Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
Vasárnap, november 29, amely döntvényében kimondotta, hogy a miniszteri intézkedés törvényiéien, a Széchenyi Körnek joga van élni é$ működni, tehát: a közigazga- tóságí hatóság nem engedélyezte a Széchenyi Kör működését- Memorandumok, küldöttségjárás, ígéretek — és a Széchenyi Kör ma se működik. Képzelheted, kedves barátom mennyire h'ányza- nak az eperjesi nagymüveltségü, íinom ízlésű publikumnak az irodalmi estélyek, koncertek, vetített képes előadások Hiszen résztvetíél nem egyen. És gyönyörködött a lelked egy-egy ilyen táncestélyen, látva azt az óriási érdeklődést, a zsúfolt nagytermet, a disztingvált közönséget, a gondosan előkészített művészi programot, a lelkes hangulatot. Messze-messze nem volt ennek a körnek, ennek az eperjesi publikumnak párja. És most ez mind csak „íuit“. Még szerencse, hogy az itteni magyar evangélikus Nőegylct rendez néha egy-egy estélyt. És még nagyobb szerencse, hogy van egy Éábry Viktorunk, aki par- kettes termet, színpadot állit, dalárdát vezet, szinielöádást rendez, eszméket termel, terveket valósit meg, sziveket vigasztal, csendesít és lángra lobbant, embereket bókit és tere! be egy családba. Valósággal áldás az eperjesi magyar kultúrára az ő agilis egyénisége, művészi lelke és meleg szive, hatalmas munkaereje és törhetetlen magyarsága. is A mostani napi politikáról nem írok semmit. A politizálás nem volt kenyerem soha. Ma sem az. Politika „panské huncutstvoA Kitűnő és igaz mondás. Azt azonban megsúghatom neked, amit a választások után hallottam itt rebesgetni. Azt tudniillik, hogy itt, minálunk az engem érdeklő három párt közül egy Örül és kettő nagyon haragszik. A magyar nemzeti párt tagjai örülnek, hogy végre van egy párt, amelyben minden magyar ember, tekintet nélkül íelekezetére, világfelfogására, kezet foghat és együtt dolgozhat. A zsldőpártbeliek nagyon haragszanak, hogy Ferb- steinókra szavaztak. Eredmény úgy sincs, miért nem szavaztak inkább a magyar nemzeti pártra, akkor legalább lerótták volna a hibájukat azon nemzetiség iránt, amelynek a kultúrájukat köszönhetik. És legjobban haragszanak a keresztényszocialisták, hogy miért nem szavaztak a magyarok a 4-es listára? Aki haragszik, annak nincs igaza, azt mondják. Én azt hiszem, a jelen esetben is azoknak van igazuk, azok jártak a helyes utón, akik ma nem haragszanak, hanem örülnek. Nincs igazam? Szeretettel köszönt régi barátod Pista. A gátol „nmitrszínváltozása Általános megrökönyödés a választások eredménye miatt a hivatalos körökben — A íiodzsa párt veresége iöíészkében — Saját tudósi tónktól — fAA AáAAAAAA Aá A AáAA A4AÁAAAA4AAAAAA Sorsfegneftcf Komárom, november 28. (juta a történelmi Magyarországnak is egyik legnagyobb községe volt rizezer lakosával. Rátartós népe ,.nenizet"-nek nevezi és a kunok utódainak tartja magát. Mikor a dísztelen prágai felvonulás volt. Guta Csáitki- párti magyarjai is részt vettek Békefi had seregében egy Seómficzy nevű Magyarországról idemenektiít ügyvéd Vezetése alatt. A gútaiak kaptak először földet az esztergomi érsekség birtokából, amelynek a javát légionáriusok bérelték ki, a birtok lelkét, holdanként 45 koróna haszonbér mellett, míg nekik a vizjárta rétből juttattak — bőkezűen, az igaz — 4800 holdat. De ez a föld csak száraz időben terem valamit, nedves időben tengerré változik. Nagy várakozással voltak Gute irányában a Hodzsa-pártiak. Békeíi-Friédmann maga ment ki megpuhitani a „nemzetet11, de ez sehogysem sikerült, mert a kommunisták megzavarták a gyiHését. Másnap jött a vá\ lasztás. Ez azután nagy konsternációt idézett elő Komáromban és az egész járásban, mert a 4400 leszavazott választó közül a felénél több (2250) szavazott a kommunista pártra; a keresztény szocialista pártra ezer szavazat esett, de a Csánkipártnak 300 szavazatától egyenesen megrökönyödtek a hivatalos körök, amelyek azt várták, hogy a választóknak több mint fele erre a pártra szavaz. A kommunista szavazatokat egy Kürti József nevű foglalkozásnélküli egyén toborozta Össze, al.it a párt az ötödik helyen képviselőnek is jelölt s aki ezt a helyet oly komolyan vette, hogy már készült is az eisö- osztályu utazásokra Prágába. Kürti minden földi jót beígért a gútaiaknak, ingyen földtől ingyen lisztig. Egy élle! több kommunistával együtt behatóit a p’ébánia udvarára is, ahol az összerakott fát akarta elosztani az elvtársaknak. A hihetetlen munkanélküliség hajtja a népet a kommunizmus karjaiba. A szomszédos prímás] ■ birtokék már mind cseh kézen vannak, oót a földmives napszámosok és aratók munkát nem kapnak. A gazdaember kis birtokán nem képes napszámost alkalmazni; maga végzi el azt, amit eddig munkással végeztetett. Ha egy rossz esztendő jön, akkor áz állami bérlet is csődöt mond; ezért 200 000 koronát fizetnek „Hodzsa apánk“-nak, aki a legkitűnőbb üzletet csinálja ezzel a mocsaras, víz járt a területtel, ami azelőtt ingyen se k.I- íett volna senkinek. A silovenszkOl cvoMttnkasoft ediidemes űmltM tartottak Cperfesen A magyar evangélikus szövetség rendőrfelügyelet nélkül is ülésezhet — Iskolák nélkül az evangélikus egyház.- — A P. M. H. tudósítójától, —mindenki csak SaipriK és Tsa maKlMai vesz, OratisJöm oaúnlCná ul. Telefon 1930 éa 236C — Hát nem aludtam? Az öledben aludtam, mint egy gyermek. A nagy ember a csacsogástól visszazuhant a pillanat boldogságába. Valain-i rajongó érzés vonalozott át idegem és ő karjába kapva a leányt az égnek ágaskodott, maid átölelve az édes terhet lódult fejjel rohant ki vele az utcára. Nagyokat lihegett a léptek nyomán és már azt sem tudta, hova rohan. Szeretett volna kiszökni ebből a világból, valahova, ismeretlen tulvilági helyre, ahol elbujhatik úri gu- nyás önmagától és elkezdhet mindent elölről, nehézkesen, de igazán. A kócos hajú, tizennégy éves fiú, riadtan inait utána és elkapta a felöltője végét. — Nagyságos ur! Ne tessék elvinni Erzsit. Mit fog csinálni édesanyánk?..A könyörgés mintha a pokolból jött volna. Mintha az Örök szenvedés kiáltozna feléje, a boldogságba rohanó felé- A lihegő beteg íiu reszketése kijózanította. Elengedte a leányt. Kifeszüit a melle. Megmerevítitek izmai. Szeméből gőgös láng csapott a csepü hajú emberroncs szeplős arcába és sietve húzta magára az ur* 5 * * * * * magatartás kényelmetlen álarcát, ahogy megszólalt: — No semmi, semmi! Csak tréfáltam egy kicsit- Eredj fiam vissza Erzsikével. Majd holnap ismét eljövök. Ajándékot hozok nektek. Igen! Szép ajándékot hozok..- Most csak tréfáltam-^gen! Egy ktesif tréfáltam... Megfordult. Be'enczett a város ezernyi vJlanysze- mébe és dacos mozdulattal, emelt fővel, undorodva lépett vissza az előkelőségbe, a hazug selymek és bársonyok közé, hogy a társadalmi élet ismét telkére rakja láthatatlan rabláncait... Ott kint, a város végén pedig, a szőke hajkoszorubau trónoló felej betétien szemű leány feje az öreganyó karton kotőtebeu vergődött. míg mosolytól fosztott ajkán zokogás ömlött ki: — Sose fog visszajönni! Én érzem! Jaj, Istenem, ón érzem, hogy sose fog többé visz-, szajőnní-.. Eperjes, november 27. A szíovenszkói evangélikusok tegnap tartották meg egyetemes közgyűlésüket Eperjesen. A közgyűlésen részt vettek: Jánoska György dr. püspök, Zoch Sárnue' püspök, Simkó Lajos dr. és Klimó Bohuszláv dr. egyházkerületi felügyelők, azonkívül több esperes, sok lelkész és felügyelő, összesen mintegy 80—90 konventi tag. — A magyar gyülekezeteket Bándy Endre lelkész-szerkesztő. mig a németeket Séhmldt Káróly dr. és Grüneberg Vilmos főesperes képviselték A zipsérek közül ott láttuk Guhr Mihály dr tátraszéplaki főorvost, esperességi felügyelőt, Payer Géza d-r.-t, Faix Mihály iöesp-e- r6st stb. Kedden és szerdán előértekezletek és bizottsági gyűlések voltak. 25-én délután 5 órakor szlovák nyelvű gyámintézeti istentisztelet volt, amelyen Híavács Milán szónokolt, a vegyeskart Medzíhradszky János vezette. Ezt követte a magyar nyelvű istentisztelet, amelyen Fábry Viktor az eperjesiek kiváló lelkésze mondott ragyogó nVelvü művészien előadott, meleghangú beszédet r mindent átölelő, megértő türelmes evangéliumi szeret étről. Csütörtökön reggel a szokásos istentisztelet után 9 órakor kezdetét vette a kollégiumi főm rúna 7 mm tanácstermében a 7 egyetemes közgyűlés. A betegsége miat' távollévő Vanovics dr. egyetemes felügyelő helyett SimVo Lajos dr. nyitotta meg a gyű lést. A gyűlésen megjelentekét a helyi egv házak nevében Ga'lay dr. járási főnök üdvözölte, íelhiván a figyelmet arra a veszedelemre, amely az evangélikus egyházat fenyegeti azzal, hogy fő és középiskoláit egymásután veszi át az állam úgy, hogy már csak az eperjesi evangélikus főgimnázium maradt meg. Evangélikus tanítóképző pedig már egyáltalában nincs. A" jelentésekből kiemeljük a következőket: A Magyar Evangélikus Szövetség biztó- sitást nyert arról, hógy a jövőben gyűléseit zavartalanul, rendőri asszisztencia nélkül tarthatja. A magyar és német gyülekezetben működő lelkészek halasztást kaptak, hogy a kötelező szlovák nyelvi vizsgát 1925 szeptember 1-ig tehessék le. Az egyetemes gyűlés napirendre téri Krupec hontudvarnoki lelkész indítványai fölött, melyekben az államtól a bevett felekezetik fokozottabb védelmét követelte. Nagy port vert föl a lelkészsegélyzc ügye. t. i. a lelkészekre 1000—1100 korona adót akarnak kivetni ezen intézmény javára. Sebmidt esperes más utón akaria megoldani, a lelkészek fizetésének a mai kor igényeinek mégfelelő nívóra való emelésével. Waltentinyi Samu dr. eper- ;esi tanárt reaktiyálták. A nagv szereféfadománvt. 3000 koronát az ungvári missziós egyház kapta, amely november 22.-én szentelte fel gyönyörű kis tem idomát. pé!b°-n go terítékes közebéd volt a Fekete-Sasban. H Dnyeszter hiénáia a «’őlt Elmondják, hogy többször kioktatta őket a hadnagy, mint tegyék el láb alól útközben a rájukbizott menekülteket és gyanúsított zsidókat. Meghagyta, hogy senkinek, még az asz- nyoknak sem kell kegyelmezni. — A DnyeszterbŐl temetőt csinálok, — nkoltozta — belefojtom az összes kommunistákat és zsidókat. A tárgyalást délután folytatjákMegkezdődött a vérengző Morarescu hadnagy bünpörének tárgyalása —- Társai ellene vallanak. „Temetőt csinálok a Dnyeszterből“ — Saját tudósítónk telefonjelentése — Bukarest, november 28. Ma délelőtt kezdődött meg a Balkán legnagyobb felbujtójának és többszörös gyilkosának, a világhíres Morarescu hadnagy’ mónstre-pörének tárgyalása, mely iránt Eu- rópaszerte nagy az érdeklődés. A tárgyaláson a légtöbb világlap képviselteti magát. Morarescu — mint ismeretes — a Dnyeszter mellékén teljesített katonai szól-j gáíatot a háború utáni első időkben mint egy katonai különítmény parancsnoka. Ezalatt ; a Dnyeszter mellékén ártatlan emberek, főleg zsidók közt valóságos vérfürdőket rendezett. A vád szerint törvénytelenül fogatott el kémkedéssel meggyanúsított zsidókat és parasztokat és mintegy huszonöt ember önkényes kivé- geztetese s számtalan sok fogoly megcsonkítása és vérfa waszte megkinzatása terheli íelkiismeretét. Arcán a lelki’smeretíurdaíás legkisebb nyoma nélkül ül a birák előtt a bestiális emberAz első tan-u s egyúttal vádlott Onuca előadja, hogy Morarescu Vorouka község közelében hét zsidó foglyot bízott rá és megparancsolta neki, hogy minden kihallgatás és ítélkezési teketória nélkül lőjje főbe mind a hetet. Onuca habozott, de a hadnagy megfenyegette: — Ha nem engedelmeskedel, azonnal téged lőlek le, mint a kutyát. Erre Onuka elvonult a foglyokkal, akik közül egyen tényteg végre ?s hajtotta a kivégzési parancsot. Grecu, Baltaeartu és Kuruma tanuk és vádlottak szintén terhelőén és cgybéhan-ízó- an Morarescu ellen vallanak. AZ IM SODRÁSAI Irta; SchöpfUn Aladár A német színpadi szerzőknek rosszul esik —- ki csodálkozik ezen? — hogy a német színházak aránytalanul kevés német színdarabot adnak elő és műsorukat legnagyobbrészt külföldi darabokkal töltik ki. Minálunk Budapesten ismételten panasz van arrtiatt, hogy minduntalan horribilis föi- í ép ti diju kiül földi művészek vendégszerepelnek a színházakban, két hónap alatt itt járt Baklanóv, Saljapin, Bohn-en Mihály és móst itt van az elpusztíthatatlan Öreg Battistini. itt játszott Leopoí- dine Konstantin és két hétig itt szedte a nagy föllépd dijakat a néger operett-társulat. A hírneves külföldi hangverseny-művészekről nem is szólva, még kevésbé az orfeumok külföldi atrák- cióíröl. Vagyis, akár mily kitűnők ezek a külföldiek. mégis csak fáj, hógy a hazaiaktól vonják el a betevő falatot. S ez a panasz nemcsak nálunk meg a németeknél hangzik, hanem mindenfelé másutt is. Londonban például az angol zenészek közbelépésére nem engedték játszani a magyar cigánymuzsikusokat. Olyan kérdés ez, melyben ellentétes véleménye van a három érdekelt tényezőnek: az Íróknak és művészeknek, a színházak vezetőinek és a közönségnek. Az író vagy a művész ezt mondja: Lehet, hogy az, amit én nyújtok, nem olyan kitűnő, mint az, amit külföldről hoznak be. De hazai termés. Én elvégre itt vagyok, idevaló vagyok, itt élek. Igyekszem tőlem tePheíSleg legjavát adni annak, amit tudok s joggal hivatkoz- hatom arra, hogy amit nyújtok, az nem értéktelen. Az emberek bízvást elszórakozhatnak az én művészetemen is. És nekem itt kell maradnom, mert ideköt a származásom, a nemzethez tartozásom, minden tradícióm. Ha tehát a színház és a közönség elvonja tőlem a támogatását és másnak, külföldinek adja, én velem igazságtalanság történik. Hogy fejleszthessem a művészetemet, hogy juthassak előbbre, ha háttérbe szorítanak, ha nem adnak módot, hogy kifejlődhessek és kedvező körülmények között dolgozhassak tovább? Elismerem, hogy a színházat nem lehet hermetikusan elzárná a külföld előtt, hogy annak kulturális értéke van, ha más nemzetek termésének legjavát idehaza is bemutatják- Elismerem azt is, hogy a külföld legjobb tenmáse nálunk idehaza is fejlesztőleg hathat és megtermékenyíti a mi művelődésünket, ahogy az egész világ drámairodalmát megtermékenyítette Shakespeare- Azt azonban nem ismerem el, hogy a külföld annyira érvényesülhessen, hogy elvegye a levegőt tőlünk, hazaiaktól és még kevésbé ismerem el, hogy jogos volna elárasztani a itíi színházainkat olyan külföldi müvekkel, melyek nem értékesebbek, mint a mieink, csak éppen Valami külső oknál fogva tetszetősebbek. Mondjuk. hógy ügyesebben vannak csomagolva. A külföldi áru végre is luxusáru és a luxuscikkeket nem szabad olyan mértékben beengedni, hogy veszélyeztessék a szükségleti cikkek forgalmát. Az első az kellene, hogy legyen, hogy ml itthoniak élhessünk. A színház erre azt mondja: Ha ti itthoniak tudtok olyat nyújtani, amivel én biztosítom a vállalatom exisztenciáját, akikor bolond volnék, ha nem titeket Ölelnélek karjaimba. Hiszen ti itt vagytok a közelemben, titeket ismer a közönségem és ami jót csináltok, az erősebben hat rá, mert az ő véréből való. De én végre is nagy tőkét forgatok, nagy személyzete' tartok el, tehát nagy felelősséggel tartozom. E felelősség révén könyörtelennek kell lennem. Csak olyasvalamivel foglalkozhatom, amitől sikert várhatok, legalább is annyit, hogy az üzememet fentarthassam és a számításomat meg- - találjam. Ha ti nem tudtok ilyet produkálni, hát én nem (ehetek róla, de másfelé kell fordulnoan, a külföld olyan termékei felé, melyektől némi biztossággal sikert várhatok. Nekem egy feladatom lehet:~-azt adni, amit a közönség kíván. Mert ha nenrazt adom, akkor üres marad a színházam, megbukik a vállalatom és mégugysem tudok szolgálatotokba áilani. Ha ti nem csináltok olyan dolgokat, amelyek az én közönségemet vonzzák, arról én nem tehetek. És ha a közönség nehezen mozdul, csak rendkívüli vonzóerőkre nyitja ki a pénztárcáját a pénztáram előtt, akkor hozok neki olyan vonzóerőket, amilyeneket csak fel tudok, hajszolni, szenzációs külföldi darabokat, világhíres külföldi míh'észeket. Elismerem, hogy baj, ha ti emellett a háttérbe szorultok. Szivem tninSztovenvasarHifc finveMe! Mielőtt szőnyeget vásárol, informálódjék az i „Űrien*” perzsaszőuvefr-szövődében, Brafls'ava, BostoievsMtio rád 27. (volt luszttsor) E!s3r»na:u, arvKnyÖrii ezflnyeorok, rendkívül öles* árban raegrcll'Iölliétők ki választott minták és szinok szerint s>
