Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-01 / 247. (990.) szám
Vasárnap, november !. W kedvű bakfisnak lelke mélyén sötét rémek tanyáztak. Fekete árnyak settenkedtek körülötte és úgy szeretett volna menekülni előlük . . . Megsimogattam a láztól forró kis kezét és vigasztaló szóval beszéltem neki arról a nagy Kertről, amelyben élünk s amelyben sétálnunk, kirándulnunk, utazgatnunk adatott; az Isten Házáról, ahol egy magasabb lét megnyugtató bizonyosságára eszmélünk; a Tűzhelyről, ahonnan a szeretet melege sugároz felénk; a Tudás Csarnokáról, ahol az emberi elme viaskodik a világegyetem problémáival és a Műhelyről, melyben az ember két keze mindegyre uj csodákat alkot. Miközben beszéltem, felszáradtak a köny- nyek a berlini kislány tüzelő arcocskáján, a szája szélén elsimult a fájdalom két árka, egész lényéből szinte sugárzott a hála, amint megkönnyebbülten elnyujtózott a fekvőszék puha vánkosán és két beteg szemét nevetőn rámemelte. Nem szólt egy szót sem. De azóta egész Svábországban nem volt két igazabb barát, mint mi ketten. Fenyves Pál. Isten és a vak nők Irta: Neubauer Pál. Mennyi tanulmányt, mennyi éleselméjűséget, mennyi szenvedést szenteltek ennek a kérdésnek: van-e Isten, aki atyánk? Es ugyan-ennyit a másik kérdésnek: anyánk-e a természet? A könyvtárakban némán állnak a felsorakozott kötetek és bámészkodnak. Igennel és nemmel egyaránt súlyosan válaszolják meg a kérdést és Aristotelestöl Nietzschétg a filozófiában minduntalan Isten apaságával és a természet anyaságával foglalkoznak a bölcsek . . . Hamburgban történt, a hires szemgyógyász szanatóriumában* Ajtó ajtó mellett. Két ember. Az első szobában egy ősz anyóka aki szemevilágát recehártyaieválás következtében vesztette el. Rokonsága hozta ide bár védekezett ellene és nem akart jönni. Minden évben vendége volt a szanatóriumnak, mert a hires tanár a saját művészete eredményéről személyesen akart meggyőződni. Az anyóka régen rezignált volt. Nem érzett semmi keserűséget és hogy ezt nem tetette, bizonyította derűs nyílt kedélye, amely mindenkit meglepett, aki szóba elegyedett vele. Cseppet sem törődött avval, hogy mi lesz a tanár bavatkozásának praktikus eredménye. Régen leszámolt a világgal és önmagába, befelé hallgatózott. A másik szobában egy nyurga 19 éves leány lakott, aki szépségében megható volt ahogy vak tekintetét az emberre emelte. A lány egy elegáns fiatal embernek, a menyasszonya volt, aki nap nap után két órakor délután kiautózott ide és estig a leánynál maradt. Az ő történetét is hamarosan megtudtam: egy gazdag brazíliai nagykereskedő leánya, aki négy héttel eljegyzése után rece- hártyaleválás következtében megvakult- Es most itt ül a szanatóriumban és imádkozik a hires tanárhoz, aki neki az utolsó gyógyulási lehetőséget jelentette. Ha ö sem hozza meg a várva várt segélyt, úgy élete rom. Néhányszor láttam őt: fiatal arca kővé dermedt. Sírt, de a könnyeket senki sem látta, mert befelé folytak. A hires tanár alapos előkészületek után egy és ugyanazon délelőtt mindkettőnél megejtette az operációt: az anyókánál és a fiatal menyasszonynál. Azután fekete nyomókötést alkalmaztak szemeikre és egy hétig a hátukon kellett feküdniök, anélkül, hogy a legcsekélyebb mozdulatot is megengedték volna nekik. A tanáT a hét végére várta a beavatkozás eredményét. E hét alatt minden éjszaka ott ültem a két ajtó között a gyéren megvilágított előszobában. Az ajtók mögött halotti csend, mint a csillagos világűrben- Gondolkoztam. Agyam lassan forgott s az emlékezés kövei kaleÍdos2- kópszerűen különböző képekké rakódtak ösz- sze. Az emberiség nagy gnodolkodóihoz intéztem kérdést én, a néma ember, aki. két ajtó két világa közt ültem. Azt akartam, hogy feleljenek kérdéseimre: megtörténhetik-e és meg szabad-e történnie, hogy egy ostoba véletlen következtében az ősz anyóka visszanyerné szeme világát, míg a fiatal, gyönyörű teremtésre örök éj borul? Az anyóka nei« törődik többé az élettel. A leány életszomjas. Megeshetfk-e ez a véletlen, ha Isten: atyánk és a természet: anyánk? És az emberiség nagyjai feleltek. Mózes Istene megbünteti az embereket, tehát törődik az egyes emberrel és sorsával. Krisztus Istene a szeretet nevében azt követeli, hogy áldozzuk td apró emberi mivoitunküt és földi 1D r. Borüvka | czd«tt Dr. Haissnioinn szanatóriuma | prip ij„ lüprovíi 81. ™$”' 3 * ‘ « Egyszeri versek séta után Szerelem Milyen más nekem, mint a nagyapámnak. Egy szó, egy ösztön, egy vér, minden egy: más vüág, tompább színek s több az illat. És csatáznak a szivemen, szegényen: a fényes színek rejtő szép szagokkal. Titkos, másitó változás esett. Virrasztók: . . . vörös őszi köd ... s beszédet hallok sikolni borzongó nyakamra. A fülem mögött vibrál: szerelem — Legbelül engemet hív: szerelem — Szivem az ajkamon szól: szerelem — Nagyapám, apám és bolond magara. Ös puritán józanság bólogatja: ej, semmi hát no, katonadolog. Szabad elvvé fia már tgy tanítja: nagy eszköz a szent emberiét javán. S bennem kisír a fojtott kín dühe: minek keliilnk hát, én s te, hát minek?! Valami A vén szerelem kiterítve fekszik s a korhadt törzsből uj hajtás virít, valahogy olyan . . . csak még nincs neve. Bevallom anyámnak — rám néz és nem érti, Bevallom apámnak — fejcsóvál s nem érti, Bevallom barátnak — rábólint, megérti, Bevallom őneki — mosolyog, megérti. És nincs a név, csak egy: a változás. S mélázva mondjuk szebbnek és csudábbnak a kertbenőtt virágot, mint a rétit, a tompább szinü s furcsább illatút az éles szinü s szagtalan helyett, mert magáértvalóbb lett, mint a vers, ki egykor szinte törvény és tudás volt. S ha találkozunk, megadjuk magunkat mondván, bizony, hogy igy van. igy van, igy: titok sodor: egy az élet s halál, csak ő a fontos és a minden Itt . . . s a csók Is ő: csak eszközök vagyunk. Györy Dezső. szerencsénket. De Görögország bölcsei a földi boldogságot tanították . . . S nekik a középkor egyházatyái mondtak ellen, akik minden boldogságot, amely nem volt az egyház tanával azonos, máglyára vittek . . . Mindaddig, aamg kitört a gondolat reneszánsza és Spinoza azt az Istent tanította, akinek nincs akarata s nincs esze abban a? ér élen ben, ahogy az emberek ezeket a fogalmakat használják: egy olyan Istenről, aki nem törődik az embereivel, amelyet azért nem ismer, mert Isten . - Hegel a teoRg’aról beszélt és a célszerűséget bizony’tóttá. Leibniz egy előre megállapított összhangról irt 6b megmutatta, hogy Isten ama világa, amelyben élünk, az összes lehető világok iegjobV- ka . . . Sőt maga Kant is Istenről, a szabadságról és a lélek halhatatlanságáról u-y beszélt, mit a gondolkodás legfelsőbb posz- tulátumairól, bár nagy tanítványa Schopenhauer az Isten szó helyébe az akaratot ette... Nietzsche az emberfeletti ember kalapácsával törte pozdorjává az előbbi századok fogalmait és az emberfölötti embert tet e meg Istenné... Ezzel bezárult két évezred köre; az ember, aki magának megalkotta nr fc>p fogalmát, hogy Isten teremtését megmagyarázza. önmaga* tette meg most istenné * . Ilyen gondolatokkal küzdö'tem ?jszak.áról éjszakára a két ajtó közt anélkül hogy felelni tudtam volna a kérdésre Az éjszakák tovatűntek. Alig vettem észre . . . És hirtelen fellángolt egy reggel, A K'res tanár megvetem kíséretével és eltűnt az ősz anyóka szobájába"* Ijed; csc-nd Azután kbött és láttam az arcán: a csoda sikerük-' Az asz- szor,y visszanyerte s?emev:lágát* Beléptem hozzá* ..Különös**, mondta az ősz asszony elgondolkodva puha, szinte fajdalma* mnso.v- „ezerfui tehái s->h . em fogom többé ’Myú af én be’*5 csodavilágomat . A másik szobából borzalmas kiáltás tört fel: a műtét nem sikerült. Kérdésemre igv nyertem választ: nincs Isten és a természet nem anyánk. Körülbelül négy héttel ezután az ősz anyóka hirtelen uira megvakult. A tanár megállapította, hogy ezúttal végérvényesei elveszett, ö nem tehet semmit, a tudomány felmondja a szolgálatot. Az a negyedik mikét azonban amelyet * fiatal lányon végzett hihetetlen módon sikerrel járt* És újra feleletet nvertem kérdésemre: Van Isten, aki atyánk és van természet, aki az anyánk* Egy évre rá két újsághírt olvastam: A leány férjhez ment. de házassága első évében uira elvesztette szemevilágát. A tanárok abból az izgalomból származtatták ezt, amit a házasság magával vont és aminek egy re.ee- liárfvalcválásban szenvedő embernek nem szabad magát kitennie. És kísértetiesen hatott a.z ősz anyókáról szó'ó másik híradás, amely szerbit egy napon anélkül, Iro-mr valaki is beavatkozott volna, teljes mértékben visszanyerje szemevilágát. És csak ekkor értettem meg. hogy kérdésemet rosszul tettem fel. Ml emberek emberi módon 1<érdm/íieV és értjük 37* isteni választ: Isten hallgatással felel. Egy világ dűlt össze bennem. Egy világ, mit egy életen át kerestem s mit csak néhány napja, hogy megtaláltam és azóta féltő gonddal, gyengéd kezekkel ápoltam, építgettem; — ez a nagy tisztaság most zajtalan, nehéz robajjal omlott alá . . . A városban idegen vagyok és egy hónapos szobában lakom. Házigazdám egy hatvanéves, festett és ritkahaju öregur, aki, miután egy hosszú életen keresztül különböző állami hivatalban unatkozott, öreg korára nyugdijaztatta magát és most pihen. Az ember egy uj és ’^gen élet detail-részeivel csak lassanként ismerkedik meg. és igy történt, hogy csak néhány napos itt tartózkodásom után vettem észre, hogy az öreg ur vacsora után, ha visszavonul a szobájába, meg- gyujtja a zöld iróasztallámpát, szemüvegét föltolja ráncos homlokára és elmélyülve dolgozik. Másnap belopództam a szobába, hol a papirok s a könyvek még érintetlen rendetlenségben hevertek az asztalon; a papirdarabkákon különféle fogalmakat jelző szavak, szőtöredékek voltak Írva; Ke re s z t s zér e jt v ény ek. Sokáig küzdöttem, hogy szóljak-e az öregnek e felfedezésemről, végüj is nem bírtam tovább és egy este megkérdeztem tőle. úgy beszélgetés közben, hogy pályázik-e az illető lapoknál a megfejtett rejtvényekre? „Ach Gott. Herr Tamásch, das hat doch keinen Zweck?“ — felelte. Hát persze-persze; mi célja is volna annak, hogy az ember sok küszködéssel összeállított munkájából valami hasznot is lásson. — Mert az hogy megfejti, az más Annak határozott, elvitathatatlan értelme és célja van, — vicceltem magamban. De csak kezdetben, később mikor egyedül ültem a szobámban, lassankint derengeni kezdett az agvamban. Most már kezdtem világosan látni a dolgokat . . . Egy sok évszázados firenzei templomban van két szép és erőteljes kép: Ádám és Éva a paradicsomban. Vezetőm mesélte, hogy a kének alkotója légy huszonnégy éves férfi), a XVI. században élt és dolgozott, de művészetét nem méltányolták eléggé, mert mialatt Adám-Éva örök embertípusait a paradicsomi boldogság mámorában mintázgatta, elfelejtkezett magáról, eltetvese- dett és éhcnbalt. Egészen érthető: a XVI. száradban képeket, a huszadikban kereszfszóreitvényeket alkot, az emberiség. Az említett mester éhenhalt. házigazdám. az. öreg Konradiener János nem halt éhen, de mind a ketten egyformán dolgoztak, nem ismerve vagy legalább is megvetve minden prózai reális matériát: 1‘art pour l‘arf . . . Azután múltak a napok, az öreg Konradiener csendes magányában tovább kercsztrejtett s én őszinte csodálattal néztem fel hozzá . . . Napról- napra mindjobban megerősödött bennem az alávetett érzés: hogy az öreg Konradlenerrtek nem szabad autóba ülni, nem szabad rádiót hallgatni, az öreg Konradiener nem való közénk: ezt az embert Itt felejtették! ... ... Az elmúlt napok valamelyikén, este, szokatlan vidám arccal lénett a szobába, ujjal közt megforgatta ezüstnyelű botját, maid levetette kabátját s a terített asztalhoz ült. Feltálál* ták a vacsorát, az öreg felkötötte az asztalkendőjét és jó étvággyal enni kezdett. A beszélgetés nehezen kezdődött, de mikor jó kedvének okáról kérdezősködtem, felvetette kis borz-szemeit, lerántotta a nyakáról a kendőt, n/ asztalra ütött s meglepő elevenséggel beszélni kezdett: 1 I HÖLQYEBM I | M ŐRIZZÉK MEG m ff SZÉPStQÜKETésIlATMSAQUKftT 1 1 áfán | I SZÉPSÉGKRÉM «. PÚDER I állandó haaxn&latéivaJ 1* B t*ZKD£NÜTT KAPHATÓ. % Vez. képv. Csehszlovákiában: AJ % PRAHA I., LINHARTSKÁ 2. S H&LGYEBM I ŐRIZZÉK MEG SZÉPSÉGÜKET ésPBATAlSAQUKAT Tudja, Herr Tamásch, kint voltam a Mauernál sétálni. Visszafelé beültem a villamosba, amelyik még egészen üres volt. Aztán elindultunk. A következő megállónál felszállt egy nőcske s a kocsi másik végén fogalt helyet. Később előhúzta a zsebéből a „Stunde** egyik számát, felütötte az utolsó lapon a keresztszórejtvényeknél. Vártam. A rejtvényt ismertem, mert már séta közben átnéztem. Egész biztosra vettem, hogy a függőleges — lefelé 13-nál meg fog akadni . . . Nehéz szó . Tíz betű: kutyafaj . . Berger . . berger . . azt tudtam s csak nagysokára jöttem rá: Leonberger . . . Lassan odamentem a nőcske háta mögé, néztem a rejtvényt aztán segíteni kezdtem. A kislány, úgy látszott, szívesen vette a dolgot. Mire én leültem melléje, megfogtam az ujját és azzal mutogattam a kockákra, ahová a kislány szorgalmasan bejegyezte az általam diktált betűket . . . — Tudja, Herr Tamásch — magunk között szólva — nagyon csinos volt a kicsike. Szőke haj, fitos orrocska, pici termet . . . Tudja, ilyesmit itt bent a városban nem lát az ember . . Mödling, Mauer s a többi kedélyes kis vidéki helv az igazi hazája ezeknek. Mondta, hogv itt lakik kint — az utcát, a számot is megmondta — de mindent nem kell magának se tudni . . . Elég, ha én tudom — he-he-he — nem igaz?! Aztán megint felkötötte a kendőjét, maga elé húzta a tányért és tovább csámcsogott. . . . Es akkor éreztem, hogy csendes, súlyos zuhanással valami összeomlott bennem . . .------s most itt ülök a szobámban, előttem a pa pir . . . Kint esik az eső . . . Kocsik zötvögnek végig a köveken, esernyős emberek sietnek tovább ... Tévedtem. Egy ember, tán öntudatlanul, de határozottan szemembe hazudott egy világot, melyről most már biztosan tudom, hogy nem létezik és nem is volt soha . . . Tagadom az olasz festő tetvességét; tagadom Baudelaire égbekiáltó nyomorát, a vándor színészek rozoga kocsiiát, hol becsorog a hóié; a mártírok véres hadát . . . Nem hiszem . . . Konradiener János vasárnap délután eladta hitét, eladta művészetét, eladott engem, téged, őt is. — a hatvanegyes villamosban, a Maurer és RudoKsheim közti útvonalon * . . Becs, október vége. Ember Tamás. | ®f» SMen sEsnvedoK | $ Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, 8 here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- V § sitefí rugónélküli sérv kötőnk, mely éjjeí ts 9 S hordható Mindenféle bandázs operáció « £ után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- A § désné!. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- a ^ nel! has-, ’nát- és tnellmelegitő ü | jiwOöterliz Braüsísva, üuoa-a. 51. s x Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztetnek ífcHDíJ a legtőkeletesebb kivitelben, kitűnvén nordkatfi ortíiíiÉd-cikKgkei izületi és gerincgyulladásnál, gerinc és végtagpörbületeknél (fűzők, epye- nesitők), továbbá véptagbénulásoknál és f icamodásoknál szüksé es ortopédkészületeket (Hessing szisztém szerint) valamint luü sinöetéíeke? s minden más sebészeti kötszer! es Cikke! készit W«a>w«»l« J4»aes«£ bosszú ideig a hannoveri Bade dr. ortopéd klinikájának uiüs/aki asszisztense ortopéd műszerész Prtöa l!., 979. III. Karol. Sveue 12. I. em. (a rendrtrijrazgatásáur közelében.) >143 Kérjük barátainkat és olvasóinkat* hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.
