Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-29 / 23. (1061.) szám

1926 január 29 Péntek Nem jó a hipnózissal játszani... Egy bécsi asszony milliárdokat érő ékszereinek ti­tokzatos eltűnése — E Hipnotizálták — a gyémántjait — A P. M. H. tudósítójától — Bécs, január ’£l. A bécsi rendőrségen tegnap S p i e h a 1 Hénrik gyógyszerész neje ismeretlen tettesek ellen felje­lentést tett, hogy brilliáns butonjait, türkizes gyű­rűit, arany karkötőjét és több milliárdot érő ék­szerkészletét ellopták. Az esetnek rendkívül érdekes háttere vaD. Spichal asszony, aki az okkultizmussal is foglalko­zik és több ízben vetette alá magát a médium sze­repének, azt hiszi, hogy az ékszerek eltűnésében a hipnózisnak is szerepe van. — Tegnapelőtt — mondotta — a Central-ká- véházban voltam egy nagyobb társasággal. Ott még meg voltak az ékszereim. Vacsora útim elhatároz­tuk, hogy egy mozgóképszínházba megyünk. Onnan férjem társaságában mentem haza, ami azóta történt, arra egyáltalán nem tudok visszaemlékezni. Nem tudom, hogy otthon az ékszereimet letettem-e és hová tettem. Úgy látszik, ebben az időben transzban voltam és mindent, amit cselekedtem, hipnótikns befo­lyás alatt végeztem. Talán távoli szuggeszció- val hatott rám valaki. Én tudniillik hosszabb idő óta foglalkozom a hip­notizmussal. Mint több különféle spiritisztatársaság tagját már ismételten hipnotizáltak és azt mondják, hogy kitűnő médium vagyok. —■ Tegnap azután észrevettem, hogy az éksze­reim hiányoznak. Az ékszerek éjszaka rejtélyes módon eltűntek. Én egy idegen befolyás alatt, ön­tudatlan állapotban valahová letettem az ékszere­ket, de már nem tudok visszaemlékezni, hogy hová. A különös milliárdos ékszerlopás ügyében a vizsgálat ezideig még nem vezetett eredményre. A gyógyszerésznó most abban reménykedik, hogy a legközelebbi transzban meg fogja találni az ék­szereket Orvos! vélemény szerint a hipnózisnak ez az esete legalább is fantasztikusnak mondható. Bécsi levelek A halálraítélt kutyák Becs, január. Berlin elkezdte és most folytatja Bécs. Kiad­ták már az uj jelszót: ki kell pusztítani a kutyákat és itt az abbauolás és az adóprés szomorú városá­ban már a kártékony állatok osztályába kezdik sorozni a kutyák kiterjedt nemzetségét. Lehet, hogy ez a kutyák ellen inditott irtóhá- boru csak reakciója a kutyadivatnak. Néhány hó­nap előtt a társaságbeli hölgyeket alig lehetett el­képzelni az ölükbe simuló selyemszőrü ebecskék nélkül. Akkor a kutyák szalonképesek voltak és mindenütt találkozott velük az ember: éttermek­ben, bárokban, zsurokon, éjszakai mulatókban, — sőt már néha kisebb hangversenytermekben is. Ezeknek az időknek már vége van és a legtöbb ét­terem ajtaján ott van a pöffeszkedő tilalom-tábla, amely közli, hogy a kutyákat tilos bevinni a lokál­ba. Ez azonban még csak a magánosok akciója volt a kutyák ellen, — a közelmúltban már Bécs város tanácsa foglalkozott a kutyakérdéssel: ebből persze kevés hasznot látott a császárváros négy­lábú lakossága. A városi tanács épp oly rideg ál­láspontra helyezkedett a kutyatársadalom érdekei­vel szemben, mint egykor Zimmermann, a teljha­talmú szanálási megbízott, akinek egy arcizma sem rándult meg, miközben tökéletesen tönkreszanálta Ausztriát. A városi tanács tehát elhatározta, hogy a kutya kártékony állat és erre megkezdődött a hadjárat. Ennek az első fázisa az volt, amikor a kutyaadót olyan magasra srófolták fel, hogy maga Stadtrat Breitner is örömét lelhette benne. Az osztrák köz­társaság fővárosában már ekkor erős tempóban indult virágzásnak a tisztes siptéripax, — ez azon­ban csak akkor érte el virágzásának tetőfokát, ami­kor a város tulajdonában lévő házakban megtiltot­ták a lakóknak, hogy kutyát tarthassanak lakásaik­ban. A mai lakásszegény világban kevés kutya érte meg azt a csodát, hogy gazdája a 1 alvásától váljon meg miatta és igy ők voltak kénytelenk megválni az életüktől- És a kutyák elleni irtóhadjárat még nem is ért véget: minden nap uj kutyaellenes ren­delet. réme fenyeget, mert az osztrák főváros van annyira német, hogy ne igen érje be félmunkák végzésével. Az ok, amely miatt a szociáldemokrata vá­rosi tanács a kutyák kiirtására határozta el magát, a higiénia mezébe öltözött, mert szerinte megálla- pitást nyert az a tény, hogy a kutyák valóságos melegágyai a különböző betegségeknek és úgy jár­nak az emberek között, mint valóságos mozgó rak­tárak, amelyekben a fertőző betegségek bacillusai vannak elraktározva. Ezzel az állítással aligha le­het vitába szállani, — valószínűleg igaza van. Azonban miért éppen a kutyákat kell kiirtani? Ugyanilyen joggal meg lehetne szüntetni a keres­kedelmet is, hiszen az már minden vitán felülálló bizonyosság, hogy a bankjegyek és pénzdarabok egész bacillusíészkeket. hordanak magukon. Ezen­kívül törvényileg el kellene tiltani — ha már eny- nyire vigyázunk az egészségünkre — a csókot, sőt még a kézfogást is, hiszen bizonyos, hogy ezek ál­tal is terjednek a fertőző betegségek. Végül pedig, hogy egész biztosak legyünk a dolgunkban, valami ördöngős masinával ki kellene pumpálni a levegőt a Föld légköréből, mert ez is tele van — a fertőző betegségek mikrobáival... Miért éppen a ku­tyák?... Hiszen igaz: érvelni lehet a létezésük ellen és talán helytálló az a megállapitás is,' hogy a kutya luxuscikk, amely nélkül egész kitünően meg iehet az emberiség. De mennyi minden van a kutyákon kívül, ami szintén nem szükséges ahhoz, hogy az emberi társadalom fenmaradhasson. Itt van az al­koholélvezés, a dohányzás, a különböző exótikus gyümölcsök, — vagy akár maga a hús is, hiszen a vegetáriánusok egyre növékvö szektája bizo­nyítja, hogy az ember pompásan meg lehet enélkül is. Miért nem tiltja el ezeknek a dolgoknak élve­zését a városi tanács? Miért nem tesz ki táblát a városi házak kapuira, hogy „Tilos a dohányzás", vagy „Lakás csak vegetáriánusok számára kiadó", — miért elégszik meg azzal, hogy a kutyákat szám­űzi innen? Pompásan el lehetne humorizálgatni napjaink­nak ez uj problémája'5 felett, — és a német viccla­pok nem is hagyják kiaknázatlanul ezt a pompás témát.. Hiszen végeredményben nagyon szép a bécsi városi tanácstól, hogy annyira szivén viseli a pol­gárok egészségének ügyét, hogy — kiirtatja a ku­tyákat ... De talán másutt lehetett volna kezdeni | ezt a vigyázóst, — hiszen annyi minden van, ami egészen bizonyosan károsan befolyásolja Bécs vá- j ros egészségügyi viszonyait: az éhezés, a fütetlen 1 lakások, a tüdővész tenyésztelepei, amelyeket „ba- raklakások" név alatt könyveltek el a hatóságok j és még más, megszámlálhatatlan tömegű dolog. Miért kell az emberiségnek pont a kút.yák kiirtá­sával kezdeni a higiénikus életberendezkedést? ... Nehéz belenyugodni abba a tételbe, hogy a ku­tya tulajdonképpen ellénsége az emberiségnek, — hiszen eddig mindig az ellenkezőjét hallottuk en­nek és vannak dolgok, ahol nem bűn, de nem is hiba a konzervativizmus. Az iskolában úgy tanul­tuk, hogy a kutya hűséges háziállat és valósággal bax-átja az embernek. Vagy ez a régi tanítás hazu­dott, vagy a kutyák — változtak meg... Végered­ményben ezen sem lehetne túlságosan csodálkozni: mi, emberek a legutolsó tiz esztendő alatt annyira kimutattuk a fogunk fehérjét, annyi gonoszát és rosszat csináltunk, hogy szinte el is várhatjuk, hogy a barátainkból ellenség legyen... Vagy talán a bécsi városi tanács tévedett? Végeredményben ez is lehetséges ... Jarno József. Egy nemzetközi betörö Pécsben ékszerüzletet nyitott a rabolt ékszerekből Börtönből börtönbe került szélhámos-karrier — A prágai s brünni ékszerrablással is öt gyanúsítják Bécs, január 28. Még mindenki előtt emlékezetes az a két példátlan merészséggel végrehajtott ék­szerrablás, amelyet a múlt évben Brünnben és Prágában ismeretlen tettesék köveitek el. A bécsi rendőrség ma egy rejtélyes exiszten- ciát tartóztatott le, akit alaposan gyanásíta­nak azzal, hogy ő követte el a brünni és a prágai ékszerrablást Ez az ember Becsben a Praterstrassen ékszerüzletet rendezett be, anélkül, hogy ezt a bécsi rendőrségnek be­jelentette volna. Moránszky Gyulának hívják, 1897-ben született Budapesten s oda is ille­tékes. Hivatása szerint kiképzett gépész. Nem a városban, hanem a nyugati pályaud­var közelében egy elegáns villában lakott. Letartóztatásakor megállapították, hogy a rendőrségnek régi ismerőse, többször bünte­tett és körözött tolvaj. Magyarországon a vörös gárdának volt a tagja, 1920-ban a sza­badkai bíróság lopásért 15 havi fegyházra ítélte, azon­ban egy évvél később sikerült neki a fegyházból megszöknie. 1922 decemberében Milánóban fogták el, ahol Ördög Mihály néven különböző lopáso­kat követett el és két évi börtönre Ítélték. Múlt év január 8-án Nagy József asztalos né­ven fordult meg Prágában s itt elfogatásakor bevallotta, hogy azzal a céllal jött Prágába, hogy valamilyen nagyobbszabásu betörést kö­vessen . el- . Bizonyítékok hiányában szabad­lábra helyezték. Márciusban Zürichben fog­ták le, ahol szintén Nagy József néven sze­repelt. De itt sem tudtak semmi bizonyíté­kot találni ellene. Svájcból mint alkalmatlan idegent kiutasították. Két hétre rá ismét el­fogták Zürichben, azonban a vizsgálati fog­ságból megszökött. Most az a gyanú merült fel, hogy Moránszky Gyula Bécsben azért ren­dezte be ékszerüzletét, hogy lopott dolgait eladhassa. Bevallotta, hogy 300.000 shilling, azaz 1,500.000 cseh ko­rona értékű ékszere van raktáron. Azt vallja, hogy a múlt évben valuták és kokain csempészésével óriási összegeket ke­resett. A házkutatás alkalmával egy nagy koffert találtak a lakásán, amely tele van drágakövekkel, menyasszonyánál pedig egy óriási értékű nyakéket találtak. A gya­nús eredetű ékszereket természetesen lefog­lalták. A rendőrség megállapította, hogy Zürichben fényes nappal rabolt ki egy ék­szerüzletet, ahonnan 850.000 frank értékű árut vitt el a hurokra került gonosztevő. Brüsszelben másfélmillió belga frank értékű árut lopott. A nála talált ékszereknek legna­gyobb része a zürichi rablásból ered. A nyo­mozást a legnagyobb eréllyel folytatják. Egész Hollandia egy elveszett repülőgépet kutat A leghíresebb holland pilóta két Fokker-gép jével eltűnt egy hósivatagban —27 gép keresi Schiphol, január 27. Schipholnak hívják Amsterdam mellett azt a kis hangárváxost, melynek egyik érdekessége, hogy ez a legnagyobb repülőállomás az egész kontinensen. Olyan pályaudvara van, mint a vasútoknak, melyen naponként 27 repülőgép jön és megy át. Perronjegyet kell váltani, ha az ember a repülő­gép-vonaton várja az ismerősét. Épp úgy van fe­dett sétány, sínpárok, várótermek, ruhatárak, ép úgy kis autókon szaladgálnak a nagy pod- gyászért a hrrdárok, mint a földi közlekedés pá­lyaudvarain Csak a „vonat" jön máskép. Nem a földről, hanem a levegőből. Nem lehet érdekesebb látnivalója egy keleteurópai embernek Amster­damban, mint a schipholi repülők pályaudvara. Most világos minden hangár. Rádió, telefon folyvást működésben, holott a hó szakad és öreg este van, mikor autónk ideér. A halál, a sze­rencsétlenség, ha hírével és előszelével a legbát­rabbak kö7ó beteszi lábát, még ők is