Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-20 / 263. (1006.) szám

Pénteft, november 20. ségi szerződést becikkelyezte, részletesen kodifikálja és minden vonatkozó törvény megalkotásánál figyelembe vegye. A tanul­mány, amely „Les droits des Minoritás et la Défense de ces Droits en Roumanie" címen külön .lenyomatként is megjelent, minden politikától mentesen, mindvégig tudományos alapon álló összefoglalását adja a kisebbségi kérdés jogi állásának Romániában és mint ilyen az irodalomban egyenesen hézagot pótló nagyjelentőségű a külföldi szakkörök objektív tájékoztatása szempontjából. Tévedések a választások eredményének hivatalos megállapításában Nem voltak hitelesek a sajtóiroda közlései — A végeredményben eltolódások mutatkoznak — A nemzeti pártnak négy, a keresztény- szocialista pártnak egy mandátum az első skrwiiniumban Prága, november 19. A váJasztási eredményeket a csehszlovák távirati iroda legnagyobb összevisszaságban közölte, úgyhogy a sajtó, amely csakis a táv­irati iroda révén kapta a hivatalos eredmé­nyeket, vasárnap óta egymással ellentétes eredményeket közölt. A belügyminisztériumban teljesen rel- moiidta a szlogálatot a választási osztály, úgyhogy a belügyminisztérium kénytelen volt most helyreigazító nyilatkozatot közzétenni amelyben megállapítja, hogy a 'minisztérium a sajtóirodával csak a szavazatok számát kö­zölte, amelyet az egyes választókerületekben a jelölő politikai pártok elértek. A csehszo- vák távirati iroda azonban ezen adatok alap­ján saját szorgalmából már a mandátumokat is kiszámította, de elfelejtette megjegyezni, hogy az általa közölt választási szám és a kép- viselői mandátumok száma csak magán­jellegű és nem hivatalos megállapítás. így a mostani hivatalos jelentés, amelyet már a belügyminisztérium kiadott, nagy vál­tozásokat hozott egyes kerületekben. A íurócszentmáríoni választási kerület­ben a leadott érvényes szavazatok száma 236063. A választási szám 21460, mandátumot kaptak: a kommunista párt, az agrárius párt egyet-egyet, a szlovák néppárt hatot. Mara- déks-zavázátok: országos keresztényszoeia- lista párt 5139, szociáldemokrata párt 8331. cseh iparospárt 2882, kommunista párt 936 szlovák nemzeti párt 7340, nemzeti demokra­ta párt 3077, cseh nemzeti szocialista párt 7340, nemzeti demokrata párt 3077, cseh nem­zeti szocialista párt 4188, agráriuspárt 13985 1 ellei-pártja 877, cseh néppárt 8160. A liptószenímiklósi választás! kerületben az érvényesen leadott szavazatok száma 118251, választási szám 19708, mandátumot * * néppárt kettőt. Maradékszavazatok: orszá­gos kér. szoc. párt 2117, szoc. demokrata párt 5222, cseh iparospárt 925, kommunista párt 15814, szlovák nemzeti párt 10691, nemzeti demokrata párt 1373, nemzeti szocialista párt 2364, agrárpárt 7027, cseh néppárt 908, zsidó­párt 1886, szlovák néppárt 10302. 3 A kassai választási kerületben leadott ér­vényes szavazatok szánta 190670, választási szám 27238. Mandátumot kaptak: a kommu­nista párt, magyar nemzeti párt és szlovák néppárt egyet-egyet. Betöltetlenül maradt négy mandátum. Az ungvári választási kerületben leadott érvényes szavazatok száma 245362, választá­si szám 27262. Az egyes pártok szavazatai a következők: szoc. derít, párt 18540, rusziit- szkói iparospárt 1100, kommunista párt 75022: Kurtyák-párt 28815, zsidó gazdasági párt 11694, nemzeti demokrata párt 3066, nemzeti szocialista párt 15560, agrárpárt 34850, füg­getlen kommunista párt 1096, cseh néppárt 7501, magyar nemzeti párt 29029, zsidópárt 19089. A kommunista párt kettő, a magyar nemzeti párt, Kurtyák-párt és agrárpárt egy-egy mandátumot kaptak. Ezek az eredmények még mindig nem te­kinthetők véglegeseknek s jóllehet a belügyminisztériumnak az első skrutiuiurn eredményeit már hétfőn kellett volna hivatalosan kihirdetnie, ez a mai napig nem történt meg. Kiket hoznak be Szlovenszkén a koalíciós pártok a második skrutmiumban ? A Lidové Noviny szerint az agrárpárt­nak Sz'lovenszkón a második skrutinium ré­szére még öt mandátuma maradt fenn. eze­ket a lap szerint a következő jelöltekkel töl­tik be: Halla János dr., Zoah Sámuel püspök Jancsek János, Pavlu Bohdán és Teplánszky Pál. Hogyha az agráriusok még a harmadik skrutiniumban is behoznak egy szlovák jelöl­tet, úgy az Medveczky Lajos dr. lesz. Duchaj volt szenátor, akit az agráriusok az éreskujvári kerületben második he­lyen jelöltek, egyáltalában nem jön szá­mításba. így tehát a Csánki-Neumann- féle pártnak még a protektora sem jut a parlamentbe, nem is beszélve arról, hogy jelöltjük, Csömör Istvn teljesen kiesik a kombinációból A szlovenszkói szociáldemokraták a má­sodik skrutiniumban három mandátumot kap­nak és ezeket: Dérér Ivánnal, Benda Ferdi- núriddal és Beckó Jánossal töltik be. Markovics dr., volt miniszter, aki a nagy- szombati választási kerületben mint lis­tavezető megbukott, nem kap mandátu- mosí és teljesen visszavonul a politikai élettől. A nemzeti demokraták valószínűleg Iván­ka Milán dr.-t fogják a parlamentbe behozni. A nemzeti szocialistákat Szlovenszkóból Hrusovsky Igor fogja képviselni s nincs ki­zárva, hogy még Srnrz József kassai alpol­gármestert is behozzák. A cseh iparospárt Thurzó Igort, vagy Liska Jánost hozza be a második skrutiniumban Szlovenszkóból. A szenátusba .a szociáldemokraták ré­széről számításba jöhet Pocisk János és Zi- mák Ferenc, a republikánusok részéről Ro- hacek Simon és Krno Vladimír dr. Okán'k dr., Pozsony város polgármeste­re nem kerül be a parlamentbe. Mig hivatalos helyről azt jelentik, hogy az agrárius párt került ki a legerősebben a választásokból, a kommunista Rudé Právo azt írja, hogy ez a hir nem felel meg a való­ságnak, mert a kommunista párt a legerősebb a köz­társaságban. A kommunisták — a legerősebb párt? A hivatalos jelentés szerint az agráriu­sok 971389 szavazatot kaptak, a kommunis­ták pedig 931769 szavazatot. A Rudé Právo értesülése alapján azonban a kommunista kaptak: az agrárius párt egyet, a szlovák értesülése alapján azonban pártra 1,100.000 szavazatot adtak le. Sajnos ezt a hirt sem lehet még ellenőrizni, mert a hivatalos hír szolgálat teljesen ‘felmondta a .Szolgálatot. toimss3^m^^sssígE3TmmEswsm^memiKBsuiHsmssmmB!m Csöndes ülés a ma«var iaem?xt:®'vüfásen Budapest, november 19. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A nemzet- gyűlés mai ülésén a költségvetési vitában fölszólalt Lovász János kisgazdapárti kép­viselő. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy a kormány gondoskodjék a mezőgazda­sági termékek értékesítéséről megfelelő in­tézmények fölállításával. Bizalommal van a kormány iránt s a költségvetési javaslatot el­fogadja. 'Reinprecht Antal, ellenzéki liberális, beszélt ezután. Szerinte a köztársasági ál­lamforma szolgálná legjobban az ország kon­szolidálását. Ezzel kapcsolatban beszélt a ki­rálykérdés röl és a királypártok torzsalkodá­sáról. A költségvetést nem fogadja el. • ■nggESflraraaa..­----­Le zuhant Mussolini hidropSánfa Egy halóit, több sebesült Róma, november 19. Egy nagy hidro- plán, amely a brindisi—konstantinápolyi légi utón közlekedik, belezuhant a Lago Maggio- réba. A hat utas közül egy azonnal meghalt, mig a többiek súlyosan megsebesültek, A hidroplán ugyanaz volt, amelyen egy hét előtt Mussolini miniszterelnök leányával hosszabb légi utat tett a tó fölött. A romániai kisebbségi kérdés egy genfi folyóiratban A kisebbségi jogokról és azoknak védel­méről Romániában nagy érdekű tanulmány jelent meg a Sottile dr. egyetemi tanár által szerkesztett „Revue de droit International" ciinü genfi folyóirat legutóbbi számában Ba­logh Arthur dr. volt kolozsvári egyetemi tanár tollából. A 20 oldalas tanulmány tö­mör összefoglalását adja a nemzeti kisebb­ségi jogok természetének kiemelvén, hogy azokat éppen nem lehet kiváltságoknak tekinteni, sőt ellenkezőleg ezek' a jogok meüőzheíienek a szabadság szempontjából és egyetlen modern állam se zárkózhat!k el az elől, hogy ezeket megadja és biztosítsa. Ahhoz, azonban, hogy ezek a jogok élő va­lósággá váljanak, feltétlenül szükséges, hogy velők minden kínálkozó alkalommal számol­jon a törvényhozás és e jogok bírói véde­lemben részesüljenek. Romániában ez mind­eddig nem történt meg. Erre eklatáns példa többek közt a magánoktatási törvényjavas­lat, amely a kisebbségi jogokat sértő számos rendelkezést tartalmaz. Fel tétlenül szükséges tehát, hogy ezeket a jogokat a törvényhozás, amely a kisebb­övében egy holt menyasszony. A tenger pedig minderről semmit se ind. Az egyiket ringatja észak, a másikat dél felé . . . Hamburgban léptem szárazföldre és ültem vonatra. Nyüzsgő úti tár­saimra ügyet se vetettem, fna.-m gyönyörködve merültem el az Élbe nyájas völgyeinek változatos képeiben. Télikabátomat a szegre akasztottam és a jól fűtött, kényelmes kocsiban boldogan álmo­doztam a szép Forgó Éváról . . . Talán el is szundikáltam. Mikor szememet fölnyitottam, mindjárt ámulva dörzsöltem meg, vájjon nem ál­modom-e ébren is? Szemközt veiem a newyorki angol ült: Francis Dayton, és kedélyesen rám mosolygott. A kabátja ott függött a fogason, az enyém melleit. Francis Dayton-nak, persze, tet­szett a véletlennek ez a bolondos játéka, amely ismételten elszakított és összehozott bennünket. Megvallom, engem bosszantott. Azt a hatást tette rám, hogy Francis Dayton sorsával az én sorsom­ba tolakodik. De ő úgy tett, mintha ezt észre se venné s összevissza/fecsegett mindenfélét. Ame­rika újvilágáról, mely csak egyben a régi világ: a szerelemben. Kanlioc romantikája ott is ugyan­az, ami nálunk. — Kanhoe — tűnődtem a különös néven. — Igen, igen, Kanhoe — ismételte Kelevér Pál. — A szerelmes kis néger leány, a Niagara legelső öngyilkosa, aki könnyű szandol-inba ülve csúszott és hullott aiá a zuhatag halálos örvényé­be, hogy örökre meggyógyítsa beteg kis szivét. A szép Kanhoe bőre fekete volt, a szive fehér, mint a liliom s benne az első és egyetlen szere­lem rózsatüze lángolt. Francis Dayton, mig poétái lelkesedéssel mesélt róla, szinte ujjongott, hogy a kalmárlelkü Amerika hideg világáért a kis Kanhoe forró romantikájával szerezhet költői elégtételt. Majdnem kiengesztelt engem is . . . Valami k:s német állomáson aztán Francis Dayton hirtelen összekapkodta csomagjait, mert a vonat csak egy percre állott meg, magára rántotta felöltőjét és leszállt. Annyira megvesztegetett a Kanhoe sze­relmi regényével, hogy még föl is segítettem a kabátját. Hazáig az utón szüntelenül Kanhoera és még gyakrabban a szép Forgó Évára gondoltam. Hozzá hajtattam egyenesen a vasútállomásról és diadalmasan nyújtottam át neki a kis ezüst am­forát, a szegény Eiecskey Gida megmaradt porai­val. Hogy igy kellett hazatérnie az ősi tarlókra! Bizonyára nem igy képzelte az amerikai kaland végét! Elhallgatott. Megakadt. De én türelmetlenül sürgettem. — A végét! Persze. És mi a vége? Keievér Pál hátrasímitotta a haját. — Éva megilletődött, sőt meghatódott. Talán az emlékeitől, ha voltak emlékei . . . Vagy az én önfeláldozásomtól. Ki tudja! Ki lát a leánylélek komplikált szövevényébe! Ezek a kis fehér talá­nyok úgy bezárják azt. mint a Crcmatorium Com- pany Limited a maga kis ezüst amforáit, hogy még a műszerész is alig tudja kinyitni . . . Éva kibontotta a dobozt, amibe az amforát csomagol­ták. Körülnézegette. Aztán nagy barna mandula­szemét zavartan meresztette rám. — Mit hozott maga nekem? Könnyedén nevettem. — Kit hoztam volna? Eiecskey Gidát. Neheztelve, sőt bosszúsan nyújtotta felém az amforát. — Magát megcsalták. Vagy maga csal meg engem. Ez nem Eiecskey. Hanem egy ausztráliai angol leány: Elly Blackhorst. É$ arra igazán sem­mi szükségem sincs. * Kelevér Pál hosszú pihenőt tartott. Az óra- láncával játszott, majd elgodolkozva, szórakozot­tan nézte meg az óráját. — Nyolc óra — szólt. A feleségem mindjárt itt lesz. Nagyszerű gazdasszony, barátom! Már négykor fönn volt. Addig nem nyugszik, inig az aprójószágot el nem látja. Türelmetlenül feszengtem a széken. — Nyolc óra. És én mikor indulok? — Ugyan, hagyj békén! Nem bocsátunk el, punktum. Aztán még nem is mondtam ei mindent. Éva sokáig haragudott. Mindenféle kalandos es­hetőségekkel gyanúsított meg. Alig tudtam meg­győzni, hogy fatális tévedés az egész. Mert vé­giggondolva a dolgot, én tisztában voFam vele, hogy Francis Dayton elcserélte a felöltőinket, ö hazavitte a maga ismeretlen világába az enyé­met, zsebében a szegény Eiecskey Gidával, én meg hazahoztam az övében Elly Blackhorst-ot. Csak egy év múlva tudtam rávenni Évát, hogy megesküdjünk. Elhatároztuk, hogy a nászút köz­ben fölkutatjuk Francis Daytont. Hacsak ő is a® föld alá nem menekült azóta, a földön meg kell találnunk, akárhol van is. Olaszországon át akar­tunk Angliába menni, de Géműiből vissza kellett térnünk. Ott talált ránk a távirat, hogy az anyó­som hirtelen meghalt. Alig egy hónapra azonban, hogy hazaértünk, látogatónk érkezett. A szoba­lány hozta be a névjegyét s én ámulva olvastam: — Francis Dayton. — Persze, nem is siettünk, rohantunk elébe. Ide az amforával! Ide az Eiecskey Gida hamvai­val! — De Francis Dayton nem sietett. Egyked­vűen és nyugodtan beszélte el, mennyi fáradsá­gába és költségébe került, mig ránk találhatott. De becsületbeli kötelességnek tartotta, hogy visz- szajuttassa az — elcserélt felöltőt. Kihozott a sodromból s idegesen fortyantam föl. — De uram, ön elhallgatja, hogy nemcsak a felöltőnket cseréltük el, hanem a halottunkat is! Francis Dayton láthatólag megkönnyebbülten lélegzett föl: — Na, hálistennek! Ezt akartam tudni. Tehát megvan? — Persze. És Eiecskey? Bólintott. — Persze, hogy megvan.' Diadalmasan néztem Évára. — Látja? Látja!’ Ugy-e, hgoy hiába gyana­kodott? — Pompás! — lelkesedett Éva. — A dolog tehát egyszerű: visszaesel-éljük az amforákat is. Francis Dayton megzavarodott. — Azt... Az igazat megvallva, nem gondol­tam ... — habozott. — Mrs. Eiecskey jó helyen van. Mindennap friss virág között... És azt hi­szem, miss Elly is ... Bosszúsan szakítottam félbe: — Azt már csak beláthatja, hogy az ön ha­lottja nem a miénk. És a miénk nem az öné! Az amforákat elcserélhettük, de az emlékeinket!... Az érzéseinket... Francis Dayton elgondolkozott: — Én is sokat töprenkedtem ezen, uram. És arra az elhatározásra jutottam, hogy a nagy Véletlen a legokosabban oldja meg az ilyen lelki problémákat. Ne akarjunk a Véletlennél okosab­bak lenni: pórul járunk. Én időközben feltaláltam páromat. Megelégedett vagyok, aránylag boldog is. És amint látom ... önök is ... Mosolyogtam. — Milyen pontos információkat szerzett! Francais Dayton is elmosolyodott. — Vájjon okos, vájjon bölcs volna-e, ha mindezt újra kockára vetnők? — Kockára? — Igen, kockára. Ha én mindennap, sőt szü­netlenül magam előtt látnám az eltűnt álmot! Ami minduntalan arra emlékeztet, ami nincs, de lehe­tett volna. Minduntalan újra ébreszt elsikkadt ábrándot, vágyat, reményt, sok kárbaveszett só­várgást! Az emberi természet olyan, hogy min­dig szebbnek látja azt, amit elveszített, annál, ami a karjai között van. Ezzel a kérdéssel önök se volnának másképpen! Nem jobb-e, ha elfogadjuk a valóságot és élünk a jövőnek? Önök felbokré- tázzák az én halottamat és én felbokrétázom az önökét. Mindenki megkapja a magáét és senkise zavarja életünk egyensúlyát. Amúgy a szegény halottnak emléke mindnyútiunkra nézve csapás volna. így meg — mindennapi áldás. Egy pillanatra fellázadtam. — Átkozott angolja! Hogy még abból is üz­letet csinál! De Kelevér Pál olyan biztonságosan mo­solygott rám, hogy mindjárt láttam, a Francis Dayton teóriájával egyetért. Eszembe ötlött az átvirrasztott éjszaka is; az izgalom, amibe az Elly Blackhorst amforája sodort, holott én rám voltaképp nem is tartozott. Hátha még a helyén az Eiecskey Gidáé volna! Vájjon a derék Kelevér Pál akkor is derűs jókedvvel pöfékelne-e itt? És a szép Forgó Éva akkor is ilyen szorgalmasan gondozná-e a tyúkjait, mint most, mikor még a reggeliről is elkésik a kedvükért? Csakugyan. Ostobaság volna eldobni a meglevő boldogságot az elmúlt boldogságért, ami tulajdonképpen még nem is volt boldogság, csak a képzelt boldogság reménye! Emez úgyse térhetne vissza többé és úgyse valósulhatna meg, mig amaz, a másik, ami megvan, talán ut^na is pusztulna. Mialatt ezen tépelődtem, a kert kis rácsos ajtaja kinyílt és Kelevér Pál életvidáman, kicsat­tanó egészségesen, csaknem szökellve sietett föl hozzánk a verandán. Szép feje pirosbabos ken­dővel bekötve. Keze virággal tele. Előliuncutkodó haját helyresimogatta, kendőjét újra kötötte, le­tette a virágot s fehér kis kezét köszöntésre nyújtotta. — Remélem, jól aludt? Remélem, szépet ál­modott? — És. — maga? — Hát... mi csak igy vesződünk a magunk apró-cseprő bajaival, gondjaival. Tyúkkal, kacsá­val, libával. — No, no! Talán egyébbel is. Amint látom, virág is akad. Elégedetten forgatta bóbitás fejecskéjét: — Hát az is akad. — Az Elly amforájára ... Kelevér Pálné elkomolyodott. Szemrehá­nyóan nézett férjére. — Már azt is elfecsegte? Gyanakodva pillantott rám. mintha az ö titkai körül profán kézzel babrálnék. Hirtelen fölpat­tant és virágaival a szobába sietett. Bizonyosan az Elly Blackhorst amforájához. Vagy az Elccs- key Gidáéhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom