Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-22 / 17. (1055.) szám
Péntek 1926 január 22. urn—— ■■■» Mwa TT i>RflxaiA\A!atoatHiRLAB utóvégre a gazdasági élet nagy szervezeteit alkotják, hogy megkérdezésük nélkül nem dönt az osztószám kérdésében. Csakugyan össze is jött az ankét. Ezen az ankéton voltak, akik a lizezerkoronás, voltak, akik a huszezerkoronás osztószámot ajánlottak, voltak a tizennógyezerötszázas aranykoronának is hivei. Senkiscm volt azonban, aki tizenkctezeröt- százról beszélt volna. — Legjobban hallgattak erről a pénzügyminisztérium közegei. Egyszerre csak megjelent ez a szám, hogy 12.500. Bonyolult, szokatlan, Európában magában álló. A hömérővaluta — Mondanom sem kell, hogy hallatlan nehézségekhez íog vezetni. Van egy nagyon praktikus ötlet a számolási nehézségek elhárítására. Egyik, lapban olvastam, hogy egy orvos rájött, hogy a teljes számrendszer és a nyolcas pengőrendszer között a különbség annyi, mint a Celsius és a Reaumur között Ennélfogva vigyünk C és R hőmérőt magunkkal! Ez nagyon szép. Valahányszor egy boltba oemegyek, előveszek egy Celsius hőmérőt, azt a boltos hóna alá teszem, a Reaumur- kőmérct a magam hóna alá és igy a valutakéj. désben megegyeztünk... A tangó-pengő — Magát a pengő szót sem tartom szerencsésnek. Még múlt évben írtam egyszer, hogy magán a pengő szón, miután nincsen ércpénzünk, amely peng, a külföld ki fogja törni a nyelvét és előre féltettem, hogy az angolok ping-pongnak fogják kimondani. Most kapok egy angol újságot, a Daily Telegra- phot, amely azt ajánlja olvasóinak, hogy az uj magyar pénzt „tangódnak ejtsék ki. Nagyon örültem, hogy nem shimmyt vagy jazz-bandot ajánlott, mert akkor még rosszabbul jártunk volna. Sándor Dezső. Szénlopók Irta: Vulpes. A borzalom éiszakáia a kassal paplangyárban Egy munkás karját este bekapta a vattakésritőgép — A szerencsétlen reggelig kínlódott, amig rátaláltak és kiszabadították — Ma megoperálják — A P. M. E tudósítójának telefonjelentése — Kassa, január 21. Borzalmas és körülményeiben is hajmeresztő j szerencsétlenség történt tegnap éjjel Kassán a Weil-íéle paplangyárban. A Bíró-utcában levő Weil-féle paplangyár munkahelyiségében tegnap este a rendes időben megállóit a munka. A munkások és munkásnck elszéledtek és a gépek megállották. A gyár egyik alkalmazottja, Richicaldsky János, nem tartott a többiekkel. Valami külön munkája volt, amit sürgősen el akart készíteni. Zárás után is benmaradt a gyárban és elővette munkáját. A továbbiakat a szerencsétlen ember csak ma reggel mondotta el, amikor borzalmas állapotban találták meg az egyik gép kerekei között. A vizsgálat a munkás rémes éjszakájának történetét a következőképpen állapította meg. Richicaldsky, alighogy hozzáfogott munkájához, megindította a vallakészitő gépet. A gyár helyiségeiben egy lélek sem tartózkodott. Richicaldsky sietve dolgozott és valószínűleg a sietős munka okozta, hogy vigyázatlanságból tulközel ért. a vattakószitőgép gyorsan forgó fogaskerekéhez. A gépen két nagy szögekkel kivert hengerkerék forog ellentétes irányban, ezek közé szorítják a feldolgozandó anyagot. * A gép szöges kerekei elkapták a szerencsétlen munkás kezét, a szögek bevágódtak az eleven húsba és magukkal rántották Riehwaldskyt. A kép könyörtelen fogai közé került kar megakasztotta a gépet, azonban a szerencsétlen ember karja a gép foglya maradt A forgó szögek irtózatos sebet hasítottak az eleven húsba. I A néma termek éjszakáját irtózatos, velőtrázó hang töltötte be, a szerencsétlenül járt Richicaldsky halálfélelmei, kinos or- . dildsa A fájdalmas sikolyokat azonban csak az üres termek visszhangozták. Nem volt egy lélek sem a közelben, nem sietett senki a borzalmas helyzetben kínlódó munkás segítségére, akit irtózatos szenvedései mellett az elvérzéstől való ijedelem és halálfélelem is gyötört. Ma reggel a rendes időben újból felnyitották a műhely ajtaját. Borzadva meredtek a rémes látványra. A gép kerekein fogvalartva, összemarean- I gólt karral függött egy eszméletlen férfi- test. Mikor hozzárohanlak, csak akkor t ismerték meg benne a szerencsétlen Richicaldskyt, aki ebben a helyzetben kinlódia végig élet és halál közölt a hosszú éjszakát. i Az előhívott mentők csak nagy üggyel-bajjal tudták kiszabadítani a fogaskerék közül Richwaldsky karját. Az uj fájdalmaktól pár pillanatra megráz- kodott az élet az elgyötört testben, azonban ismét visszaesett a teljes eszméletlenségbe. Eszméletlen állapotban szállították be a mentőautón a kassai I közkőrházba, ahol ma délelőtt megoperálják. A karját le kell amputálni. j Remélik, hogy dacára a borzalmas sérülésnek és nagy vérveszteségnek az operációval megmenthetik az életnek. Az egész városban általános a részvét a szerencsétlenül járt munkás iránt, akit kenyérkereset ! közben tett nyomorékká a munkások kegyetlen •végzete: a kenyeret és haláltosztó gép. A kissenkífci anyagyilkos tízévi börtönt kapóit A legfelsőbb bíróság jóváhagyta a pozsonyi esküdtszék ítéletét — Nemec Lajos megváltoztatta eddigi beismerő vallomását Ilyenkor télen tele van a levegő széntolvajokkal. Csalnak a szénnel, lopják a szenet, eltüntetik a pincéből, kicsenik a kályhából, még a mellényzsebben sincs biztos helyen. Pedig hideg télen 6zenet lopni csúnya dolog, ha némiképp hasznos is. Olyanféle, mint éhes ember szájából kicsenni a falatot Elhatároztam, hogy a szénlopókat fogom megfigyelni és leleplezni, nem pedig a frankamisitókat A szén, ami nincs, közelebbről érinti az embereket, mint a frank, ami sohase volt Elmentem hát a külvárosokba, a nép egyszerű fiai közé, fürkészni a széncsalók és szénlopók után... & Egy toprongyos alak az első, akit megszólítok: — Mondja, barátom, igaz, hogy lopják a szenet? Mogorván felel: — Igaz, uram. Lopjuk... Egy asszonyt szólítok meg. Egy szegény asz- szonyt, aki az egyik gyerekét az ölében viszi, a másikat a kezénél fogva vezeti. (Ezeknek a nőknek nincs egy jó cipőjük. Hát gyerekük van.) — liol lopják az emberek a szenet? — kérdezem tőle. — Nekem mindegy, — feleli szerényen. — Nem vagyunk válogatósak a helyben... er Megint egy férfi jön. — Kitől lopkodják a szenet? — kérdezem tőle. — Akinek van, uram!-0" Egy harmadik férfi jön velem szembe. — Mégis csak borzasztó az, barátom, hogy a legszükségesebb dolgok körül is megcsalják egymást az emberek, hogy még a szenet is lopják. Az ismeretlen a vállát vonogatja: — Hát éppen azt ne lopják, uram? • Brünn, január 21. A legfelö bíróság tegnap tárgyalta Nemec Lajos kissenkőci anyagyilkos bűnügyét Az 1922 szeptember 6-án elkövetett anyagyilkosság miatt a pozsonyi esküdtbiróság tízévi börtönre ítélte el Nemecet, ki semmiségi panasszal élt a legfelsőbb bírósághoz, Az anyagyilkosság a következőképp történt: Nemec atyja már régebb idő elmézava- rodott volt $ igy a gazdaságot az asszony vezette, amig fiuk harctéri szolgálatát teljesítette. Nemec a háborúból visszatérve, megnősült s a családhoz költözködött. Ebből azonban állandó családi perpatvarok keletkeztek, különösen a fiú és annak buga között Nemes Lajos, hogy véget vessen a családi viszálynak, egy időre Pozsonyba költözött, azonban nemsokára visszatért falujába, mert az anya nem tudta a gazdaságot egyedül vezetni. Később Nemec anyja összeállt | Smojkovics Pál gazdával és eladásra kínálta földjét. Erre már pereskedésre került a sor az asszony és a fia között Nemecné végrehajtási utón kilakoltatta saját fiát. Nemec Lajos azonban a végrehajtás ellenére is továbbra anyja házában maradt 1922 szeptember 7-én újabb bírósági tárgyalásra került volna a sor. Előző napon az asszony a bazini járásbírósághoz menet utközben találkozott Lajos fiával, aki kérte, hogy hagyja meg a házában. Az asszony azonban hajthatatlan maradt Kissenkőcön újból találkoztak s itt rövid szóváltás után Nemec Lajos rákiáltott anyjára: „Eddig s ne tovább" s a zsebéből előrántott revolverrel lelőtte. Az anyagyilkos letartóztatásakor bevallotta, hogy előre megfontolt szándékkal követte el lettét és a revolvert még tizennégy nappal a tragikus eset elkövetése előtt vette. Az első két esküdtszéki tárgyaláson egyes tanuk azt vallották, hogy Nemecet anyja makacssága és kegyetlensége ragadta a gyilkosságra. A vádlott is megváltoztatta eredeti beismerő vallomását és a legfelsőbb bíróság előtt azt állította, hogy csak abban a pillanatban határozta el magát a véres tettre, amikor az anyja kérését visszautasította. A revolvert pedig azért vásárolta, mert öngyilkosságot akart elkövetni. A legfelsőbb bíróság azonban Nemec semmiségi panaszát visz- szautasitotta és az esküdtbiróság Ítéletét megerősítette. Inkát fölmentették az elnöksértés vádja alál „A mi harcunk Masaryk tanárral már harmincéves" — Érdekes tárgyalás a pozsoi r törvényszéken-er Egy öreg néni cammog az utcán végig. — Mondja csak, néniké: mért hagyják magukat csalni és becsapni? Mért nem mérik, vagy méretik meg a szenet, amit maguknak szállítanak? A néniké tágra meresztette a szemét: — Uram, ha én meg tudnám fizetni, amiért megmérik, inkább szenet vennék azon a pénzen... J& Hatodiknak megint csak egy férfit állítottam meg az utcán. — Barátom, a szénlopásokról szeretnék önnel csevegni. Az ember türelmetlenül intett a kezével: — Minek a sok szó, uram! Mondja meg a címet s akkor mutyizünk!... & Egy urias formájú csavargót vetett a véletlen utamba. Vékony tavaszi kabát volt rajta s bár a nadrágja rongyos volt, valamikor selyemszalag volt az oldalára varrva. Véleményt kértem tőle a széncsalások és szénlopások dolgáról. — Az urak dolga ez. A szegény embernek semmi köze a szénhez. A szegény ember a szenet csak aj ásványtanból ismeri, vagy a bányából, ahol ő ássa ki- A szegény ember a szenet legföljebb az utcán találja, amikor lepotyog a szekérről... — Ilát mivol fütenek maguk? — Rummal, urr.m! A szegény embernek rum, vagy rostopsin a szene... Pozsony, január 21. Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése: Ma délelőtt fél 11 órára volt kitűzve a pozsonyi törvényszéken Hlinka András elnök- sértési pőrének tárgyalása. A tárgyalást meglepetésszerüleg nem — mint hitték — sajtóbiróság, hanem hármas büntetőtanács előtt tartották meg, amelynek tagjai Ka- vecska, Pászek és Necid törvényszéki bírák voltak. A vádhatóságot Král Béla állam- ügyész képviselte. Nagy érdeklődés előzte meg a szlovák néppárt vezérének ezt az érdekes pőrét és már jóval tizenegy óra előtt zsúfolásig megtelt hallgatókkal a tárgyalási terem. A rendőrség is teljes felkészültséggel várta a tárgyalást, amennyiben a törvényszék épületét valósággal megszállták a rendőrök és detektívek. A hallgatóság körében olt láttuk a szlovák néppárt valamennyi képviselőjét és több szenátorát. „Lehet, hogy egy évre ítélnek." Hlinka a törvényszék folyosójára röviddel 11 óra előtt érkezett meg Juriga és Tuka képviselőtársai társaságában. Munkatársunknak a tárgyalás megkezdése előtt alkalma volt a néppárt vezérével néhány- perces beszélgetést folytatnia. — Képviselő ur mit vár a mai pertől? — kérdezte munkatársunk Hlinka Andrást. — Lehet, hogy elitéinek, talán egy évre — felelte mosolyogva az ősz pártvezér, aki teljesen fiatalosan, ruganyos léptekkel ment a tárgyalóterem felé. Hosszú, ősz hajtincseit teljesen levágatta s ezzel érdekes arcéle még markánsabbá vált — A mi harcunk az elnök úrral nem uj — folytatta Hlinka —, harmincéves háború ez. 1890-ben kezdődött a mi küzdelmünk, bár én az elnök urat mint elnököt tisztelem és becsülöm. Elvek harca ez, mert Masaryk tanár elvei és a mi elveink között nagyok az ellentétek. — Készül-e valamire a néppárt a mai eseménnyel kapcsolatban? — volt munka - társunk további kérdése. — Igen — felelte Hlinka — klubértekezletet kell tartanunk, hogy ki lesz az utódom. Mert hátha politikai jogvesztésre ítélnek biráim. A tárgyalás Tizenegy óra volt s igy a beszélgetést nem lehetett tovább folytatni. Hlinka belépett a zsúfolásig megtelt tárgyalóterembe. Mivel a bírák még néhány percig az előző tárgyalás formaságaival voltak elfoglalva, Hlinka az ujságirópadban foglalt helyet, ahol a szlovák néppárti sajtó képviselői mellett a kormánysajtó referensei s köztük Hlinka egyik legnagyobb politikai ellenfele, Husek Károly is ott ült már. Néhány perc múlva összeül a birői tanács s megkezdődik a tárgyalás. Mindenki feszült figyelemmel hallgatja Hlinka válaszát az elnök általános kérdéseire. „Séta Prágában és a világon át" Pászek tanácsbiró felolvassa ezután a vádiratot. Hlinkát az ügyészség a rendtörvénybe ütköző elnöksértóssel \ádolja, mért a pozsonyi Slovák 1924. évi április 5-iki számában „Séta Prágában és a világon át" cim alatt közöt cikkében Masaryk köztársasági elnökről sértő módon emlékezett meg, A cikk foglalkozik a marienbadi rabbinak Masaryk elnökhöz intézett, ismeretes röp • iratával s azt ajánlja a köztársasági elnöknek, akit tréfásan Tatilebennek nevez, hogy forduljon a makkabeistákhoz, azok majd megvédik őt. Majd a cikk érinti Masaryk filoszemita érzelmeit, utalva Masa- ryknak egy régi állítólagos rituális gyilkosságban vállalt szerepére. Masaryk tanár ugyanis annakidején védelmébe vette a zsidókat és a vádlottakat éppen védelme folytán fel is mentették. A cikk azzal fejeződik be, hogy amikor fel fog vonulni majd a hadsereg, Jerichó falai ledőlnek, de ősz* szeomlik az autonómia is. — Nem érzem magam bűnösnek —- mondja a vádirat felolvasása után Hlinka — mert én nem az elnököt, hanem Masarykot, mint tanárt méltattam cikkemben. Tudományos téren harminc éve vagyunk egymásnak ellenfelei. Král államügyész mondja el azután vádbeszédét, amely alig tartott három percig.. Majd Gazsik Márk dr. szlovák néppárti nemzetgyűlési képviselő, Hlinka védője szólal fel és védence felmentését kéri. „ítéljenek el!" Utána Hlinka tart félórás, szinte puli ti- kai tartalmú beszédet. 1903-ban, még a magyar éra alatt, állottam ugyanezen a helyen a bíróság előtt Hű maradtam régi elveimhez. Masaryk tanártól világnézeti különbségek választanak eL Ha engem elitéinek, úgy elitélik azt a fél millió választót, akik engem vezérüknek tekintenek. Beszél ezután a köztársaság zisdókérdé- sérőj, majd kéri, hogy ítéljék eL A büntető tanács tanácskozásra vonul vissza és fél óra múlva kihirdette az Ítéletet, amellyel fölmenti Hlinka Andrást a vád és következményei alól, mert nem látja bebizonvi- tottnak az elnöksértés tényét Az ítéletben az ügyész megnyugodott A hallgatóság viharos ovációval fogadta az ítéletet és Hlinka Andrást percekig éljenezte. A rokkant tragédiája Virtuskodó legények halálra késeitek egy szegény házalót Ungvár, január 2L (Saját utdősiiőhktőL) B a b o 1 á r János hadirokkant, egykor nagykaposi kéményseprő, házalásból tengette már évek óta saját és családja nyomorúságos életét Pár nappal ezelőtt a véres verekedéseiről híres Nagyszelmencre került. Még aznap délután megkapta a házalási engedélyt a faluban. Este a korcsma melletti szövetkezeti boltba ment néhány apróságot bevásárolni. Amikor az est sötétjében a boltból kilépett, részeg legények megtámadták s az egyik hátulról hatalmas konyhakést döfött a hátába, amely a tüdejét is átjárta. A vérében fetrengve jajveszékelő embernek a közeli csendőrőrs emberei siettek segítségére s a gyilkost és társait még ott a helyszínen elfogták. Babolárt első segélyben a csendőrőrs emberei részesítették, de amikorra a szerencsétlen hadirokkantat a legközelebbi orvoshoz, Nagykaposra elszállították, már csaknem elvérzett Még azon éjjel beszállították az ungvári közkórházba, ahol most a halállal vivődik. A nyomozást a csendőrség a legszélesebb aie< derben megindította, ^
