Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-24 / 266. (1009.) szám

t^ Mai számunk *© ©Mai A-ftTjl /BaW™ 'Ti, Jjr IV. évi. 268. <1009? száa - Sicúű » 1925 MVBBter 24 WM? Jw Jr *LJf Előfizetési árak belföldön: évente300, ____ félévre 150, negyedévre 76, havonta " 2 6 K5: küllőidre: évente 430, félévre ___ «a—^ .. 225‘ oesy^vre 115, havonta 39 Ke, ‘T M.^wxwyrio^#>Fjniw/wim W Js ÉS' ^SBP3* y alaT JBF iföf Jayaaf Jjif J^*®s$íSzerkesztőség: Prága, UH Stépánská "ff m jm*W Wim® WL ™ M Jm JB JBr jff WLJBr ollce 16/IU* Telefon: 30-3-49. Kladó­a&BL. f WW& hivatal: Prága, L, Utfová ullce 18. %Ö^ T**7 Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha, A Sztovenszkói ésStusztnszkói Szövetkezeti Sáviok ootitikmi napjfopja Jtdmimisxtrati® föszéiSesztö: &ztacántfi ■£*ásztó 3»íe’«Í!Jís Tíz magyar képviselő, öt magyar szenátor A központi választási bizottság kiosztotta a maradékmandátumokat a második és harmadik skrutiniumban — A német-magyar szövetséget törvénytelenül megfosztották egy szenátusi mandátumtól Az „alacsonyabbrendü" Svájc A P. M. H. számára irta: Epstein Leó ilr. Több év malit el azóta, hogy egy vezető cseh politikus a következő sokat vitatott ki­jelentést tette: „A csehszlovák köztársaság­nak akkor, amikor nyelvi viszonyait rendezi, egy „magasabb Svájc14 felé kell törekednie4' és a „magasabb Svájc11 jelszava a további fejlemények során még többször fölmerült. Később azonban a „magasabb Svájcozásról'' szóló ének elhallgatott és nem tudjuk, hogy a mértékadó körök véleménye szerint ezt a célt már elértük-e, vagy annak a meggyőző­désnek hódéinak, hogy a „legdemokratiku­sabb" államnak egy modernebb és ideálisabb nyelvi politikát kell folytatnia, mint Svájc­nak, amely logikusan következtetve, ke­vésbé demokratikus. Öt, vagy még kevesebb gyerek számára épített cseh iskolák, a für­dőhelyeken, sőt még a klozettekben is ta­pasztalható nyelvi gondoskodás és sok más példa bizonyltja, hogy nincs szükségünk arra, hogy Svájctól tanuljunk. Nem jó idegen institúciókat még akkor sem, ha odahaza beváltak, erőszakos módon importálni és a hazai berendezkedések saját talajukon való természetes fejlődésükben előnyben részesi- tendők. így a nyelvkérdés szabályozásának is saját „$véraz‘‘-zal (saját jeliemmel) kell bírnia. . így a röviddel ezelőtt megjelent „A sok­nyelvű Svájc" című inti számunkra csak el­méleti érdekkel birhat, dacára annak, hogy az alcím szerint a szerző a nemzetiségi ki­sebbségi problémának megoldását adja és ezáltal minde-n valószínűség szerint nyíltan és beképzelten azt akarja jelezni, hogy mü­vével más soknyelvű államnak tanácsot sze­retne adni, akkor, amidőn a nemzetiségi kérdést rendezni kívánják. Számunkra, akik a „magasabb Svájc­ban" élünk, tehát nem érdektelen megtudni azt. milyen egyszerű s mesterkéletlen eszkö­zökkel próbálta egy sokkal primitívebb ország nemzetiségi problémáját megoldani. A könyv az eddigi megoldást mutatja be és én is azt mondom, hogy eddigi, mert valószínű, hogy egy még' megírandó hasonló mii, amely a „magasabb Svájc" analóg viszonyaival és a megoldással fog foglalkozni, az „alantasbb" Svájcnak bizonyára a jobb megoldáshoz ve­zető utat fogja megmutatni. Különös, hogy azok az országok, ame­lyek a nemzetiségi kérdésekkel verekednek, a svájci viszonyokkal eddig oly kevéssé tö­rődtek. Megelégedtek azzal a megállapítás­sal, hogy ebben az országban évszázadok óta több nép békés egyetértésben él — ami kü­lönben az idézett mü szerint éppenséggel nem egészen helyes — és hogy ebben az or­szágban nemzetiségi és nyelvi küzdelmek nem léteznek, valamint, hogy ezt a békés egyetértést az óriási embermészárlás sem­miképpen sem bolygatta meg, dacára annak, hogy ez az ország az egymással vadul küzdő államok közé volt ékelve és nemzetiségei olyan emberekből álltak, akik a küzdők ro­konai voltak. Német részről sajnálattal meg­állapították, hogy a román nemzetiségi sváj­ciak szimpátiája sokkal inkább azok félé a harcban álló testvérek felé fordult, akik a román népcsaládhoz tartoztak, mint a német svájciak szimpátiái Németország és Ausztria iránt. (Nem tudom, hogy ellenséges orszá­gokban nem-e állították az ellenkezőt?) El­lenben arra a gondolatra senki netn jött rá, hogy Svájc fönnállását ez az óriási erőpróba nagyban veszélyeztette és a küzdő népek egyike sem kísérletezett azzal, hogy svájci testvéreit magához vonja és magában Sváic- ban is az együvétartozás legnagyobb hatása csak abban mutatkozott, hogy az egyes nem­zetiségek a testvérek küzdelmét meleg szim­pátiával kisérték. Az, hogy a háromnyelvű svájci nemzet humanisztikus téren a pata­Prága, november 23. A központi választási bizottság ma dél­előtt háromnegyed tizenegykor tartotta máso­dik ülését Sobota ár. elnöklete alatt s azon a nemzetgyűlés mindkét házának a második és harmadik skrutiniumában betöltendő man­dátumait osztotta el. A képviselőház első skrutiniumában —■ mint ismeretes — 184 mandátumot töltöttek be. A második skrutiniumban a választási törvény alapján 102 mandátum került elosz­tásra. Az országos keresztényszociaüsta párt­nak a második skrutiniumban három, a német-magyar szövetségnek pedig hat mandátum jutott. Az országos keresztényszociaüsta párt részéröl tehát a második skrutiniumban: Jabloniczky János dr., Feclor Miklós és Gregorovits Lipót, a némef-magyar rzö ^ vétség részéről Nitsch Andor jutott man­dátumhoz. kokban vérző Európa összes népei számára milyen nagy szolgálatokat tett, más lapra tartozik. Hogy lehetséges tehát, hogy eddigelé ezekkel a megállapitásokkal megelégedtek és senki sem próbálkozott a nagy svájci ti­tok megfejtésével? Azt hiszem, hogy ennek egyszerű magyarázata az, hogy mindeddig hiányzott az a forrásmunka, amely megsegí­tett volna minket a titok fátylának föliebben- tésében. De valószínű, hogy e munka hiá­nyának is meg van az oka. Azt hiszem, hogy sejtem ezt az okot. A svájci történész előtt hazájának története egyenlő országának tör­ténetével; azaz a „háromnyelvű nemzet" történetével s nem „ a három svájci nemzet" történetével, amely utóbbi fogalom, bármily magátólértetődőnek is látszik más többnyel­vű nemzetek előtt, a svájciak előtt termé­szetellenesnek és mesterségesen importált­nak hangzik. így történhetett, hogy eddig Svájc tör­ténetét a nemzetiségek szempontjából nem írták meg. Egy nem svájci azonban nem ren­delkezett a svájci történeti literaturában az­zal az alappal, amely lehetségessé tette vol­na a viszonyoknak a nemzetiségi szempont betartásával óhajtott kritikai megítélését. És A harmadik skrutiniumban a választási törvény szerint azon pártok szavazatait, amelyek az első skrutiniumban egyik választási kerületben sem érték el a mandátumhoz szükséges választási szá­mot, két csoportra osztották és pedig nemzetiségi és a csehszlovák csoportra. A nemzetiségi csoporthoz sorozták a Lei- lei-féle, a Mikle-féle pártot, továbbá a ruszinszkói iparospártot, a német függet­len szocialistákat és a német keresztény szövetséget. A harmadik skrutinium vá­lasztási száma: 917.051 volt, ezt a szá­mot azonban a nemzetiségi csoport egyik pártja sem érte el s ennek alapján a legerősebb nemzeti kisebbségi válasz­tási párt: a német-magyar szövetség kapott egy mandátumot, amelyet a Magyar Nemzeti Párt jelöltje ifj. Koczor Gyula részére osztottak ki. A választás végleges eredménye tehát a következő: folyamán a legkisebb tartományokból verő­dött össze (a mai Kanton is többnyire kis területekből keletkezett), történeti múltját alapvető forrásmunkákból tanulmányozni óriási föladat lett volna, amellyel talán senki sem birkózott volna meg. így ennek az uj szerzőnek köszönhet­jük, hogy, mint svájci, megírta Svájc törté­netét, de abból a nézőszögből, amelyet az imént vázoltunk és amely neki idegen volt. Nagy szolgálatot tett a nemzetiségi kérdés­nek és a nemzetiségi kisebbségi jogok védel­mének, amelyek most előtérben állnak. Sajnos, nem rendelkezünk annyi hely fölött, hogy a könyv szép tartalmát nagyobb terjedelemben méltathatnánk és a közönség szélesebb rétegeinek megmutatnék, mikép­pen lehetséges egy ország többnyelvű né­pessége között teljes egyetértés — hiszen még az egyes kantonokban is többnyelvű nép lakik — és hogy lett mindez történelmi múltú, habár nem mindig békés módon. Svájcban még a legkisebb uemzetforgácsok- nak is meg van a maguk szabadsága, meg vannak teljes jogaik és meg vannak elégedve az alattunk olyan mélyen álló alantasabb „alacsony" Svájccal. hálták. Azonban a legerélyesebb fel­szólalások sem használtak, mert a bizottság a kisebbségi pártok indít­ványát az elnök szavazatával elvetette, minek következtében a cseh csoport (cseh agráriuspárt) kapott egy mandá­tumot, mely tulajdonképpen jogosan a német-magyar szövetséget illette volna. A szenátusi választások végleges ered­ményei a három skrutimmnban a követ­kezők: Országos keresztényszocialista párt 2 szenátor, cseh szoe. dem 14, német nemzeti 5, cseh iparospárí 6, német szoe. dem. 9, német keresztény szoe. 7, kom­munista 20, német nemzeti szoe. 3, cseh nemzeti demokrata 8, cseh nemzeti szo­cialista 13, cseh agrárpárt 23, cseh nép­párt 16, német-magyar szövetség 12, szlovák néppárt 12. Összesen 150 sze­nátor. A magyar nemzeti párt szenátorai lettek tehát Törköly József dr„ Richter János és Egry Ferenc, a keresztényszocialista pártéi Grosschmid Géza dr. és Fran­ciscy Lajos. A választási bizottság Hodzsáéknak adta a Magyar Nemzeti Párt egyik szenátusi mandátumát ,Az-országos választási bizottságnak. und liléiéről szóló híradás a kormánykoalíciónak egyik legerőszakosab’b választási manőverét leplezi le. A választási bizottság ugyanis a törvénynek helytelen, erőszakolt és elferdí­tett magyarázatával a szenátusi választás harmadik szkrutiniumában a mandátumot nem nyert nemzeti kisebbségi csoport sza­vazatai alapján járó mandátumot nem a tör­vény szerint azt jogosan igénylő pártnak, a 27-es lista alatt csoportosult pártoknak Ítélte oda, de az államalkotók csoportját ajándé- dékozta meg vele s igy a csehszlovák agrárokat gazdagította egy mandátummal. A választási bizottság ezt a határozatát azzal okolta meg, hogy a mandátumhoz nem jutott nemzeti kisebbségi csoport 23.009 sza­vazatával nem éri el a harmadik szkrutiniurn 39.979-es választási számát s ezzel a nemzeti kisebbségi csoportot elütötték a mandátumtól, holott a törvény sehol sem tartalmaz oly irányú intézkedést, hogy a II. és III. szkrutiniumnál a vá­lasztási számot el nem érő pártok, vagy pártcsoportok mandátumhoz nem jut­hatnak. Az államalkotó pártok csoportja a 256.844 szavazatával csak 6 mandátumra tarthat igényt az államalkotó pártok szá­mára és 16.970 szavazafmaradéka van, mely- lyel szemben a kisebbségi pártok 23.009 sza­vazata, mint relatív többség igényelheti a mandátumot. Ez a helytelen törvényértelmezés azt eredményezte, hogy Körinek Lajos bazini polgármester, a ma­gyar nemzeti párt szenátorjelöltje nem jutott mandátumhoz. A magyar nemzeti párt és a Bund dér Lundwirte ez intézkedés miatt petíciót ad a választási bírósághoz. Rakovszky foeliigymimszter az Albrecht körül keletkezett legendákról Budapest, november 23. (Budapesti szer­kesztőségünk telafonjelcntéisc.) Rakovszky belügyminiszter ma nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt az Albrecht főherceg nevé­vel kapcsolatos legutóbbi sajtóhírekről. Kije­lentette, hogy a főherceg személyével kap­csolatban megjelent hírek a királykérdésben nem helytállók. Garantálja mint belügymi­niszter s mint magánember is, hogy Albrecht főherceg soha nem csinál az országban za­vart. A magyar nemzeti párt hat képviselője: Szent-Ivány József, Füssy Kálmán, Kor- láth Endre dr., Holota János dr., Nitsch Andor ifj. Koczor Gyula. Az országos keresz­tényszocialista párt négy képviselője: Szüllö Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovics Lipót. cseh szoe. dem, 29, német nemzeti 10, cseh iparos 13, német szoe. dem. 17, lengyel egye­sített 1, német kér. szoe. 13, kommunista 41, ruszin földmivesszö vétség 1, német nemzeti szocialista 7, cseh nemzeti demokrata 13, cseh nemzeti szocialista 28, cseh agrárius 45, cseh néppárt 31, magyar német szövetség 24, és szlovák néppárt 23. Összesen 300 man­dátum. A képviselőházi választások végleges eredményei mind a három skrutinium­ban tehát a következők: 159 mandátumot kaptak a koalíciós pár­tok és 141-et az ellenzék. (A koalíciós pártokba felvettük a cseh iparosipártot is.) Az egyes pártok mandátum elosztása tehát: Országos kér. szoe. párt 4 képviselő, Hatvan szenátusi mandátum A szenátusi választás során az első skru- tiniumban 90 mandátum került szétosz­tásra, úgyhogy a második és harmadik skrutinium részére 60 mandátum maradt. A második skrutiniumban a magyar nem­zeti párt részéről Richter János és Egry Ferenc, az országos keresztényszocialista ^>árt részéről Franciscy Lajos kanonok kapott mandátumot. ennek az országnak, amely az évszázadok A harmadik skrutiniumra hét betöltetlen mandátum maradt. Hosszabb vita tár­gyát képezte az, hogy a lengyel lista szavazatait a nemzeti kisebbségi csoport­hoz számitsák-e. A német szoe. dem„ német kér. szoe., a magyar-német szö­vetség és az országos kér. szoe. párt meghatalmazottjai a lengyel szavazato­kat a kisebbségi csoport számára vindi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom