Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-08 / 253. (996.) szám
Vasárnap, november 8. Valami készül a katonaszavazatokkal Az újoncoknak is vau szavazati joguk Prága, november 7. A civilszemélyek választási jogát liáromhő- napi egy helyen való tartózkodáshoz kötik, vagyis csak annak van választójoga, aki junius 15-étől egy helyen lakik, Ez a határozat nem vonatkozik a katonákra. Katonai személyeknek abban a községben vau választó joguk, amelyben a választók névjegyzékének közzététele napján szolgálatra vannak beosztva. A választók névjegyzékét a választások kiírásával egyidejűleg közszemlére tették ki. Ennek természetes következménye, hogy a katonáknak, tellát még azoknak is, akik október elsején vonultak be, mindenütt van választójoguk, ahol szolgálati beosztást kaptak. A katonáknak tehát azokban a községekben és választási kerületekben kell szavazniok, amelyekben a laktanya vagy a katonai irodahelyiség van s ahol a katonákat foglalkoztatják. A választási törvény hatodik szakasza kifejezetten azt mondja, hogy a választás napján olyképpen kell a szolgálatot rendezni, hogy a katonák választójogukat a lehetőség szerint gyakorolhassák. Ha például egy katona a választás napján más szolgálati beosztást kap, lehetővé kell tenni, hogy szavazati jogát gyakorolhassa. Egyetlen katonának, igy elsősorban a Csehországban élő magyar katonáknak sem szabad szavazati jogáról lemondania, mert nemzeti kötelessége a választásokon résztvenni. Ismételten felszólítjuk a Csehországban és Morvaországban élő magyar katonákat, hogy teljesítsék nemzeti kötelességüket, vegyenek részi a választásokon és szavazzanak a 27-es számú listára, melynek címe a német gazdák szövetsége és a német iparospárt, a szloven- szkói németek és magyarok politikai pártja és a következő pártok szövetségét képviseli: Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt, Magyar Nemzeti Párt, Német Gazdák Szövetsége, Német Iparospárt, Szepesi Német Párt, Független Munkáspárt és a Ruszin- szkói Keresztényszocialista Párt. Merénylet a magyar katonák szavazó joga ellen. A Magyar Nemzeti Part Országos Választási irodája közli: Felhívásunkra, amelyet a történelmi országokban élő és katonai szolgálatot teljesítő magyarokhoz intéztünk, tömegesen érkeznek az Országos Választási Irodához a magyar katonák levelei, amelyek mind tanúbizonyságát adják annak, hogy a nemzeti érzés a mesz- sze idegenben is erősiti és ébrentartja a magyar lelkeket. Egy prágai keltezésű magyar katonától szóló levélből kiragadjuk a következő sorokat: „...mi mindnyájan a 27-es listára fogunk szavazni. Csak az a nagy kérdés, fogunk-e tudni szavazni, mert napok óta az a hir járja a kaszárnyában, hogy bennünket, öreg katonákat, akik rnár egy esztendeje tapossuk a prágai flasztert és akiknek igy Prágában van választójoguk, a választások előtt 11 napra szabadságolni fognak és hazaltiildenek. Az újonnan bevonult magyar fiuknak pedig odahaza van szavazati joguk, ezeket nem fogják választások előtt hazaengedni. így tehát könnyen lehetséges az, hogy a Csehországban élő tízezernyi magyar szavazat elvész.“ A Prágában élő magyar testvérünknek ez a levele egy készülő választási visszaélés előjele. Irörvényellenasáit akadályozzák m magyar pártok választási agitációiát A központi Iroda intervenciója a belügyminisztériumban Prága, november 7. (E. S. 0.) A hatóságok minden rendelkezésükre álló eszközzel meg akarják akadályozni a magyar pártokat abban, hogy falragaszok és röpcédulák utján világosítsák föl a választókat céljaikról. Legújabb jelentések szerint a losonci és a vágseliyei járási főnökök betiltják a Magyar Nemzeti Párt plakátjainak terjesztését a csendőrökkel tépetik le a már kiragasztott falragaszokat. A Központi iroda közbelépésére a belügyminisztérium érintkezésbe lépett a szlovenszkói teljhatalmú minisztériummal, amely nem törődve azzal, hogy az érvényben lévő sajtótörvény S. szakaszának 2. bekezdése szerint a választásokra vonatkozó nyomtatványok terjesztése nem esik engedélyezési eljárás alá, minden esetben zsupáni engedélyt követel. Értesülésünk szerint azonban a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium utasította a zsupáni hivatalokat és járást főnököket, hogy ezeket az engedélyeket a pártok kérésére minden további nélkül állítsák ki. A sajtótörvény sehol egy betűvel sem rendeli azt, hogy minden egyes plakátnak lebélyegezve kell lennie és ezért egyes hivataloknak az az álláspontja, hogy minden egyes plakátot külön-küíön le kell bélyegeztetni, a legnagyobb mértékben törvényellenes. A Központi Iroda, mint eddig, a hatóságok minden túlkapását nyomban tudomására fogja hozni a belügyminisztériumnak. H nemzeti eszme diadalufja Mindenből lelkesedés kiséri a Magyar Nemzeti Párt választási gyűléseit Rimaszombat, november 7. A Magyar Nemzeti Párt Országos Választási irodája közli: A pénteken délután megtartott dobsánál gyűlésével ért véget a Magyar Nemzeti Párt és a szlovenszkói németek pártja által közösen rendezett sze- pességi agitáoiós körút, amely a lelkesedésnek és a magyar-német közös front iránti ragaszkodásnak gyönyörű példáit adta. Szepesség minden városa és községe lelkes ünnepségekkel fogadta a gyűléseken megjelent szónokokat és a Tátra havas bércei alatt forró ütemben vert az a zipsersziv, amely vérében német, de amely 1000 év alatt megszerette és testvérének érezte a Kárpátoktól délre lakó magyarok szivdob- banását. A dobsinai gyűlés felrázta ennek az ősrégi német városnak öntudatát, amely az elmúlt évek során az elnemzetlenités kísérleteinek bilincsébe volt verve. Dob- sina ma egy szívvel és egy akarattal áll a 27-es lista melleit. Gömöri sikerek A Magyar Nemzeti Párt Országos Választási Irodája közli: November 4-én szerdán rendkívül nagysikerű gyűlést tartott a Magyar Nemzeti Párt Rimaszécs és Feled községekben. Ez a két község a délgömöri falvak gócpontjait jelenti és mindazok a pártok, melyek a magyar gazdaközönség szavazatára számítanak, heves akciókat kezdeményeztek az elmúlt napokban e két község meghódítása érdekében. A Magyar Nemzeti Párt szerdai gyűlései bizonyságát nyújtották annak, hogy meddő és hiábavaló kísérletezés minden más párt részéről e két község és vele együtt a délgömöri magyar községek politikai megnyerése, mert e községekben szilárd és biztos talaja van annak a pártnak, mely a magyar gazdaközönség összefogásából nőtt ki, hogy felölelje az összmagyarságot és minden magyar érdekét szolgálja. A Magyar Nemzeti Párt gyűlései Holnap szombaton «Léván lesz nagyjelentőségű gyűlése a Magyar Nemzeti Pártnak s e gyűlésen Törköly József dr. szenátorjelölt fogja kifejtem a pártnak, mint az egyetemes szlovenszkói érdekek védel- mezésére is hivatott alakulásnak céljait. E gyűlésen beszélni fog Tarján Ödön dr. is, aki a szlovenszkói magyar közgazdasági politikának kitűnő szakembere és aki beszédében a párt közgazdasági céljait fogja vázolni. Mai éter István dr., Holota János dr., Koczor Gyula és Egyed Aladár ev. lelkész beszédei adják meg ezenkívül a lévai gyűlésnek nagy jelentőségét. A holnapi napon folytatódik a párt gömöri agitációs csoportjának gyűlés-sorozata is és Tornaiján és Pelsőcön jelenik meg ez az agitációs csoport élén Szent-ívány József képviselőjelölttel, hogy a Sajó-völgyének erős gerincű magyarsága előtt megmutassa a keményge- rincü magyarok egyetlen politikai útját: a Magyar Nemzeti Párt igazságát. Vasárnap, a választások előtti utolsó vasárnap reprezentatív megnyilatkozásokat fog hozni a Magyar Nemzeti Párt vezérei részéről. Délelőtt 9 órakor Füleken tart a pári nagygyűlést, d. e 11 órakor Rimaszombatot keresik föl a párt vezérei s délután fél háromkor Losoncon lesz nagyarányú ülés. Ezeken a gyűléseken Szent-ívány. Törköly, Tarján, Blanár, Maiéter, Pápezsik, Telek. A. Sándor és Nagy Sándor (losonci) fognak beszélni. Egy kisebb gömöri agitációs csoport élén Nagy Sándor pártigazgatóval vasárnap Sajólénártfalván és Csízen rendez gyűlést, ahol Gömör délkeleti részének gazdaközönsége jön össze, hogy meghallgassa a párt szónokait. Az utolsó hét választási propagandája felette élénk lesz és a párt részéről már kitűzött több száz gyűlés közül kiemelkedik majd az eperjesi nagygyűlés, mely november 11-én szerdán este 6 órakor lesz és amely után pártvacsorát rendez a Magyar Nemzeti Pártnak eperjesi vezetősége a gyűlésen megjelenő párívezetők részére. Ezen a gyűlésen megjelenik Szent-ívány József is, uki másnap Gálszécsre megy, hogy a párt egyre szaporodó zempléni hívei előtt megvilágítsa a párt céljait és feladatait. Szerencsétlen szám a 13. Magyar zsidó csak magyar pártra szavaz. A fald, amit osztogatnak, nem az agrároké, de a tiéd: magyar föld. Guszti és Mari — Egy orvos feljegyzéseiből — Irta: Surányi Miklós. Mari eszelős védi leányzó volt és koldulásból élt- A város végén lakott egy korcsma fáskamráiában a koircamárosné szívességéből. Minden két hétben rájött a sziv- görcs„ de senki sem törődött vele. Olyan ember volt szegény bolond, árva, csúnya vén Mari, akiből senkinek sincs haszna ezen a világon. Az ember nem is tudja, hogy az ilyen mit keres a földön. A gyerekek csúfot tesznek vele, megdobálják és hátbavágják és nagyokat röhögnek, ha Mari utánuk szalad, futtában megbotlik, orra vágja magát és száján dől a vér. Néhány kegyes szivü öreg özvegyasszony néha avult rongyot ajándékoz neki. De arra soha senki nem tudja rábírni, hogy megmosakodjék és . megfésülje magát. Hogy valaha fiatal is volt, arra nem emlékszik senki- Pedig Mari még nincs negyvenegy esztendős, — Istenem, úri dáma negyvenesztendős korában még szerelmi neuraszténiákban keresi az élet titkos értelmű szenzációit. Mari minduntalan összeesik az utcán és én, mint tiszti orvos, elrendelem, hogy felvegyék öt a szegényház kórházába. Mari őrjöngött, amikor egy szörnyű rohama után a szép, fehér, tágas kórházi szobában felébredt. — Nem maradok itt. Nem akarom, hogy elpusztítsanak! — ordította, mintha megkéselték volna. A többiek magyarázhatták, hogy lám, itten rendes, meleg ételt, tiszta szép szobát puha ágyat kap és gondját viselik, gyógyítják, ápolják, inig él. Az apácák a lelkére beszéltek, megfürdették, kifésülték kócos, ősz haját és tükröt tartottak eléje, hogy lám. milyen szép fiatal ábrázata lesz.-- Meghízol Mari, megszépülsz és meg- fiatalodol, aztán majd el’boc.sáj tanuk és még férjhez is mehetsz, ha kedved tartja, Muri. Mari üvöltött. Nem maradok itt. Nekem nem kell férfi. Vesszen ki a faja! Megölnek, gyilkosok! Egy hétig kínlódtunk vele. Végre is cl- bocsájtottuk, mert megbolondította volna a többieket is. Amikor megtudta, hogy elmehet, egyszerre megszelídült és csak úgy sugárzott az arca. Bejött hozzám a rendelőbe, elkapta a kezemet és összecsókolta. — Doktor ur, majd meglássa, hogy ezért megáldja az Isten. — Pedig rosszat teszek veled Mari, hogy kiengedlek innen. Mari titokzatos arcot vágott és görcsös mutató ujjával felfelé bökött. — Azt csak a jó Isten tudja, hogy mily nagy szükség van rám valahol. Ez volt Mari. És Guszti? Guszti harminckét éves, sánta, idegbajos, göthös, ágrólszakadt senkifna volt. A temetőben lakott, a ragályos betegségiben elhunytak számára épített ravatalozó ház mellett, a szamáristállóban. Ö volt .a szamarak kocsisa, ő hordta a vizet a temetőbe nagy csöpögő barna hordóikba, sírok öntözésére, virágok, locsolása és szamarak itatása céljából. Rongyos volt a kabátja és rendszerint mezítláb csetlett, botlott a lajtos kocsi mellett. De kemény, fekete zsinóros sapkája elárulta, hogy hivatalos ember. Szétütött sánta lábával nagy igyekezettel ügetett a ^szamarak után és rekedt, hörgő hangján vidáman kurjongatott: — Hé Jtilosa! Hopp! Gyi Madár! Hohó! Guszti magányos ember volt s csak a halottak meg a szamarak között nyílt.meg a szive. Az emberektől félt, gyanakodott rájuk, vagy megvetette őket. Utálta az egyenes liábuakat, a délcegeket, a szeretőtar tokát, a nagyhanguakat és az egészségeseket- Látta, hogy a legények hogy clcáznak a lányokkal még a frissen hantolt sírok között >s és e fölött mélységesen megbotráiiikozott. Ezért és sok minden egyébért, amit a lányok és legények közt látott, bizonyára nicggyülölte a női nemet is. Egyszer meg felháborodással mesélte nekem: — Tetszik látni ezeket a friss sirdombo- kat, uram? Fiatal férfiak feküsznek alattuk— Katonák? — Az is van közöttük, De nem a csatában pusztultak ám el. — Hát? — Öngyilkosok lettek.-— Hja, nehéz az élet. — Nehéz. De e miatt senki se akasztja fel magát. Ezt az ember csak asszonyért teszi! Guszti végighuzott az egyik szamár hátán és sánta, szétütött jobbíábát valahogy a bal elé ráncigálva, mint egy beteg, nyomorék, éhes ficánkoló szatir, komikus tánclé- pésben ügetett a kocsi után, továbbDe visszaszaladt és halk' hangon, hogy meg ne hallja senki, még egyszer megismételte: — Asszonyért igen. Pedig nem érdemlik meg. — Haragszik az asszony népre, Guszti? — Mindet beterelném a Dunába, uram. Megértettem Gusztit- Ezt a szegény nyomorékot aligha csókolta még meg meleg asszonyi száj. Nem csoda, hogy irigy epekedésében meggyülölte mind . . . * Nemrég künn jártam a temetőben és Gusztit kerestem. — Ott fekszik a szamáris túliéban. Végit járja a szerencsétlen pára — mondták a sírásók. — Beteg? — Egész életében az volt. — Miért nem viszik kórházba szegént? Ott volt. Visszakivánkozott a szamarai közé! Csak ott érzi magát biztonságban- A kórházban félt, hogy megmérgezik. És a sírásók nagyokat nevettek. Meglátogattam. Avult, nedves, rothadó szalmán fetremgett Guszti, égő sorvasztó nagy lázban. A mellet zihált: tüdőgyulladás. Régi rongya a testen. Forró júliusi délután legyek mászkáltak az arcán. Másfél lépésnyire a két szamár gőzölgött. Szomjasak voltak és elorditoíták magúkat. Guszti mellett egy törött cseréptálban ételhulladék. Egy nagy beteg, fekete macska nyalakodott bele. 1 — No mi az, Guszti? — Kézit csókolom. — Ismer? Barát Hág mosolyogva intett a szemével. — Beteg vagyok, uram. — No majd kiheveri. — Félek, uram, félek. — Miért nem maradt a kórházban? Guszti tiltakozva rázta a fejét. — Félek. Sokan halnak meg az ispofában.-- De ott tiszta ágy, orvosság, ápolónő, orvos .... — Tessék elhagyni, uram. Azok nem ismernek engem. Azoknak mindegy: én. vagy írás- Beteg, beteg. Ha’ott, halott. Azok nem ismernek engem. Az egyik szamarat légy csípte ineg » hasán. Ordított és hátrafelé rúgott. Felrúgta a Guszti cserépfalut. A macska kiugrott az ablakon- A mérges nagy döglegyck zümmögve rebbentek szét egy pillanatra, de aztán visszatelepedtek Guszti égő ábrázatára. A beteg nyomorúságosán felnyöszörgött.-- Mit bánják a kórházban, ha én fel is fordulok, uram! — Nono, ott vigyáznak ... ott jól’ bánnak a beteggel. — De csak úgy, mindenkivel egyformán . . . Csak éppen kötelesség szerint . . . De mit tudják ők, hogy én hogy szeretek élni! —- Szeret élni, Guszti? — Hogy szeretek-e, uram? Guszti nagyot sóhajtott és a szeme ki- gyult, kitágult, vad iszonyat lobogott ki a pillantásából. — Hát nemi sajnálna, uram, ha most kellene elpusztulnom, most, a legszebb fiatalságomban? lj|i«>Fiyr TT a
