Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-22 / 17. (1055.) szám
4 ^PA<MtAWkÍ£All-HÍRIiA2 1926 január 22. Péntek BSoha Lujza ísjfájára Rimaszombat, január közepe. Dermesztő, fagyos szél süvít a magyar erdőn , keresztüL Lélekölő, vad szomorúságok rázzák a lelkeket Az egykori hatalmas ősi erdő helyén, amelyet napsugár világított át s madárdaltól volt hangos, ma sötét, sűrű cserjés van s a vihartól itt-ott megmaradt erős tölgyeket, magányos fenyőket még erősebben tépdesi a vihar, még jobban rázza az orkán, veri a zápor. Lehetne-e itt énekes, dalos madárnak nyugodt tanyája ma?! Talán ezért ment el, ezért hagyott itt bennünket e szomorú magyar év kezdetén, e bús, viharvert magyar erdőben a nemzet csalogánya is. Nap-nap után szegényebbek, kifosztottabbak leszünk. És árvábbak. Most, hogy a déli szél sikongja fülünkbe, hogy meghalt „a nemzet csalogánya", dermedten állunk a hir hallatára s hinni s felfogni sem akarjuk, hogy Ő nincs többé! Hogy az, aki úgy tudott szeretni minden embert, de kivált minden magyart, az ő aranyos, jóságos meleg szivével megszűnt szeretni. Elment közülünk. Megint gyászolhatjuk nagy árvaságunkat. Viszi a telefon, rádió az ország s a világ minden részébe a szomorú hírt: Meghalt Blaháné! A nemzet csalogánya. A magyar nép örök büszkesége. A magyar névnek dicsőséget hozó reprezentánsa. Az izzig-vérig magyar művésznő. A magyar népszínmű felvirágoztatója s éltetője. A magyar Nagyasszonyok igazi mintaképe. S hullnak érte négy országban s azon túl is mindenütt, ahol csak magyarok élnek, az igazi könnyek. S a széttagolt országokban egy érzéssel dobbannak össze a szivek. Fájdalomban: a veszteségért. — Hálában: azért a sok örömért s gyönyörűségért, amelyet életében művészetével adott. Büszkeségben: hogy az Ur Isten jókedvében nekünk, magyaroknak adta. & Hogy mi volt ő nekünk? S mit vesztettünk el vele? Azt felfogni alig vagyunk képesek ma már. Valósággal nemzeti missziót teljesített akkor, amikor a 60-as évek elején a maihoz hasonló, nehéz élete volt a magyarnak. Ö tette népszerűvé a magyar dalt, a magyar népszínművet,. Ö szorította ki a német szinészetet a pesti színházakból. Az ő csodás, eredeti tehetsége hódította meg a magyar szónak, a magyar művészetnek az eddig germán szellemű közönséget Aki az ő ajkáról a magyar dalt csak egyszer is meghallotta, nyomban beleszeretett Egykorú életirói csodákat regélnek dalának hatásáról. Csodálatos varázsa volt egyéniségének, ő tette egyszerre népszerűvé a magyar parasztasszony s (falusi leány típusát Dalaival, művészetével egy év alatt megmagyarositotta az érte rajongó, akkori Budapestet. Egyszerre elhallgattak Pesten az ő fellépése után az émelygős régi német dalok s egyszerre divattá lett mindenütt a magyar nóta. A legnevesebb zene- és dalköltők az ő számára írták azontúl dalaikat. Nem is csoda, ha kedvelt karnagya, Serly Lajos, híres szép, máig is kedvelt nótáitól hangzott ekkoriban a pesti kávéház s mulató, úri gavallérok elkeseredéssel huzatták azt a nótát, amelyet Serly Blahánénak irt, hogy: „Aki téged csak egyszer is meglátott.. .