Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
Vasárnap, november 29. y%s<?ArJlA(rfAR7fiRPfp Az irodalom országútján Andersen halálának ötvenéves évfordulója alkalmából Dániában Andersen Társaságot alapítottak, mely céljául tűzte ki a költő ismeretlen munkáinak sajtó alá rendezését és Odensse-i szülőházának restaurálását. * Leonid Andrelev özvegye férjének egész kiadatlan hagyatékát az orosz tudományos akadémiának engedte át, mely a kéziratokat a Pus- kin-inuzeumba helyezte el. * Jean Paul halálának századik évfordulója alkalmából Bayreutihban Jean Paul Társaságot alapítottak. * Capek Károlyt, a jól ismert cseh írót, a prágai tudományos akadémia tagjai sorába választotta. Capek azonban elhárította magától ezt a megtiszteltetést azzal a megokolással, hogy nálánál idősebb, igen kiváló írókat nem hivott meg tagjai közé a prágai akadémia. * A nagy díj, amelyet Franciaországban alapítottak a legkiválóbb francia nyelven irt belga irodalmi munka megjutalmazása céljából, most került harmadszor kiosztásra. A dijat, amely háromévenként kerül kiosztásra, ezúttal Louis Delattre nyerte el. „Az árnyak oldalán" cimü regényével. * A költők életét feldolgozó regényekhez ez évben két újabb munka csatlakozott. Ernst W e i s s, az ismert prágai regényíró, „Emberek az éjszakában" címmel Balzac életét dolgőzta fel, Paul Friedrich viszont a most renesszánszát élő Grabbe életének regényét irta meg. * „Gandhi szenvedésének könyve" cimü munka a közeljövőben jelenik meg német nyelven, mely a nagy indus bölcselő és politikus fogházban és kórházban eltöltött életének dokumentumait, leveleit és naplójegyzeteit gyűjti össze. « „Amo Holz munkája" címmel most jelentek meg a naturalizmus egykori nagy apostolának összes müvei, egy huszkötetes hatalmas gyűjteményes kiadásban. * Az újabb izlandi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjai, Sigurdur Krístofer Pjeturson, az izlandi leprakórházban 43 éves korában meghalt Pjeturson a rettenetes kórt már 14 éves korában kapta meg és azóta szenvedett élőhalottként a lepratelepen és ottan irta értékes költői mélységű verseit és fordította izlandi nyelvre a világirodalom számos jelentős alkotását * A Nobel-dijak statisztikája szerint a díjnyertes államok közül Németország áll az első helyen 36 kitüntetéssel. Sorrendben következik: Franciaország 21, Anglia 14, Amerika 9, Svédország? Dánia és Hollandia 6—6, Svájc 5, Ausztria, Belgium, Norvégia, Olaszország 4—4, Spanyolország 3, Lengyelország 2, Oroszország és India 1—1 kitüntetéssel. „Bátor Miklós" önmagáról Lévai József rövid önéletírása egy vidám levélben — A Pákh Alberthez írott levél érdekes irodalomtörténeti vonatkozásai A P. M. H. eredeti közlése a Lévai-centennáriuin alkalmából száraz sár és piszok. Mert ez a siker, komáim, érted ezt? Piszkos, sáros és tisztátlan. Nem érdemes, harangozó, nem érdemes — és hiábavalóságot legyintett két erőtlen keze. — Azért még megfogjuk egyszer — bízta őt a harangozó. — Meg bizony, de akkor már meghaltam én. Mindenkire néz egyszer a siker. De a forgóséi mindenkitől elfordul és nem lehet megfogni hiába futunk utána. — De aki egyszer se fogta meg? — kérdezte a harangozó és megnyugtató válaszra várt. Homályos sejtések gyöngyöket izzadtak ki a harangozó boltozatos homlokán. —- Az is megéri, de holtan. Ha ő nem is látja, meglátja a barátja vagy az asszonya. Talán te látod meg harangozó. Vagy az a cseléd ott a korcsmában. De akkor ón már nem leszek itt — Két könny tanúskodott erről az igazságról a festő szemén cs bizalomra tágult ki a látása mégis. Egy köhögési roham nagyon felzaklatta. A harangozó most a festő legutolsó müvére gondolt, amelyet innen a faluból küldött a nagy tárlatra. V. Ilyen nagy halottja még nem volt annak a kis falunak. A harangozó keresztül vitte a káplánnál, hogy a pajtási viszonyra való tekintettel ö harangozhasson ezen a temetésen. Mindenki siratta a festőt. Még a korcstnáros is, bár ez nem tudta a követelését behajtani. A harangozó már kora reggel felment a toronyba. Komor nézéssel a felvégre meredt, oda, ahol a festő valamikor a forgószelet akarta ecsetével megfogni. A harang most mintha magától szólalt volna meg. A harangozó megint kinézett a messzi útra, a fehér poros kígyót nézte a zöld mezők ösvényén. Az országúton most hirtelen egy karcsú és vidor forgószél táncra perdült. A harangozó a festő szavára emlékezett. Már látta a nagy dijat, amely hiába fogja keresni a festőt. Most megint a forgószélbe bámult, amely egyre közelebb szcmtelenkedett. Tovább nem bírta a harangozó. Keze odaért a harang köteléhez, minden dühe felharangozott a toronyban. Az ártatlan harang részeg nyelvével verte ki a harangozó dühét, bánatát és bizalmába bujt örömét. A liivők felemelték megdöbbent fejüket és sírva felénekeltek. Fülükben a kárhozat szirénái zúgtak. A verebek is megállották röptűkben és rácsodálkoztak a berúgott, pogány harangokra. Ha a szomszédban galamb lett volna, a Jámbor állatt bizton elájul. , Rozsnyó, november. Halk óraketyegés, a fagytól megmentett utolsó krizantómumok haldokló illata és a kezem remegése voltak csupán az érzékelhető külsőségei annak az egészen magányos, de mély áhl- taíu centennáriumi ünnepségnek, melyet november 18-án, Lévai József sorai fölé hajolva tartottam. Különös érzés volt, 1925 november 18-án kézbe venni egy valamikor halványkék, ma betegre sápadt levélpapírt, elróvedni rozsdafoltjain, a hátsó oldalról az elsőre is átütő sorok árnyékán és olvasni olyan közléseket, melyeket egyik centennátorunk a másiknak irt, olvasni, hogy . . .„születtem pedig 1825 november 18-án" . . . Kicsit össze is borzongtain, neon titkolom. Valahogy — Chronoszt éreztem a hátam mögött, homokóráján most pergett alá a közbeeső századév, egyetlen porszem . . . November 18. Ez is, az is. És még mennyi lesz! Peregnek a porszem-századok, vajúdik, vergődik, vérét hullatja az emberiség s az örök törvények rideg közönynyel viharoznak el fölöttü-nk, a megsemmisülésbe söpörve ember-milliókat, de érintetlen fényben hagyva a halhatatlanok dicső emlékezetét. Gigászi szobrok, melyeken minden századok viharja erőtlenné csorbul! Ennek a magányos novemberi estének különös benső megrendülése után jobban értem, — nem: érzem,‘hogy mi az: egy évszázad és mi az: halhatatlanság. A szűk lámpa-fénykoron túl, a félhomályban szellem-óriások idézték egymást. Az egyik irt, a másik olvasta, szer éterben, hitben, közös óéiban egybekapcsolódtak, mintha uj vér- szerződést kötnének. Aztán — eltűntek ismét, az örökléft végtelenjébe. Talán megbocsátják a nagy emlékük elé alázattal boruló krónikásnak, ha c szellemtalálkozás emlékét közreadja. # Lévai Józsefnek alább közölt s eredetiben a Rozsnyó Városi Muzeum levéltárában őrzött levele keltekor, 1852-ben Pákh Albert az „Ujabb- kori Ismeretek Tára“-nak hat kötete összeállításán dolgozott. Felhívásokat küldött szét az írókhoz, költőkhöz, publicistákhoz, a nemzet nagyjaihoz, hogy életrajzi adataikat a nagy mü számára vele közöljék. Ilyen felhívásra válaszolt Lévai József is, kedves, derűs hangulatú levélben, mell3rel az akkor már súlyos beteg s amellett édesapja kegyetlen sorsával, édesanyja vigasztalásával is nehéz próbára tett Pákh Albertét bizonyára felderítette pár tűnő percre: Miskolcz, sept. 3. 1852. Édes jó barátom! jBn immár benne vagyok a lébe, még pedig nyakig. A tanítások e hónap elsőjével már elkezdődtek s annyi a dolgom, hogy a fejem is szintúgy füstöl.1 No de majd csak végit érjük egyszer s akkor aztán nyugalmas lesz ez a statio, csak olyan mint akár a casinói könyvtárnokság. Ez a sok holmi baj okozta, hogy tegnap előtt kapott s augusz. 25-érül kelt levelére csak most írhatom meg válaszul ezt a néhány sort De ugyan mit gondol ön, hogy még az én nevemet a keresztlevelemet is fel akarja jegyezni az Ismeretek tárában?2 Az a tér, melyet én irodalmunkban elfoglalok, bizony alig elég arra, hogy talpamat rátehessem s hiszem és vallom mh'Jen tnlszerénykedés nélkül, hogy rajta nyomaimat Is rövid idő múlva el fogja söpörni a szél.® Azonban ha ön úgy van meggyőződve, hogy a forradalom 1 Lévai Apánk fejének eme „füstölgését" a levél későbbi szövege is magyarázza: ez évben állott be a miskolci ref. lyceum magyar irodalom tanárának s a tanév elején ugyancsak bőviben lehetett a dolognak. Győzte erővel, győzte humorral. 3 Ezt a kérdést bevezetőben magyaráztuk Pákh felszólítására céloz. 3 A nagyokat jellemző szerénység. De sok ifjú „titán" tanulhatna belőle! íme, azokat az oly szerénynek mondott nyomokat nem söpörte el egy századév vihara s nem fogja a többi sem! * Hunfalvy Pál 1842-től volt a késmárki kollégium jogtudományi professzora. 9 Patvariára Vadnay Lajoshoz ment Miskolcra, Vadnay Károly édesatyjához, kinek messze környéken híres ügyvédi irodája volt. 0 Szemete Bertalan akkor Borsod vármegye követe volt, oldalánál Lévai mint „kiskövet"- irnok működött. Ettől az időtől kezdve nem is hagyta e! a negyvennyolcas kormány igazságügyminiszterét, egészen az összeomlásig. Aradon váltak el, ahonnan Szemere a vas-ládába zárt szent koronával Orsovának tartott, Lévai pedig az orosz haderőn keresztül vergődött át, hazáig. Sajószcntp éterig. 7 A „Közlöny" az akkori hivatalos lap volt Ezt s még inkább a következő időket érthető okokból akarja „átugorni". Ne felejtsük, hogy a levél még 1852-ben kelt, miikor ugyancsak veszedelmes volt a negyvennyolcas években végzett hazafias missziókról beszélni. Lévai pedig a minisztériumnál s későbbi vándorlásaiban is izzóan hazafias szellemű irodalmi munkásságot fejtett ki. " Itt irt „Bátor Miklós" álnév alatt. Császár Ferenc a P. N. alapitója. w Talán több is volt, mint hit: művészi reve- láció. A fejlődés irányának a magyar költészet gyökereit ismerő előrelátása. ,w Pákh Mihály dobsinai superintendens ekkoriban a josefstadti fogságban sínylődött. _ A függetlenségi nyilatkozatnak lőcsei kihirdetése alkalmával Pákh Mihály tartott istentiszteletet a utáni szomorú napokban az éai ^föllépésem is figyelemre méltó az irodalomban: inkább tulajdonítom azt irántam viseltető baráti rokonszen- vének, mint az Ismeretek tára iránti gondosságának, vagy szerkesztői lelkiismeretességének Ide irora tollát röviden, hogy én is csak úgy születtem, mint mások születni szoktak Sajó Szentpéteren Borsod megyében. Születtem pedig 1^25 novemb. 18án becsületes földmivelő s azon fejül armálissai is bíró szüléktől. Először csak ott egyengettek reetramék és praeceptraniék; később a miskolczi ref. lyceumnak lettem növendéke s utóbb híres diákja. Innen jog-tanulás végett Késmárkra mentem Hunfalvy Pálhoz.1 * Onnan patvariára5 * s 1847ben Szemerével mint jurátusa Pozsonyba." A m. belügyminisztériumnál fogalmazói méltóságban írogattam a Közlönyt (ezt jó lesz átugorni);7 * 9 s 1850 elején a „Naplóhoz" melyet Császár F. kiadott, újdondásza minőségre, szegődtem s ott voltam 1852 júniusig," midőn a fővárosi élettel jóllakva beállottam a misk. ref. lyceum vagyis íelgymnasiumhoz magyar litera- tura professorának. Hogy egyéb gonoszságot is követtem volna el ezeken kívül, arra nem emlékezem. Verselésemben határozottan az újabb Petőfi s Arany iskolához csatlakoztam, mivel annak útját a megszületendő nemzeti költészet utjának hiszem.® Szeretem Heinet, Berangert. Mooret, Byront és a túrós galuskát, gyűlölöm Qulyánszkyt, Császárt, Nyulassi Antalt és a kelkáposztát. A mit még ön ezekhez pótlólag rólam, költészetemről tud, tessék használni szabad tetszése szerint. Nagyon sajnálom szegény apja szerencsétlenségét,10 valamint azt is, hogy ön még mindig az ágyat nyomta. En is hiszem azonban, hogy önt az a rettentő kegyetlen erqs bizodalom és hit, a hideg viz által gyönyörűn meg fogja tartani.11 * De én e tekintetben is csak úgy ingadozom még, mint a liarangütő. Eddig még kénytelen voltam inkább bort inni, mint vizet.13 bár a neptun övét13 vagy három hónap óta állandóan hordom és áldom. Minap egyik húgomat vettem ki a vérhasból, miután az ostoba orvos már iteze számra rendelte neki az orvosságot 1—2 pióczá- val együtt Néhány ülő fürdő, hasborogatás és járkálás talpra állitá. — Újságul csak annyit hogy Szinyei14 és Berecz15 itt van. — írjon kérem minél gyakrabban akármi bolondot, igen jól esik az nekem e sáros karahámban. Hozná isten erre felé minél előbb, úgy mulatnánk együtt, hogy no! Aldia meg az egek ura minden jóval, azt kívánom. igaz barátja Lévai József. Csen serit, Keményt üdvözlöm.1® * Pákh Albert bizony nem irt a kedves levélre, nem hogy gyakran, de a válasszal is nagy-sokáig késett. Lévai másik két levele (nb. ö maga mindenütt i-vel irja nevét. Sok helyütt mégis, életrajzírásokban, tanulmányokban ypszilonnal írják) — egyik ugyanazon év októberéből, másik novemberből egyre csak a nehezen várt választ sürgeti. Ezekről máskor- Most ne zavarjuk tovább a százéves álmot. Halkan peregjenek tovább a homoltszemek a Végtelenség homokóráján, csak az utolsó krizantémumok halódó illata szálljon az emlékezés szárnyain, kegyeletes üdvözletül, távoli sírok felé . . . Tichy Kálmán. lőcsei ev. templomban s a szószékről hatalmas hazafias szónoklatot mondott. Ezért a szónoklatért másfél évvel a szabadságharc leveretése után perbe idézték s a haditörvényszék halálra ítélte. Királyi kegyelemmel négy évi várfogságra változtatták büntetését. Bizonyosan erről panaszkodott Pákh Albert Lévainak. Nehéz időket élt akkor, maga betegen, atyja fogságban, édesanyja lelkében az ő levelei tartották fenn a reménységet, pedig a szerencsétlenség őt magát törte össze legjobban. A család súlyos gondjai mellett még nagy könnyebbség volt, hogy a hálás és nobilisán gondolkozó egyházközség Pákh Mihály fogsága idején is fizette összes illetményeit felesége kezeihez, noha Pákh Mihály úgy lel- készi, mint superintendensi állásától fel volt függesztve. 11 Páikh Albert ekkor a gráfenbergi kúra után volt s magát otthon is kezelte Priessnitz- fé!e hidegvíz-borogatásokkal. 13 Hja, átkozottul jó borok voltak ott Miskolcon s Lévai Apánk mindég csak készült reá hogy majd lemond már róla, de nem sikerült. Mint egy másik levelében irja Paklinak: „Nem tudom, mikor mehetek ezen Muciusi önmegtagadásra A lélek kész, de a test erötelen. A gőzfürdő egyetlen menedéken. Azt hiszem, hogy ott egy fürdéssel egy heti gonoszságot kiizzadok. De hiába, az ily magam forma boros gazda ennek már ki van téve. Két hordó igazi bort kaptam az anyaszcntegyháztól." Két hordó miskolci bor mellett — magyar embernek — vizet Inni, bizony muciusi elhatározás! 13 Neptun-öv. Priessnitz féle hideg vizes borogatás a gyomor-tájra, krónikus gyomorbajok ellen. Kívül Neptun-öv, belül borsodi bor: Igaz! bohém-kúra! 14 Idb. Szörnyei József, a nagy bibliográfus. 19 Berecz Károly, a Közlöny segédszerkesztője, később, 1854-FM a „Hölgyfutár" szerkesztője (Rimaszombat szülötte!) « v> Csengery Antal, nagy történettudományi iróak és báró Kemény Zsigtnond. El a gyűlölettel! Kinek ereje van, nincs annak szüksége Gyűlölet senyvesztö, vakító mérgére — Kinek ereje van: erkölcsi ereje, Nem Is gyűlöl senkit, de messze elkerül józanul, tudattal minden rosszat, gonoszt! Én nem hirdetem a szentimentalitást Vagy a fatalizmust, sem a békés tűrést! Én a cselekvésnek, tettnek vagyok hive, Én még a sok beszéd cifráját sem állom És én zúgom mostan: Le a gyűlölettel! Gyűlölet a legszebb tetteknek gyilkosa! Gyűlölet az erő, látás megölője! Gyűlölet állattá siilyeszti az embert, Aki elvakultan gyilkos bosszúra kész És lényében sohasem teremthet nyugalmat! Aki gyűlöl, soha nem érzi fel a Lét Véghetetlen. csodás .rejtelmes szépségét, Tavasznak illatát, nyárnak teljességét. Ősznek hervadását, télnek fehérségét. Szerelem, szeretet, művészet kincseit! Aki gyűlöl, az már ugyan mért is gyűlöl? Atkos fanatizmus ejti rabságába És a szenvedélynek eltorzító tükrén Lát mindent s igazán szeretni sem képes Sem embert, sem eszményt, Létet vagy [Teremtöt! Testvérek, halljátok, le a gyűlölettel, Aíert az romlásba visz, örvényekbe taszít S szomorú Földünkön zord állati-sorsban Kellene tengődnünk, egymást tépve-raarva, A gyűlöletet ha Így bálványozzátok! . Simon Menyhért Egyszerű történetek A belátás. I. Előkelőén és rászületcssel folytatott fényűző életet. Ragyogásra és feltűnésre hajlamos lényében szerencsésen párosultak az errevaló képességek előnyös külsővel. Sötét környezetéből villogva vált ki, mint széptestü orosz férfitáncos a feketére díszletezett színpadról. Régebben volt egy gondolata: — Mily jó, hogy nincsenek anyagi gondjaim s nem kell gondolkoznom. Nyugodtan ült a helyén a kormánykerék mellett. Váratlanul fekete koponyáján első pillantásra semmi sem volt, ami a többiektől megkülönböztette volna. Gondtalan és elegáns külsejére csak két kellemetlen momentum vetette sietve-átíotó árnyékát. Ezek zavarták meg esetenkiht jolgondozott lelki harmóniáját, mert csak ezeket nem tudta elutasítani magától a visszaverődési törvény előnyös alkalmazása mellett. Ez a két momentum volt továbbá lelki egyensúlyának a megbillentője is, mikor már támadásaiknak engedni kényszerült. Az átlibbenő kellemetlen pillanatokat kitartó rendszerességük végülis komoly krízissé növelte. Az első mofnentumra legelőször egy kollegája figyelmeztette- A kávéház előtt szólt át hozzá, ahol egymás mellett álltak s a járókelőket szem- iélgették: — Kollega ur, önnek is a fejét nyomkodják? — Ugyan kérem! — felelte vissza — ez a dolgok világos rendje! Másképp nem is lehet! Minden szellemi munka úgy jön létre, hogy kezek nyúlnak az ember fejéhez és megtapogatják. Mennél jobban benyomják' a koponyáját, annál magasabbrendü gondolat vagy erősebben fénylő szikrája a Szépség felé igyekvő léleknek pattan ki belőle. Igenbizony! Maga is csodálkozott rajta, hogy ilyen jól megfelelt. Ha megszorítanak valakit, nagyobb erőkifejezésre képes. Mivel a sajátmaga kétségeivel is végezni akart, tovább felelt az okveteilenkedő kollégának. — Csak ne bántsa magát, ha az én fejemet nyomkodják! Vigyázzon csak a sajátjára! Az enyém, úgy tudom, egészen rendben van. Fő az elaszticitás. Fő, hogy ne adjunk, de ne is akarjunk adni a nyomásra nagyobb reakciót mint amilyet a nyomás ereje megérdemel. Aztán még az a fő, hogy a tanítás erejéhez mérten ismét kisimuljon. Es maga csak ne féltsen engem! Fő az elaszticitás! Több kollegájának okveteilenkedő aggályait utasította vissza, ilyen határozottan Elérte, hogy csak a másik momentummal volt nehezebb küzdelme. Egyszer katonák mentek el mellette s a sanyarú külső körülmények között éle, de szellemileg magasabbrendü létezés kibírhatatlan gőgiét akkor nagyon érezte. Egy más esetben a színház előtt állott s az igazgatót várta. Az igazgató a hátsó ajtón jött ki a szétp nővel, aki a példaesetnek megfelelően színésznő volt. Az ajtó nyílásával egyidejűleg a zenekar végső zenebonája is kicsapott az utcára, s a zenebonában hatalmas tiidejü, önérzetes kiáltásokkal megint ez a fölény csapott a fülébe. Valaki azt mondta mellette, hogy „parvenii". Ez a szó megdöbbentette. El halványodott tőle s a ködben izgatottan köhíntett egyet. — Hát ez az enyém bizony más hang, mit amaz volt! — mondotta magában felizgulva s az előbbi hangra gondolt. A szép nő melléje ült és kcztyiis*’kézzel, de keztyiis keze dacára is fojtogató mni hálós energiájával fogta meg a kormauykeveket. Aztán igy szólt hozzá.
