Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-24 / 19. (1057.) szám
6 A^A<3í^AH>*WTOT» ^■t> 1926 január 24. Vasárnap jir a rimaszombati látogatásról: 1894-ben megláto- I gáttá szülővárosát, amelynek aprója-nagyja dobogó | szívvel sietett üdvözölni őt. Elárasztották az igazi ' szeretet meleg ragaszkodásával; az öreg polgár- mester sarkantyus csizmát húzott, a daloskor kibontotta diadalmas lobogóját és a pompás városi park virágait letarolták, hogy koszorút kössenek az ő homlokára szülőföldjének virágaiból. A legmegkapóbb jelenet azért mégis az volt, mikor az utolsó estén valami bájos magyar nótát dalolt a művésznő. A páholyok, a földszint, a karzat rengett a tapsvihartól; az emberek kalapjaik- I kai, kendőikkel integettek és riadón éljeneztek. ! Amikor a frenetikus lelkesedés kitörése egy pilla- [ natra lehűlni látszott, valamelyik meghatott ' patrióta nagyot sóhajtott a nézőtéren és hangosan, hogy mindenki meghallotta, ennyit mondott: —< „Hogy az ón Istenem áldja meg!..." A rimaszombatiak koszorúja a következő fel- ! iratot viselte: „A nemzet csalogányának, hódoló szülővárosa: Rimaszombat". A ragaszkodás annyi tanujelével szemben, Blaháné érzékenyülve vett búcsút Szombattól; a I Török lányoknak meghagyta, hogy jöjjenek fel I hozzá Pestre, majd előadatja ő: „Az asszony verve jó" szinmüvet, mert a rimaszombati társulat ! összjátéka nem juttatta érvényre kellően annak szépségét. Csakugyan elő is adatta vagy egy hónap múlva, mikor Török Rozália Budapestre ment. Blaháné páholyt is szerzett neki és barátnéjának, | Malatinszky Györgynének. Az 1896. évben ünnepelték meg Blaháné 25. | éves művészi jubileumát. A nagy művésznő az ün- nepeltetés közt nem feledkezett meg kereszt- . szülői leányairól. Megküldte nekik a Kóry Gyula í könyvét, melyet máig kegyelettel őriznek. I A színpadtól visszavonult Blaha Lujzával szemben azután is sokszor kimutatta hódolatát a i magyar nemzet, mig legutóbb a betegség súlyos- | bodása szorongó aggodalommal töltött mindenkit I Hasztalan volt a fohászkodás az egek urához, i Blaha Lujza meghalt. E gyászhirre is ráillenek Aranynak Széchenyi emlékezetére irt sorai: — „Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom!“ j Most, hogy elköltözött az élők sorából a ma* í gyár népszínmű fejedelemasszonya, érzik csak . igazán mindenütt, ahol magyar szó hangzik, a páratlan veszteséget, mely a magyar szinmüvészetet , érte. ! De a mérhetetlen bánatban a Rimapartján a : fájó büszkeség érzése is vegyül, mikor felidézik a sok kedves emléket, mely Blahánét szülővárosához kötötte. Ott a Losonci-utcai kis házban, hol keresztszülőinek két leánya: Judit és Rozália a magas kortól elgyengülve élnek, előveszik a Lujzától kapott emlékalbumot, melybe Pósa Lajos bele irta: „Nem lesz többé Blahánénk. Iramló időkben századok múlhatnak ... Hej! pedig a dal, mint betegnek a balzsam ügy kell a magyarnak! Simi kell minékünk tenger bánatunkban Zokogó nótákon, Vigadni a frissen, hogy könnyünk esője Néha meg-megálljon. Mért is száll el dalod? Mért nem cseng örökké? Mért is nem adhatja tovább minden század? Áldja meg az Isten a pacsirtaszádat, Fülemileszádat." BalogL Párisi levél Irta: Márai Sándor. I. Paris, januárban. Szilveszter éjszakáján egy közismert párisi mulatóban Carol román extrónörokös tangót táncolt a barátnéjával. A hir, hogy a herceg azon az éjszakán, mikor ősz atyja, a király, a bukaresti ■ korona tanácson könnyezve bár, de keresztülvitte ; fia lemondását, egy mulatóban nyilvánosan tán-! colt, sőt tangót táncolt, kínos megütközést keltett I Bukarest udvari köreiben. Legalább igy állítja a! párisi sajtó. Két napra rá, délutáni teánál, mielőtt a herceg Milánóba utazott volna, alkalmam volt egy hotelben látni a rokonszenves Carolt, aki ez alkalommal ugyanazzal a feltűnő szépségű hölgy- j gyei foxtrottot táncolt. Szeret táncolni. Hogy milyen benyomást keltett a királyi herceg? A királyi herceg jó benyomást keltett. Nem keltett különben ; se királyi, se hercegi benyomást, egy szimpatikus j és a körülményekhez képest határozottan gondta- j lan fiatalember benyomását kelti; szóval nem kelti . azt a benyomást, mint Madame Curie, ellenkezőleg, ! egy fiatal Hohenzollern benyomását kelti, akivel! Potsdamban tucatjával lehet még ma is találkozni,' aki azzal a szőke porosz tiszti kedvességgel mo-1 solyog a világba, amit rendben talál, különösen most, mióta lemondott Nagy-Románia trónjáról —j s végül, ha túlozni akarnám megfigyeléseimet,1 energikus ember benyomását kelti, amit a tény is bizonyít, hogy hajlandó a saját szőke feje szerint élni az életét, ami az ő joga. Egyebekben pedig olyan benyomást keltett itt Párisban, mint mind a többi passzív, vagy aktiv herceg, inkognitóban tangózó uralkodó, perzsa sah, angol trónörökös, mint mind a Renék és Sixtusok, Georgok és Carolok, Alfonzok és Leopoldok, mindezek a svéd, német, dán, norvég, abessziniai hercegek, akik első tánclépéseiket itt teszik Párisban, akikből minden évszakban lehet találni legalább egyet valamelyik jó párisi lokálban: részben egy csöndes attrakció, részben egy szerény magánember benyomását kelti. És ez csak Párisban van velük igy. Ez a város az, ami Spanyolország uralkodó királyának megengedi, hogy délután velem, aki nem vagyok szuverén, akár közös apa dnál igyon Deauvilleben, ami Paris fürdőkádja, tizfrankos teát a Potiniére- nél vagy a szomszédomban foglaljon helyet a Floridában'- de Paris az egyetlen város, ahol nemcsak ő, a szuverén, nem talál ebben semmit, de én sem, aki nem vagyok szuverén, — nem zavarjuk egymást, mert Páris az egyetlen város, aminek hü- vösen-jólnevelt atmoszférája szuverént—suszterinast egyformán kötelez respektálni a szomszéd in- kognitóját, például mondjuk az enyémet. És éz a vonása Párisnak valami, amit érdemes közelebbről megnézni. Paris az a város, ahol a snob lihegve költi el a pénzét, amit idegen vidékekről hozott ide, de Páris az a város, ami nem vesz tudomást a snobról, csak kiszolgálja őt. Egy példával: ha egy nábob holnap Budapestre érkezik, vagy Bécsbe, vagy — Páris—London—Newyorkon kívül — bármelyik metropolisába a világnak s elkölt az Hetére havonta valami képtelen összeget, mondjuk egy millió frankot — akkor annak, ugy-e, azonnal híre futja, lapok és publikum azt megbeszélik. Párisban nem beszélik meg. Itt csak megadják a módot a snobnak arra, hogy feltűnés nélkül elköltse a milliót. Itt csakugyan élnek, ezekben a csukott palotákban, emberek, akik megszámlálhatatlan milliókat költenek a szórakozásaikra, de senki nem tud róluk, senki nem érdeklődik irántuk, Daudet Ná- bobja itt minden évben felbukkan, anélkül, hogy a város szemét rebbentené fölötte, a patialai maharadzsa nyolc autójáról, amiket magával hozott ide, a világ minden lapja megemlékezett, csak a párisi lapok nem, mert ők már láttak ilyet és nem untathatják a közönségüket ilyen banalitással, az amerikai milliomos párisi estélyéről csak az amerikai lapok írnak hasábokat, a párisiak nem. Ennek a városnak imponál a sou, amit a polgárai félreraknak, de nem imponálnak a milliárdok, amiket idegenek költenek itt el. S valahogy ez az egyetlen város a világon, ahol szuverének tangózhatnak, anélkül, hogy valaki megnézné őket — ez a város túl van már mindenen, ez a város látott már királyokat és császárokat, s utánafutott egy Jaurésnek, akit éppen úgy meggyilkolt, mint XVI. Lajost. Ez nem cinizmus, ez közöny, Páris nem blazirt, Páris él; ez nem is öregség, mert Páris fiatal. Ez a sajátságos distance, amivel ez a város mindent, ami kívül rőt idejön, fogad, a legjellemzőbb vonása Pá- risnak; ezzel a distanceal fogadja az „uj“ művészeteket, az uj emberek pénzét és a régi szuveréneket .. Ennek a városnak imponál a polgárai gomblyukában a piros szalag, de nem imponál neki az átutazó herceg nyakában az aranygyapju. vagy térdén a szalagrend. Itt tangózhat a herceg, a pin cér egyformán szolgálja ki őt és engem, egyforma distance-érzckkel és egyforma közönnyel, mert végeredményben ő párisi, mig1 mi mind a ketten csak külföldiek vagyunk. Itt tudja a publikum, hogy a walosi herceg melyik lokálban szokoít pezsgős weekendeket tartani, de egy párisinak sem jut eszébe, pénzt dobni ki azért, hogy lássa a walesi herceget, vagy egy asztalnál ülhessen vele. Je m‘en fiche, ok ezt már mind látták, egyebet is... Egy közepes hotelben a balparton egy kereskedőismerősömre vártam a múltkor, mikor az egyik szobaajtóból kilépett René de Bourbon-Parma s leadta a portásnál a szobakulcsot. Ez itt nem szip- ház, a portás, alti éppen levelet irt, fölnézett, átvette a kulcsot és biccentett. Csicserin több exkluzivitással él, mint a spanyol király, ha Párisban i van; ez az egyetlen város, ahol a szuverének kere- sik a polgári milieut és nem megfordítva, ahol az | angol király ebédre megy Gaston Doumerguehez, í aki nem tud és nem akar más lenni, mint egy kis í francia polgár, akinek üresen áll a lakása most há- i rom lépésre tőlem egy bérházban a szerény Avenue 1 Wagramon, s várja haza a gazdáját, akinél az an- í goi király ebédel, az Elyséesből, ahol most lakni kénytelen... Ha van egy város, ahol az inkognitó fölösleges szuveréneknek, akkor Páris az. A svéd király itt teljes hadi díszben sétálhat a boulevardon, nem fordulna meg utána senki. Párisban minden attrak- 1 ció, de Páris nem közlekedik az attrakcióival. Ca- I rol itt fütyül rá, hogy látom-e táncolni, és boldo- j gult VII. Edward emléke minden diszkrétebb pá-; risi házban meg van örökítve. Itt hiába ölti föl a walesi herceg egy komoly fiatalember szürke sac- coálruháját, úgyis megismerik, és úgyse törődnek ; vele. Itt nem a hercegeket feszélyezik a mulatók-; bán a polgárok, inkább a polgárokat feszélyezik a ' hercegek. A párisi polgár exkluzív, nem szereti a vegyes társaságot. Szerencse csak az, hogy többnyire nem lehet megkülönböztetni Párisban a szuverén királyt a szuverén polgártól; az egyetlen ismertetőjel, amiről a tangózó trónörökösöket föl lehet ismerni, leginkább az a gondtalan arckifeje-' zés, amivel a világba néznek s ami fölött a lokál többi vendégei, akik nem trónörökösök, csak ritkán rendelkeznek. II. Két tiszta, szép, öreg francia járadékos tarok kozik délután a kávéházban. Két csinos aggastyán, finomak-és csöndesek, szenvedély nélkül játszanak, alig veszem észre őket. Egyszerre az egyik, aki ép-, peu ki akart játszani, egy könnyű mozdulattal a nyakához kap, valami csöndes, hörgő hangot ad és j leesik a székről. A másik, akinek még három király van a keiben, kiejti a szájából a szivart és felkiált: „Mon vieux, mon vieux!" Nagy izgalom, összefutás, a hullát fölemelik és három plüsszékre fektetik, az arcát letakarják egy szervétával, mintha leenged- nók a függönyt egy színpadra, ahol vége az előadásnak. Az öreg partner reszketve egy pohár cognacot kér, notabene sajátmagának, nem a hullának. Sápadt arcok tolonganak, a gérant telefonál, i megbeszélik az esetet, mindenki szemmellátkató- lag ugyanazt gondolja. Istenem, gondolom érzelmesen, mig az életerős hullát nézem, ez volt hát a szép halál, amiről | hall az ember, a szép halál ebéd után, az első szí- varszippantás után, mikor már kiitta a feketét az ember s még nem fizette ki... a szép halál, gyorsan, zajtalanul, caro-ásszal a kézben, mielőtt kijátszana az ember ... Látod, bibas, mon vieux, igy kellene élni, igy kellene meghalni. A kávébáz melyen meg van indulva. Egy szakállas kereskedő nagyot nyög, visszaül a helyére és — a veszély közelebb hoz — ezt mondja: „Hálás! Az ember nyúzza magát, az ember tépi magát, s mindez miért?. ..“ Rezignálton mosolyog, int a kezével és gyorsan rendel magának egy nagy pohár rubinszinü Byrrh á 1‘eau-t. Szerencse, gondolom meghatva, hogy eddig nem nyúztam magam és nem téptem magam, hanem hagytam a dolgokat befutni, ahogy akartak — s csöndesen megfógadom, hogy a jövőben sem fogok nyugtalankodni. A rendőrség megérkezik, de mielőtt közbeléphetne, félelmes fordulatot vesz minden. A hulla egy energikus mozdulattal felül, a fülét vakarja reszkető kézzel, bárgyún pislog maga elé, mig megérti a szituációt, ez a kedves svindler — aztán vértelen szájjal, bátortalanul mosolyogni kezd... Először a rendőr kezd el nevetni, aztán harsog az egész kávéház, a franciák JiipuVt kiabálnak és megkérdik, hogy mi volt odaát?... A hulla mosolyog, öregesen és szégyenlősen, bizonytalan kezekkel begombolja a gallérját... olyan meghatóan, bocsánat!-:érően mosolyog, hogy él meg... OOUAAAA AA4UAAAAAAAAAAAAAA* AAA §®i SfClfCiií mindenki csuk fiaiéit ás Tsa Uaaltlíiáiiáa BraassJava, Radniíisft u? f't V ¥ V * V V tr v V SíJ V ¥ ¥ 1V # *■' ♦ » V * » * V X, r ff? I Blaha Lujza és szülei a Rimavölgyén ' és a komámasszonyt a jánosi gazdaságból, hogy szükséget ne szenvedjenek. Nagy hálálkodások közt búcsúzott el aztán a színigazgató és neje s vitték vándorutjukra a kis csecsemőt. Alig volt 6 éves a kis Lujza, mikor atyja Kassán 185G-ban kolerában elhalt. Anyja a következő évben újra férjhez ment Kölesi Antal színpadi festőhöz s leányát 1858-ban léptette fel először Győrött a Hegedűs színtársulatánál. Nagy jövőt jósoltak a bájos lánykának, de | főbb szerepben csak 1863-ban Rimaszombatban lépett fel először a Völgyi György színtársulatánál és Vácról 1S63. október 18-án Reindl Kölesi Lujza névaláírással ellátott levelében büszkén Írja nagybátyjának, Reindl Károly gazdatisztnek: „ ... Szép előmenetelt tettem s ha az Isten megsegít, rövid időn büszke lehet reám, kedves nagybátyám. Születésem 14-ik évében éppen születésem napján léptem fel először Rimaszombatban, szülőföldemen." A később Blaha János karmesterhez nőül ment művésznő, csakhamar a nemzet büszkesége lett Ellenben keresztszülői felett „megnehezült az idők járása." A folytonos vig élet, a kilenc gyermek felnevelése sok pénzbe került, a rossz gazdálkodás mellett a szép birtok sem hozott olyan jövedelmet, amelyet kellett volna. Végre gazdát cserélt a jánosi kastély; Török László mint várnagy a vármegye kenyerére került. Úgy ő. mint neje, több mint 30 év előtt bekövetkezett halálukig kedvelt tagjai maradtak a gömöri társaságnak, i Blaháné keresztszüleinek gyermekeivel mindig fenntartotta a jóviszonyt. Különösen a három legidősebb Török leánnyal: Judittal (Okolicsányi Gyulánéval); Klementinával és Rozáliával. Török ■ Rozália három éven át a főszezónt a parádi für- ' dőben töltötte, az akkor már Zsoldos Sándorhoz férjhez ment művésznővel és Sári leányával Kis- tályára is ellátogattak, mert az Eger közvetlen közelében fekvő jó parochián plébánoskod ott Török István, a Török László fia. A nemzet csalogánya jól érezte magát a vidám baráti körben, elbeszélgetve a régi rimaszombati időkről. Az 1894. évben Komáromy István, vármegyei aljegyző azon buzgólkodott, hogy Blahánét (akkor már báró Splényinét) megnyerje a Rimaszombatban játszó színtársulatnál való vendégszereplésre. Török Klementinát és Rozáliát is felkérte, hogy írjanak neki, hogy szerencséltesse szülővárosát. Blaháné engedett a szives meghívásnak. Megérkezésénél Hámos László főispán és Bornemisza László alispán vezetése alatt a város és vidék előkelőségei üdvözölték a várva-várt vendéget. Az üdvözlet után Blaháné bejelentette, hogy nem akar magánházhoz szállani, hanem a Három Rózsán marad s csak a Török lányokat látogatja meg, hogy megnézze keresztszülőinek olajfestésü arcképét, akiket életükben sohasem látott. Egy egész délutánt töltött keresztszülei lányainál, akik szemközt laktak a Három Rózsával. Másnap ő hívta meg teára Török Klemmát és Rozáliát. Éppen akkor fáklyásmenettel vonult a polgárság a művésznőhöz, a dalárda szerenáddal tiszteltette meg s felhangzott Perecz Samu bariton szólója. Blaháné inegiUetődéssel hallgatta a művészi éneket a Három Rózsa ablakából s felejthetetlen maradt a rimaszombatiak előtt, mikor a Finom Rózsi egyik dalának eiéneklésével köszönte meg a figyelmet. Kéry Gyula említett könyvében következően A Rimaszombattól vagy 6 kilométerre fekvő Jánosi község, akár Szentiván Liptóban, híres volt arról, hogy egymást érték benne a nemesi ku- riák. Mütörténeti pótból is jelentős a község ) Szombat felé eső végén a Szatlimáry Király Pál : vejének, Borbély Lászlónak birtokába került uri- lak, amelynek homlokzatán ékeskedő dombormül veket Ferenczy István, az első magyar szobrász • készítette, a parkban pedig egy vasból öntött em- ; lék talapzatát Izsó Miklós faragta. Ennél a kúriánál nagyobb jelentőségű volt Gömör Kishont társadalmi életében a szendrői Török család urila. ka, amely bent a faluban, a kálvinista eklézsia 'mellett diszeskedik. A 17-ik században ólt Török Ferencnek hasonnevű fia a család grófi ágának megalapítója lett, a másik fiúnak, Török Andrásnak két fiától pedig a család gömöri és nógrádi ága származóit. A szendrői Törökök vezetőszerepet vittek a felvidéken és a nógrádi ágból származó í feltűnő szép Krisztinát egy fejedelmi sarj, György | hessendíymstadti fejedelem vette nőül. Az ősi címerrel (jobb első lábával görbe kardot, baljával levágott törökfőt tartó aranyoroszlán) ellátott jánosi Török kastély egyik szárnyában, az 1950. év körül Török Bálint, a másikban unokaöccse: Török László és neje Darvas Franciska laktak. Török László egyik nővérét Bornemisza Sámuel bátkai földbirtokos, a másikat Márton Rudolf, a későbbi törvényszéki elnök, vette nőül. Ez a családi összeköttetés is hozzájárult ahhoz, hogy a Török László uriháza a vidék társaséletének köz- ! pontja legyen. Török László és neje a színészet nagy pártolói voltait. Különösen az előbb katona- tiszti rangot viselt Reindl Sándor (színpadi nevén | Várai) színigazgató és neje Ponti Lujza, — ki szép- : sége mellett kedvességével is feltűnt — szívesen látott vendégei voltak a jánosi kastélynak, ha a színtársulat Rimaszombatba jött. A vendégszerető* uriházhoz 1850. szeptember 8-án vacsorára hívták meg a társulat nevesebb tagjait. A falu urinépje is eljött, de Reindl Sándornak és nejének ott kellett hagyniok a kedélyes lakomát. Az anyai örömök előtt állott igazgatónő annyira rosszul lett, hogy Reindl kérésére Török László befogatott és a kocsis gyors ügetésre nógatta a lovakat, hogy még az örvendetes esemény előtt elérjék a házaspár rimaszombati lakását. Útközben, a Jánosi és Szombat közötti Guba-szállónál ( hol most a vasúti átjáró van), meg is kellett állmok, azonban még szerencsésen elértek az akkori Máié (ma Tompa)-utcai lakásra, melyet Reindlék Manczel József csizmadiamestertől béreltek. Alighogy bevitték Reindlnét a szobába, megszületett aztán a kisleány, aki a magyar színművészet fényes csillaga lett. Amint már Kéry Gyula Blaha Lujza élete cimü könyvében megemlíti, valótlan tehát az a szállongó hir, hogy Blaha Lujza, mikor a szín- társulat Rimaszombat felé haladt, a jánosi korcsma állásában, vagy a jánosi és Szombat közötti országúton egy fa alatt született volna. Pár nappal később Török Lászlóékat is meglátogatta a gólya, Töröknének ötödik gyermeke, Malvin (a későbbi Szentmiklóssy Gyulánó) született meg. Ez az esemény hozzájárult ahhoz, hogy a Reiúdlnó kis leányát oly későn, csak szeptember 29-én keresztelte meg Findura István rém. kath. adminisztrátor. Török Lászlót és nejét hívták meg keresztszülőknek és Törökné személyesen akart jelen lenni a keresztelőn. A kereszt- szülei láttál: el a Lujza nevet kapott kisleányt gyermekkelengyével és segítették komámuramat A nyugdíjas közalkalmazottaknak is igényük van arcképes igazolványra Egyes napilapok már a múlt hónapban közölték, hogy a vasutügyi minisztérium legújabb rendelete szerint a nyugdíjas közalkalmazottak is szerezhetnek kedvezményes jegy-váltására jogosító arcképes igazolványt Mint ismeretes, a magyar államvasutak ötven százalékos kedvezményben részesítettél: a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottakat s ezek családtagjait. A csehszlovák államvasutak ezt a kedvezményt harminc- három százalékra szállították le s kizárólag a tényleges közalkalmazottakra korlátozták. A vasutügyi minisztérium legújabb rendelete megadja ezt a kedvezményt a nyugdíjasoknak is, azonban mélyen hallgat a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak családjairól. A nyugdíjasokat érdeklő miniszteri rendeletet az alábbiakban ismertetjük: 1926. január 1-től kezdődő érvénnyel a csehszlovák államvasutak a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottaknak kedvezményes menetdijra jogosító igazolványokat adnak.. A VII. és ennél magasabb fizetési osztálybeli közalkalmazottak I. vasúti osztályra —, a XI.— VIII. fizetési osztálybeliek a II. vasúti osztályra, a többi közalkalmazottak a III. kocsiosztályra jogosító igazolványt kapnak; az I. osztályra szóló igazolványnak tulajdonosa a II. és III. osztályban, mig a II. osztályos igazolvánnyal a III. osztályban is utazhat. Az I. osztályos igazolványért 20 korona, a II. osztályúért 10, a III. osztályúért pedig 5 korona bélyegilleték fizetendő. Kinek van igénye az igazolványra az iskolaügyi tárca körében? Az igazolványt megkapják: az egyetemi tanárok, középiskolai tanítók, az állami tanintéze- j tek hivatalnokai és alkalmazottai, úgy a ténylegesek, mint a nyugdíjasok; megkapják továbbá a hivatalnok jelöltek s az ideiglenes és helyettesítő állami intézeti tanárok és tanítók, akik a fogadal- j nat letették. A nyugdíjasok csak abban az esetben kaphatják meg az igazolványt, ha csehszlovák állampolgárságukat igazolni tudják, íz állam területén laknak s nyugdijukon kívül ígyé’o jövedelmük — nevezetesen önálló foglal- rozásul: nincs. Az igazolványok ötévi érvényességgel adatlak ki, azonban minden év végén igazolni kell ízt, hogy a kedvezmény megadásának feltételei nég fennállanak. Ki állítja ki az igazolványt? A nyugdíjasok számára az a hatóság állítja n az arcképes-igazolványt, amely hatóságtól az llető nyugdíjas az illetményeit kapja. A kérvényhez csatolni kell egy névjegyalaku, j remény kartonpapirosra felragasztott, sajátkeüleg aláirott fényképet, továbbá egy sajátkezüleg iláirott. nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező tyugdijasnak van-e önálló kereseti foglalkozása, iá igen, milyen nemű, főleg kell-e hivatásszerűen itaznia (kereskedelmi utazó, ügynök) és mennyi . jövedelme. Ezt a nyilatkozatot évenkint meg ;ell ismételni. , A vasutügyi minisztérium ismertetett rendele- ének száma: 57370/III.—3 ex 1925. É
