Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-05 / 276. (1019.) szám
Bt Szombat, december 5. Nem kell a könyv. A mai élet száguldó tempójában nincs ideje az embereknek, hogy egy csendes sarokba bújva átadják magukat az olvasás csendes gyönyörűségének. Ma csak a nők olvasnak, a íőrii alig vesz kezébe szépirodalmi könyvet, — talán csak néhány csodára megmaradt álmodozó — egy két költolelkü falusi ember, kik távol a világ zajától ráérnek álomország ajtaját nyitogatni. A városok rohanva élő emberei, a kulturáltak ép úgy, mint a kevésbbé képzettek, megelégszenek annyi szellemi táplálékkal, amennyit a napi lapok és a színház nyújtanak. A színház. Ez a csillogóra festett gyönyörű világ, mely egy estén át lelkünket az érzések minden skáláján keresztül viszi. Adhat és ad is tiszta gyönyörűséget s förtelmes sülyedést egyaránt. Azért, hogy neveljen, vagy gyönyörűséget okozzon? Meglehet. Eredetileg az volt a célja bizonyára. Most? Enerváilí idegek zaklató felajzása, exotikus, sőt utszéli témák felhajhászása, nem erkölcsi tanúságok megvilágítására, — nem. Témák önmagukért, Tart pour l’art, hogy újabb és újabb izgalom korbácsolja fel a közönség tönkresiláiiyitott idegéletét. S e témák előterében ott a nő. A ma asszonyának képe lenne talán? Nem. Ezek a női szörnyetegek, akik csaknem minden színmű előterében állanak olyanok csak a női nemen, mint fájó, elrutitó kelések egy szép asszony! arcon. Aki ránéz megborzong, irtózik, de megbiivölten mégis mindig és újra odatéved a tekintete. A ma asszonya a modern irodalom különösen a szinmüirodalom tükrében nem is nő többé, hanem egy fékevesztett érzéki lény. Ma nincsenek elcsábított Margaréták, ma csupa Putifárnét látunk a színpadon, kiknek kezében ott maradt köpenyével együtt József is. Ott maradt a lelke, a női tisztaságban vetett hite és kél nyomában szörnyű sülyedés. Példákkal illusztrálom meglátásomat. Emlékeznek Vajda Ernő „Délibábjának asszonyára? Jön. mint egy tolvaj, hogy kincset lopjon, hogy tönkretegyen egy kezdődő férfi életet. Álmot, mert megtetszik neki a délibáb ragyogó szépsége. Mire elfáradt, eldobja magától és vele esik egy élet. Undor, megvetés kél a nyomában. Ennek a miinek Írója magyar — és két világrész kuHuremberisége. ebben a tükörben látja . meg a magyar uriasszobyt.'" "" 4 £s itt egy másik: Fazekes Imre >',vAltonája“, ahol az iró az élet posványának legmélyére nyúlt életképekért. Talán azért, hogy tanítson? Dehogy. Azért, hogy egy egész estén át táncoltassa előttünk kárhozatos lidérceit. Az anyát, aki elvakult szerelmében még eladni is hajlandó lányát, mikor vetélytársat érez benne s leányt, akit hiába óv pici korától egy nevelőintézet tisztasága, lobogó vérrel rohan a bordélyba s csak ott torpan meg a mocsok ölén a beléoltott nevelés — egy percre csak s öntudatos erővel rohan egy diák karján a forró, szennyes élethullámokba, ha csak vissza nem tartja a fiú becsületes, ősi tradíciókon nevelt tisztasága. Hozhatnám példák tömegét, de úgy hiszem elég ennyi is. Az, hogy a külföld irodalma is ilyen, nem mentheti a miénket. A gondolkodó ember lerázza magáról a felszívott képeket és halad tovább, — de azok akik kényelmesek a gondolkozásra s csak a készen kapott képeket szeretik, vájjon milyen véleményt visznek haza a nőről? A nőről általában és speciálisan a magyar nőről? Mintha elvesztek volna életünkből az édesanyák. Mintha nem volna a földön feleség többé és nem születne tiszta lányvirág. • Vájjon kevésbbé volna érdekes talán az igazi asszony típust a színpadra vinni? Nem a hétköznapok szürke kis robotoló népét, de a kiemelkedő finom lelkiéletet élő asszonyember képét: vívódásaival, tévedéseivel cs gvőzedel- mével? A megértő édesanyát, a szerelmétől búcsúzó asszonyt, a fájdalmasan szép igaz életet? Hát nem. igazabb képe-e, a nőnek Schöpflin asszonya a „Vége a szép nyárnak? című regényében, aki az első bódulat forró csókja után erős akarattal tesz pontot és tisztán, fájdalmas szépen megy szomorú asszony! ősze elébe, mint amazok a szenvedélyükben bestiákká vadult némberek? Es vájjon nem több-c az olyan édesanya, aki megsejtve leányában a vetélytársat, elkészíti annak kelengyéjét és egy ős anyjától örökölt patyolatkendőbe sírja bele minden íáidalmát, búcsúját, lemondását? Egy patyolatkendőbe — benne van az anyja, nagyanyja, dédanyja könnye Ls — és ráborítja az eljövendő asszony kincseire mint egy százszór szent áldozatot? (Szederkényi: „Patyolat41.) Nem töhb-e az ilyen édesanya mint a gyomunkét áruba bocsátó szerelmében eszeveszett fenevad? Talán nem fogadná a. közönség ezeket szívesebben? Vagv talán, mert sok iró az élet pos- vánvait szereti, nem látja meg ami a poca-étán kívül esik? Kár. Több annál! Bűn! önmagunk ellen is, de legfőképpen az emberiség ellen. Az irodalomnak ma nagyobb feladata van, mint volt azelőtt. Az irodalom ma iskola, nevelő- intézet ,előkészítés az életre. I Oem’nKa küvíltfziia. j * ahol naoonkón* pomi/óa mapvar zitrányzonckai’ % intc/ik 4 ■ hlttintt kánona' S Próba - Yinohradu, Skretovo 4 : Léva. december 4. Ide hallgassatok most néhány percig, ti bájos, kedves, szelíd, kokett, szőke, barna, vörös és fekete bubifejü lányok! Veletek szeretnék csevegni egy kissé. És bizony mondom, sok megszívlelendő tanácsot adhat nektek tapasztalt barátnőtök, aki éles- üvegii okuláréján keresztül jól körülnézett mindig ebben a tarka, szép és sokszor szórnom világban, úgy hogy az előkelő képeslapok szerkesztő bácsijának a szerepét is készséggel vállalhatná veletek szemben, ha ügyes-bajos dolgaitokban hozzá fordulnátok inba igazításért. Megírnám szívesen, milyen ruhát öltsetek a nő- egyleti bálra, tanácsot adnék, hogyan viselkedjetek a tennis-zen, a korzón és a patikusék zsur- ján, segítenék eldönteni, melyik divatosabb szín, a bois de rose, avagy a feuille .morte, leadnám véleményemet a bubifejről, az egyedül utazó és nyilvános helyen tüntetőén cigarettázó lányokról, megírnám jó szívvel, hogyan viselkedjetek, ha az a bizonyos úriember kétséget kizáróan szerelmes volta dacára sem tud eljutni a boldogító vallomásig; arra nézve is tudnék felvilágosítást nyújtani, hogyan kell elintézni az álnpklelkü barátnővel való lovagias ügyeiteket, ha azt például a korzón éppen Vele látjátok sétálni, holott azt mondta egy órával azelőtt a ravasz kígyó, hogy csak a Sári nénihez megy fel lenézni egy ui csipkemintát. És igy tovább, hisz érzem, nem igen hagyna cserben a leleményességem és mindig találnék pár vigasztaló, bátorító, útbaigazító, serkentő szót, hisz oly szívesen és szeretettel nézek a ti csapongó, kiforratlan, sejtelmes lelkivilágotokba, oly meleg érdeklődéssel figyelem életetek, folyását- a borús,- fájó és ; - sziyárványos törtériésekkel tarkázva,- hogy megértéssel kell lennem minden örömetek és minden -szomorúságotok iránt. Miután azonban egyelőre nem fekszik előttem a halványzöld és lila levélpapirosok szálkás betűkkel telerótt halmaza, hát csak úgy nagy általánosságban, futólag szeretnék ma egy-két problémát érinteni, tanuljon és okuljon belőle az közületek. aki belátja, hogy igazam van abban például, hogy eléggé el nem ítélhető módon haszontalan volt az a kislány, aki csípőn alul érő szép, hosszú haját lenyiratta az uralkodó divathóbort kedvéért Eltekintve attól, hogy bizony a legkevésbé azoknak áll jól a gyermekes rövid haj: nem le- het-e labilis, befolyásolható jellemre következtetni abból a tényből, amellyel — csakhogy divatőfelsége lábaihoz hódolattal járuljon — valaki feláldoz valami meglevő, pozitív, abszolút szépet, a jelen esetben egy hosszú, szőke, barna avagy fekete, vastag hajfonatot? Nem gondoltatok-e soha arra, kedves kislányok, mit fogtok két-három év múlva csigáim ha újra feltámad a hosszú haj divatja? Mert hogy lesz újjászületése a legszebb természetes női ékességnek, az kétségtelen. A divat konyhájának boszorkánymesterei nem törődnek alázatos, mindenben vakon engedelmeskedő híveik véleményével, ha kiadják a nagy revoluciókat okozó jelszókat. íme, most a „hét sovány44 esztendő után, ugylátszik, beáll a „hét kövér44 esztendő korszaka. Kimondták, hogy a molett nőké a legközelebbi jövő. De a nagyon általános divatmegnyilatkozások sohasem hosszú életűek. Láttuk például az apacssáloknál a gyors, meteorszeríi eltűnőt az utaltság és feledés éjszakájába. A bubifejet azonban n.v'lván nem lehet máról-holnapra unott sál módjára a szobaleánynak ajándékozni. Azért mondom nektek, kevésszámú hosszuhaju kis barátnőm tegyetek le a fejecskétekben motoszkáló tervről, ma már oly túlhaladott a bubifej,' hogy szinte az válik ódivatúvá, aki csak most érkezik el a nagy elhatározások stádiumába. Tudom, nagy részetek fölényes ajkblggyesz- téssel és csalódva fintorgatja orrocskáját ennyi maradiság hallatára! De én ma igen merész vagyok és amint barátságos fényű, vöröserr.yős állólámpám bűvkörében üldögélve, cigarettafüst mellett csevegek veletek, mintegy aproposzra eszembe jut a másik modern betegségetek, kedves kis barátnőim, — a cigaretta! Tudom, ez is érzékeny oldalatok, különösen nektek, bakfis- számba menő 16—18 éves asszonypalántáknak' Oh, ha tudnátok, mily visszatetsző piros aikaíok között az a csúf cigaretta, amely az utóbbi években a leányszobák varázsos, tiltott cs titkolt magányából, gőgösen és kihívóan kivonult és elfoglalta legitim uralmát a szalonokban, sétatereken, színházi fojerekbem vasúton, nem is szólva az éttermekről, kávéházakról és a teniszpályáról. Nem tudom, m>'t céloztok e mind n korlátoknak fittyet hányó, exceutricltást, sikket és jukker-látszatot fitogtató divattal, hacs'k egymásnak és a húsz éven aluli udvarlóitok.iák nem akartok imponálni, mert hogy a jóizlésü asszonyok és — figyeljetek ide! — a házasságra érett ifjak szemében nem okvetlenül szükséges tartozéka a nőies üde bájnak, a korlátok nélkül való, török módra való füstöléstek, azt elhiheti- tek tapasztalt barátnőtöknek! Egy 24 éves lánybarátnőm épp a napokban vallotta be. hogy nyolc év előtt még passzióval varrt babaruhát. Hát annyit változott a világ azóta, hogy a mostani 16 éves lányok cigarettatárcát hordanak a kézitáskájukban és füstkarikákat fújva olvassák Erdős Renée Nagy Sikoly-át, meg a két művészi trilógiáját, amelyek szintén nem a bakfisoknak lettek dedikálva. Ne gondoljatok ezek után, kedveseim, hogy a gólyamese még gyermekek számára is ügyetlenül naiv tudatlanságát szánnám Tinéktek Oh. a komoly gondolkodású felnőtt leány előtt nem szabad, hogy bármi is szebb és fenköltebb legyen, mint az anyaság szent fogalmát körülvevő szép misztérium sejtelmessége. Csakhogy az a baj, kedves kis cimboráim, hogy Ti manapság mindenben „au fait44 vagytok. Aki közületek csak halványan sejti a nagy rejtelmek ismeretlen titkait, az ma liba, unalmas, naiv, falusi kislány, nevetség tárgya. Be kell vallanom ehelyütt, hogy 20—22 éves ifjú lányok ma tesztelenebbiíl csevegnek az alcove-ok forró levegőjű meséiről, mint például jómagam akármelyik asszonybarátnőmmel, ő előttük manapság nyugodt lélekkel mondják el a legfrissebb anekdotákat, bon mot-kat; sajnos, igazságként le kell szögeznem azt is. hogy Veletek szemben, ifjú urak részéről használatos tónus is nélkülöz minden tiszteletnyúvánitást és morális alapot is. Hiába tiltakoztok, kedves', öubifejes kislányok, a kevés kivételtől eltekintve, bizony igy van ez manapság. Miért volna különben a nagyvárosok botránykrónikájának egyébként oly sok leányáldozata? Kezdve az olyanokon, akik csak a hírnevüket dobták oda, mai modem, dühös életmódjuk prédájául, végezve a jeltelen, szégyell sirbantokban és a rejtelmes titkokat őriző nagy, szőke folyó hullámágyában, nyugtalan, pihenésj- telen álmot alvó áldozatokon ... Ijesztő képet tártam elébetek, kedves kis lányok. De ha nagy a betegség, erős orvosság és óvatosságra való intés az ellenszere annak. Ne legyen többé közöttetek olyan lány, akiről Így beszél a jobbizlésii, iobbnevelésii pajtása. ..Hja, könnyű neki, mindig akad gavallérja, persze olyan modorral könnyű érvényesülni!44 Pedig, aki ezt énnekem ilyenképpen köny- nyezve panaszkodta. nagyon bájos és eszes kislány volt, még csak nem is „falusi liba44, mert hisz pápaszemes barátnőjét néha olyan huncut viccekkel tartja, amilyeneket csak félhomályban és félhangon lehet elsuttogni . . Beteg nálunk a társadalmi élet gyökerestől és Tiétek az eljövendő generáció nevelésének gondja, édes kis barátnőim! Hogyan fogtok majdan a kislányotok lelkére vigyázni, ha ma — 16 —18 esztendős létetekre — izzik a mindennapos olvasmányotok az érzéki, piros lüktetésű fantáziától? Ha minden olyan könyvet áttanulmányoztok amelyik holmi hangzatos szociológiai ielszók ürügye alatt tisztán a szexualitás és pornográfia irodalmának szolgálatában áll. Az élet titkait., rejtélyeit, misztikus útjait megismerni, kis pajtásaim, ráértek maid a maga idején. Ne játszatok a tűzzel! Ne próbáljátok íel- lebbenteni az ismeretlenség titkot rejtő, sais? fátyolát nem nektek íródott olvasmányokkal frivol, jukker, emancipált társalgásokkal és merész kis kalandokkal. Csak arra való mindez, hogy telketek elveszítse üdeségét, humorát, hog> eltompuljon Ítélőképességetek a jó és rossz megkülönböztetésében és hogy természetes, leányos szemérmetességetek teljesen felőrlődjön. Amint az irodalom és művészet terén is egészséges renneszánsz észlelhető — nézzük a budapesti Nemzeti Színház kasszadarnbjait; csupa tisztalevegőjü, levendulás romantikáju darab — úgy kellene a magyar leány társadalom újjászületéséi: is munkálkodnotok. Tűnjenek a feledés homályába a ..jukker, snejdig, príma nő, megértőén táncoló, tanulékony, odaadó kislány44 stb. megszégyenítő jel- szók és ne legyen becsületbe vágó dolog, ha úgy aposztrofálnak valakit: „Jaj, de régimód' lány az a hosszucopfos Juliska! Nem is festi magát és a szoknyája térden alul sleppel egy arasznyira 1“ Ne öltözzetek, ne táncoljatok és ne társalogjatok oly módon hogy mindenütt egy hajszál- nvirn legyetek csak a tisztesség keretein — innen! Az az egy hajszál — — könnyen elszakad — hisz oly finom és gyengeszá'hi valami az, hogy észre se veszi többnyire, aki könnye Imiién elszakította! Most azután búcsúzom 'Tőletek, kedves kis ismerős és ismeretlen társnőim. Ne haragudjatok rám, amiért ilyen komoly prédikáció lett a kedélyes csevegésből, de függjétek el azt is, hogy én mindennek dacára valamennyitek kedves fejét igaz szeretette! simogatom meg a távolból. mert remélem, tudjátok, hogy nincs egy- hamar jobb, őszintébb és megértőbb barátnőtök, mint ‘ Pápaszem. HÁZTARTÁS Rovatvezető: Sulyok Julianna. Kogyaia főzhetünk egy szerűen, de ?Ó4 Az egyszerű főzés leg nkább az egyszerűbb igények között éiö családok tűzhelyén fordul elő, ahol kevés segítséggel a háziasz- szony, vagy kisasszony foglalkozik ezzel a munkával, mely fárasztó, de a mindennapi házidolgok között az első helyet íog’al a el. Ne kicsinyeljük tehát le, de ne is v’gyíik tul- ságba ezt a munkát- Miatta társadalmi tevékenységünket ef ne hanyagoljuk, kínálkozó szórakozásaikat el ne mulasszuk hanem murik ab i r ásu nkhöz képest dolgozzunkFő a beosztás, úgy a bevásárlásai, mint az anyag megválasztásánál és felhasználásánál. Mindig tudni kell. hogy nrt, miért veszünk. Második kellék a pontosság, vagyis mindig tudjuk, hogy ezt- vagy azt űrért és mikor tegyük. Harmadszor a tisztaság, melyet műiden időben és minden körülmények között 'fenn kell tartanunkFőzés előtt minden anyagot alaposan, pontosan vizsgáljunk meg. mert mi vagyunk mindazok egészségének őrei. akiknek főzünk. Az egyszerű, rendes főzésnek is főkel- léke a ízletessége, jósága, tehát munkánkban ne legyünk felületesek. Igaz ugyan hogy valóban jót csak a jó anyagból nyerünk, de ha a rosszat jó! előkészítjük és gondosan e’ké- szitjük, ezekből :s jobb ételt nyerünkNe főzzünk fűszeresen és nagyon zsírosán, mert ez nehézzé teszi az ételt. Gondosan válogassuk össze az ételeket, szem előtt tartva, hogy étkezésünk változatos cs egészséges legyen. A növényi anyagok sohase hiányozzanak belőle, mert bár a legnemesebb anyagot az állatvilág adja. de a íesPöbbet és leghasznosabbat a növények között falá1!uk. Végül pedig az egyszerűen főzött sütött ételeket is ízlésesen kell tálalnunk, mert a gondosan elrendezett hús, vagy tészta szép látványt nyújt ez pedig az étvágyat befolyásolja(—) Paradicsomleves. A paradicsomleves készítési módját mindenki-ismeri. Az alábbi ;gen ízletes készítése a ritkábban ismertek közé tartozik. Ha van, akkor csont vagy húslevest használunk hozzá, anélkül is készíthető. .Megfelelő lábasba négy deka zsirba egy evőkanál lisztet adunk és pár percig pirítjuk Majd egy evőkanál cukrot keverünk közéje s ha már világosbarna, a csontlevest hozzászürjiík, paradicsommá! kiegészítjük, amennyi levesre szükségünk van. Megsózzuk. Ha édesen szeretjük megcukrozzuk, egy-két zellerlevelet dobunk bele. felforraljuk és tálalásig a tűzhely kevésbé meleg részén mozdulatlanul tartjuk. A tálba vigyázva szűrjük, nehogy zavaros legyen. Hozzá pirított zsemlyekockát adunk, melyet formálhatunk f iiét nagyságúra is. Ez ízlés dolga (—) Észterházy rostélyos. Ha nagyon kövér marhahúst veszünk hozzá, úgy leszámítva a rajta levő faggyút és tekintettel a csontokra, 6 személyre 1. kilogram helyett másfél kilogramot vegyünk. A széleken levő zsiradékot, inakat leszedjük és a húst körülvevő vastag hártyát 2—3 helyen röviden bevágjuk. A szeleteket megsózva, kevés ideig állni hagyjuk, karikára vágunk annyi sárgarépát, vöröshagymát, petrezselymet, hogy együtt egy összetett marókkal legyen. A lábasban felolvasztunk 15 deka zsirt s a szeleteket. mint a natúrt szokás, félig megsütjük. A fölösleges zsirt leöntve, a lábasba tesszük > zöldséget s 1 deciliter ecetet. 2 deciliter vizet öntünk alá néhány szem feketeborsot bahérieve- let adunk hozzá és nagy gonddal puhára pároljuk. Vigyázni kell, hogy a szeletek szét ne sza kadjanak. A megpuhult húst pecsenyesütőbe tesszük, a levéből keveset aldöntünk és sütőbe téve kissé megbarnitjuk A zöldséget megmrit- iuk s he már barna, szitán átszűrjük Egv deciliter tejfölt, 1 tetézett evőkanál UszM simára liabarunk, aztán még 1 deciliter tejföl' adónk hozzá és az áttör* zöldséggel, a lms alatt Wő lével. 2 evőkanál cukorfcstéklcH (karameO felforraljuk. tnegizleljük és ha nem volna elég sós, ecetet adunk hozzá, hogy kíilö'dcgesmi finom ízt nyerjen. Tálaláskor a nagyobb szeleteket két részben rakjuk a tálra, a levéből csak keveset öntünk alá, mert külön csészében szokás beadni. Körzetül rizst, burgonyát, makarónit tohonyát, bnrgonyakarottát stb. hasznaik vünk (—) Húsleves 'laragaluskávpl. A húsleves jóságát a gondos főzésen kívül még a lius lósága és mennyisége Is befolyásolja Éppen ezért erről Súlyos problémák az okulárén keresztül szemlélve (Levél a Lányokhoz.) IRODALOM és MŰVÉSZET A nő a modern szinmüirodalom tükrében Irta: Madame sans géné. Akinek Isién tollat adott a kezébe, kötelességet is adott — egy szebb jövőnek előrevetítését. De ennek a képnek igaznak kell lennie, ennek a képnek emberinek kell lenni — ne legyen egyoldalú, akár fehér, akár fekete. Ne mutassa érzékek puha játékszerének a férfit és mikor asszonyról ir előbb gondoljon az édesanyjára a gyermekei anyjára s a leányára és csak azután érzékeinek elefántcsonttornyára a szeretőjére. Amilyenek az anyák, olyan az eljövendő emberiség, — bűnt követ el ki sárral megdobál- tan állítja őket elénk.