Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-19 / 288. (1031.) szám

4 Szombat, december 19. cr7&(WMAGr^ftmm> 1 -", 1 1 .. , ­Bo3íhS £§ Flíliilu ünnépéloes üdülalása a rezsit püspöki sittbe A püspök Sipeki Balázs szellemében kivan működni — Egész Rozsnyó együtt ünnepelt — Tudósítónk jelentése — Egy vadorzó harminc hollandi forintért; eladta feleségét A bíróság az eladót s a vásárlót is elítélte. A félénk asszony, aki mégis egyedül marad. Amszterdam, december 18. Nem mindennapos esete! közöl a brüsz- szeii Soir. Terborgban, ebben a kis holland faluban éli családjával békességben Posinan ur. akit messze vidéken ismertek kedves, hangulatos népdalairól és huncut meséiről. Mert Posnian ur, ha egyszerű ember is volt, becsülettel megérdemelte a költői címet. Azonban mert a költészetből sohasem lehe­tett megélni, Posinan ur is kénytelen volt mellékfoglalkozást űzni. Posnian ur szabad óráiban vadorzó volt. Ez a pálya gyakorta van összekötve azzal a veszéllyel, hogy' a biróságok kőszivüsége miatt gyakran meg van fosztva eme szabad pályán működő a családi otthontól. Posnian urnák pedig fiatal felesége és két kis gyermeke is volt, akik ilyíormán gyakorta maradtak árván a kisded családi házban. Az asszony ezenfelül szép is volt és félénk. És így megtörtént, hogy a férj Iiosz- szabb-rövidebb távolléte idején a szomszéd, bizonyos Becks nevű ur, aki a köszörűs mesterséget folytatta, hosszabb-rövidebb lá­togatásokat tett gyakorta a szép és félénk asszonynál. Ezek után a látogatások elég gyakran következtek egymásután, úgyhogy a derék köszörűs mestert, aki már hetvenhat tavaszt látott, a helyi Don-Juan-ok doyenné válasz­tották. Egy alkalommal azonban megtörtént az ilyen esetekben elkerülhetetlen drámai for­dulat. A váratlanul .azatérö férj iiiíiagranti érte a köszörűst feleségével. Az összeütközés azonban elmaradt. A férj nyugodtan megvárta, amíg a csábitó beszá­mítható lelkiállapotba jutott, azután a követ­kező ajánlatott tette: — Mivel Önnek szüksége van a fele­ségemre, eladom. Az ára ötven forint. A köszörűs felhördült: — Ötven forint? A költő-vadorzó nyájasan válaszolta: — Kérem, engedek az árból. Megegyeztek harminc forintban. A kö­szörűs fizetett, a vadorzó nyugtát adott róla. Az asszony mikor megtudta az ered­ményt, szó nélkül összepakolta cókinókját, kézenfogta két "yenekét és elindult a köszö­rűssel más faluba. Két hét telt el így. Az egykori házas-j társak nem látták egymást. Az asszony nem bírta tovább. Karjára vette ismét gyerekeit s megindult most már vissza a férjéhez, könyörgött, hogy fogadja vissza, mert nem bir a köszörűssel élni. Öreg is, meg azután folyon égjük helyről a másikra vándorol és ezt ő nem bírja. A jószivü férj visszafogadta az asszonyt. Fátyolt borított a múltra. Másnap dühösen megjelent a köszörűs: — Hol az asszonyom? — ordította. A férj, mint egy költőhöz illik, naivan elcsodálkozott. — önnek asszonya van? A vén köszörűs rárohant a férjre és képenteremtette. * — Harminc forintot adtam érte! A férj erre hirtelen vadorzó lett. — Te kutya! Te mersz engem bántani? És visszaütötte. Szét kellett őket választani. A bíróság előtt a köszörűs azzal mente­getőzött, hogy jogos felháborodásban követte el tettét, mert az asszony öt illeti és igazságának teljes tudatában felmutatta a nyugtát, amelyben a férj elismeri, hogy a harminc forintot átvette, az asszonyt pedig átadta. A bíróság mindkettőjüket kétheti fogházra ítélte. A Soir cikkének végén ez áll: — Kiváncsiak vagyunk, hogy két hét alatt mit fog csinálni a szegény asszony, aki fél egyedül leírni. Rozsnyó, december 18. Hosszú évek őüt nem ragyogott úgy beie a korán leszálló téli* alkonyatba ősi püspöki székhazunk ablaksora, mint hétfőn, decem­ber 14-én. A rezidencia fényárban úszó front­ja az egyházmegye örömét hirdette: „Ecet sacerdos mágnás!“ Már kora reggel ünnepi arculatot öltött a város. Sok épületről zászlók lengtek. Dél­után a fél hármas vonathoz egymásután ro­bognak le a fogatok, siklatlak a csilingelő szánok, viszik a fogadó küldöttségeket. Ott vannak a város, a katonaság, a lrvatalok, egyletek képviselői, feszes egyenruhák élén­kítik a civil feketék hullámait. A vonat pontosan érkezik. A fapásztort lelkes éljenzés fogadja. A város nevében járossy Endre másod- bíró, a városban székelő brlgádparanes- uokság nevében Strbsky Frigyes ezre­des, íi, brigádparancsnok üdvözli. A püspök meleg, közvetlen szavakkal válaszol az üdvözlésre, mondván, hogy a boldogult és nagyemlékű főpásztorunk: Si­peki Balás Lajos szellemi, lelki örökébe szándékozik lépni s müvét mindenben foly­tatni fogja. Az üdvözlések után a küldöttsé­gek bemutatása következett, majd a főpász- tor és kísérete, valamint a küldöttségek ün­nepi harangzúgás közben felhajtattak a püspöki székházba s itt kezdetét vette a fo­gadtatás. Nemzetiségi, felekezeti, társadalmi kü­lönbség nélkül, imponáló egységgel egyii.t volt mindenki a fogadtatáson. Az állami hi­vatalok, tanintézetek küldötségei Obercmu János dr. főispáni tanácsos, Pácéit Vince dr. járási főnök és Jendrassák József reálgimuá- ziumi igazgató vezetésével jelentek meg. Az egyházmegyei oltáregyesületet ’Dcliy Mi- hályné elnökasszouy, a Rozsnyói Jótékony Nőegyletet Szkalos Emiiné elnoknő, az izra­elita szociális és jótékonysági egyesületeket Lemberger Izsóné és Rosenblütli Jenöné el­nöknők vezették. Úgy ezek, mint az egyes felekezetek lelkészei s az egyházközségek világi elnökei, a szerzetesrendek és a zárda, a Kath. Legényegylet, Márka Kongregáció, keresztényszocialista párt küldöttségei, mind azzal a bensöséggel járultak a székfoglaló Az emberiség és a tudomány legújabb véri a: Berlin, december 18. Az orvosíársaság tegnap esti ülésén az elnök, mielőtt napirendre tért volna. így szólott: — Uraim, álljanak fel helyeikről és mély­séges tisztelettel üdvözöljék a tudomány legújabb vértanúját, dr. C. H. Barlow urat . . . A jelenlevők felállottak s raeghatottan gondoltait Barlowra, aki abban a pillanatban a halállal vívódott. A tudománynak több neves vértanúja van, de Barlow egész kü­lönös módon szerzett helyet ebben a fényes galériában. Ide s tova tíz esztendeje, hogy C. H. Barlow dr. amerikai tudós Kínába ment, hogy ott a fascialosiasis nevű betegséget ta­nulmányozza. Ez a betegség eddig csak Kí­nában pusztított s tőin én teleti sok áldozata volt. Barlow elhatározta, hogy kikutatja a betegség okát. Esztendők keserves munkája árán sikerült is megállapítania, hogy a fas- cialosiasis-t bacillusok idézik elő, másodszor pedig sikerült neki ezeket a bacillusokat ki is tenyészteni. Megállapította többek között, hogy c bucii- In sok között 32 fajta van és mind a 32 fajta ugyanazt a betegséget idézi elő. — Itt Kínában — szólt a nyáron a Sang­haj! amerikai konzulhoz — nem folytathatom tovább kutatásaimat s ezért hazamegyek Baltimorcba, és ott a John Hopkins klinikán bevégzem azt, amivel itt nem tudtam el­készülni. A konzul helyeselte a szándékot s tőle telhetőén mindent megtett, hogy a tudós a veszedelmes bacilluskulturáival minél előbb hazautazhasson. Ahogy a hajóra szállt, a vám tisztviselők megkérdeztük tőle, mit visz a kofferjében? — Mindössze néhány palack van a kofferben! felélte Barlow professzor. — És mi van a palackban? - hangzott az ujabb kérdés. u] iöpásztor elé, mely messze tulemelkedik az üres, ünnepélyes formaságokon s az egy­mást kereső, megértő szivek harmóniájában kap sokat jelentő értéket. Erről mesélhetné­nek azok a pompás, hófehér szegfűkből, kri- zanténumokból remekbe készüli csokrok is. melyekkel több küldöttség kedveskedett az ünnepeltnek. Az egyes küldőötségvezetők üdvözlései­re Bufbnics Mihály, egyházmegyénk uj püs­pöke, azzai a sugárzó közvetlenséggel és főpásztori szivének benső értékeit éreztető melegséggel válaszolt, melyek első megszó­lalásától kezdve meghódították mindazokat, akik yeic érintkeztek. Órákba telt,, inig a fogadtatások véget értek s iöpásztorunk kipiheni’.étté az úti fá­radalmakat. Másnap, 15-én délelőtt első szent miséjét tartotta a székesegyházban, fényes segédjeitek ugyancsak az összes küldöttsé­gek, képviseletek jelenlétében. A szent mise közben gyönyörű latin beszédben szólt egy­házmegyéje papságához, a szent mise után ped:g szlovák és magyar nyelven a hívek­hez. Végül ünnepi nagy. ajándékkal ajándé­kozta meg hívéit és pápai áldást osztott, amire a Szentszék táviratilag hatalmazta fel. Még a délelőtt folyamán'történt a rozs- nyói papság ünnepélyes bemutatkozása. Pod- raczky István dr. nagyprépost címzetes püs­pök vezetése alatt, ki meghatott s sz;vből jö­vő szavakkal köszöntötte Bubnics Mihály bán a rozsnyöi egyházmegye uj főpásztorát. Bubnics Mihály igazi atyai szeretettel fogad­ta papiait s nemes szavakkal válszolt az üdvözlésre. Délben ünnepélyes d;szebéd volt a székházban, ahol az első poliárköszöntöt Bubnics Mihály mondotta a Szent Atyára és az á'lam fejére: Masaryk Tamás elnökre. Már 15-én estefelé az uj püspök számos látogatást leit titkára, Priviízkv Gyula dr. kí­séretében, elsősorban a káptalan vezető egyéniségeinél. Az élet így mihamar rendes folyamát veszi föl: ma már dolgozőasztala- uá! ül Bubnics Mihály, egyházmegyéié pedig egy szívvel, leiekkel kiválna s reméli, hogy munkásságát áldás, szeretet, megértés kí­sérje mindenkor! S az a .,ió és tökéletes ajándék, mely onnan felülről vagyon!“ Tichy Kálmán, miju. Tudományos megfigyelés az agóniáig. — A palackban bacillusok vannak. A vámhivatalnokok íágrameresztették szemüket és eleinte nem akarták hinni, hogy valaki bacillusokat „cipeljen*4 magával. De mikor a professzor megmagyarázta, miről '•au szó, kétségbeesetten szaladtak az igaz- I gatőhoz és elbeszélték neki, mit akar ma- j gával vinni Barlow professzor. — Ezt nem engedhetjük meg — döntött az igazgató, — nem engedjük meg először azért, mert a hajó utasai megkívánhatják, hogy egészségesen érkezzenek meg céljuk­hoz, másodszor pedig azért nem, mert semmi körülmények között sem tűrhető, hogy ilyen veszedelmes betegséget esetleg az amerikai Egyesült Államokban is elterjesszenek. Barlow észszerűen próbált beszélni, lo­gikusan kifejtette, hogy szó sem lehet sem az egyik, sem a másik eshetőségről, de hiába halmozta egymásra az érveket, a vámható­ság hajthatatlan ...aradi. Azonnal tessék elpusztítani a bacillusokat, — adtak ki a parancsot — mert máskülön­ben nem utazhatik a hajón. Barlow lehajtott fejjel ment kabinjába, hogy — amint a vámhatóság hivatalnokai gondolták, - előkészüljön a bacillusok meg­semmisítésére. A tanár gondosan bezárta a kabin ajtaját és azután * lenyelte a bacilíuskuiturákat. Ennek megtörténte után lehivatta magához a vámhivatalnckokat s az ő szemük láttára megsemmisítette a palackokat. — Amint láthatják, — mondotta szomo­rúan — engedelmeskedtem a parancsnak A hivatalnokok eltávoztak és a hajó el­indult hosszú útjára. Barlow egyszer sem jött ki a. kabinjából s utazási ideje alatt csak tejet ivott. A hajóskapitány azt hitte, hogy bánkódik a. bacillusok elpusztítása miatt és ezért nem óhajt senkivel sem érintkezni. Az amerikai kikötőbe érve, Barlow már nagyon beteg volt. Alig bírt a lábain állapi. Nagyon kérem ~~ szólt a kapitány­hoz, amikor kiszállt a hajóból, — amennyire csak lehetséges, fertőtlenítse a kabinomat. Aztán csukott autóban a John-Hopkius klinikára haitatott. Itt elmondott mindent az Igazgatónak. — Ha már nem hozhattam magammal a bacillusokat, —- beszélte magától értetődő hangon — legalább magamon akartam ki­próbálni a hatásukat. Pontos jegyzeteket készítettem a betegség keletkezésének stá­diumairól. Itt vannak a jegyzeteim. Ezt a munkát folytatni óhajtom itt is, mindaddig, amíg bírom. A klinika igazgatója csodálkozva és döb­benettel nézett a kiváló tudósra, aki életét ilyen tudatosan az emberiség ér­dekében feláldozta. Barlow még két hétig jegyezgetett, aztán kihullott a ceruza kezéből Most élet-hala* között lebeg. — Uraim, álljanak fel helyeikről ... és az orvostársaság tagjai felállással tiszteleg­tek a tudomány legújabb hősének. Ha a st&r mámorosán játszik... Nagy botrány a berlini színházi világban — Erika (5Sjüssner ittasan lépett a közönség ©lé-- A P. M. H. tudósítójától — Berlin, december IS. A minap a berlini Kieines Theater Birabeau ui vígjáték át mutatta be és ezen a premieren pél­dátlan eset történt Erika Giássner, az ismert né­met művésznő körül. A kínos esetről az egyik berlini lap a követ­kezőt irja: A Kieines Theater csütörtöki előadásénak közönsége abban a kétes élvezetben részesült, hogy tanúja lehetett egy szokatlan és sajátságos rendkívüli botránynak­Birabeau mulatságos vigjátékát, a „Figuran- ten“ című uj darabot mutatták be s az előadás 11 óra után érhetett csak véget, mert a ío női szerep szexnélyesltöje, Erika Gláss- uer teljesen uiagánksvüli ittas állapotban jelent meg a színpadon. Amíg a kulisszák közelében asztalokba vagy székekbe kapaszkodhatott, addig még csak nem volt olyan feltűnő a dolog, de ha u színpad köze­pére kellett mennie, mámorosán bukdácsolt ide- oda és-alig forgó nyelve nehezen tudta csak ki­mondani a szavakat és egyes mondatok között IcinoS’ szünetek álltak be, amig nagy-nehezen el­mondott valamit­A közönség, amely eleinte azt hitte, hogy ezúttal ismét csak a híres star valami ujabb mo- dortalanságát látja, a többi szereplő tisztességes igyekezete miatt nem zavarta meg felzúdulásával az előadást, hanem hagyta, hogy az ugy-ahogy leperegjen és azután az előadás végén némán hagyta el a szimház nézőterét. Érthetetlennek látszik, hogy a rendező elég merész volt az elő­adást egy teljesen ittas szereplővel megtartani, ahelyett, hogy azt lemondta volna. így szól a német lap közlése, amely, ha va­lóban megfelel a tényeknek, csakugyan páratlan botrány krónikáját adja. Berlini tudósitónk szerint az esetnek még további folytatása lesz a né­met színházi világban, amelyet most élénken foglalkoztat a Birabeau- bemutató botránya. Itt jegyezzük meg, hogy Erika Glássnernek éppen e szereplése körül a bemutatót megelőzően egy hírlapi afférje is volt, amelyben a béesi Burgszinház ueves művésze, Tress-ier nyilatkozott Erika Glássnerröl. aki. -r- Tressler szerint — a premier előtt addig intrikált a bécsi művész ellen, aini-g a Kieines Theater igazgatója kénytelen volt a vendégszereplésre meghívott burgszinházi tagtól elvenni a szerepet. Tressler erkölcsi és anyagi elégtételért most feljelentette a berlini színházat és Erika Glássnert és a bécsi művészkörökben is érdeklődéssel vár-, jak, hogy hogy fog végződni ez a színpadi affér. A dolog krónikájához tartozik, hogy az el­keseredett veszekedés után bemutatott darab a berlini kritika megállapítása szerint megbukott és igy ezúttal nem bizonyult valónak az a szín­házi babona, hogy a veszekedések és botrányok színpadi kalamitásai sikert jelentenek. Anglia csodája: a kétfejű csecsemő Kísrdiff, december 17. A panoptik-umtulajdouosok rég óhajtott vágya pár nap előtt teljesült. Redlington Kodleyben megszületett a kétfejű csecsemő. A szenzációs, hírre, az emberek ezrei tódul - na-k a városba, ahol a csodálatos esemény történt. Az apát, aki egyszerű föfdnűvas, az impresszáriók kitűnő ajánlatokkal halmozzák el. A csecsemő két fején a szemek, orrok, szájak és fülek teljesen megegyeznek egymással. Az újszülött csoda teste tel­jesen normális és egészséges. A bébit születése után a kórházban meg­vizsgálták az orvosok, akik azt mondták, hogy a csecsemő életben fog maradni. A osodaszülöttot apja bizonyára a lon­doni panoptikumnak fogja eladni Egy amerikai orvos lenyelte a bacillusokat, hogy kitanulmányozza a Itatásukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom