Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-13 / 283. (1026.) szám
Vasárnap, december 13. aaaw Értékeink Ezek a hasábok máris komoly missziót töltöttek be: a rövid idő és a rövid négy oldal dacára is áttekintést engedtek a mi szü- kebb magyar közösségünk irodalmi életébe és Íróink, költőink mai termelésébe. Nem akarunk abba a hibába esni hogy egy-két erős fa és egy pár szép korona láttán erdőt ós rengeteget barsonázzunk s egy kéve aranybuz-áí magunkhoz ölelve, a leggazdagabb aratást kiáltsuk, nem, de a kishitűség és a szőrszálhasogató felületesség tudákossá- gának hibájába sem akarunk bűnösnek találtatni. Egyet ugyanis máris látni kell minden jószándékú, minden tiszfaíejti és minden látó szemű embernek, aki oda meri ütni az orrát az irodalmi problémákhoz az irás, vagy az olvasás jogán: azt, hogy valami történt Valami megmozdulás van- Életgéleket látunk. Ezeken a hasábokon, alig egy-két késedéiül eskedő kivétellel, máris szót kért és szót kapott minden rajunkbeli iró, költő és esztétikus. akiben tehetség van, vagy tehetséget ígér. És ezeken a hasábokon a legjobb szlo venszkói magyar alkotóktól a rövid pár hónap alatt is nem egy olyan értékes, szép és élvezetes irodalmi igazgyöngy jelent meg, amelyre bátran büszke lehet az-író is, a kö-; zönség is. Mert aki értékeset és szépet alkot, az ma komoly és megbecsülendő magyar érték. S hogy ilyenek akadnak, vannak és alkotnak köztünk, annak megállapítására elég e-z a"kis visszatekintés is. Ezeket az értékeket — Íróinkat, költőinket és esztétikusainkat — meg kell becsülnünk. A nép, mely kultúráját s kultúrát teremtő értékeit nem becsüli, nem érdemli meg a kuliurnép nevet De ezt nem elég tudni, ezt nem elég szavalni. — ezt a gyakorlat ezer mindennapi apró tényével kell kimutatni: bebizonyítani. Nenio próféta in patria sua: senki sem próféta a maga hazájában, — mondják. De hogy ez alól is van kivétel, azt éppen Erdély mutatta meg s Erdély testvér-kisebbségi magyar társadalma, ahol'-az erdélyi Írókat és az irodalmat a legteljesebb szeretettel és nagyrabecsüléssel ölelték szivükre a társadalom minden rétegében. Ott hazai próféták is lehetnek, nem kell hozzá pont idegennek lenni, hogy elismerjék róla, hogy érték- Az az Erdély tette meg ezt, amelyre annyiszor szeretnek hivatkozni minálunk, hogy' lám, Erdélyben milyen irodalmi élet van. mert ott értékek vannak. És fölsorolnak vagy tiz-tizenkét nevet. Egyet bátran le lehet szögeznünk: a szlovenszkóiaktiak. nekünk is van vagy tiz- tizenkét olyan értékünk, akik bátran fölveti étik a versenyt az erdélyiekkel. Ez nem azt jelenti, hogy azok olyan rosszul írnak, mint a mieink. Nem. Ez azt jelenti, hogy a mieink is tudnak olyan jól írni, mint azok. Ez azt felen ti, hogy ezek a mieink is komoly értékek, akikre egyszer még büszke lesz Szlo- venszkó magyarsága és az egész magyarság. De cz-t itthon is tudni kell. ahogy az erdélyiek tudják is. Értékeink megbecsülésén át bírálják el rólunk is. hogy van-e kuíturér- zékünk és megérdemeljük-e a magyarul alkotó művészek pénzzel meg nem fizethető, szent és vereltékes termelését. Mert megérteni és szeretni nagyobb műveltséget kíván, mint félrelökni és leszólni- Értékelni nehezebb. mint lebecsülni. Nehezebb, de szebb: és ez az igazi. mmmmmmmmmmmmmma mi —n ..—— ——n Se gitségl Szabó Dezső regényének előszava a magyar tragédiáról Budapest, december 12* Ma jelent meg Budapesten Szabó Dezső nagy, háromkötetes m regénye: a Segítség. Szabó Dezső maga ezeket mortdna regényéről, amely az irodalom szenzációja lesz: iJÖSZÓ Akarat ez a regény: feltartott pajzs, védelemre rándult meztelen mell. Nem azt várom, hogy életed kis esztétikai ítéleteket nyáiazzon ki olvasására. Ezt a regényt nem lehet a szép és a csúf Ítéletével elintézni. Amint nem lehet így elintézni a vihart, a szerelmet, a végtelen emberi nyomorúságot. Semmit: ami élet és hálái. Élet és halál ez a regény: tett, ölelés, hántás- Kétségbeesett kiáltás ez a regény. Ez a kiáltás nemcsak az enyítn s nem én kiáltottam el először. Koppány, Dózsa György, kuruc Pázmán Péter, Zrínyi, a költő, Katona József, Berzsenyi és mások: más-más hangon jajgatták be 3 zuhanó időbe. De a magyar Vazul fülei nem hallottak, szemei nem láttak a Szent István ólmán keresztül. Most az én véres örökségem ez a kiáltás. Sok ezer néhéz röggel fájdalmasabb, mint a magyar temető. Ne irodalmat vakarózz, ne esztétikát tén- feregj ez előtt a megáradt sirás előtt- Rontson be a véredbe, mint halálos méreg, vagy mint elküldött megváltás. Húrozza fe! minden idegedet, lökje meg az izmokat, az agyvelőt: kiálts vérrel serkedő nemet, vagy zokogó igent. Rázz öklöt ellene, tagadd, károniold, üsd. Vagy sírd, jajgasd, üvöltsrd fájdalmát és végtelen szereimét. És az én magyarságom benne van az emberiség igazságtételében. Nekem nem kevert múltú ur a magyar,’ akinek élvezet az élet, mert őseinek tépő karmai voltak és tudtak jogot építeni ezekhez a karmokhoz. Nekem nem az magyar, aki élvez, aki kizsákmányol, aki élősködők- Nekem az magyar, aki dolgozik. Aki hivatalban, iskolában, gyáriban, műhelyben s künn a széles mezők barázdáinál csiholja az emberek kenyerét. Nekem a tízezer boldog nem magyar. Nekem magyar: az élet nyolcmillió verejtékes szomorú gladiátora. Kaput döngető jog, Jogot követelő munka, emberi nagy igazságtétel az én magyarságom. Oh. elátkozott és meddő marad az éti magyarságom is? Mikor szánalom a végtelen emberi nyomorúság iránt. Acélszerkezetű boltozat ez a regény- Minden szög. minden kö, minden homokszem az egyetlen célt épifi, támasztja. Minden arc, minden mozdulat, minden rész és minden szó ugyanazt a fájdalmat mondja. Minden parány belső része az egyetlen nagy kiáltásnak: segítség! És mégis meg nem nyirbált, véletíeues összefutásul, ős fa- kadásu dús élet ez a regény, átélt fájdalom, meglátott, ziír, visszhangzó sírás. ..... . ._ * Az .ember nem gondol, nem akar: a világ gondolja és akarja a folyton-folyó embert. ■ Az emberben gondoltatik és akarta tik Ezért hőseim nem önindulásu, csak egyénileg megokolt emberek. A tmiit, a faj, az emberek, a beléjük "ŐanJ5 világ akarják őket, végzetesen, el nem bocsátó is éréssel, mint az ős elrendelés a görög dráma mozgatottjaH- Nem kiötlő események, nem akaratukból kihívott történések teszik életűik szövetét s szabják meg útjukat. Hivatalba, kávéháziba, egymáshoz mennek, sétálnak, otthon ülnek. És mennek életükbe hangok, formák, színek, mozdulatok, az anyagi világ folytonos zápora, mozdul a vérük, él az idegük, emészt a gyomruk, dolgozik a szivük, mennek át életükön emberarcok: ez mind együtt a folyton levő énjük, élő-terem tő életűk, teljesülő végzetük, * Emberarcok! E regényben számtalanszor előfordul: hogy alakok jelennek meg, kiket bemutatok életük sokféle folyamában, hosszú oldalakon át teljesítem ki arcukat: aztán egy-két pillanat múlva eltűnnek és sohasem merülnek vissza a regény életébe. Miért? Mert az én énem nem a bőröm határáig terjed. Minden arc, mely belém jön, része az én folyton szövődő énemnek és végzetemnek- Hiszen ez a sok arc együtt adja a kort: az irtózatos dzsungelt, hol a tragikus ember vergődik. Álltam a rohanó ember partján. Sötét habjainak zúgása az én sirásom, nehéz vizei vergődése az én lázas vízióim Ne bántsatok, hiszen én nem én vagyok- mától holnapig ténfergő futó gond, időbe széthangzó külön név. Térben és időben szétgyökerezve: én az időtlen magyar vagyok. Csontvázak az én gyökereim s szálaim felnyílt sebek. Régi öklök mozdulnak bennem és bennem simáik a magyar temetőkOh. ezek a magyar temetők nem múlhatnak tőlem! Egyszer elfutottam, tengerek, erdők, városok mögé bújtam. — Irgalom! nem vagyok magyar! örvendeni akarok, békét akarok, szeretedet akarok? — És tengeren, erdőn, városon át ott voltak megint éjszakáim körül: — TöüűnKk van az erőd. a lelíked. Mi vagyunk a te értelmed. Folytatnod kell a mi nagy pörünlket. Utolsó harcom lesz-é ez a regény? Felmoz- dul-e a leigézett akarat, kinyúlnak-e összefogásra a kezek, vissza ébred-e az ontott szemű faj az élet jogaihoz? Vagy holnap négyfelé hasítva, vagy izzó trón fájdalmában fizetem meg, hogy szánakoztam, hogy hős voltam, hogy végtelenül széreítem? Beteg a világ és Sötétülnek a napok. Az élet fák A holnap bizonytalan- Jöhet börtön, jöhet halál, vagy más Öklőzése a mostoha életnek. De múlhatatlan sirás, de milliókat megmondó fájdalom: arcom nem fog ! eh ábrányid ni a századok faláról. Élő szemeim örök igézéssel fogják sugározni a tántorgó magyarba: — Éli, akarj, stzeTesdönmagádat! * miért nem* sxsöu raéá « íMomnfti&ffli!, si*#J*«*r itt a tf Nem hiszek neki Hiába jön hozzám keztyiis kezekkel és komolyra sminkelt arccal, hiába fog karon és szól: „így van ez, barátom, ilyen az élet. ilyen a publikum, ne hidd, hogy örömet szerez nekem, ne hidd, hogy szívesen csinálom; de hát bizony már igy van ez. ki keli szolgálni a publikumot, meg keli alkudná az Ízlésével. így kívánják tőlem* így követelik. fcn bizony szívesebben írnék egy drámát vagy egy komoly regényt, mint azt a szkeccset a kabarénak — de manapság csak sz-kecebeket fizetnek meg, élni kell, mit csináljak? . . .“ Ha ezt mondja s közben vizenyős szemeivel mélyen néz reám, akkor hallgatok, mert nem lehet senkivel vitatkozni; de nem hiszek neki Nem hiszek neki, ha azt mondja, hogy Gézáimét szereti és Picassot bizonyos tekintetbe© szívesen látja s hogy kifordul a gyomra, miközben a hentesné portréját testi. Nem hiszem el neki, hogy szeretne ni égé gy szer fiatal lenni, szegényesen élni a schtvabing atei'ierbeu s könyörtelenül foglalkozni a maga dolgával, ami csak az övé, amit senki más ezen a világon nem tud elvégezni helyette: hogy, ha nem lennének a gyerek és az asszony, akkor szívesen odalőícne mindéi! ' és kezdené megint elölről — szabadon, hittel és lelkesedéssel; nem hiszek neki. Nem hiszek neki, mikor _ Meghatotta© mesélni ke-zdá, hogy most mégis összeszedi magák visszavonul a világtól s végre megcsinálja Azt, tudjuk már, Azt a Képet, Azt a Szimfóniát, Azt a Regényt, most, végre, — nem, tudomásén, hogy vagyok ezzel, nem hiszek neki, könnyen karom fogom és a fülébe súgom: a művészetbe nem lehet időnként kirándulni, a művészetben nincsenek vasárnap délutáni majálisok, amiket az ember később elfelejt ós továbbra is csinálja az üzleteket, — nem hiszek neki. Nem hiszem el neki, hogy mártír és nem hiszem el, . hogy a gyerek és az.asszony miatt csábálja .. a szemetet — nem hiszem, hogy a publikum kedvéért csinálja és nem hiszem, hoigy tulajdonképpen szeretné máskép csinálni. .Mert a publikum^ nem rossz és nincsenek mártírok, — csak ő van, akinek lelke a giccset Iélegzi, örökké és fáradhatatlanul. Mert ö plakátokat rajzói magának_ és íeleragasztja hírével az utcákat s a rádió az ö nevét zúgja a városok fölött. De ö titokban elmegy a korcsmába és leül a csöndesekhez, sóhajt és forgatja a szemeit és szól; bizony, jaja. Nem hiszek neki. Nem hiszem, hogy -? szive tiszta és a szándékai nemesek, nem hiszem, hogy szereti a jót és megveti a rosszat. Nem hiszek neki, mert egész nafv telefonál, mert mindenbe beíebeszél, tnelG mindenkit ismer, a hangja az orrán át jött, mert mindig okosabb és ö már régen tudta. Nem hiszem e! neki. hogy a szive mélyén valami mást szeretne csinálni, mint amit tényleg csinál. Nem hiszem, hogy közönség és kiadók, műkereskedők és kritikusok tették őt azzá, ami — nem hiszek neki, mert ismerem a többieket, akik őtért Ióhust vacsoráznak és forró lélegzettel vándorolnak a földön, nyugodtan alszanak és tüzet dobnak a haldokló házak tetejére. — nem hiszek az irodalmárban. csak a költőkben hiszek akik egyedül élnek Isten kertiében. De 5 odamegy a költőkhöz és bocsánatot kér s hangoztatja, hogy ő mindezt máskép szeretné, — sajnos nem lehet, tudjuk, a publikum ...- Nem hiszek neki, ebben régimódi vagyok és nem adok neki kezet; mert megszegte a szavát, amit Istennek adott. S ha a fejtetejére áll és a lábaival íogia énekelni a tiszta művészet dicséretét- - akkor sem. akkor sem. akkor sem hiszek neki. Márai Sándor. Ne függeszd reám a szemed Ne függeszd reám a szemed mert hiába én már nem forgók körülötted, Neta vagy már napom ós nincs erőd, hogy megtarts magadnak és bűvkörödbe visszavonj* Csak Olyan csillagod voltam mely útját nem futja örök-időkig s kiszabott pályájáról hirtelen letér- Szenes Er#M. Próféta és kamasz (Válasz egy levélre) Igaz, igaz. Gyerek vagyok sirás vagyok s vigasz, s ha ajkam dait gagyog: próféta és kamasz- megállnak a nagyok* Víg is, bns is, Rét és orom* ősz is, meg május Is, átok korhadt korou álom is, rossz hús is. — s napfény piros boron* Bizony, bizony, Vidám s beteg, megvert a viz-iszony szivárvány s fergeteg, — s vizet meg bort iszom. / tó s csermely, csergeteg. Nagyon, nagyon Otthon ülő didergek a fagyon — s vándor, vig fütyülő, — s szivem rügyez, Hagyom. kit vár minden dűlő*. Igen, igen. Való s mese, ezer komám, hívem élet szerelmese — s magányos a szívein. — s a halál kortese. Énem keresd: Szemein veres, fél vállamon kereszt, bünbánattől eres máson szőllögerezd. — s madáriészket keresAid, szárnyast Igaz, igaz, jobbom, eget hasit márvány, vagyok s viasz, — balomban füzfaslp. próféta és kamasz . • , Mécs László, II MAGYAR VASÁR NAP III (|*A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE |gH) f SZAPPANNAL \ § MOSSA A EZEiT ■ | SZA PAKKAL ^ B I MOSS* A TESTÉT B | MIÉRI KE MOSNA A FOSAIT IS? 1 Próbálj* meg csak ■ tjl I FOGIZWANT I I MELYNEK AZ ÍZE IQ AZAN KITŰNŐ! 1 I MINDENÜTT KAPHATÓ. I % Vez képv. CSEHSZLOVÁKIÁBAN: PRAHA f* B ■ UNHARTSKÁ 2. ■
