Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-24 / 266. (1009.) szám
2 Kedd, november 24. Útban a német egység Prága, november 23. A német gazdák szőve őségének hivatalos sajtóorgánuma, a Deutsche Landpost írja: A választások tecüi- njtkai keresztülvitele után az egységes frontba tömörült német pártok megbeszélésre ülnek össze. Valamennyi német párt körében az a kívánság merült fel, hogy egységes parlamentáris blokk alakuljon, amely minden politikai kérdésben egységesen jár el. Tekintettel arra, hogy a német választok nagytöbbsége az egységes frontba egyesült német pártok politikai irányát helyeselte, semmi sem áll Htjában annak, hogy ez az egységes blokk zárt és egységes vezetés mellett működjön. A blokk természetesen igyekezni fog a többi ellenzéki pártokkal is szorosabb érintkezést ke resni, ha lehetséges, politikai kapcsolatot í-s teremt. A képvisclöházba választott Wotff dr., a lengyel kisebbségek egyedüli képviselője, valamint a magyar nemzeti párt máris be* jelen tette csatlakoz ásá t. Kramár bízik a jövőben A nemzeti demokrata párt nagy választási veresége után végre megszólalt a párt vezére, Kramár Károly is. A Národni Listy- ben vezércikket irt, amelyben azzal vigasztalódik, hogy közel 35 évi parlamenti ténykedésében már megszokta a szerencse változását, győzött és vereséget is szenvedett, d!e egyensúlyát sohasem vesztette el. A mostani veresége sem tudja egyensúlyából kihozni és nem hiszi, hogy ez a vereség a párt végleges bukását jelenti, mert meg van győződve arról, hogy egy nemzeti pártra mindig szükség van. Ezután azzal védekezek, hogy pártja már a kiknevenes években szociálisabb volt, mint például ma a Herriot franca radikális szocialista pártja. A nemzeti demokrata párt programjáé a jövő és ma csak arról van szó, hogy maga a párt ne hagyja el programját s ne kövessen el taktikád és szervezeti hibákat* Kramár pártjának vereségét saját nemzetének belső betegségében és legelsősorban a nemzeti munkapárt agiíációjában látja. Ezután azzal védekezik, hogy az intelligencia Stránsky jelszavára hallgatott, viszont űz iparosok külön, önálló iparospártot választottak, jóllehet egyedül a nemzeti demokrata párt volt az, amely az adók ihér- séklését sürgette. Ez ugyan szomorú dolog — írja Kramár — de nem tragikus, mert maguk az iparosok is be fogják látni rövidesen, hogy az ő érdekükben senki sem fog többet tenni, mint tett a nemzet 'demokrata párt. Az elmúlt évek bűnei most érlelődtek meg és mindenkinek kötelessége, aki az államnak jövőjét szivén viseli, hogy az elkövetett bűnöket helyrehozza. A iegszomorubb az, hegy ezekért a hibákért a nemzeti demokrata pártnak kellett nagy tand'iat fizetnie, bár ez a párt úgy az intelligenciáért, mint az iparosokért harcolt. Paris, november 23. A francia történelemben a pénzügyi politika mindig rendkívül nagy szerepet játszott, s jóformán a nagy francia forradalom felidézésének is föinditóoka volt. A háború utáni párisi politikát szintén a frank helyzete determinálta, s Poincaré azért ragaszkodott oly görcsösen a német jóvátételhez, mert érezte ,hogy a külföldről kapott segélyösszegek nélkül lehetetlen az inflációt és a pénzügyi csődöt elkerülni, A Daves-javaslat és a londoni megegyezés véget vetettek a túlzott reményeknek, mert Németországból nem igen jött már a rengeteg mennyiségű pénz, s amikor 1924 májusában a nacionálís blokk megbukott s a baloldali kartell került uralomra, maguk a vezető politikusok sem