megrökö­nyödnek tőle Mi történt? Kedden délután hat katonai hi- droplán felszállt, hogy egy előre megállapított lövészeti gyakorlaton résztvegyen. Terepül a kat- wijki és zandvoorti tengerpart területét kapták. Felszállt Hartjesveld híres hollandus katonai­repülő is az 577-e-s számú, C. IV-es kis Fokker- g“peu. \ irlori plánok között a kis Fokker úgy tűnt fel, mint a sasok között a fecske. A Foklcernek csak négy órai repülésre való benzinje volt. De egyébként is mind a hat gépnek délután négy órára már vissza kellett volna érnie a közeli soesterbergi katonai repülőállomásra. A gyakorlatok javában folytak, de még mielőtt be­fejezhették volna, órjási hózivatar lepte meg a repülőket. Ezek a bátor emberek azonban állják az utolsó percig, de végre is haza kellett, térniük. Megérkezve, a kis Fokkerről csak annyit tudnak mondani, hogy mikor a kormányülésnél már alig 300 méternyire lehetett csak látni a hózivatartól — a kis Fokker is megfordult, de nem a szárazföld felé, hanem a tenger irányába ... akart vólna szakadni a házak tetejére, — de a másik pillanatban kis fecskéjével tova siklott. Labdázott a levegővel. Ö volt az ur fent a magasban. Most egész nap várják. A holland lapok hasá­bokat írnak az esetről. Azt mondhatnám, egész Hollandia ébren van és az eget kémleli: nem érkezik-e meg valahonnan az eltűnt hős pilóta? ... „Csak négy órára való benzinje volt" — ismé­telik most hirielen öten is a körülöttünk állók közül. Várták délután, várták este. Azt hitték, hogy a nagy hózivatart, követő óriási kődben eltévedt és valahol kényszerleszállást kellett végeznie. De nincs semmi hir. Este nyolc órakor már mozgósítva volt minden. Soesterbergben, De Kooyban, a másik katonai repülőállomáson s végül Schipholban összesen 23 gép áll startolásra készen, hogy ha lehet és a köddel párosult hózivatar megengedi, — azonnal utra- kel jenek. 9 órakor Helderböl kifut két torpedónaszád, hogy a hoilan pEitok közelében átkutassa a teagert. Scheveningen, Katwijk, Zandvoorl kikötőrendőr­sége talpon van. Maga a had ügy minisztérium intézkedik. Minden hajót, minden halászbárkát megkérdeznek. De senki sem látta Hollandia fél­teit és híres repülőjét. A hágai 2-ik hadtest parancsnoksága még szerdára virradó hajnalban kiadja a rendelkezését, melyek szerint, a Hágában állomásozó huszárok két százada, valiirunt a leideni tüzérek azonnal, patrulirozzák át. a tenger partjához közel fekvő erdős részeket. Szerdán haj­nalban végre felszállnak a repülők, a reggel fél 9-kor kiadott hivatalos jelentés szerint 17 gép van a levegőben és kutat, nyomoz elveszett társuk iránt. De hiába. Elnyelte őket — nem a föld, hanem a — „levegő." Vagy a tenger. A vég.den- cég A Lak'3?... Ma már a repülőgép megszokott, mindennapi látogató a fejünk fölött. Az eltűnt Hartjesveld bátor, nagyszerű ketona volt. Mindenki ismerte. Bravúrjai árnál inkább dicsőségére váltak, mer! nem volt repülőtiszt, csak altiszt. De „tulszár nyalta" tisztjeit, ő volt, aki néha Amsterdam vagy Rotterdam háztengere fölött lélekzet elállitó pro­dukciókat végzett. Néhaj mintha egyenesen rá Ruhákat, autót, és férjet ,szer­zett hamis csekkel egy vakmerő amerikai lány A szép szélhámosnő, oki a rendőrségen csinálja a legjobb fogást Cincinnati, január 26. Január elején Cincinnatiba érkezett Lillian C. Reed tizenhat éves leány, áld megunta szülői há­zának fegyelmét, megszökött hazulról és másutt próbált szerencsét'. A legelőkelőbb szállodában szállott meg. Másnap reggel nekivágott az ismeret­len nagy városnak. Vagy fél óráig kódorgott az is­meretlen forgalmas utcákon, mig egy hatalmas áruház elé érkezett. A Smith‘s Shop volt. Akinek semmi sem elég finom Bement és a ruhaosztály iránt érdeklődött. Három segéd ugrott elő és vitte föl liften a hetedik emeletre. Karosszékbe ültették és elébehozták az áruház összes kincseit. A szép szőke ladynek azon­ban semmi sem tetszett, semmi sem volt elég fi­nom, elég drága. Végre hosszas kinálgatás után vett vagy kétezer dollár értékű ruhaneműt, aszal, hogy küld­jék utána a szállodába. Az alkalmazottakat, úgy látszik, elkápráztatta Lillian szépsége s a szálloda előkelő neve, mert percig sem ellenkeztek, amikor a fiatal lány, * előkelő nyugalommal pénz helyett csekk- könyvet vett elő és az egyik lapot 2000 dollárra töltve ki, kifizette számláját. A portás és a többi alkalmazott, ahogy meghallotta miss Lillian 2000 dolláros ruhavásárlását, földig hajolt a visszatérő leány előtt. Csekk-könyve volt, pénze azonban nem volt a fiatal lánynak és igy megkérte a portást, hogy egy nagyszerű newyorki bankra szóló csekk ellenében adjon neki pülanat- nyilag ezer dollárt, mert szüksége van aprópénzre. A portás készségesen teljesítette kívánságát. Este Lillian színházba ment és mindenkit elkápráz­tatott szenzációs elenganciájával és szépségével. Másnap megjelent ugyanabban az áruházban; most már az autóosztály iránt érdeklődött A nyol­cadik emeletre vitte fel a lift és Lülian egy gyö­nyörű Cabillac-kqcsit választott ki magának. A leány a kormánykerék mellé ült és most már saját autóján pöffögött vígan egy elegáns uzsonnázóhely felé. Egy hétig folyt ez igy. Lülian C. Reed-nek semmi sem volt elég szép, hihetetlenül költekező életmódot folytatott, csekkel azonnal fizetett és olyan bőkezű volt, hogy elkápráztatta a borrava­lóhoz nem igen szokott amerikánusokat Zokogás és eljegyzés Egy szép napon azonban vége lett a pünkösdi királyságnak. A Newyorkba beküldött csekk visszaérkezett, azzal, hogy a szóbanforgó csekkszámlára nincsen fe­dezet és igy benyújtója csalást követett el. A kétség- beesett yankeek azonnal a rendőrséghez fordultak, amely expressz gyorsasággal fogta le a szép szőke Lilliant. A rendőrségen a példátlanul vakmerő fiatal szélhámosnő zokogva vallotta, hogy New- yorkban lakó szülei meglehetősen szegény embe­rek. Sehogyan sem tudta szépségét érvényesíteni, mert nem volt pénze. Szülei egyik albérlőjének kis letétje volt az egyik newyorki nagybankban és erről csekkönyvet is kapott A fiatalember nem régen elköltözött és Lillian a néhány dollár értékű füzetecskét kikunyerálta tőle. így fogamzott meg benne az a kalandos öüet, hogy összevásárol magának mindenfélét, szépen és jól fog élni, „nagy nő“ lesz, elbolond.it egy milliárdost és igy fogja visszafizetni a kereskedők kárát. A fiatal lány kihallgatásánál jelen volt Leonard E. Norton, Cincinnati egyik legfiatalabb és leg­gazdagabb ügyvédje is. Meglátta a síró leányt és — meglátni és megszeretni egy pillanat müve volt Norton , magára vállalta a lány körülbelül 25.000 dolláros adósságát s kérte a rendőrséget, hogy mivel a kárt úgyis megtéríti, ne bántsák Lilliant. Hazavitte Lilliant szüleihez és mikor néhány nap múlva rendezte adósságait, megkérdezte, hogy nem akarna-e a "felesége lenni? A lány boldogan mondott igent és ezzel sikerült neki, ami kezdő szélhámosoknál ritkán süíertil: első kalandjában férjet és talán boldogságot szereznie. “f” Sérvben szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyak, here. comb és kőldöksérvnél a ml tökélete­sített rugó nélküli sérvkötőnk, mely éllel Is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsölye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla- nell has-, hát- és mellmelegltő JVflIea'Kölszernöz Bratislava, Dana-n. 51. Árjegyzék Ingyen A vidéki lelök még aznap eimtéztebtek 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom