Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-01 / 272. (1015.) szám
4 Kedd, december 1. y^GAlJlAGX/aiTáRZgP Plggüíir-AiiaiiíSian fdlfártdk NagQorország cgoeden araniTdepd Már amerikai tőkecsoport is ajánlatott tett Telkibánya feltárására — A szlovenszkói határtól tíz kilométerre van az nj aranybánya PáncéSaistős banditák kifosz- jottak egy rendőri laktanyát New.york, november 30. Michigari amerikai állam városait és nagyobb községeit napok óta rettegésben tartja mintegy húsz vakmerő álarcos bandita, akik négy páncélautón száguldanak helységről helységre és ■ tényen nappal, a rendőrség és a katonaság szemeláítára követik eí a legvakmerőbb lopásokat és a legvéiiagyasztóbb gyilkosságokat. Mire a hatóságok üldözésükre sietnek, rnár zsákmányukkal megrakodva a banditák rendesen messze járnak, de naponta felveszik a harcot az elfogatósukra kiküldött •rendőrökkel is. A nép legendákat beszél a banditákról, akik fekete álarcot és szívok fölött halálfejes jelvényt viselnek. és a közhit szerint nem fogja őket a golyó. A legvakmerőbb gaztettüket Kasapolis városkában követték el, ahol páncélautókkal egyenesen a rendőrség elé vonultak és felszólították a rendőrfőnököt, hogy ürítse ki részükre a rendőrség kasszáját és szoigSitassa ki nekik a rendőrség fegyvereit. A rendőrség épületében csak kevés ember tartózkodott, azért a rendőrfőnök, hogy emberei életét megmentse, kénytelen- kelletlen teljesítette a banditák követelését. Hogy a középkori állapotokat megszüntessék, az állam feje ötszáz katonát küldött ki a páncélautós álarcosok cirógatására. Péchy Erzsit detektívek őrzik Egy íóilábu rokkant, aki magát a művésznő becsének mondta, agyon akarta lőni, ha anyagilag nem támogatja Budapest, november 30. Minap furcsa incidens történt a Király Szinház főbejáratánál. Éppen vége volt a házi J próbának, mikor egy iéüábu és félszemü rokkant katona botorkált be a Király-Színház előcsarnokába, ahol feltűnő viselkedésével a jegypénztár előtt várakozó közönség figyelmét csakhamar magára vonta. — Én Péchy József vagyok, Péchy Erzsi primadonna öccse, aki engem eddig támogatott, — hadarta eszelcsen a fiatalember. Míg kifelé vezették, az indulatbajött Péchy kiáltozni kezdett: — Elvesztettem a lábam és a szememviíá- gát. Engem eddig Péchy Erzsi támogatott s most levette kezet rólam. Vele akarok azonnal beszélni, mert különben nem tudom mit csinálok! Mondják meg neki, hogy elbánok vele, Lelövöm, ha meglátom! Péchy József ezzel kiszakította magát a köréje gyűltek karjaiból, megkerülte a Király-Színházat és a Cengeri-utcai szinészhejáróhoz futott, hogy meglesse Péchy Erzsit. A szinészbejárónál lévő portás azonban elállta az útját úgy, hogy szerencsére nagyobb kellemetlenség nem történt, mert addig már Péch Erzsi autójával elrobogott. Az incidensről nyomban értesítették a Vlí. kerületi rendőrkapitányságot, ahonnan a detektiv-csoportvezetőt és két detektívet küldtek rögtön a Király-Színházba, hogy az eset részleteiről informálódjanak. Két napon át detektívek őrizték a művésznőt a Király-Szinház két bejárata előtt, sőt. hogy a primadonna teljesen megnyugodjon, egy detektívet kértek «el a színpadra is, aki állandóan Péchy Erzsi közvetlen közelében tartózkodott Erre a primadonna teljesen megnyugodott. A detektívek két napig várakoztak a szinház előtt és a színpadon, de Péchy József többet nem mutatkozott, nyilvánvalóan azért, mert mcgneszelte, hogy a rendőrség figyeli őt. Beszéltünk Péchy Erzsivel is és megkérdeztük tőle, hogy mi igaz a fentemlitett dolgokból. A művésznő a következő választ adta: Semmi közöm nincs ehhez az állítólagos Péchy Józsefhez, aki magát öcsémnek adja ki. Most hallom nevét életemben először. Nőm is tudok róla, hogy egyáltalán Péchy József nevű rokonom létezne. Ennek az embernek ez a manővere közönséges zsarolás és már meg is tettem ellene a rendőrségen a fe’j leütést. Abban az esetben, ha mégegyszer valahol nevemmel visszaélni és kompromittálna, azonnal fogják le. Miskolc, november 29Magyarországon nagyszabású munka indult meg, hogy eddig még ismeretlen helyeken lappangó ásványi anyagokat tárjanak fel. Ennek a munkának a során szénbányákat nyitottak meg, ásvá-nyoía jikrutakat fúrtak, kaolin s chamot te anyagot termeltek ki. Intenzív munka folyik, hogy a régi elvesztett természeti kincseket újak felfedezésével pótolják. Az illetékes szakkörökben rájöttek arra, hogy még arany- és ezüst bányája is maradt Magyarországnak. Itt van ugyanis a telkibányai aranybánya, amely 1847 óta üzemen kívül van, teljesen beomlott tárnákkal, egy kihalt bányászközség határában. Telkibánya a szloyenszkói határtól tíz kilométernyire fekszik, hidasnémeti mellett és Göncről közelíthető meg. Erről a jelentéktelen kis községről, amely egykor híres és dús aranybánya volt és ma is óriási kincseket rejt magában, még szakkörökben is keveset tudtak. A bánya már a 13. század elején nyílt meg. Mikor a legnyugalmasabb időket éltük, a 15- században ontotta magából a bánya a legtöbb aranyat. \ mohácsi vészt követő zavaros időkben azonban századokig nem művelték s igy a kis bá- ny a városka teljesen elpusztult. Mátyás király korszakában jelentős privilégiumokkal felruházott szabad királyi bányaváros volt, kiváltságait még maga Mátyás király is gyarapította. Mária Terézia a kihalt bányászfaluba osztrák bányászokat telepített és állandó pénzverő hivatalt létesített, itt verték Mária Terézia híres arany- talléraií is. A bánya legutolsó tulajdonosa a híres Dobozy-család volt, amely 1847-‘g tartotta üzemben. A szabadságharc után azonban a bányát bezárták. Mirután Magyarországon most ez az egyetlen aranybánya, szakkörökben komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ismét megnyissák és a bányában található aranyat, ezüstöt és koalint kitermeljék Már Wekerle Sándor pánzügyminiszter„És fájhat, ha dőlnek a bérc ősi fái, S enyésznek es pusztulnak a nagyok, Lehetne tán sokat szemükre hányni, Ha fényes tettük is nem volna sok1'. Gömör vármegye régi uraira, irta e találó sorokat régen, a gömőriek egykori kedveli poétája, Tompa Mihály. F á y Gyula halálával, a gömöri bérc is szegényebb lett egy ősi, minden vésszel megküzdő, magánosán álló, erős tölggyel. A régi gömöri „nagy urak" egy különleges típusa volt Fáy Gyula GömŐrnek 1906—1910-g egykori főispánja. Egyetlen a maga nemében. Külsőleg és külsőségekben igénytelen. Belsőleg nagy lelki értékek birtokosa. Ha valakit megilletett a „becsületrend" keresztje, akkor Fáy Gyulát lehetett voLna a becsületrend első lovagjává megtenni. Inka* nációja volt a tisztességnek, a becsületnek s az igazságnak. S az embereket is ilyen szempontból értékelte vagy... megvetette. Ha Fáy Gyula kezet fogott valakivel, az bizonyítvány volt az illetőre. De Fáy nem mindenkinek nyújtotta kézfogásra kezét. S nem születés, vagyon szerint ítélte s értékelte az embereket, de fajsúlyúk szerint. S bizony megesett, hogy sok régi ősök késő utóuai sohasem tudták azt a kitüntetést elérni, hogy kézfogásával megtisztelje őket Fáy Gyula. Míg viszont méltóságnélküli lateinerembert is megtisztelt lekötelező finomságával, barátságával, ha az illetőt puritán becsületes embernek s érteknek tartotta. Gömöri főispán Talán ez magyarázza meg elvonultságát s tartózkodását minden politikai mozgalomtól. Pedig predesztinálva volt a közéleti pályára. Édesapja, Fáy Gusztáv egyike volt Gömör legtekintélyesebb régi főispánjainak s ezt a hivatalt 15 éven át közmegelégedésre viselte. A nyustyai öreg kastély családi melegén tudományt, nagy műveltséget s meleg szivet kapott Fáy Gyula. Egyszerűségre nevelték. Testben, lélekben edzve. Még 59 éves korában is tél idején maga vágott léket a Rima jegén s mindennap megfür- dött a jeges Rimában, épp úgy, mint ősei tették A közéleti szereplésre nem vágyott soha. A címeket, állásokat, „nobile off dumákat" nem kereste. mint sok más. Mégis tekintély volt itthon Götnörben is, sőt Budapesten is, a Nemzeti Kaszinóban. A legkényesebb becsületbeli ügyek elintézésére nem egyszer sürgönyfleg hívták fel nyustyai tuskulánumából. sege alatt illetékes szakkörök javaslatot tettek a bánya megnyitására. A végzete számítások azonban azt bizonyították, hogy a normális nemzetközi gazdasági viszonyok melleit az amerikai bányákból is olcsóbban szerezhető be az arany és ezért Wekerle Sándor nem tartotta célszerűnek, a bányászat megindítását. Negyvenmi’íiárd keli a bánya feltárásához Ma már ismét kifizetődnék az aranybánya kiaknázása és miután az államnak nincs meg hozzá a megfelelő tőkéje, a szakkörök magánvállalatokkal folytatnak komoly tárgyalásokat- ICét évi feltáró munkára van szükség és ehhez a mostani számítások szerint mintegy negyvenniilliárd korona kei. Az első évben csak négy milliárd koronára van szükség és csak fokozatosan emésztődnék fel a többi tőke is. Ezzel a tőkével azután legalább ötven esztendőre lehetne biztosítani a termelést, amely szakkörök becslése szerint körülbelül tizenötezer kló szinarany és hetvenöt- ezer kiló szinezüst kitermeléséi biztosítaná. Ez a mennyiség azonban csak a telki- bányai Hernádvölgy legmélyebb pontiától számított aranymagassáigra vonatkozik, ha azután az idővel kimerül, újabb tőkével és további aknaberendezésekkel a mennyiség sokszorosát lehetne még felszínre hozni. Az eddigi ajánlatok közli! a legkomolyabb egy amerikai tőkecsoport ajánlata, amely hajlandó a szükséges tőkével hozzájárulni a telkibányai aranybánya feltárásához. Amennyien tehát sikerül ezzel a tőkecsoporttal megegyezni, akkor már a tavasz- szal megindulhatnak a munkálatok, úgyhogy az ország egyetlen arany- és ézüstbányáíát — amelynek aknájában mindegy negyven méter vastagságú hófehér elsőrendű kaolin- réteget is találtak, — mielőbb fel tárák és a termelést az odatelepiíendö bányászokkal megkezdjék. Gömör vármegyében mint a Közművelődési Egyesület elnöke fejtett ki hosszú éveken át áldásos kuliurmunkát. Mint politikus gróf Audrássy Gyula csoportjához tartozott s ez magyarázza meg, mért vállalta el iyuó-ban a íotspansagot, mellnek ,d~je alatt egész megyéjének aikaümu volt öt közekbo- rö! megismerhetni s talán nem akadt sem akkor, sem most egész uömöröen olyan ember — még politikai ellenfelei között sem, aki Eáy Gyulai ue tisztelte, ne becsülte volna, Készéről csati áldozat volt a főispánsus s nem ts könnyen száma rá magát. Hisz szerénységével, egyszerűségével nehezen tudta összeegyeztetni a hatalmi pozíciót s az ezzel jaró külsőségeket, az elkorulhetetlen ünneplést. S ha valamiért örült Fáy, amikor négy év múlva a íötspani méltóságtól megvált, talán éppen ez volt, mert hisz az o lelki elmélyuitsége, krjegecesedett egyénisége úgyis nehezen tűrte az áiiásaval együtt jaró nagyképűségeket, hiú, üres külsőségeket. tj: Főispánsága idejéből jellemző és érdekes s valósággal kuriózum a következő eset: Látogatás Ratkóu Amikor 1906-ban főispánná kinevezték, barátai tanácsára néhány hivatalos Látogatást tett Götnörben, hogy személyes ismeretség által közelebb férjen az általa kevéssé ismert vidékekhez s megismerhesse a nép bajait, kívánságait. Egy ilyen latogatasra indult el az öreg kuruc Szout-lvány Árpád országgyűlési képviselő, td. Mihalik Dezső, Kóburg hercegi iőüga ész, So.dos Béla akkori vármegyei első aljegyző, Madara^sy Iván szolgabiró s Gundelfingcn József főispáni titkár kíséretében Ratkóra is. Amerre mentek, minden faluban üdvözlő beszédekkel s virágcsokrokkal fogadták. A beszédeket csak elraktározta magában, de nem tudta, mit csináljon a kocsiját már megtöltő rengeteg virágcsokorral. Mig végre az urak, akik látták, mennyire feszélyezi őt, hogy úgy utazik, mint egy primadonna, azt ajánlották neki: „Add oda a Miska hajdúnak, úgyis egyedül jön az utolsó kocsin!" Mert három kocsin mentek heten. Ratkó előtt azonban baj történt Raíkó tudniillik hircs arról, hogy sehol sincs annyi szamár, mint ott. S tudni kell azt is, hogy a lovak nagyon félnek a szamaraktól. S éppen a város előtt szembetalálkoztak egy szürke fogattal, amitől a lovak annyira meg fedtek, hogy megbokrosodva egyik kocsit az árokba Egy gömöri „nagyur“ Emlékezés Fáy Gyulára, Gömör volt főispánjára — Mulatságos epizód a ratkói hajdúval — Mozaikok a nyustyai remete életéből döntötték utasaikkal Nagyobb baj nem történt, de a kocsi hasznavehetetlenné vált s összébb kellett a társaságnak húzódnia. Ratkón nagy ünneplés várt rájuk Ez alkalomra betanult énekkar zengte az „Isten hoztá'M. Volt diadalkapu, üdvözlő beszéd, virág, bankett. De várt még valami más, nagyobb meglepetés is, az uj s a ratkói ősi szokásokkal nem ismerős uj főispánra. „Ingyen talpalás" a iciispáni vendégnek A városházán volt ősidőktől Ratkó városának, a város hivatalos nagy vendégei számára berendezett kényelmes vendégszobája. Itt látta hát vendégül az uj főispánját is. Szolgálafóótelre kirendelve mellé a város egyetlen diszsuitasos, mundérba öltöztetett hajdúját. Aki pedig mint „h i v a ta 1 b él i“ Ismerte a régi szokást, hegy akit Ratkó városa vendégül lát, annak ingyen ellátás mellé még egy talpalás is dukál. A „móltóságos főispán ur“ reggel bizony csak írem akarta sehogysem a magáénak elismerni az ujjnyi vastag talppal megtalpalt cipőjét s alig tudott benne járni. Dehát Ratkó csak nem bánhatott mostohábban főispánjával, mint más hivatalos vendégeivel. Emberszív a viharban Nyugalombavonulása után, 1910 után aztán Nyustyán egyedüli passziójának — a vadászatnak élt. Mert szenvedélyes, nagy vadász volt. Aztán... jött a nagy vihar. A világháború. Ez erősen megrázta Fáy Gyula nemes, erős lelkét is. Megrázta, de nem törte meg. Fáy Gyula akkor is — mint mindig —tudta, mit kell tennie s helyén maradt — a szive. Nagyon jellemző egyéniségére az alábbi eset is. Amikor kitört a háború, ő földjeit többé nem munkáltatta, de parlagon rétnek s k..szabnak hagyta. Mert úgy gondolta, hogy kenyérnek valót, ha szűkösen is, csak adnak majd a háború alatt a népnek, de szénát aligha. S akkor n.m fogja tudni a szegénység a teheneit tovább tarthatni s elesnek a gyermekek a legnéikülözh. tétlenebb táplálékuktól — a tejtől. S dacára aun. k, hogy igy minden jövedelemtől elesett, mégis az egész háború alatt minden szénáját csak a szegényeknek adta és soha drágábban nem adta mázsáját, mint hat koronán Igaz, hogy ezt is csak azoknak, akiket tisztességes, jóravaló embereknek tartott. Maga körül sem tűrt meg, csuk tisztességes embereket. Rossz napok... Aztán jött a forradalom. 1918 okíóbe<r 31— 1919 január 8. Újabb megrázkódások. Újabb sebek. Majd a Gömörben rövid Ideig tartó kommün. A már öreg főispán, a volt „méltóságos ur“ maga főzte meg mindennap szegényes ebédjét, egy napon babot, másnapon krumplit, Elváltva, mindennap ugyanazt, s nem volt mellette sarki más, csak egy kis tlzenhároméves gyermekleány, a kerülőiének a kislánya. Az öreg vadász S aztán elmúlt ez is. Ezt is kiheverte. Mig változtatott külsején is valamit a sok szenvedés. Utoljára tavasszal találkoztam vele. Ugyanaz a rövid havannaszinü rövid felöltő, ugyanaz a barna kemSnykalap, amelyben m-g főispán korában láttam. 7'alán csak a homlok barázdái le tek mélyebbek s arcvonásai keserűbbek, keményebbek. De igy is az volt, akinek mindig ismertük, az izig-vérig úriember. Az utolsó idők megfosztották egyetlen gyógy erőségétől, tnég a vadászattól is. Amely egyedüli öröme volt valamikor. S talán közvetlen halálát is efeletti keserűsége siettette. Erdejébe, ahol legkedvesebb vadászterülete esett — mióta nem vadászhatott — naponta kiment „sétálni" fegyver nélkül. Gazdag vadállományát egyenként ismerte. Kezéből etette nemcsak az őzeket, tácán- jait, de teljesen megszeliditette még a dúvad kát, vaddisznókat is. • Most aztán jött a nagybirtokokra a végítélet. Elkerülhetetlen lett a Fáy-birtok parcellázása is. S az ítélet a Fáy Gyula ősi birtokának sem kegyelmezett/ S az elvett birtokba beleesett az ő kedvenc vadászterülete is. Ennek a keserűségét aztáu még az ő erős. edzett, lelke sem tudta kiheverni. Mig eddig soha semmi ügyben nem kérvényezett aká mennyi kárt s veszteséget is jelentett az számára, most azt ts megtette s mindent elkövetett, hogy az ősi földből legalább haláláig ezt a neki kedves erdejét megtarthassa. Nem lehetett. S ez a keserűség aztán már amugyis gyengülő fizikumát teljesen felőrölte. S itthagyta ez ősszel utolsóként az ősi parkot, az omladozó ősi kastélyt s a nyustyai sTbol- ton megfordíthatják a Fáy-cimert. Meghalt az utolsó nyustyai Fáy. S Gömör szegényebb lett egy gazdagszlvü, igaz emberrel s egy régi „NagyurraT. \iionrm. , BBBBBBaBrBBBBaaaaaBBBBe«Bís«rBí'BaB0tiB»BB»BoeBtBifJ Legtöbb fö legolcsóbb I őréi és gj* B. Novak! Ékszert Scl f I kannát faj j Príl*a I , Betlomska 16. Javítások tryorsau. pontosan és oJosód eszközöltetnek — M sárvár levelezés.
