Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
^wSd£jjs)jjggS35BES«!3HfiBff?Sf^B«^ A -«pr >* A PRAGATMAGVARMIRÍ,AP1 RQDALtMI-MELLEKL£T E ♦ <. ■ in —]—«■————aaoo»«fwwiui -i !■■.»< -———.„i » iihiwi n — —■!■ iii i wn ■wmiiii -—-im'ii'ii , i wniiif «ii mim iihihimiii ■! i 11HW<H111111HI11W1<1<H1M in 1 ■— ~n'™' rTnffrmmrnrwirrrriTr-TinnMnifw^i-mmiMBiBlfiii rmnrnrr- t 1 .n—1 i minim i r, „ —rrvTiTC— vat--wg\aat-zva, Itteni irodalmunk önállósodásának két első komoly jelét már átadtuk a múltnak. Az első az volt, mikor mintegy két évvel ezelőtt először hangzott fel irodalmunk bozótjában a csatakiáltás: a k i m é 1 e t i idő lejárt és hosszú hírlapi polémia indult meg a dilletantizmus körül. | Jóllehet minden ember előtt világos s világos j is volt, hogy a sajtópolémia pláne az irodalmi j kérdésekben olyan messze van az irodalom lényegétől, mint egy piaci veszekedés a drámai dialógustól, mégis megint csak sajtópolémiában kapott életet az önállósodás m á s o- d i k jele is, amelyik a nyáron „irodalom és politika" cim alatt zajlott le. És ez igy jól is | van: tudni kell, hogy a polémia nem egyéb egy szükséges rossznál, de nem szabad a; másik szélsőségre dsve lebecsülni a nézetek I és irányok lándzsa törését sem, melyek tisztán csak azért történnek a nyomtatott betűk porondján, mert irodalomról s nem két néger ! törzs vadászterületéről van szó. Ez a két saj- j tópolémia ugyanis azt mutatta, hogy önálló- j sodva megkezdtük a fejlődést s ennek a kor- s szakai — mint a fenti jelekből is láttuk — törvényszerűen következtek be nálunk is.; Goethe mondta, hogy bármilyen magas tokra is jusson el az emberi kultúra, az egyénnek ; ebben a magas kultúrában is előbb önmagé- j bán végig kell csinálnia a kultúra fejlődését és annak minden előbbi korszakát. Az irodalom és a politika egymáshoz j való viszonya körül itt ugyanolyan csata ke- j veredett, mint amilyen a históriával rendel- j kező önálló kultúrák életében már régén lezajlott. A szűk keretek között is uralkodik a törvényszerűség. Logikusan kellett bekövet-! keznie a további kibontakozásnak is. Ennek ! több derengő fény jelzi a jöttét. Ilyennek kell tékintenünk. eí$ősorbair !' hogy Csehszlovákia magyarságának vezető1 sajtóorgánuma — a régi jő példákon okulva ' — minden vasárnapon helyet biztosit az | irodalomnak és ezáltal lehetővé teszi, hogy az irók ielfo- ( gásbeli különbség nélkül a nyilvánosság előttj találkozhassanak a tisztán irodalmi iiasábo-j kon. Ilyennek kell tekintenünk azt a progra-1 mot is, melyet Szent-Ivány József adott' meg reálpolitikai programjában, kimondva,! azt, hogy a politikai, társadalmi és gazda-! sági munka mellett fel kell karolni a magyarság szellemi értékét jelentő kulturális mnnkát is és nem szabad az itteni berendezkedés* fo-' lyamatot a magyarságnak maga mellett elszaladni hagyni, hanem részt kell kérni belőle, a célból, hogy azokat a szellemi képességeket, amelyek felett a magyarság rendelkezik, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális munka minden részében érvényesítse és ezeken a területeken képessé tegye önmagát a konstruktív munkára is, mert a nemzetnek fenmaradása, a nemzet értékének megtartása ezt követeli tőlünk. Politikusaink részéről ez volt az első komoly megnyilatkozás a kulturális munka önállóságának szükségessége felé, amelyet örömmel kell üdvözölnünk a fejlődés nevében és érdekében. Ezekben n szavakban félre nem érthetően benfoglaltatik az ítélet, mely illetékes helyről dönti el az irodalom és politika címen folyt vita lényeges kérdését ép-' pen a politikai front részéről. A harmadik pedig, amit kitörő örömmel! kell fogadnunk, a zsemlülő élet első komoly j formába öntése: a Könyvbarátok Tár-1 saságának reális és életképes alapon történt megalakulása, mely máris tettekkel bizonyítja életét: a könyvbarátokhoz már szétrepült a társaság első két kiadványa: két regény- kötet. Nem volt könnyű megkezdeni a teremtő munkát mostoha viszonyaink között. Nem lesz könnyű munka kezdetből életerős folytatást teremteni. De kedvező jelek csillaga alatt szikrázik a magyar írók tehetsége és energiája: lesz jövő. persze értek mindent és olvasok magyarul. Hiszen szerencsétlennek érezném magam, ha nem olvashattam yolna a fiam müveit. Az édesanya az íróról — Melyik müvét szereti legjobban, nagyságos asszony? — kérdeztem. — Valamennyit, mind! . . . Én nem is tudnék választani... Talán a Bizánc a ..zi i- darabok közül s talán a Pogányok, amely az első nagy sikere volt... Közben belépett a szobába Herczeg Ferenc unokahuga, öccsének, Herczeg József versed gyógyszerésznek finom, markánsarcu leánya, aki főként engem kérdezett a frank- hamisitási botrány legfrissebb híreiről. Különösen Nádosy országos főkapitánynak, a ház gyakori vendégének letartóztatása volt megfoghatatlan a számára. Herczeg Ferenc megérkezik Az idő gyorsan telt. Egyszerre tülkölés a villa előtt s Herczeg Ferenc nagy, fekete, csukott autóján megérkezett. Ezekben a napokban nekem ismételten az emberek kora szerez meglepetést. A 40 éves irói jubileumára készülő 64 éves iró frissen, délcegen, energikus lépésekkel lép be a szobába s a 40—45 éves férfi benyomását kelti. Föltétlenül elegáns. Választékos. Kezdő évei A dolgozószoba mély karosszékében ülünk már a következő percben a Herczeg Ferenc kérésemre már beszél is kezdő éveiről: — Budapestre 1890-ben kerültem Feszty Árpád révén, aki közismert irodalombarát volt, belekerültem Jókai Mór társaságába. S nem panaszkodhatott) a kezdő óvek nehézségei miatt. 1896-ban már Apponvi Albert gróffal egyidejűleg beválasztottak a Kisfaludi Társaságba. Nagyon nemesen karoltak fel és kétségtelenül sokat köszönhettem az a r r. i v é k n e k. Gyulai Pál, aki közismerten nagyon szigorú kritikus volt, velem nagyon jói bánt. Beöthy Zsolt volt az, aki behozott az Akadémiába. — író ur sokat köszönhet az arrivéknek, tehát érezte ennek a támogatásnak a jótéteményeit. Revanzsálja-e ezt a mai fiataloknál? — kérdeztem a nagyon visszavonultan élő írót. Herczeg Ferenc elmosolyodott: — No igen, amennyire módom van, mindig nagyon szívesen segítem a fiatalokat. Szoktak is néha felkeresni. Egyébként nem kell félteni sem a magyar irodalmat, sem a magyar művészet egyéb ágait. Bámulatos tehetségek bukannak fel nap- ról-napra. — Sajnos, magamnak is el kell ismernem, hogy a mai fiatalok nélkülözik egy Gyulai Pálnak, egy Beöthy Zsoltnak az irányítását, mert ilyenek ma nincsenek, de ismétlem: nem kell félteni a magyar művészet jövőjét. — Pályája kezdetén ki volt irodalmilag a legnagyobb hatással iró urra? — Az idegenek közül tárt leginkább Maupassant, — itt pedig persze Jókai és Mikszáth. — Melyik munkája nőtt legjobban a szivéhez? — Egy írót mindig a legújabb munkája érdekli legjobban. Engem ma legjobban tón még „A hid“ érdekel. Ami pedig az irodalmi értéket illeti, melyet az „önkritika" alapján kellene eldöntenem, hogy melyik a „legjobb müvein" — Goethe monddtn, hogy egyetlen madár sem képes maga fölé repülni... Valószínűleg egész szubjektív okaim vannak, hogy talán „Az élet kapuja ‘ eimii regényemet szeretem a legjobban. Az uj irodalom és Ady Endre — Kit mélíóztatik annak a magyar írónak tartani, aki az uj magyar irodalom kialakulására legnagyobb befolyással volt? — Ady Endre volt. Általában azt hiszik, amikor Adyról szó \aa, hogy én nem i ismerem el Ady irodalmi kvalitásait. Ha én ! őt támadtam, annak, hogy ugv mondjam, poí- i litikai okai voltak. Én idegenkedtem az ő túl* | zott pesszimizmusától, j Adynak minden kvalitása megvolt, hogy a nemzet legválságosabb korszakában a nemzet költőjévé legyén. — De egy nemzeti költőnek minden erőt a nemzet szolgálatába kell állítania, ő azonban meghasonlott önmagával s mégha sonlott nemzetével s bármennyire elismertem az ő izzig-vérig magyar voltát, a munkásságát nem tartottam hasznosnak, — De vájjon elképzelhető-e, hogy egy lírai költő mást adjon, mint amit adm képes a maga lelki berendezkedése szerint? rákérdeztem. — No persze, lírai költőt nem lehet befolyásolni s ő művészi szempontból igy is mindenképpen érdekes dolgokat produkált. Gyönyörű versei vannak, néhányat igazán nagyon szeretek s biztos, hogy a magyar irodalom legnagyobb értékei közül valók. — Személyesen nem ismertem őt. Egy- izben itt lakott, az egyik közeli hűvösvölgyi szanatóriumban s sétáinkon többször is találkoztunk. Én tudtam, hogy ö ki, — bizonyára ő is tudta, én ki vagyok, de személyesen nem ismertük meg egymást Az utódállamok irodalma — Ami a mai magyar Irodalmat illeti, kétségtelen élénkség van, de az az érzésem, hogy az utódállamokban értékesebb még az irodalmi élet, mint Budapesten. — A szlovenszkóiak közül Mécs "Lászlót ismerem, aki igen kitűnő, érdekes tehetség, de különösen nagy hatással volt rám — egyszer hallottam őt — mint előadóművész. A legnehezebb, legeivoiitabb versei olyan megfogó természetességgel hatottak az | ő előadásában, hogy a hatása alól senki sem vonhatta ki magát... — Az erdélyiek a legkiválóbbak. Néhá- j nyat ismerek is. Áprily, Reméuyik, Tabéry, j nagyon izmos tehetségek. i — S ez a magyar irodalom jövője szempontjából rendkívül fontos tünet, mert az általam mindig propagált irodalmi decentralizáció megvalósulásával meg fog szűnni iro- ! dalmunknak Budapesthez 'kötött jellegzetesen nagyvárosias színezete s egészséges termékeny fejlődést fog njeginditanL Politika és hamisfrank —- író ur Tisza István életében élénken belekapcsolódott a napi politikába, évek óta azonban teljesen visszahúzódott tőle. A mai teljes politikai passzivitása hogyan magyarázható? — ügy magyarázható, hogy a napi politika ma abszolúte nem érdekel, sőt nem is értem a pártok politikáját. Akkor, amikor egyetlen egy érdek volna, amikor ennek az egyetlen célnak az érdekében kellene állni valamennyi pártnak, akkor nagyobbak az ellentétek, mint valaha. „A hid“-ban Széchenyi szájába adtam azt a mondatot, mellyel a mai politikai helyzet is jellemezhető: „Harcos csapat vagyunk s az ellenséges tábor füzében arról tárgyalunk, hogy méltóak-e a vezéreink .. — Sajnos, hogy egyformán kárhoztatható jobboldali s baloldali szélsőségek vannak. De amig a liberális elemek szövetségben állanak a nemzetközi szocialistákkal, addig nem vehető zokon, ha a konzervatív körök viszont inkább a jobboldali, elemekkel rokonszenveznek. — Ezt a kijelentését iró urnák úgy vehetem, hogy rökonszenvvel nézi a fajvédők politikáját? — No nem, nem — tiltakozott élénken a feltevés ellen — nehogy a végén még azt írja, hogy fajvédő vagyok. — Nekem egyik parihoz sincsen közöm. Nekem ismételten hozták a keiületeketj hogy Herczeg Ferenc még egy drámáját és regényét befejezi, aztán hosszú pihenőre Olaszországba utazik Beszélgetés az Íróval kezdő éveiről, Adyról, politikai elveiről és irodalmi terveiről —- A P. M. H. munkatársától — Budapest, január eleje, j ] A Széna-téren nagy csoport bátyus, sváb munkásember rohanja meg a Hűvösvölgy i felé járó villamost s egy pillanat alatt velük telik meg a kocsi. Tűrhetetlenül büdös pipáik kikergetnek a perronra s amint a hirtelen alászálló alkonyban kihajtom a szabadba a fejemet, szívesen fürdetem meg az enyhe, j1 hűvösvölgyi hegyi levegőben. Mindenki németül beszél ezen a vidéken. 1 Amikor megtudakolom az egyik bátyustól, ' hogy nem tudná-e megmondani, hol kell a !1 Hidegkuti-ut 4/a)-hoz leszállni, rögtön tudta, j hogy kit látogatok meg. j1 — Ob ich weiss — mondotta fanatikusan ’ leírhatatlan svábos németséggel — dér Herr j : geht zum Franz Herczeg ... és szívélyesen j \ útbaigazít. jJ Az iró lakásán 1 Amint a nagy kert középre épített villá- j ba beléptem, először egész kis kutya hadsereg futott dühös csaholással elém. Kicsiny, kedves selyemkutyák. A zajra a házvezetőnő ' siet elő s rákiált a hirtelen meghunyászkodó kutyákra: — Ruhe! Marsch in die Stube hinein!... Sajnálattal hallom, hogy Herczeg Ferenc nincs odahaza. Hegedűs Lórántnak, a betegségéből most lábadozó volt magyar pénzügy- miniszternek a vendége egy ebéden, melyet a Hegedűs-család „A hid" 25-ik előadása alkalmából adott az iró tiszteletére. Félöt /van már, minden percben várható a visszaérkezése. Hogyan lakik Herczeg Ferenc? A fogadószoba olyan, mint egy nagyon pompás, stílusos színpadi szoba. Nagy, nehéz bútorok, egy egész falat betöltő hatalmas, gazdag könyvtár, képek, festmények, sok virág, a lezárt zongorán sokféle dedikált fénykép, a szoba jobboldali fala különös módon építve: a fal félkörben, kirakatszerüen kivágva s benne áll az iró nagyon művészi márvány mellszobra. Körülötte nemzetiszin- szalagos babérkoszorúk.- A házvezetőnő — igen urimodoru német nő, csak törve beszéli a magyar nyelvet — csupa áhítattal és lelkes büszkeséggel vezet végig a lakáson s megmutat mindent: egy iró különösen zsúfolt dolgozószobáját, a sok sok értékes emléket, melyek mindegyike egv-egy kő a dicsőség gyémántjából: a versed hölgyek aranytollát, a szegedi magyar közönség aranytollát, — a négyféle kivitelű jubileumi plakettokat, melyeken az iró domborműves arcképe van, — Jókai Mór dedikált fényképét: „Emlékül Herczeg Ferencnek" felírással és sok egyebet . . , A« iró édesanyja Herczeg Ferenc édesanyja lép a szobába. Tudom, hogy 84 esztendős s bámulom a frisseségét. Hatvan esztendősnek sem látszik. Megemlítem, hogy előző nap beszéltem ! Rákosi Jenővel, akivel körülbelül egyidős i s aki éppen olyan bámulatosan fiatalos, mint I ö. Úgy látszik, az irodalmi levegő jól konzerválja az embereket —■■ Igen tudom, Rákosi Jenővel egyidö- ; sek vagyunk, ő is 1842-ben született, én i9. j Mert az én koromban aztán — tette hozzá j mosolyogva — nem szokták már a nők fiatalítani magukat. S én nem panaszkodhatott^ i jól érzem magam s boldog vagyok, hogy a! fiam mellett lehetek s gondoskodhatom róla, i a kényelméről s hogy semmiben sem legyen | hiánya. Ő ugyanis rengeteget dolgozik, mert j hát a mai világban ... egy ilyen háztartáshoz ! sok kell... Németül beszél, pompás, választékos, j irodalmi németséggel. Megkérdem tőle, be- ; szél-e magyarul. — Sajnosj kissé gyengén beszélek^ de j
