Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-15 / 284. (1027.) szám
Ke&d, december 15. 3 Selymek, bársonyok és tiizvorös virágok között Walleníinyi Idi iparinüvésznö műhelyében füsfiiSesft miniszterelnök Budapesten A hét közepén számol be a nemzetgy ti lésen genfi útjáról — A magyar parlament karácsonyi szünete jövő héten kezdődik. — A P. M. 11. tudósitójától. — Rimaszombat, december 14. Műhely, — ilyen profán szóval él az ember, mikor belép egy széles, háromablakos szobába, ahol szerteszét rakva, dobálva festék, selyem, művirág, lámpaernyő s az ablakok előtt széles deszkákon különös mintákat és színes rajzokat visz át selyemre gyorskezü leányok igyekezete. A „műhelyben”' éppen tanulóóra van. Ipát' művészeti kurzust tart W'aJlentinyi Idi iparmü- vésznő, de ebben a tanfolyamban sokkal több a vigság és jókedv, mint ahogy a komoly „kurzus" szó után gondolná az ember. Igaz, hogy a szorgalom is lépést tart vele. A szobában ezer íestékes csésze, betikviasz, ecset, selyem s mindama rejtelmes dolgok, amik mai napság egy komoly iparművészeti műhely ismertető jelei. A tanulóéra éppen véget ért s előttem ott marad kiterítve a sok beviaszolt selyem, a kézi- festékes posztó, a halványkék sál, a Tutenkámea- párna, a színes selyemvirág... Itt egy spiritusz- lámpa ég még halvány fénnyel, ott pedig lassan ázik vörös festékben egy gavallérzsebbe szán: zsebkendő. S míg ezek között foglalatoskodik a komoly tanárnő, aki most ismét a mosolygószemü Idivé vált: formálisan meginterjúvolom munkaközben. Nem is első interjúja már. — Medika akartain lenni Pesten — mondja, míg sietve szegi fel egy legújabb rendelésű sál széléi: — de a felvételi zavarok és szünetek alatt kitanultam a női kalaipgyártást. Ez volt az első ut a művészi állomások felé. Aztán a pesti Iparművészeti Főiskola tanfolyamán nettem részt, majd Drezdában tanultam. Drezdában készült dolgaimmal kaptam ott az első kritikát; igazi kritikusoktól nagyon jó bírálatot. — Állított ki másutt is? — Igen. Szíovenszkón több helyütt. Léva, Komárom, Kassa, azonkívül tanfolyamokat tartottam itthon, Rozsnyón és Losoncon. — Miket tanított? — Elsősorban batikíestést. Én is a legújabb mód szerint dolgozom. Nem csurgató-piipával, hanem ecsettel. Sokkal finomabb, eredetibb... — Tanítom a selyemfestés műiden modem technikáját, aztán egy bizonyos müvirágkészi- tést, amit magam találtam ki. S mutatja is rögtön a szépiabaruától-sötét- kékig, mindenféle finom színben megárnyalt selyemvirágokat. Egy-egy virágnak tízféle színe is van s fantáziás összevisszaságban ágaznak szét a szárakon. Aztán drványpárna mintákat térit szét az asztalon. — Kísérletezések a technikákkal —jelenti ki. Egyiken bronzos, aranyos lepkék, másikon expressziós ornamentumok, aztán naturális motívumok s újból merész vonalak. Festve, batikolva, varrva. Gyorsan sorolja az egyes technikákat. Ahány darab, annyiféle megoldás. — Ezek Parisba indulnak — mutat végül egy tucat nagyon finoman megmintázott és színezett női sáli — Párisi rendelés, — simogatja végig az egyik rubinvörös selyemdarabot, — már sokat küldtem oda. De tengerentúlra is eljutott a munkám, Amerikába... — S maga nem volna hajlandó szintén valami nagyobb helyre elindulni s letelepedni? — Két ajánlatom volt. Az egyik egy Ham- burg-Amerikai export üzletben, nagyon szép dotációval. Dehát nem akartam Németországban maradni. A másik a Zipser Bundschaft ajánlata, ami azonban vállalkozásuk megszűntével abbamaradt. így csak itthon dolgozom, de remélem, nem sokáig... Most az egyik zsebkendő már kikivánkozik a íestékes tálból. Menekülni kell közeléből, mert fröccsen a festék s ha nem vigyáz az ember eléggé, teljesen megmintázott zsebkendőnek, avagy színházi belépő-sálnak kikészítve ér haza. Ott halmozódnak előttem a finomfestésü selymek, a bronzlepkés diványpárnák és mellettük reszket a művirág. Egy piramis-alakú párnán egyiptomi fáraó profilja indul a hieroglifákkal tarkázott sarok felé, egy sálon barna táncospár lebeg, ahogy a nyíló ajtó megrezzenti őket. Van, ahol kúszás össze-visszaságbau nyugtalan színek és izgékony formák fonódnak össze. Színek. Ki szereti a színeket?. Vöröset, Illát, zöldet és hóárnyékolta kéket? A színeket szeretni olyan megnyugtató érzés és mégis megborzongunk néha, ha úgy a lelkünk rezonál a szinek muzsikájára. A müvészmühely ablakán át hóval födött fák nézegetnek be s mögöttük guru! a délutáni nap bronztányérja. A Honvéd-utca csikorgó kapui vendégeknek tárulnak már igy cstente, mert ez az utca szentségszeretőbb talán egy kicsit, mint a többi s talán kissé bohéinebb is a rendes kövezeté, nyárspolgári utcáknál. A kis müvészmühelyt fehéres gomolygások- ka! vonja be egy égő cigaretta hullámzó füstje. Győry Dezsővel, a költővel üldögéltünk cl igy a sarokban, diáikos kedvű zsuriaink idején, mert a vendéglátó vigkcdélyü, mégis komolyan bohé- mes utcának ebben házában talán ő i.s szívesen látott vendég noha, a szülői ház jogán... Szonibathy Viktor. Kérj fik barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot Budapest, december 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonielentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök szombaton délután Búd János pénzügyminisztérrel együtt visszaérkezett Budapestre. Keleníöldön szállt le a gyorsvonatról, autón felrobogott a miniszterelnöki palotába, nyomban visszavonult lakosztályába és nem fogadott senkit. A miniszterelnök vasárnap kiutazott Gödöllőre, ahol részt vett a vadászaton és genfi útjáról beszámolt Horthy Miklós kormányzónak. Búd János pénzügyminiszter újságírók előtt kijelentette, hogy a miniszterelnök Géniben mindvégig friss és jókedvű volt és az ott elért eredményeivel teljesen meg van elégedve. Szcitovszky házelnök kijelentette, hogy Bethlen a hét közepén a házban beszámol genfi útjáról. A magyar nemzetgyűlés karácsonyi szü- netjét kedden, december 15.-én kezdi meg és január 12.-ig nem ülésezik. ni iihi o'iwminiiii—^—■■■■niiii'iUiH'iniuMMB—«F-'||'«r"i'lmr Bubnics püspök december 15-én foglalja el a rozsnyói püspöki székes Beszélgetés a püspöki javak ügyének egyik ismerőjével — Szlovenszkö valamennyi püspöke szlovák — Egy püspök, aki a csehszlovák kormány okveteüenkedése miatt kölcsönökből kénytelen élni — Csak Vojtassák. Kmetykó és Blalia püspök „szénája van rendben". — A P. M. H. eredeti tudósítása — Pozsony, december 12. Napokon át szóbeszéd tárgya volt most Pozsonyban a püspökkórdés- Szlovénnak Bubnics Mihály uj rozsnyói püspökkel együtt hat felszentelt püspöke van: Csárszky József (Kassa), Blaha Marián (Besztercebánya), Vojtassák János (szepesi) Kmetykó Károly (Nyitra) és Jautausoh Pál dr. (Nagyszombat). A nagyközönség még mindig nincsen tisztáiban, melyik püspök milyen jogviszonyban áll a csehszlovák kormánnyal. Csak azt az egyet tudja, hogy valamennyi püspök szlovák származású, mert az utolsó magayar püspök, a felejthetetlen emlékű Fischer-Colbrie Ágost dr- elköltözött az élők sorából. Róma nem is tenné meg, hogy Szlovenszkóra cseh származású püspököt nevezzen ki, pedig Prágának az volna kedves, ha a püspöki stádiumokba’ is az ő embereit ültethetné. Munkatársunk felkereste a püspöki javak ügyeinek egyik alapos ismerőjét, aki a kővetkezőkben informálta öt az egyes püspökségek jogi helyzetéről, vagyonáról és a legújabb püspöknek, Bubnics Mihálynak litva- talbaiépéséről. Az uj püspök december 15-én foglalja el a rozsnyói püpöki széket. Ez a dátum most már bizonyos. A rozs- nyói püspöki sta-llum nem valami nagy si- necura. Ismeretes, hogy a püspökség jórésze (Magyarország területére esik. A régi magyar kormánytól a rozsnyói püspök mindig szubvenciót kapott, ezt most persze beszüntették. Csárszky püspök elődjét, Balázs püspököt, mint tudjuk, a forradalom után elüldözték. A birtokot zárgond- íiokság alá vette a csehszlovák kormány- Ugyanezt csinálták a nagyszombati püspökség mintegy százezer holdnyj birtokával, amely a régi esztergomi egyházmegye területén van. Jantausch püspök tehát a legjobb anyagi helyzetben lehetne, ha Benes, illetve a csehszlovák kormány elismerné a kinevezését. De nem ismeri el, mert arra hivatkozik, hogy Róma a kormány megkerülésével eszközölte a kinevezést. Ezért mint ,.fökegyur“, a kormány visszatartja a püspökség jövedelmeit vés már mintegy hétmillió koronával „iön‘‘ Jantausdhnak. Van tehát egy szlovenszkói püspökünk, aki a kormány jó;ndulatából kölcsönökből kénytelen élni. Ez nem tréfa, kérem. Ez igy van és ennek a kormány önfejűsége az oka. — A legjobban „rendben vau a szénája” Kmetykónak, Vojtassáknak és Blahának. akiket a kormány is elismer püspöknek. Hogy Csárszky püspök jogi helyzete milyen a kormánnyal szemben, nem tudom, de bizonyára sokkal szívesebben láttak volna a kassai stalhimban helyette egy - centralista érzelmű csehszlovák püspököt, mondjuk — Okánikot. Szovjeforoszország iskolái, színházai, újságai Beszélgetés Lunacsarszki, közoktatásügyi népbiztossal — A megujhodott orosz színház — 586 újság, 7 millió példányszám — Az uj erkölcs és Lunacsarszki Don Kihót tragédiája Paris, december 14. Lunacsarszki, Szovjetoroszország közoktatásügyi népbiztosa, nagy diplomata kollegájához, Csi cser mii ez hasonlóan, pillanatnyilag körutazást tart Európában, az ellenséges „kapitalista” országokban, hogy a nyugateurópai burzsoázia az orosz politika boszorkánykonyhája és az orosz világhatalmi érdekek eredményei mellett tudomást szerezhessen Moszkva kulturális terjeszkedéséről is, s arról az állítólagos „uj szellemről”, amely kelet felől árad. A népbiztos ugyanazt az utat teszi meg, mint néhány héttel ezelőtt Csicserin. Varsóban volt, majd Berlinbe jutott, most pedig Póribban kötött ki. Berlinben a határozottan nagy intelligenciájú szovjetpolitikust, aki egyúttal költő és drámairó is, kitüntető tisztelettel fogadták. A külügyminisztérium óriási arányú bankettet adott tiszteletére, amelyen részt vettek Berlin szellemi életének összes kiválóságai. Ugyanekkor Berlinben nagy sikerrel bemutatták Lunacsarszki egy Don Kihót drámáját is, mely a spanyol regényhős alakjába öltözteti az eredménytelenül az igazságért küzdők tragédiáját, mintegy a meg- győzödéses és „nemes” szovjetvezéreket érti az igazságért puritánul és heroikusán küzdők alatt. A darabnak őszinte sikere volt, s a legretten- hetetlenebb kritikus, Alfréd Kerr is elismerte, hogy a dráma irányd,rámu ugyan és propa- gandamü, mégis fölötteb sikerültnek mondható. Párisiban Lunacsarszki barátságos megbeszélésre hívta össze a francia fővárosban élő bel- és külföldi újságírókat. A kiváló ízléssel berendezett orosz követségen, ahol most Rakó vszki, ez az elegáns világfi az ur, nyilatkozott a népbiztos Szovjetoroszország kulturális problémáiról. Először a népoktatásról szólt. Népiskolák és egyetemek Az volt kötelességünk, hogy a gyermekekben a kritika és az önállóság érzését fejlesszük ki. Az iskola tudományos képet ad számukra egyrészt a természetről, másrészt a történelemről, de tudományos képet ad nekik a társadalomról, azaz a marxizmusról is, mert a marxizmus a tudományos alapokon álló társadalom egyetlen lehetősége. — Ha tekintetbe vesszük Oroszország szegénységét, már az is nagy haladásnak nevezhető, hogy szemben a cári Oroszország ötven százalékos analfabetizmusával, ma csak negyven százalék analfabéta van Oroszországban. Ha a haladás a mai tempóban folytatódik, akkor 1933-ban bevezetjük az általános tankötelezettséget. Ma már egy millió fiatal marxista úttörő áll rendelkezésünkre. — Anni a. magasabbrendii tanintézeteket Heti, nagyon jól tudjuk, hogy a régi rendszerű egyetemek csak reakcionárius elemeket tartalmaztak. Az ezeken az egyetemeken lézengő fiatalemberek a gazdag osztályok gyermekei voltak, a proletariátus legnagyobb ellenségei, akikkel le kellett számolnunk. A régi rendszerű tanárokat leépítettük, s helyükbe olyan embereket tettünk, akik telítve vannak a forradalom eszméivel. A diákság 70 százaléka pedig a munkásosztályokból kerül ki. Friss erőket akaBútor Húsait Prága iliieinfirk runk, s következetesen keresztül visszük az intelligencia kicserélését. — De a tudomány sem szenvedett kárt Oroszországban. Büszkén említhetem, hogy Akadémiánk 200-ik évfordulója alkalmával mindenképpen elsőrendű szakembereket, kutatókat és tudósokat mutathatott Európának. A kultúráiét egyik legnagyobb faktora, a sajtó, szintén örvendetes fejlődést mutat. Pillanatnyilag 586 újság van Oroszországban s e lapok példányszáma eléri a hét milliót. A színház és a művészet A népbiztos ezután gyönyörű franciaís- sággal mondott beszédében megemlékezett az orosz művészetről, irodalomról, színházról, etikáról és esztétikáról. Lunacsarszki régi vágású ember, aki már a háború előtt komoly szerepet játszott az előkelő orosz társadalomiján és az irodalmi világban, s őt tényleg csak eszméi hallották a kommunisták táborába. Igen érdekes tehát, amit a szovjetmü- vészetröl mond. — Az önök színházai a mozi és a mu- sic-hallok hatalmába kerültek. A mienk teljesen az újjáéledés jegyében áll. Sía- nislavszki, Cserkov és Meyerhold a legtökéletesebb eredetiségig vitték a színházat. Mindenekelőtt a szociálas színház eszánéjét akarjuk megvalósítani, amely alkalmas lesz uj gondolatok formálására és az uj erkölcs elmélyítésére. S el akarjuk érni, hogy a legszélsőbb általánosság is élvezhesse a színházat, melynek nemes katarzisza úgy hasson, mint hatott a középkorban. — Uj erkölcs keletkezik Oroszországban. Ez az uj erkölcs a kollektív haladást az alacsony individuális egoizmus fölé helyezi. Valódi népszellemet akarunk teremteni, olyan szellemet, amely számára a „testvériség” szó nem lesz szarkazmus, vagy becsapás, mint az Önök középületeinek homlokzatán. Egyelőre nem alkalmazhatjuk az európai művészetek nagy részét mináhmk, mert a fiatal nép- szolfem még nem elég erős az Európából áradó másság elviselésére, de csakhamar, ha fiatalságunk megacélozodott már, élvezheti majd az európai írókat is, akik ugyan szépen tudnak írni, de nagyon másak, mint mi vagyunk, — A tegnapi igazság kiselejtezett gépeket, a mai igazság tökéletesíthető. Vagy igazunk van, vagy tévedünk a mi igazságunkkal. Ha igazunk van, a történelem bennünket, ennek az igazságnak vezetőit, is igazolni fog, ha tévedtünk, a történelem bennünket büntet meg. A francia újságírók nagy érdeklődéssel és több helyűit szkeptikus mosollyal hallgatták meg a mély meggyőződéssel beszélő, rajongó oroszt, de egy-két odavetett kérdésben és megállapításban tudtára adták, hogy Nyu- gateurópa nem telített ezzel az orosz fanatizmussal, amely nem ismer elképzelt igazsága elérésének útjában akadályokat, s legázol kegyetlenül mindent, ami nem alkalmazkodik szent fikciójához. Páris és Nyugateurópa más, józanabb és kevésbé rajongó, mint a távoli, misztikus, a barbárságtól meg nem rettenő Oroszország. Vági Istvánt elítélték a szocialista szakszervezetek ülésén Budapest, december 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szociáldemokraták szakszervezetei ma délelőtt a vas- , munkások Thökö'ly-utcai helyiségében gyűlést hívtak egybe. A gjuilésen zsúfolásig , jelent meg a munkásság, mely között ismeretlen egyének Vágit éltető röpcédulákat osztogattak ki, amelyet a rendőrség azonnal elkobozott. Alig kezdte meg az elnök beszédét, egyesek a disszidens szocialistákat kezték éltetni, úgyhogy az ülést fel kellett függeszteni A gyűlést ebéd utánra halasztották. \ >1- Sérvben szenvedőit + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugónélkQIi sérvkötőnk, mely éjid is hordható. Mindenféle bandázs operáció ntác, lógó has, gyomot- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla- nell has-, hát- és mellmelegltő ,Hysiea“ kölszertifiz Brafislava, önna-n. 51. Árjegyzék ingyen A vidéki felek ttiég aznap efintéztetnek
