Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-06 / 277. (1020.) szám

Vasárnap, december 6. __________________&táŰAlJtU.GYAK7flT<TAP ____________________« B 'A R VASÁRNAPil GYÁR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE |J Vétó! A kassai Kazinczy Társaság az a ma­gyar irodalmi és kultűregyesüfet, mely hivat­va van az itteni magyarság országos kultur- kérdéseinek megoldására s a szlovenszkói magyar kultúra megszervezésére. A K. T„ mely az idők hivó szava alatt úgy változ­tatta meg szabályait, hogy minden magyar kulturember tagja lehessen és részt vehes­sen az egyetemes kulturmunkában, meg­szerezte a működéséhez szükséges bizalmat az irók és a közönség körében. Az utóbbi időben működése és alkotásai a legnagyobb jelentőséggel bírtak. A Könyvbarátok egye­sületének megteremtésével s másfélszáz Író és tollforgató beválasztásával tettel doku­mentálta, hogy a magyar kultúrát pártállá­son és világnézeti különbségeken felül akarja szolgálni. Az egyesület vezetői, Blanár Béla dr. elnök és Sziklay Ferenc dr. főtitkár, garancia voltak arra, hogy a K. T. a leg­jobb irányban halad a magyarság kulturális egységéért való nemes munkában. A műit vasárnapi tisztújító közgyűlésen az elnök távolléte alatt a megjelent szavazók többsége titkos választással olyan látszatu döntést csinált, mely, úgy látjuk, még a régi vezetők előtt is ingataggá teszi a magas nézőpontú magyar kulturmunka egységének sikerét Sziklay Ferenc dr. főtitkár, akinek személyével van kapcsolatban a Társaság úgyszólván minden kulluralkotása — a Könyvbarátok egyenesen az ő munkája — ebben a választásban azt látta, hogy mint maga mondja: „lehetetlenné** tették a tár­saság és „az ő intencióinak keresztülvitelét, hogy párt- és világnézeti különbségeken felül* a kultúra, a magyar kultúra nagy szent egységében összehozzák a lelkeket**, — s ézért lemondott állásáról.' A komoly; higgadt és kúltúréletünkben vezérszerepet vivő főtitkár békés ember..Le­mondása annál inkább komoly figyelmezte­tés a magyarságnak, hogy itt valami nincs rendjén. Mi, akik a magyar művészet és kultúra éltető erejét és jelentőségét rendületlenül h'cc.T-rk vétót mondunk minden merénylet­nek, mely — a másod és harmadrendű, párt-, « világnézeti- és személyi kérdések előtérhető* fásával — a magyar kulturmunka egységét, fejlődését és haladását meg akarja akasz­tani. öreg papok Fent állnak az Isten-hegy tetején. A vérükből az Ur kiégetett viperamérget, vágyat, vétkeket. Imájuknak nincs könny- és vér-szaga, Istennek titkos tanácsosai, mert lelkűkről lehullt az éjszaka. Szemük tükrére Isten-fény esett, szivük nagy, csöndes békesség-virág és boldogok a békességesek­Fejük fehér, derűvel csillanó Tán öröm-gyilkos, kinos volt az út: — de útjukat befújta már a hó . * , Az én fejem tavaszló nyiríalomb- Madárijesztőt állit bár a gond: a lombra földi vágyak száljának. A két szemein keveset könnyezett. A két karomban énekel a vér s virág fakad, ha száraz galyhoz éi*­A nagy Kísértő szoreJem-rögöt dobál belém ha lát és azt hiszi, hogy tűzvészt gyújthat kék szemem mögött.., Álom-tengernok partján egy hegyen halászik . . . horgán asszony-báj cselez, hogy férfit fogjon kis arany legyen . • . Pedig én már a Jézus könnyeit kuíatgatom a szegények szemén s iszom a jóság harmat-gyöngyeit . . . Mert boldogok a békességesek, mert igy lesz szivünk békesség-virág s aztán gyümölcs, mely egyre édesebb, A keresztfába oltom a szivem türelmetlen, hogy érjen hamarább s idő előtt ne bántsa senki sem . . • Mécs László. íróink arcképcsarnoka f@b@si Irnö Reméljük, hogy a K. T. ezen régi szelle­mét helyeslő és ápoló vezetői és tagjai nem feledkeznek meg a névadó nagy Kazinczy szelleméről: az emberi egyen’őség, a kul­túra és a lelkiismeretszabadság börtöntült prófétájának lánglelkü és bilincstörő szelle­méről — és meg fogják talá’ni a módot, hogy a társaság és lemondásra kényszeritett fő­titkára tovább folytathassa ezt a magyar kulturmunkát a Kazinczyak bátor, független és haladást jelentő örök szellemében! Meddig fart még kenveres pajtás? Homlokodról vér patakzik, a dolmányod szennyes, rongyos, Csal a labanc, re? a noi,iyos. Mire várunk kenyeres pajtás? Lángolnak az udvarházak, Üszköt szórt a sötét ármány- S’rkő minden kapubálvány, Sirathatod kenyeres pajtás. A martalóc kiröhögte Haldokló, vén apád átkát, Wallon zsoldosé a mátkái. Ugye sajog kenyeres pajtás? Ez a sorsod: búivá futni A Garamtó! a Tiszáig. Vakra lordul mindhalálig Az életünk kenyeres pajtás. Ml már többé nem veszthetünk, Se garasunk, se reményünk* Tengünk, fogyunk, félig élünk. Meddig tart még kenyeres pajtás? Egyszer minden jaj-kirobban Förgetegként utoljára­Vagy igy vagy úgy, fene bánja — Hát meghalunk kenveres pajtás! ölvedi László. „Senkit se köszöntök káJcposan: nagyon tisztelem ám az emberek par­cellás nyugalmát, de néha letegezem az égről a Holdat, ha jegenyésen állok a ,szé!ben.“ Söbesi drámaíróink egyike. (Persze, ke­vesen vannak Szlovenszkón ilyenek, alig né- gyen-öten.) Ezelőtt két éve vett róla tudo­mást a színházi világ, amikor a szlovenszkói színtársulat előadta eredeti tip-usu „Félembe- rek“ cimü tragikus játékát, bár a versek ked­velői rnár régebben ismerik nevét és vers­köteteit („A csönd karján** 1919, „Öklös fo- hász“ 1924). Újabban azonban kinőtt a szlo­venszkói helyi keretek közül, mert a külföldi színházi szakértők olyan márkájú aktiak te­kintik írásait, hogy azokba érdemes, sőt ki­fizetődő pénzt belefektetni. Legutóbb egy bé­csi színházi ügynökség nem is egy, nem is kettő, hanem egyszerre három kész darabot vásárok meg Sebesből. Szlovenszkói viszo­nyok között már maga ez az exportképesség is szenzációszámba menő valami. Azonban Sebesi a külső siker mellett, avagy ellenére is valóban tehetség és pedig igen termékeny tehetség. Termékenysége dacára súlyos mondanivalókban gazdag vénáju író. Romantikus. Csöppet sem nyárs<polgá- rias gondolkodású. Tollából bőven buzog a szellemes, fordulatos próza. De a verseiben kicsit sok a próza. Néha egyenesen pályázik rá, hogy szimpla hétköznapi mühelyszavak- lal sőt magyartalan kölcsönszók bespékelé- sével rőkönyitse meg a nyájas nyárspolgári olvasó ízlését. Pedig ő ezt célzatosan, tudat­tal akarja és csinálja. Nyárspolgári szavak­kal kéPT>eszti. el a nyárspolgárt. A stílusával egészen közel akar férkőzni az élethez Ezért szereti a neoprimitivek sza­vait és szólamjátékát. Erre a külső közel­ségre már csak azért is kell törekednie, mert írásai rom antikunk és elképzeltetései ro- manticizmusával mindig f öli be lendül a való világnak. A hétköznapi sznriolaságu beszéd mögött mindig van nála valami messzebbi távlatú mélyértelmüség, vagy legalább is egy kis nemes értelemben vett kétértelmű­ség Alakjai szájába szimbolikus beszédet ad. Koldusai, rokkantjai. részegjei, rendőralakja mind művészei a szónak. Ez a fordulatos be­széd adja első darabjának kirakati szép­ségeit. Erre az élethez közelálló stílusra szédi- tően találó, de megrázóan megkapó példa az a jelenet, amikor a haldokló öngyilkos oda­vágja a rendőrnek, aki a parancs mindenha­tóságáról beszél: „Tiszteltetem azt a paran­csot!“ — mire a rendőrből kifakad a meg­sértet hivatali méltóság fölberzenkedő ér­zete: ..Hullákkal pedig nem lesz itt tár­gyalva !“ De azért művész a művész, még ha tor­zít is. A torzítás is egyik neme a stilizálás­nak. Sebesinek pedig sajátos stílusa van. amit főleg Molnártól. Shawtól és Gorkijtól tanult A legtöbb iró az olyan elemi események előtt, rnint a halál, rendszerint elveszti a stilizáló hidegvérét. Sebesi megőrzi és még az ily jeleneteket is kiaknázza a kesemvésen-szo- moru ősihumor és a szépítő színpadi technika számára. Alakjai azonban, bármennyire egy­forma szellemességgel beszélnek is. gondo­lataikban és cselekvésükben valahogy mégis mindig sajátos egyéni vágányokon haladnak. Mint az Írójuk, ak. az alig észrevehető részt­vevő humorán keresztül szereti őket Sebesi nemcsak hangban tud közel fér­kőzni az élethez, hanem az élet problémáit is közelről kezeli. Alakjai oroszosán el-elböl- cselkednek a kis és nagy őskérdéseken s el­ső darabja ezért olvasva még talán élveze­tesebb is, mint színpadon, mert a cselekmény helyen kint inkább a mondanivalók gondolati tartalmába van beágyazva semmint az aka­rat és testi cselekvés szemnek való képeibe. Sebesit csak általános emberi témák ér­deklik. Talán ez a legfőbb magyarázata an­nak. hogy a szlovenszkói irók között a piac­képesek kis csoportjához tartozik,. Sebesi még fiatal, tehát a vivő embere Avasy Sándor, A „Magyar Vasárnap" tért hódit! (Azoknak, akiknek egyenként nem válaszolhatunk) Prága, december 5. Úgy gondoltuk el a „Magyar Vasárna- Pot“, mikor megindult, hogy olyan legyen, mint az a kis szobasarok, ahol olyan jó ülni, könyvvei a kézben és olvasgatni, mert va­sárnap van és minden elp.'hent, vagy — nem olvasni, csak elgondo.kodni és öntudatlan szeretet.el simogatni a könyvet, mert könyv és nyugalom: vasárnap. És úgy gondoltuk, hogy a simogatás, a szeretet van olyan ész- revé.len hatalom, hogy néhány hét alatt a könyv megérzése fogalommá sűrűsödik és megszületik az irodalmi öntudat, annak a tu­data, hogy van irodalom, hogy az irodalom élet, hogy a szlovenszkói magyar irodalom a kezdet hó- és jégleple alatt él és kikivánko- zik és hogy ez az élet: magyar vasárnap, nyugalom meditáció, eszme: erő! A „Ma­gyar Vasárnap** ezt akarja­És azt, hogy a szlovenszkói magyar irók meditációja az újság szárnyán elszánhasson azokba a magyar vasárnapi szobákba, ahol, ha minden eÜpihent, zenévé változhatok, mely belopódzik a szivekbe. A .Magyar Vasár- nap“ embersziveket akar a nagy szociális tenger mélységeiből kihalászni: az irók és a közönség sziveit. Az első sz:vek, az irók és a közönség szivei már megtalálták az utat hozzánk. Le: velek jönnek, üdvözlet, bátorítás. A szloven­szkói magyar irodalom munkásai beálltak közénk és a tömörülésből máris kihajt a vi­rág: módunkban van olyanoknak helyet ad­ni, akik edd'g vagy csak az íróasztal szá­mára írtak, vagy kénytelenek voltak Szlo­venszkói sőt a magyar nyelvet elhagyni és a nagy világban menedéket keresni. Röviddel ezelőtt történt, hogy Romain Roiland, a nagy francia iró, a villeneuvi csendben élő emberhalász egy nagy román irót halászott ki a tengerből: Paoais Istrati, a ma 40 éves iró, aki eddig pincér, szobafestő és csavargó volt, aki bejárta a közei és a távoli Keletet és végül minden reményt fel­adva Nizzában öngyilkossági szándékkal fel­vágta ereit, egyszerre a „beérkezettek** közt foglal helyet és francia és német nyelven megjelent „Kyra Kyralina** cimü munkája a huszadik k;adást tapossa. Úgy történt, hogy mikor Nizzában behozták a kórházba, zse­bében Rohanóhoz címzett levelei találtaik és ovábbitották. Megmentették a életnek és Rohand megmentette az irodalomnak­Ez a szándéka a „Magyar Vasárnap- nak“, amely szeretné megragadni azokat a kezeket, amelyeknek szükségük van az erős baráti iobbra. Azt akarják, amit Romain Rol- land: túl minden ellentéten seg;tségére aka­runk lenni azoknak, akik megérdemlik, hogy megmentsék őket a szlovenszkói magvar irodalomnak hogy legyen, ami lenni akar, mert van létjogosultsága. N. P« Házak Sárból vannak ök is És ruhát hordanak. Játszik velük tél, nyár, Játszik a hold s a nap. Van köztük komor, szelíd, Vidám és mélabus. yan aki sarkon ténferg És van aranykapus. Közéjük kell áilnom, Háznak lennem velük- Álmokat pipálnom, S meglógni a kezük. Megroskadnl lassan, Sóhajtva nagyokat S felsírni az éjben, Ha hull a vakolat Falu Tamás: Rest. Franc. PICIKIIICK American bar eüPlíitt Maohaí'ek ■•iranRaae Wnrlová St®. füsfiranaii nen menü 9.—. 15.— KC 5-ftrai fen minden szombat. »a*droap Chombr*® - Molnár W«*oitfAias Tipvnn«íir>í »‘M«.vrir Jazz

Next

/
Oldalképek
Tartalom