Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-03 / 2. (1040.) szám
Vasárnap, január 3. messze volt a Ver Sacruni márciusi Idusa, messze voltaik még a P’lvax hősei, a szabadságot kergető honvédleikek. A sötét hatalmak hóbérbárdja alatt buktak le a jobb jövőt imádó szivet ősök a Vérmezőn, tompa dobok és sirató kürtök hangjainál. És az istenadta nép felhős szemhatárán, a Morva völgyében fekvő Szakolca városában egy, kékegü Toscanából idesodródott., grófi sarj erősen eltökélve serken tette uj életre az „elaludt vérű magyar sziveket44.... Tíz fárasztó ütés búgott alá a fekete nagy toronyból, a kopasz fák árnyékai óriásokká nőttek, az éjjeli őr mély, borízű hangon énekelte: tizet ütött már az óra. Akkor — hazamentem. Végvári Rezső. Kert A szivemben most béke van, Benne csak a menny kékje van. Dús asztala leritve vám S szöges dróttal kerítve van. Terítve van, s kerítve, mert A szivem urasági kert. A füve friss, a fénye friss És tilos még benézni is. t Falu Tamás. Mi lenne? Mi lenne, ha egy lázas éjszakán, mikor gonosz dolgokra gondolok és forró lesz a párnám — — ml lenne, ha ilyenkor hirtelen ledobnám vérszin selyem paplanom s az ajtómat kitárnám?! — Mi lenne; ha kedves fiús fejed kifoltozná a rongyos éjsötét fekete bársonyát s neszes léptekkel, vigyázva nagyon jönnél s kezeddel megslmitanád a hajam aranyát?! — J' "-icr Mi lenne, ha egy sápadt alkonyon megjönnél értem! S puhán, melegen megfognád a kezem? — Aztán csókpecsét szentelné a szám, s lassan ráhulló biborszád nyomán becsukhatnám szemem?! Miklós Edlth. HSIISIinORVIBlIfllVBIIBRiSIIIIII&lllllllIfllBIBIBB m m m UOrient" t étterem és borozó | Braíislava, PalacS&y-tér 34. sz. 2 A vidék találkozóhelye — Hideg, 1 meleg konyha — Bel- és külföldi v a nyitott és palackborok ■ - Pincehelyiség! Naponta koncert! ■ n Fekete-lovag A, A Megnyúlt a dolgok árnya, ^ Nö az este homálya, mv Jö az alkonyat, szí Most indul el útjára szí Az éjszaka királya, a m Fekete-lovag. Az égig nyúl az árnya, Eget borít a szárnya. Viszik köd-lovak. A palástját kitárja Az egész nagy világra a Fekete-lovag. Jaj és könny hull utána. Jogara a kaszája S útja hódolat. Szívekre lép patája, Szíveket nem sajnálja a Fekete-lovag. Mindenki féli s várja. Mindenkinek rémálma, Jaj és Iszonyat, Jaj annak, ki meglátja, Meghal, akit meglát a Fekete-lovag. Darvas János. A kutya intelligenciájáról Azt mindenki elismeri, Hogy semmi esze sincs a ludnak, De azt csak kevesen hallották. Hogy a kutyák olvasni tudnak. Mert mig a többi állatoknál Az Írott szó tisztán egál, A hirdetési oszlopoknál A hirdetüsi oszlopoknál A kutya löilétlen megáll. Kálmán Jenő. Papim Krisztuskönyve Az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere Az emberi lelkiség belső tartalma Szent Ágoston óta sokban egyforma maradt. Különösen a késő Róma dilemmái és a mai nyugateurópai civilizáció problémái között van bizonyos párhuzamosság. A transcendentális- nak fölfogott lényhez való misztikus vonzódás. a „kafíholiíkum44, a legjobb intellektuellek- ben akkor ugyanazt cselekedte, mint ma. Krisztus után a negyedik században Aurelius Augustinus, ez a fiatal „déboché44. cinikus hányavetiséggel dobta életét a züllő Róma boszorkánykonyhájába s végigkóstolta a tulfinomult kor egész kultura-totailitását. Akkor is volt modernség és csontosodott akadémikusság, volt — más néven — kubiz- mus és variété, voltak Szíriából hozott exó- tikus vallások, maniieusok, áriánusok, szocializmusok, okkultizmus és .asztal táncol tatás, neoplatonizmus és ádáz viták, szép meztelen táncosnők, világvárosok, sportőrületek, fantasztikus kalmárszeílemek, népvándorlás-vi- i lághá'boruk — és a lelkekben ugyanaz a káosz, ugyanaz az undor, amely ma is megvan a céltalanul átmulatott, vagy céltalanul át tanult életévek után. Ágoston Milánóba ment. Teste elgyengült a kicsapongásokban, lelke bebicsaklott a filozófiákba. Találkozott Ambrussal, a püspökkel s szivében kikelt a rejtett csira, amelyet valahogy még anyja. Monica. lopott belé otthon. Tagastéban. Ellenállhatatlan kényszer hajtotta Szent Pál leveleihez: telte, lege- És Krisztus birtokába vette a nyegle „élégan- tot“. Az anatolfraneeos, szellemes epikureis- tából Hippó püspöke lett s megszületett a lelki átváltozások legnagyobb memoárja, a Coníessionum li'bri duodecim. Évszázadok elperegnek, de a lényeg ugyanaz. A Szent Ágoston-eseíek. ha kevesebb intenzitással s nem oly kristálytisztán, de megi'smétliődnek. Ma is. — Qiovanni Papink a firenzei futurista vezér, a fórra dalin ár- leiek. a bántó elemző és a kegyetlen kritikus, a kor áramlatainak értő kikóstolója, megírta a katolikus igazságban fölolvadó, megadásos Krisztus-életrajzát. A folyamat Európában a mágikus és a fauszti lélek születése, azaz a kereszténység óriási megalapozása óta egyforma. Adva van a kor, a fáradt és a züllő, adva van a lélek mélyén a belső elégedetlenség, adva van a maigyarázatkeresés. a bázisnyujtás, az okadatolás vágya s adva van a menekülés útja: a misztikumokba való vándorlás. A rendkívüli ember belső megnyugtatást keres s tudja, ha talál, uj világnézete hordozója lesz a megújított. sablonba ágyazott tömeg életéneik. Azaz misztikus harcán tudattalanul fölépül az uj társadalom. Papin! Firenzében, a Dantés, Leonardós, Savonarolás városban kezdte. Folyóiratot adott ki, amelyben bejelentette a minden elleni harcot. Ki akarta küszöbölni a társadalmi hazugságokat és igazságot akart tenni. A huszadik század társadalomgépezetében, vallásában, tudományában a legkisebb hibát is észrevette és megtámadta. Gőgös ateista volt. Okos. élcseszü, kritikai. — De e romboló periódus után nagy agy veleje elmondotta neki: a kritikád csak öl és mit teszel a rossznak fölismert s igy elvetett helyébe? Jöttek a próbálkozások. Ezt, azt. Az undorító és bárgyú, igazságtalan és gyilkos polgári rendszer helyébe jöjjön a komunizmus, Mesélek... A Prágai Magyar Hírlap számára irta: Palásthy Marcell Diákkoromból, melynek legszebb éveire a szaladó vizű Qararn mellett őrködő, zöld palástu és tar koponyáim Urpin nézett alá, nagyon sok vendég jár föl hozzám éjszakánként. Talán, hogy megnézzék, mi maradt ímeg a nagy álmok lángoló tüzéböi? Mi örömük lehet ez üszőkbe omló parázshalom bam, amely fölött a gondok katlana zümmög? Vagy talán nem is az ő kíváncsiságuk küldi hozzám a régi emberek precesszióit, hanem az én kívánságom, mert hogy olyan nagyon messze vannak? Az idő és az átszaibott mappa térségein egyaránt messze . . . Mennyi furcsa, különös ember és mennyi bizarr kanyarodása történet, -amit mind meg kellene írni, amig él az a generáció, amely megérti és mielőtt elmossa érdekes rajzu és színes vonalaikat az idő könyörtelenül szitáló pora— Isten hozta, Filkóczy bácsi! — üdvözlöm az öreg urat. — De hiszen magam is igyekeztem — feleli s leül az ágyam szélére. Ejnye de különös! Mi van a szememmel? Káprázik? Mert a Filkóczy bácsi piros zsinóros, hosz- szura szabott és mindig pötyögős hoirvédatilláján keresztül látom a paplanom piros szövetét. Hiszen soványka volt szegény mar akkoriban is. De hogy átlátszó legyen? Ez mégis csak sok. Hogy is ne lett volna sovány- írnok volt a vármegyeházán. Ahelyett, hogy a pesti negyven- nyolcas menházba küldték volna föl, ide dugták be az öreg urat, aki magányosan csellengett a világbanA fia elesett Boszniában a ravnicei roharoa szocializmus. Jó, de ezeik csak részletsegftségek, praktikus módosítások, a beteg lényegen nem változtatnak. Valami mélyebbet, mélyebbet! Több világosságot, átfogóbb^ világnézetet. S a töprengő hamarosan belátta, hogy az élet potenciaadója racionális dolog nem lehet, csak metafizikai- Az ember anyag előtt sohasem hódolhat meg végérvényesen, maradék nélkül. Tudni nem elég. hinni kell. Egyelőre ez a hit nála még nem vallás, csak híves. — Hinni csak olyan dologban lehet, amit nem ismerünk, mert amit ismerünk, abban nem hiszünk, azt tudjuk. S a tudás elszomorító, mert kritikát kényszerít, a kritika pedig ezen a földön, ahol a vég összeroskadás és halál, csak e 1 i t é I é s lehet, — azaz ott vagyok, ahol voltain: elitélek, rombolok. Más kell. Az ész csak cifra szolga. Hit kell. irracionális lendítés, bizalom az élet értelmében, a rendeltetésben és a dolgok helyességében. Eiső próbálkozás: hit a művészet univerzális átformáló erejében. A régi stilusu művészet kifakult, megmerevedett, uj kell. Papim kitalálta a futurista művészvilág-nézetet. — Egy év múlva belátta, ez is semmi, az, ami az élő ráció helyett belső elégedést adhat, jó csápokat a vak ősködben, csak a transcendentális- ban való hit lehet. Vallás, megnyugvás a kézzelfoghatón kívül álló hatalom bölcs vezetésében. Pia fraus, amely nélkül nincs élet. Egyelőre a régi vallások még rosszak a forradalmárnak. mert már csak formalizmusok és kieriikalizinusok. Itt is uj kell. Az első kísérlet Nietzsclie-módra történik: az ember irracionális csodálatossága mint diadalmas- ság, győzedelmesség. a kézzelfoghatón kívül álló vezető erő, isten. Én-kultusz s Papini, mint isten! — De jött a világháború -és sohasem volt kisebb az ember. Konzekvencia: porig alázkodás. összeroppanás és az ember misztikumának apoícózisa nem lehet a keresett tnanscendentális hit, a végső érték. Így megbukott a panteizmus is, a Ding an Sich kultusza s nincs uj vallási lehetőség. Hát mi van? A tékozló fiú, meggörnyedt háttal, bűnbánóan, amikor a lelkét roskadozva vitte, visszajött a mágikus és fauszti lélek legalapvetőbb vallásához, az előbb oly oesmányul támadott katolicizmushoz. Elsősorban Krisztushoz, mert ez az emberies személyiség áll legközelebb Papin! fejlődésének közvetlenül megelőző fokához, az emberistenség hirdetéséhez. A Krisztus-életrajz, a visszatérés, a megváltozás dokumentuma megszületett. Mert: Krisztus, benned nyugszik meg lelkem a tévelygések után. Mint Ágoston, Papini sem elégszik rneg a saját visszatérésével, hanem s-egiteni akar az eltévelyedett emberiségen is. önmagában átélte az egész modern nyavalyát, ismeri a huszadik század emberét, érti a bánásmódokat. Könyve megfelel a mai emberállapotok- rak. Csodálatos Krisztus-életrajz ez: modern, okos, művészi, irodalmi, mégis vallásos és naivan igaz. Elmondja a Megváltó életét, pa- rafraziálja ezt a sorsot a jászoli jelenetektől egész a föltámadásig, az alakokat sorba veszi és örök emberi mibenlétükben vizsgálja meg s a sorok között ellenállhatatlanul érezni: modern ember, ha meg akarsz szabadulni bomlasztó kritikád lidércnyomásaitól, csak ide menekülhetsz, mert ez a megnyugtató lényeg. A nyelv szépségével, drámaiasságával, művészi csalogatóeszközeivel egyrészt, a meggyőzés erejével, saját sorsának bemutatásával. az általános lelki nyomor érzékeltetésével másrészt, vibrál ez az élet’leirás a cél felé. Hiúság, minden csak hiúság, egyedül Krisztus él. Tolle, lege. A modern ember nagy WM—BURgigBBWÜlilBllHlMMHWl—BBMBBBMMHBSBKSMWH nál, az anyjuk addig sírd agáit, ontva maguktól omló és szomorú arcán felszikkadó könnyeit, amelyek bugyborékolva elvitték aztán a lelkét a fia után s ő maga is eltűnt végül az örökkévalóságban, mint egy csillogó egyetlen könnycsepp, amit fölszitt a minden fájdalmat elaltató Könyö- riilet napsugara. Filkóczy bácsi azóta nagyon busult, mindig busult, miközben boros üvegek kövér gvárdián- jai hasztalan vigasztalták. Az is sajgott benne, hogy így egyedül maradt, mint az utszéli kóró, de azon még jobban busult, hogy fekete-sárga zsinóros rmindurban masírozott át a fia a legeslegfőbb rapportra. Még bizony osztráknak nézik odaát a kassal vörössapkások. A nagy busulások és meddő vigasztalások közben végképp elolvadt a Filkóczyak régi ferblicsatátoban már amugyís nagyon megfogyatkozott hétsziivafás sikvarkája s igy került F-iikó- czy bácsi a vármegyeház gondviselésébe. írnok volt- Nem vitte valami sokra. Egyetlen büszkesége a balkarja volt: — Annak fölvitte az isten a dolgát —• mondogatta akkoriban, amikor megismertem- — Magosán végezte. A Branyiszkón vágta le tőből egy svalizsér. Ott élt azóta is mindig az öreg ur az akkori emlékei között. Ami azóta történt, minden baga- tell úgyis! . . . Ott álltak néha órákig a főtér sarkán égnek nyurguló törökidőkben árva minarettorony tövében és valami egész sajátságos titkos beszéddel társalogtak a nagyapámmal, amit csak ők értettek meg: — Csak legalább ott lettem volna — mondta Filkóczy bácsi. — Nem emgedtem volna letenni— Kénytelen volt vele. Becsapta a muszka. . . . ök tudták, hogy Görgeyről van szó . . — Inzsellér lett belőle. — Azért, hogy ba majd hazajön , . • ■ Ez Kossuth Tódor volt . . , eúíemsé geskedésénck meg kell szűnnie, mert ez a Krisztus nem gyerekes csoda és mese, han-em szükségszerűség, ami nélkül nem él- heíünk-dolog. Története annak a története, aki életének szenvedésével] megteremtette a sablont, hosszú évezredek elviselhető emberi életének pillérét'. Akit zavar a villági zűrzavar, az csak benne tiyugiiatik meg.^ Élete ma is teljes értelmű s nem átértékelni kell, csak átírni, a modern szájíznek megmagyarázni jelentőségét. Például. A katolikus formula ez: „Krisztus szenvedésével megváltotta a világot.44 All rigiht, ma ez modernül, papiniasan igy hangzik: Krisztus miikrokoz- milkus egyéniség volt, akinek akkor modern, ujrendszerü, keletkezőben lévő mágikus- íauszti lelke nem elégedhetett meg a régi, e.1- fásult belső tartalmakkal. Mást keresett, tu- sakodott, szenvedett s e szenvedéses életből ez a nagy Krisztus kitermelte az ujrendszerü lelkek annyi által keresett friss világnézetét (múlt a gyöngykagyló a gyöngyöt). Azaz évezredekre megváltotta a világot, sablont adott a bizodaimas és nyugodt életre. Ilyesféleképpen ir Papini. így projieiálja saját visszatérését a világba. Gyönyörű a könyve, mert beletartozik a mai pár excel- lence-problémák körébe s ez az aktualitás magyarázza meg hallatlan sikerét (Angliában rövid idő alatt 25 kiadás fogyott el, Németországban 200.000 példány s Magyarországban — horribile dióin — 20-000). Hogy lehetne a külsődleges, tartalomnélküli, pusztán civilizációs és nem kulturás ma.i életbe alapot hozni, hitet, amellyel mintegy varázsütésre, egyszerre jó lenne minden, — hisz a hívőnek nem fájhat gond, halál és nem baj a pénztelenség —. erre a kérdésre felel Papini. Az ut és az igazság Krisztus, jobb megoldás elképzelhetetlen. S a világ szellemi nagyságainak legaktuáliisabbiai azonos feleletet adnak: Paul Claudel. az Anr.once fait á Marié katolikusa, Francis Janimes. .aki egészen modem lirai verseit Orfezből mindig beküldi aprobálás végett a vallási hatóságoknak, Rilke, aki a Si'undenbuchot irta. Ady is, akihez még nem jött pozitív alakban Isten, de aki szivében már megtalálta öt s akit csak a halál akadályozhatott meg a döntő ágosionos- papinis lépéstől, Babits, aki „hisz a katolikus igazságban44, vagy Chesterton, aki Assisi Szent Ferenc hétszázéves jubileumára lényegében csaknem azonos könyvet irt a nagy szentről, mint Papini Krisztusról. Ők mind szenvedtek, harcoltak, amig megtalálták a Megváltót Vájjon megválthatja-e az ö szenvedésük is a világot, mint ahogy megváltotta a nagy példakép szenvedése? Szvatkó Pál dr. ! + Sérvben szenvedők +1 Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, « here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- g sített rugónélküli sérvkötőnk, mely éjjel fs § hordható. * Mindenféle bandázs operáció jff után, lógó has, gyomor- és anyaméhsfllye- g désnéi. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- § v nell has-, hát- és mellmelegitő ü ,Mea“ Rötszeriiáz oraüsiava, Dnna-n. 51. | Árjegyzék fngyen 5 A vidéki felek még aznap elintéz tétnek £ — De nem jön haza. Se ó, sem a kormányzó. — Csak hallottad volna! Azóta se tudott olyat egyetlen pap se • • . Kossuth Lajos -imájáról volt szó a kápolnai csata után . . . — Nem volt az Őrült, dehogy is volt. Ráfogták. Széchenyi István, persze . • • — A puskákat ne.m tudta mégse elhozni . . * A Türr István dolga lett volna ez . . • Mindez annyi idő alatt villant át az emlékezetemen, amig a szivünk harangja egyet kondul s már kezdi is az átlátszó vendég itt az ágyam szélén: — Hogy vagytok ideát? — Miként érti ezt, Filkóczy bácsi? Dörmög valamit. Hogy ne értsem? Nem jó ám mindent érteni. — Mi odaát jól. A nagyapád erdöinspektor a Sziriuson . . ■ De többet ne is kérdezz! A kedvében akarok járni. Ezt kérdezem: — És Görgey • . . — Nem tudunk tisztába jönni az ő dolgával odaát se— Nem-e? — Nagyapád generálisnak látja , . . Én úgy látom, hogy lefokozták . • . Ritkán mutatkozik különben. Ritkán . . . Az iskolatársam, egy Görgey-fiu jut az eszembe. Kevésbeszédü, halkszavu gyerek volt. Mindenkinek kitérő, mintha az emberek csupa ellenséges sok, élesszög!etü tárgyak lennének, amikben megüti a lelkét, ha nem vigyázEgyszer Homér — egy vastagnyaku borsodi református fiúnak volt ez a neve — rákiáltott; — Ephialtesz! ő sírva fakadt és futni kezdett. Észre, sem vette, hogy a könyveit elhullatja, Én szedtem föl és délután odaadtam neki. — Köszönöm -r mondotta és nyúlt a könyvei utána