“ Idegenforgalmat teremtett felléptével a fővárosban. Mindenki látni, hallani akarta a magyar nemzet büszkeségét, ünnepelt bálványát, dédelgetett kedvencét.. Egy különös, csodás korszak zárult le akkor a magyar színművészeiben, amikor 1896-ban, 25 éves, dicsőségben gazdag szereplései után Blaháné válni akart a Népszínháztól. Egy nagy tisztelője, Faragó Jenő, ekkor ezt irta neki: „Blaha Lujza távozik: A Népszínházban megkezdődik az — „Istenek alkonya". & A rimamenti füzesek között is keservesen jajgat. a szél. Rázza az öreg jegenyéket a Jánositól Rimaszombat felé vezető országúton. Zúzmara, hó födi az uímenti csipkerózsa bokrait. Talán értik a mellettük futó drótok szomorú üzenetét, amelyet egy szürke, borús januári nap hoz, messziről, ma a határon túlról, hogy nagy gyásza, nagy szomorúsága van mindenkinek, aki szerette a magyar dalt, a magyar szinészetet s annak egyik legszebb, legbájosabb, legeredetibb s Utolérhetetlen művészi megtestesítőjét — Blaha Lujzát. Aki nincsen többé! •C Valamikor, régen — 1850-ben, amikor nagyon sötét volt a magyar égbolt s „Magát az eltiport magyarnak kisírni sem volt szabad", Török László jánosii ősi kúriájából, ahol meleg szeretet fogadta s, tartotta több napig a Láug Boldizsár szinidirek- tor társaságát, szeptember 8-án elindult a szomszédos Rimaszombat felé kocsikon a kis miivószcsa- paf. Ez a nagyrészt úri magyar fiukból összeállót! társaság, akiknek nagy része azért választotta akkor e nehéz életpályát, mert a forradalom után ívűn tudtak, vagy nem akartak álláshoz jutni s mert nagyrészt „kompromittált" egyének voltak — poiií.i kailag. Mint ilyen volt közöttük az előkelő származású Reindl Sándor, a délceg katonatiszt, aki mint volt aktív katona 1848-ban a honvédséghez lépett áA s emiatt, hogy a szabadságharc leverése után az ülVlözőfllől megmeneküljön, Várai álnév alatt színész’-rémi feleségével, a szép Ponti -Lujzával (,/v 'íi!, akit még .184.3 februárjában vett feleségül a r.zabolcftmegyoi Pazonyban. Érte hagyta el annakidején Reindl Sándor fényesnek Ígérkező katonai pályáját Szomorú, hányatott élet volt ez a nélkülö-' zésekhez hozzá nem szokott úri emberpárra. Egyedül a szerelem napja ragyogta be derűvel életüket Aztán ezen a szép őszi napon, amikor a társaság Rimaszombat felé igyekezett, egy kis fekete leánnyal több lett a létszám a szinésztársaságban. Nagyobb a boldogság a Reindl-pámál. De több a gond is. Rimaszombatban, a mai Temető- és Tompautca között fekvő egyik szűk kis udvarban — ott, ahol ma a fronton a Hahn-ékszerüzlet van — áll még ma is az kis, háromablakos, fazsindelyes ház, ahol akkor Mancel József tekintélyes polgár lakott. Ott kapott menedéket a „kis jövevény" édesanyjával együtt. 1S50 szeptember 29-én Mancelné tartotta a keresztvíz alá a kis Reindl Ludovikát, a rimaszombati róm. kát. anyakönyvbe bejegyzett tényleges keresztanya: Török Lászlóné Darvas Franciska helyett. Születéséről a rimaszombati róm. kai. egyház anyakönyvében a következő bejegyzés áll: „1850. 8. Septcmbris. Ludovika. Parentes: Alexander Reindl et Aloi- sia Ponti. cath. theatrista. Patrini Ladislaus Török Franciska Darvas Rimaszombat 29. Scptembris. Stephanus Findura administrator." Sí Legendák fűződtek már születéséhez is. Legendák vették körül művészi pályájának felfeléivelé- sétől máig. Csodáltabb, rajongottabb talán nem volt még magyar művész, mint ő. Szépsége, természetessége, közvetlensége, aranyos kedélye, áldott meleg szive még akkor is ünnepelt asszonnyá tették volna, ha nem születik az ország, istenáldotta magyar tehetségének. így nemtője lett a magyar szónak, magyar dalnak. Dalos csalogánya egy nemzetnek. Büszkesége, vigasztalója egy országnak. Sírhatunk. Gyászolhatunk. Anonym. Aki egy nemzetre pazarolta el az akaratát Beszélgetés Hegedűs Lóránttól a betegségéről, irodalomról és közgazdaságról — A P. M. H. munkatársától — Budapest, január közepe. Dél volt. Sötét, szennyes, lilás felhők úgy csüngtek le az égből, hogy szinte súrolták a belvárosi bérpaloták tetejét. Szürkület boritoüa az utcákat s minden üzlet, minden ablak villanyfénytől világos. Csúnya január . . . Hegedűs Lóránt, a tragikus sorsú volt magyar pénzügyminiszter az egyik Váciutcai bérpalota harmadik emeletén lakik. Sötét lépcsőházban botorkálok és sietek, mert érzem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem: megismerem az egyik legnagyobb élő magyar szellemet. Hegedűs Lóránt a legérdekesebb egyéniségek egyike. Igazi univerzális zseni, aki előkelő családból származva, rendkívül gondos nevelésben részesült, megismerte a világot s tüneményes fogékonyságával a művészetek, a tudományok s a közgazda- sági tudomány minden ágában olyan készültségre tett szert, ami különösképpen mint kisgazdászt világtekintéllyé tette. Egy nagy illúzió összeomlása Életének legválságosabb időpontja az 1920 és 21. esztendők voltak. Olyan feladatot vállalt magára, amelynek az 5 zsenialitásával sem lehetett megfelelni. Magyar pénzügyminiszter lett s a nemzetet ki akarván vezetni az infláció súlyos válságából, meg akarta javítani a magyar koronát Hiábavaló volt az ő tudása — munkaereje, tüneményes pénzügyi ötletei nem találtak még belföldön sem kellő támogatásra s szuggesztiv akarása megtört a meg nem értésen s egyes pártcsoportok ellenállásán. A ragyogó elgondolásu, talán nem minden részletében reális koncepció tragikusan megbukott s a mesterséges deflációt, a keserves emlékű „olcsósági hullámot" a korona alig feltartható további romlása, újabb infláció és fantasztikus drágasági hullám követték. Ez a bukás magával rántotta lelkileg Hegedűs Lórántot is. Legszebb illúzióinak, nemes törekvésének, rajongó hitének ösz- szeomlása őt is maga alá temette s az egyéves miniszterséget négy esztendős, súlyos idegbetegség követte, amidőn az ország közvéleménye, pártelhelyezkedésre való tekintet nélkül őszinte, megdöbbenő részvéttel kisérte figyelemmel betegségének kimenetelét. Herezeg Ferenc, aki Hegedűs Loránl testi-lelki jóbarátja, volt oly szives s ajánlólevelet irt, hogy a volt miniszter fogadja a P. M. H. munkatársát. — Egész nyugodtan meginterjúvolhatja öt — mondotta He rezeg —, teljesen egészséges már. Csak úgy duzzad a szellemi erőtől. Nem is kell neki kérdéseket feltennie, csakúgy buzog belőle a mondanivaló, a szikrázó szellem . . . Jókai Mór és Hegedűs Lóránt Ápolónő vezet kis hálószobájába, ahol ujsághalm azzal maga előtt fekszik Hegedűs Lóránt. Az első pillanatban szinte megdöbbentő az a hasonlatosság, mellyel Jókai Mórra emlékeztet. Meg is említem. — Igen közeli rokonságban vagyunk Jókai Mórral. Édesanyám, aki családi nevén Jókay Jolán, első unokatestvére volt Jókai Mórnak, tehát közös nagyatyjuk volt. Jókai bizalmas iratai — Egyébként ezzel kapcsolatban egy olyan dolgot közölhetek önnel, amelyet az ön lapja közölhet majd legelsőként: Jókai ! Mórnak azon bizalmas természetű leveleit, iratait, amelyek intim családi viszonyairól, , főleg első házasságának körülményeiről 1 szólnak, most rendezem öcsémmel, ifj. Hegedűs Sándorral, az ismert regényíróval, sajtó alá s ezzel a nagy nyilvánosság elé I jut Jókai Mór első házasságának hiteles története s egy naplótöredék, amely a a 48-as napokra vonatkozólag rendkívül érdekes, eredeti adatokat fog tartalmazni. Irodalomtörténeti szempontból mindenesetre egész nagy jelentősége lesz. A betegségéről Halkan, lassan, kissé ernyedten beszélt. Érdeklődtem hogyléte iránt. — Hogy hogyan vagyok? — ismételte keserűen. — Tudja-e, hegy mit jelent az, hogy én több mint négy esztendő óta nem aludtam . . . 1921 augusztus 21-ének éjszakáján aludtam utoljára. Az ezt követő napon írtam meg Hamburgból lemondólevelemet Bethlen Istvánnak . . . Keserűen legyintett a kezével: — Azóta legfeljebb altatószereket használok. Napról-napra a legnagyobb dózist kell bevennem, amit csak a szivem elbír. De az nem álom, csupán fárasztó kábulat, ami nem szerzi meg azt a frissességet, ami az egészséges álomnak az áldása... — Egyébként nem panaszkodhatom, szellemileg frissebb, termékenyebb vagyok, mint valaha . . . Itt egy kis szünetet tartott, aztán végtelen fájdalommal folytatta: — Fizikailag is rendben volnék talán, csak . . . akaratom nincsen!! „Egy nemzet akarata . . .“ . . . Érti, nincs akaratom! Én nem akartam például négy évi betegség után felkelni, pedig az orvosaim mind azt mondották: egészséges vagyok. Egyszer aztán Herczeg Ferenc és az ápolónőm, akik mindketten keményizmuak, egyszerűen megfogtak, kiemeltek az ágyból s amikor ellenszegültem, brutálisan lekényszeritettek az utcára . . . Hálás vagyok nekik, mert tudom, hogy jót tesz nekem, de az ő erős akaratuk nélkül most sem tudok semmit sem tenni . . . — Kegyelmes Uram, azzal a nagy intelligenciával, azzal a megté veszthetetlen öntudattal, mellyel saját magát kontrollálni tudja, nem képes parancsolni önmagának? — kérdeztem. Szomorú, lemondó gesztussal válaszolt: — Tudja, fiam — mondotta csendesen, megrázó, megdöbbentő erővel — én egy esztendőn keresztül egy egész nemzet akarata voltam s ezalatt az esztendő alatt az egész életem akaratát elpazaroltam . . . A regényíró — Legtöbbnyire itt fekszem és gondolkodom. Nem olvasok mást, csak újságot. — Talán hallott róla, hogy most regényíróvá lettem. A Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásosán „Mikor a háború meghal" cimü regényem, ügy került rá a sor, hogy Légrádyék német mintára egy olyan úgynevezett Zukunftsroman-t akartak közölni s ennek megírására engem szemeltek ki, mint Jókai unokaöccsét, aki hivatott a „Jövő század regényéit folytatni. Ez még tavaly volt. Két hónapig gondolkoztam a dolog felett, aztán ideültettem magam mellé egy gépirókisasszonyt s egy hét alatt lediktáltam az egész regényt — Hogy miről szól? Tessék elolvasni 1 Annyit árulok csak el, hogy 1970—71-ben játszódik le, amidőn egy uj világháború, de utolsó háború katasztrófája éri a világot Annyiban is érdekes, hogy a magyar politikai, művészeti, közgazda- sági élet uéhány kiválóságát megrajzoltam a regényben. Ady Endre jelentősége — Ha már irodalomnál tartunk, engedje meg, kegyelmes uram, hogy megkérdezzem véleményét a modern magyar irodalomról. — Ha Adyról szóló véleményem érdekli, úgy megmondhatom, bár ezért a leghivatottabbak fognak perbe szállani velem, hogy őt tartom Petőfi Sándor után a legnagyobb lírikusnak. — Sajnálatosnak tartom, de inkább politikai okokat látok fenforogni, hogy az a két férfi, akik a legtöbb magyar irót vitték be a magyar irodalomba: Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő visszahúzódtak tőle. Pedig Ady is a földalatti erők ősi kitöréséből származott. Azt mondják: beteges vonás van benne. Igaz. Hát nincs beteges vonás Poe Edgárban, aki részegen, krétával irta fel egy korcsma ajtajára halhatatlan versét: „A holló“-t. — Adynak van harminc verse, amely a legigényesebb mértéket is megüti. Kevesli, hogy csak harminc? Nem ismerek lírikust, akinek több volna harminc nagy versénél. — És Ady magyar volt. Ő is, Tisza is érezték, hogy a magyarság sorsa világtörténeti fordulat előtt áll. — Hiszen megénekelte: .. Uj szellők nyügetik az ős magyar fákat, Várom már, várom már az uj magyar csodákat. — Szebb hazafias vers pedig, mint „A föl-földobott kő földre hullva... Haza jön a fiad" alig van irodalmunkban. Ezért szeretném, ha már Beöthy Zsolt bátyámmal a komáromi Duna-sziget kertjében nem találkoz- hatom, legalább Rákosi Jenőt tudnám meggyőzni arról, hogy Adyt be kell fogadni azok közé, akik a magyar irodalomban a legörökebb nevet biztosították maguknak. i „A bid“ — Mi a véleménye a kegyelmes urnák Herczeg Ferenc uj darabjáról, „A hid"-ról? — Sokat gondolkoztam Herczeg Ferenc darabján. Ma is az a nézetem, hogy benne a magyar politikai s drámairodalom egyszerre érte el a tetőfokát. — „A hid" négy felvonása tökéletesen elénk tárta Széchenyit, ezt a folytonosan küz- ködő, folyton háborgó lángelmét, akinek a sorsa kezdettől fogva véglegesen meg volt pecsételve. „A hid“ és Kossuth Lajos — Mi a véleménye a kegyelmes urnák arról a felfogásról, hogy Herczeg talán politikai szempontból elnyomja darabjában Kossuth Lajos alakját? — Nem helytálló ez a felfogás. Amit Herczeg Ferenc Kossuth Lajos szájába ad, azt Kossuth Lajos tényleg megírta Széchenyivel folytatott polémiájában és Herczeg még tovább is mehetett volna, mert végül Széchenyi és Kossuth között olyan ellenségesség tör ki, amely Széchenyi naplójában a tombolásig jut. Ez a politikai szempont. De különben is a drámairásnak Lessing által megdönthetetlen bölcsességgel megállapított szabályai szerint egy tragédiának csak egy hőse lehet. — Abban a pillanatban, amidőn még egy hőst léptetnek fel mellette, az irodalom legmagasabb műfajában beáll a válság és a tragédia megbukik. Ha Herczeg Ferenc Széchenyi mellett Kossuth Lajost is tragikus hőssé alakítja, akkor Széchenyi és Kossuth Lajos együtt megbuknak a drámában. Ezért, ha Herczeg meg tudta tenni azt, hogy nemzete legmélyebb tragikumát megmarkolja, nem tehette ezt másként, minthogy az összes többi alakokat Széchenyi melleit homályban kellett hagynia. Ezt teszi Kossuthtal is minden célzás minden politikai erőszakolás nélkül. Segítségére jön az, amit mindig elfelejtenek, hogy Kossuth lávaszerü kitörései azután következnek, amikor Széchenyi megőrült, hiszen Széchenyi 1848-iki katasztrófájának idején Kossuth még V. Ferdinánd király pénzügyminisztere volt. Az uj magyar pénz — Még egy utolsó kérdés, kegyelmes uram: mi a véleménye a .magyar valutareformról, a pengőről és a tizenkétezerötszázas sokat vitatott kulcsszámról? — Nagyon-nagyon szerencsétlennek tartom s még ma is az a reményein, hogy 3927 január 1-ig a kormány visszacsinálja a ti- zcnkétezerötszáz&s osztószámot. — A kormány az el amit nyár elején megígérte az érdekképviseleteknek, amelyek
