Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-21 / 264. (1007.) szám

ozomftat, november 21. 3£ A kisebbségi kérdés a magyar parlamentben Budapest, november 20. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A magyar nemzetgyűlésen a költségvetés vitájánál Ta­kács Andor a forradalmi időkről beszélt és az összeomlás okait fejtegette. G a á 1 Gaszton a kisebbségi kérdést ve­tette föl s azt a kijelentést tette, hogy fon­tosnak tartaná, ha a kormány megfontolás tárgyává tenné, hogy az összes állami insti­túciók teljes biztosítása mellett nem egye- sü'Ihetnénk-e Németországgal a nagy német Bund keretében. Mert más oldalon érdekeink védelmét úgyis hiába keressük. Pakots József a kisebbségi kérdésben a kormánytól a legnagyobb eréíyt kívánja. Lapzártakor az ülés tart. Angol-francia szövetség az izlám ellen Az uj francia szír iái megbízott londoni ta­nácskozásai. London, november 20. Angol külpolitikai körökben igen kedvező benyomást keltett, hogy Jouvenel, az újonnan kinevezett Szíriái francia polgári főbiztos elutazása előtt Lon­donba jött s ott tanácskozásokat folytatott Chamberlain külügyi államtitkárral, valamint az angol keleti politika számos más szakem­berével, a távoli Kelet helyzetéről. A lapok a látogatásnak ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonítanak. A Times mai számában fi­gyelmesen boncolgatja a kisázsiai helyzetet, gyors, komoly békülést ajánl Törökország­gal és az iziámmail, mert különben egyszerre fellángolhat az egész mohamedán világ. Szükségesnek véli, hogy a francia nagyhata­lom állandóan együtt dolgozzon az angol nagy hatalommal, egyik ne gáncsolja el ne­vetséges külső okok miatt a másik törekvé­seit, mint az most majdnem megtörtént a druzok felkelése alkalmával és az arab vi­lág anarchiáját okos szelíd eszközökkel kö­zösen törjék le. Jou vendben harcos elődei­vel szemben megvan ugyanez a törekvés s igy a felforgatott keleti világban csakhamar rend vagy enyhülés várható. Lodgman végleg visszavonul Prága, november 20. A német nemzeti párt elnöksége és vá­lasztási főbizottsága tegnap ülést tartott, amelyen Lodgman dr. kijelentette, hogy ere­deti elhatározását nem változtatja meg és a politikai élet porondjáról visszavonul. A pártelnökség és a választási főbizottság mély sajnálattal vette tudomásul Lodgman elhatá­rozását és köszönetét mondott vezérének, hogy eddig is a szudéta német nép rendel­kezésére állott. Visszalépésében nemcsak barátainak az elismerése, hanem aiz ellenfél és ellenség tiszteletét is kiérdemelte. A né­met nemzeti párt továbbra is úttörője ma­rad és lesz a szudéta német nép önrendelke­zési jogának, még ha miások el is vesztették a hitüket és félnek a jelenben áldo’zatokat hozni a szabadságért és jövőért- Lodgman dr. mindenkor a német nemzeti párt programja marad. London a világ legnagyobb ünnepségei előtt Előkészületek december elsejére London, november 20. Az angol főváros már most lázasan várja a december eleji nagy napokat, araikor Európa, álamférfiai Londonba jönnek, hogy aláírják a locarnói szerződést. A kormány saját bevallása sze­rint az aláírásból világraszóló ünnepségeket akar teremteni s az előkészületek már meg is történtek. November 30-án érkeznek Lon­donba a locarnói diplomaták, köztük Briand, Luther, Stresemann, Vandervelde, Skrzynski és Benes. Egyedül Mussolini megjelenése bi­zonytalan még; Az aláírás elsején a külügyi hivatalban fog megtörténni. Utána a delegál­tak automobilokon a Guildhailba mennek, ahol tiszteletükre Lunchot adnak. Este lesz a Buckingham-palotában a híres álllamban- kett, amelyhez hasonló több mint száz év óta nem volt Angliáiban. Ezen a fődelegáltak és hölgyeik vesznek részt. A következő es­tén Baldwin miniszterelnök a Szent Jakab- palotában ad dinert. Külön a delegáltak fele­ségei számára a premiérminiszter rendez fo­gadóestét. A londoni tartózkodás szerdán végződik s ezalatt az idő alatt az összes dip­lomaták családostul az angol állam vendégei lesznek. 'Cigányzene! Kitűnő boyok A „Kreu/ea Meisei“-t»en (Nekazanka) jOlcsó vacsora! Magyar konyha A ücrcsilcnipzodsM pár! Idillid a másodlh á ima shriiíinfuntra Pozsony, november 20. Az országos keresztényszocialista párt végrehajtó bizottsága a második szkrutiniumba a következő jelelő névsort terjesztette be a központi választási bizottsághoz: 1. Jabloniczky János dr., 2. Eedor Miklós, 3. Gregorovits Lipót, 4. Muliczky István. 5. Striecz József, 6. Vircsik Károly. A harmadik szkrutinium jelöltje Fleischmann Gyula dr. A szenátus második szkrutiniumába a következőket jelölték: 1. Franciscy Lajos dr., 2. Richter Leó, 3. Keresztury József. Skrzynski harmadik megbízatása Az elmérgesedett lengyel belpolitikai krízis — Mégis koalíció, nem hivatalnokkormány Varsó, november 20. A kormánykrizis talán már el intéz ettnek tekinthető, ámbár kétséges, vájjon azoik után a nagy megráz­kódtatások után, melyeken a lengyel politi­kai élet az utóbbi napok alatt keresztülment, lehetséges-e egyáltalán a megnyugvás. Skr­zynski külügyminiszter első megbízatásának csődje után Rataj marsai vette kezébe a kor­mányalakítást, de ő sem ért el sikert. A pa­rasztpárt merevségén megbuktak a kísérle­tek s a kormányképes koaliciót nem lehetett megalakítani. Ekkor a köztársaság elnöke ismét Skr- zynskit bízta meg egy hivatalnokkor­mány megalakításával. A ikülügyminiszter azonban kijelentette, hogy a jelen helyzetben nem hajlandó át­venni a h 1 vatalnokkormány vezetését, mert az ország oly nehéz problémák előtt áll, hogy a kormányzás felelősségéi csak a szejm viselheti. Késő éjszakai óráoan tudták meg a pártok Skrzynski visszautasítását s a hír rettenetes kons tornádót okozott. Három óra­kor éjjel maguk a saejmpártok elhatározták, hogy mégis megteremtik a szükséges koalí­ciót, mert Skrzynski rezignációjából is lát­ják, hogy mily kétségbeejtő helyzetben van az alkotmányosság. Reggel öt órakor Skrzynskit is értesítet­ték elhatározásukról, aki azonnal megje­lent a Belvedere palotában és értesítette a köztársaság elnökét, hogy e fordulat következtében hajlandó elfogadni a mi­niszterelnökséget. Ezek után valószínűnek látszik, hogy a napokig tartó huzavona után Skrzynski har­madik missziója sikerülni fog és a koalíciós kormány megalakul. Amerika, Európa megmentéi® Coolidge önérzetes beszéde az Európának folyósított kölcsönökröl — A washingtoni pénz volt az uj béke forrása New-York, november 20. A kereskedel­mi kamara ülésén Coolidge elnök beszédet mondott azokról a kölcsönökröl, melyeket Amerika a háború után Európa számára fo­lyósított. Az elnök szerint az Egyesült Álla­mok szívesen ad kölcsönt idegen országok­nak, ha ezek a kapott pénzen iparukat és ke­reskedelmüket segítik meg, nem pedig hadi­eszközöket gyártanak. Amikor Európa ál­lamháztartásainak újjáépítése megkezdődött, Washington nagyban hozzájárult a rend meg­teremtéséhez. Ausztria megmentését elsősor­ban Amerika tette lehetővé. Németország katasztrofális pénzügyein ugyancsak Ame­rika segített, sőt Angliát is ő emelte vissza az aranyvalutáig. A jóvátételi terv Washington nélkül nyomorultan megbukott volna. Amit pedig Franciaországért, Olaszországért, Belgi­umért, Csehszlovákiáért és Lengyelor­szágért teszünk, hatalmas áldozatkészségünk és jó akaratunk elsőrendű bizonyítékai. Amerika mentette meg Európát, s az amerikai pénz teremtett uj rendszert a háborús földrészen. Akár elismerik ezt a külföldön és a belföl­dön, vagy nem, a történelem okvetlenül meg fogja állapítani, hogy a háború utáni években az Egyesült Államok, mint az embe­riség jótevője és a gazdasági anarchia meg- gátlója szerepelt. New-York, november 20. Coolidge el­nök a newyorki kereskedelmi kamara ban­ketjén tartott beszédében még a következő­ket mondotta: Amerika felvirágzásának oka nem a háború, hanem a jó kereskedelmi po- liika vol. A kormány igen nagy megtakarítá­sokat eszközölt minden vonalon, elsősor­ban az állami kiadásokban. Az adók tetemes leszáliitásával a tőkét produktív célok felé terelte. A munkabérek a háború kezdete óta 120 százalékkal emelkedtek, mig az en gross árak csak 50 százalékkal. Ugyanekkor a kormány azon volt, hogy saját érdekében igyekezzen a külföld kritikus helyzetén segíteni. Ezért adott kölcsönt a legtöbb államnak, valamint latin-Amerikának. Ausztriának és Japánnak is. A háború adós­ságból eddig 3011 millió dollárt törlesztett az állam s igy összevissza már csak 724 millió dollár belföldi adóssága maradt. Az elnök ezután az európai államok adósságai­ról szólt, megállapította, hogy a kötelezett­ségek vérérvényes rendezése előtt nem ke­rülhet sor az európai pénzügyek és az euró­pai valuták stabilizálására. Tömésen, a hírhedt román rablóvezér, vakmerő kalandja a trónörökössel Sinajától egy szalonkocsiban utazott Károly román trónörökössel, mint csendőríöhadnagy Négy társa őrizte a szaíonkocsit Bukarest, november 20. Egész Romániában Tömésen hírhedt rabló­vezérnek legújabb kalandjáról beszélnek. Tomes- cu egyike a Balkán legnagyobbstilü kalandorai­nak, akiről Romániában valóságos legendák él­nek. Legújabb vakmerő csinyjének részletei a kö­vetkezők: Károly trónörökös a minap tért vissza Sinajá- ból Bukarestbe. Siuaján két. udvari különkocsit csatoltak a gyorshoz. Az egyik szalonkocsi folyo­sóján egy csendőrfőhadnagy és négy csendőr he­lyezkedett el. A négy csendőr mereven állott a folyosón. Jött a kalauz. A csendőrfőhadnagy intett, hogy ők a trón­örökös szalonkocsíjának őrsége. A kalauz erre szalutált és tovább ment. Később egy ellenőr jött a jegyeket vizsgálni, mire megismétlődött a korábbi jelenet. Az ellenőr azonban nem elégedett meg a felelettel s a menetlevelet kérte. A főhadnagy azt mondta, hogy a nagy sietségben, miután az utolsó pillanatban kapta az értesítést, hogy a trónörököst el kell kisérnie, elfelejtett me­netlevelet kérni. A vonat e pillanatban érkezett be Ploesti állomására, mire a hadnagy az ellenőrt faképnél hagyva, a perrónra vezényelte a négy csendőrt s ezekkel feszes dlszlépésekben járt fel és alá a két udvari kocsi előtt. Az ellenőr szóvátette az állomásfőnök és a ploestii szigurancafőnök előtt, hogy a trónörökös őrségének nincs semmiféle igazolólrása. A szigurancafőnök gyanúsnak találta a dolgot, mert a trónörökös nem szokott csendőr! kísé­rettel utazni, de nem maradt ideje a töprengésre, mert a vonat indult s a csendőrhadnagy négy emberével visz- szaült kocsijába. Amikor a vonat kigördült a pályaudvarról, a szigurancafőnök telefonon fel­hívta Szinajában a csendőrséget, ahonnan azt az értesítést kapta, hogy az udvari vonathoz nem adtak kíséretet és személyleirást kértek az őrség vezetőjéről. így derült ki, hogy a vonat őrségének vezetője senki más, mint Tomescu, a rablóvezér, a négy csendőr pedig cinkostársa. Riadt telefonálás kezdődött most Bukaresttel, mert a vonat odáig csak néhány percre áll meg Chitila állomáson, időközben azonban a vonat már azt is elhagyta. Amikor a vonat Ploestiből elin­dult, az ellenőr mégegyszer a csendőrfőhadnagy­hoz fordult, aki azonban azt mondta, hogy Buka­restben majd tisztázódik minden. Bukarestben ezalatt nagy előkészületeket tet­tek a bandita fogadására. Az északi pálya­udvart és környékét egész hadsereg szállta meg. A nagy készenlét élénk föl tűnést keltett s csak­hamar a közönség is megtudta, miről van szó. Amikor a vonat begördült a pályaudvarra, a szi- guranca emberei valósággal megrohanták a vona­tot, de az álcsendőröket nem találták. Tűvé tettek minden szakaszt, de teljesen eredménytelenül. A vallatóra fogott utasok előadásából kiderült, hogy az őrség leszállóit a chitilai állomáson, mert onnan kezdve nem látták többé. A rabló­vezért és társait most Chitila környékén keresi a rendőrség óriási apparátussal. Bukarest, november 20. (A P. M. H. telefon- jelentése.) Tomescu és négy társa, akik -Chitila állomáson megszöktek az udvari vonatból, még aznap éjjel borzalmas mészárlást követtek cl egy közeli faluban. Késő éjszakáig rejtőztek a rablók az erdő sűrűjében. Éjféltájban felsorakoztak és be­mentek a faluba. Egyenesen a nagy korcsma elé mentek, amelyet már zárva találtak. Felzörgették a korcsmárost, aki a csendőr- egyenruhába öltözött rablókat gyanútlanul enged­te be, a főhadnaggyal együtt. A rablók ott nagy mulatozást csaptak és amikor már lerészegedtek, azt követelték a korcsmárostól, hogy keltse fel két hajadon leányát és azok is jöjjenek be az ivóba, hogy őket mulattassák. Alikor a nők bejöttek, a rablók eloltották a lám­pákat és megtámadták a férfiakat. Az asszonyok rettenetes jajveszéklésbe tör­tek ki, a rablók pedig valósággal lemészárolták az egész családot. A korcsma a falu végén, magányos házban van és igy senkisem hallhatta a rettenetes mészárlást. Végül, amikor az egész család vérében fet- rengett, a rablók kirabolták a házat és felgyújtották. Az újabb vakmerő bűntény csak annál jobban felkorbácsolta a romániai közvéleményt. Egész csendőrosztagokat mozgósítottak Tomescuék ellen. Braun porosz miniszterelnök Luther utóda? Berlin, november 20. A tegnapi „Deutsche Zeitung" szenzációs köntösben bejelenti, hogy ütött a Lnther-kabinet veg- ónálja. A lap szerint kormánykörökben ko­moly készülődéseik folynak, ho<gy Braunt, a jelenlegi szocialista porosz miniszterelnököt, a kormány élére állítsák. Birodalmi gazda­sági miniszter Hirsch volt államtitkár lenne, pénzügy miniszter Elsőbe r demokrata képvi­selő, Severing pedig hadügyminiszter. Stre­semann megmarad a külügyi tárca vezetőjé­nek. Ez a hir nagy feltűnést keltett a német fővárosban, ma azonban a lapok sietnek megcáfolni s bejelentik, hogy a Luther-kor­mány sohasem volt szilárdabb helyzetben, mint ma. Állami ultimátum Komáromnak A város negyvennyolc órán belül köteles vá­laszolni, eladja-e az államnak a vásárterét — Komárom nem alkuszik Komárom, november 20. (Saját tudósítónktól-) Komárom várostól a:z állam 1921-ben megvásárolta az állami ki­kötő telkét, melyért két és félmillió koronát fizetett. Ez az üzlet volt a legrosszabb, ame­lyet a város kötött egy ultimátumszerű ok- troj következtében. A közmunkaügyi minisz­térium ugyanis ráirt az akkor még törvény- hatóságu városra, hogy­ha három nap alatt nem megy bele az eladásba, akkor nem épít kikötőt Komá­romban és munkásai elesnek az állami munkától, mely a kikötő névén boldogságot hoz a vá­rosra. Alulról a munkások fenyegetően köve­telték a telek eladását és az akkori, szociál­demokrata többség a kikötő telkét eladta, amihez kényszerűségből a képviselőtestület kisebbsége is hozzájárult. Az ígéret persze nem teljesült, a város pénzéhez nem egy hét alatt, hanem egy év alatt jutott hozzá, sőt Micsura akkori teljhatalmú miniszter ráadá­sul durván megsértette a városnak pénzét kérő küldöttségét, amin az egész város felhá­borodott. A kikötő időközben épült, persze nem komáromi, hanem idegen munkások­kal és még ma is ukrán munkások dol­goznak benne. Az ígért Eldorádó sem köszöntött a vár­romra, de az állam félig ajándékul megkapta a kikötő telkét, amelybe csak a beleépített kő és féglaanyag ér­téke meghaladta a milliót. Most a kikötő telkét bővíteni akarják és erre a célra a Duna partján levő vásárteret is szeretné megvenni az állam, mely a régi recept szerint ismét 48 órás ultimátumot in­tézett a városihoz az eladás iránt­A városi tanács azonban okult az előző üzletből, melyen legértékesebb telkétől vált meg potom pénzen és nem hajlandó vásárte­rétől és Duna-partjának megmaradt legszebb részétől megválni, amelyen a magyar lakos­ság iránti figyelemből: Pozor na vlak! fel­iratú táblák hirdetik a magyar nyelvű ki­sebbségi jogokat. Jí ,e tétováz*, Mii mellénü? úTixess elöl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom