Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-03 / 2. (1040.) szám
Vasárnap, január 3. <y^(WJjí(ÍWffi'ÍRTAP SS Szení-Egyed templomának árnyékában Elfakult anzix a harminc év előtti Bártfáról Oh, Bardiova, Bardiova, Quani esses tu felix patria, Si non deessent tibi hoc tria: Fides, ius et cochlearia. Mielőtt azt megtanultam, hogy „Romulus et Remus urbem condiderum44, már tudtam ezt a kis latin verset és homályosan megértettem azt is, mi az értelme, mert Bártfára érkezésem első hetében már be tanul tattók velem. így is vezettek 1893 szeptemberében a kis zöldesszürke kalitkába, amit gimnáziumnak szerettek nevezni a jó bártfaiak, úgy vezettek Gurecki Pius ferencrendi atya, leendő osztályfőnököm elé, hogy jme, egy alföldi vadmagyar kanászgyerek, aki már tud egy latin verset. Páter Cyrprián, a majdnem kétmázsás szenior, de nem guardián, erőt vett magán, kinyitotta hatalmas kezét és barátságos barackkal lepett meg a szomszéd asztaltól, ahol a harmadikosokat irta be. A barack mellé adott azután két akkora édes-piros fontos almát, ' aminő csak a Szekcső mentén termett. A franciskámusok almáinál szebbeket csak a Kellő tiszteletesék kertjében lehetett találni, azon a hatalmas, ki tudja, hány éves almafáin, amelynek a felső ágai közé kunyhót eszkábáltunk ösz- sze a Guszti gyerekkel. Szerencsésen le is estünk az „árbóckosarunkka.r együtt. Azon a nyáron nyilott meg a sok viszontagsággal épült Eperjies—bártfai vasút, jobban mondva, azon az őszön, mert előbb, a megnyitásra szánt dátumot négy nappal megelőzve, augusztus 11-én egy felhőszakadástód úgy megvadult a Szekcső, hogy Raszlavicától Alsó-Sebesig letörülte az egész vasutat a föld színéről, mint kemény radir a könnyű ceruzarajzot. Akkor, azon a borzalmas délutánon a demé- ♦st állomás padlásánál láttam először a felháborodott, vagy inkább mcg.háborodott viz őrületes erejét, láttam acélsíneket órarugó formájúvá csigásodra, fuldokló emberek jajveszékelését hallottam és örökre a fülembe ragadt az életveszélyt érző állatok apokalyptikus ordítása. Láttam, amint a raszlavicai bevágásból 10 méter magas, mindent elborító vizfal tört elő, sárosán, bábosán, tetején mint veszett paripa tombolt, táncolt egy vashid és ezzel borotválta a demétei és a töLtszék'i alacsonyabban fekvő utcákat. Láttam a tödtszéki birót egy tyúkketrec tetején önkéntelen tutajozásban száguldani Eperjes felé és láttam a sorjában kiterített halottakat... * Amikor Bártfára kerültem, még csak épült a vasút, fiakkeren kellett Eperjestől utazni. A bámuló gyermekszem tágranyütan szedte magába a folyton uj benyomásokat, Kapi várát és a falusi kastélyokat, udvarházakat, a hegyek oldalán kiterített vászonként feherlő országutat és az ut mentén érett cseresnyével kínálkozó fákat. — Be jó lenne leszállni egy kicsit! — és Íme, a kapaszkodónál, mikor már fáradtak a lovacskák, teleszedjiik a kalapom az ősök bölcs gondolkodása révén. Alkonyat felé messziről integet a fáradt utas elé a Kálvária őrtornya, már haitik az őr monoton kürtölése, amivel minden negyedórát jelez, de azt is jelzi, hogy nem alszik, hanem vigyáz a tüzveszedelemre. A déli bástyafal előtt tűz oltólegény állit meg, ha mi vagyunk-c azok, akiket vár, azután a bakra kerülve mutatja az utat a szállásunkra. Az ut — csupa szeder. A bástya bolthajtásos kapuja, fölötte a vaskos torony, a kőre fából épült házak, a főtéren az ódon városháza, Szent Egyed ezeréves temploma, a főtér közepén famedencébe csurgó, magától folyó kút, megint' bástya, omló várfal és egy ház, amelyik elől földszintes, az udvarán kétemeletes. Fordítva is volt ilyen egynéhány. * A jó öreg Bártfa! A városháza még a „városházán44 lakozott, az újnak a mostani helyén Rozs áss y ur nagyvendéglője, szállodája és kávéháza volt, egy épületben a postahivatallal, ahol Ferenczy bácsi parancsnokolt. £s mert ott is laktak, hát a két Ternyei-fiu meg a Mariska leányuknak szabad bejárata volt a színházba. Ma éppen volt színház. Mert bizony ritkán volt és olyankor is többnyire közköltségen utaztatták tovább a társaságot. Kinek kellett a színház? Városháza, ahol alig 3—4 olyan ember ült, akit számítani lehetett, járásbíróság, szolgabiróság, adóhivatal, néhány tanító (a tanárok szerzetesek voltak még akkor), a posta, a vasút (talán még a vasút csalta a legtöbb publikumot), közjegyzőék, orvosok, ügyvédek, gyógyszerész, alig 8—10 intelligensebb iparoscsalád, alig 5—6 kercsSkedőcsalád. Az iparosok tidnyomó része szlovák, a kereskedőké magába- zárt orthedox zsidó. * Akkor kezdődött éppen egy kis magyarkodás, akkor már 4—5 éve élt. ha még nem is virágzott a „Bártfa és Vidéke14, szerkesztette, irta, nyírta és korrigálta Arányi Dezső rendőrtisztviselő, tűzoltóparancsnok, fürdőgondnok, rmjzeum- őr, műkedvelő darabiró és rendező stb. stb., polgármester és szegény jó Gefíerth főkapitánynak amolyan „Majd a Vicája14. Róla máskor, most Bártfa a fontos, de viszont a 20—30, sőt 40 év- előtti Bártfáról nélküle írni lehetetlen. * A Weisz Bcmát dr. közjegyző háza volt a főtéren az egyetlen modern ház, a többi talán már Thurán Anna kivégzésénél is álmos vénség- ben szunnyókált. Az eperjesi utca és a főtér sarkán emeletes lábasbáz állott, sok évszázados múltra elmélkedve művészi vasrácsai közül pislogó ólomkarikás ablakszemeivel, nem messze tőle a ferencrendiek lovagvárszerű klastroma, öles falakkal,, döngő folyosókkal és pompás templomával. A főtérről két meredek lejtőn utca is vezetett le a völgybe. Az egyik a délkeleti sarkon, a Moravszky-ház mellett a Kálvária-patakban dolgozó tímárokhoz és a régi, elhagyott vadászkaszárnyában levő Hölzl-féle európai hirü faszob- tászmühelyhez. Ennek az udvara volt a legjobb métázó hely, mert errefelé már nem akadt beverhető ablak. A másik lejtő a nagytemplom sekrestyéje, illetve a gimnázium és a parókia között szalasztotta meg az embert, a malomárkon át a luteránus templom elé, a hosszú, egyenes fasorokkal ékes sétatérre, a főtérről észak felé tartva. Pozsony, december 31. „A házasságok nemcsak az égben köttetnek, hanem Müller Jaokynél is" — szólt mosolyogva Pozsony egyetlen szabadalmazott házásságközveti töje, akit a karácsonyi ünnepek előtt fölkerestem, hogy véleményét a mad súlyos gazdasági időben kikérjem a házasságkötésekről, jó és rossz partikról, hozományról és miegyébről, a Prágai Magyar Hiriap oiVasói számára. Alacsony, cingár, fekete emberke a házasságközvetitő. Még nincs túl a negyvenen. Feketekeretes szemüvege mögül két szúrós, apró fekete szem villan elő vizsgálódva, mintha csak kliens lennék. Oh, ezen már régen túl vagyok, — mondom. — Hyrnen rózsaláncait közvetítő nélkül vettem fel. Hisz a házasságok az égben köttetnek ... — Nagyor örvendjek, tessék helyet foglalni kérem — módja udvariasan. — A Prágai Magyar Hírlap érdeklődik? Oh, szivesen adok in terv jut nagy elfogaltságom mellett is, nagyon szeretem a lapot... Úgy beszél, mint egy beérkezett művész, vagy elfoglalt politikus. Hja, a házasságköz- vetités ma nem megvetendő pálya és ha sok párocskát lehet összeboronálni, szépen megélhet. — Két százalék az egyik féltől, kettő a másiktól, hogy biztosabb legyen a dolog — mondja mister Müller. — No mert van á:m olyan, aki szórakozottságból nem fizet. Én pedig nem szeretek pörösködni. Csengetnek. Kliens jön. A mester kisiet az előszobába. Hallom, hogy máskorra rendéi. Előttem nem akar tárgyalni vele. Ö egy diszkrét ember. Mig odakünnn van, körülnézek a kényelmes bőrfotelből az irodában. Az Íróasztal felett a falon néhány családi idillt ábrázoló reprodukció, szerelmes párokról készített fényképek sárga rézkeretben. Odébb a falon másik nagy kép: családi jelenet. Díványon horgoló mama, körülötte játszó gyerekek. Egy olajfestmény Schumann zongoraművészt ábrázolja, amint még gyerekkórában egy kerti pádon ül j átsző tár snöj év el, akit később feleségül vett. Lábuknál fekete kutya, a hűség jelképe hever. — Ezt a képet egy kliensemtől kaptam a provízión kívül — magyarázza Müller Jaques visszatérvén az íróasztalához. Aztán beszél előbb magáról, majd a üzletről: — Hatodik éve foglalkozom ezzel a szakmával, „Hogy miért éppen ezzel?" Nagyon egyszerű. Egy nagy szervezet vezér- titkára voltam és meglehetős nagy ismeretségre tettem szert. Láttáim, hogy öreg nénik minden rátermettség, hozzáértés nélkül fogA parókiától keletnek tartva húzódott a régi vártai, északkelet, kelet és dél felől körülölelve a kereteiből kinőtt „pallósjogu44 városkát. Ez a „pallósjog44 meg a Thurán Anna oszlopa nagyon izgatta a kisdiák! fantáziát, jobban, mint a városháza vaspáncélos Roland lovagja, de nem jobban, mint az a.pátus óriási fülesbaglya, amely itt élt hatalmas vaskalitkájdban a parókia folyosóján és melynek kilószám hordtuk a marhamájat és tucatonként az egeret meg a patkányt. + Nem ismertük még a ródlit, a tobogánt és a többi cifra nevét a szánkónak, mégis kijártunk a Kálvária-hegy alá ródlizni a kis szánkóinkkal, bele is szaladt a Jelinek a gyengejegii patakba, alig birtuk kiráncigálni. Nem tudtuk, mi a ski, de korcsolyám jártunk az iskolába a letaposott havon és a gimnázium előtti lejtőn egyenesen megállva, mint az őrült lavina csúsztunk, robogtunk le a Halifax-talpon a luteránus templomig. Gummi- puskával lőttük halomra a fenyőmadarat és amikor öszefagyva beültünk a búbos mellé Kellé tisztelctesék hátsó konyhájára, olyan pecsenyét sütött belőlük a talán már 100 éves öreg dajka, hogy azóta se jobbat. Tavasz utóján, nyár elején kosárszám hordtuk a drága, soha másutt nem Ízlelt, illatos „jaho- dit“ meg a málnát, ősszel a fekete szedret, karácsonykor a dércsipte kökényt és BáTtfa volt a világ első városa, mert a mi gyermekszívünknek mindéin kívánságát teljesítette, önként, szeretettel. Arányi Jenő. Gondoltam, én is megpróbálom és így nyitottam irodát. Mondhatom, nem bántam meg. Ma egész Középen rópából kapok már leveleket: Pá- risből, Berlinből, Londonból, sőt Buenos- Air isből is. És mindéin társadalmi osztályhoz tartozó: ügyvédeb orvost, kereskedőt hivatalnokod közvetitek, nőt férfit, szegényt, gazdagot. A hozomány nem játszik szerepet. Jó ha van, mert úgy hamarabb sikerül a parti, de összehoztam már több szegény lányt is jójövedelmü partival... — Mi volt a legnagyobb hozomány és milyen életkorú emberek kötnek házasságot? A legnagyobb hozományai másfél millió koronás parti volt és 17 évestől 65 éves korig fordulnak hozzám kliensek. Éppen mostanában hoztam össze egy 65 éves férfit és egy 54 éves nőt. És kérem egészen jól élnek. Hiába, öreg ember nem vén ember ám!... — Érdekes — folytatta belemelegedve — a nők rendesen biztos exisztenciáju férjet keresnek. Nem baj, ha csúnya is az a férfi, csak testi hibája ne legyen. Általában a nők irtóznak a testi hibában szenvedőktől, mig azok a férfiak, akik a hozományt nézik, a testi hibától, mégha ez nagyobb is, eltekintenek. Azt is tapasztaltam, hogy különösen sok az elvált férfi, aki első házasságában, amelyet vagy a háború alatt, vagy utána kötött meggondolatlanul, csalódott, azt felbontja és a tiszta, zavartalan házasélet után vágyik... — Már most, hogy megy az összeboro- nálás, kedves mester? — Mindenek előtt van egy blankettám. Ezen minden kérdésre válaszolni kell a „fél"- nék. Mik az igényei stb. Erre a regiszteremben megnézem, hogy van-e megfelelő parti — hogy úgy mondjam — „raktáron". — Ha van, „levázolom" előtte a felet és ha elvi kiiogás nincs, vagy levéSileg, vagy inkább személyesen ösz- szehozom a feleket. A legjobb, ha én magam hozom össze a randevút. Ilyenkor biztosabb az én üzletem is. — Mi volt a legrövidebb idő, ami alatt egy párt az anyakönyvvezető elé sikerült vinnie ? — Ez érdekes! Tizenegy nap! Az egy express-házasság volt. Elmondom röviden: Egy hölgy jött hozzám. Karcsú, szőke szépség. Alig mondta el a mondók úját, hogy milyen partit keres, csöngettek és jön egy férfi, magasrangu hivatalnok. Ez meg nősülni óhajtott. A hölgyet beküldtem a belső szobába, mig a férfit fogadtam, mert én kérem diszkrét ember vagyok. Kis kölcsönös eszmecsere után mindjárt be is mutattam őket egymásnak. A férfinek a hölgy megtetszett. Tizenegy nap alatt diszpenzációval megesküdtek. — Természetesen gyakran előfordul, hogy hochsíaplerek, házasságszédelgök keresik fel az irodát, de a gyakorlott szem mindjárt keresztül lát rajtuk. Ezenkívül én a grafológiát is segítségül hívom, már amennyire abban bízni lehet. Többször bevált már a grafológia. Egyszer egy hölgy írásából megállapítottam, hogy szívbaja van, amit eltitkolt. Nem közvetítettem. Egy férfiről pedig a grafológia utján sütöttem ki, hogy félbolond, veszekedő természetű és kiderült, hogy nejétől is emiatt vált el. Ezt sem közvetítettem. Volt a pr apszisomban még több érdekes eset. így egyszer egy 23 éves feltűnő szépségű hölgy keresett fel az irodámban. Mikor bemondta személyi adatait, megkérdeztem, mik a szülei. Elpirult. Észrevettem, hogy kellemetlenül érinti a kérdés. Aztán elárulta, hogy törvénytelen gyerek, akinek életében már sok kellemetlen órát szerzett ez a pont. Volt azután egy férfi a regiszteremben, akiről szintén kiderült, hogy törvénytelen gyerek. És dacára annak, hogy a lánynak nem volt hozománya, elvette. Megszerették egymást és ma úgy élnek, mint két gerlice.. — Fényképek, levelek kerülnek elő a mester fiókjából. — Látja, itt van egy földbirtokos Gömör- megyéből. Levele igy hangzik: — Nem kötöm ki, hogy a hölgy szőke, barna, magas, alacsony, sovány, vagy kövér legyen — Írja a házasulandó földbirtokos. Feltételem csak az, hogy müveit és elsőrangú családból származzék és nekem ne kelljen esetleg pirulnom jövendő feleségem miatt a társaságban. Ami a hozományt illeti, annyit nem igényelhetek, ameny- nyi nekem van, de mégsem akarok vagyontalant elvenni, mert az olyan nő, aki szegénységben nőtt fel, nem tudná beleélni magát a gazdag életbe. Hát igy a vidéki földbirtokos, aki a fényképen egész helyes embernek látszik. De lássuk egy bakfis levelét, aki ,,a papa tudta nélkül" ír a házasságközvetitőnek: „Olvastam hirdetését a Prágai M. Hírlapban. Gondoltam írok magának Müller ur. Csak most kerültem ki az iskolából, most tanulok főzni, háztartást vezetni, de anya máris férjhez akar adni. De olyan undok emberhez, hogy inkább igy szerzek magamnak férjet, maga utján. Itt a fényképem, nem tudom, fog-e tetszeni? Még csak 17 éves vagyok, de jövőre már be akarják kötni a fejem. Szerezzen nekem alkalmas férjet stb. így a 17 éves bakfis, aki csak most tanul főzni és máris be akarják kötni a fejét egy „undok" emberrel. Hát ő inkább igy keres magának férjet. Lehet, hogy talál is és a mister a jövő évben már be is vasalhatja a két percentjét a boldog férjtől, mert a kicsike a fényképen határozottan csinos fitosortu démonka ... És főként hozománya is van. — Mondja mester, — kérdeztem búcsúzáékor a házasságközvetitőt — ön még nőtlen? — igen, nőtlen vagyok, de miért kérdi ezt? — szólt meghökkenve. Lássa ez igy van. A suszter rossz cipőben jár, a szabó rossz nadrágban, a házasságközvetitő — nőtlen marad. No de ami késik nem múlik és én remélem, hogy egyszer majd nekem is sikerű,1 magamat — elközvetitenem ... Rehorovszky Jenő. — (A berlini Szilveszteréjen háromszázszor vonultak ki a mentők.) Berlinből jelentik: A szilveszteréji hangulat Berlinben nagyszámú kihágást eredményezett. A rendőrség 455 személyt igazoltatott le. A letartóztatottak közül harminchetet a vizsgálóbírók elé utaltak- 300 személy úgy sérült meg a verekedésekben, hogy mentőknek kellett őket elszállítani. Az esti mulatozásnak két halottja van. Azonkívül több öngyilkosság és 11 öngyilkossági kísérlet történt az éjszaka folyamán. Ezek főleg fiatalók voltak és Szilveszter éjijén szerelmi bánatukban akarták eldobni életüketÉhgyomorra fél pohár L H |tf ACm»m'Ííw37 ^ SCHMIDTHAUER-féle Lmj és munkák ed ve! biztosit. 9 Az IfiFIANDI nem tévesziendd össie másfniin heserötiíiel. ROBI „A házasságok nemcsak az égben köttetnek**... Látogatás Pozsony egyetlen házasságközvetitő irodájában — Különböző partik raktáron — Az express házasság — öreg ember nem vén ember — „Levázolom a feleket" — A bakíis levele — Müller Jaques, a diszkrét eanber — A P. M. H. eredeti riportja — lalkoznak Pozsonyban házasságközvetiitéssel.
