Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-29 / 23. (1061.) szám
b—nwa—gwcCTgn^—upi.jjujwumi.ii.' 3 Kioíác sajtópere az ungvári törvényszéken Ungvár, január 28. (Saját tudósításunk.) Az ungvári törvényszék knietbirösága ma délelőtt tárgyalta Kvapil dr. bírósági főtanácsos elnöklete mellett Klofács szenátor sajtóperét. í amelyet Havas Emil, az ungvári Uj Közlöny | felelős szerkeszője ellen indított Klofács még 1924-ben egy népgyiilésen élesen birálta a ruszinszkói állapotokat s különösen kikelt a ruszinszkói alkormányzó és a közmunkaügyi referátus elen. Az Uj Közlöny néhány napra rá foglalkozott Klofács kijelentéseivel és védelmébe vette a megtámadott állami funkcionáriusokat. Klofács a cikk hangja miatt sajtópert indított a lap felelős szerkesztője ellen. A mai tárgyaláson Havas Emil szerkesztő kijelentette, hogy a cikk tartalmával egyáltalában nem akarta megsérteni Klofács szenátor személyét s amennyiben ő mégis annak vette, efelett sajnálkozását fejezi ki. A cikkben ő csak válaszolni akart Klofácsnak a nép- gyülésen tett kijelentéseire. Gagatko dr. nemzetgyűlési képviselő, Klofács szenátor jogi képviseltje Havas szerkesztő nyilatkozatával nem elégedett meg. Erre Havas a bizonyítás kiegészítésére nyújtott be javaslatot, ameijet a bíróság magáévá tett s a tárgyalást elnapolta addig az ideig, amig Klofács beszédének hivatalé-: kiadványát a védelem be nem szerzi. A beszerzésre három heti időt adott. Leégett a Royal-orfeum Budapest, január 28. Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése: Ma délelőtt nagy tüzriada- lom volt az Erzsébet-köniton. A Royal Orfeum színpadán tűz ütött ki s a lángok hamarosan átterjedtek a nézőtérre is. A tűzoltóság hat őrsége vonult ki a legteljesebb fölkészültséggel a tűz színhelyére. Csakhamar működésbe hozták a leghatalmasabb Nax Niagara-gőzfecskendőt, de a színpad fa-alkatrészeinek s a díszletek vásznának hatalmas lángralobbanása miatt a tűzoltóságnak nehéz munkája támadt. Rövid pillanatok alatt a színpad zsinórpadlása és a színház kellékraktára teljesen a tűz martaléka lett. A nézőtér első padsorainak bársony behuzata is hamar tüzet fogott, itt azonban sikerült a tűzoltóságnak hamarosan lokalizálni. A kár igy ús több milliárd koronára rúg, mert a színháznak minden díszlet és ruhakészlete teljesen elpusztult. Növeli a kárt még az is, hogy az orfeumban hosszabb ideig nem lehet majd előadást tartani. A tüzvizsgáló bizottság, bár nem tudta teljesen megállapítani a tűz okát, úgy véli, hogy a tüzet a kulisszajavitó munkások által eldobott olajos rongyok öngyulladása okozta. rikek, melyekben a tea gőzölgőit. A grófnő öntött később a gépészmérnöknek, aztán hanyagul egymásra vetette a lábait. — Teázás közben úgy illik, hogy az emberek a bizalmas titkaikat elmondják egymásnak. Erre sohasem lesz jobb alkalom, mint most, mikor tulajdonképpen ketten va- j gyünk az egész régi várban. — Miről? Istenem, hát miről másról, mint a maga szívügyeiről. Egy ilyen tisztes matrónával szemben bátran bevallhat mindent, ami a szivét érdekli. — Bocsánat, mélíóságcs grófnő, de nekem sohasem voltak szívügyeim. A technika annyira elfoglalt, hogy sohasem foglalkoztam nőkkel és más haszontalanságokkal. Ha azt kérdezné tőlem, hogy beszéltem-e már nővel életemben, igennel kellene válaszolnom, de nem hiszem, hogy egyetlen érdekes párbeszédet elmondanék. — Szóval azt