Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-03 / 2. (1040.) szám
Vasárnap, január 3. 5^aAiJiUóMK7fmrAP MAGYAR VASARNAP A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE Lélek és irodalom Az uj esztendő feladatai felvonulnak a szemünk előtt. A „Magyar Vasárnap** rövid életében máris tekintélyre tett szert és életképesnek, jővőtjelentőuek bizonyult. Ma már súlya is megköveteli, hogy átnézzen az uj feladatokon. A magyar közönség és a magyar Írók egyaránt komoly hálával szoríthatják meg azok kezét, akik a magyarság vezető politikai sajtóorgánumában ezt a politikamentes, kulturális és irodalmi szobát berendezték az itteni magyarságnak. Ez a szoba ma már nemcsak a gazda becsületére válik. Ez a vendégeknek és törzslak ónak s ezeken keresztül az egész magyarságnak komoly értéke lett s amint kedvező jelek mutatják, rövidesen a magyar lélek szalonja lehet. Ahogy az egyénnek lelke van, éppúgy van lelke egy közösségnek is. Beszélünk egy iskola, egy egyesület, egy város leikéről és szelleméről: a géniuszáról A lélek mindig megfoghatatlan, de megnyilvánulásaiban mindig észlelhető és észrevehető. Egy népnek, egy nemzetnek is megvan a maga külön sajátos lelke. S ahogy a mindennapi élettüie- kedésben az egyén egészségi és pénzügyi energia-készsége (nv'ndenuápi vitalitása) döntő érték a ma szempontjából, — éppúgy érték egy nemzet életében is a politikai és gazdasági energiakészség is. De ahogy az egyén belső értékét: jellemét, szivét, lelkét nem anyagi és egészségi helyzete szerint Ítéljük meg, éppúgy egy szép belső értékéről és leikéről is hamis tükörképet kapnánk, ha ezt politikai és gazdasági viszonyai szerint akarnék kivetíteni magunknak. A lélek (sub spécié aetemitatis vitalitás) értéke egy nép életében nem vetíthető ki a napok és pillanatnyi adottságok szerint alakuló politikai és _ gazdasági életjelenségekből: ezt az általános érvényű, belső értéket csak az illető nép kultúrájának, irodalmának és mindennemű művészetének életéből vetíthetjük ki, mert a lélek, a géniusz megnyilvánulásait tulajdonképp csak ezek mutathatják tisztán és szabadon. Hogy erre épp a kisebbségi magyarságnak szüksége van, arról felesleges beszélni: azt mindenki tudja, hogy ezt csak megkqéött- ségek, szempontok, pillanatnyi gyakorlatok — tehát pobtika nélkül lehet és szabad keresni és figyelni, az a fentiekből világos. Mi más feladata lehetne elsősorban ennek a vasárnapi irodalmi szalónnak, mint az, hogy ezt a belső értéket, ezt az érzékeny, csak jelenségeiben megfigyelhető lelkét: az itteni kisebbségi magyarság elő géniuszát a lehető legszabadabban és legkevesebb megkötöttség nélkül vetítse élénk? Hisz ha ezt meg tudja tenni, óriási missziót teljesít: azt, amelyet azok szántak neki. akik életbe hívták. És ezt csak akkor teljesítheti. A , Magyar Vasárnap5* irodalmi melléklet. Nem politizál és nem akar politizálni. Misszióját is csak igy teljesítheti.' Egységet akar: a magyar szellem egységét: lelki egységet: a tehetség alapján. De ho-gy hü tükör lehessen, szükségünk van arra is. hogy a magyar Írók és művészek mindenrkéből adjon szint és Ízelítői, A lélek szivárványa sem teljes minden szín nélkül. Nyugodtan -állapujuk- meg, hogy rövid fennállása után máris megteremtette a szükséges alapot: egy-két késedelme skedő kivételével minden magyar alkotó szót kap ezeken a hasábokon. Azt hisszzük, feladatunk tudatában a legszebb uj évi köszöntésünk irók és olvasók felé az lehet, ha ezeket ismételten felszólítjuk, hogy ne vonják ki magukat a lélek munkájából és akiben komoly tehetség van, az jöjjön el a mi találkozóinkra a ..Magyar Vasárnap** irodalmi szalonjába, ahol csak a