Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-29 / 271. (1014.) szám

I! y^mJfacffAftTfrrtrsiP Vasárnap, november 29. — De homályos vagy! — Vógjghuzia rajta a keztyüs kezét Megtörülte puha tenyérrel az arcát is. Nevetve nyomta meg fejét s az érintés ói úgy érte, mint villámcsapás, amelyről StendhyJ magyaráz egyszerűen a sze­relmi dolgok inagyarázgatása közben. A 'nyomással egy pillanatban rejtegetett gőg­je lázadt fel benne. Hatalmas levegőmennyteéget húzott a tüdejébe ós megtapintott íeK'n átcikká- zott a gondolat: — Hódítani! Magasabhrendü élettel hódítani! Kitörni szellcnnűel! Megmutatni neki, hogy az emésztésen kívül mire vagyok meg képes?! Felrázott testébe belezugott az előbbi diadal­mas hang is. Rápillantott a szép nőre, akiben Is- íenásszonyt s az igazgatóra, akiben eddigi nap- lopó szórakozásainak a sugalmazóiát látta. —Csak én ne tudnék olyat?! — suttogta — Éretted ne tudnék?! Zengni, pompásat, magasa-bbreadüt akart ki­áll tani Lapos melléből reccsenő, felhörrenö, csúf hang tört elő. Megsemmisült tőle s a feje úgy ma­radt behorpadva a szülésznő keze alatt. A szép no nevetetrt Mi vám veled? Az igazgató is nevetett: Kiélte magát! Másnap csak az igazgató ült mellette autóban. Sajnálkozva nézett rá s az uj szirénát] rikácsolta «a. A szép nőért mentek, akiről most már végső kapaszkodással egyikük sem tudott le­mondani. Kétszer annyi pénzük volt, mint tegnap, de o most már ügy akart győzni, hogy belső értékeit mutatja meg. A banknál befordultak az aszfaltos uccába. Az aszfalt szépen fényiéit s rajta, mint ragyogó tükrön, egy férli karján a szép r.ö sétált át előt- t iik. Megismert* őket és átlátta a helyzetet. Az igazgató még a bekanyarcdás mozdulatával volt elfoglalva. — Te vaksi! — nevetett magában. —• Pom­pásat kiáltok! Én mentem meg őt! A sorsdöntő pillanatot diadalmasan akarta kihasználni $ az igazgató kezéhez csapta a fejét. Vagy lehet, hogy az igazgató felejtkezett el rémü­letében az uj szirénáról s a megszokott mozdu­lattal az ö fejéhez kapott­Cseppet elkéstek. A szép-nőt elütötték, a prémes bundában elfeküdt az autó alá is. Az igazgató tudott egy jó nagyot kiáltani, de ö a rémülettől csak nyögött egyet ás reszketni kezdett. Egy magyar művész élete Prágában Beszélgetés Ksilix Jenövei, a nyitrai származású zongoraművésszel — Libán a világhír felé — A fiatalok és modernek döntő sikere Prága, november 38. Idegenbe vetetten, elhagyottan. Úgy élünk mi magyarok Prágában, mintha az óceán elhagyott szigetén hajótöröttek volnánk: körülöttünk ugyan a trópusi szépség, mondjuk pálmák, datolyák és paradicsommadarak. — de hiányzik az otthon, az akácok és a jegenyék, esetleg a töltött káposzta vagy a Bodri kutya. Szomorúan, egyedül járjuk a Vencelteret s talán még furcsa is, hogy a büsz­ke magyarok a válluk közé húzott fejjel bandu­kolnak errefelé, ámde az évek, az 'évek, az ott­hontól messzetöltött évek!-Akik vagyunk, összetartunk. Többek között Smicbovban, ebben a. csendes, németes városrész­ben, amerre az ötemeletes házak már kétemele­tessé fogynak, az autók meggyérűlnek. a kedé­lyek lecsillapodnak, van egy kis kávéházunk, (ba­rátságos, majdnem nyárspolgárias), ahol esténkült összegyűlünk egynéhányon ás magyarok vagyunk a magyartalanságban. Csak este. Nappal ki-ki lót- íut a kenyérért s nappali fényűéi jóformán még nem is láttuk egymást. A kávéházat pedig Ope­rának hívják. Ide jár esténként egy halk, finomarcu szőke fiatalember Ls, aki a legjobb barát, a legnalvabb cimbora s aki sohasem marad hűtlen hozzánk,! pedig Prága már jól ismeri nevét, a külföld is i felfigyelt reá s ha említés történik róla, csak di-' A szép-nő felállt 6s haraguqott. Az igaz­gató bocsa,ntot kért tőié. A szép-nő megbocsá­tott mindenért, rnég a férfiért is, akivel együtt volt. Vele aztán csúnyán elbántak. Letépték a kormánykerék mellől, odacsapták a földhöz és összetaposták. Némán tűrte. Ha volt is benne szellemi fölénv. rossz helyen akarta megmutatni. Ezt a földön iekv* be is látta. Most már rossz szokás szerint kicsit későn, sok minden mást is belátott. Pedig csak egy sárgarézből való autótrombita volt. amelyiket a gyerekek igy utánoznak. Tütü! — n»<-kn í«+vá‘1.-------- ---------------- -----------------■■■liMWIMWlWiriMIHI-l cs öséget hoz a magyar névre. Ez a fiatalember Kálix Jenő, a nyitrai szár­mazású zongoraművész. Prága ismeri és szereti naint művészt. M» ismerjük és még inkább szeret­jük mint barátot. Csendesen leül mellénk, beszél­getünk a napokról s az évekről, ártatlan, emberi dolgokról s Kálix Jenő szemében csak néha csil­log fel a láng, ha szerényen, csaknem íélszegen nagy-nagy szerelméről, az embereknek adott nagy-nagy művészetéről beszél: — December 11-ón újra koncertem lesz Prá­gában, a ProduktenbÖrse-ben. Ez a város meg­ért ós szeret. Egy valaki azt mondta itt egyszer, hogy különös elmélyedt magyar temperamentu­mot hozok, jobban értem a nagy, modern ma­gyarokat, Bartókot, Kodályt, Kosát, Dohuányit, mini a németek vagy a csehek. Lehet, hogy ezért tómba megy. A koncertek már mind le vannak kötve. Azután jön Amerika. Útban a világsiker felé. Ez a szerény, finom, halk magyar íiu! — Nem hanyagolom el az otthont sem — te­szi hozzá mintegy mentegetődzve. Játszottam ta­valy Kassán' és Eperjesen. Előbb Nyitrán, firsek- ujvárott, Selmecbányán. S ha szívesen vesznek, ha akarnak, majd ha Egyiptomból visszajövök, kész örömmel megyek ismét a szlovcnszkói vá­rosokba. j Néha, a csendes operai estéken, elbeszélge- | tünk a zenéről is. Kálix Jenő él és hal a moder- j nekórt A londoni modern zenetársaságnak lelkes j hive s a magyarokon kivül különösen a román \ moderneket szereti, elsősorban a francia Debusyt, I Ravelt. Sokszor magyarázza, hogy Bartók és Ko- j dály inkább a cseh Sukhoz és Novákhoz hasonli- I tanak, mig a német prágaiak: Fülke, Schulhofí imát az extrémekbe esnek. És a nagynéraetek: | Schrecker, Píiczner Hindemith mind-mind közel- ' állnak hozzá. — A régiek közül csodálatos renaissancea van ma Hándelnek. Mindenütt jáiszák, úgy mint Móáartot is. De nagyon helyeslem, hogy a mo­dern szerzőket az utóbbi években annyira szóhoz engedték. Hiába, ha az angolok valamit keresz­tül akarnak vinni, nincs akadály. Ök adták a pénzt a rendes övi módom zenehetekhez. Igaz, hogy a tehetségeket Németország, Franciaország, Magyarország adta, de a pénz is nagyon-nagyon fontos! Mostani prágai koncertemen Haydnt, Mo­zartot, Beethovent, Chopint, Debusyt, Dohnányit játszom. Debusyt különösen szeretem s remélem, hogy nagy sikerem lesz vele. Hisz Prágában igen intenzív a zenei élet, nagy a megértés is és soha­sem tapásztaltarn még, hogy magyarságom miatt kellemetlenség ért volná. Sőt éppen ellenkezőleg: mindenki nagyon szeret Egyszer, egy különösen intim estén Kálix Jénő elmondotta, hogy nemsokára nagy meglepe­tés éri barátait Amit sohasem említett meg: kom­ponál is. Sőt bennünket, barátait fait accomplit elé áflitött, mert a Nemzetközi Modern Zenetár­saságtól már határozott ígéretet kapott hogy szonátáját, melyet a nyár folyamán szándékozik Hallgatás szeretnek. Kulcmos, idegen zamatot hozok szá- • mukra. Lehet, nem tagadom. Kétféle Iskolám van, ■ tanultam Pesten Wemer Leónál, Nagy és Szcűn : tanároknál, majd idejöttem Prágába, ahol a felejt­hetetlen Ansorgénál végeztém. Ez a kettő: a bu­■ dapesti temperamentum s a német elmélyítés tét- ; szik mindenkinek. Nagyon-nagyon szeretem a modern magyarokat. S rajtuk keresztül a külfö— i diókét is: a prágai Fiukét, Schulhoffot, Sukot ós Novákot. Sokat játszom őken A Kálix-koncertek tényleg események. Ta­valy gyönyörű sikerei voltak. Most a nyárutón i pedig Németországot járta be, ahol sokszor Mar- teauval, a világhírű hegedűssel lépett föl Hallat­lan sikerek Szobája tele van br bér koszorúkkal. Október végén és november elején pedig Len­gyelországban volt. Krakkóban frenetikus siker. Fősemben meg kellett ismételnie a koncertet. Ja- Inuér végén Olaszországba, Görögországba, Egyip-1 befejezni, a társaság egy legközelebbi zenehetén előadja. A müvet most nincs ideje befejezni, na­gyón lekötik koncertjei. S azután szoros kapcso­latot tart fenn a prágai német konzervatórium­mal, ez is sok dolgot jelent a télen. Az Ansorgé- ná! vizsgázó növendékeket a nagy mester egye­nes utasítására ő készíti elő a legmagasabb zenei vizsgára. De rrnjd nyáron, ha ideje lesz! ' A kis kávéházban hamar jön a záróra. Itt nincsenek lumpok. Becsületes, szorgalmas, józan emberek mennek hazafelé. S a mi kis magyar asztaltársaságunknak nincs mit szégyellne. Elsza­kadva, gyökér nélkül is értékek növekszenek a feketekávé mellől a világba s ba Kálix Jenőre gondolok, művészetére, sikereire, a dicsőség felé vezető útra, a világhírre, nem húzom be többé fe­jemet a vállarn közé a Vencel téren. Vagyunk még valakik, fis vagyunk még itt is egynéhányan. S. P. dr, Egykor csengett, csilingelt daloin- Tjgy játszott rajtam, mint szent hangszórón a riítflusos. szűz, ifjú Szerelem s a húrba tépő jajgő Fájdalom. •e Öngyilkosok Riport a Lélek birodalmából — De vad-kajánul /ölt a TJémöa s a dalra ajzoíí ideg-szálakat szélűiangolta lankadt és lakó bágyadt beszédre s halott hallgatásra. Darvas János. Kotspánv vezér szól: Legörnyc-dt x álla?, remegő térddel előtted — Uram — én meg nem állok és nem Imádlak tavasz-zsengékkel. Szent áldozati b'Ulfccmba nem csorgatom életem ’i érét, hogy íegyen Néked dicsőség, pompa. Nagyér vagy. de úr vagyok Én is: magyar, ki tud elbukni gőggel, esett titán, de fenség mégis! Harcos barátul légy a társam, \agy ellenségem, hogyha tetszik: de nagyobb úr nem lehetsz nálam! Gögb Illés. Tükörzárás Nyárban úsznak a rózsakertek: cn lehunyom a szememet . • . Vz éjszakák kinccsel kivertek: cn lehunyom a szememet . . • A tenger torró s gőze illan: éu lehunyom a szememet . . . Mindent dönt a fény, a villany: én lehunyom a szememet . , . Lombokról üdvök méze csöppen én lehunyom a szememet . . . S S ha tihozzátok készül könnyöm: én lehunyom a szememet . . . James Auen, a prágai milliomos ötven észtén* 1 dós felesése, mégegyszer elolvasta a költő külő- ! sós, szinte borzalmas erejű sorait: „Nem bóízad- ] cél-e meg egy fától, amely rnhrdfg és egyre csak virágzik?*1 Az asszony nyúlánk sporttermete nem árulta el az ötven évet- A szemei delejes erővel vonzot­ták a férfiakat és a férfiak nőm tudtak a tekintet­nek elléntáiltii A szál titkokat kígyózott, melyek megfejtése gyönyör volt- fis még csak azok a kis ránc ócskák ott a s-zemszögletekben, az alvilági kohold ok sem jelentkeztek, ós mégis . . . mégis ötven esztendős volt, mert lelke üreggé tette. Lelke, amelyről nem tudott, mert nem volt lelke Férje mérhetetlenül gazdag volt és az arany a föld minden helyét paradicsommá varázsolta- És férje tapintatos ember volt mindig, aki az as­szonynak szabad kezet engedett minden dologban Az asszony, ha vissza tekinteti: a megjárt ólotutra, csupa szépségén ömáson legeltethette szemét- Minden vágya teljesült. Műiden férfi, akit meg- i kívánt, az övé volt. Meghódiitatla magát, ha hó­dítani akart. Nem volt sehol egy elhajlás, egy ka­nyarulat, amely járatlan bozótba vezetett volna. Kő nem sebezte lábát és lelkét, amely nem volt, nem bánto,tta meg soha senki. Ötven esztendős volt az asszonyfa és nem értette a költő szavát, pedig ez a szó reá vonat­kozott, aki mindig csak virágzott, de gyümölcsöt nem hozott soha­Fölállt ós csöngetett. Egy gondolat járta át. egy kedves, gyerekes, megható gondolat. Tiz perccel utána a tükörben nézné, hogyan hullnak le fürtjei a fodrászul üvfoz keze alatt. Szája félig nyitva, mint a gyermeké, aki várja, hogy az ígért jutalmát megkapja. Szeme a. várakozás hatása alatt egy árnyalattal idegesebb nézésű. A hosszú hajfürtök néhány perc alatt eltűrnék és az ötven esztendős asszonyra, bubifej mosolygott vissza a tükörből. Urr Ida. A dinerhez két ur volt hivatalos. Az egyik a lírai költő, aki gazdag ember létére teljes olvo- nuUságban ólt és verseit nem adta ki* Egy külö­nös ember, félszeg viselkedésű, de határtalan őrt- tudatú, a ampa-lőlek ember, akinek a lelke a be­tegsége volt. Kis termete, jelentéktelen külseje mindenünnen elriasztotta és domború, szélesen ivóit homloka alól kiálmélkodó szemet James Auen milliomos gyönyörű felesége nem verte ész­re, bár ezek a szemek rajongó szeretettel nézték az asszonyt, aki hódított, ragyogott; aki annyi férfit észrevett, csak a kistermetű költőt nem- A másik ur az angol követség attaséja volt, kit kormánya most küldött át a csehszlovák fő­városba. Magas, nyúlánk, sporttermetü fiatalem­ber, hideg kék nézéssel, nyugodt, elegáns, szenv­telen mozdulatokkal. Jó táncos, aki éppen annyi Eiióndatősszeáliitás fölött rendelkezett, amennyit a társadalmi konvenció .megkövetel azoktól, ak3t a szalonban beszélgetni kénytelenek. A kis költő a diner alatt a bubifejei figyelte. Látta, niiait keríti a levágott baj az asszonyt mind jobban hatalmiba és látta, hogy ez a hata­lom a fiatal angolon próbálja ki önmagát. Az asz- szony hódítani akart. Elragadó volt az ötven | éves bubiíej . . . elragadó . . . talán negyven- í évesre tette az angol, legfeljebb ha negyvenötre. ; Az angol gentleman tökéletes volt- Mindenben j utána merészkedett az asszonynak és sehol sem | siklott el. Az asszony pedig egyre merészebb lett. í Mindent egy kézben fogott össze, jobb kezében, i melyről brilliánsok tüze pattogott szét a szobá­ban. Bal kezével tánc közben könnyödön a férfi vállára támaszkodott és jobb kezével, melyben élete, nöisége minden még meglevő szépségét tar­totta, különös köröket irt le, amelyek mintha arra lettek volna hivatva, hogy megbüvöljék. össze- niorzsoliák. tönkretegyék a fiatal angolt, afti állta a bűvös táncot . . . Az ötven éves asszony sze­mei csillogni kezdtek, mozdulatai megszilajodtak. Később azonban az angol teljes eleganciával búcsúzott cl a háziaktól és sarkait összeütve ki­jelentette. hogy mégis csak rettenetes dolog, ho&y.móst a következő hat hétben egyebet sem fog tenni, mint déli tizenkét órákor előirt helyeken megjelenni és vagy a névjegyét otthagyni vagy unalmas tízperces beszélgetést folytatni. Előre is bocsánatot kér. ha a következő hat hét alatt nem jeléirtkéghetik ebben a házban, amely neki mától fogva kedves otthont jelent. Hat hétig azután, mim történt senfiml. A kis­termetű költő minden nap felment az asszonyhoz és figyelte. Figyelte a lelkét, amely nem volt so­ha, de most, hogy a bubifej sem segített és a léleknélküli angol attasé szófián frgyeímetíenség- gel elment az asszony mellett, óriási erővel je­lentkezett, mint egy mindent elsöprő áradat. Mert igen, a Lélek, amely sohasem volt és mégis min­dig, most feltört, felzokogott és búgott, mint .az órgöna. fis a kis költő, akinek a lelke vólt a be­tegsége, aki leikétől szenvedett egy életen ái és akinek lelkét az asszony sohasem látta meg, tudta a végét- Ő tudta, hogy a két' élet, a túlzottan lel* kés és a. léielméikül} élet vonalai most keresztezik egymást, egy pillanatra találkoznak és azután a metszőpóntón tál mra eltávolodnak egymástól, ki-ki a maga legsajátosabb végtelenje felé. A metszés pillanatában, egy délután, hét hét­tel az angol attasé távozása után az asszony és a kistermetű költő teánál ültek együtt* — Nem jött el — mondta csendesen az asz- szony. — Mikor a hat hetet említette, azt gondol­tam . • . — • . . hogy nagyon ügyes ember és igy oszlatja el a férj gyatráját Az asszony lassan bólintott azután (megismé­telte: — Nem jött el i . ­Nem fejezte be a mondatot mert ebben a pil­lanatban észrevette a kistermetű költő szélesen iveit homloka alól feléje sugárzó rajongó tekin­tetét. Egy percig csend volt a szobáiban. Ezalatt a perc alatt az asszony felujjongott: hódítottam! De a következő percben összecsxsfclott az ujjongás és az asszony szomorúan gondolta: ezt a kis, jelen­téktelen embert hódítottam meg. • . az angol ifjú helyett . . . Azután, már túl a metszőpóntón, csendben el­váltak egymástól. Két rövid, szinte semmitmondó búcsúlevelet találtak. Mindkettőben az vök megírva, hogy aki elkészült az élettel, ne akarjon tovább éJni És a rendőri krónika szárazon regisztrálta a két ön­gyilkosságot- Ök ketten pedig a végtelen ielé szálltak, ki-ki a maga végtelenje felé. Neabauer Pál. \h\k\rn\i Mülaltatí ÉS PtttllS Ilii syTS“ „StoiiDfif délsk# dflm“ PBARA 31.. lucerna-Passaqe. 1 HÖLGYEIM! I Jr ŐRIZZÉK MEG ® f SiEÉPSiSÖKET ésFS&T&LS&GUKAT | I ^ ( | SZÉPSÉQKRÉM *. PÚDER f Is3 ártandó használatával S MIaBÉWÜTT KAPHATÓ. I Vsa. képv. Csehszlovákiában: B ^ PRAHA f., UNHARTSKA 2. tg Ili divatos harangszabásban, se- Jyembrokát alapra dolgozva valódi angol szőrméből ké­szült magas gallérral, vatelin belessel, tiszta gj'apju szö­vetből. Minden « m ^ B divatszinben Ké M SOMION PrAtfa VscIOvsks Bem. 55 (lilisawovj sarok) !VOJ dBháh.t'itoenBeh büizoh karácsonyi eiárusitása mt ven 'esiAlllto l ároKOn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom