Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-05 / 276. (1019.) szám

Bt Szombat, december 5. Nem kell a könyv. A mai élet száguldó tem­pójában nincs ideje az embereknek, hogy egy csendes sarokba bújva átadják magukat az ol­vasás csendes gyönyörűségének. Ma csak a nők olvasnak, a íőrii alig vesz kezébe szépirodalmi könyvet, — talán csak néhány csodára meg­maradt álmodozó — egy két költolelkü falusi ember, kik távol a világ zajától ráérnek álomor­szág ajtaját nyitogatni. A városok rohanva élő emberei, a kulturáltak ép úgy, mint a kevésbbé képzettek, megelégsze­nek annyi szellemi táplálékkal, amennyit a napi lapok és a színház nyújtanak. A színház. Ez a csillogóra festett gyönyörű világ, mely egy estén át lelkünket az érzések minden skáláján keresztül viszi. Adhat és ad is tiszta gyönyörűséget s förtelmes sülyedést egy­aránt. Azért, hogy neveljen, vagy gyönyörűséget okozzon? Meglehet. Eredetileg az volt a célja bizonyára. Most? Enerváilí idegek zaklató felajzása, exotikus, sőt utszéli témák felhajhászása, nem erkölcsi tanúságok megvilágítására, — nem. Témák önmagukért, Tart pour l’art, hogy újabb és újabb izgalom korbácsolja fel a közönség tönkresiláiiyitott idegéletét. S e témák előterében ott a nő. A ma asszo­nyának képe lenne talán? Nem. Ezek a női ször­nyetegek, akik csaknem minden színmű előteré­ben állanak olyanok csak a női nemen, mint fájó, elrutitó kelések egy szép asszony! arcon. Aki ránéz megborzong, irtózik, de megbiivölten mégis mindig és újra odatéved a tekintete. A ma asszonya a modern irodalom különösen a szinmüirodalom tükrében nem is nő többé, ha­nem egy fékevesztett érzéki lény. Ma nincsenek elcsábított Margaréták, ma csupa Putifárnét látunk a színpadon, kiknek kezében ott maradt köpenyével együtt József is. Ott maradt a lelke, a női tisztaságban vetett hite és kél nyomában szörnyű sülyedés. Példákkal illusztrálom meglátá­somat. Emlékeznek Vajda Ernő „Délibábjának asszonyára? Jön. mint egy tolvaj, hogy kincset lopjon, hogy tönkretegyen egy kezdődő férfi életet. Álmot, mert megtetszik neki a délibáb ragyogó szépsége. Mire elfáradt, eldobja magától és vele esik egy élet. Undor, megvetés kél a nyo­mában. Ennek a miinek Írója magyar — és két világrész kuHuremberisége. ebben a tükörben látja . meg a magyar uriasszobyt.'" "" 4 £s itt egy másik: Fazekes Imre >',vAltonája“, ahol az iró az élet posványának legmélyére nyúlt életképekért. Talán azért, hogy tanítson? De­hogy. Azért, hogy egy egész estén át táncoltassa előttünk kárhozatos lidérceit. Az anyát, aki el­vakult szerelmében még eladni is hajlandó lányát, mikor vetélytársat érez benne s leányt, akit hiába óv pici korától egy nevelőintézet tisztasága, lobogó vérrel rohan a bordélyba s csak ott torpan meg a mocsok ölén a beléoltott nevelés — egy percre csak s öntudatos erővel rohan egy diák karján a forró, szennyes élet­hullámokba, ha csak vissza nem tartja a fiú be­csületes, ősi tradíciókon nevelt tisztasága. Hozhatnám példák tömegét, de úgy hiszem elég ennyi is. Az, hogy a külföld irodalma is ilyen, nem mentheti a miénket. A gondolkodó ember lerázza magáról a fel­szívott képeket és halad tovább, — de azok akik kényelmesek a gondolkozásra s csak a készen kapott képeket szeretik, vájjon milyen véleményt visznek haza a nőről? A nőről általában és spe­ciálisan a magyar nőről? Mintha elvesztek volna életünkből az édes­anyák. Mintha nem volna a földön feleség többé és nem születne tiszta lányvirág. • Vájjon kevésbbé volna érdekes talán az igazi asszony típust a színpadra vinni? Nem a hétköznapok szürke kis robotoló népét, de a kiemelkedő finom lelkiéletet élő asszonyember képét: vívódásaival, tévedéseivel cs gvőzedel- mével? A megértő édesanyát, a szerelmétől bú­csúzó asszonyt, a fájdalmasan szép igaz életet? Hát nem. igazabb képe-e, a nőnek Schöpflin asszonya a „Vége a szép nyárnak? című regényé­ben, aki az első bódulat forró csókja után erős akarattal tesz pontot és tisztán, fájdalmas szépen megy szomorú asszony! ősze elébe, mint amazok a szenvedélyükben bestiákká vadult némberek? Es vájjon nem több-c az olyan édesanya, aki megsejtve leányában a vetélytársat, elkészíti annak kelengyéjét és egy ős anyjától örökölt patyolatkendőbe sírja bele minden íáidalmát, búcsúját, lemondását? Egy patyolatkendőbe — benne van az anyja, nagyanyja, dédanyja könnye Ls — és ráborítja az eljövendő asszony kincseire mint egy százszór szent áldozatot? (Szederkényi: „Patyolat41.) Nem töhb-e az ilyen édesanya mint a gyomunkét áruba bocsátó szerelmében eszeve­szett fenevad? Talán nem fogadná a. közönség ezeket szíve­sebben? Vagv talán, mert sok iró az élet pos- vánvait szereti, nem látja meg ami a poca-étán kívül esik? Kár. Több annál! Bűn! önmagunk ellen is, de legfőképpen az emberiség ellen. Az irodalomnak ma nagyobb feladata van, mint volt azelőtt. Az irodalom ma iskola, nevelő- intézet ,előkészítés az életre. I Oem’nKa küvíltfziia. j * ahol naoonkón* pomi/óa mapvar zitrányzonckai’ % intc/ik 4 ■ hlttintt kánona' S Próba - Yinohradu, Skretovo 4 : Léva. december 4. Ide hallgassatok most néhány percig, ti bá­jos, kedves, szelíd, kokett, szőke, barna, vörös és fekete bubifejü lányok! Veletek szeretnék csevegni egy kissé. És bizony mondom, sok megszívlelendő tanácsot adhat nektek tapasztalt barátnőtök, aki éles- üvegii okuláréján keresztül jól körülnézett min­dig ebben a tarka, szép és sokszor szórnom világban, úgy hogy az előkelő képeslapok szerkesztő bácsijának a szerepét is készséggel vállalhatná veletek szemben, ha ügyes-bajos dol­gaitokban hozzá fordulnátok inba igazításért. Megírnám szívesen, milyen ruhát öltsetek a nő- egyleti bálra, tanácsot adnék, hogyan viselked­jetek a tennis-zen, a korzón és a patikusék zsur- ján, segítenék eldönteni, melyik divatosabb szín, a bois de rose, avagy a feuille .morte, leadnám véleményemet a bubifejről, az egyedül utazó és nyilvános helyen tüntetőén cigarettázó lányok­ról, megírnám jó szívvel, hogyan viselkedjetek, ha az a bizonyos úriember kétséget kizáróan szerelmes volta dacára sem tud eljutni a boldo­gító vallomásig; arra nézve is tudnék felvilágosí­tást nyújtani, hogyan kell elintézni az álnpklelkü barátnővel való lovagias ügyeiteket, ha azt pél­dául a korzón éppen Vele látjátok sétálni, holott azt mondta egy órával azelőtt a ravasz kígyó, hogy csak a Sári nénihez megy fel lenézni egy ui csipkemintát. És igy tovább, hisz érzem, nem igen hagyna cserben a leleményességem és min­dig találnék pár vigasztaló, bátorító, útbaigazító, serkentő szót, hisz oly szívesen és szeretettel nézek a ti csapongó, kiforratlan, sejtelmes lelki­világotokba, oly meleg érdeklődéssel figyelem életetek, folyását- a borús,- fájó és ; - sziyárványos törtériésekkel tarkázva,- hogy megértéssel kell lennem minden örömetek és minden -szomorúsá­gotok iránt. Miután azonban egyelőre nem fekszik előt­tem a halványzöld és lila levélpapirosok szálkás betűkkel telerótt halmaza, hát csak úgy nagy általánosságban, futólag szeretnék ma egy-két problémát érinteni, tanuljon és okuljon belőle az közületek. aki belátja, hogy igazam van abban például, hogy eléggé el nem ítélhető módon ha­szontalan volt az a kislány, aki csípőn alul érő szép, hosszú haját lenyiratta az uralkodó divat­hóbort kedvéért Eltekintve attól, hogy bizony a legkevésbé azoknak áll jól a gyermekes rövid haj: nem le- het-e labilis, befolyásolható jellemre következ­tetni abból a tényből, amellyel — csakhogy di­vatőfelsége lábaihoz hódolattal járuljon — valaki feláldoz valami meglevő, pozitív, abszolút szé­pet, a jelen esetben egy hosszú, szőke, barna avagy fekete, vastag hajfonatot? Nem gondoltatok-e soha arra, kedves kislá­nyok, mit fogtok két-három év múlva csigáim ha újra feltámad a hosszú haj divatja? Mert hogy lesz újjászületése a legszebb természetes női ékességnek, az kétségtelen. A divat konyhájának boszorkánymesterei nem törődnek alázatos, mindenben vakon enge­delmeskedő híveik véleményével, ha kiadják a nagy revoluciókat okozó jelszókat. íme, most a „hét sovány44 esztendő után, ugylátszik, beáll a „hét kövér44 esztendő korszaka. Kimondták, hogy a molett nőké a legközelebbi jövő. De a nagyon általános divatmegnyilatkozások sohasem hosszú életűek. Láttuk például az apacssáloknál a gyors, meteorszeríi eltűnőt az utaltság és feledés éj­szakájába. A bubifejet azonban n.v'lván nem le­het máról-holnapra unott sál módjára a szoba­leánynak ajándékozni. Azért mondom nektek, ke­vésszámú hosszuhaju kis barátnőm tegyetek le a fejecskétekben motoszkáló tervről, ma már oly túlhaladott a bubifej,' hogy szinte az válik ódi­vatúvá, aki csak most érkezik el a nagy elhatá­rozások stádiumába. Tudom, nagy részetek fölényes ajkblggyesz- téssel és csalódva fintorgatja orrocskáját ennyi maradiság hallatára! De én ma igen merész va­gyok és amint barátságos fényű, vöröserr.yős állólámpám bűvkörében üldögélve, cigarettafüst mellett csevegek veletek, mintegy aproposzra eszembe jut a másik modern betegségetek, ked­ves kis barátnőim, — a cigaretta! Tudom, ez is érzékeny oldalatok, különösen nektek, bakfis- számba menő 16—18 éves asszonypalántáknak' Oh, ha tudnátok, mily visszatetsző piros aikaíok között az a csúf cigaretta, amely az utóbbi évek­ben a leányszobák varázsos, tiltott cs titkolt magányából, gőgösen és kihívóan kivonult és elfoglalta legitim uralmát a szalonokban, séta­tereken, színházi fojerekbem vasúton, nem is szólva az éttermekről, kávéházakról és a ten­iszpályáról. Nem tudom, m>'t céloztok e mind n korlátoknak fittyet hányó, exceutricltást, sikket és jukker-látszatot fitogtató divattal, hacs'k egymásnak és a húsz éven aluli udvarlóitok.iák nem akartok imponálni, mert hogy a jóizlésü asszonyok és — figyeljetek ide! — a házasságra érett ifjak szemében nem okvetlenül szükséges tartozéka a nőies üde bájnak, a korlátok nélkül való, török módra való füstöléstek, azt elhiheti- tek tapasztalt barátnőtöknek! Egy 24 éves lánybarátnőm épp a napokban vallotta be. hogy nyolc év előtt még passzióval varrt babaruhát. Hát annyit változott a világ azóta, hogy a mostani 16 éves lányok cigaretta­tárcát hordanak a kézitáskájukban és füstkariká­kat fújva olvassák Erdős Renée Nagy Sikoly-át, meg a két művészi trilógiáját, amelyek szintén nem a bakfisoknak lettek dedikálva. Ne gondoljatok ezek után, kedveseim, hogy a gólyamese még gyermekek számára is ügyet­lenül naiv tudatlanságát szánnám Tinéktek Oh. a komoly gondolkodású felnőtt leány előtt nem szabad, hogy bármi is szebb és fenköltebb le­gyen, mint az anyaság szent fogalmát körülvevő szép misztérium sejtelmessége. Csakhogy az a baj, kedves kis cimboráim, hogy Ti manapság mindenben „au fait44 vagytok. Aki közületek csak halványan sejti a nagy rej­telmek ismeretlen titkait, az ma liba, unalmas, naiv, falusi kislány, nevetség tárgya. Be kell val­lanom ehelyütt, hogy 20—22 éves ifjú lányok ma tesztelenebbiíl csevegnek az alcove-ok forró le­vegőjű meséiről, mint például jómagam akárme­lyik asszonybarátnőmmel, ő előttük manapság nyugodt lélekkel mondják el a legfrissebb anek­dotákat, bon mot-kat; sajnos, igazságként le kell szögeznem azt is. hogy Veletek szemben, ifjú urak részéről használatos tónus is nélkü­löz minden tiszteletnyúvánitást és morális ala­pot is. Hiába tiltakoztok, kedves', öubifejes kis­lányok, a kevés kivételtől eltekintve, bizony igy van ez manapság. Miért volna különben a nagy­városok botránykrónikájának egyébként oly sok leányáldozata? Kezdve az olyanokon, akik csak a hírnevüket dobták oda, mai modem, dühös életmódjuk prédájául, végezve a jeltelen, szégyell sirbantokban és a rejtelmes titkokat őriző nagy, szőke folyó hullámágyában, nyugtalan, pihenésj- telen álmot alvó áldozatokon ... Ijesztő képet tártam elébetek, kedves kis lá­nyok. De ha nagy a betegség, erős orvosság és óvatosságra való intés az ellenszere annak. Ne legyen többé közöttetek olyan lány, aki­ről Így beszél a jobbizlésii, iobbnevelésii pajtása. ..Hja, könnyű neki, mindig akad gavallérja, per­sze olyan modorral könnyű érvényesülni!44 Pedig, aki ezt énnekem ilyenképpen köny- nyezve panaszkodta. nagyon bájos és eszes kis­lány volt, még csak nem is „falusi liba44, mert hisz pápaszemes barátnőjét néha olyan huncut viccekkel tartja, amilyeneket csak félhomályban és félhangon lehet elsuttogni . . Beteg nálunk a társadalmi élet gyökerestől és Tiétek az eljövendő generáció nevelésének gondja, édes kis barátnőim! Hogyan fogtok maj­dan a kislányotok lelkére vigyázni, ha ma — 16 —18 esztendős létetekre — izzik a mindennapos olvasmányotok az érzéki, piros lüktetésű fantá­ziától? Ha minden olyan könyvet áttanulmá­nyoztok amelyik holmi hangzatos szociológiai ielszók ürügye alatt tisztán a szexualitás és pornográfia irodalmának szolgálatában áll. Az élet titkait., rejtélyeit, misztikus útjait megismerni, kis pajtásaim, ráértek maid a maga idején. Ne játszatok a tűzzel! Ne próbáljátok íel- lebbenteni az ismeretlenség titkot rejtő, sais? fátyolát nem nektek íródott olvasmányokkal fri­vol, jukker, emancipált társalgásokkal és merész kis kalandokkal. Csak arra való mindez, hogy telketek elveszítse üdeségét, humorát, hog> el­tompuljon Ítélőképességetek a jó és rossz meg­különböztetésében és hogy természetes, leányos szemérmetességetek teljesen felőrlődjön. Amint az irodalom és művészet terén is egészséges renneszánsz észlelhető — nézzük a budapesti Nemzeti Színház kasszadarnbjait; csupa tisztalevegőjü, levendulás romantikáju da­rab — úgy kellene a magyar leány társadalom újjászületéséi: is munkálkodnotok. Tűnjenek a feledés homályába a ..jukker, snejdig, príma nő, megértőén táncoló, tanulé­kony, odaadó kislány44 stb. megszégyenítő jel- szók és ne legyen becsületbe vágó dolog, ha úgy aposztrofálnak valakit: „Jaj, de régimód' lány az a hosszucopfos Juliska! Nem is festi magát és a szoknyája térden alul sleppel egy arasznyira 1“ Ne öltözzetek, ne táncoljatok és ne társalog­jatok oly módon hogy mindenütt egy hajszál- nvirn legyetek csak a tisztesség keretein — in­nen! Az az egy hajszál — — könnyen elszakad — hisz oly finom és gyengeszá'hi valami az, hogy észre se veszi többnyire, aki könnye Imiién el­szakította! Most azután búcsúzom 'Tőletek, kedves kis ismerős és ismeretlen társnőim. Ne haragudja­tok rám, amiért ilyen komoly prédikáció lett a kedélyes csevegésből, de függjétek el azt is, hogy én mindennek dacára valamennyitek ked­ves fejét igaz szeretette! simogatom meg a tá­volból. mert remélem, tudjátok, hogy nincs egy- hamar jobb, őszintébb és megértőbb barátnőtök, mint ‘ Pápaszem. HÁZTARTÁS Rovatvezető: Sulyok Julianna. Kogyaia főzhetünk egy szerűen, de ?Ó4 Az egyszerű főzés leg nkább az egysze­rűbb igények között éiö családok tűzhelyén fordul elő, ahol kevés segítséggel a háziasz- szony, vagy kisasszony foglalkozik ezzel a munkával, mely fárasztó, de a mindennapi házidolgok között az első helyet íog’al a el. Ne kicsinyeljük tehát le, de ne is v’gyíik tul- ságba ezt a munkát- Miatta társadalmi tevé­kenységünket ef ne hanyagoljuk, kínálkozó szórakozásaikat el ne mulasszuk hanem murik ab i r ásu nkhöz képest dolgozzunk­Fő a beosztás, úgy a bevásárlásai, mint az anyag megválasztásánál és felhasználá­sánál. Mindig tudni kell. hogy nrt, miért ve­szünk. Második kellék a pontosság, vagyis mindig tudjuk, hogy ezt- vagy azt űrért és mikor tegyük. Harmadszor a tisztaság, me­lyet műiden időben és minden körülmények között 'fenn kell tartanunk­Főzés előtt minden anyagot alaposan, pontosan vizsgáljunk meg. mert mi vagyunk mindazok egészségének őrei. akiknek fő­zünk. Az egyszerű, rendes főzésnek is főkel- léke a ízletessége, jósága, tehát munkánkban ne legyünk felületesek. Igaz ugyan hogy va­lóban jót csak a jó anyagból nyerünk, de ha a rosszat jó! előkészítjük és gondosan e’ké- szitjük, ezekből :s jobb ételt nyerünk­Ne főzzünk fűszeresen és nagyon zsíro­sán, mert ez nehézzé teszi az ételt. Gondo­san válogassuk össze az ételeket, szem előtt tartva, hogy étkezésünk változatos cs egész­séges legyen. A növényi anyagok sohase hi­ányozzanak belőle, mert bár a legnemesebb anyagot az állatvilág adja. de a íesPöbbet és leghasznosabbat a növények között falá1!uk. Végül pedig az egyszerűen főzött sütött éte­leket is ízlésesen kell tálalnunk, mert a gon­dosan elrendezett hús, vagy tészta szép lát­ványt nyújt ez pedig az étvágyat befolyá­solja­(—) Paradicsomleves. A paradicsomleves készítési módját mindenki-ismeri. Az alábbi ;gen ízletes készítése a ritkábban ismertek közé tar­tozik. Ha van, akkor csont vagy húslevest hasz­nálunk hozzá, anélkül is készíthető. .Megfelelő lábasba négy deka zsirba egy evőkanál lisztet adunk és pár percig pirítjuk Majd egy evőka­nál cukrot keverünk közéje s ha már világos­barna, a csontlevest hozzászürjiík, paradicsom­má! kiegészítjük, amennyi levesre szükségünk van. Megsózzuk. Ha édesen szeretjük megcuk­rozzuk, egy-két zellerlevelet dobunk bele. felfor­raljuk és tálalásig a tűzhely kevésbé meleg ré­szén mozdulatlanul tartjuk. A tálba vigyázva szűrjük, nehogy zavaros legyen. Hozzá pirított zsemlyekockát adunk, melyet formálhatunk f iiét nagyságúra is. Ez ízlés dolga (—) Észterházy rostélyos. Ha nagyon kövér marhahúst veszünk hozzá, úgy leszámítva a rajta levő faggyút és tekintettel a csontokra, 6 sze­mélyre 1. kilogram helyett másfél kilogramot ve­gyünk. A széleken levő zsiradékot, inakat leszed­jük és a húst körülvevő vastag hártyát 2—3 helyen röviden bevágjuk. A szeleteket megsóz­va, kevés ideig állni hagyjuk, karikára vágunk annyi sárgarépát, vöröshagymát, petrezselymet, hogy együtt egy összetett marókkal legyen. A lábasban felolvasztunk 15 deka zsirt s a szelete­ket. mint a natúrt szokás, félig megsütjük. A fö­lösleges zsirt leöntve, a lábasba tesszük > zöld­séget s 1 deciliter ecetet. 2 deciliter vizet ön­tünk alá néhány szem feketeborsot bahérieve- let adunk hozzá és nagy gonddal puhára párol­juk. Vigyázni kell, hogy a szeletek szét ne sza kadjanak. A megpuhult húst pecsenyesütőbe tesszük, a levéből keveset aldöntünk és sütőbe téve kissé megbarnitjuk A zöldséget megmrit- iuk s he már barna, szitán átszűrjük Egv deci­liter tejfölt, 1 tetézett evőkanál UszM simára liabarunk, aztán még 1 deciliter tejföl' adónk hozzá és az áttör* zöldséggel, a lms alatt Wő lével. 2 evőkanál cukorfcstéklcH (karameO fel­forraljuk. tnegizleljük és ha nem volna elég sós, ecetet adunk hozzá, hogy kíilö'dcgesmi finom ízt nyerjen. Tálaláskor a nagyobb szeleteket két részben rakjuk a tálra, a levéből csak keveset öntünk alá, mert külön csészében szokás be­adni. Körzetül rizst, burgonyát, makarónit to­honyát, bnrgonyakarottát stb. hasznaik vünk (—) Húsleves 'laragaluskávpl. A húsleves jóságát a gondos főzésen kívül még a lius lósága és mennyisége Is befolyásolja Éppen ezért erről Súlyos problémák az okulárén keresztül szemlélve (Levél a Lányokhoz.) IRODALOM és MŰVÉSZET A nő a modern szinmüirodalom tükrében Irta: Madame sans géné. Akinek Isién tollat adott a kezébe, köteles­séget is adott — egy szebb jövőnek előrevetí­tését. De ennek a képnek igaznak kell lennie, ennek a képnek emberinek kell lenni — ne legyen egy­oldalú, akár fehér, akár fekete. Ne mutassa érzékek puha játékszerének a férfit és mikor asszonyról ir előbb gondoljon az édesanyjára a gyermekei anyjára s a leányára és csak azután érzékeinek elefántcsonttornyára a szeretőjére. Amilyenek az anyák, olyan az eljövendő emberiség, — bűnt követ el ki sárral megdobál- tan állítja őket elénk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom