Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-01 / 1. (1039.) szám

3 Péntek, január 1 A huszadik század huszonöféves jubileumára A század huszonötéves. Elmúlt egy ne­gyedszázad. Jubileum van. Ez a század a nagy Hu szadik század, me­lyet úgy vártak, -mint a Messiást. Tizenkilen­cedik haladásos eszméin nevelkedettek. A Ti­zenkilencedik végén harminc év béke volt s a tudomány tobzódott az agyakban. A fejlődés­sel egyformán növekedett az emberi gőg is, évezredes intézmények eltűntek és vadonat­új söprűk söpörtek. A tengeren a dagadó vi­torlák helyett koromfüstfelíegek jártak. Pari­pák helyett köszénbűz vitte az embereket. Egyszerű és villogó kardok helyett bamba acélgombócok öltek. Krisztus helyébe a go­rilla került s ha Jézus istenitése nevetséges volt, aki az anyagot, a kövekből faragott ké­peket imádta, megéljenez tetett: Minden helyé­be jött valami uj. A régi művészet helyébe azonban nem jött semmi. Csak gőg. Az uj században az emberi istenné akar­ták kikiáltani. Ezerkilencszázbán Pársban, a világ közepén kiállítást rendeztek, ahová összehordtak minden emberei fényt. Eddig ezek voltunk, van villanyunk is és automobil­jaink, másodpercek alatt tudtunk ölni, — de ez még mind semmi, várjuk a többit. Várjuk a végső emberi nagyságot. — És vártak. És jött. Legelőször a búr háború. Angol katonák. Oxfordiban végzett tisztek, kéjesen rugdalták az afrikai terhes asszonyokat. Ez nem az, amit várunk, mondta k;ssé félszegen Európa. Még nem vagyunk készen, rnentege- tödztek és lázasan gondolkodtak. Kitalálták a drótnélküli távírót. Újabb próbálkozás kei!. Persze, persze és megrengette a világot az orosz-japán háború. Néhány százezer halott, Moszkvában kancsukás forradalom és egy uj üdére: a vigyorgó sárga veszedelem. Jaj ez sem az, sírták, kitartás, kitartás — és k’failál- ták a repülőgépet. Megint vártak. És ekkor már egész közel jö'.t: a Balkánon. Vér. vér. pestis, kolera s annyi barbárság, mint Nero alatt. Nem, ez sem lehetett a várva várt em- bergögistenség, az a nagy dolog, melyet a Ti- zenkilenced’kben nevelkedettek szerint, a tu­dománykodások nyomán, a Huszadiknak kell hoznia. Ezek csetepaték, visszaesések, nem szabad bedőlni, a haladás igenis valóság, munka kell, az ember okos — és fölfedezték a rádiumot, miközben vártak. Maid, majd, a szá,2#d .meghozza, a nagy század kitér meló az emberi büszkeséget. És kitermelte. Tizen­négy augusztus elsején. Mindenki tudja és mindenki érzi. Húszig memydörgött s a nagy század megmutatta. Az eset tényleg nagy volt, ekkora még sohasem volt. Jub'leirm. Most, amikor az első negyed eltelt, ugye keserűen nézünk vissza. Hát mit hozott a századfia.alember? Jobb volt, mint apái? Kétséges. Tizenötmillió autó suhan a földön, a repülőgépek háromszáz kilométeres tempókkal játszanak a levegővel, de van-e tizenö..millióval több boldog ember, mint a hajdani századokban? És háromszázszor biz­tosabb-e ma az emberi élet? Várunk még? Ez az első negyed a hét soványesztend'ő volt s most jön a hót kövér? Kitaláltuk a szocializmust és lesz benne ha­szon? Mert mink van abból, ha ma gyorsab­ban jövünk az egyik földrészből a másikba, ha ugyancsak gyorsabban jutunk a másvilágra is, avagy a boldogtalanságba? Ezen a napon, amikor keservesen elmúlt az első huszonöt év, ünnepélyesen fogadjuk és tudjuk, hogy nem az automobilok és a re­pülőgépek, nem a rádium és a villanyvilágí­tás. hanem az örök váhozatlan belső megelé­gedés és boldogság az, amire törekednünk kell. A jubileum legnagyobb érdeme, hogy hál1 Istennek vagyunk ennyire. Amit a husza­dikszázadtól az öregek, a nagytudomá.nyuak, gőgösen vártak, azt mi, fiatalok, a század fia­talja meghazudtoljuk és kinevetjük. Elegünk volt a külső haladásból. Szeretjük az auto­mobil okát. élűn k-ha lünk r epülögé p einkér t, örülünk nagy orvosainknak, de ez műiden megmaradhat, anélkül, hogy a lényeg lenne. Mert ha a lényeg, akkor még nincs garan­ciánk, hogy uj világháborúk nem törnek ki. Más ib*H tehát. A Tizenkilencedében azt gondolták, hogy a tehnikai fejlődés műiden és az anyag fölötti uralom már e földön megnyit­ja a parádésom kapuit. A Huszadik, amelytől a betetőzést várták, ugyancsak ezzel a jel­szóval indult. És sorba, bekapta a megalázta­tásokat. Huszonöt év szenvedés volt. Most megjöttünk e jubileumnál a belátáshoz: a századunk nem különb, nem jobb, nem na­gyobb, ugyanolyan girhes, egyszerű és von­tatott, mint a többi volt. S ugyanúgy kell ben­ne élni. mint hajdanában. Mert nincs emberi diadal Nincs belső boldogság, mely a gépből, vagy az anyagból áradna. Az egész csak szép játék: kövecskék és izgó-mozgó. bukfencező, panderláSco'k. A séma a régi. A lélek a rége Az ember a reg'. Az emberi élet a régi. A boldogság elérésének módja a régi. A nyomor a régi. Az öröm a régi. A kis emberi, egyszerű alázatosság, a megadás és menekülés módja: a hit a régi. Századunk. Üdvözlünk a jubileumodon. Uj negyed kezdődik. Szokratesszel mondjuk, mi fiatalok: annyira vagyunk már, hogy be­látjuk, hogy semmit sem tudunk. Az elmúlt huszonöt év megmutatta. Az eljövendő hu­szonötben pedig eszerint kell berendezked­nünk. Szvatkó Pál dr. A szlovenszkól magyar politika 1925. évi mérlege Ha az esztendő utolsó napján a szlovén- szkói magyar politika évi mérlegét föl akarjuk állítani, végig kell szaladnunk az esztendő je- j iencösebb eseményein s meg kell jelölnünk azokat az esemény-csomópontokat, azokat az állomásokat, amelyek politikai viszonyaink alakulásának döntő jelentőségű fázisait leg­jobban jellemzik. Az 1925. esztendő a szlovenszkói magyar politikai élet szempontjaiból is rendkívül vál­tozatos és mozgalmas volt. Bátran megálla­píthatjuk: a szlovenszkói magyarság az el­múlt évben egyrészt oly nagy vesztességeket, másrészt oly tekintélyes eredményeket köny­velhetett el és egy oly nagyszabású politi­kai átcsoportosuláson ment keresztül, hogy ennek az esztendőnek a jelentőségét a magyar jövő szempontjából' többre kell becsülnünk az előző esztendőkénél! Az érsekujvári egyezmény Az 1925. esztendő az „érsekujvári egyez­mény" jegyében indult meg. Petrogallii Osz­kárnak és munkatársainak, politikai életünk legjobbjaink gyönyörű müve volt ez, amellyel a magyar egység szent jelszavát írták föl legfőbb parancsként politikai életünk több tagozatú épületének összefogó kö­zös homlokzatára. S ennek az igazi magyar egységnek jelszava vonult végig vörös fonál­ként az egész esztendő történetén. Tragé­diád magyar sors az, hogy dacára a legszen­tebb férfias elhatározásoknak, a tökéletes ma­gyar egységtől most az év végén messzebb vagyunk, mint az év első napjaiban az „ér- sekujvárá egyezmény" előtt voltunk. Petrogalli Oszkár halála Magyar tragédia az is, hogy az érsekuj­vári egyezmény létrejötte után négy hét múl­va, február 4-lkén az egyezmény megalko­tója, Petrogalli Oszkár hirtelen meghalt. Az Erős Kéz, aki a magyar hullott kévéket ösz> sze tudta fogni, lehanyatlott s a meglazult ké­vék közé ismét befurakodhattak a szétvonás, a pártoskodás férgei. Petrogalli halála oly mérhetetlenül nagy vesztességünk volt, amit — az elmúlt esz­tendő eseményei igazolják! — nem vagyunk képesek pótolni. S Petrogalli nagyságára jellemző, hogy még akkor is, amidőn a ma­gyarság és az őslakosság egységéért egye­lőre reménytelen küzdelmeket kellett folytat­nunk, Petrogalli halhatatlan szellemének haj­tóerejét éreztük magunk mögött. Az uj Pártközi Vezérlő Bizott­ság működése Petrogalli Oszkár halála után az érsek- újvári egyezmény értelmében nyomban meg­kezdte működését a szlovenszkói és ruszin- szikói ellenzéki pártszövetség legfőbb irányi- nyitó szerve, a Pártközi Vezérlő Bizottság. Az első ülést február 10-én Pöstyénben, a másodikat március 2-án ótáfcrafüreden tar­totta meg az uj bizottság. Ezeken az ülése­ken választották meg a bizottság elnöksé­gét és a Központi Iroda uj igazgatóját. Úgy ez a két ülés: mint a Pöstyénben május 18-án tartott harmadik ülés megállapította a Párt­közi Vezérlő Bizottságnak és albizottságai­nak hatalmas, a közélet minden ágára kiter­jedő programját. Az albizottságok is rövidesen megkezdték működésüket s életrevaló kezde­ményezéseikkel bizonyságot tettek a jobb jö­vőt szolgáló hivatásuk mellett. A szépen meg­indult társadalmi, kulturális, szociális és gaz­dasági munkát azonban — sajnos — a köz­bejött események megakadályozták. A keresztényszocialista párt belső válsága A Pártközi Vezérlőbizottság megalaku­lása után rövidesen, március 16-án kitört az Országos Keresztényszocialista Pártnak hó­napokig húzódó .súlyos válsága. Ezen a napon foglalt élesen állást a pártnak úgynevezett „nyugatszlovenszkói kerületi pártvezetősége" a pártnak és az egész szlovenszkói magyar­ságnak leghívatottabb vezetői ellen. Néhány nap múlva megjelenik Leilei Jenő hírhedt nyiltlevele, A magyar intelligencia és párt­jaink testvéri együttműködése elleni vakmerő támadást azonban a párt többsége és a mél­tatlanul megtámadott vezérek nehéz küzde­lem után sikeresen klvédték. A pártválság lefolyásának nevezetesebb dátumai: Március 31-én a komáromi parlkor- zet elsőnek foglal állást a Leilei-csoport párt- bontása ellen. A komáromiak példáját né­hány hét leforgása, alatt sorra követi vala­mennyi kerület, körzet és helyi szervezet. Április 14-én Körmendy-Ékes Lajos dr., a párt nagynevű vezére leveleit intéz Leilei Je­nőhöz, levelében rámutat Leltei helyzetének tarthatatlanságára és fölszólítja a visszavo­nulásra. Május 16-án a pozsonyi pártvezetö- ségi ülésen Leilei dr. lemond a pártelnökség­ről. Néhány nappal később az ideiglenes ui pártelnökség átveszi az országos pártköz­pontot. Július 10-én a pártvezetőség fontos ülést tart Iglón. Augusztus 25-én a pártveze­tőség pozsonyi ülésén Szüllö Géza szemé­lyében megválasztja az uj pártelnököt. Szep­tember 16-án a pártvezetőség Ótátrafüre­den kizárja a pártbontókat. Szeptember 27-én a pártbontók utolsó kísérletként teljes ku­darccal végződött ellenkogresszust tartanak Pozsonyban. Október 4-én a pártválságból egészségesen és nagyobb veszteség nélkül kiemelkedett párt Kassán megtartja hatalmas sikerű országos kongresszusát. A pártvál­ság tökéletes elintézését a november 15-iki választások szankcionáltak, amikor a párt­bontók mandátum nélkül maradván, meg­hajoltak a fölebbezhetetlen népi'télet előtt s végleg letűntek a politikai szereplés színpa­dáról. A rendkívül nagy idő- és energiapazar­lással járt pártváiságnak nagy eredményei azok, hogy egyrészt a párt kidobva magából az erkölcsi kór okozására alkalmas elemeket, belső erkölcsi tartalmában és külső egysé­gében hatalmasan megerősödött, másrészt politikai közéletünk megszabadult a magyar­ság és az őslakosság együttműködésének és a jövőben remélhető tökéletesebb egységének ellenségeitől, illetőleg kerékkötőitől. Ezek­kel az eredményekkel szemben viszont ott áll átmeneti veszteségként az a 17 ezer szava­zat, melyeket a november 15-iki választá­sokon elvesztett. Ez a veszteség csakis ideig­lenes természetű lehet, miután a dolgok ter­mészetes rendje az, hogy a kiszakadt, de ui elhelyezkedést nem találó 17 ezer párttag rö­videsen vissza fog térni az anyapártba. A Magyar Nemzeti Párt megalakulása A keresztényszocialista pártválsággal egy­idejűleg és annak kétségtelen hatása alatt in­dította meg Szent-Ivány József az egységes magyar párt megalakítására irányuló nagy­szabású akcióját. Március 27-én jelent meg első felhívása a sajtóban. Az akció kifejlődése azonban épp a keresztényszocialista párt válságának kedvező alakulására való tekintet­tel halasztást szenvedett. Sőt a Pártközi Ve- zérlőbizottságnak május 18-án Pöstyénben tartottt Ülésén Szent-Ivány* József az egysé­ges pártot egyelőre levette programjáról. A sajtóban azonban az egységes párt eszméje ezután is állandó vita tárgyát képezte s elő­készítette a talajt a további nevezetes ese­mények számára. Szent-Ivány József a keresztényszoc:alis- tia pártra és általános politikai helyzetünkre való tekintettel az egységes magyar párt megalakításának tervétől ugyan elállóit, azon­ban a keresztényszocialista párton kívül ál­ló minden magyarnak összefogására kiter­jesztette pártját, az eddigi magyar kisgazda és kisiparos pártot Magyar Nemzeti Párttá. A párt megalakítását a Pártközi Vezérlőbizott­ság utolsó október 5-iki ülésén jelentette be. A Magyar Nemzeti Párt október 18-án Ér­sekújváron ünnepélyes és impozáns keretek között tényleg meg is alakult. A magyar és német közös kisebb­ségi front terve A nemzetgyűlési választások közeledté­vel Szent-Ivány Józsefnek az egységre irá­nyuló koncepciója más iránybaji is érvénye­sült. Augusztus hó elején Szent-Ivány a Bo- hámia és a Prágai Magyar Hírlap hasábjain fölvetette a nemzeti kisebbségek közös vá­lasztási és parlamenti frontjának tervét. A kezdeményezés úgyszólván valamennyi né­met pártnál rendkívül meleg fogadtatásra ta­lált. S bár a teljes közös front nem jöhetett létre, a nagyszabású koncepció szűkebb kere­tek között megvalósult. A Bund dér Land- wirte, a magyar nemzeti párt, a német ipa­rospárt és a szlovenszkói németek pártja kö­zös parlamenti klubot alakítottak. A közös magyar lista megvalósulása A magyar-német parlamenti szövetke­zésnek úgy az általános kisebbségi politika, mint a szlovenszkói magyar politika szem­pontjából kétségtelenül nagy a jelentősége; azonban a magyarságra nézve rendkívül el­szomorító tény az, hogy sem ebben a szövet­kezésben, sem azon kívül nem jöhetett létre a magyarság két nagy pártjának közös vá­lasztási és parlamenti frontja. A szloven­szkói és ruszinszkói magyarságnak az érsek- újvári egyezzmény rendelkezései értelmében ezeken a választásokon közös listával kellett' volna föllépnie s képviselőinek a parlament­ben közös klubot kellett volna alakitaniok. , Ez azonban nem történhetett meg. A választások A november 15-iki nemzetgyűlési válasz­tások a szlovenszkói és ruszinszkói magyar­ság két pártjára nézve minden tekintetben kielégítő eredményekkel zárultak le. A ma­gyar nép minden zavar, minden hivatalos terror, minden megkísérlés és ellenséges tá- macíás dacára becsületesen és öntudatosan 1, kitartott vezérei és pártjai mellett s az eddigi., 7 magyar képviselő helyett most már tizet ‘ küldött be a prágai parlamentbe. A választások tehertétele, a pártok kö­zött a választási küzdelmeknél elmaradhatat­lan súrlódások természetesen most sem ma- -- radhattak el. Ezeknek a kisebb ellentéteknek szomorú emlékei is arra figyelmeztetnek, hogy., az egységes front a magyarság életkérdései;; közé tartozik. A parlament megnyitása Az év végén a kisebbségek szempont­jából fölötte kedvező atmoszférában megin­dult az uj parlament munkája. Mindkét elvi jelentőségű deklarációjánál mind a tiz magyar képviselő egy emberként helyeselt cs tiltako- . zott Az egymást támogató föllépést a magyar 1 egység nézőpontjából megnyugtató évvégi ; eseménynek tekinthetjük. Hasonlóan kedvező kilátásokra adnak reményt a pártvezéreknek ■ a választások utáni nyilatkozatai és cikkei. Az együttműködés kérdése szempontjából kü­lönösen kedvező jelentőséggel bírnak Szüllö Gézának a klubalakuláskor mondott beszéde, Szent-Ivány Józsefnek karácsonyi cikke és \ Flachbarth Ernőnek cikkei. Körmendy-Ékes távozása Az esztendő veszteség-rovatában kell el­könyvelnünk Körmedy-Ékes Lajos dr.-nak a szlovenszkói politikai életéből való eltávo-. zását; A légfelsőbb közigazgatási bíróság jú­nius 5-én megsemmisítette itteni illetőségét $ ezzel száműzte egyik legbátrabb, legdere­kabb s legképzettebb politikusunkat sora­inkból. Távozása betölthetetlen nagy űrt ha­gyott maga után. Jelenlétét különösen az egységes front kérdéseinek tárgyalásainál végzetesen nélkülöztük. Külpolitikai eredmények A belpolitikai helyzet képét ki kell egé­szítenünk a külpolitikai eseményekkel. A nép- szövetségi ligának februári brüsszeli kon­gresszusán s júniusi varsói kongresszusán, továbbá az augusztusi oxfordi nemzetközi ' katolikus kongresszuson a szlovenszkói ma­gyarság képviselői résztvettek. Ugyancsak megfelelően képviselve volt a szlovenszkói magyarság az európai kisebbségeknek Genf- , ben októberben tartott első nemzetközi kongresszusán is, sőt ennek a rendkívül nagy jelentőségű kongresszusnak kezdeményezé- : se és előkészítése nagyrészt a szlovenszkói magyarság képviselőinek érdeme. Ezeken a kongresszusokon Szüllö Géza felszólalásai a szlovenszkói magyarságnak nagy sikereket biztosítottak. Külpolitikai tevékenységünknek egyik hasznos eredmény, hogy a népszövet- . ségi ligánk működését a csehszlovák kor- . mány végre engedélyezte. Hasonlóan teknté- lyes eredmény az is, hogy a genfi kongresszus alkalmával külön tanácskozhattunk a többi utódállamok magyar kisebbségeinek képvi­selőivel. Kétségtelen az. hogy elmúlt eszten­dei külföldi szerep'éseink nagy lépést jelen­tenek előre kisebbségi önvédelmi harcunk eredményes kiépítése terén. A külpolitikai eseményeknél kel! fölemlí­teni azt is, hogy pártjaink junius hó első nap­jai egyikén benyújtották az illetőségi sérel­mek ügyében panasziratukat a népszövet­séghez. # Az eredmények és a veszteségek felso­rolása után az év politikai mérlegét körülbe­lül így lehet fölállítani: bár régi pozíciónkat nemcsak megtartot­tuk, de megerősítettük és tetemesen ki Is szélesítettük, azonban a kisebbségi ön­védelemnek legeredményesebb taktikai formájának, az egységnek teljes kiépíté­sétől ma messzebb vagyunk, mint az év elején voltunk. «i Az 1926. esztendő az elmúlt esztendőben^ kifejtett nagy erőfesziléseinknek méltó ered-! menye lesz, ha ezt az egységes frontot végre L megteremtjük és a^övö számára biztosítjuk.) Forgách Géza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom