Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-29 / 23. (1061.) szám
<PI«<mMíV^»ARHÍRI4AK 1926 január 29 Péntek » „Inkább ismerik el a bolse^ikieket, mint a szlovákokat?*4 Nagy sajtóharc Szovjetoroszorszóg elismerése körül Prága, január 28. Benes és Svehla politikai tervei Szov- jetoroszország de jure elismerése kérdésében a jelek szerint ismét hajótörést fognak szenvedni. Az elismerés ellen, amint ezt lapunk tegnapi számában is megírtuk, Kra- mar vívja a legerősebb harcot. A félhivatalos jelentésekből arra lehetett következtetni, hogy a cseh néppárt hallgatólagosan belenyugszik a szovjet elismerésébe, a valóság azonban épp az ellenkezőjét mutatja. Caveant consules! — írja a néppárti Csech és terjedelmes vezércikkében vallási szempontból ugyancsak állást foglal Szov- jetoroszország elismerése ellen. Elsősorban azzal érvel, hogy az orosz testvérek gyilkosainak kezet nyújtani nem lehet. Az orosz nemzetet kirabolták, megölték és nem maradhat hatástalanul Henri Beroténak a cikke, aki rámutatott, hogy a szovjeturalom alatt 28 püspököt, 1219 papot, 6000 tanítót, 9000 orvost, 54-000 tisztet, 260.000 katonát, 7000 rendőrt, 12.050 úgynevezett kapitalistát, 355.000 intelligens embert, 193.000 munkást és 815.000 földmivest, tehát összesen több mint másfél millió embert kivégeztek a bolsevikiek. Nemzetgazdasági szempontból — Írja a Csech — ugyancsak nagyon merész lépés lenne Oroszország el-, ismerése. Hiszen látjuk, hogy Amerika,' amely nem ismerte el a szovjetet, mégis kereskedelmi összeköttetésben áll vele. Politikai szempontból is nagyon veszélyes az elismerés, mert ez annyit jelentene, hogy a forradalmi epidémiának ajtót nyitunk. A diktatúra között is különbséget kell tenni. A Csech szerint Mussolini diktatúrája rendet és konszolidációt jelent, mig a bolseviki diktatúra zsarnoki anarchiát. A bolsevisták az erkölcsöt akarják tönkretenni és a bolsevizált Oroszország a poklok országa lett nemcsak az oroszok, hanem általában a szlávok részére. Éppen ezért a lap figyelmezteti a mérvadó köröket, hogy gondolják meg jól a dolgot, még mielőtt a szovjetkormányt de jure elismernék. A szlovák néppárt hivatalos lapjában Sivák József nemzetgyűlési képviselő ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik és a többi között kifejti, hogy Svehla kormányának szüksége van a szovjetkormány elismerésére, mert itt benn szüksége van uj szövetségesekre vagy legalább is lojális ellenzéki pártra. Svehla tehát kokettál a kommunistákkal s nincs kizárva az sem, hogy a koalíció a kommunista párttal akarja megerősíteni pozicióját, amelynek ma 41 képviselője van. Lehetséges, hogy téves a feltevésünk — Írja Sivák — de a jelen pillanatban csak erre lehet j következtetni. Gazdasági szempontból a | bolseviki Oroszország elismerése csak C'seh- 1 országnak lehet érdeke, amelynek nagy ; tőkéje és ipara van. A mi szlovák iparunk | még kicsi és az is teljesen tönkre van téve. | Tönkretette a cseh kapitalizmus. Lehetsé- j ges, hogy a nagy munkanélküliséget azzal ! akarják Szlovenszkón csökkenteni, hogy azt a százezer embert, aki régebben Magyarországra ment munkába, most Szovjet- oroszországba akarják küldeni. Akármilyen szempontból is vesszük a dolgot, nem találok indokot arra — Írja Sivák —, hogy a szlovákok elismerjék Szovjetoroszországot. Avagy talán inkább akarják a bolsevikie- ket, mint a szlovákokat elismerni? Jóslás a természettudományban A természettudományos jóslás csak követkéz tetés — Mikor lesz a világ vége? — Van-e a varázsvesszőnek hatalma? Első pillanatra szinte paradoxnak tűnik föl annak még a gondolata is, hogy a jóslás és a természettudomány egymással szoros kapcsolatba hozható. A természettudományos jóslás azonban egyáltalán nem „jövendőmondás". Alapjában véve nem is egyéb, mint egyszerű következtetés. Csillagjóslás ég csillagászat A természettudomány ágai közül különösen a csillagászat az, amely szorosan együtt haladt a jövendőmondásnak akkoriban közkedvelt alakjával, a csillagjóslással. A csillagjóslás csirái a régi Kaidéiban pattantak ki, ahonnét az egyiptomiakhoz jutott. Ezektől viszont a görögök, majd meg a rómaiak vették át. A minden misztikus és okkult dolog iránt feltűnő érdeklődést tanúsító középkorban a csillagjóslás egész rendszerré fejlődött s a hires bolognai és páduai egyetemeken meg külön tanszéke is volt. az asztrológiának. Még a lángeszű Keplernek is volt panaszra oka, amiért a XVIII. században nagyobb népszerűségre és több pénzre tett szert csillagjóslásai, mint csillagászati müvei révén. A csillagjóslás (asztrológia) oly- messze esik a csillagászattól (asztronómia), mint a kuruzslás vagy ördögűzés a modern orvosi tudománytól. A csillagjóslás megalapítói, a káldok már az úgynevezett Szárosz-periódust is ismerték, mely szerint a nap- és holdfogyatkozások minden 18 esztendőben ugyanolyan sorrendben megismétlődnek, vagyis ők már minden hold- és napfolyatkozást meg tudtak jósolni. S hogyha a nap- és holdfogyatkozások előre való bemondását 5000 év előtt a lakosság zöme jogosan minősítette jövendölésnek, épp oly természetes, hogy ma már nem csupán az ilyen 18 éves rövid periódusokban, hanem még a több ezer esztendős szakaszokban ismétlődő csillagászati jelenségeknek előre való bemondását sem tekintjük többé a régi értelemben vett jóslásnak. Néhány ezer esztendő előtt Clairaut még jövendőmondószámba ment volna, miután Halley üstököse visszatérésének napját az összes zavaró körülmények tekintetbe vételével pontosan meghatározta. Napjainkban ez már csak egyszerű matématika. Hajdanában a csillagászat úgyszólván csupán jövendölések koatikus szövevénye volt, ma ennek a tudománynak fejlettsége a jóslást tulajdonképpen teljesen lehetetlenné teszi, vagyis egészen egyszerű, exakt számítással helyettesíti. Az ilyen számitásjóslásnak természetesen az a lényege, hogy tévedésnek még a lehetősége is kizárt dolog. A csillagászattal szorosan összefüggő egyetlen tudományszak, a kozmogónia, amely a Naprendszer keletkezésének és fejlődésének kérdéseit tárgyalja, jut gyakran abba a helyzetbe, hogy Naprendszerünk, illetőleg Földünk távoli jövőjével foglalkozzék. A Föld sorsának kérdése már a történelem előtti kor emberét is érdekelte 1 s szinte természetes, hogy hamarosan akadtak né- | ha jóhiszemű, rajongó, többször azonban tudatos ■ szélhámosok, akik a világ közeli, sokszor napokra | és órákra előre bemondott, pusztulását jövendől- ' gették. Semmi sem bizonyítja világosabban az I emberi, kultúra kezdetlegességét, mint az, hogy a | világ hamaros elpusztulását hirdetők képtelenül , naiv, sőt ostoba jóslásai öi'ökös kudarcaik ellenére ' is, mily széles körben találnak hitelre. Elég itt csak a Halley-féle üstökös 1910-iki megjelenésének napjaira emlékeztetnünk. A rövidebb határidejű s egyes részletekre is kitérj eszkedő „világvég" jóslások ma még teljesen tudománytalanok, s ezeket a csillagászok és kozmogőnusok készséggel átengedik az okkultista és spiritiszta médiumoknak. Mikor jósol a geológus? Ha á csillagsugaras zenit misztikuma vonzza, ragadja magához az ember lelkét, nem kisebb az az erő sem, amely a halandót a Föld anyagához kapcsolja. A Föld anyaga, látható és láthatatlan erői, valamint egyelőre hozzáférhetetlen mélységei és magasságai ősidők óta tárgyai az emberi szellem kutatásainak. A forráskutató varázsvessző történelmi múltját alkalmasint Mózes forrást fakasztó vesszejének szereplésétől számíthatjuk. De a kincskereső varázsvessző bizonnyal régibb 3500 esztendősnél, s a varázsvesszős kincskeresők és ezek hivői egyidősek az aranyékszerek első divatjával. Szinte érthetetlen tehát, hogy miként a csillag- jóslásnak, azonképpen a varázsvesszőnek máig is vannak hivői. Pedig ma már nagyon fölszaporodott a varázsvesszős fölsüléseknek a száma; másfelől pedig az elfogulatlan természetbúvárok kereken tagadják, hogy a varázsvesszős kutatók a különböző anyagok kisugárzását fölfoghatnák és egymástól megkülönböztethetnék. A természettudományban csak szigorú megfigyelés, számítás, illetőleg következtetés szerepelhet, mint az előre való bemondás indítéka. Az ilyenfajta jóslás pedig lényegében egészen más, mint a jövendőmondás. A mig a geológiának kevés exakt megfigyelési anyag állott rendelkezésére, bizony csak nagyon szűk körben mozoghatott az előre való bemondások terén. Más szóval: eleintén a geológiában is gyakori volt a jövendölés. Ma az avatatlanok szemében valóságos jóslásnak látszó, meglepő eredményű bemondások éppen olyan biztos számítások eredményei, mint akár a csillagászokéi. Egy jellemző, idevágó, mintegy félszázad előtt történt esetet említünk fel, amelynek néhai szereplői egy Wesselényi báró, — akinek Zsibó közelében fekvő birtokán 1000 méternyire hatoló mélyfúrást terveztek, — s Inkey Béla, alapos tudású geológus voltak. A fúrási pont kijelölése előtt In- key az egész környéket alaposan átkutatta s vizsgálatainak eredménye alapján a tervbe vett fúrás szelvényét 1000 méter mélységig előre megszerkesztette. A báró . valósággal lemosolyogta a szelvényt és tamáskodásának nyíltan is kifejezést adott. Mily nagy volt azonban álmélkodása, apaikor a fúrás előrehaladtával a geológus „jóslása" pontról-pontra beigazolódott. Végül Wesselényi egész ünnepélyesen kijelentette, hogy eddigi fölfogásával szemben a geológiát a leghatalmasabb tudományok egyikének hajlandó elismerni, s ha geológussal lészen találkozása, okvetleül előre kívánja őt üdvözölni. Hasonló ehhez a tatai szénterület föltárásának története is, amely a régebbi geológus gárda egyik legkiválóbb tagjának, a ma is szűkös nyugdíjban élő Telegdi Roth Lajosnak nevéhez fűződik. Amikor ugyanis az illetékes köröket a fúrás megejté- sére sarkalta, senki sem akadt, aki elhitte neki, hogy a homokos sik felszín alatt alig 100 méter mélységben kiadós és jóminőségü széntelepek rej* tőznek. A fényes eredmény aztán mindenkit meglephetett, csupán csak a fölfedezőt nem, aki már a próbafúrások előtt is biztos volt a dolgában, s : tudta azt, hogy nem jósolt, hanem csak számított. Ugyancsak ide sorozhatjuk a magyar artézi fúrások eseteit is, amelyeknél Zsigmondy Vilmos és Béla örökítették meg neveit. Mint minden téren, úgy a geológiában is a tudás fogja mind szü- kebb körre szorítani a találgatások, azaz a jövendőmondások eseteit, illetőleg a jövendőmondók szerepét és hitelét. Megalakult a zsidó nemzetgyűlés A leghíresebb zsidó színésznő debüje a parlamentben — A nemzetgyűlés Összetétele Jeruzsálem, január 27. Megalakult a zsidó nemzetgyűlés és elkészültek a házszabályok is, tökéletesen a német birodalmi gyűlés mintájára. Érdekes, hogy a zsidó parlamentben számerőre nézve a negyedik párt a délarábiai Jemenből bevándorlóf ieme- nita zsidók pártja s ennek megfelelőleg az elnökségben is helyei kapott. A jemenita zsidó képviselők idegenül érzik magukat a nemzet- gy'Másén, újság nekik a parlamentáris élet s eddig még egyikük sem szólalt föl a vitában. Hagyományoké ü szállt köztük nemzedékröl-nemzedékre, hogy ők Sncmon király idejében hagyták cl Pa- | leszlinál és már az első templom elpusz' Másakor j Arábia déli részén telepedtek meg. Most ők is j jelemkezitk a palesztinai zsidó állam politikai I életében A másik nagy érdekessége a jeruzsálemi I nemzetgyűlésnek egy asszony-képviselő, alti azonfelül még színésznő is, Palesztina legkiválóbb drámai művésznője: Madame Mirjam Cohen-Bernstein. I | A túlzó nacionalista párt programjával válasz- ! tolták meg és már is nagy szerepet kezd játszani a ' revizionisták pártján. Első felszólalása a nemzet- | gyűlésen természetszerűleg igen nagy érdeklődést i keltett, de meg is érdemelte, mert kitűnő szónok- | nak bizonyult. Élesen polemizált a szocialista ellenzékkel, amely a beszéd végén udvarias tüntetést rendezett a színésznő-képviselő ellen. Kórusban kiáltották a szocialisták héber nyelven: Hogy volt! Újra! Cohen-Bernstein Mirjam asz- szony gúnyosan és fölényesen mosolygott., nem úgy, mint a színpadon, amikor a lámpák előtt meg szokta köszönni az ilyen „tetszésnyilvánítást." Elmélkedés Irta: Dobay István Cairó, 1926. újév napján. Hetenkint egyszer hoz európai postát a Triesztből Alexandriába befutó hajó. A régi jó magyar idők falusi postavárosára emlékeztet a másnap reggeli kis izgalom, — félóra óta püffög a ház előtt az autó, kiránduló kompániánk útra készen áll a kertajtóban, — végre! — jön a postás: karácsonyi levelek, újévi kártyák, csomó újság, — bocsánatkérés, — mindenki felszakitja, átfutja ami legjobban érdekli, — elég, — all right, — indulhatunk, — kabátunk zsebébe gyűrjük a sok papirost, — egy percig időztünk csak Európában, — uj hangulat, uj emberek, ismét Afrikában vagyunk, — útirány Giseh, a pyramisok, — a mai egész napot a sivatagban fogjuk tölteni. S mégis, nem olyan könnyű, még gondolatban, még rövid időre se végkép kiszakadni abból a kis otthoni világból, amihez ezer szál fűz, amit legjobban ismerünk, s hiába, hibáival is szeretünk, szeretnünk kell, hisz otthonunk. Angol barátaim a küszöbön álló nagy season sporteseményeit tárgyalják, a különféle versenyek esélyeit vitatják, igazi otthonukról, a távol Angliáról alig esik közöttük szó, a politikával nem foglalkoznak, hozzátartozóik jól megvannak, angol sportembert az érdekli, amiben fizikailag benne vau, személyesen résztvesz. Hallgatom, de nem hallom őket., a Budapesti Hírlap néhány átfutott Ilire rendit meg hirtelen. „Úri emberek“ — olvasom rovatát s elmélkedem. Tovább. Csomó gyászeset.. Három-négv hónapi távoliét s hány halálhírt hoz majd a posta?! A heliopolisi versenyekről beszélgetnek társaim. Az élet is csak nagy akadályverseny. Hányán buknak fel rajta. De kevesen tudják simán végigfutni! Pedig oly szép, csak egy kis ész, egy kis szív, — igaz egy kis szerencse is kell hozzá. Szerencse elsősorban ahhoz, hogy meglássuk és megismerjük azokat az akadályokat, melyeket embertársaink helyeznek elénk. Három élet- bölcset figyelek régóta. Adott példákból tanul az ember legtöbbet. Kis vidéki városból érkezett az egyik. Tele tehetséggel, ambícióval, erős akarattal. Csendben észrevétlen jelent meg. Körülnézett, tanulmányozott.. Tanulmányozta az embereket. S nagyszerűen kiismerte őket. Kávés kanállal, de mindenből kivette a részét, ő magából keveset adott, csak igen jő barátjai ismerik — talán. A nagyközönség Írásai utján véli őt ismerni. Dehogy ismeri. Hamar kiírná magát az író, aki írásaiban saját magát nyújtaná az olvasónak. Első nagy sikerei a Nemzeti hálás színpadáról a Politika hálátlan színpadára csábították. Ez volt talán az egyetlen fölösleges dolog életében. Azaz, neki ez is hasznára vált. Nem a szó mindennapi értelmében, mert bár mindent megszerezhetett volna, ami embernek hizeleghet, állást, kitüntetést, bársony székel, amikor jóllakott tapasztalataival — mosolyogva vonult leire, kiismerte az embereket, csendre, magányra vágyott. Egyetlen értékes emléket vitt a politikai életből magányába, a nagy vértanú sírig tartott barátsága emlékét.. Ettől a keményöklü óriástól sokai tanult, élete s halála tanulságai láthatatlan betűkkel vannak íróasztala fölé vésve. Karácsonyesti elmélkedésem tárgya írófejedelmünk volt. ő volt a hid, melyen át ez idegen Karácsony hideg gvergyafényéből a messzehagyott otthon csillogó karácsonyfája alá sompolyoghattam. A Szilvesztert a pyramisoknál töltöttük. Itteni fogalmak szerint sablonos holdtölte mellett gyönyörű kirándulás. | A nagy kőkolosszus egyik oldalát bevilágítja j a sápadt holdfény, a többi rész sötéten meredt ég . felé. A sötétből tarkaruhás alakok, a pyramisbe- i d.uinok tolongnak felénk. Elkergetjük őket. Zavartalanul akarunk az évezredes emlékekben gyönyörködni. A mesék világa ez. De nemcsak l ránk, az ókor népeire is mindenkoron kivételes varázserővel bírt Egyptom. Mert különös történeteket mesélnek jövőmenő századoknak omladozó romok homlokára irt sorok. Hatalmas fáraók, káprázatos pompával kö- I rülvett kalifák életét, hősi tetteit zengik meg. Évezredek fátyolét azonban a modern kutatás minden eszközével sem tudják végleg fellebenteni. Omladozó palotákról, töredezett oszlopsorokból, sivatagok homokjába temetett királysírokból, s itt. la pyramisok kőtömegéből újra és újra megszólal a — Hol volt, höl nem colt — á legöregebb mese , mondó, •— a múlt. Mózes könyve szerint Ábrahámnak Egyptomba érkeztekor a pyramisok már beláthatatlan idők óta léteztek. Herodoí szerint a Keops pyramis építésénél húsz éven keresztül állandóan százezer ember dolgozott. lelik és térbeli fogalmak szörnyű arányai bontakoznak ki véges elménk előtt. S a múlt végtelen látszatával szemben itt a morzsányi jelen. S hozzánk mégis ez áll közelebb. A kis pyramis tetején kényelmesen elhelyezkedem. Előszedem a zsebembe gyűrt lappéldányt. A ragyogó hold a szahara szikrázó homokjáról visszapattant kettős fénnyel kitűnő lámpásul szolgál szokatlan ülőhelyemen. „Elmélkedés“ — olvasom tovább, — e elgondolkozom. Eszembe jut a másik bölcselő. Neki is mindenben volt már része, dolgozott, tanult, megtanulta a legnagyobb tudományt, — az emberismeretet. S csodálatos, amikor mindent elért, ami után emberek vágyhatnak, díszes állást, hol vagyont kereshetne, rangot, hol hatalmat, tekintélyt, tömjént élvezhetne, — békével szivében, derűs mosollyal ajkán önként otthagyott mindent, csendbe, magányba, nyugalmas villájának íróasztala mellé vágyódott ő is. Emberekről ir embereknek, a kiket kiismernie bőséges alkalma volt. Hátborzongatóan szép ez a holvilágos éjszaka a sivatag csendjében. S mintha még mélyebbé akarnák tenni a csendet: három néma háromszög hallgat, köröttem fenyegető mozdulatlanságban. S legrejtelmesebb mindnyájunk között a titokzatos Sphynp. | Mint a végtelenség őrzője áll félig homokba temetett testével a puszták kapujánál őrt. Gigantikus árnyéka félelmes méretben nyúlik végig a holdsütötte tájon. Bámuló tisztelettel tekintünk a kőkemény : arcba. Szemének rejtelmes mélységéből évezredes I múlt mered. Ha e múlt beszélni kezdene! Mesélne harcról, népek csatáiról, az emberi- | ség küzdelmeiről, verejtéked munkájáról, a hit és tudás örökös harcáról, az emberi nagyságról, em- i ti erő múlandóságáról. Gőgös fáraókról, Izrael fiairól, perzsák meg- , ] jelenéséről, Nagy Sándorról, a kit meghunyász- I kodott lelkek Isten fiakérd üdvözöltek, Cézárról, | Pompeiusról, Antoniusról, a • szépséges Kleopátráról, római császárokról és Napóleonról, j Jönni, menni, győzni, bukni látta őket.. Látta százezrek verejtékez munkáját: meg| bont hatatlannak képzelt síremléket állították ; isten-királyok kincses sírboltja felé, s végignézte j — érvezredes csend után — betolakodott marta- j lóeók garázdálkodását, a kik szentségtelen kézzel ! kavarták fel a sírok nyugalmát, kaparták elő a ' föld alól elpihent királyok megirigyelt kincsét. \ S hallotta imádni íriszt és Oziriszt, Jehovát, I Krisztust és Allah-t. 8 minden tovatűnő évezred I csak egy-egy újabb homokréteg volt a süppedő j test körül, az arc mozdulatlan, kemény maradt, a ! kőszemek változatlan nyugalommal tekintenek ma is az idők végtelenje felé. t A harmadik bölcs jut eszembe. A tudomány magas szőkén elfoglalt kivételes ; pozíciója, tisztes kora s messze fénnyel ragyogó j kristálytiszta jelleme magasra emelték ember- i társai fölé — s talán e távolság az. ok: vaunak, a kik csak a hideg glóriát látják körötte, meleg szi- 1 vét kevesen ismerik. S gondolataim a sivatag meleg homokja, phá- raók gőgös alkotásai, tengerek, bércek, fenyvesek ! havas zöldje fölött egy szétszagatott ország északi cafatja felé röpítenek, s leszállítanak egy ősi kúria oszlopíornáca elé. A ki itt nem látta, itt nem ismerte, — nem ismeri őt. A bölcs itt nem Sphynx, a nagy ember itt derűs, elégedett, boldog nagyapa, a kinek nincsenek hiú vágyai, magaültette fái árnyékában — procul negotiis — közvetlen egyszerűséggel mesél apai múltjából. Otthagyja szívesen a magasban lobogó hideg fényt, ha a csend ,a béke, — a boldogság völgyébe szállhat le. Cairó felől sok szúzuyi ralnarett. közül kiszabadulva a Jezsuita kollégium harangjának hangját repíti felénk a Nílusról támadt, friss éjféli szél. Találhatnék-e alkalmasabb időt: Szilveszter éjjelét, — alkalmasabb helyet: sivatagban el- pihenf pyramis tetejét, hol mindezekről elmélkedhetnék? 4
