Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-22 / 265. (1008.) szám
11* SfoZöAiAU&f/áUímTAi* Vasárnap, november 22. KáSvár azók i. Hát bizony nehéz sora van itt mindenkinek, aád magyar, mivelhogy a lélek boldogságára nézvést mindegy, hogy rágós gazdának, litániázó kó- disnak vagy pedig deákul tudó íollíorgatónak születik valaki erre a behorpadt magyar glóbusra. Nehéz keresztet hordozunk itt mindannytan és a kétségek óráiban nem tudjuk, hogy fog-e uj étet sarjadni a fáján. Az utat sűrű köd üK meg és néha úgy vagyunk, hogy a hitünk fénye nem bir átvilágítani rajta. Néha úgy vagyunk,' hogy csak leroskad ára a lelkünk a kereszt súlya alatt és könnytelen, hangtalan férfisirás szakad fel belőlünk. Azután ismét talpra állunk és megyünk, megyünk ... a következő s iát lóig. Mindannyiunk válla magyar fájdalmak terhe alatt görnyee, hogyne szenvedne tőle az, akinek egész élete nem egyéb, mint testvéri együttérzés minden nyomorúságunkkal: a magyar költő, a magyar író. Neki kétszeresen fáj a mi sorsunk, háj az egyetemes magyar szomorúság és fái az a balsors, amely a vidéki magyar írónak mindenkor osztályrészül jutott. Jókaitól Móricz Zsig- mondig minden nagy írónkat a vidék adta, de varion hány író tehetségének kibontakozását szakította már félbe, hány nekilendülő pályát tört már derékba, hány szines álmot, hány nagyra- Lörö gondolatot temetett már porba a magyar vidék? Ki győzné megszámlálni. És ki győzné elsorolni azt a sok akadályt amely kisvárosban vagy falun a művészi alkotás folyamatát korlátozza. A csehszlovákiai magyar irodalomra nézve könnyen végzetessé válhat az a közöny, mellyel a közönség Íróink nagyrészét sújtja. A kérdés anyagi oldalát most nem érintem. De gondoljuk meg. hogy ez a semmibevevés miiyen hatással van az iró magabecsülésére, önbizalmára, teremtő kedvére. — azokra a megfoghatatlan, megmérhetetlen mennyiségekre, amelyek együttvéve az iró egyéniségét adják. Próféta, akinek szava elvész a pusztában, filozófus, akivel senki sem vitatkozik, szellemes társalgó, akinek mindenki hátat fordít: művész, akit kutyába se vesznek. II. Írni — ez még nem minden. Az írót nem elégül ki az, hogy alkotott, hogy formát adott az anyagnak és tartalmat öntött a lelkében élő formákba. A Selbstbefreiung tetszetős elmélete, mely a céh beli Goethe-filológusokról a kívülállókra is átragadt, figyelmen kívül hagyja az irás végső értelmét — az olvasást. Egy népszerűsített tudományos elmélet alapián igen komolyan szokták erősitgetni, hogy az iró az alkotásban kiéli az energiáit. Emellett elfelejtik, hogy a?, iró végső soron az olvasóval való lelki kormmmióért sóvárog. hogy minden iró lelke mélyén ott él az ember ősi vágya, a „szeretném,- ha szeretnének14. Kü’önös helyzet: az iró nem tud meglenni közönség nélkül, de a közönségnek sok esetben nem kell az iró. ha még oly kiváló is. Ugj' látom, hogyr a csehszlovákiai magyarságnak manapság ilyen a gusztusa. A Prágai Magyar Hírlap nagy buzgalommal keresi a baj okát, talált is nem egyet, de százat, orvosságot is tud rá. aminek van is már valami látszatia hanem azért az irodalmi érdeldődés nálunk még csak a jövő zenéje. Ezért a mübiráiafnak az a legsürgősebb feladata, hogv divatba hozza a szlovenszkói írókat. Tér2=í^ MVC’lHlüí. SSSE. Mielőtt bú'ort vásárolna, tekintse ma- a OüneHtar' hntor raktárát. 3405 Bra!issa?a LrnincíKapfi tiíca 1. Bejárat Varos hát utcán. er^enven kívüli árak imwimv.- <er?r*x<evmmmt5Qaamm Prédikálok — Vécsey Zoltánnak írtam. — letépem magamról nyakkendőm, gallérom s gyöngyházas ingemet Úgy állok elétek a harapós őszi dérben Nincs mit szégyellem előttetek, fiuk: Nézzétek az én sovány testemet Nézzétek riadozó esett szemeimet Ne higyjetek ti tolvaj kerteteknek Meztelen mutatom szörny nyomorúságom Nem prédikálhatok jóságot, szépséget Igazság, velöthasitó nyers igazság lettem Hulló család bomló nép testamentuma: Utolsó vasalt rongyaim vetem s rázom elétek a dérverte földre hadd vegyen meg az Isten hide;e: csak meglássátok s meglássátok a beíémfojtott, kenyérrel muszájolt tiltott igazság szent agyarait: Ne adjátok el öuönmagatokért önömnagaiok, hogy hja szent a kenyér! Nem szent a kenyér ha csak uj nyomort szülni ad erőt! Ne higyjetek ti nyálas prófétáknak Ne váratok ti jóságra csodákra TI legyetek a So^s és Büntetés mert ellenetek gázol s bűnözik Ne legyetek vállonvert szép-remények jó, résztvevők, megélők. — Emberek, ne legyetek bukott éltem vlgyorja--------Gy őzni! győzni! — — Erősek legyetek!! Györy Dezső. ■mmjwiwi*imii i i ii :i ■ ........ 'r™irrrinri>-Tur¥míTnnrT----a..Jiy^jiiwmHWgtwam'WiuJB) mé szetesen óvakodnunk kel! attól, hogy ezt a jóindulatú kritikát a dicsériádta színvonalára sülyesszük. Az irodalmi kritikustól nem hazugságokat, hanem szeretetet várunk! Olvasóközönséget kell toboroznunk a csehszlovákiai magyar irók köré, mert olvasóközönség nélkül nincsen irodalom. Azt akarjuk, hogy íróink ne hordozzanak súlyosabb keresztet, tninf mi magunk, ne tegyenek árvábbak a többi mostoha sorsra jutott magyarnál. A Kazinczy-Társa- ság Könyvbarátai erős támaszai lesznek a csehszlovákiai magyar irodalomnak. Tömörülésük boldog bizonyosság a vidéki elhagyatottságában kétségeivel viaskodó iró számára. Harsány üzenet elcsendesült magyar kúriákra, falusi paplakokba, vidéki városkák egy kicsit megbámult, egy kicsit megmosolygott, de soha meg nem értett íróinak: Mi megértünk téged, mi azt akarjuk, hogy a lelked vajúdása ne legyen hiábavaló, hogy a hited megmaradjon és utat mutasson, mi, a te olvasóid, melléd állunk és kitartunk melletted magyar sorsunknak; közös- szomorúságában.. Dolgozz és bízzál egy jobb jövőben ... III. nyernék biztatást küld a Kazinczy-Társaság Kötm'barátainak egyesülése a csehszlovákiai magyar íróknak és aki irodalmi viszonyaink kezdetlegességét panaszolja, azt evvel a sok a ti gérő megmozdulással vigasztalhatjuk. De mi történik azokkal a könyvekkel, amelyek még a könyvek barátainak szervezkedése előtt jelentek meg, ml lesz azokkal az írókkal, akiknek nem jut hely a könyvbarátok teritett asztalánál? Hogyan tehetjük jóvá, amit velük szemben mulasztottunk, hogyan biztosíthatjuk számukra a közönség érdeklődését a jövőben? Jóindulatú kritikára, barátságos ajánlásra van szükség, hogy közelebb hozzuk az irót a közönséghez és ezáltal a közönséget az Íróhoz. Irodalmi divatot kell teremtenünk nrután már irodalmat teremtettünk: hozzá kel! férkőznünk a vidéki közönséghez a kisvárosi kaszinók dobogóiról, vidéki lapocskák hasábjairó. kalendáriumok kelendősége révén, a jótékony teadé’utá-nok rendezőségének csatasorba állításával — már ahogy a helyi viszonyok kívánják. Mert mivé lesz a csehszlovákiai magyarság, ha minden szlovenszkói Írótól ilyen keserű szavakat keli majd hallanunk könyvük megjelenése után félesztendővel: ... „A .Kálváriázók4 olyan amilyen. De szlovenszkói viszonylatban mégis csak * könyv', amely jött igényekkel, vágyakkal, de félénkséggel is. Nagy irodalmi viták folynak itt: van-e, lehet-e itt irodalom. Amikor megszületik egy irodalmi gyermek, nincs aki befogadja, bejelentse. szót ejtsen róla. A mai napig egyetlen ismertetés a könyvemről nem jelent meg. Ki szereti itt az irodalmat? Minden szerkesztőség megkapta Ide-oda levelet is írtam, jóindulatra bangolót — eredmény: abszolút hallgatás.“ ... íme, a vidéki iró kálváriája. IV. Ne szépíthessük, a dolgot. Mi magyarok csak nem akarunk okulni a magunk kárán! Mi megmaradtunk nyalka kürucaknak, százszázalékos zsenikre vadászó, válogatós, nagyigénvü legényeknek Bátran és okosan cikkezik erről Laczkó Géza a Pesti Napló múltkori számában. Mi lenézzük a fél- és egész tehetségeket, a toll, az ecset és a véső becsületes középszerű munkásait, pedig a zseni útját éppen ők készítik elő. Ez a szellemi nyalkakuruckodás megakadályozza egy átlagos nemzeti műveltség kialakulását. Nálunk csak mű* veszeti bojárok és bocskorosok vannak — írja Laczkó Géza. A szellem középosztálya hiányzik A hivatott tehetségeket elriasztjuk az alkotás fórumáról és ezáltal helyet csinálunk elb;zakodott tehetségteleneknek, hangos senkiknek, az iroda- Vtn gyülevész hadának Igényességünk csak két műalkotást tesz lehetővé: az egetverőt és a békaszinvonalut. Tertium non datur. V. Torna István, a „Kálváriázók44 szerzője, tehetséges és becsületes munkása a tolinak. Ergo agyonhallgattat’k. Fenyves Pál dr. ' BrHiSaws, aranq eitlsi. óráh. larosiav Tvrdik Prag II., Vóclavské nőm. 35. (Grand Hotel „Sroubek" mellett) CseircS. iJ'áíW Esti szimfónia Különös, zűrös esti muzsika. Ma minden dallam megtörött Tülköl a sok vad autó-trombita, Villamos csenget, társzekér dörög. Különös, zűrös esti muzsika. Ma minden: bomlott zűrzavar. Ma mindenki rohanva siet. Ezer a cél és ezer a hamar, Hangok izek, szagok és színek: Ma minden: bomlott zűrzavar. Ez az ut tán az ezredik. S ezernyi zaj dörög az utón.- Ezernyi káosz fölkerekedik, De merre fussak, nem tudom. Ez az ut tán az ezredik. Fülemben örült, szörnyű ritmusok. Síkoitó csengők, trombita, tülök Vad zenekara vad ritmust buzog, Vadul kavarog, vadul szédülök. Fülemben őrült szörnyű ritmusok. Az egész város egy jaj-orgona, S valaki játszik e nagy hangszeren. Szörnyű zeneszám, zord zenebona És csak én hallom bús-könyörtelen. Az egész város egy jaj-orgona. Darvas János. Okarina Most egy álmos alkonyon régi hajnalt kergetek, itt álltái a balkonon hová vitt a fergeteg? Mi vagyok most: tárgy, alany ki kérdezi vágyamat? fekszem itten íárstalan bánat veti ágyamat. Mármost mU fái minekünk, hogy nem értünk szüretet?! fájjon csak a gyermekünk, aki meg se született á - Régi hangod miért sikolt? kulcsolom a két kezem,- tamun rá a messzi hold többé sohse vétkezem. Ott a íelhővánkosom két. furcsa szem integet Isten az, ki ránk oson s megbocsátást int neked. Sebesl Ernő. B Gj ermekkoesik, székek, ágj ak, , legnagyobb cA-í választékban Kn ..SfOUPfi? 0. . . Kp Praiffl, Lucerna ' ' '' IT.r'en „H" nrieim^fce, ..Fanfasfii" Tábaiiii wha, pa:ai« R$itfko “fii5*“ Píí gí m aJSai \ i njobb magyar iá pmiiv-s nnli iellépte «■ i.nr ■ mm gj 4 a r <e » «*- ** 5F ■ a sí J* S e * # e r í jg» Vándortáska Apák. Kél példáját láttam az apai szeretetnek. Túláradó, viharos, szerelmes szeretetet. ahogy csak az egyetlent, az élet értelem-adó - ját szere.heti az ember; az egyetlent; akinek mindene az apa! oly áhiíatos, féltő és jóságosán tiszta, rajongó szerelmes szeretetet, mely kibírhatatlan mély emberi fájdalommá alakul a gyász komor napjaiban és hideg ólmos őszi esőt, megrokkanást hala-1 tváró bucsuzást hoz, És láttam stup'd apai közönyt, mely minden látványnál k'etlenebb. Vannak veszteségek és szenvedések, az életnek olyan durva értelmetlenségei, melyek után nincs megnyugvás és nincs felejtés. Véresen és reszketve szakad fel a fájdalom a szív mélyéből és vér,sen nyersen ömlik utána a panasz, a vád. az átok. ,.Oh honnan vegyem a vonalak lágyságát, a színek vbáezA v • égét, a hangok hullámzó cs ng<"> //'< :‘é és a melódiák finom altató zen•"••? hogy megrajzolhassam, hogy meg Tieke’Hessem tovatűnt kies5 alakját" — igy kesereg az apa a legszomorubb őszének legszomorubb gyászában, igy zokog fel benne a fájdalom tört, jajgató, gyászoló szava. Egy ember írja e'Tt ak'nck az éle4bői fia halálával elvesz'-'' m1 r: Vöi é zei és akinek szenvedő, v'r'T " d f n'á/á:a nem aiál megnyugvást ak‘ a rr'- nről való lemon- <],!'. komor hangulatában révedezve és hi+ct- kmii tekint a misztikus és kegyetlen életbe. ..Hiszen, ha tudnám, hogy odaát az édesanyjával találkozik . . . akkor talán meg tud nék nyugodni. De én egy sz gény, ö szetört hitetlen ember vagyok." A , hitetlen" ember legtisztább fájdalma ez: az egyetlen hazugság egy szent csalás, hogy az élettel, a gyógyulással hitegette az utolsó percig a haldoklót. íme: egy ember, aki temet, mint millió más és milliomodszor felujul a fájdalom. mT liomodszor megfoghatatlan, vakító és s'ket meg-nomértéssel hajlik a szülő az utolsó, dobbanó szív fölé. „ . . . amikor lőrékeny. elgvencült hüvelyedből elszállt az élet, a Te erő édesapád olyan furcsa, érthetetlen, a dolgok lényegét alig’ felértő aggastyánná változott, hogy jó hogy szerencse hogy Te már nem ládád őt!" Olyan furcsa és kegveTenül fájdalmas valami,. hogy az élet tovább rohan és nem torpan percek vesztesége me"ett. É' furcsa de kegyetlenül igaz, hogy vannak fájdalmak melyek-erősebbek az életnél. Kuszán és összefüggéstelenül írom e sorokat, amilyen kuszám és zavarosan k!zokogod az egyik ama leikéből a gyász fájdalmas panasza. Nem akarok összelő onbtani nárhn- zamof vom.nl, csak ugv m kiden szándék nélkül iderajzolom a más'k a^át; a közönyöd... A teme'őben jártam méla őszi esőben ázó sirok. korhadt keresztek, elhervadt koszorúk közt. Tízesztendős fiúcskát temettek gyors, kíméletlen szertartással. Néhány gyá- szo'ó állta körül a témetőfal mentén ásott apró sirt: az anya — elvál. asszony — talp'g fedettben, két 1 e mi y test vér, rokonok, ismérö- •ök. A kapuban alamizsnát váró öreg nyomorékok. Az apa sehol . . . De tegnap találkoztam vele. ügy láttam, hogv nem ve.t tudomást a gyászról külsőleg kgalább néni mu'atta, pimaszul 'ól nézett ki Meg kellett szólítanom: — A kisfia temetésén voltam egnap. — Úgy! — felelt ö kurtán és szórako- >ottan plnéze't fc’ettem.-■ —Különös, ön nem láttam a temetésen — mondtam sz'nte ellenségesen. Nem szokásom Idegen emberek dogaiba beleártaiv ma- gamaf most megtettem, bevallom, bántod: és felháborított a közönyé és az a mód, ahogy Ytméze t radam. Az a szegény féreg megérdemelt volna egy kis részvétet, — foly'a tam. — Az asszony is. irszen a felesége volt — anyja, gondozója, többi gyermekének. Nem értem önt, uram? Ahghia voltam terhére ezzel a tolakodó beszéddel. — tahin már mások is szemére vethették közön vét mert elég böbeszédüen és 'nd-ulgt nélkül felelt: .— Az emVr e’fi'tet né'bán'v cseresznye- magot. az egy'k fa kikel, terebélyes lesz. vi- rág;öf hajt, gyümölcsöt hoz, a másik satinva és elhal... Mondja, barátom, elültetett már cseresznyemagot? És aztán, mi köze hozzá ha semmi köze a földhöz, amelyből kihajtott? Nagyot legyintett és elment. Be se várta válaszomat. Nem is érdekelte volna, annyira mégcsontosodott a meggyőződése. Este megint láttam. A kávéházbam tarokkozott. Harminc koronát nyert és széles mosollyal seperte be nyereségét. Abban a percben még jobban meggyülöltem . . . Ártatlan k'csi fiadat a föld alá tették, ember! és téged nem tép valami zsibbadt sejtelem és nem szaggatta a szivedet, a te tested nem roppan össze haláír a váltam és nem érzed azt a fekete fojtogató isberetlen valami' és nem hasogat a velődbe, hogy valaki belőled, a véredből te magad visszaihozbatatianml leszakadta1 az életről és az enyészeté az elmúlásé vagv! Sose fogod látni csillogó okos, vi’ágitó édes szemét, az arca hamvasságát. törékeny édes kicsi gyerekalak’át és nem hahód vékony drága, simogató hangját. Elinnit, elment- örökre elment. Egy ember: cseresznyemag. mondod és nyugodtan kevered a kártyádat. Qyü’ölöm a közönyödet, oly mélységesen gyűlölöm amilyen szivet tulcsapó részvétté' sírtam a másikkal. Gyűlöllek és sajnállak, mert te ’s ember vagy — egv elvetélt, értelmetlen é’et. A te arcod az igazibb, ez a brutális és érceim étién stupid férfiarc. amint értelmetlen minden misztéf'umáva! ez az élei ahol az e°y:k. a 1e- genda. mese utján törte* keres és harcol, a másik va-k szemmel s?.ennvlv',n z? y<rben tapogat, mig megváltást hoz a ha1'vl Egri Viktor.
