Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-22 / 265. (1008.) szám

__________________________________________________________________ Os ztják a miniszteri tárcákat „Vegyes" kormány alakul? — Englis komoly pánzligyminiszterjeiolt — Hiinka és Srámek megegyezésitől függ, hogy a házéinak agrárpárti vagy néppárti lesz-e m ni mmmm Irta: Sehöpfün Aladár Mit tudhat egy átlagos angoi ember a ma­gyar nemzetről? Érdekes kérdés ez, engem sok­szor foglalkoztatott. Mi magyarok nagyon is félreesünk a világ nagy népeinek szemében, csak egészen különös esetekben vesznek rólunk tudo­mást. Valami nagyon-nagyon jót vagy nagyon- nagyou rosszat kell elkövetnünk, hogy törődje­nek velünk. 1^48-49-ben észrevették minket, mert akkor olyan eszméért vívtunk hősi harcot, amely benne volt egész Európa levegőjében és foglal­koztatta még a londoni kispolgár lelkét is. A nagy népek fiai is úgy néztek ránk, mint akik az ő eszméikért vérzünk és szenvedünk tragikus bu­kást. Olyan nevek, mint Kossuth, Petőfi, Görgei, Klapka, akkor közszájon forogtak. Ha Byron élt volna még, alighanem eljött volna küzdeni a ma­gyar szabadságért, mint ahogy odasietett a gö­rög szabadság zászlója alá. Azóta azonban a múlt század középi szabadság-eszme megfakult és az az erkölcsi tőke, melyet 1848-ban szerez­tünk, meglehetősen elfogyott. Ha ma is megvolna még az emberekben a 75 év előtti lelkesedés a szabadságért, akkor Abd-el-Krim voltra a nap hőse, akiért lelkesednek az emberek s akiből min­denképpen idealizált eszmei lovagot csinálnak. A nyárspolgár mindig szeret lelkesedni olyasvala­miért, amit maga nem tud vagy nem mer meg­tenni s ebben a lelkesedésben éli ki élete sovány idealizmusát. Az utóbbi félszálzad óta azonban nem volt nekünk magyaroknak alkalmunk, hogy a kor valamely kedvenc eszméjéért síkra száll­junk s ezzel magunkra vonjuk a közfigyelmet. A világháborúban vitézkedtünk, de csak azt tettük, amit a többi népek, nem nagyon vonhattuk ma­gunkra az emberek érdeklődését. Az életünk meglehetős szűk lehetőségek közt folyt le a há­ború előtt és még inkább a háború után, éltünk és élünk kompromisszumról kompromisszumra, beletörődve előbb az Ausztriával való házasság, utóbb a trianoni béke kelletlen kényszerébe. A politikában nem volt módunk valami nagyot, Európáira szólót cselekedni. A gazdasági életben sem különben, hiszen gazdasági erőforrásaink so­hasem voltak olyan dúsak, hogy irányokat tud­junk szabni a világ termelésének. Nagy tudomá­nyos vagy technikai felfedezések sem fűződnek a magyar névhez, sok komoly és tiszteletre méltó tudósunk sok komoly és tiszteletre méltó adalék­kal járult hozzá az emberi ismeretek bővítéséhez, de a művelt emberiség világszemléletének irá­nyítói között nem büszkélkedhetünk magyar ne­vekkel. Irodalmunk szépen felvirágzott, de szin­tén nem adott olyan nagy és szerencsés láng­elméket. akik annyira tudták volna foglalkoztatni az elméket, mint példáiul Ibsen vagy Knut Ham- sun, akük szintén kis népek fiai. Valahogy úgy nézhettek ránk, mint akik a hétköznapok életét élik s nincs erejük, vagy nem tudják összeszedni erejüket nagy tettekre semmi téren. Mit tudhat tehát egy átlagos angol ember rólunk? Kossuth és Petőfi neve rémlik agyában, talán az apjától hallott róluk. Tudja ugy-ahogy azt, amit Valamikor az iskolában tanult Magyar- országról. Tudja, hogy Budapest van a világon, talán azt is, hogy szép város. Tudja, hogy a há­borúban vitézül harcoltunk az 5 fiai ellen, nem gyűlölködtünk, az itt rekedt angolokkal tisztes­ségesen bántunk s a háború végén szétszabdalták régi szép országunkat. Ismeri Liszt Ferenc nevét és néhány müvét, talán valamikor elolvasott egy­két Jókai-regényt is. Néhány magyar sportsiker emléke is dereng az agyában. Ha szeret színház­ba járni, biztosan látott néhány magyar színdara­bot, egyik-másik szerzőjének a nevét is meg­jegyezte magának. Ha nagyon érdeklődik zene iránt, akkor tud Bartók Béláról, hallotta Dohná- nyit zongorázni s talán két-három más magyar muzsikust is hallott. Ezek azonban mind meg­lehetős halvány, bizonytalan képzetek az agyá­ban. egy sem egészen pregnáns, egy sem olyan, hogy kényszert érezne miatta magyar dolgokkal foglalkozni. Tudomásul veszi, hogy a magyar nép is itt van a világon, van műveltsége és ezzel a tudomással beéri.' Minket persze bánt ez a közömbös tudomásul vétel. Nekem már diákkoromban is fáit. hogy a fizikai könyvünkben előfordult mindenféle úttörő és felfedező tudósok neve, de magyar egy sem volt köztük. Kü'önös szimpátiával gondoltam Fa- radayra, mert a neve — persze nem angolul ki­ejtve — olyan magyaros hangzású. Ma körülbelül abban a stádiumban vagyunk, hogy tudjuk mind­azt. amit a többi müveit népek tudnak, de sem­miben sem vagyunk olyan kiváfók, hogy vezető szerepre juthatnánk. Meg tudunk élni becsülettel a magunk kultúrájával, de olyan kulturfölösle- gümk nincs atirből másoknak is adhatnánk, illető­leg arai mégis van, nem elég jelentékeny, hogy a figyelmet ránk vonja. Egész más lenne a helyze­tünk. ha pé'dáu' magyar tudósnak sikerülne meg­találni a vérbaj vagy a tüdővész biztos gyógyí­tási módiát. ha magyar ember találta volna ki a rőd’ót, vagy ha akadna olyan méretű iró-genienk. ki magával ragadná uj utakra az emberiség gon­dolkodását. Az érd "Vöd és egyszerre fe’énk for­dulna és fö’tétlenüi bevennének bennünket az emberi kultúra vezérnépe! közé. Ehhez persze nagy egyéniségek kellenének s ilyenekben igen nagy hiány van, nemcsak ná­lunk. hanem az egész világon. Hogy terem-e valahol igaz' nagy lánge!me. akár politikában, akár tudományban vagy művészetben, ahhoz a körü'nrinvek olyan kedvező összetalálkozása kell. amelyet már a szerencse misztikus fogalma kóréh1-' kell helyeznünk Ma azonban minden nép­re elsőrendűen fontos hogv mentié’ több és men­né’ nagyobb tehetség termft’őcMftn ki belőle. A világ mai knmni'kált rendiében csak a tehetséges emberek tudnak úgy eligazodni, hogy embertár­Tasámag. november 22. A kormányalakítási kombinációkkal kap­csolatban igen érdekes cikk jelent meg a Bohémiában. A lap értesülése szerint Svehla miniszterelnök vegyes, tehát nemi tiszta parlamentáris minisztériumot szán­dékozik összeállítani. Határozottan állítják, hogy a pénzügy­minisztérium vezetésével Englis Károly dr., volt pénzügyminisztert és volt nemzeti de­mokrata képviselőt fogják megbízni. Englis dr.-t a cseh agráriusok miniszteri kvótájára számítják be. A párt a miniszterelnökségen kivül valószínűleg három miniszteri tárcái kap. A miniszterelnöknek ez a terve már a választások előtti időre vezethető vissza, amikor az a hír terjedt el, hogy Englis be­lép az agrárpártba. Az eddigi tervek sze­rint az agráriusok a közoktatásügyi tárcát Is megkapják s azt valószínűleg Srdin- ko dr. egyetemi tanárral töltik be. Az iskolaügyi minisztérium élén eddig úgyszólván kizárólag szociáldemokraták ál­lottak. Néhány nappal ezelőtt még azt hitték, hogy Uhlir dr. nemzeti szocialista képviselő lesz az iskolaügyi miniszter. A szocialista pártok azonban most nem tartanak igényt erre a tárcára, mert tudják, hogy az egyház és állam elválasztását, arnely- uek jelszavával a választási kampány­ba belementek egy olyan kormányban, amelyben Sramek miniszternek óriási befolyása van, nem lehet végrehajtani. Az is valószínűtlen, hogy Lukavsky dr. | nemzeti demokrata legyen az iskola ügyi mi­niszter, mert Svehlának amúgy is gyenge többsége lesz a parlamentben s így kényte­len lesz minden olyan lépést elkerülni, ami­vel a német képviselők ellenállását kipro­vokálná. A nemzeti demokraták Dvoracsek Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A MTI. közli: Az Albrecht főherceg sze­mélyével az utóbbi napokban elterjedt és széleskörű kommentálásra alkalmat adó hí­rekkel kapcsolatban hivatalos helyen a kö­vetkezőket jelentették ki: Minden az -"^yre vonatkozó külpolitikai természetű jelentés egyszerűen légbölkapott. Hogy az állítólagos konferencia Rupprecht bajor trónörökös és a német trónörökös között Mondseeben tény­leg megtörtént-e, arról magyar helyen nincs tudomás. Albrecht főherceg csak egyetlenegyszer és pedig 19ÍO-ben volt Mondseeben s megbízásából sem vett senki sem részt az állítólagos konferencián. Albrecht főherceg Rupprecht bajor trónörökössel utoljára 1922- ben Reichenbergben jött össze rövid talál­kozás keretében, a német rónörökössel pedig a háború óta egyáltalában nem találkozott. Éppen úgy minden alapot nélkülözők az összes kombinációk Albrecht főhercegek az olaszokkal való politikai, vagy magán­jellegű Összeköttetéséről. Albrecht főherceg ugyan néhány héttel eze­lőtt családjával, midőn Szmrecsm-yi érsek Rómába zarándoklatot vezetett, Rómában tartózkodott, de nem ő, sem pedig családia­saikat vezethessék. A régi egyszerűbb korokban meg tudtak a népek élni úgy is, hogy vezetőiket a születés véletlene állította élükre, ma ez csak katasztrófára vezetne. Ezért válik egyre fonto­sabb kérdéssé a modern világban a tehetségek nevelése. Csinálni tehetséget persze hogy nem lehet, de igenis lehet a meglévő és jövendő tehet­ségek kifejlődését és érvényesülését akadályozni vagy előmozdítani. Minden esetre ragaszkodni kell ahhoz az elvhez, hogy az államnak s társa­dalomnak helyes szelekció szerint kell eljárni s fontos feladatokat csakis megfelelő tehetségekre bizni, minden melléktekintet nélkül. Nálunk ehhez a mindenki által magától értő­dődének tartott elvhez nem mindig alkalmazkod­tak úgy. ahogy kellene. Hiszen szinte közmolidás- szerü szólásforma az, hogy nálunk mindenki más helyen van, mint ahova való. Ezért nagyjelentő­meghatalmazott minisztert akarják minden­áron kereskedelemügyi miniszternek, azon­ban már a választások előtt politikai egyez­séget kötött a cseh iparospárttal, hogy meg­akadályozza azok közeledését a nemzeti de­mokratákhoz. Ebben a megállapodásban az iparospártnak ígérte a kereskedelemügyi tárcát. Újabban azonban a nemzeti demo­kraták és az iparospárt között némi köze­ledés észlelhető és az a terv merült fel, hogy a kereskedelemügyi minisztérium iparos osztályának külön választásával ipar­ügyi minisztériumot állítanak fel, vagy pedig az iparügyi osztálvt a közmunka- ügyi minisztérium hatáskö ébe osztják és annak élére egy iparospárti képviselőt állítanak. Két minisztérium azonban likvidálás alá kerül éspedig a közélel­mezési és az uniílkáclós minisztérium. Az uj kormányból távolmarad Malypeír volt belügyminiszter. Jóllehet ö volt a cseh agrárpárt választási harcának főrendezője, mégis a Szlovenszkóban történő visszaélé­sek miatt sok szemrehányást tesznek neki a többi koalíciós pártok. A lap szerint nem valószínű, hogy Malypetr legyen a képvi­selőház elnöke. De Tomaseket is aligha vá­lasztják meg újból. Agrárius körökben Bradácsot és Stanek volt fölmivelésügyi minisztert emlege­tik leendő házelnöknek. Ha a cseh és szlovák néppárt között megegyezés jönne létre, úgy Dolánsky dr. volt igazságügyi miniszter kerül mégis az elnöki székbe. A nemzetvédelmi minisztérium vezeté­sében is változás áll be. Az uj nemzetvédelmi miniszter kinevezése lesz az uj kabinet leg­nagyobb szenzációja. nak valamelyik tagja ez alkalommal nem keresett érintkezés az olasz kormánnyal. Teljesen alaptalanok az Albrecht főher­ceg személyével kapcsolatban szárnyra kelt belpolitikai izü kombinációk is. A társadalmi egyesületek szövetsége, amely nemrég a fő­herceget elnökévé választotta és amelynek nagygyűlésén a főherceg azt a beszédet mon­dotta. amely az egész affér középpontját képezte, teljesen távol áll a politikától. Éppen ezért teljesen önkényes elgondolás az, hogy a főhercéget — ezzel összefüggésben, vagy egyáltalában is — egy politikai párttal legyen az jobb vagy baloldali, összefüggésbe hozzák, vagy tökéletesen azonosítani akar­ják. A főherceg egészen tudatában van magas méltósága kötelességeinek, amelyek egy­általában nem engedik meg, hogy a poli­tikai küzdelmekben részt vegyen. Úgyszintén Raffay püspök beszédjét és bibliai idézetét — mint azt azóta ö maga is kijelentette — nem szabad politikai kijelen­tésnek tartani, mert az az egyesület szociális céljaira vonatkozik s a jelenlevők is igy magyarázták. Végül teljesen alaptalanok azok a mesék, hogy Albrecht főherceg a magyar trónra aspirálna. ségü dolog, hogy most a legilletékesebb helyről, a magyar közoktatási miniszter ajkáról hallhat­tunk erélyes tanuságtételt a tehetség joga mel­lett. Az a tétel, melyet Klebelsberg gróf a Törté­nelmi Társulat közgyűlésén kimondott, hogy első a tehetség, minden melléktekintet nélkül a tehet­ségét kell nézni annak, aki valami feladatot váfl- lal, vagy megold. — nagyon plauzibilis valami, de egy magyar miniszter szájában úgy hangzik, mint egy merész mondás. Es ha ez a szó tetté is tud válni, ha a miniszter bele tudja vinni az álla­mi és társadalmi intézményekbe a tehetség kultu­szát, akkor uj etappe elé érkezik egész kultú­ránk. A kedvező légkörben ki tudnak fejlődni, hozzájuk méltó feladatokon meg tudnak izmosod­nia magyar tehetségek és elő’bb-utóbb el fognak érkezni azok a nagy lángelmék is, melj^ek be­vezetnek az omberi kultúra irányadó népei közé. A A A AAÁ A A A A A A A AAAAA AAAA A AAAAAAAAAAA A AAAAA i AAA AAA AAAA/» J \ Menyasszonyi kelengyék áruháza ► t egí/b \ ► 3 ^ ‘5 . \ Saját készitményü finom férfi £ 3 és fehérnemű, asztal- t 3 \ ^ térítők és mindennemű lenáru £ J \ Árusítás nagyban és kicsinyben ► * fttv*vtttfv?fT?y?v?fTTvyyvTvvTyyy??▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼vvvT▼▼v*▼▼▼*▼£ Albrecht nem tör a trónra Nem tárgyalt a bajor trónörökössel, sem az olasz kormánnyá! — Raffay püspök beszéde a szociális célokra vonatkozott Elhalasztók a iocarnói szerződés londoni aláírását London, november 21. Az angol lapok mind gyászkeretben jelemnek meg, mert az elhalt özvegy királynő rendkívül népszerű volt az angol nép előtt. A külföld számos fővárosából részvéttáviratok érkeztek, s többek között megjött Coolidge amerikai el­nök távirata is. Az udvari gyászra való to­kintettel bizonyos, hogy a december elsejére tervezett ünnepélyes aláírás programja vál­tozásokat fog szenvedni. E napon volna ugyanis az elhunyt királyné 81-ik születés­napja, s e dátumot nem használhatják föl a* örömünnepre. Róma, november 21. Mussolini minisz­terelnök nem megy Londonba. A Iocarnói szerződés aláírását Scialoja szenátor fogja végezni, akit Marchese Medici dél Vascelo és Pilletti jogi szakértők kisérnek. A gyilkos Lédererné az ítélőtábla előtt Budapest, november 21. (Budapesti szer­kesztőségünk tel efon jelentése.) Hétfőn dél­előtt tárgyalja az ítélőtábla Léderemé bűn­ügyét. A tárgyalás szenzációja lesz az, hogy kihallgatják férjét, a kötél általi halálra ítélt L.ederer Gusztáv volt csendőrfőhadnagyot is. Az Uj Nemzedék értesülése szerint legfel­sőbb helyen kegyelemből a kötél általi halál­nemet golyó általi halálra változtatják át és Ledererné táblai kihallgatása után az ítéletet azonnal végrehajtják. „Ki a csehekkel!4* A Narotíny Listy uj szlovenszkói orientációt sürget A Narodni Listy még jóval a választások előtt éles kritika tárgyává tette a koalíció szlovák vezéreinek politikáját s rámutatott arra, hogy Prága néhány dédelgetett centra­lista szlovák politikus, mint Srobár, Déren és Hodzsa egyoldalú információi alapján gyar­matnak kezeli Szlovenszkót. Michalko János, a Narodni Listy szlovák szerkesztője, most a választások után vezér­cikkben foglalkozik Szlovenszkó jövőjével s mint aki jól ismeri a szlovenszkói helyzetet, isméteken rámutat arra, hogy Szlovenszkón teljesen csődöt mondott a centralista kormányzás. Az igen érdekes cikkből a következőket emeljük ki: — Szlovenszkón Hlinkáék győztek. Nem volna okos dolog, ha ezt a tényt lebecsülnék Föltétlenül szükséges, hogy a cseh pártok okosan mérlegeljék a tényeket, ha azt akar­ják, hogy nagyobb veszély ne fenyegesse ők et. Ősz mi én kel? megmon danunk, hogy Szlovenszkón a választásokon óriási volt a csehellenes erő. Aki Szlovenszkón a választások alatt be­szélt a néppel, aki meghallgatta panaszait és követeléseit, aki figyelte a szlov ík nép lelki állapotát a városokban és a vidé­ken, az nyíltan állíthatja, hogy Szfoven- szkón a választási jelszó ez volt: „Ki a csehekkel!" Ez volt a jelszava a katolicizmusnak, a protestantizmusnak és a kommunizmusnak. Nagy Irba volna, ha ezeket a körülményeket polirikailag nem mérlegelnek. Nem lehet to­vább úgy beszélni, mint ahogy azt egy prá­gai lap tette amely kijelentette, hogy a szlovákokra korbáccsal menjenek, amellyel kivernék belőlük a pofit kai ex- trémitást és a vallási fanatizmust Prágában, Írja Michalko, beleszerettek né­hány szlovenozkói személybe és a töbiekkel egyáltalában nem törődtek A ..magyaré1'", „autonómistau. ..tukovista" és hasonló elne­vezésekkel nem lehet Szlovenszkó helyzetét taipraáhitani. Aki ezt a politikái a ’ö vőben is foyfatm fogút, az majd meglátja annak súlyos következményeit. A vá'j-zíári eredmények utár a koai'cíós pártok most már látják és ta­pasztalják. hogy milyen információkat kap­tak Szlovenszkóról a különböző titkároktól és exponensektől. Azt mondják, hogy a szlo­vákoknak nincsen programjuk. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a cseheknek se le­gyen programjuk Szlovenszkót illetőleg. Ezt a programot össze kell állítani és végre is kell hajtani. Játékok Mulattató és praktikus gyermek-ajünUÉkok kiállítása. „Sfoupiiv dftsftQ dfim“ PRÍMA II.. Lucerna-Passage.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom