Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-18 / 287. (1030.) szám

Péntek, december 18* Csehszlovákia és a Vatikán Irta: Francisey Lajos dr. szenátor. Az országgyűlési választások és az ezekkel kapcsolatos politikai viszonyok hát­térbe szorították az érdeklődést az egyház­politikai helyzet iránt. A Vatikán és a csehszlovák kormány között támadt összeütközés, amely Mar- maggi prágai nuncius távozását vonta maga után, változatlanul tovább tart, sőt némiképp még jobban kiélesedett. Benes külügyminisz­ternek egyes újságírók előtt és a külügyi bi­zottságiban tett nyilatkozatai leszegez­ték a csehszlovák kormánynak azt az állás­pontját, hogy a Husz-nap megélése, amely miatt a konfliktus keletkezett, a csehszlovák állam belső ügye, amelybe a csehszlovák kormány senkinek sem enged beavatkozást. Az Apostoli Szentszék hivatalos lapja, az Osservatore Romano, Benes miniszter nyilatkozatai után különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a Szentszék a csehszlo­vák állam emléknapjainak megélésébe távol­ról sem akar beavatkozni, de nem térheti szó nélkül a Húsz-napnak olyan megélését, amely az ország katolikus lakosságának val­lási érzületét sérti. Ilyen sértő jellege és éle van ezen emléknap megélésének akkor, ha kidomborittatnak ennek a napnak vallási vo­natkozásai és az igy körvonalazott ünnep megélésében az állam képviselői hivatalosan részt vesznek. E nyilatkozatok újat nem tartalmaznak, de szembetűnőbbé tesziik az ellentétet a Va­tikán és a csehszlovák kormány álláspontja között és ezzel az összeütközés élét növelik. lA fönnálló helyzet a Szentszékre nézve annyiban előnyös, hogy nem kell hosszú és eredménytelen tárgyalásokat folytatni a csehszlovák kormánnyal kényes természetű személyes kérdésekben. Arnig a nuncius ott volt az állomáshelyén, minden egyes püspöki szék betöltésénél hónapokon, sőt éveken át kellett tárgyalnia a kormánnyal a kineve­zendő püspök személyére nézve. Megegye­zés azonban a két fél között csak egyszer jött létre, 1921-ben, amikor a jelenlegi nun- cius elődjének, Msgr. Micarának, sikerült megállapodást létesíteni a Szentszék és a kormány között. A kormány akkor a Szentszék minden föltételét elfogadta, de több lényeges kikö­tést, például az összes egyházi birtokok át­adását, a székhelyeikről elűzött püspökök életjáradékának fizetését, nem teljesítette, il­letőleg e kikötések teljesítését huzfa-halasz- tofta. Azóta a Szentszék nagyobb biztosíté­kokat kiván a kikötött föltételek teljesítésére nézve. Ez a körülmény, úgyszintén a kineve­zendő egyházfők személye körül fölmerülő differenciák okozták, hogy 1921 óta, amikor az első három szlovenszkói püspököt kine­vezték, egyetlen egyszer sem sikerült a Szentszék és a csehszlovák kormány között sí megegyezés. Hiába tárgyaltak a nagyszom­bati apostoli adminisztratura és hiába a rozsnyói püspökség betöltésénél is. Végre is a Szentszék a kormány további megkérde­zése nélkül nevezte ki az illető egyházfőket, Jantausoh dr.-t és Csárszky dr-t, a kormány kedve és akarata ellenére, A legújabb két egyházi kinevezés: a rozsnyói adminisztrátoré a kassai egyház­megye élére és Bubnícs Mihályé rozsnyói j püspökké, már egészen könnyen és simán ment. A nuncius távollétében nem kellett tárgyalásokat folytatni a kormánnyal és nem kellett, sőt nem is lehetett a kinevezéssel kapcsolatosan messzebb kiható kérdéseket fölvetni. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a Szentszék ezt a reá nézve viszonylagosan előnyös helyzetet sokáig fentartani kívánja. Egy nunciatura, amelynek nincs helyén a vezetője, abnorrnis diplomáciai szerv. A Szentszék pedig a diplomáciai abnormitások- nak sohasem volt barátja és ma sem az. Nem is érnek föl egyébként ennek a jelenlegi helyzetnek előnye: azzal a haszonnal, melyet egy nunciatura az egyház és vallás ügyének hoz, ha be van töltve és zavartalanul mű­ködhetik vezetőiének közvetlen irányítása mellett. A nunciusok az ország belső viszo­nyainak megfigyelői azon a helyen, amelyre őket a Szentszék állította. Megfigyeléseik beilleszkednek a pápai diplomácia munkájá­ba, amely c~ak akkor lehet teljes és tökéle­tes, ha minden oldalról megkapja a szüksé­ges információkat- Ha egy-egy hézag támad az információt szolgáltató szervekben, az már megnehezíti azt, hogy a pápai diplomá­cia gyorsan és biztosan teljesíthesse sulyos föladatait. Azért a nunciaturálcban támadt hézagok a pápai diplomáciára nézve mindig hátrányosak és a Szentszék kívánja is, hogy azok minél előbb betöltessenek. Ellenkezőleg ítéli meg a helyzetet a csehszlovák kormány. Reá nézve határozot­tan előny az és csak előny, hogy a prá­gai nuncius nincs helyén. Azért hallgat oly mélységesen, amikor kérdést intéznék hozzá, hogy mit szándékozik tenni a Szentszékkel való normális viszony helyreállítására. Ha Őszintén felelni akarna, csak azt mondhatná, hogy semmit sem szándékozik tenni. Bármit tenne ugyanis, mindenképpen kellemetlen helyzetbe kerülne. Ha teljesítené a Szentszék kívánságát és megadná a garanciákat, hogy a nunciust nem fogja érni többé olyan inzul­tus, mint ami-nő a múlt évben Msgr. Mar- maggit távozásra kényszeriíette, maga ellen zúdítaná az egyházellenes cseh pártokat, ría pedig ilyen garanciák nélkül kísértené meg az ügy elintézéséc, csak kompromittálná ma­gát egy újabb sikertelenséggel­Igaz ugyan, hogy a nuncius távolléíében a csehszlovák kormány az egyházi ügyekre, főképp a személyes kérdésekben, nem gya­korolhat olyan befolyást, aminőt szeretne, de ez aligha okoz valami nagy gondot a kor­mánynak. mert az utóbbi években tapasztal­hatta, hogy ingerenciájának a Szentszék Kassa, december 17. (Sault tudósítóink te­lefonjelentése.) Faragó Ödön színigazgató tegnap kihallgatáson volt Káüay teljhatalmú miniszternél, iíogy előtte feltárja a magyar színészet szomorú helyzetét, amelyet a rossz sziniszezO'n be osztás okozott s a mi­niszter támogatását kérte a sérelmes beosz­tás megváltoztatása irányában. Kallay mi­niszter jóakarattal hallgatta meg Faragó 'gaz­Páris, december 17. Franciaországban krízis krízisre követ­kezik. A szerencsétlen gazdasági helyzet körülbelül olyan helyzetbe sodorta az or­szágot, mint aminőben Olaszország volt Mussolini előtt. A parlament civakodó és meddő szervnek bizonyult s egyre többen kezdik hangoztatni, hogy Franciaországon csak az erős kéz, a diktatúra segíthet. Ezt az erőskezü diktatúrát készíti elő a roha­mosan fejlődő francia íascízmus, melynek mibenlétéről és szervezetéről párisi mun­katársunk az alábbi jelentős cikket ina. Az érdekes cikk rendkívüli aktual'tását az is növeli, hogy FHinka emberei Szloven- szkón hasonló íascizmus előkészítésén fá­radoznak, mint a francia űeorges Valois. A íascizmus Franciaországban, az ország gazdasági és szociális viszonyainak egyre nagyobb és nagyobb lépésekkel haladó le­romlása következtében, mindig nagyobb és nagyobb tért hódit és az alig egy évvel ez­előtt megalakult francia fascista párt ma már egyike azoknak a politikai pártoknak, amelyek a legtöbb tagot számlálják. Dacára a számot­tevő erejüknek, a fascisták még alig léptek a nyilvánosság elé. A szervező munka ugyanis még nincs teljesen befejezve, Fran­ciaország még nincs kellőképpen átprepa­rálva a fascista ideáktól, még nem tartják az időt elég alkalmasnak arra, hogy aktive beleavatkozzanak a francia politikába. A francia fascista párt megszervezésében a legfontosabb szerepet játsza Georges Valois, akinek energiája és szervező­ereje tette a fascizinust már is jelenté­keny tényezővé Francniaországban. Georges Valois székhelye a fascista párt köz­ponti irodájának az épületében van a rue Aguessau-n. A nagy sárga épületben állan­dóan nagy sürgés-forgás uralkodik. A szo­bákban. a folyosókon, mindenütt sietős, han-1 gos férfiak a francai fascisták uniformisában: kék ingben fekete nyakkendővel. Georges Valois Georges Valois irodája az első emeleten van. Miikor bevezetnek hozzá, az egysze­rűen berendezett irodába, amelynek egyik faláról Mussolininck életnagysága képe néz le, Georges Valois az íróasztala mellett áll. Ötven év körüli, középtermetű, egyenestar- tásu férfi. Széles válllak, előreálló erős áll, barna, katonásan pedrott bajusz, szúrós, egye­nes nézésű sötét szemek, alig őszülni kezdő barna lefésült haj,, az egészségtől duzzadó arcán lefutó két energikus vonás. Erősen elüt a francia férfitipustól. Egész megjelenése akaraterőt és elszántságot sugároz ki. A kérdéseimre gyorsan, gondolkozás nél­kül válaszol s kemény szavait rövid, gyors egyetlen egy esetben sem adott helyet, ami­kor az túlzó nemzeti és egyoldalú politikai alapokon mozgott. Pedig a kormány ingeren- ciája a legtöbb esetben ilyen szempontokból indult ki. Csehszlovákia és elsősorban Szlo- vtnszkó.katolikusai azonban nem vehetik kö­zömbösen, vájjon a jelenlegi helyzet fönma- rad-e tovább is, vagy hamarosan véget ér. Nekünk kívánnunk kell, hogy a nuncius minél előbb visszatérjen helyére. A nuncius a mi közvetlen irányítónk az összes egyházpoliti­kai kérdésekben, ő az Apostoli Szentszék legelső informátora, az egyháznak leghiva- toífabb képviselője ebben az országban, erős­sége a püspöki karnak, az egész klérusnak, a vallásukhoz ragaszkodó hivek egész egyete­mének. Csehszlovákia katolikusainak köve- teiniök kell a kormánytól, hogy hárítsa el azokat az akadályokat, amelyek a nuncius visszatérésének útjában állanak. Ezzel a kö­veteléssel föl kel! lépniök a parlamentben és a közélet minden fórumán. gató előadását s a legmesszebbmenő támo­gatását Ígérte meg. Egyúttal megengedte, hogy a magyar száltársulat januártól kezdve a késmárki színházban is játszhasson. Faragó színtársulata ezenkívül kinuár fo­lyamán négy előadást fog tar.ári Kassán is- ahol a szinpártoló egyesület rendezésében a farsangban nagy szinészbál lesz a színé­szek felseg'tésére. gesztusokkal kiséri. — Á francia íascizmusí, éppenugy mint az olaszt, a komímm'sta veszedelem hívta életre egy évvel ezelőtt, 1924. no­vemberében, amikor a kommunisták puccsot akartak csinálni Párisban. Eredetileg nem volt más célunk, mint a tör­vényes hatóságoknak szükség esetén segít­séget nyújtani és a megszervezett fascista csapatokat a kommunisták ellen harcba dob­ni. A kommunista puccs elmaradt, a közvetlen veszély elmúlt. De az országnak mostani sulyos helyze­te azt mutatja, hogy a mi Diadalunk tulajdonképpen csak most kezdődik. A mostani szocialista és radikális rezsim el­pusztítja azokat az erőket, amelyek Fran­ciaországot naggyá tették és az országot a biztos és elkerülhetetlen romlás felé vezeti. Ezt akarjuk mi megakadályozni. Programunk a hazafias ás önzetlen szellemnek uralkodása az országban, az „esprit de la victoire“-nak az ország egész életében való megnyilvánu­lásáért való harcolás, a felekezeti béke hely­reállítása, a társadalmi és osztálybéke meg­teremtése széleskörű szociális reformok se­gítségével, a nemzet erejének az összefogása és az eddigi széthúzó erőknek az egyesítése, a világ összes fascistáinak együttes harca a kommunizmus és a szabadkőművesek ellen és a legszigorúbban a békeparagráfusokhoz ragaszkodó politika Németországgal szem­ben. A centuriók és parancsnokaik — Milyen organizációval akarja ezeket a célokat elérni a francia íascizmus? — Az organizáció két részre oszlik. Az egyik a politikai, a másik az adminisztratív. Ez az utóbbi a lényegesebb és ez az, amely jdenleg a legnagyobb erejét adja a fasciz- rnusnak. Ez csaknem teljesen katonai alap- elveken nyugszik. Minden megyének van egy fascista főnöke, ezeknek alá vannak rendelve a kerületek főnökei. Egy kerülethez tartozik négy centurió, amely viszont négy szekció­ból áll. Egy szekcióban van négy csapat, \gy csapatban öt raj. Öt ember és a pa­rancsnok képeznek egy rajt. A szekciófőnö­kök csak azok lehetnek, akik a háborúban mint tisztek vettek részt és kitüntetést nyer­tek. — A diszciplína a lehető legszigorúbb. Ez nem csak a felsőbb parancsnokoknak való feltétlen engedelmeskedést Írja elő, hanem morálisan is teljesen alárendeli az alattvaló­kat a parancsnokoknak s kötelesek a fel- 'ebbvalók ideáit magukévá tenni még abban íz esetben is, ha saját egyéni véleményükkel esetleg ellentétben állna s kötelesek, hogy beszédjükben és tetteikben mind miitt és min­denkor kövessék a feljebbvalók instrukcióit. Faragé színtársulata Késmárk©^ A teljhatalmú miniszter megengedte a magyar társulat késmárki szezonját — A szinpártoló egyesület farsangi akciója Kassán Frandsorssés lisiisisi várja Mussoliniié! Beszélgetés Georges Valoisval, a francia íascizmus vezérével — A rettenetes gazdasági krízis miatt mindenki diktatúrát követel — A jövő embereitek műhelyében — Kék ing, fekete nyakkendő a francia fascisták egyenruhája — Már 216 kidolgozott szervezet dolgozik —- A. P. M. H, eredeti tudósítása — Ez a diszciplína a lehető legnagyobb megkö­töttséget jelenti, mégis, különösen az ifjúság, tudatában lévén annak, hogy nagy eredmé­nyeket csak a legvakabb engedelmességgel lehet elérni, állandóan nagy számban csatla­koznak hozzánk. Eddig már 216 komplett szekcióm van, 140.000 emberrel. Most van a nagy idő — És mikor fog ez a hadsereg megin­dulni? — A faísceau megindulására három eset­ben van lehetőség. Először ha a belső rend megzavartatik. Ez most nem követkézhetik be, mert a kommunisták nem veszélyesek többé. Másodszor háború esetén. Ez sem ak­tuális most. Harmadszor, ha az ország olyan nagy politikai és gaz­dasági krízisen megy keresztül, amiből csak a legenergikusabb rendszabályok segítségével lehet kilábalni. Olyanban, mint amilyenben most van Fran­ciaország. A mostani helyzetet olyannak látom, mint ami alkalmas, hogy a Liberté szobrát a teljhatalom fátyolával borítsuk le. Egyetlen politikai párt sem alkalmas most arra, hogy Franciaországot a már króni­kussá vált válságából megmentse. Uj erő és uj szellem szükséges. A legnemzetibb és a legaktivabbnak látszó parlamenti párt, a Li- gue repubücaine nationale sem más, mint a pénzszekrények őrzésére alakult társaság, igazi telítetlen burzsoá párt, amely nem ké­pes egészséges akcióra. — És a Jeunrsses patriotes? — Ez erős és fegyelmezett párt, de nem alkalmas a mi céljaink megvalósítására, mert parlamenti férfiak irányítják. Mi pedig nem akarunk tudni a parla­mentről. A íaisceaunak minden tagja kötelezi magát, hogy nem vállal el parlamenti mandátumot. Ml nem akarunk parlamentet. A parlamenta­rizmus korhadt és rothadó intézmény, arra nagy akciók megvalósításánál nem támasz­kodhatunk. — Hát akkor diktatúra? Egy iorrado- iom után? — Igen diktatúra, előbb a diktatúra és csak azután a forradalom. Előbb magunkhoz akarjuk ragadni a hatal­mat, hogy megcsinálhassuk a fascista forra­dalmat, nem pedig előbb forradalmat csinál­ni, hogy a hatalomra kerüljünk. Hogy köztár­sasági vagy királysági államforma alatt, az nem fontos. Fontos csak a parlament műkö­désének a felfüggesztése. A diktatúra külön­ben csak átmeneti jellegű volna, mert mihelyt a íascizmus ideái teljesen belekerülnek az or­szág vérébe és asszimilálódnak, rögtön jöhet egy normális kormányzati rendszer. I<i lesz a francia Mussolini? — És ki lenne a francia Mussolini, ki lenne a diktátor? — Azt egyelőre nem tudjuk. Ha már most ismernénk és tündénk, hogy ki az, megkezdődne a krifizálás, az intrika és beleesnénk a legteljesebb parlamenta­rizmusba. Az lesz a diktátor, aki az alkalmas és döntő pillanatban meg fogja merni mondani azt, amit akar és azt, amit kell. Az lesz a diktá­tor, aki magában fogja érezni a mai akara­tunk összeségét, akiben a megfelelő órában összesüritve lesz a mi erőnk. Ez úgy lesz mint a harctéren volt sokszor, amikor a leg­nagyobb zavarban volt mindenki, senki sem tudta, hogy mit kell csinálni, mihez kell fog­ni, mindenkiben csak a. győzni akarás érzé­se volt meg, akadt mindig egy ember, aki él­kiáltotta: „Én avant“ és a többiek követték őt vakon. így lesz ez nálunk is! Mi most csak megszervezzük a csapatokat, előkészít­jük a hangulatot, hogy az a bizonyos férfi majd merjen!! — Ha meg lesz a fascista diktatúra, bi­zonyára lesznek a mostani politikusok között olyanok, akik ellene fognak dolgozni... — Lehet... Valószínű ... — És akkor milyen eszközöket fog al­kalmazni ez ellen és milyen módon fogja letörni az ellenállást? — Se nem tűzzel, se nem vassal. Ezt az olaszok megcsinálhatták, de ez a módszer a mi klímánknak nem megfelelő. Mi nem akarunk erőszakot. Az ilyen erőszakosság nem tartozik a rni programunkba. De mégis, ha nem lehet elkerülni, mi nem fogunk meg­hátrálni ez elől sem, mert itt nem az egye­sek szabadságáról és éleréről lesz szó, ciá­nért! egész Franciaországról, az ország meg­maradásáról, nagyságáról és dicsőségéről, vagy pedig a pusztulásáról. Mialatt ezt mondja Georges Valois, vo­násai kőkeményekké válnak, és ökölbe szo­rult keze lecsap az asztalra. Talán Francia- ország jövendő diktátorának az ökle ez ... Burghardt Aladár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom