Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-22 / 265. (1008.) szám
Tgsámap, november Ti. 6 Szépség és divat Az elegancia tudata. Az asszunyoK megjelenésének két fontos kuruürneny auuat oniuuai-osSágot. Az c.gyiAi e&y itni, utui szerctnvK es aiei okci is szeren, a ntasne Kormmeny pétiig sajat eleganciájuk luuaia. a szereteti ts oKet szerető lém s megjelenésük Kuogastaiansaganak maaia átsegíti az asszonyoKat tuzon-vizen. A szerelem sugárzóvá, omueatossa, kedvessé teszi okét; öltözékük eleganciája pedig fokozza ezeket a tuiajcionágokat. Ez a két körülmény öntudatossá és Itatásossá tesz még akkor is, ha az asszony nem egészen fiatad és nem is aöszoiut szép. A szépség fontossága az asszonynál most, a mai divatideálnál, minüjoooan natteroe szorul. Milyen gyakran halljuk; „szép, mint egy bálvány!44 és mégis, az ilyen asszonyok nem mindig vannak hatással környezetükre. Az elegancia mindennél fontosabb, ehhez as csak kiegészítésül jár a lelki élet harmóniája. Ez idén is Deauvilleban (ahol pedig sok szép asszony jött össze!) beigazolódott, hogy az elegancia az egyetlen női nagyhatalom. Madame Nash — aki néhány férjének rengeteg vagyonát játszi kedéllyel, gyermeki optimizmussal maszaíolta ed ruhákra — hatással volt környezetére, látványosságszámba ment ott, ahol megjelent, pedig nem szép, csak kedves, de nagyon-nagyon elegáns és ízléses volt. Volt még — többek közt, a ragyogók közt — egy dáma Deauvilleban, aki pusztán eleganciájával keltett hatást és talált rajongókra, pedig ennek a dámának valami csúnya kiütés támadta meg orrát. És mégis hittek magasabbrendüségében, mégis szerelemre lobbantotta a férfiak szivét; pedig talán emberi jótulajdonsága alig volt, csak ruháit tudta jól megválasztani és viselné Szép nőnek nem nézik el, hogy buta, de elegáns asszonynak valahogyan megbocsátják a férfiak, ha nem is sziporkázó mindaz, ami nála egy pour parié nyomán terítékre kerül. Szép asszony, ha nem tud öltözködni, , éli jón ki a sorból“, csúnya asszony — ha tud öltözködni — mindig számot tarthat arra, hogy vezető szerephez jut a társaságban, ahol a legnagyobb díszítő jelzőt alkalmazzák rá: érdekes lesz. Még valamit, Asszonyom! Más elegánsnak lenni, — más elegánsnak látszani! „Ele- gásriak lemti!“ — ez az elegáncia belülről árad kifelé, ezt egy rutinos asszony, aki ezzel a képességgel születik, eléri akkor is, ha nem a divat legújabb kreációi szerint öltözködik. Jól ápolt, finom, régibb fazonú ruhák, kesztyűk, cipők, kalapok is meg tudják adni ezt az úgynevezett konzervatív eleganciát! „Elegánsnak látszani44 is jó! — akinek nem adatott meg „elegánsnak lenni44 bölcsőjétől fogva; inért ez a látszat kölcsönzi azt a tudatot, ami az aszonyokat olyan fölényessé, olyan biztossá teszi s ami által az asszonyok nemcsak elmosódottan „belépnek44 valahova, hanem aminek álarca mögött királynői méltósággal „megjelennek!“ Az elegancia tudatának olyan átalakító képessége van, hogy kényes és fontos helyzetekben szavakat ad a nők szájába, akik — hogy úgy mondjam — „föltalálják44 magukat s nincs meg bennük az a „géné44, ami a legszellemesebb asszonyt is gyakran vontatottá teszi, ha nincs meg a tudata, hogy „verseny- képes!44 — hogy az elegancia sáncai mögött biztonságban érezheti magát. Szomorú végű Erzsébet király nőről, — aki rendkívül elegáns volt — föl jegyezték, hogy beszélni hosszasan és érdekesen csak akkor tudott, ha drága és finom müvii legyezőt tartott ajka elé. Foga* rosszak voltak és ez a tudat annyira zavarba hozta, mint ahogyan zavarba jönnél' a modern asszonyok ma, ha fogyatékosságukat nem tudják eldekorálnn az elegancia lenyűgöző látszatával. Pedig nehéz ma elegánsnak lenni! A divat barokkos gazdasággal tombol. A nappali ruhák rengeteg préindiszitése drága mulatság, pedig gyér prémezéssel nem ér egy kabát semmit! Az esti ruhák nemes, drága szövéstől, hímzéstől, strassztól és flittertöl tobzódó anyaga, az esti kabátok költészetté varázsolt fantazmagóriái fölemésztik egy- egy kisebb kúriának ez évi jövedelmét. A délutáni ruhák kedvesek és egvszerüek, talán nem is olyan drágák! De mikor van a téli szezonban délután, ahova délutáni ruhát kell ölteni?! Hiszmi a délutánt áttáncoló asszonyoknak nincs idefnk á{öltözködni az esti színházhoz, vacsorához, llát ugv otdiák meg ezt az ügvet. hop-v mimrvárt délutánra „kis“ estélyi ruhába öbnzVndiiek. Innen van. hogv a d éh bánj ruh^k divatia — ami méz nyáron is egyszerű szvefteres cnepe de chine-ruhn volt! — lassan átverjük: estélyi ruha jeli eget ö't. Ezért drága egy jól fölszerelt gnrderobc. mert a divatos asszony ma kínért egész napi szereplését estébr? ruhában éli át, T. J. — (Az uj rozsnyái püspök felszentelése.) Bubnics Mihályt, a rozsayói apostoli adminiszUtolsó találkozásom Lévay Józseffel Sajószentpéteren született költö százesztendős születési évfordulóján. 1925 november 18. 1917-et Írtak. Az egész ország ünnepelte a Toldy szerzőjét. A magyar nyelv csodás lantosát, Arany Jánost. Az országos ünnepen, amelyet a Kisfaludy- Társaság rendezett, én is résztvettem. Ünnepeltünk. És örülök, hogy ott lehettem s hallhattam még akkor utoljára csillogó szemmel, lelkesedéssel, hévvel, szinte az elragadtatás hangján beszélni Arany Jánosról Beöthy Zsoltot, majd Arany egyik legnagyobb méitatóját, a nagynevű tudós Riedl Frigyest. Hol vannak ma már ők is?! És sokan mások az ünneplők közül?! Nem volt ez az ünnep hideg, szertartásos. A szivek dobbantak össze és csupa örömmosoly volt az Akadémia nagytermében az ünneplő arcokon. Csak amikor Vargha Gyula fölolvasta az agg 92 éves kortársnak, Lévay Józsefnek ez alkalomra írott költeményét: „Mint agg madár a költöző seregből Rég elmaradtam Tőled, Tőletek. Bölcsődre most százéves föllegedből Dalommal íme búcsufényt vetek. Leszáll az éj. Végképp elhallgat a dal. Emelj föl engem a mennybe magaddal, Hogy iidvözíilten üdvözöljelek. S ott is csodáljalak, szeresselek!4* (Arany bölcsőjénél.) telték meg a szemek könnyekkel s Arannyal együtt ünnepelték az utolsónak itt maradt kor- társát a régi Nagyoknak, Lévay Józsefet is. A zugó taps, éljen után Beöthy egy papírlapra üdvözlő sorokat irt Lévaynak. Elsőül Arany László név a 1, ekkor már mint Vojnovich Gézánéval íratta alá. S körbe ment a jelenlévő hivatalos és tudományos világ személyeinél. Pedig sokan voltak. Az udvart ekkor a fiatal Ferenc József főherceg képviselte, ő is aláírta. Másnap, meleg érzések és szétp emlékek kisértek el Budapestről Miskolcra. Első utam Lévay Józsefhez vitt. Nem felejtem el soha. Dolgozószobájában az ablaknál állt, kezében a Pestről küldött üdvözlettel. Boldogan böngészte az írást, de nem tudta jól kibe tűzni, kivált az aláírásokat. Mikor elmondottam, hogy üdvözölni jöttem s személyesen is elhozni a Nagyok meleg köszönetét, meleg szeretettel simogatott szelíd szeme végig s átadta nekem, olvassam én fel neki az üdvözlőket. Aztán meséltem neki mindenről részletesen, olvastam fel cikkeket, kritikákat — s ő mint egy gyermek a dajkamesét, oly áhítattal hallgatta. Csak közbe-közbe sóhajtott föl: — Miért is nem lehettem még én is ott?! Később átvette tőlem a szót s visszaszállt a múltba. A rég elköltözőitekhez. Arany — Tompa — Szász Károly — Gyulai — S okkor én hallgattam szent érzések közt. De búcsúznom kellett végre mégis. Kézfogással megigértette, hogy: „A viszontlátásra! Nemsokára!*4 Nemsokára! A viszontlátásra! De hogy? 1918 nyarán már dolgozószobájában felravatalozva láthattam csak viszont. De elmentem mégis, amint megígértem. „A viszontlátásra.*4 És amikor a borsodvármegyeí székház udvarán a babérkoszorúk rengetegében elvesző koporsó fölött Kozma Andor meleg, szép búcsúztatója után, a miskolci dalárda rákezdte a költő kedves, saját szerzeményű népdalát: „Fehér galamb száll a levegőbe. Megy a rózsám, most búcsúzom tőle. Hová megyen, merre visz az útja? Látom-e még? a jó Isten tudja.44 úgy éreztük mindannyian, hogy Lévay József fehér lelkét ennél szebben, találóbban aligha lehetett volna elbucsuztatm . , . Valahol az Avas alján, a Kálvária alatt pedig egy fehérfiiggönyös biedermeierszobában, ahol minden fehér és tiszta és finom volt, bizonyosan felneszclt e dalra s csendesen siratta el Lévay Józsefet egy finom, kedves öreg asszony. A. Mussolini fővárosában..* Ünnepük a duce-t — Légiharc a Tiberis fölött — Hangulatok a szent városból Róma, november hó. A tervezett merénylet szörnyű kudarcba fűlt: a duce él és elképzelhetetlen hatalma tetőpontján áll. Nagyszerű tüntető fölvonuiáis Róma utcáin! Talán a győzelmes hadseregei éién hazavonuló ókori római hadvezéreké lehetett ebhez fogható. A Corso Umbcrtón ragad magával a végeláthatatlan, zajongó, lelkesült ember áradat. A Piazza dél Popolón összezsúfolódik a tömeg. Itt halad el előttem az imádott és rettegett diktátor. Szemeiből különös fény villan: az erő, a bátorság, a zseni fénye. Autója lassan, méltóságteljesen halad arra, ahol legsűrűbben áll a tömeg. A téren 40—50 rezesbanda fújja a fascista indulót. Minden házon az olasz trikolórt lengeti a szellő. Ezzel disziitvék az autók, kocsik, villamosok. Amott különös rezesbandát látok felvonulni. 30—40 tagból álló banda, csupa 8-10-12 éves fiukból. Csak a nagydobot veri egy öreg legény. Roppant komolyan fújják. Nagyon kedves látváhy. Bármint vélekedjék valaki a fascizmusról, aki idegen itt él, annak éreznie keli, hogy az uj kormányrendszer megalapítója uj, nagyszerű célkitűzéseivel, vasenergiájával, tespedö nemzetéi az újjászületés felé viszi. Szemünk előtt alakul egy uj, hatalmas nemzet. Amilyen forrongó élet lüktet a politikában, olyat látunk más téren is. Az olasz például nagyszerűen lelkesedik az aviatikáért. A múltkor nagy légi csata volt a város felett 28 repülőgép (monoplán, biplán, toidroplán) és 2 Zeppelin közreműködésével. Még érdekesebb volt a híres olasz repülőnek, De Pinedónak fogadtatása, aki nagy iapáni utlából tért vissza. (Róma, Taranto, Alexandria, Bombay, Calcutta, Hongkong, Shanghai, Tokio és vissza volt az útiránya.) A lapok előre jelezték érkezését s azt, hogy a Tiberisen fog lesZállni. Nosza látok egyszer nagy emberrohanást a Tiberis felé! Nyomban utána megjelentek az égen a felvonuló repiilőraiok De Piredo fogadtatására. Megjelent a két Zeppelin is. A szó szoros értelmében szunyograjoik módjára keringtek a repülőgépek fölöttünk. Szép hadirendben, olyanformán, mint a V-betiiben repülő durvák. A léghajókon kívül mintegy 50 repülőgép keringett felettünk. Egyszerre roppantul mozgolódni, ujjongani, mutogatni kezdett a tömeg. Fent, nagy magasságban látszott egy kis pont. (A jó Isten tudja, hogy ismerték fel De Pinedo gépét.) A kis pont aztán mindig nagyobb lett. Óriási köröket írva le, mind lejebb szállt. A végén talán csak 25—30 méter magasságban repülve, háromszor körben repült a trátort, december 8-áhi a pozsonyi dómban szentelik püspökké Blaha Marián, Vojtassák János és Jantausch Pál dr. püspökök. — (Járásfönöki terror a Prágai Magyar Hírlap ellen.) Lapunk kiadóhivatala a P. M. H. népszerűsítése érdekében plakátot nyomatott, amelyben lapunkat ismerteti és a magyar közönség pártfogásába ajánlja. Az ország minden részébe szétküldött ártatlan, egyszerű plakátot mindenütt rokonszenvvcl fogadják. Egyedül Selmecbánya tömeg fölött. (Akkor már az arcát is láthattuk, miközben folyton lóbálta a kezét üdvözlése jeléül.) Aztán egy merész fordulattal belesiklott a Tlberisbe. Orkánszerü éljenzésbe tört ki a tömeg. Gyönyörű volt! Nagyon érdekes nép ez az olasz. Temperamentumos, könnyen lelkesedő, szörnyen zajos (bezzeg bírják az idegei!), szereti a lustálkodást, egész napiát az utcán tölti, játszi kedvű, de az idegen iránt bizalmatlan. Kedveli a fényt, pompát, csillogást. Zenéjében a dobpergés a fő. Valami olyan átmenetféle az északi és trópusi népek között. Jelenkori művészete nem mérkőzhetik például a németével. Hanem a múltja, az nagyszerű. Hogy az elmúlt idők micsoda műkincsei vannak itt összehalmozva, az már szinte a csodásnál is csodásabb. Csak az foghatja ezt fel igazán, aki hónapokon át él itt s látja, hogy még mindig csak egy töredékét tekinthette meg a műkincseknek. S a gyönyörű kilátó-pontok! A remek Giani- colo világítótornyával, mely minden este zöld- íehér-piros színben tündöklik. (Róma minden por- cikájábói a hazaszeretet ragyog.) Talán ennél is kedvesebb hely a Pincio, ahol pálmák, kaktuszok, babérfák s már tropikus növények' között anda- ioghat az ember. S legszebb talán a Palatínus (a Fórum Romanum mellett), ahol a csodaszép vonalú, monumentális romok tövében és teteiér mohó élvezettel szívja be az ember a sok-sok fűszeres illatú fa. bambuszcserje, babér- és borsfák sT>. kábító, fűszeres, balzsamos illatát a nap- dus, tiszta levegőben. Csodálatos hangulatok ezek! Sokszor, kissé elfáradva a járástól, ledüítem egy kivájt fatörzs- böl készült ülőhelyre a napra. Szinte félálomban lélegzettem be ezeket a balzsamos hullámokat s ilyenkor nem tudtam, álmodom-e vagy ébren vagyok. S ha ezt megelégeltem, újra bementem a félelmetes romcsontvázak közé. melyeknek dohos levegője, nyomasztó némasága, rejtélyes üregei kétévezredes titkokat rejtegetnek. Tiszteletet parancsolnak .ezek a romok. S valóban, itt még nem hallottam kiáltást, hangos beszédet. Pedig sok-sok idegen megfordul itt, különösen most a szent évben, mely eddig 4.5 millió pellegrinót (zarándokot) hozott a nagyszerű falak közé. Ebben a fölséges környezetben a művész lelke megtermékenyül s felpattan előtte a titok zárja, miért él minden művészben a kiolthatatlan vágy: csak Rómába, Rómába! Halasy Jenő. járásfőnöke gördített akadályt terjesztése elé. Selmecbányái tudósítónk jelenti, hogy Pospiáil járáStfőnök minden indokolás nélkül megtiltotta a piakát kifüggesztését Selmecbánya területén. A hallatlan hivatali önkény ellen megtettük följelentésünket a zsupánhoz. xx Szabadalmat megszerez, értékesít minden államban. ,,Feltalálók Útmutatóját44 díjtalanul küldi; Áron és Molnár, szabadalmi iroda, Budapest, VIII. József-'körút 9. 3393. — (Uj főgimnázium! tanár.) Komáromi tudósítónk jelenti: Vallach János aranyosma- ióti lakos okleveles tanárt a komáromi róni. kát. főgimnázium igazgatósága az intézetné! alkalmazta helyettes tanárnak. — (Választási bűnbakot keresnek Ung- várott.) Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti; A választásokkal kapcsolatos teendők elvégzésére Ungváron egy Jávorszky nevű ukrán származású aljegyzőt bíztak meg, aki ellen természetszerűleg sok panasz merült föl. A választások után egyik ungvári kormánylap nekiront Jávorszkynak és azzal vádolja, hogy a választási előkészületek körüli munkáknál mulasztásokat követett el. Ha betekintünk Ungvár választási eredményeinek statisztikájába, látjuk, hogy a kormánypártok (különösen a cseh agrár párt) Ruszinszkó fővárosában leégtek. Ezért a kudarcért kell most a bűnbak. — (Két francia repülőgép kényszerleszállása Mohácson.) Mohácsról jelentik: Tegnapelőtt délben a nagy köd miatt két repülőgép eltévesztette az útirányt s a város határában leszállásra kényszerült. Az egyik gép csakhamar folytatta útját, a másik azonban géphiba miatt ott maradt. A magyar vámhatóságok a törvényes rendelkezések értelmében j az idegen repülőgép utasait, egy francia őrnagyot és egy őrmestert, feltartóztatták A francia gépek Jugoszláviába repülő hat gépből álló rajnak voltak tagjai. A visszatartott franciákat ma délelőtt felsőbb helyről nyer utasításra továbbengedték — (Két diák három napig bolyongott az egri vár földalatti folyosóiban.) Egerből jelentik: Ismeretes, hogy az egri vár alatt és a vár tövében meglehetős mélységben hatalmas kavernákra akadtak és Páióczy Ervin dr. egri főgimnáziumi tanár most íoiytaija ezek tanulmányozását. A városban hamarosan hireiutott a kavernáknak és sokan meg voltak győződve, hogy ezek a kavernák tömérdek törökkorbeli kincset rejtegetnek. Az egri gimnázium két tanulója komolya hitte ezeket a meséket és elhatározták, hogy behatolnak a földalatti üregekbe és felkutat; ,'k a kincseket. Vasárnap megfelelő szerszámokkal és kellő élelmiszerrel látták e1 magukat és behatoltak a Bolyki-bástya alatt kezdődő földalatti folyosóba. Egyre messzebb és messzebb hatoltak a folyosók !abiEn;"sában s egyszer ijedten vették észre hogy e1 tévedtek és nem . tudnak kitalálni. Majdnem háromnapos földalatti bolyongás után végre ma délután mégis kijutottak a földalatti útvesztőből, ahol már majdnem éhen vesztek. Elmondották, hogy kincseket keresek de a labirintusban eltévedtek. Szerdán dé’ben az egyik földalatti folyosón egy cseooóajfóra bukkantak és amikor ezt kifeszitetfék, szabadultak csak meg kétségbeesett helyzetükből. A városi hatóság az esettel kancsdatban azonnal intézkedett, hogy az egri vár alatt elterülő földalatti üregek nyitott bdáróit a jövőben szigorúan őrizzék és elzárják. — (A XIII osztálysorsjáték) mai húzásán a 70 és 15-ös alapszámokat sorsolták ki. Az 50.000 koronás főnyereményt a 129.570 számú sorsjegy nyerte. — (Súlyos autószerencsétlenség Oalgóc mellett.) Nyitrai tudósítónk írja: Bartasievics Imre uradalmi intéző Pöstyénbe indult autón Miiller József galgóci gyáros társaságában. A sziik országúton az autó ki akart térni egy szembejövő szekérnek. A soffőr egész az árok szélére irányította a gépet, hogy a szekér elhaladhasson mellettük. Az esőtől átázott, sikamlós utón azonban az autó megcsúszott és befordult az utszéli árokba, maga alá temetve utasait. Miiller vállát törte, Bartasievics pedig kulcscsontját. A sofíörnek semmi baja sem történt. A két súlyos sebesültet Cialgócra szállították. — (Az Ember Tragédiáját Goga Octa- vián románra fordította.) Kolozsvárról jelentik: Goga Octavián, az Avarescu kormány volt minisztere egy napig Kolozsváron tartózkodott és ez alkalommal igen érdekes politikai és irodalmi nyilatkozatot tett. Goga Octavián, aki Csúcsán, az Ady Endrééktől megvásárolt Boncza-féle kastélyban lakik és dolgozik, elmondta, hogy éppen most fejezte be Madách „Az ember tragédiájáénak román nyelvre való átültetését és azt külön kötetben készül kiadni. Saját müveiből öt'kö- tetes kiadást rendez, verseit, cikkeit hozza nyilvánosságra és ennek a kiadásnak keretében külön kötet lesz Az ember tragédiája. — (Kassán letartóztatok csalás miatt egy szolyvai kereskedőt.) Kassai tudósitónk jelenti: A kassai rendőrségen tegnap letartóztatták Epstein Henrik szolyvai kereskedőt, aki ellen a pozsonyi rendőrség csalás miatt elfogató parancsot adott ki. xx (Elsőrangú ,,Akafon“-gramofonok,) összes művész-, koncert- és tánclemezck kaphatók: The Gramohouse, Prága. íelezná 8., cégnél, vagy fióküzleténél: Kralodvorská 5. Levelezés német! 345» __M