ba- zirozták a frank megmentését a külföldi fi- zettségre, hanem belföldi módszerekkel igyekeztek a kifogyhatatlan gazdagságú országot szanálni. Poincaré idejében a frank első európai támadását az amerikai Morgan bankházak 500 milliós kölcsöne tönkreverte, Az idő akkor még nem jött el, a frank még tarthatta magát, s ílerriotnak a kartell első miniszterelnökének, sem kellett komolyabban foglalkoznia a szétziillött államháztartással. Az első kartellkormányt még lekötötték a viág- nézetii harcok, a római ügy és a poinca- réizmus katonás szellemének likvidálása, de már mondani lehetett, hogy bukását a pénzügyek okozták. Painlevé, a mérsékelt és okos matematikus-kormányfő, Caüauxt, a pénzügyi csodadoktort, hívta meg a mentési akcióra, de amiatt a világnézeti különbség miatt, amely a szocialisták vagyonleadásos, radikális pénzügyi reformja és a polgárság lassú, adókon nyugvó szanálási terve között van, sehogy sem sikerült a végleges rendszert kiépíteni. Caillaux megbukott, s Painlevé fölött is Damoklész kardjaként lebegett állandóan a bukás veszedelme. Az utóbbi napokban úgy látszott, hogy sikerült megtalálni a módus vivendit a kormány és szocialisták között az utolsó pillanatban azon bán minden megbukott,s a korín árny kénytelen volt visszavonulni. A kamara vasárnap délelőtti ülésén már rendkívül feszült volt a hangulat. A pénzügyi kormánytervezet ötödik cikkelyének tárgyalását kezdték meg, s ámbár ez a cikkely az, amely veszedelmesen lavíroz az infláció körül, egyelőre ugylátszott, hogy elfogadásának n’ncs akadálya. Egy délelőtti szavazáson 278 szavazattal 249 ellen a kormány győzelmet is aratott egy részletkérdésben, de a délután folyamán a végleges elfogadást a kamara 287 szavazattal 275 ellen elutasította. Pedig délután minden jól kezdődött és senki sem gondolt veszedelemre. Azonban Lamoureux a pénzügyi bizottság főelőadója hirtelen felkelt és egy pót- paragrafust olvasott fe! az ötödik cikkelyhez, melyben a kormány kimondja, hogy a nemzeti hitelbank nem köteles a rövid lejárain bonnok tulajdonosaival szemben az azonnali fizettségekre. Ez a pótparagrafus általános megütközést keltett, s a képviselők, különösen a szocialisták a kormány puccstervét látták benne, Lamoureux megmagyarázta, hogy a pénzügyi bizottságnak azért nem mutathatta be a most felolvasott paragrafust, mert azt csak két nappal ezelőtt kapta a kormánytól és a nemzeti hitelbank igazgatójától, e két nap alatt pedig a kamara éjjel-nappal tanácskozott, s így nem volt idő az előzetes bemutatására. Amikor Painlevé miniszterelnök látta, ■hogy a pótparagrafus általános ellenzésre talál a kamarában, kijelentette, hefgy a kormány nem helyez súlyt rá és azonnal visz- szavonia. A vitától is eltekintett s Painlevé gyors szavazást kívánt a pénzügyi törvény ötödik cikkelyének kérdésében. Á szavazás általános izgalom közepette történt. Délután öt órakor a kamara elnöke a ház feszült figyelme mellett felolvasta az eredményi, amely szerint a ház az ötödik cikkhelyt 278 szavazattal 275-tel szemben nem fogadja el. Pairile- vé miniszterelnök anélkül, hogy csak egy szót szólt volna, fogta aktatáskáját és elhagyta a tárgyalási termet. A többi miniszter némán követte. Amikor a kormány eltűnt, a baloldali és a középpárti képviselők között kitört a vihar. Az egyik rész a másikat okolta az eseményekért, s mindenki másokra akarta hárítani a ko-mánykrizis következményeit. Iler- rlot házéinak óriási lárma között zárta ylíe az ülést s keddre napolta a tárgyalásokat. Painlevé a terem elhagyása után azonnal Megszövegezte a teljes kabinet lemondó Tatát, Hat óra 30 perckor tudatta szándékát a köztársasági elnökkel, aki a lemondást azonnal elfogadta és megbizta a lemondó kabinetiét a minisziérümok ideiglenes veze- ésével. Doumergue elnök ezután, jóformán egy pillanat szünet nélkül, megkezdte a árgyalásokat az egyes pártokkal és politikusokká!.Elsőnek de Selvest, a szenátus elnökét fogadta. A kamara folyosóin nem okozott túl Meghajlás Irta: Schalhház Sára I. Valaki egyszer rútul megcsalta s nagy, hivő, bízó szeretetébe oly rettenetes sebet vágott ez a csalás, hogy egész énje felborult. A hite nagy semmis teher lett, reménye vad dűli, szeretete lihegő gyűlölet. Először igy élt felborultam lelkevesztetten, ácsorogva, aztán tombolósan keresve kiutat: bosszút. A munka gyönyöre, amit eddig kemény karokkal, vidám dalokkal élvezett, szintén nincstelen semmi lett számára. Hát nem dolgozott többet! De igy ráfeküdt a nuinkátlanok nagy réme: a semmittevés. Idegenül állott a nagy munkátlan- súgban s a rém feléje hajolt és fülébe hánytorgat- ta csábos meséit. A férfi, éppen mert idegenül, bizonytalanul állott, lassan nekiindult a csábos délibábnak. Rohanásra fokozódott nekiindulása. Tobzódva hajszolta a kicsiny életgyönyöroket s csak miikor már előző munkássága gyümö vssit is felhabzsolta hajrásau, akkor torpant meg egy pilla- iratra. De akkor rohanása már oly sebes volt, hogy nem volt megállás. Hát vad nekikesercdéssel beleduhösödött az életbe. És mert keresett, hát talált is mindenkiben hibát. Csak magában nem. üyülöletteljes acsar- kodással leste az emberek szemét és ujult hajhó- val örült minden kis hibának. II. Egyszer — agya ködösen szédült, szájából undorítón szaglott a bor, szeme feketén lobogtatta a gyűlöletet - hangos szóval dobálta: — Mert rondák az emberek! Köpnivaló szemét mind! (iyü.ö'öm őket! Mert arra valók! Gyűlöletre! Átokra! Piszkos nyomorult gazemberek! Mind! Mind! Nincs kivétel! • és karja nagy Ívben ütötte a semmit. A másik kedélyes nemtörődömséggel nézett iá széles-láss mi mondta: — Ha gsmlölöd az embereket, mért. vagy köztük? — Mi? — hördült fe! mint mellbeütött. — Na igen — folytatta kényelmesen —, ha gyűlölöd az embereket, akkor menj el. Olyan messze, hogy sose láss embert. Hagyd el őket! — És tovább ment. Gondolatok rázták le agyáról a ködöt: — Hát jó — mondta magának —, elmegyek. Itthagyom az embereket! Itt. Elmegyek. Olyan helyre, ahol sosem találkozom velük. Ahova hangjuknak még foszlánya sem ér. De ne jöjjön akkor hozzám senki! — itt újra fellángolt szeme. — Mert jaj annak, aki megközelít! Százszoros átokkal boszulom meg magam rajta! Ne jöjjön hozzám senkii És elment, amint feltette. Egy^magas hegy erdejében bujt meg. Nem lombos, vidám, madárzajos, virágos erdőben. Nem. Hatalmas fenyves volt. Sötét, hideg és néma. Csak lába ütött zajt, vagy melle1 fújtatott nagynéha, ha mászkált. Különben mindig csend volt körülötte. Nem' volt zörgős avaf Iába alatt, csak puha, sikos kis tücskök amiknek föidrehuílása is zajtalan volt. Gyakran a fenyves végére ácsorgóit, ahol már rém volt több fa, csak kopár, durva, kemény szikláik. Elfeküdt a sziklákon, semmittevőn, sem- mitgondolón bámult a magasba. De néha felült és feszülten meredt le, ahol mélyen, nagyon mélyen egy szürke sáv ásitozott. Néha apró pontok mászkáltak rajta, vagy kis kockák gurultak tova és utánuk szürkés fátyol húzódott. Emberek mentők, vagy szekerek gördültek az országúton. Ha meglátta a mászkáló, ballagó ember pontokat, keze ökölbe csapódott és ajkáról száz szitok büzlött. Néha, ha nagyon magosra csapott gyűlölete. vadul öklözte a hatalmas sziklatömböket, feszülő izmokkal rugaszkodott nekik s hogyha tehette volna, már nem egyet görgetett volna le, hogy agyonpréselje az alant menőket. De igy csak vadul, tehetetlenül csapkodta a kemény, megmozdíthatatlan sziklákat addig, mig kimerültén a vad tánctól, lezuhant rájuk és mitsemtehetö dühében mérgesen csikorgatta a gyűlölet keserű izét. Ilyen gyülöictroham után aztán napokig, hetekig nem mozdult odújából, csak sötéten, feketén bámult maga ele és sötét, fekete gondolatokkal játszott. Sötét, fekete szemmel kaparta a magos, égnek rugaszkodó fenyőket. Összehasonlította magát a fenyővel: — Ilyen hatalmas, magas, egyenes vagyok éji. Kemény. HajlithatatLan. Nem hajolok meg. Nem! Mint a fenyő. Jöhet rémségcs vihar, meg nem hajol. Gyökerestül kitépheti, de meg nem hajlíthatja gőgjét! Hát én is! Meg nem hajolok senkinek! Nem én! A Halál, a nagy Vihar majd kitép engem is gyökerestül, de addig ineg néni hajolok! — és tovább kaszálta megbomlott gondolatait. III. Egyszer megint ott feküdt a forróra izzott sziklákon és dühös szemmel kémlelte a mélyben kanyargó országút emberpontjait: — Hej! ide jertek! Hozzám merészkedjetek! Csak egy, egyetlenegy jönne! — keze görbülten markolta a sziklát. — Hej! hogy zúdítanám rá gyűlöletem minden poklát! Csak egyszer jönne egy! — és tovább zuhogott szájából a sötét vágy. Aztán visszaindult odújába. Ment a hatalmas némaságban, csak lába döngette zajra a földet. — Bácsi! — egy kérő hang szólalt meg a háta illegett. Az első emberi hang a nagy hallgatás után fejbeverte és nem tudott mozdulni. — Bácsi! — kérte újra a hang. Alikor dühödtem hirtelen megfordult. Egy gyerek állt előtte összetépett nadrággal, mocskos, poros arccal, kócos hajjal. Szeme nagyot nyílt: itt van! itt vau! Végre! Az első! És hirtelen kézzel megragadott egy nagyobbacska fenyőt, szilaj, vad erővel egyszerre kirántotta, ütésre emelte. A gyerek nem látta az ütni készülő mozdulatot, csak a rántást és elcsodálkozott: — Milyen erős vagy te! — mondta őszhite bámulattal és mosolygó, kék gyerekszemc tisztán simogatta a dühöngő arcát. A férfi ütésre emelt keze lehervadt a gyerek dicsérő bámulatától. nagy feltűnést a kormány bukása. Mindenki már napok óta lehetetlennek tartotta helyzetét, különféle nevek keringenek a képviselők közt az uj ko rmány elnökre vonatkozóan, igy elsősorban Briand és Doumer szenátor nevei. Nagy pártja van a Blum-Her- rio't kombinációnak is. Mindenki tudatában van annak, hogy hosszú válságról nem lehet szó, mert az állampénztár helyzete csaknem katasztrofális és nem tűr huza-vonát. Az állam december elsején segítség nélkül még a hivatalnokok fizetését sem tudja rendben kiutalni, az esedékes államkötvény! kamatok megfizetéséről pedig újabb bankelölegek nélkül szó sem lehet. E katasztrofális helyzet következtében történik az a lázas munka is, amelyet Doumergue elnök folytat a kabinet megalakítására. Csaknem negyedóránként más-más embert fogad s egyetlen pillanatig sem nyugszik a tárgyalásokban. Tegnap este hal órától reggel ötig tárgyalt, egyelőre azonban minden eredmény nélkül. Mivel a katasztrofális helyzeten csak villámgyors módszerekkel lehet segíteni, arról is szó van, hogy a volt kormány még az uj kabinet megalakítása előtt törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, melyben a francia banktól kapott előlegeknek újabb hat milliárd frankkai való felemelését kéri. A törvény megokolásában rámutatnak a december elsejére várható pénzügyi csőd borzalmas következményeire, a frank várható rohamos esésére, s arra a pánikra, vagy lázongásra, melyet a nem folyósítható fizetések az országban okoznának. A veszedelem nagyságáról minden képviselő egyformán jól van tájékozva, mindenki gyors megoldást kíván, úgyhogy az uj kényszerelőleg megszavazásában egységes lenne a ház. Lehetséges tehát, hogy hétfőn még Painlevé vezetésével ül össze a kamara, s közvetlenül 1500 millió frankot engedélyez az állampénztár számára, mig a többi előleg megadását kilátásba helyezi. A külföld máris nagy figyelemmel kiséri a párisi eseményeket, s csak a pillanatra vár, hogy megindítsa az uj döntő csatát a frank ellen, s a támadással szemben ma Franciaország védtelenül és kiszolgáltatottan áll. A köztársaság elnöke de Selvesen kívül Herrlot is fogadta. Hétfőn Doumer és Maivy krrültek sorra. Valószínűnek látszik, hogy radikális szocialista kormány alakul. A három baloldali csoport, a radikális szocialisták, a szocialista köztársaságiak és a szocialisták 278 képviselővel rendelkeznek. Ma tárgyalásokat kezdtek a radikális csoporttal, amely 40 szavazatot jelent, s ha e csoporttal sikerül megegyeznie, úgy nincs akadálya a Blum-Oerriot kormány megalakításának, mely körülbelül 30 szavazat biztos többséggel rendelkezne. Az uj kormány — Te nagyon erős vagy, bácsi! — folytatta a gyerek. — Mitől vagy ilyen erős? Szeretnék én is ilyen erős lenni! A múltkor egy gallyat akartam letörni és nem tudtam! És te egy egész fát ki" tudsz huszni! Hogy kell azt csinálni? Ugye én nem tudnám? Te kitől tanultad? Vagy azt nem lehet tanulni? — és édes gyerekséggel öntötte magából a szavakat. A férfi értetlenül hallgatta. Gyerek. Nem ember. Csak gyerek. Persze. Mért is gyerekkel találkozott először? A gyerek pedig csak beszélt. Már hallgatta a gyereket. — Ezt is ki tudnád húzni? Ugye nem? Ez nagyon nagy! Akkor felszegte fejét: — Ki. — Igazán? — csillant örömösen a gyerek szeme. — De nem hiszem. A férfi odalépett és egy-két csavarással ezt a fenyöcskét is a halálnak dobta. A gyerek djjongott. A férfi, hogy megmutassa erejét, egy harmadikhoz lépett, azt is kihúzta és a negyediket is, az ötödiket is, tizediket is, vadul kéi&lgett saját erejében, erejének trfigbámultatásában. A vad erötombolás után lihegve állott. A gyerek szeme csillogott: — Te hol lakói? — kérdezte. — Itt! — felelt fújtató mellel. És csak állt diadalmasan, hogy erejét megmutathatta. Aztán elvitte a gyereket az odújába A gyerek őszintén megbámult mindent. Mint minden gyeteknek szokatlant. Bámuló, csodálkozó kíváncsisággal kérdezett száz apró csacsiságot és minden feleletért dicsérve hálálkodott. Messziről halk kiáltás, hívás hallatszott. A gyerek felfigyelt: — Engem keresnek! — és kiszaladt. A férfi utánament. Ismét jön valaki! De ki? A gyerek kiáltott. Gyenge hangja eltévedt a fák között és a Iiivó kiáltás tovább keresett. Akkor a gyerek a férfihoz fordult: — Kiálts te! Te erősen tudsz kiáltani! A férfi hallgatott. — Hallod? Kiálts! kiálts! Hásofiszor is lemondott a Palnlcvl-korntónii Biitm-Herriot-Briand kombinációk — A francia kamara vasárnapi emlékezetes ülése — Kényszerrendszabályok a december elsejei gazdasági csőd elkerülésére — Villámgyors segítség kell a lázadás meggátíására
