Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
1926 január 17. Vasárnap Husták — a kassai romantika jészske lApacsvitág o hegyiejtőkőn — Nyomor tanyák és bünfészkek Kassa, január eleje. A hegyen épült városrészeknek romantikájuk van. A város síksági része mindig a modern nagyvárosi fejlődés követelményeihez és igényeihez alkalmazkodik. Széles sugárutak indulnak ki valamilyen központi részből és az utcarendezők mérnöki terveknek az alapján dolgoznak. A hegyi részen azonban csődöt mond a mérnöki tudomány, itt a plasztika, a felszínnek az alakulása a domináló tényező, ez szabja meg az utcák irányát, berendezését, a házaknak alakját, elhelyezkedését. A legtöbb középkori városban a dombos rész a fellegvárnak szerepét töltötte be. Ezeken épültek a citadellák, amelyekről a kényur hatalmában tartotta a városok polgárságát és ha a jámbor lakósok nem jő! viselkedtek, a fellegvárakból leszáguldottak a páncélos vitézek, vagy az ágyuk torkai, amelyek sokszor unatkozva ásítottak, egyszerre csak kartácsot kezdtek okádni a mit sem sejtő békés' cívisekre. Hentzi tábornok amaz emlékezetes véres éjjelen ilyen módon fenyitettte meg Pestnek rebellis polgárságát, amely éjnek idején hanyatthom- íok menekült ki a házakból és szaladt a üget lombsátorai alá. Mennyi romantikája van a hegyi városrészeknek, ezt mindenki érezte, amikor végigballagott a Tabán zöld zsalugáteres ablakjai előtt és élvezte a magyar főváros idegtörő zaja után a budai domboldal csöndes melanchóüáját. Kassán is van egy ilyen romantikus városrész, a Husták. A szepes-gömöri érchegység végső nyúlványai már elszeíidülve érkeznek a Hernád völgye felé, A bankói tető még 400 méter tengerszin feletti magasságban hivalkodik, de gyorsan alacsonyodé terraszokban bukik a város alá. A legalsó terrasz szintje már csak 50 méterrel emelkedik a város felett és ennek a platónak lejtőire húzódtak fel a kassai Husták házai. Ez a városrész tulajdonképpen idegen test Kassában, hiszen a régi időben nem tartozott a város belső területéhez. A büszke királyi város, melyet az oklevelek ci- vitas primaria superioris Hungariae-nek neveztek í el, a völgyben feküdt, magas várfal vette körül, i melyen büszke tornyok voltak a megfigyelő- és j védőhelyek, a várfal keleti oldalán a Malomárok ! nyújtott természetes védelmet, a nyugati oldalon j szabad térség, a glacis húzódott, melyen most ! a Rákőczi-körut pompás palotái emelkednek. A ! glacison túl ereszkedett alá a bankói domboldal, j amelyen már a középkorban is voltak házak, cigáIndián enMIdnzatokaSierra Nnvada rengetegében A* őserdőkben még egyre folyik a harc a rézbőrüek és a fehérbőrüek kősóit, — Titkos imák a szellemhegyen.- A P, M. H. tudósítójától. London, január 15. Hátborzongató történetet jelentenek Kaliforniából. A Sierra Nevada lejtőin évtizedekkel ezelőtt hatoltak le a fehérbőrüek, akik indiánvérbe gázolva hódítottak. A jakua-in- diánok rémülten, de egyúttal bosszút fogadva menekültek az erdő sűrűjébe. A fehérbőrüek pedig elfoglalták a síkot, de a hegyoldalakat kerülték, mert azokon éj idején kísérteties tüneteket lehetett megfigyelni. A Szejlemhegyen különösen furcsa tüzek lángoltak föl és tulvilági hangok hallatszottak. Nemrégiben Avery Keezer állattenyésztő az intelmekkel nem törődve a Szellemhegyre merészkedett. Megtalálták a holttestét: vállán rejtélyes bélyeggel. A következő áldozat a tizenötéves Florence volt, aki virágszedés közben tulmesszire merészkedett lovával. A ló egyedül tért haza, a leányt egy sziklatömbnél találták meg holtan, vállán a kabaliszti- kus jellel. Walter MeQuaide és Georg Hill