akarja elhitetni velem, hogy egy asszonynak még a kezét sem csókolta meg! — Nem akarom elhitetni, mert igy is van. Nekem, méltóságos grófnő, mindig csak a kötelességeim lebegtek előttem. — És az enyémet megcsókolná, ha szépen kérném? — Kétségtelenül, mert ez nem ütköznék semmiféle kötelességembe. A grófnő odanyujtotta a kezét és a gépészmérnök megcsókolta. De oly hideg szertartásossággal, mintha egy drága vázát tartana a kezeiben. Később uj témákra tértek át s a fiatal tudós estére hajolván az idő, távozott a várkastélyból. Előbb azonban kijelentette, hogyha útja erre vezeti, megint tisztelegni fog a grófnőnél. — Istennő, mondta magában a fiatalember, mikor a szerpentinem ut fölött a csillagok ki ragyogtak. — Szamár, szólott a grófnő, mikor rózsaszín szalonjában teája maradványait kiitta. ¥@§zedafmes feszültség Ifléstseiés ©Osas&®rsssá®s K&s&Sf A déStiroBi elnyomás következményei London, január 28. A Daily Telegraph értesülése szerint Olaszország és Németország között igen nagy a diplomáciai feszültség. Bajorországban néhány nappal ezelőtt egy társaság alakult, amely minden olasz árura bojkottot mondott ki. Ennek a társaságnak működése válasz Olaszország déltiroli elnyomó politikájára. Mussolini Berlinbe éleshangu jegyzéket küldött, melyben az olasz határ elzárásával fenyeget arra az esetre, Iia az említett bajor társaságot nem oszlatják föl. A német kormány békülékeny hangon felelt, de kijelentette, hogy a társaságot nem oszlathatja fel, mert az magán- alakulat. melynek működésébe nem szólhat bele. Svehla tárgyalásai Hllnkávai Kordács közvetít — Mit ajánl Svehla a szlovák néppártnak? — A döntés órái A sajtóban mind sűrűbben jelennek meg hírek azokról a tárgyalásokról, melyeket Svehla miniszterelnök a szlovák néppárttal folytat, hogy Hlinkát rábírja a kormányba való belépésre. Érdekes, hogy a szlovák néppárt hivatalos sajtóorgánuma ezeket a híreszteléseket ezideig nem cáfolta meg. A Lidové Noviny jólértesült forrásból határozottan állítja, hogy a tárgyalások folyamatban vannak és Svehla meg Hlinka között Kordács prágai érsek közvetít. A püspöki konferencia szintén foglalkozott a néppártnak a kormányba való belépésével, azt kívánatosnak tartotta és a szlovák püspökök szintén vállalkoztak a közvetítésre. A szlovák néppárt végrehajtó bizottságának mai ülése már csak a kormányba való belépés feltételét fogja megszövegezni. Svehla azt kéri a néppárttól, hogy a parlamentben és a bizottságokban a párt lentartás nélkül szavazza meg a kormány javaslatait, ennek ellenértékéül megígéri, hogy egyházellenes törvényjavaslatokat nem fognak beterjeszteni, Szlovehszkón három katolikus gimnáziumot visszaállítanak, a papok fizetését rendezni fogják és a szlovák tisztviselők és tanítók helyzetét revízió alá veszik. HmBHBMHMBHHMBnHmHBMBBBmBnMHBnBSHHRnHHHnnnnM Amerika belép a világd öntőbiróságba Egy hétéves vita vége — Wilson szellemének győzelme — Közeledés a népszövetség felé Borah ellenakciót hirdet New-York, január 28. Az Egyesült Államok politikai törtnéetében végtelenül fontos a washmgtoni szenátus tegnapi döntése, mellyel 76 szavazattal 17 ellenében, tegnap este hét órakor elhatározta, hogy Amerika belép a hágai világdöniőbi- róságba. E határozattal egy hét éves vita záródik be. Amikor Wilson elnök megteremtette a népszövetséget és a vele bizonyos kapcsolatban álló hágai döntőbíróságot, az Amerikában uralomra került republikánusok nem azonosították magukat a demokrata elnök eszméjével s nem léptek be sem a népszövetségbe, sem a döntőbíróságba. Álláspontjukat azzal magyarázták, hogy Amerika nem akar többé konfliktusokba avatkozni s különösen nem akarta, hogy háborús vagy békés ma- gattartását a népszövetség határozza meg vagy pörös ügyeiben Hágában hozzanak apel- lálhatatlan döntést Amerika független akart maradni s e függetlenségről folyt immár évek óta a vita, szemben a világ egységét hirdető wilsoni gondolatokkal. Wilson elnök özvegye és Roosewelt elnök leánya a szavazás alatt a tribünön tartózkodtak. Az elhunyt elnök felesége igy jelen lehetett férje gondolata elkésett elismerésénél és győzedelmeskedett ellenségein. Amerika hágai belépését általában úgy tekintik, mint Coolidge elnök első;nagy győzelmét. Persze még nem tudni, vájjon e győzelem hasszantartó marad e és nem dönti-e meg Coolidge presztízsét. A szavazás után Borah szenátor, az ellenpárt vezére azonnal bejelentette, hogy a küzdelem az európai beavatkozás gondolata ellen tulajdonképpen csak most, kezdődik. Ősszel választások lesznek és a hágai döntőbiróság lesz a választási jelszó az agi- tációs kampányban. — Ne vegyen cikkíró ur olyan nagy felelősséget magára, hogy eldöntse, hogy valamilyen kultúra milyen eredetű. Az összes kultúrák egy forrásból származnak: az ősi ázsiai kultúrából. Egy angol folyóiratban láttam egy kantom kínai lakodalmas menet képét: az öltözetek írappánsul hasonlítanak a mezőkövesdi lakodalmas viselethez. A legrégibb hindu, buddhista templomon Montabuji- ban olyan motivumu freskók láthatók, amelyek egyformán fellelhetők magyar, szlovák és román vidékeken. — Ennyit a dolgok művészeti oldaláról. Bár a magam magyarságát kétségen felülinek tartom, én nem követem cikkíró urat a politikai kilengések mesgyéjén. Nem követhetem a művészi értékelésnek azon szélső nacionalista módján sem, amelyet cikkíró ur helyesnek tartott. Nekem az a meggyőződésem, hogy minden művészi érték, tehát a nemzeti érték is csuán akkor abszolút és emberi jelentőségű, ha a művészet, internacionális érdekeit szolgálja. — Egy megjegyzés még: Hogy az ominózus frankamisitás elkövetői mennyiben tartoznak a magyar fajnak ahhoz az 1000 év előtti ázsiai karakteréhez, amelyet én egyedül mérvadónak tartok, arról a cikkíró ur maga is meggyőződhetik, ha a szereplő személyek származását — a Góthai Almanachban kikutatja ... Sándor Dezső. A megvénült tigris — Egy készülő könyv margójára — Még alig múlt néhány esztendeje, hogy a „tigris" elvonult az aktív politika küzdőteréről és a háború legharcosabb politikusának a neve már lassan-lassan homályba kezd veszni. Néha még az újságok megemlékeznek egy rövidke hírrel Clé- menceauról, aki a francia köztársaság miniszterelnöke és elnöke volt néhány éven keresztül, az emberek még emlékeznek a francia gloire kérlelhetetlen bajnokára, aki még a béketárgvalások zöldasztalánál is úgy viselkedett, mintha a csatatéren lenne, — azonban Clémenceau már éppen úgy a multté, mint a németek kifent bajuszu császára, aki mostanában csak filmfelvótelek alkalmából játsza meg az iniperátort, a seregek urát. Egy francia publicista, León T r e i c h, könyvet irt Clémenceauról és ebben a könyvben — „L'esprit de Clémenceau“ — feljegyezte a tigris jellegzetes mondásait és rövid történeteket beszél el, amelyelmek a néhai miniszterelnök volt a főhőse. Mozaikszerü jellemrajz ez, amely egy csomó egymás mellé állított gondolatforgácsból rekonstruál egy embert. Érdekes, — mert az a múlt, amit León Treich elénk állít, nagyon rövid idő előtt még jelen volt. A könyv még nem jelent meg, de a különböző nyelveken megjelenő világlapok már megkezdték a részletek közlését, ezekben pedig nagyon sok olyan van, amit érdemes volt feljegyezni. Bizonyos, hogy a történetíró, aki majdan megírja a világháború történetét, munkájában igen nagy részt fog szentelni a tigrisnek is. Ma még nem bizonyos, hogy Franciaország javára, vagy kárára szolgált, hogy a legválságosabb időkben ez a sziklakemény, fanatikus ember állt a kormánya élén, hiszen még az sem bizonyos, hogy Franciaországnak kifizetődött-e ez a „diadalmas" háború, — és igy Clémenceau történelmi jelentősége sem állhat világosan a mi szemeink előtt.: León Treich nem is akar történelmet írni, — ő jegyzeteket csinált és most közzéteszi a jegyzeteit és ezek közt van olyan, .amit nagyonis érdemes elolvasni. ősmagyar, vagy ősszlovák kultúra? Egy szlovák lap megtámadta Boromisza Tibort délszlovenszkói művészeti kutatásai miatt A művész nyilatkozata a támadásról Érsekújvár, január 28. i Megemlékeztünk arról, hogy B o r o m i s z a ] Tibor, a kiváló modern magyar festőművész, néhány hét óta Érsekújvárod tartózkodik, hogy Ér- j sekujvárott és Délszlovenszkó több magyar hely- j ségében ős-ázsiai motívumok ut oa kutas ;on Megemlékeztünk arról is, hogy ezek a ka atások mindjárt a kezdetben eredménnyel jártak, mert Boromisza több érsekujvári házon olyan motívumokat talált (kettős-tulipános kapubalványox, napin öli vu- mos dekorációk), amelyeknek hasonmásai Ázsiában is megtalálhatók. Mint minden nemes, becsületes igyekezetnek, úgy ennek is akadtak gáncsolói s a Národuie Noviny január 23-iki számában A. Gr. vezércikkben vélte helyesnek ebbe a tisztán művészi akcióba a politikai mérget belekeverni. A cikk — miután szóról-szóra ismertette Eo- romisza törekvéseiről beszámoló hírünket — éles támadásban részesítette a művészt. A rendkivül naiv hangon megirt cikk szerint hiábavaló munkát végez Boromisza, amidőn Szlovenszkó területén kutat ősmagyar motívumok után, mert „már akkor voltak a szlovák kunyhók napmotivummal díszítve, amidőn a magyarok még nem kísérleteztek építeni a Duna medencéjében. Vájjon — a népviselettől kezdve a hímzéseken keresztül az építkezésig — nem minden magyar motívum az ősi szlovák kultúra tükörképe?(!)“ A cikkíró még Bartók Béláról is megállapítja, hogy egyszer hallotta egy szerzeményét, amelynek egy részlete szintén egy felkutatott régi magyar zenei motívum volt, de azért | nem volt más, mint — zólyomi lakodalmi nóta ... „... A legeredetibb magyar motívumok, amelyek j az ázsiói eredetre mutatnak, tulajdonképpen lopás-' ból és csalásból szánrtaznak(l). Lehet, hogy ez tudatlanság, de inkább szemtelenség.. .(!!■)“ Az iz- \ léses polémiát a cikkíró még Ízlésesebben fejezte j be: „Ma okosabban tenné Boromisza ur (s ezzel j nagy szolgálatot tenne nemzetének), ha — a hamis ezerfrankosokon kutatna eredeti motívumok után. Itt találna csak gyönyörű ázsiai motívumokra. Ehhez a kutatáshoz sok szerencsét kívánunk!" Ezt az olcsó boulevard-hangot — amelynek alkalmazása egy ennyire komoly művészeti kérdésnél nem éppen jó fényt vet a cikkiró ízlésére — természetesen sem mi, sem pedig Boromisza Tibor nem óhajtja követni. A művész, akinek érsekujvári munkatársunk lefordította a cikket, a következőket mondotta: — Nagyon meg kell fontolnom, hogy mit válaszoljak, mert a cikkíró urnák a tónusa sehogysem felel meg annak, ahogy komoly művészeti kérdéseket el lehet dönteni. Mint igazi ázsiai eredetű ember, udvariassághoz s jó ízléshez vagyok szokva.-- Én történeti kutató nem vagyok s nekem nem is célom Szlovenszkón történeti kutatásokat végezni. így hát nem vagyok hivatva, hogy történelmi szempontból méltó választ adjak a cikkiró urnák. Mint festő pusztán festői érdekességeket keresek. Ugyanaz az érdeklődés hozott ide, ami Franciaországba, Angliába, Olaszországba, a Balkánra vitt s amely tán Ázsiába is el fog vinni. Akár szlovák, akár magyar motívumról van szó, egyformán tudom értékelni. Nem érdekem egyik népfajtól sem elvitatni az értékeit, a sajátosságait. Sem nekem, sem — egészen bizonyosan mondhatom — Bartók Bélának. — Ha a cikkiró ur azt állítja, hogy a kettős- tulipánok s a napmofivumök ős-szlovák, sőt újonnan épitett szlovák házakon is találhatók, ugv ezt örömmel hallom s teljes objektivitással konstatálom, hogy ezekkel a motívumokkal találkozhatunk széliében az Alföldön, Erdélyben, az Ormáuság vidékén s fellelhető az különböző anyagokban és különböző variációkban végig Törökországon, Perzsián, Indiában, Kínában és Japánban. Itt sem bocsátkozom vitába, vájjon itt is szlovák hatások alatt...-©• ’ Clémenceau most nyolcvanhárom éves, — tehát már elég alaposan beleevezett abba a korba, amelyet öreg kornak szokás nevezni. Néhány hónap előtt Woronow, a megfiatalító műtétéiről hírneves párisi orvos felkereste a ki vénült tigrist és felajánlotta neki, hogy fiatalító műtétet végez rajta. Clémenceau figyelmesen végighallgatta a profesz- szort és aztán finomkás mosollyal adta mog a választ: — Köszönöm, de ma még nem kell, — talán majd ha öreg leszek ... J3T Wilson eszméinek Clémenceau volt mindig a legkérlelbeteilenebb ellensége és ezt az ellenséges érzését később átvitte az egész amerikai nemzetre, Mikor — miniszterelnöksége idején — pénzügyminisztere egy javaslatot terjesztett eléje, amely amerikai hitelt akart igénybe venni a frank alátámasztásához, az elnök fanyar gúnnyal utasította el a javaslatot: — Amerikának köszönhetjük a szifiliszt és Wilson elnököt. Ugyan mit adhatna nekünk még Amerika?... & A háború befejezése után crte el Clémenceau pályafutásának fénypontját: a gloire-mamoros francia közvélemény viharosan ünnepelte az ősz politikust, aki mindvégig kitartott a győzelem politikája mellett. Ekkoriban egy társaságban valaki hízelegve nyilatkozott Clémenceau előrelátó okosságáról, — a tigris leintette: — Nem vagyok sem előrelátó, sem okos. Ha ezek felett a tulajdonságok felett rendelkeznék, — akkor most halnék meg... Milyen gyönyörű temetést kapnék én mostan! Hanem, ha hol napú tán ig várok...-©■ ...És Clémenceau bevárta ezt a kritikus ..hol- napután“-t és ez a szomorú jóslata alighanem he is teljesedik. Már kezdik elfelejtem, —- már könyvet Írnak róla: egy politikusnál ez már a '•-gél jelenti. Belekönyvelik a múltba ... Ez pedig nagyon szomorú dolog lehet Clémen- céau számára, aki még olyan fiatalnak érzi magái, hogy későbbi időben kívánja csak • igénybe venni Woronow mester fiatalító operációját. Pjéatek 1926 január 29 • r-é ii,y;: ' v ..‘rocsm