tehetség és a tehetség ígéretének belépőjegyét kéri tőlük a magyar jószándék és kultur-szereret. Kalózok Tenger. Vihar. Szíizlány-fogoly sikolt Pisztolyok. Balta. Zürzayar. Öröm. Ujjúkon villan tíz kemény köiőm. Egy hulla hullt a tengerbe ki volt? Tovább! Tovább! A hullám neui marasztal. Holló repül penészes, ázott őögre. Hajék vonulnak s múlnak el Örökre, megtelvék indigóval és damaszttal. Egy gályarab fütyül s mert szél remeg lején a fürtök meg-meglcngenek, aztán: jaja?, szitok és aztán: semmi. Csak menni, menni, menni, menni, menni, Partok felé nem tarthat ám a sajka. Későre jár. A köd leszáll. És szól és sír egy [balalajka. (Kassa, 1922.) Vozárl Dezső. A szlovenszkóí mővészfejek Mandl György kiállítása Elősző verseimhez Schiller rothadt almát szagolt, Míg verseihez rímet talált; Shakespeare ülőfürdöt vett. Miközben dirigálta a halált. Mussel a legszebb verselt Úgy írta meg egy korhadt síron, Mhl én a legjobb verseim Anyagi zavarok közt írom. Kálmán Jenő. Nagyszombat, december vége. Mandl festőművészt, a helybeli gimnázium rajztanárát, a Jednota dísztermében találom, ahol karácsony hetében kiállítást rendezett az utolsó négy esztendő terméséből. A gazdag kollekció, — körülbelül 70 nagy vászon és akvarell került be- mutatásra, — tiszta képet nyújt a művész útjáról, fejlődéséről és céljáról. Mandl Győrg Singa- poieban járt a háború után, idén Raguzában és a délmát tengerparton; a két ut mély nyomot hagyott valamennyi alkotásán. Érdekes, hogy slnga- porei tájai, iorró égövi tengerképei szinpompában szürkébbek a dalmát ut vázlatainál. A hidegen szemlélő művész kissé terpcrameníumosabb lett: füüeteg, siroKkós alkonyatokat fest, zajló vizeket, a déli tájak buja nyarának színeit, de még ezeken a képeken is olykor átüt Otthonának szlávos melankóliája, a morva vidék kristálytiszta, végtelen perspektívát nyitó levegője. A művészt nem asszimilálja uj környezete, de nem kapja meg oly mértékben az uj tájak hangulata sem, hogy az érdekességen tűi az egyénit is kihozza belőlük. Éppen ezért legérettebb alkotásainak témáit az otthonából hozta: két nagy vászna a legjobb éveiben levő Bosznayra emlékeztet. Mandl György éles szemmel figyel biztos fői maösztönnel dolgozik, ecsetkezelése egyszerűen egyéni, ami érettebb munkáinak értékét emeli. Utolsó kiállítása óta haladt ez a szünfád- kus művész és kitűnő pedagógus. Akik Parisból jönnek és Parisba mennek Utam a híres katonai tébolydába vezet. A tébolyda egyik fötőrzsorvosának felesége, Haüss Malvin, napokkal ezelőtt tért vissza Páriából. A művésznő otthonának rendkívül érdekes, de egyúttal fájdalmasan szomorú környezetéről ma csak annyiban akarok megemlékezni, mily hatással volt fejlődésére a ház élőhalottjainak leverő sorsa. Hauss Malvin pályája kezdetétől porírérostő és elsősorban a markáns bizarr féríiarcok specialistája. Erősen masculln művészete itt kitűnő terrénumot talált; a lakás falairól megviselt fáradt férfifejek hajolnak felém, a szájukon valami iőg- eszmés mosoly és a szemükben a téboly vagy a bambaság fátyla. Különös modellek: a háborúnak iegnyomorultabb rokkantiai,'akik az órületb: menekültek, hogy megőrizhessék sértetlen énük:t és most abban a számukra érthetetlen és elérhetetlen abszolút magányban járnak, mely a legmélyebb boldogsággal, a nirvánával határos. Ezt a világunkon való kivülosést, az emberi gondnak, bűnnek teljes elvetitését, az őrültek tisztaságát; és rögeszméjükbe való elmerülést azonban nem j éreztetik a képek. A bizarr fejek mellett cigányok Ügyelnek rám. A vonal töretlen tehát; az élet számkivetettjeit a társadaloméi követik. Cigánynők leplezetlen szenvedélyesség. a nemiségnek egyenes, nyers brutalitása: egy törékeny, filigrán asszonynak látása és megnyilatkozása, akiből sok félszeg lefojtás után felcsap a teremtő erő. Haussné tavaly Münchenben járt. Ez a tanulmányútja bizonyos mértékben ártott művészetének: olykor Van Gogh stílusára emlékeztető erőteljes tájaiban valami édeskés, hazug szentimeu- talizmus vegyült. A téli párisi ut, kéthónapos szigorú akttanulmányozása újra helyes irányba terelte, megszabta a további fejlődés útját és megadta a formai tökéletesedés lehetőségét. Idén nyáron, az Ányos Pál költőnkről elnevezett utcának kis földszintes házában szegény műtermet rendeztek be maguknak a Machala testvérek, a budapesti Képzőművészeti Akadémia növendékei. Csak a fiatalt, a szobrászt találom odahaza; József, az idősebb testvér, aki dp lomája megszerzése után Dudits Andornál tanul freskófestést, a karácsom’! ünnepekre nem jöhet haza, Be kell vallanom, hogy ebbe a kis műtétembe mindig némi elfogultsággal lépek; a muvész- ncveudék a város szülötte, magyar kultúrán nevelkedett, mesterei Glatz Oszkár, majd Stróbl Alajos, Radnai Béla és végül Szentgyörg.yi István. Érzem, hogy éppen elfogultságom miatt kritikusabb szemmel kell néznem törekvéseit. A kicsit szlávtipusu és leányosarai szőke fiút eppen munkában találom. Kezében szinte percek alatt lélek tér a zöldesszürke, zsíros margó élettelen anyagába. Modellje a szegényház jellegzetes alakja Manapság a kezdő már a régiek tudásával indul el. A meglevőnek alapos ismerete nélkül nem szülenillk uj. Végcél Rodin formakesz- sége, egyéni látás, az Én teljes kiélése. A fiatal művész valamennyi alkotása meglepő biztos látásról, formáló érzékről, akaratról: tehetségről tanúskodik. Csodálom, hogy Szloveu- szkó képzőművészeinek Pozsonyban rendezett tárlatán nem szerepelt, pedig tudomásom szerint felhasználni akarta ezt az alkalmat, hogy nagyobb nyilvánosság elé kerüljön. Kérdést intézek hozzá. — Két munkámat rendes időben a zsűri ele terjesztettem — feleli. — A zsűri azonban érthetetlen módon nem talált helyet, állítólag állványai sem voltak, pedig a tnuzeum elég fölöslegessel rendelkezik. . Utólag aztán ki akartak állítani, munkát is akartak, szerezni. Számomra a sajtóbemutató volt a fontos, arról lemaradtam, igy hát nem volt értelme, hogy elfogadjam a zsűri ajánlatát. Csupán a tényeket jelenti be és nem vádol, nem gáncsol senkit. Meg kell állapítanom, hógy a fiatal művészember méltóan szerepelt volna a pozsonyi tárlaton. Örülök, hogy ez a lemaradás nem bántja és többre, magasabbrendüségre való törekvése könnyen átsegíti a hivatással iáró megpróbáltatásokon és keserűségeken. Párisba készül, január végén indulni akar A városi és állami segélyek lehetővé teszik, hogy néhány esztendeig ott tanulhasson. Remélem, hogy ezek a párisi esztendők niegérielik és kifejlesztik egyéniségét; a fejlődés lehetőségét adva látom. Egri Viktor. | ECSIÜTVASZAPPAN I ! ^ |gps | m ff T*T*V kitűnően HABZir, keueméí, \ n U.ly,y felülmúlhatatlan! j M lirWlfvff ^em sz*racl IMS az veon ás tar- m H jf;U tósságánál fogva a logoi csófcá » borotvaszappan. ■ Jp Qibbs — a borotvaszaopan felta jt Sí Iá lója - fennáll 1712 óta. & B MINDENÜTT KAPHATÓ. W S Vez. képv. Csehszlovákiában, PPAHA I, SS » UNHARTSKÁS. A fo öreg Gvadányi (1725 október 16-án született a borsod- megyei Rudabányán Gvadányi József gróf.) A csillagos októberi est ezüstös lángjai kicsalogattak az u'-cára. Az u.ca pedig szomorú és csendes volt, mint a ravatal. Az ősz ©1- gyököntötí csókjai befelé zs bbadoz.ak a szegény hársfák között, a didergő kerékvágásban. a muskátlis ablakok alatt és Szent Flórián kőkancsóján, aki mim egy öreg, öreg ember busult a kis patak hídja fölött. Nyolc :ompa ütés sóhajtott föl a fekete nagy toronyból. A nagy piac üres volt, kise- perten kongón, fájón üres. Az emberek a meleg szoba boldogságát szuták és sült burgonyát ettek hozzá. De nekem jól esett az esti kóválygás. Fényes holdvilág cirógatta át merengő szemem és rátüzött a nemesi kúriák kiugró erkélyeire, a nyikorgó szélkakas okra és a gömbölyű utcakövekre. És nagy volt a csönd... Milyen más a világ este! Nappal erre mennek az emberek bevásárolni: lisztet, faliéit, paprikát és — sárgarépát. Hármat húsz krajcárért. Este pedig — most: lepergő sárga, levelek savanykás illatából átsír a múlt. A kibukkanó kövek közül a história hegedőse mesél... Megindulok a zengő mesék után. Letom- pitolr, lágy hegedüszó kisér a hoídvüágos utcán. Itt mered elém az öreg jezsuita tempiom, reszkető árnyaival, lekopott falaival, sötét ablakrések és faragott faszentek körül röpdösö denevérekkel. Itt magába temetkezett a g:r- ria mundi. Suttogva regéli a néphit, hogy* ^ ges régen szörnyű éjjel jezsuiták robogtak fekete paripákon a kis város sikátorain — összefogdosták a remegő protestánsokat, mT gukkal hurcolták a templom alatti alagút aki' és éhhalállal kényszeritették az áttérésre. És félutcán át ide tfílágol a lutheránuso' Istenházának fehér Csfci. nincs tornya e temp lomnak, úgy ál!, ahogy a kalapos k;rály kegy * bői emelték a jámbor hívők sok emberöltővt ezelőtt... A paróchia ajtaján fekete Luther k; hátban, fehér szállagokkal kilép a lelki nemes. Kezében a kivont apai kard. így ifi a piaci mészároshoz, aki hazaküldte a S2p» lóját azzal, hogy: eretnek kutyának nej J I húst... !• Tovább... Régi, régi gyerekálmok j ! gelö emlékei: a Gvadányi ház. A tetőfjl k!ugró félkörös falon kardok és puskálS zött az ősi címer. Itt lent, a baloldalon a kaputól, ásító helye egy márványtábíának, melyet kirágott a nappal. Ebbe a nagy sárga házban, ezen a nagy barna kapun jártam óvodába. A tágas udvaron, a diófák hűvösében homokrakások voltak. Ezekben hemperegtünk, játszadoztunk kacajával a nyárnak Az Urnák 1783-ik esztendejében ©b;na" házba költözött gróf Gvadányi József, gyár lovas generális, aki annyit adott IV Kelták, amennyh Apollónak. Virágot, jókeigm szerető, mosolygó arcú, áldott ember volt á generális. Az egész nagy ház csupa szétömlő öröm. kedélyesség volt. Lent a kertben diófákat ültetett az ur és illatos rózsák és b-óditó OTgonavirágok között sétálgatott pipaszóval. A Sors ide dirigálta a morvái völgybe, a végvárak végvárához, a legvégső magyar rögök közé. És a derék szakoícai céhmesterek, a cseh testvérek utódai, akik a vallásháború lánglovdő réme elöl ide szöktek és irt találtak baráti jobbot és meleg tűzhelyet, tisztes- ségtudóan süvegelték meg az ősz- tábornokot akiről tudták, hogy hajdúiban Hadik óbester jobbján belovagolt a büszke Berlinbe. És amilyen mosolygós arca volt a jó grófnak, olyan mosolygós, jó, kenyórfalat szive volt feleségének, Katalin nagyasszonynak. Olyan volt életük, mint két békés, daloló madárkáé. És a sok sétálgatás, vadászgatás, vendéglátás közül fölmegy a lovas generális i pozsonyi diétára és ott beszél az ország bajiról és jövőjéről. Aztán haza jön, odaül kedves Íróasztalához és versbe fog’alja a mát és í jövőt. Itt írja az Ember, aki belekóstolt az ikevas munkájába, aki itt akart szántani és vetni, annak a jó magyar népnek a bu ja t-b fiát ezernyi nvomoTuságát vigasztaló verseit. Európa küszöbén vérzivatar járta vad táncát és e vérzivatarból vérrel, rekedt ordítással és örült örömmel tört ki az egyenlőség, szabadság, testvériség hatalmas hármas hn- aerativusza. A délibábos alföldi rónáktól még ___2