Sanfranciskóból medvevadászatra indultak. Nevették a figyelmeztetéseket. Az ő holttestüket is ott találták meg a sziklatömbnél. Szét nyok és mindenféle szemenszedett népség húzódott meg bennük, akik nem részesültek a várfalak védelmében, de nem is volt szükségük erre, mert nem volt mit védelmezniük. A középkor vérzivataros napjai elmúltak, A modern élet nem ismeri a feudális háborúkat, a polgárokat ma már nem várfalak, hanem a jogrend védelmezi. A várfalak leomlottak és egy részük ma már csak mint régészeti emlék ismerhető fel, amint beépítve húzódik valamilyen újabb épületben, vagy kőkerítésben. A régi hires hóhérbástya még néhány évvel ezelőtt a premontreiek gyönyörűséges kertjében beszélt a régmúlt időkről, repkény futott fel vakolatlan kövein, ma már a premontreiek kertje beépült, stílustalan modern állami tisztviselőlakás töltötte be a múzeumnak szánt teret és takarja el teljesen a hóhérbástya félkörét A régi város és az uj város közti hézagokat betöltötte a városrendezés. Az idegen talán észre sem veszi, amikor a történelmi óvárosból valamelyik: uj városrészbe átmegy, hogy más környezetbe, más légkörbe került, de aki hosszabb ideje él Kassán, aki magába szívta ennek a városnak történelmi levegőjét, rögtön megérzi, hogyha a Fő-utcáról például a Pesti-utcára sétál át, a környezet különbségét. Ilyien speciális levegőt lehet ki magából a kassai Tabán, a Husták is, mely a bankói ter- rasznak lejtőire kapaszkodott fel. Az a körút, amely Ó-Kassát a Hustáktól elválasztja, félköralakban ivei és a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak nevét viseli a változott idők ellenére is. Efölött kezdődnek a lejtők, a Husták a Bethlen-körut fölött kezdődik és a Szepesi-körűt meg a Kálvária-ut a két szélső határa. Ebben a négyszögben néhány száz földszintes házacska van össze-vissza dobálva, költői rendetlenségben. Még az alsó részek csak hagyján, itt az utcák eléggé rendezettek, szélesek, de felfelé, amint kapaszkodóra kerül a sor, egyszerre összeszűkülnek, már egy szekér is alig fér el bennük. Girbe-gurba utak ezek, amelyeknek szövevényében a tapasztalatlan idegen könnyen el is tévedhet, utak, amelyek egy-egy udvarba torkollanak, vagy amelyekből csak keskeny gyalogösvény vezet romfalak között tovább. A házak néhol oly alacsonyak, hogyha egy jöhövésü ember kinyújtja a karját, könnyen eléri a tetőt. A zugutcák felett pedig régi temetők elhanyagolt sírjai beszélnek a múlt soksok szenvedéséről, fájdalmáról. Ha este jársz errefelé, fogd marokra a bicskát, mert nem biztos, hogy valamelyik jókedvű hustáki legény nem állja el utadat. Ott a temető utján egy fiatal pár andalog, a modern Kassából menekültek ide, a Husták romantikájába, ahol aligha figyeli meg őket áruló, vagy rosszakaratú szem. Kanyargó, szűk utak vezetnek mind feljebb és feljebb, a tetőre, a Hlinikre, amely jó ideje katonai gyakorlótérül szolgál. Most a téli napokban, amüíor vastag hóréteg fedi a lejtős utakat, a gyerekraj vígan siklik alá a szánkókon s bizony nincs nagy tekintettel a járókelőkre, akik csak nagy üggyel-baj- jál tudnak kitérni egy-egy amatőr ródübajnok elől. Este kigyulladnak a gázlámpák, de a gyér fény nem tud behatolni a rejtett zugokba. Fojtott voltak metélve, meg voltak égetve, vállukon ott volt a bélyegzés. A legutóbbi napokban Henry Sweet a 18 éves menyasszonyával. Carmen Wagnerrel Eurekából kirándultak a Szellemhegyre. Minthogy nem érkeztek visz- sza, nagy cserkészést rendeztek, amelyben résztvett két indián is: Jack Ryan és Walter Dávid Előbb Sweetnek golyóktól keresztülfúrt holttestét találták meg, azután Carmen szétmetélt vizsláját. Egy friss földdomb alatt megtalálták a leány szétdarabolt holttestét, égési sebekkel, a kabalisztikus jeggyel. Egyik nyomozó, aki eltávolodott a többiektől, életét vesztette. Ott találták meg a saját szíjával fölakasztva egy magas fán. Vállán a bélyeg. Amikor az áldozatokat temették, a jákua- indiánok főnöke harcosaival, a nőkkel és gyermekekkel rendszerint a völgybe ért és sorfalat álltak, hallgatva, ellenséges tekintetekkel- Éjjelre aztán föllángoltak a tüzek, tam-tam hallatszott, vad kiáltások kurjongtak. Annak a dombnak közelében, amely alatt Carmen Wagnert megtalálták, egy szürke ló farkának szőrét találták meg. Már pedig Dávid indián a nyomozáskor szürkén lovagolt. Letartóztatták Dávidot és Ryant, a féltestvérét. Ryannál volt Carmen órája. A két indián nem árult el félelmet és szüntelenül varázsigéket mormolt. Átkutatták az erdőt és egyik helyen, ahová fehérvérüek talán még sohasem jutottak, egy ősrégi oltárkőre bukkantak. Egy hatalmas fa gallyai félkört alkotnak. Ez alatt óriási, sima szikla hever, amelyen elfér egy emberi test. Most a nyomozás abban az irányban folyik, hogy nem tartottak-e indiánok az oltárkőnél emberáldozatos szertartásokat. A hatóságok nem fognak nyugodni, amig nem jutottak a rettenetes rejtély nyitjára. Egy ötbilliós örökség kalandos útja Ausztráliától az utódállamokig A Magyarországban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában élő Weisbergerek harca a gould- bourgi nábob óriási hagyatékáért — Nyolcvan örökös mindenikéro 65 milliárd esik Budapest, január 13. Éppen százhárom esztendővel ezelőtt született Balassagyarmaton Weisberger Lipót, Weisberger Henrik kereskedő ötödik fia, aki azután egy évszázad elteltével valóságos háborúságot okoz családjában, rokonai és azoknak leszármazol között. Weisberger Lipót ugyanis a XX. század első éveiben az ausztráliai Gouldbourgban meghalt és Magyarországon lakó rokonságára hagyta, 15 millió angol fontot érő vagyonát. A fantasztikus számokhoz hozzászokott már az utóbbi esztendők gazdasági zavarai alatt mindenki. Mégis: a legfegyelmezettebb agyvelő is megáll egy pillanatra, a legnyugodtabb pillantásu szem előtt is tűzés karikák táncolnak, amikor a 15 millió angol font magyar pénzben való egyenértékét kiszámítja. Weisberger Lipót hagyatéka nem kevesebb, mint ötbilüó és 250 milliárd korona. Több, mint az egész magyar bankjegyforgalom. Megszökött a rabbinak szánt fia. Weisberger Lipót kalandos karrierje a lehető legszürkébb körülmények között kezdődött, ötödik fia volt egy szerény viszonyok között élő balassagyarmati kereskedőnek, aki a fiú születésekor napokig komor arccal járt, mert nem tudta, hogy milyen pályára adja majd annakidején a gyermeket. — Papot nevelek belőle, — határozta el végül és az egész család helyeselte ezt az elhatározást. A kisfiú nyolc esztendős korában be is került a hires balassagyarmati talmud-tanitó iskolába. Itt éles eszével, nyughatatlan szellemével hamarosan kitűnt. Magába szedett minden tudományt, amit csak a fiatal agya meg tudott emészteni, de nem bírta hat esztendőnél tovább az iskola életét. Pedig ekkor már mint a jövő nagy papját emlegették és az apa gyakran mesélte büszkélkedve rokonainak: — Meglássátok, az én fiamból még nagyváradi rabbi lesz! Nagyvárad volt abban az időben Magyarország legelőkelőbb zsidó hitközsége. A kis Weisberger Lipót azonban mégsem lett nagyváradi rabbL Tizennégyesztendós korában egy szép napon nyomtalanul eltűnt és, bár a rokonság is, tanítói is mindent megtettek felkutatására, nem került többé elő. A szomorú család esztendőkön át reménykedett a csodában, hogy mégis csak előkerül a fiú, s mikor azután öt-hat év is elmúlott, anélkül, hogy Lipót hirt adott volna magáról, belenyugodtak, hogy fiuk eltűnt, meghalt. Az amerikai nagybácsi Tizenhárom év telt el, amikor Weisberger Lipót váratlanul felbukkant. Már amerikai állampolgár volt. Csikágóból érkezett és néhány napra látogatta csak meg balassagyarmati rokonait. Úgy jött és úgy ment, mint valami tüneményes üstökös, aranynak és jólétnek esőjét hullatva maga körüL azután újra eltűnt. Megint esztendőkig nem jött róla hír, mig a múlt század kilencvenes éveiben értesítette családját, hogy bár idős ember, átköltözött Ausztráliába és ott Gouldbourgban telepedett le. A kővetkező értesítést Weisberger Lipótról már az osztrákmagyar külügyminisztérium küldötte a családnak. 1905-ben Becsből jött levél, amelyben felszólították a Weisborger-örökősöket, hogy ne hagyják parlagon heverni a hatalmas értékű örökséget Ausztráliában, hanem igyekezzenek a gyermektelenül elhunyt milliomos örökségét megszerezni. A család, amelynek még fogalma sem volt arról, hogy milyen horribilis vagyon száll rá, még ugyanabban az esztendőben gyűlést tartott Budapesten. A gyűlésen 80 igazolt Weisberger-örökös jelent meg, ami nagyon megszoinoritotta őket. — Nagyon sokan vagyunk. — mondogatták egymás közt, — akármilyen nagy az a vagyon, alig fog valami jutni egy-egy embernek. Tízezer forint minden örökösnek A hangulat már majdnem elkeseredetté vált, amikor felállott egy ismert budapesti bankár és az egybegyült családnak a következő ajánlatot tette: — A Weisberger örökség nagy értékű, de nehezen megszerezhető vagyon, amit megfelelő összeköttetések nélkül jóformán lehetetlen kiharcolni. Én bankom nevében azt az ajánlatot teszem az örökösöknek, hogy adják el nekem az örökséget. Fejenként íO.OOO forintot fizetek mind a 80 örökös, nek, ha eladják nekem az örökséget. Az én dolgom lesz azután, hogy az ausztráliai kormánytól megszerezzem a vagyont. Talán maguk is tudják —- fejtegette a bankár — hogy a vagyon különben sem könnyen felosztható tárgyakból áll és csak igen kis részét teszi a készpénz, mert a vajó része igen kis részét teszi a készpénz, mert a vagyon jó része cukornád-ültetvényekből, petróleum- telepekből és két óriási rézbányából díl Ezeknek kiaknázása szakértelmet és megfelelő forgótőkét kíván, amivel önök úgysem rendelkeznek. A nyolcvan jelenlevő élénk vitát kezdett az ajánlatról. Sokan voltak, akik el akarták fogadni a bankár ajánlatát, a többség azonban végül az ajánlat ellen foglalt állást és úgy döntött, hogy inkább elveszti az egész örökséget, de a várható hatalmas vagyonról nem mondanak le. Ekkor már kiszámították, hogy az örökség értéke körülbelül 15 millió angol font, 360 millió korona, tehát minden egyes örökösre 4% millió aranykorom esett volna, ami valósággal megszedhette az ilyen számokhoz nem szokott embereket. Az értekezlet eredmény nélkül végződött és a háború utánig senkisem Minden irat eltűnik . . . A háború után kiderült, hogy mindazok az iratok, amelyek Weisberger Lipót hatalmas családjának leszármazását igazolják, elkallódtak és hogy a nagy vagyoni az ausztráliai kormány külön vagyonfelügyelővel kezelteti, aki természetesen csak akkor hajlandó az örökösöket elismerni és a bányákat, petróleumtelepeket, cukornádültetvéüyeket, részvényeket, házakat és a készpénzt rendelkezésükre bocsátani, ha kétségtelenül igazolják a rokonságot. * A család egyik ága még ma is Balassagyarma- tón él és az egyik rokon, Balassa Hugó, véletlenül megtudta, hogy a háború előtt Budapesten Szendrő József tudakozó vállalatánál voltak az akták. Nyomozni kezdett az időközben megszűnt vállalat* után és megállapította, hogy a vállalat tulajodnosa, Szendrő József, a háború alatt meghalt, az akták pedig elkallódtak. Már-már úgy látszott, hogy Weisberger Lipót ötbilliós öröksége végleg az ausztráliai állam- kincstár tulajdonába megy át, amikor ugyancsak Balassa Hugó Balassagyarmaton, a rabbináfus régi iratai között megtalálta a Weisberger-család összes okmányait. Ezeknek az eredeti példányoknak segitségével tudják most igazolni, hogy valamennyien Weisberger Lipóínak, illetőleg testvéreinek, Jakabnak, Józsefnek, Salamonnak, Bettinek vagy Elkének leszármazottai és igy újra felcsillant a hatalmas család szeme előtt a nagy vagyon biztató fénye. Családi részvénytársaság a vagyon kezelésére — Már újra akadnak, akik meg akarják venni az örökséget, — meséli Balassa Hugó —■ csak persze ma már, ebben a pénzszük világban nem az egész örökséget, hanem csak az egyes örökrészeket kérik. Mások olyan ajánlatokat tesznek, hogy kölcsönadnak nekem vagy rokonaimnak. 100 millió koronát, amiért ha az örökséget megkapom, tízszeres pénzt fizetek vissza. — Nem mentünk bele ezekbe az ajánlatokba,— mondja büszkén Balassa Hugó — mert biztosak vagyunk benne, hogy az okmányok alapján kétségtelen bizonysággal kimutatjuk a rokonságot és akkor a család minden tagjára körülbelül 65 milliárd esik. — A család különben egyik tagját, Schweitzer Oszkár hegedűművészt, aki különben is Ausztráliába megy hegdüturnéra, meghatalmazta, hogy ott a helyszínen igyekezzék érdekeinket megvédeni és állapítsa meg, mit tehet a magyar, csehszlovák éa jugoszláv kormány az örökösök érdekében. Trianon óta ugyanis mind a három ország területén élnek örökösök. A Weisberger-örökösök már teljesen kész t.er-' vekkel várják az óriási vagyont. Megállapodtok, hogy részvénytársaságot alapítanak, amely a bányák, telepek és ültetvények vezetését átveszi és a jövedelemből egyenlő arányban részelteti az összes örökösöket Most már csak az a kérdés, hogy az ötbilüó* örökség tényleg kezükbe keriil-e. Olcsóbbá teszi a ti ágyazást Trágyázza a vetőmagot a vetés előtt az asaF#iiM természetes vetőmag-trágyával. Forduljon a helyi képviselő e’.hez, vajy az iiná.iá dé sz ovcnszliói osztá y oz: Fekete Imre mórnlk, Prága-VInohr dy Síozská 4. Megnagyobbítja a termést suttogás, hangos veszekedés, dáridős mulatság zaja csap elő innen, majd onnan. A zöld kocsi, mely a részegeket szedi össze, gyakori vendég errefelé. Az apacsromantika szálai szövődnek a karcsú Husták körül. 1920-ban, mikor a csehszlovák csapatok bevonultak, titkos mende-mon- dák jártak szájról-szájra.: —- A Hustákra nem mernek posztokat kiküldeni, mert az éjjel is bárom őr tűnt el nyomtalanul. Egyet meg ott találtak meg holtan a Macskazugban, hatalmas konyhakés volt a mellébe szúrva. Újévi hangulat van a Hustákon. öreg házakból a grammofon nyekergő muzsikája modern shimmi-ütemeket sodor felé. Lenn a pincékben nyomortanyák, egy-egy szobában hét-nyolc tagú család húzódik meg s ha van még egy-egy talpalatnyi hely, azt is kiadják. A férj munkanélkül van, az érzék itt kiveszőben. A férj munkanélkül van, az albérlő keres s ezért ő veszi át a családapa szerepét, a férj megtűrt idegen s ha tütakozni próbál, kiteszik a szürit. A szegény emberpária a nyomorult vacakért tűr 9 hallgat s elfogadja a kegyelemből odalökött ételhulladékot a a Zóra-cigaret- tát. De karácsony estéjén egy véres családi tragédia vet szörnyű fényt a Husták erkölcsi nihilizmusra, a férj tőrt ragad, hogy megölje az asszonyt és a szeretőjét. 6 ..........
