Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-03 / 2. (1040.) szám

I ÍO , ^MZ.tljWAŐIAJ&fmTAP Vasárnap, január 3. Egfózcn feladni ha egyszer használja a régen ismert és minőségben utolérhetetlen fllPJl MENTHOL 5ÓSBORSZESZT. Ha borogatásnál, nehéz esetedben nem higiiva alkalmazzák, akkor energ1 ája és életkedve csakha­mar visszatér. Ne fogadjon el mást, csak egye­dül a valódi Alpát melynek törvényileg védett neve ke. zeskedik arról, hogy az összes enemü gyártmányok között a legjobbat * kapja Mindenütt kapható! Azon hölgyeknél, akik szalonokat, koncerteket, színházakat láto­gatnak, föl tétlen megkívántatok a kifogástalan tiszta, üde és gondozott arc. Hölgyek, akik ezen főkéi]ék elérésére töreksze­nek* forduljanak bizalommal az „!za*‘ legdiszkré­tebb. legrégibb s a legmodernebb kozmetikai In­tézethez, ahol az Összes arctisztátalanságot a leghatásosabban távolítsák el. A lent megnevezett garnitúrák megkönnyítik a ub hölgyeknek a szerek megválasztását. Mind­egyiknél pontos használati kioktatás mellékelve van. Mindennapi toílette-garnitura, amely az arcot simítja, fiatalítja, a szépséget emeli, bátran mond­ható, hogy a legkényesebb kívánságnak is megfelel Ke 47.—, nagyobb garnitúra Ke 77— Zsíros* pórusos, mltesszeres, fényes arcnak való szerek pontos kioktatással Eredmény mutatkozik fj már az első használatkor Ke 40.— f//ellerősitő és fejlesztő garnitúra, melynek hatása j! csodálatos. Ke 77— fi ajápoló garnitúra, amely a haj gyökereit erősíti s a hajat selymessé és dússá teszi Ke 77.— Karok, nyak, kebel fehérítéséhez szükséges garnitúra Ke 77.— ! Már nem kell ősz haj!! Újdonság ! Hennéve! minden árnyalatot lehet elérni! Qrand-toilettekhez szükséges apróságok külön is . kaphatók / !! Szokatlan olcsó árak !! — !! Naponta postai szétküldés !! — Járminemű speciális kérdésre is azonnal, posta­fordultával válaszolok. ,»IZA" kozmetikai intézetből Bratlslava. Stefanik u. 19. II. Hamondom gazda — ez a kormány se bánik be­csületesen a pógárokkal! Közéje kéne vágni a vas völát! — A pógárok csak dolgoznak, de méltányo- iásuk nincs! Az, hogy nincs, az látszik minden intézkedésből 1 — teleli mosolyogva a Koma. Fi­gyelemmel nézi a falatozó utazót és megtapo­gatja a rojtos tarisznyát, amelyben fölösleges szép táplálkozási anyagok gömbölyűdnek. — A pógár pedig műidig van olyan ember, mint holmi urak! Hamondom, van! Hamondom neked, koma, mindig van olyan ember... — ki­áltozza tovább Hamondom gazda és mérgesen néz az utazóra. A Koma el ábrándozott és nem bó­lint azonnal, mire a titokzatos mélységekből fel­szálló harag öreá is odavillan: — Hamondom Koma ... nonnera úgy van? — Mindig van olyan ember, jól mondod! Min­dig van...! — retten meg a. Koma és gömbölyű térdeit bocsánatkérően ütögeti Hamondom vastag combjaihoz. — Azért! Aszittem már, hogy ellen vélem ény- uyel szógálsz! Pantallóba járhat akárki, de ebbe a feketébe meg ebbe a csizmába, evvel a pipával, nocsak miden volna az a pofázó vigéc amott la?! Jót nevetnek mindketten. A Koma felélénkül — Rég nem evett az egy ozá.l üres hurka! — Nocsak mondom neked, koma, hogy ruha teszi az embert! — Mi jól mewagyunk igy is, parasztoss-an, igaz-e? — ered meg a Koma nyelve. Nagyot <wp a másik feszülő lábaszárára. Az ütés a parasztos ruhának, a finom posztónak, az önérzetnek szóló megelégedett biztatás. — Kivül-bévül zsirossan, hehehejjü Namon- dora, ez ténylegessen szégyellenivaló! — recseg a gazda. A beszélgetés már hangos, mert odabe- szélnek a harmadiknak. Amaz nehezen nyel és sietve eszik. Szégyeli magát s ezzel közmegelé­gedést kelt. A Koma most folytatni akarja a szólást, de ehelyett figyelve néz előre. A vigéc már eddig is, mig nem evett, elÖrakosgaíott néhány hosszúkás, apró, négyszögletes papírdobozlcát. Kiny!toga<1a, ' '' , .( A jubiláns Faragóról a színészéi Ha az örökös vándorlástól megszabadulhatnánk, rögtön nyűgödtabb lenne mindenki és idegeink is lecsillapulnának. Ha a közönség sűrűbb rajokban látogatná a színházat, nem lennénk ráutalva, hogy hetenként négy premierre készüljünk, de még ezt is becsületesen megoldjuk, látva a direktor fáradhatatlanságát. Az ö becsületes nagy mun­kája a szlovenszkói magyarság részéről a legna­gyobb tiszteletet érdemli meg. (—per.) Losonc, december vége. Faragó Ödön négyezredik előadása iránt egész Szlovenszkón nagy az érdeklődés. A jubi­láns előadás jelentős határkő kidturhistóriánkban, ezúttal azonban az ünneplő színészeken keresz­tül csupán emberi dokumentumokat kívánunk fölsorakoztatni a jubiláns direktorról. Felkerestük azokat a színészeket, akik legrégebben vannak Faragónál. Sok érdekes és jellemző dolgot be­szélnek Faragóról. A közvetlenhangu nyilatkoza­tokat röviden összefoglalva alább közöljük. Justb Gyula: Hét esztendeje vagyok a tár­sulatnál. Faragó mint színész a legnagyszerűbb, telve csupa ideával, nagy szeretettel a színpad iránt, mint rendező fáradhatatlan, munkabíró és mint igazgató a legjobb. Mindig boldog volt, ha szí­nészeit dicsérhette és pénzzel tömhette. Ha próbá­kon valamely színésze játéka tetszett neki, hat évvel ezelőtt húsz koronával jutalmazta, később tíz, Öt, kettő és végül már csak egy koronával, ma pedig csak meleg kézszoritás vagy hátbave- rás a Juxalom. Mint ember a legjobb. Velünk szí­nészekkel örül és sir. Örült, ha segíthetett a szegényeken s ina örül. ha rajta segítenek, ■ a szegényen. Addig jó, amíg nem magáz. Mert ha magáz, baj van. A magázás annyit jelent, hogy nincs ákonto, nincs gázsi. Amilyen szomo­rú voltam két évvel ezelőtt kassai búcsúm al­kalmával, olyan boldog vagyok most, hogy négy­ezredik előadáson itt lehetek, amihez egy kis szerénytelenséggel én is hozzájárultam. Farkas Pali: A régiek közüj való vagyok, igy hát mondhatom, hogy megtanultam Faragót meg­ismerni a jó időkben és megismertem ót a rossz időkben is. Minden dicséret, ami el fog hangzani Faragó mellett, eltörpül a tények megismerésénél. Mint művészt kicsinek érzem magam kritizálni, annyi azonban bizonyos, hogy nem itt lenne a helye. Faragó mint igazgató a régi jó idői ben páratlan volt. Hetenként összejött a tagokkal, minden héten társulati estéket rendezett. Szociá­lis érzését azzal akarom jellemezni, hogy amikor az első drágasági hullám elkövetkezett, Faragó kiirta a próbatáblára, hogy azoknak a tagoknak, akiknek kicsiny a fizetésük, önként drágasági pót­lékot ad. Évekre visszamenőleg kifizette a nyug- áijilletményeinket is. Nagyon sok színész távozott előleggel. S ma odáig jutott, hogy még a gázsin­kat sem tudja fizetni. Tagjai azonban nemcsak a jóban, hanem a rosszban is kitartanak mellette s még ez a szerencse, mert ellenkező esetben már régen elnémult volna a magyar szó Szlo­venszkón. Faragó nemcsak velünk koplal, hanen velünk együtt keresi fel Losoncon a zálogházat is, hogy megélhessünk. Elpusztíthatatlan ereje van a kitartásban és igazán csak ő tudja együtt tartani a társulatot. Hegyesi Nándor: Faragóval és Farkas Pali­val valamikor régesrégen együtt mükedvelősköd- tünk és azután Faragóval együtt kezdtem a szí­nészi pályámat is. Régi, kedves jó barátok va­gyunk, együtt örültünk és együtt szenvedünk. Hatodik éve vagyok most társaságában és bi­zony, a sorsunk nemhogy jobbra, hanem egyre rosszabbra fordul. Vágó Artúr: Én abban az időben kerültem Faragóhoz, amikor fénykorát élte, amikor még meg volt a nagy operatársulata. Ennek ma már hat éve. Ez idő alatt sok mindenen ment ke­nj—UIUMPII ■■■ '■ "■■H II MIT min nézegette őket. Most azokhoz hasonlót vesz elő. Kivesz belőle egy gömbölykés, hosszúkás vala­mit, ezt is nézegeti. Kenyeret szel, a hosszúkás valamit föláie tartja, a végit megnyomja. Sárgás­barna dolog kanyarog ki belőle. Elkeni bicskával most már ezt eszi tovább. A plébános ur jön be és Kornáék vele beszél­getnek. A plébános ur kimegy. Kornáék éhséget éreznek, evésre pedig van idő. A vasúti elöljáró szól be az ajtón, hogy a vonat huszonöt percet késik. Szalonna, kolbász éts hasonlók szolgálnak ele­delül. — Koma! — szól a gazda — hamondom ne­ked, ez a vigéc csúnyán nézett ránk, mikor ki­ment. Én ezért finoman megadom neki! Leszel egy jókora szalonnát, tenyérnyi nagy­ságú szép darabot és odalép a szembepadhoz, az ur nyitott táskájához. Nagyot hunyorít a Koma felé és beleveti a szalonnát a táskába. A mozdu­lat az adakozó falu mozdulata. — Hehehejjü — nevet a Koma és lesi Nem­mondom mozdulatait. Ez beletekint a táskába, az­tán az ajtó felé pillant. Az utazó jóideje kiment, belépésének tehetősége egyenes arányban van eltávozása idejével. NemmoMiom gazda kiragad a táskából egy hosszúkás, négyszögletes dobozkát. Kipattintja fölül, kiveszi belőle az előbbi hosszúkás, gömböly­kés valamit. Csavarint néhányat a tetején, tenye­réhez tartja, jókorát nyom rajta. Még vagy há­rom nyomás s a tenyéren kellő mennyiségben van a hosszúkás gömbölyű tartalmából. Vissza akarja tenni a négyszögletes dobozkába, de alig van annyi ideje, hogy az egészet bevágja a táskába és ellepjen onnan. A vigéc jön az ajtón, Ne.nmon- dom akkor már gondosan keres valamit a földön. — Nem találom, Koma! — mondja a Koma felé és odasunyit hozzá. Leül a mosolygó Koma tövébe és vár. A vigéc rakosgat a táskában, az­tán almát hámoz. Mindezt szemtelenül, közömbö­sen csinálja. — Hát folytassuk! Ha elgurult, hát elgurult. Az veszködjöfl akinek egy áltáljában nfn­resztül Faragó. Láttam őt sírni is s talán sohasem sirt oly keservesen, mint amikor bekövetkezett az az idő, hogy a gázsit nem tudta kifizetni. Ri­maszombatban történt, A színészek várták a fi­zetésüket, mi pedig Losoncra utaztunk, hogy ta­lán ott szerzünk kölcsönt De nem kaptunk. Ek­kor Faragó zokogva sirt romlásunk fölött. Egy második szomorú emlék, amikor Pozsonyban megalakult a szimészkonzorcíum és a színészek nagyrésze Polgár Károly táborához szegődött. Faragó valósággal belebetegedett 3irógörcsöt kapott és csak nekem sikerült a propeller-állo­máson a hűtlen tagokat visszaszerezni. Faragót, mint színészt és igazgatót nagyrabecsültem, so­kat tanuJam tőle s egész életemen át csak hálás lehetek neki. Most, hogy elkövetkezett ez a szép jubileum, biztos vagyok benne, hogy a magyar­ság olyan szeretetben fogja őt és tagjait része- siteni, amely újabb erőt nyújt a további küzde­lemre. Hegyesstaé-Kőrös? Valér: Végtelenül szeret­tem jó gazdámat, velünk érez és velünk viseli a rossz sorsot. Kívánom, hogy négyezredik előadá­sa után boldogabb jövő várja őt. Mikor először látszottam a „Búzavirágában, 1920-ban, az első felvonás után egy ötkoronást dobott nekem az asztalomra. Nem tudtam, hogy ez Faragónál szí­nész részére a legnagyobb jutalom. Sokszor kaptam ilyen jutalmat, sőt ötven koronákat is s gyűjtöttem ezt a pénzt, rakosgattam a koroná­kat Sajnos, az utolsó évek viszontagságai arra kény szeritettek, hogy ehhez a pénzhez is hozzá­nyúljak. Fischer Károly karmester: Mit mondjak? Ne­kem ma már semmi sem tetszik Azok voltak a régi jó idők, amikor Carment, Traviatát stb. ope­rákat dirigáltam. Ez volt Faragó fénykora A pesti Népoperából hozott fel Faragó engem s az­óta együtt vagyunk. Ma már csak a múltak szép emlékein tűnődünk. Révész Ilonka: Faragó régi jó idejéről nem nyilatkozhatom. Csak elbeszélésekből tudom, hogy valamikor aranyalapok voltak. Most három éve, hogy itt vagyok, azóta állandó kenyérharc, gond, küzdelem a létért, ara; a legfájóbb érzés, mert a színész lelki és testi erejére rombolóan hat Faragó nagy rendező, szivember, aki meg­érdemli a közönség szeretetét Horvát Böske: Nem jubilálom még a négy- ezredik előadásomat egyelőre még csak három éve vagyok ezen a pályán. Jól érzem magam, kollégáim kedvesek, főleg a direktor, akit min­denki szeret s aki nagy művészember és jobb sorsra érdemes. Kellemetlen, hogy vándorolnunk kell és nem telepedhetünk le Pozsonyban és Kas­sán állandóan. Faragó jubileuma alkalmából még néhány négyezer előadást kívánok neki jobb kö­rülmények között, magamnak pedig azt, hogy ezeknél én is jelen legyek. Bellák Miklós: A jubileum alkalmából őszinte gratulációmat fejezem ki direktoromnak és cso­dálkozásomnak adok kifejezést, hogy ennyi szen­vedést és megpróbáltatást ilyen lelkierövel ke­resztülélt. Én második éve járom ezt az utat és ezt az örökös vándorlást. Az ezzel járó szenve­dések erősen próbára tették idegeimet és kitar­tásomat A közönség nem tudja eléggé méltá­nyolni a színtársulat munkáját, mert nem mérlegel! azt a megerőltető iramot, amellyel mi dolgozunk. csen íedezetje veszett holmira! — ravaszkodík a Koma, Szel a kenyérből és odasugja t gtzdánaik: — Ne hagyj sokáig kíváncsiságban! Nemmondom ügyesen forditja feléje a balte­nyerét. A Koma bicskára veszi a rajtalevőt és rá­keni a kenyérre. Ugyanúgy, ahogy előbb a vi- géctő] látta. összehajolva vizsgálódnak. A tarisznya tar­talmával fedezik a műveletet és a megkent ke- nyérdarabot jókedvűen mosolyogják. A Koma egyszerre komolyan magyarázkodik: — Láttam egyszer ilyet Sárváron! Gyógyír volt benne! Az uriasszony azt mondogatta, hogy kenni is jó, lábra, hátra, fájós derékra, de jó be­lülre is, egy kis friss hagymával vagy piros re­tekkel. Mondtam neki, akkorkát ez gyógyír! Mi vóna más, mondotta rá, tanárok írták szanató­riumba! — Gyógyír volt! — mosolyog rá Nemmon­dom is. — Korányi tud ilyeneket Azóta, hogy Gáspárkát úgy kikurálta, az én családomból csak egyedül oda lesz szállítva mindenki, áld beteg- Egyenesen oda! — Helles! — mondja a Koma és két hasonló darabba vágja a megkent kenyeret. Az egyiket átnyújtja Nemmondomnak. Olyan mosoly ül az arcukon, mint ülhetett a mesebeli embernek, aki az imént fürdött meg a sárkányvérben. Komolyan harapják a kenyeret Várják az egymás ítéletét az izéről. Nem kedvező, ezért sokáig egyikük sem szól. A Koma ftntorodik el végül és szól: — Ettől jobb kitalálást még tudok egynéhá­nyat! A vigce — és re sem vették — most tart az ajtónak, összerakta a táskáját, de valamit még fog a kezében. Gondosan nézdegél maga körül és odalép hozzájuk: — Gazduraim! Az, amit most esznek, nem lehet a legjobb! Itt adok jobbat! Ebben a tubus­ban pástétom van! Gúnyosan mosolyog. Nemmondom gazda ezt észre is veszi és tiltakozik: — Van nekünk különb! Ctvőwtrí &./ te (*) Faragó Ödön négyezredik jubiláns elő­adás?.. A Faragó Ödön igazgatása alatt 10 év óta működő magyar színtársulat négyezredik elő­adása alkalmából január 5-én Losoncon a Vigadó­szálló színpadán országos jubiláris ünnepélyt rendez. Az ünnepség prológusát G á 1 István, a P. M. H. ieielős szerkesztője irta. Többek kö­zött Herczeg Ferenc „Karolta1* című egyfelvoná- sos vígjátékét fogják díszelőadásban bemu­tatni. Az ünnepség 8 órakor kezdődik. Ünnepség után táncmulatság lesz, melyre a rendes színházi jegyek érvényesek. (v) Egy táucmüvészmő-karrier elindulása. Ka­rácsony vasárnapján nagy örömben volt részük azoknak az otthonuktól távol ünneplő magyarok­nak és szépért rajongó prágaiaknak, akik ' a „Nizza'* szuíerén nagytermében összegyűltek, hogy a kassai kis Beby Korn táncművészeiében gyönyörködjenek. Egy kislány (nyolc éves) röpült elénk a zengőihangu zongora hangjai mel­lett s nyolc táncszámban bemutatta, hogy a mű­vészetek közül a tánc az, amelj’ a legkevesebb művészi eszközzel — hiszen csak a mozdulat áll rendelkezésére — sokat, igen sokat tud kifejezni. Kis művésznőnk annyira birtokában van eme eszközöknek, hogy szinte csodának tekintenék, ha nem tudnák, hogy a berlini neves prímaballe­rina Alekszartrira Nikolajeva kezeiből került ki. De Beby Korn tehetségét éppen az mutatja leg­jobban, hogy nem ragaszkodik az iskola előírá­sához, hanem abból csak annyit tart meg, amennyi egyéniségének megfelel s a többit pótol­ja ama ösztönös és jellemző erőt öltő kifejezéssel amelyben a modern táncművészeinek, a Mary Wigman által képviselt — mondhatni: pszicholó­giai irányára ismerünk. Műsorából — amely rendszeresen bemutatta a kis művésznő kombi­náló és szimbolizáló tehetségét — kiemeljük Dvo­rak humoreszkjének bájos interpretálását, egy Grieg-meiódia megjelenitését, Schubert „Rosa- munde“ hallétjét és a moziból jólismert Jackie Coogan bájos huncutságára emlékeztető gro­teszk-táncot. Hogy a nagy sikert aratott Bebyí a köztársaság legjobb vidéki színháza: az aussigi Stadítheater szilveszterestére s ezzel kapcsolat­ban három más estére szerződtette, remélni en­gedi azt, hogy — ha a kellő művészi vezetés és felügyelet alá kerül — a kis művésznőről még sok szépet fogunk hallani- (B* G.) Faragó Ödön színtársulatának műsora Losoncon: Vasárnap délután: A régi jó világ. Operett (Fa­ragó Ödön fellépte.) Vasárnap este: A svihákok. Operett. Hétfő: A Szerelem és a Ha!á! játéka. Színmű. Kedd: Országos jubiláris ünnepség a színtársulat 40Ö0. előadása alkalmából. Ennek keretében Karolta, vagy a szerencsétlen flótás, Herczeg Ferenc vig.iátéka. Szerda délután: Engem szeress. Vígjáték. Szerda este: A cigányprímás. Operett. (Faragó Ödön és az operettszemélyzet bucsufellépte.) A ruszlnszkói magyar színház műsora Ung váron: Vasárnap délután: Postás Katica* Vasárnap este: Marica grófnő. búsban van! A vigéc leteszi a tarisznyára a négyszögle­tes, hosszúkás kis dobozkát, amiben talán a gömbölyű valami van: — Csak tessék megkóstolni! Ezt te-ssék megkóstolni, mert gazduram előbb tévedett! Eb­ben pástétom van! Nincs már egészen tele, mert ettem már belőle! Nagyon jó készítmény, tessék elhinni! És hasonlít a külső formája a cégem készítményeihez. Talán ezért is szeretem annyi­ra .. . — Hogy miben tévedtem én?! Ha illemeket mond, majd megláthassa! ... — eszmél most Hamondom gazda, — Ne tessék haragudni! Abból is akarok adni, amit most tetszenek enni a kens^éren! Az fogkrém, elsőrendű cikk, a cégem készítménye. En, kérem szépen, el tetszettek találni, nagyon szerény foglalkozású ember vagyok. Fogpasztá­ban utazom! — Fogpasztában?! — szól most a Koma. — Akkor hát nekünk ahhoz lett közünk?! — Bolond dolog, hogy úgy hasonlítanak egy-’ máshoz, azért lett közük hozzá, gazduram! Rek- lámpél dánnyal a fogpasztából is szolgálhatok! Tessék! Letesz még egy-egy hosszúkás dobozkát Komának és Nemmondom gazdának is az ölébe. Ezek a dobozkák csöppet mégis különböznek a gyógytaostól. A Koma sietve nyeli le a falatot, amelyk­éppen a szájában van s most ott gyorsan meg­fordul. Utána bámulnak a távozó vigécnek. A Koma rásandit Nemtnondomra. — Ha elbeszéled a kaszinóban, én is elmon­dom. hogy Julfsod akkor pofoz meg, amikor ked­ve tartja! — ripakodik rá Nemmondom és gon­dolkozva néz maga elé. Nem nevel nem harag­szik. Még nem tudja, hogy nevessen-e vagv ha­ragudjék! Végül a Koma kacagja el magát s erre Ő Ls vele kacsig. — Gyógyír vót! — mondják és bólongö főj­■'nma‘ruVnn hav^^sh*!.­4 u.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom