Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-10 / 280. (1023.) szám
41 Csütörtök, december 10. Élet- Leszakadt a trapéz — Nevettek már önök cirkuszi bohócon, mikor szamáron lovagolva dülöngűzlk be a porondra s egy óvatatlan pillanatban, műsoron kívül, mikor senki sem akarja és senki sem gondola: a ho$z- sz-mfüies szürke csacsi belerúg? Szegény Angust kifestett képével riadt ráncokat mutat a publikum felé s miközben ik egye elemi: fájó testrészének illető négyzetcentimiétereit lopva megsiimo- goitja, megkaiol és rekedt hangon mond hálát a közönségnek a váratlanul jól sikerült rágás fölött kitört váratlanul és feltétlenül őszinte tapsért. Igen, én is nevettem, te is nevettél s mindnyájan tapsoltunk szegény bohócon, kit a nagy- képű Élet a szamár képviseletéiben i)gv meg csúfol t egy pillanatra. Mert a taps mindig lelkiismereti dolog. A hazugság ■leikiismeretének vagy az őszinteségnek jelzője. Néha gúnyos, néha igazhitű. A taps indulatok kifejezője- A mulatságé és a jóérzésé- A taps a hála egyik olcsó formája. Önök tudiják, ugy-e, mi a taps. Nem is hiszem, hogy sokat kellene magyaráznom a taps lényegéről, annyira bizonyosan tapsra áll a tenyerük, — tudatosan vagy ösztönösen, mint a kisgyereké, — ha valami nagyon tetsző jelenség fölött való hála- és öröm érzésük akar előtörniA taps a jói végződő s leginkább kellemes érzelmekkel társuló mniatási-percek háJanyilaí- kozata. Biztatás, könnyedség, az élet örömeinek élvezéséért járó fizetség. * Van azonban más taps is- Vég eredményiben tatán szintén idetartozik, de különösebb ok szüli meg, nem az egyszerű jóérzés. És ez a szánakozás tapsa, az emberek lelki meg indult s ágának kitöréseEgyszer Láttam ilyet aztán én is. Egy pesti orfeumban történt, hétköznap este, úgy esős őszidobeu, mikor legjobb mégis fűtött helyiségben látványosságnak élvezni az élet kin- lódását. A zene valami álmos akkordot petiditett meg, ahogy a függöny ketté1 enditilf s a reflektor kék fényében három erőrnüvész hajolt meg, konvencionális mosollyal a közönség előtt. Először puha ugrásokkal, nesztelen lengésekkel tornáztak lecsüngő vastag köteleken. Játék volt szinte- Aztán — mert ez a mutatványok rendje — mindig küzdelmesebb, kegyetlenebb volt az erő bemutatkozása. Néha halkan lihegett valamelyik, izmaik ki gömbön yödv© tartották testük súlyos terhétA zene mind halkabban játszott; a közönség, nos, a közönség, nem mondhatni, hogy 'különösebb izgatottsággal kisérte volna a nyaktörő mutatványokat. Elvégre fizetett és pénzéért némi ellenszolgáltatást, pontos, precíz munkát még a ayakförő vállalkozásban, is megkövetelhetett, ugyebár ? — Jaj, leesik — szisszent föl mellettem valami vidéki, de mosolyogva leintették. — Á, nem lehet. Nem szabad. Mint a gép. úgy be vannak tanulva — nyugtatta meg egy cinikusÁra a gép, az ember gép, hirtelen rosszul kéz- j dett működni. A legnyaktörőbb mutatványnál, az attrakció fénypontjánál, mikor már izgalmunk fokozására a karmester is leinti a zenekart- Valahogy nem sikerült. Az egyik artista — ezek közül nem lehet tudni soha, melyük kicsoda — megcsúszott a kötélen s egy pillanatig fejjel lefelé lógott a levegőben. Alig valaki vette észre. Aztán újra próbálta. De valami baj lehetett a kötelek között, mert most is, másodszor is csakúgy lógott fejjel lefelé a tornász, sőt hosszabb ideig is, úgy hogy kissé elesett s sántítva próbálkozott harmadszor újra— Jaj — sóhajtotta szinte egy lélekkel a nézőtér. Most már mindenki odafigyelt- .Az izgalom újfajta volt. Mindenki sajnálta a mesterségével küzdő artistát. Le is nézte egy kicsit. És csudálatos: mindenkiben benne lüktetett egy aljas, közönséges kíváncsiság, amit senki se mert bevallani: hogyha leesne, vájjon . • . Egy kicsit vért szagolt talán a legbékésebb napid'ijas isMély csönd a hatalmas teremben. A két artista arcán lassú veríték gördült. A harmadik pedig ias-san mászott felfelé a trapéz lecsüngő rézmálához. Az emberek csalódottan néztek a már győzedelmeskedő tornász íeTé. S mikor a másik kettő nagy nekilendüléssel ugrott volna az előbbi után, valami kis hiba történt aztán az emberképben, vagy talán a trapéz megerősítéseiben volt némi hiányosság — ki tudná azt? A trapéz megiendiilt s a legfelső férfi hangtalan, jajtalan zuhanással terült szét a padlónA rémület zúgása végig a nézösorokon. Sen- k. nem akarta, mégis mindenik várta, de mégsem gondolta senki, hogy valóban • . . — Istenem ... — szisszent fel az ember•sereg. Az izgékotiyabbak felangfáltak s a kék reflektor fénye eltűnt rögtön a színről. p—.'3~zb*^üü5~ - ^AAAAAAÁAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAA Sorsjgyeket , mindönki csak SaSpieriK és fsa üanffláxüjan vesz, 6roU$it)V(i, liaűniCnft ol. Telefon 1900 é» 2%u mmfmvwfffvfrfffffmffm A másik két társ ijedt döbbenettel ugrott az elterült férfitesthez. — Meghalt — zúgták . Iszonyodva a széksorok- Vak rémület lett úrrá mindenkin, páholytól felfelé a karzatig. S akikor a szegény artista, aki nem jól mozgott életföltétel ének kötelei között, • halaványan, mint a fehér kulisszák, feltápászbodott s kínos mosolygással mutatta a lábát.«*Csak az tört el, igazán sooirnii egyéb, megérte átvegyek árát a különös látvány ... Még egy pillanatig némaság. S akkor, m:nt parancsszóra a puskatűz: vad, harsogó, kaotikus, de egyöntetű taps zaja zúgott, hömpölygőit a színpad feié- A részvét, a megenybülés, a nagy felszabadulás tapsaPedig igazán nem érdemelte meg, mert hisz nem mutatott semmi különöset. Ügyetlen volt s nem teljesítette be a várakozást. Szombathy Viktor. A csongrádi bembamsrénrlet a iCuiía élőn A magyar Kurta jóváhagyta a tábla fölmentő ítéletét Budapest, december 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A királyi Kúria ma délelőtt kezdte meg a csongrádi bombamerénylet ügyében bejelentett semmiségi panaszok tárgyalását. Két évvel ezelőtt, 1923 karácsonyán, a csongrádi Magyar Király-szállodában a zsidó nöegy- let táncmulatságot rendezett és éjféltájban egy bombát hajítottak az utcáról a táncterembe. Az ekrazitbomba ti agy pusztítást végzett a bál közönsége között. Hárman meghaltak és vágj7 huszonötén szenvedtek köny- nyebb-sulyosabb sérüléseket. A nyomozás eredményeként néhány nap múlva letartóztatták a csongrádi Piroska-íivéreket, Zubek Miklós tanítót, valamint Sághy József és Sághy Rókus gazdálkodókat és még egy-két csongrádi fiatalembert, akiket a szegedi fogházba szállítottak. Az ügy a szolnoki törvényszékhez került, amelynek Fuchs-tanácsa a múlt évben kétheti tárgyalás után fölmentette a vádlottakat a bombamerénylet vádja alól és az Ítéletben megállapította, hog3-r a csongrádi csendőrség meg nem engedett eszközökkel, erőszakkal kényszerűétte ki a vádlottakból a beismerő vallomást, amelyet azonban a főtárgyaláson visszavontak és megkinoztatásukat a főtárgyalási tanuk igazoltákA tábla Nyirő-tanácsa a nyáron helybenhagyta a fölmentő ítéletet és a vádlottak fölmentésében Keler Béla dr. főügyészhelyettes megnyugodott. A sértettek képviseletében Fábián Béla dr. és Fábián Sándor dr. ügyvédek átvették a vád képviseletét és a tábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentettek be. A mai tárgyaláson a pöriratok ismertetése után a főrnagánvád’ók képviselői mondották el beszédüket, majd a védőbeszédek hangzottak el. A Kúria ezután tízperces tanácskozásra vonult vissza, amely után kihirdette az Ítéletet. Ennek értelmében a főmagánvádlók semmiségi panaszát elvetették s a tábla fölmentő ítéletét jogerőre emelték. Magyarok a sasiteériai pokolfea.it Uj könyv a magyar hadifoglyok szenvedéseiről Ázsiában — A hadifogoly-ipar humora — Magyar telep 1849-bőí — A csehszlovák légiók óriási aranyzsákmánya — Egy dán diplomata Prágában találta meg Szibériában eltűnt drágaságait Nemrégiben látott napvilágot, a magyar könyvpiacon DelS‘Adami Gézának a szibériai magyar hadifoglyokról irt könyve, melyet Apponyi előszava hivatalos regénynek nevez eh Valóiban regényszerü eleven képet nyújt a könyv a szibériai magyar pokolról. De!1 Adatni a Magyar Vöröskereszt szibériai küldöttségének volt a vezetője és elévülhetetlen érdemei vannak a magyar. hadifoglyoknak Szibériából való kiszabadítása körül."Néhány megkapó idézetet Ízelítőül bemutatunk a könyvébőlA Szibériába® magukrahagyott emberek felölt csak egy kivezető u-t maradt: — Segíts magadon! — Es a világháború hajótöröttjeinek meg kellett tanulnlok ama keserves művészetet, miképp is lehet „semmi ivek* gazdálkodni A szigorúan lezárt táborban úgyszólván minden illeték nélkül, csupán agyafúrt ügyességükre és találékonyságukra voltak utalva, hogy mindennapi keserű rabkenye- rüket, ugyahogy megkereshessék. Es megkeresték! Annak ellenére, hogy vér télén bőrükön piócahadként élősködőt!; az egész lelkiismertlen muszka táborigazgatóság. De a magyar életrevalóságot és alkotó- szellemet még itt sem lehetett elpusztítani, mint történelmünk bármely időszakában sem! A legkezdetiegesebb eszközök felhasználásával, háziipari alapon indult meg a táborszervezés. Műhelyek, társulatok, vállalatok alakultak. Soha erősebb egységet nem kovácsolt emberekből a szerencsétlenség és a nyomor! Az amerikai magyar lapok hasábokat írtak erről a gyönyörű szolidaritásról. # A hadifoglyok mindennemű munkát elvállaltak, hogy némi keresményre szert tehessenek. A közszükségleti cikkek beszerzése sok fejtörést okozott. Ámde a szükség találékonnyá tette őket. . Jé Elemző a következő eset. Egy tiikolszki orosz házban két magyar tiszt szobákat festett. Amikor végeztek, a ház asszonya megdicsérte munkájukat és megkérdezte őket, nem ajánlhatnak-e fia részére angol tanárt a táborból. — Pozsálszta — állt elő fürgén az egyik „szobafestő** — én szívesen, vállalom a íluí. Az asszony meglepődött kissé, de örült a jó alkalomnak. Aztán érdeklődött villany- szerelő iránt is. Pozsálszta •— ajánlkozott azonnal a másik, — mikor lássak munkához? Az asszony összecsapta kezeit. — Most már csak arra volnék kíváncsi, vájjon mit nem tudnak önök? — Megszabadulni innen, — hangzott a szomorú felelet. * Egy hamisképp góbé száraz humorral adta elő, milyen módon kereste meg a BelsŐ-Szibóriában kenyerét. Harmad-magával volt vándorúdon. Egyik bajtársa órás. a másók énekes, őt maga — más híján — jós. A hiszékeny muszkáknak szellemeket idézett a tűzhelyek kürtőjén keresztül. A hazajáró lelkeket hasbeszélés utján nyilatkoztatta meg. Persze volt annyi esze, hogy előzőleg dijaztatta magát. Kacagva szólalt meg a másik: — Olyan táborból jöttem, ahol dühöngött a háziipar.. Gombgyárban dolgoztam. Istentelen kotyvasz-tékból sajtoltuk össze a gombokat. Patent-gombck voltak, mesés csontutánzatok. Bukott is rá a muszka! — Egyszer, eső után, méltatlankodva állít be hozzánk néhány muzsik. Köpenyükön hült helye a gomboknak. Lemosta a viz. Miért nem mondjátok mindjárt — iörmedtünk rájuk — hogy nyári gombra volt szükségtek? A téli gombnak természetesen árt az eső! Es eladtunk nekik megannyi ócska fa- gomlbot — „nyári gomb** címén. A Bajkál-vidéken van egy orosz falu. „Vongerka** a neve. („Venger“ = magyar.) Egyik-másik utcájának elnevezésén csodálkozva akad meg a szem: „Kossuth-ulica** „Petőfi-utca“ ... A falu legényei a közép- európai véres csatamezőkön kapták sarkantyúba bolyhos, apró paripáikat és hosszú lándzsáikat előreszögezve, torkukszakadtá- ból ordították: „Na láv! Na láv!“ A vengerkai öregek egyike-másika pedig ha kiveri pipájából este a mahorka hamvát, jóízű tanyai magyarországgal köszön el szomszédjától: „Jóccakát, koma.“ 1849-ben szakadt oda egy maroknyi honvéd. Ott is ragadt szerencsésen és — kozák csemetéket nevelt a minden oroszok cárjának . . . Ennek a nagy világégésnek a népvándorlása is sokhelyütt meghagyja majd a maga nyomát . . . * Ruszkij Goiosz hivatalos forrásból közli: „A Kolcsák-íront összeomlása alatt két vasúit! kocsiban szállították kelet felé az orosz aranykészletet. Őrizetükkel Janin tábornok Krasznojárszban a cseh csapatokat bízta meg. Az egyik kocsiban ládákba csomagolva ló tonna arany volt. Csupa ötrubeles vert aranypénz. Mikor a készletek Irkuck'ba érkeztek, kiderült, hogy ezt a kocsit útközben teljesen kifosztották. Az ellopott arany névértéke meghaladta a 25,000.000 arnny- rutoelnyi összeget. A másik kocsi aranytartalmát a csehek átadták az irkucki politikai központnak. Onnan a szovjet kezébe került. Charbinban az átvonuló cseh szállítmányok rengeteg aranyat dobtak piacra és sietve cserélték föl amerikai és japán valutával. Valóságos „váltóláz** ütött ki szerte. A kínai üzérek eleinte elképedtek ennyi arany láttára. Mikor azonban minden kétségük eloszlott, olcsón összevásárolták az aranyat.*4 A csehek által okozott kár értékét az orosz lapok több mint 13 és fél milliárd arany rubelnyi összegre becsülték. * Gavardo, a volt vladivosztoki dán kirendelt, egy adriai kikötőben m-ondta el nekem 1925 tavaszán, hogy oroszországi lakását a légió tagjai tövig kifosztották. Idehaza kártérítési pert indított ellenük, amely Prágába szólította. Azt az előkelő cseh hivatalnokot, akinek előadta sérelmét, egyúttal kénytelen volt arra is figyelmeztetni, hogy magas színe előtt — ó, kinos véletlen! — az orosz- országi lakásából elhurcolt szőnyegen áll. Néhány fényképpel nyomban igazolta is. Lakásberendezésének értékesebb tárgyait a prágai nemzeti múzeumban látta viszont. Annál inkább meg lepett, hogy a prágai kormány „Vörös Könyv** kiadását tervezte, melynek negyedik része a cseh légiók szibériai szereplésével foglalkozott volna. Ehhez a fejezethez úgy magam, mint minden szibériai hadifogoly további részletes adatokkal íis szolgálhatunk. Bécsben van az idegen légió ügynökeinek központja Szíover^zkóróí és Magyarországról ezrével csa ják ki a munkásokat — Száz kivándorló közül csak négy jut e! tengeren túlra- A P. M, H. tudósítójától — Becs, december 9. Nemrégiben megírta a P- H. M„ hogy az idegen légió lelkiismeretlen ügynökei Szeged környékén kivetették hálójukat a magyar föld íia.alságára. A nyomozás, mely az öngyilkossá lett folyamőr ügyében megindult, lerántotta a leplet az idegen légió lelketlen ügynökeinek budapesti üzelme’ről is. Élénken emlékezetes még hogy mintegy másfél esztendővel ezelőtt nyomára jöttek annak a kivándorlási Irodának, melyet egy temesvári ügyvéd szervezett s mely a bécsi kivándorló irodák részére szántotta a magyar f ukat. Azóta Budapesten a Verseny-utcában is működött egy ilyen klvándor’ási iroda, . G-azláni .tábornok fiának vezetése alatt Ez ?z iroda részben Franciaországba, részben más területekre is sok ezer ipari munkást csa’t ki. Most sikerült megállap:tani, hogy .a kö- zépsurópat kivándorló ügynökségek központtá Bécsben van s a Stolbergasse 42. számú központból intézik a kivándorlást- Itt székel a Socielé Generale de l*Emigraí'on bécsi szoIgálata,.amely munkára toboroz Francia- ország és a franca gyarmatok számára. Ez a Service de Vlenne már eddig js több ezer magyar munkást szerződtetett le, nemcsak Magyarország, hanem Szlovenszkó vidékérö* is. Magánnyomozások adatai szerbit ezek a magyar munkások gyárat, vagy műhelyt nem látnak többé, hanem részben megtévesztéssel, részben erőszakkal arra kényszerítik őket, hogy v lépjenek be az idegen lévíóba és a gyarmatokon fegyverrel bír^Manak Francia- ország érdekeiért. A legújabb nyomozások szerint megába* pbotlák, hogy csupán Magyarorc~ág területéről egy esztendő alatt 40000 munkás vándorolt ki. Ezek közül azonban túlnyomó számban a koottner.tái's kivándorlók varrnak, mert átlag 100 kivándorló közül 96 marad a kontinensen és csak négy jut át a tengeren túlra, AmerikábaA leszerelési konferencia előkészítése Géniben Genf, december 9. A népszövetségi tanács tegnapi ülésén felvetették a leszerelési konferencia előkészítést bizottsága összeálitásáuak kérdését. A tárgyalás során széleskörű vita fejlődött ki akörül, hogy nagyhatalmakon kívül, mely országok képviselői kerüljenek be a bizottságba. Egyesek Magyarország meghívását proponálták, mások viszont Bulgária mellett törtek lándzsát. Az Est hiteles forrásból nyert értesülése szerint, különösen a kisantánt képviselői ellenezték a leghevesebben Magyarország meg. hívását, úgyhogy Chamberlain szükségét látta annak, hogy Magyarország érdekében szót emeljen, s Így Magyarország jelöléseit a bizottságba nem ejtették el. A tanácskozást a késő esti órákig folytatták, de mivel megyegyezésre nem jutottak annak folytatáséi a tanács mai ülésére halasztották-
