Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-19 / 288. (1031.) szám
m Szombat. december 19. Női jogok, —- asszonyt kötelességek írra: Magyar asszony. Ha lenne, vagy ha lesz valaha egy olyan ; kortöriénelefn. amely kizárólag a nőkkel, a i nők különböző korokbani szereplésével, ( azoknak a kultúrára, tudományra, faira és hazára, más szóval az általános . fejlődésre gyakorolt' és .kiható munkájukkal lenne hí- ; va.íva foglalkozni: kér különböző kor megjelölő jenek lehetne a feleimet adni. Igaz ugyan, hogy a feministák másképp jelölnék ezeket a korokat s valószínű — már amennyire tanításaikat ismerem —. a női rabszolgasúg s a női íöiszabaduíás korára osztanák be történelmüket az-ou érveléssel, hogy a fölszabadult nő is ismer kötelességeket, csak másokat, mint a műit s éppen azérr. mert ismer, követe! jogokat is. Én azonban nem vagyok feminista s abból a látószögből szemlélve a világ folyását, ahová hivatásom s a múlt nevelése rendelt,; ugv tapasztalom, hogy a tömegek akkor hangoztatják leginkább jogaikat, amikor kötelességeik kényszere ellen fordulnak s így a mai, nagyrészt forradalmi irányzatoknak túlzott jog-keresésében mindig megtalálom az igazságtalanságot is. így vagyok a nőmozgalom hatalmas frázisával, azzal a nagypáto- szu szólammal szemben is: „Jogot a nőnek'4, mert mögötte ott áll a tulajdonképpeni valóság: nem vagyunk, nem akarunk tovább a férfi zsákmánya, kizárólagos örök tulajdona, a háztartás rob.ato.saj, a család rabszolgái lenni s ezzel ellene fordul Isten rendelte egyetlen hivatásának, az azzal"járó minden j kötelességének. j Hogy milyen óriási hazugság rejlik e mö- | gött a nagy frázis mögött s milyen hamis i útra terelte a nővilágot, ezt szeretném bébi- j zonyiíani. Tudom, hogy nacv ellenzékkel találkozom, de bármilyen nevetségesnek lássák is : a sok öntudatosan hordott, fiúsán nyírott ; leány és asszony-fejnek, ki kelj mondanom, . liO'gv női kötelességek alatt elsősorban isten i rendelte, természet adta kötelességeket értek • s minden leánynak legszentebb joga fele- I: séggé lenni, anyává vájni. Nekem a nagy-!: anyám otthon takácsolt. kézzel szedett ab- j < rosza, a kicsi horgolt ujjas. amit a fiam ke- \ részidőiére csinált anyám áldott keze, sók- 1 kai böícsebb dolgokat mond cl a nőkérdés-11 ről. mint esrv nemzetközi feminista konerresz- 1 i Karácsony éjfelén Irta: Krüzselyi Erzsébet Ur Jézusunk, kit lelkünk várva áld Karácsony éjjelén — ; Kis jászolod úgy int, mint némi vád. Hogy oly siváran néz a föld ma rád S oly szeretői-szegény ... Miként ie: súlyos keresztet viszünk, l)e mig nagy életed 1 élénk int: várjuk, mi, kik még hiszünk, Hogy újra á’dóu érinti szivünk Szent megváltó kezed... tJr Jézusunk, míg várjuk, hogy rászállj, Mint éjb n égi fény, — Sírván azon, hogy /üllőben a Hyáj, —■ Ne ródd fel azt, hogy szivünk íájva-füj, Karácsony éjjelén... Mindennapi rózsáinkat... Irta: Iféményik Sándor. Te igry imádkozol: A mi mindennapi rózsáinkat Add meg minekünk ma. Add, hogy a kenyér mdletí rózsa is Jegyen, S add Istenem; hogy békében megéljünk Több rózsán és kevesebb kenyéren. Te így imádkozol, Megtoldva csendesen y Miatyánkot. És Jézus, a Miatyánk Poétája Szeliden néz a rózsaszín imára — És helyben hagyja a Te betoldásod. szíts százakra menő, handabaodázva rikácsoló szüf razsel ühadse rege. Nem. mintha abszolúte elvetnék -és tagadnék minden elért sikert, amely a női munkának akár a tudomány, művészet, vagy irodalom terén tagadhatatlan eredményét bizonyítja. Nem! nem kergetek mindenkit fakanállal a ..sparherd44 mellé. Elismerem, hogy voltak és lehetnek is még kiváló női elmék, zseniális müvészlelkek. akik talán több jót tettek az emberiségnek igy, mintiha feleségek és anyák maradnak: Címe asszony előtt tér- det-íejet hajtok és százszor áldott legyen Patti Adelina. amiért nem csak a bő!cső_ mellett énekelt. Ezek azonban olyan ritka^ kivételek. mint amilyen ritkán születnek a férfiak ---- ---------- . . —---------------------—------—----kö zött is tudományos, vagy művészi zsenik s elhibázott dolog úgy következtetni, hogy mert a rádium föltaláló];?, nő volt, egyszerre mindenkire nézve lealacsonyító munka lett a nagyniosás. vagy csirkeíeriyésztésse! törődni. S azért hibáztatandó a feminizmus tanítása. mert kivételes esetekből von le. amelyek áhaVinosságokban nemi alkalmazhatok s amelyeket, ha mégis alkalmazunk, alapjában rendítjük inog nemcsak a nőt, de az egész emberi társadalmai Hiszen a gazdasági rossz következményeit ott látjuk az olcsó női munka által kiszorított, kenyérte- ’eiiué vált fórnak tömegében s az emberi fajra kiható következményeit egész fiatal generációnk idegessége, gyengesége siratja. Helyénvaló tehát cigo adóin ózni néha a magunkat illető problémákon éppen ma, amikor — ki tudja, mi okból — talán a fossz gazdasági helyzet miatt, talán a kor idegessége folytán — de mindig éppen a feminizmus egy-egy hangzatos, nagy. frázisává] takarózva. azt a kincset látjuk semmivé válni, aminek neve: női erkölcs- És jó néha össze- hasonlításul eiölapozui azt a kort, amelyről úgy véljük, hogy inár a múlté, mindéi: velejárójával együtt. A műit asszonyának élete, munkaköre, társadalmi elhelyezkedése tartozéka volt egy konzervatív v ilágrendnek, amelynek békés törekvései oly merőn ellentétesek kórunk lázas, forradalmi, újat kereső intencióivá!, amelyek gondolkozás és felelősség nélkül lomtárba való kabátnak minősítenek mindent, ami a’ múlté s reakciónak a hozzájuk való ragaszkodást: S mi, akik — mint jómagam — a múlt neveltjei vagyunk s szinte észrevétlenül., a dolgok menetének fontosságot nem tulajdonítva, minden jósió tünet mellett elhaladva, vagy legföljebb ieiiioscíyogva azt, — mintegy álomból ébredtünk a mára, a nagy fordulat: szinte kettészakította lényünket az erőszakos lépés által, amit meg kellett lennünk. Avagy talán helyesebb az! mondani, hogy tulajdonképpen nem is mi iéptüuk. a talaj mozdult meg alattunk, igy eshetett meg fényünkben az, hogy inig fejünk a műk hagyományaival gondolkozik, szivünk annak tanításaival érez, lábunk a jelen síkos, ingoványos, szakadékos talaján csúszik és tántorog. Mindennek dacára mégis mi lehatunk az a kritikus szem, amely a két tőre is vés különbözőségének hatását megfigyelhettük • megfigyeléseinknek konzekveuciáit levolthattuk s ezek alapján a két kor női generációjának nevelését — talán nem helytelenül ~- jeílemezltetjük: A uralt asszonyai és leányát a kötelességeknek nevelték, a mait vélt, vagy létező jogainak kiharcolására. És, mert minden nevelésnek alapja az erkölcs keli. hogy legyen, összehasonlításunk elsősorban abból a szempontból indulhat ki: milyen hatása volt. illetve van a két kor irányzatának a női nem erkölcsi fejlődésére? Másodsorban tárgyalható az a kérdés: mennyire befolyásolta ez a kétféle nevelés a nő ti zik urnái, idegéletét, mint a közre, iiletöieg fajra kiható individumét? Lássuk tehát elsősorban, mik voltak azok a kötelességek, amire a múlt asszonyát nevelték? Isten, család és haza. Mi még élünk, akik nagyanyáink honnuVidéki asszony Irta: Falu Tamás. Az élet tűje megszűrte szivét, S mint Hófehérke, tad álmodni még, A tiszta otthon éber lelke ö, Napot napokra gonddal kergető. Gyerekre varr és baromfi uevel, S a lelke néha fölszáll, mint pehely. Egy-egy szép álom beköszönt neki, Nem is hívja és el sem kergeti. Megáll a csendben a tükör alatt, S kitép sóhajtva pár szál ősz hajat. Este kezébe vesz egy bis regényt És megsiratja a hősnőt, szegényt. Tavasz Irta: N. Jaezkó O’garí Az ablakközébe zárt esoukaszárnyu fakopáncs tányérkaján egy lándzsás, szürke tofiacska úszkált. Mi történhetett? A madár lucskosan billegett a korhadt fahasábon. Az ám. fürdőtt ? betyár! Pedig nincs is íölfirá'e a szoba, tizenhat fokot mutat a hőmérő' »z ablakközében vájjon menny: lehet? A leány odament az ablakhoz. Pgv muskátli piros bimbója nekidült az iivegneK. friss, életfccljes feszüléssel, mintha mindenáron ki akarna jutni a szabadba és megfúrni az ég felhőit. Lám, talán sikerült néhány felhőfoszlány szétlibbent mint fúró nyomán a forgács és kifénylett a türkizkék selyem. Fgy rirkás, fehér felhő napfényt szitált maid hamarosan elrongyoiódott és kibukott az egész ragyogó korong. A madár most felszökött az ablakfára. — Csücsürü •.. csticsiirü, — gúnyolódott * Szerzőnek most megjelent kötetéből. a kályhának támaszkodó lánnyal. Hát ezért, hát ezért és nem a te kályhád, a hőmérőd miatt! és belebukott újra a vízbe. A szomszéd kiskertjében egy leányka pálcakor!test tűzdelt egy sáslilióm köré, amelynek lándzsás hajtása türelmetlenül kidőlte ^ föld fagyos kérgét. A gágogó libák összeverték a szárnyaikat, mozgásuk fölkapta a kislány szoknyáját és kifeszi tette, mint egy tarka ernyőt. Minden élni kezdett; a leány kinyitotta a szekrényt és leakasztotta a kabátját. Sétálni hívta az idő. Egy darabig tanakodott önmgaval. aztán visszaakasztotta a kabátot és kiszólt a szolgának: — Hívd össze az öregeket! A kényszerkötelesség után hadd jöjjön, a szorgalmi is. az analfabéták oktatása. És fojtson el mindent a munka, ővele úgyis csak gúnyolódik a tavasz. A hat felnőtt bejött és körüiülték az asztalt- A leány kinyitotta a könyvet és íoilbamondoftt: — r, ir, rí, ur, ir. A fekete táblákat behintették a fehéren fölbor zó betűk, mint az áprilisi ritkás hópi- bék a földet. Kint a madáretetőn egy cinke mozgott és minduntalan elkapkodta a leány tekintetét. Belegázolt a kiszórt elesésbe, aztán kiállt a ládika peremére és tisztogatta a lábáról a morzsát. A leánynak eszébe jutott az elmúlt tavasz, amikor vékony sárgacipo- rén haza hordta a nedves erdő földjét, lelkében pedig minden ébredő hangját mozdulatát. A kis cséfédleáuy, átfogva bokáját, szuszogva kaparta cipőjéről a sarat, ő pedig elnézve a lábainál kuporgó kis gomolyag fölött, az erdő madaraival feleselt: — Lilalilaiila... De ez tavaly volt- Most? Már huszonnyolc éves... nem is várná biztosan senki, hogy együtt sétáljanak. Az egyik öregtől elvette a táblát és türelmetlenül törülte le az irást: — Nem jól van, az „i“ megint nagyon felszökött! Érezte, hogy ő az oka, mert engedte, hogy a pajkos cinkék elkapkodják a figyelmét és beleszórják a napsugárba. _ A szél most újra összefacsarta a felhőfoszlányokat s nedvüket szétesőzie a földön. A leány engesztelve fordult a tanítványaihoz: ■— írjunk újból! A táblák csakhamar újra be voltak havazva. A leány visszagondolt a télbe, hogy elüldözzön minden csábítást. A kályhánál ültek, a díványon, összeérő ujjúik akkor is a tavaszban keresgéltek, amely még a legsápad tubb homloka viskó elé is odabólogat néhány dús, illatos orgona- ágat Igaz. hogy ez csak ígéret, amelynek gyümölcse nem marad. De oly szép. hogy érdemes percnyi illanó mámora "után kapni! Ám a gonddal, küzködéssel teli napok árnya közibük rárakódott, mint egy szárazköhögésü aggastyán és eltiltotta egymáshoz közelgő ujjaikat. —• Gyerekek, majd én mesélek nektek az életről, mert ti nem ismeritek igazán... Tudjátok, ueni csak az a baj. hogy Németországban drága a szén, hanem a legény tüdején mintha cgv kerek, hörgő foltocskát láttam volna! Még nem tudom biztosan, holnap majd erősebb pápaszemet teszek föl és meg fogom vizsgálni. Önagvságánál másutt van a baj., szivének mintha két ablaka volna-.. egyik erre, másik arra kandikál és ő néha szívesen kandikál mindkettőn... Hiába n!fokoztak ellene, a gond. a kétség száraz köhögése beléjük fészkelődéit, megkinozta őket. megkinozták vele egymást, hogy vonaglásba torzult az arcuk, a lelkűk minden vonása. Harcoltak, szenvedlek, újra hittek, — hogy végül mégis elváljanak. És neki már nem kell több olyan ravasz, amely .fogadóra párnázza a szivét csak azért, hogy a tél beiehasitson és szírompiheit szertc- szórja. •. Ő az ö tavasza sem kell többé senkinek. hiszen — huszonnyolcé vés! Elbocsátotta az analfabétákat. A nap — mintha csak ők árnyékolták volna cl — újra előjött és rásütött távozó hátukra. Onnét fin- torgofí hivogatolag u leányra. Nem bírt cl Icüáliani. Fölvette kabátját és kisétált az erdő : felé. Nem nézett csak a lucskos, sötét földre, annak komolyságát akarta szemébe zárni. • Egy gally az arcába csapott. Fölnézett... | Az erdő szélén várakozókig állt a férfi El- | indultak. A fák ár voltak fűzve a harmat csil- l lógó gyöngyeivel, hulló csői?picik dallamo- | san harangoztak a tavalyi avar lemezén, f Egyszer egy hosszabb, súlyosabb kopp amis. Mi az? f A leány fölkiáltott: — Valami madár. — nagy. különös madár: a farka legyezős. mint egy bokréta! — Császármadár lesz, vagy süketiajd. -- vélte a fiú, — És az minalunk nagyon ritka! A kutya is fölszimaíölí és elindult a madár nyomán. Ök utána. Egy idő múlva a madár eltűnt a szemük elöl. fölrepülhetett- V kutya türelmetlenül vinnyogott, aztán tüsz- szögve iramodott neki a dombnak, mint valami kis mozdony. Ők kézenfogva követték, mint elválaszthatatlanul össze kapcsolt kocsi- ! pár. Most az ü lábuk is dallamosan harango- 1 zott az avar lemezén. A leány haja kibotnloti, körülröpködte, mintha lebegő szárnyak vitték voha. Csak a ház előtt bírt uieggUam. h kis szolga már várta. Átkapta bokáját és 1 szuszogva piszkálta a cipőszegély lyukues- káibói a sarat. A leány alig vette észre a különbséget: hogy tavaly egy kis leány tisztította a sárgacipőjét, most pedig cgv borzas kisfiú kaparhatja a feketét. Elnézett a gondnak lábainál kuporgó kis gomoly aga fölött, az erdő felé- Az ablakba zárt fakopáncs hangja liozzáfurakodott u napsugáron ál: — Csücsürü .. .nem azért:, nem azért... nem a kályháért, nem a hőmérőért nem az esztendők számáért... :A leány kacagva felesel; vissza: —• Ljlalilalíla! nagyasszony! A P. HL II. KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE s SZERKESZTI: PÉCHY GÁSPÁRNÉ BARTÓKY MÁRIA ^ $
