jogaiért való küzdelemre kell hogy fordítsa. Az államkormányzat a magyarság szel­lemi és anyagi elsorvasztásában látja a helyes nemzetiségi politikát ahelyett, hogy közel két miTió embert megnyerni igyekezne a konszolidáció munkájának. Pedig nem olyan rózsás az ország hely­zete az egész vonalon, hogy ezt nélkülöz­hetnék. De úgy látszik, a ma hatalmasai mit sem okultak. Nem akarják megérteni Sámson bib­liai példájából, hogy össze lehet dönteni el­lenségeink temp1omát, de mit ér ez, ha mi \s a romok alatt maradunk? G. Szél] egy zetek a pozsonyi megy eg] ütéshez Egykor és most — Leiig a zászló a megye­ház ormán — Az újak — Ki küldte önt ide? A P. M. H. eredeti riportja Pozsony, december 30. A jó, öreg vármegyeháza ormán zászlót lenget a tavaszias, enyhe szellő. Megyegyü- iés- van ma. Ülésezik a tekintetes vár megye,1.;, istenem,' volt -a régi? világban egy-egy ily éti megyegyülés? Annikor az akkor „kicsi" vár­megyéből a törvényhatósági bizottsági tagok százai vonultak fel, hogy a megye lakosságát a nagyteremben képviseljék. Ma a megna­gyobbított vármegyék, az úgynevezett XV. zsupa mindössze harminchat . tagot küld a. megyebizottságba és tizenkét ráoktrojált, ki­nevezett taggal megspékelve kitesz a szám negyvennyolcat. És mi a mai vármegyébizott- ság? Gép, amely szavaz, elfogad, hozzájárul. Az ellenzék hiába verekszik, hiába tiltakozik. Szava a pusztában kiáltóé. A „mamehikok" leszavazzák. így járt ma is, amikor a költség- vetést, a sok-sok nTIliósat elfogadták az el­lenzék tiltakozása ellenére... Csak lassan jönnek a megyebizottsági ta­gok, Nincs érdeklődés. A föllobogózott zsupaT nátus előtt nincs fogatok, autók hosszú sora. Gyalog jár ma még Ivánka Milán is, pedig neki ugyan van mit a tejbe aprítaná. A kibu­kott képviselőjelöltnek már csak a megyebi- zotíság maradt működési helyül. Nagy beszé­det mondott, a Hlinka-párti padokból sokszor éles gunykacaj kiséri szavait. Különösen Treszkony Ernő, a temperamentumos modori plébános „héklizi" Ivánkát, a „nagy" Milánt: — Ki küldte önt ide? Kinek a nevében be­szél? Hisz ön kinevezett! Az újakat nagy érdeklődéssel nézegetik a régi tagok. Kik jöttek be a képviselőkké avanzsált megyebizottsági tagok helyébe?1 Sokan sajnálattal látják, hogy Szüllő Géza dr., aki a zsupán! csengőnek ugyancsak sok dolgot adott, nem lehet többé tagja a megyei- gyűlésnek. Összeférhetetlen a két mandátum-.; A különös véletlen, hogy egy Lellei-párti van a listán Utána és igy ő lett az utód. Kristóffy István. A neve magyar, de szlovákul tesz fo­gadalmat. Mert nagyszombati, okolják meg egyeseik. Machácsek Pál, a Slovák szerkesztője is. képviselő lett. És mit tesz a sors? Az utóda Koza Matej György, a Slovensky Národ szer* késztője. Treszkonyi siet is tiltakozni Koza mandátuma ellen. Zqcih Sámuel ev. püspök (kinevezett) mandátumát Bodnár Gyula ev. lelkész kapta,:, pig Macek Pál, a csehszlovák agrárpárt pl-, rosképii „diszszlovák‘-ja helyett — aki szin-' :én a prágai parlamentbe került — PidiorníF fános gazdálkodó lett megyebizottsági tag., Stefánek Antal dr. iskolareferens utóda Tep- átiszky. Pál szánozpataki tanító.' Makoldy József; Erdélyben közös védelmi fronton sorakozik a magyarság és szászság A romániai kisebbségek nem nyugosznak bel e Angelescu jogfosztó törvényébe — A ma­gyarság bizalommal néz a genfi döntés elé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom