Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-20 / 263. (1006.) szám

Péntek, november 20. Idegenek a pesti utcán — A P. M. 11. tudósítójától — Budapest, november hó. Az idegen, aki szerencsésen átjutott a balká­ni vonatok összeütközési szerencsétlenségein, avagy nem fogta el a frakkját az irigy bécsi por­tás, eljön Pestre s nem érzi idegenül magát. A hotelben nagyvilági élet folyik, a magyarok be­szélnek az ő nyelvén, a beígért csikósok s egyéb betyárok nem fenyegetik öt villogó gatyával, így két nap múlva kötelezőnek érzi magára a kijelen­tést, hogy Budapest szép város . . . * Ahány idegen, annyiféle viselkedésű. Fent, a Vár csendességében két helyes kis topán férfi szaladgál néznivaló után egy kis japán növel. Mint három gyerek. A mosolygás egy pil­lanatra nem ül el az ajkukon, jobbra-balra hajlon- ganak s ha egy szót szólnak hölgyükhöz, rögtön követi egy még udvariasabb mosoly és egy meg­hajlás. Az egyik — hogy melyik, nem tudom, európai szemnek olyan egyformák ők — most fényképezőgépet vesz elő s udvarias kézmozdu­latokkal tessékeli a nőt a Mátyás-kut elé. Meg­hajol. Mosolyog. Belenéz a gépbe. Mosolyog. Meghajol. Szól valamit. Elkettyenti a zárat. Még nagyobb mosolygás,, még szélesebb meghajlás. # Akkor a másik mutat valamit. Meghajol, moso­lyog. Jobbra-balra. Meghajolnak az őrnek. Meg­hajolnak a zászlónak. Mosolyognak a miniszteri autóra. Talán egyetlen ma az országban, aki még erre is mosolyog, ez a két japán. A kis nő meg csicsereg mellettük, néz, mosolyog, fickándozik. Ö nem hajol meg, ő nő. Milyen udvariasak ezek a japánok. Kiváncsi vagyok, egy ferencvárosi családapa Így hajlong-e a felesége előtt? Argentínaiak. A parlamentet bámulja a papa, mama és négy hosszú, fekete, pufókareu nagy­lánya. A portással akarják megértetni magukat franciául. Nem érti szegény. Erre az egyik lány — a legműveltebb úgy látszik — németül próbál diskurálni lármás hangon. Már ahogy Argentíná­ban beszélnek németül. Még inkább nem ért sem­mit a portás. Magyaros bajusza arra mutat, hogy valahonnan Kunágotáról hozta fel az urhatnámság. Végre a két nyelvet sikeresen kevergetve oda­lépek s beszélni próbálok velük. A papa spanyo­lul, a mama franciául, a lány németül, a portás magyarul. Remek együttes volt. Végre megértem, a parlamenti ülést akarják megnézni. Nincs ülés, nem lehet. A termeket majd délután iehet meg­nézni. A papa elszomorodik s örül, hogy tudom, hogy ő spanyol. Hogy voltam-e már Argentíná­ban? Nem. Hát Londonban? Nem. Csodálkozik. Persze, neki egyszerű . . . Hirtelen a királyi várra mutat — Ki lakik ott? — kérdi az Ő franciaságával. — A király lakott, most a kormányzó — mondom az enyimmel. Kicsit nehéz volt össze­egyeztetni a buenos-ayres-i és a dumaparti fran- ciaságot, de sikerült mégis. £«. — Ahá! Le petit Habsbourg! . . . — Nem itt lakik. Spanyolországban! — v^ gom ki hangosan. — Hát akkor itt ki? — A kormányzó — mondom. — A köztársasági elnök? Hát ilyen volt ez a spanyol. Szegény, sajnál­tam, nehezen tudott megalkudni a magyar bel­politikai helyzettel. El is búcsúztunk sietve, mert a mama fáradt volt s intett egy arra botorkáló taxinak . . . Franciák. Övék a nimbusz, meg az angoloké A szépművészeti irmzeum termein vágtatott ke­resztül egy fiatal pár Csinos kis párisi nő vo't. Elől szaladt, nyitott kabátban a vezető. Hadart: — Rafael — Tiziano — Hobbema — Van Dyck — A két francia utána száguldott s unott pillan­tásokat vetett a képre. En fogadok, nem sakat ér­tettek belőlük. De franciák voltak, mindenki tisz­telettel fordult feléíük, mert feltételezte róluk, hogv rn.vel párisiak, hát okvetlenül jobban érte­nek Peruginóhoz avagy Pioinbóhv. mint az a szegény müvésznövendék. aki napok óta ott má­solja az Eszterházy-Madonnát . . . A franciákat láthatóan nem érdekelte a do­log. Unott arccal jártak a kalauz után. elnézték, sajnálták ezt az egész szegény országot, ahol alig van néhány Rafael vagy Lionardo da Vinci . . . Vagy talán nem is tudták, hogy ki az? De fran­ciák voltak s a magyar vendégszeretet kétszere­sen görbedt háttal tételezte fe! róluk a minden művészetben való jártasságot. Aztán rohantak a Ritzfoe. x A nagy kávéház zajgásában csupa estélyi- ruhás hölgy, ur iil. Az idegen, akinek el referál ták a nyomort, a B-listá.st, önkéntelenül arra gondol, hogy a referáló hazudott s ime Pest ól, virul, gaz­dag s minden jajgatás a szegénység érdekében csupán a jámbor idegenek szivének megmozgatá­sa akar lenni. A szomszéd asztalnál papa. mama, lány, ud­varló. Biztosan Budáról jöttek át, esti zenére. Prób#^ ai V. hazásán a Jóba»nii Novák cégnél Priígu X., Palack?-tf. 28. veöVÍH! \ rali p*r-.lakóit' éggnl: </» MAO. V9 13>.40, > t 07.40,*/» Ö4.1Ü KO — Mondtam Lacinak, jöjjön át a tanyára, de eltört a lova lába — Így a lány. Embermegfigyelés: ötös. Szégyenkezve irtani be noteszomba a kalkulust. Szegediek voltak. Átellenben két öregur. Hangos beszédük át- hailatszik a zenén. Debreceniek. Három asszony. Egyedül. Csak pestiek lehet­nek. Nos, igen, Romániából jöttek fel szórakozni. Látom, az egyik útlevelét nézegeti. Aki most bejön, olyan palócbeszédii, hogy nem adom lejebb Qömörnéi!. Csalódás. Mindenkivel szemben csalódás. Nagyon szégyellem magara. Kedvem lett volna sorbajárni az asztalokat, hogy van-e hát egyet­lenegy pesti! Mert hát lenni csak kellett. Jámbor utazó, aki azt hiszed, hogy színház­ban, étteremben, kávéházban melletted ülő ur avagy hölgy a pesti aszfalt örök lakója, csalódsz. Éppen olyan vidéki, mint te. Csak nem iehet rajta meglátni. Pest két nap alatt asszimilál. * Végeredményben, azt hiszem, hogy legidege­nebb, legtájékozatlanabb Pesten' maga a pesti. Talán már nincs. Eltüntette az idegen invázió és felemésztették őt a sorsjegyek . . . Szombathy Viktor. S&rzyuski csődje, Ralay kísérlete Az utolsó pillanatban lehetetlenné vált Skrzynski kormányalakítása — Rataj, szejmmar- sal dözignáSása — Orosz nyugtalan kodás Pilsudski előtérbe kerülése miatt Varsó, november 19. Skrzynski volt kül­ügyminiszter kormányalakítási akciója, mely tegnap már végleg biztosítottnak lát­szott, az úgynevezett „Pias“ parasztpárt miatt csődöt mondott. Vitos, a parasztpárt vezetője, semmi körülmények között sem volt hajlandó belépni abba a jobboldalinak tervezett koalícióba, melyet Skrzynski akart, A baloldali pártok követelték, hogy Pilsud­ski marsait hadügynrniszterré nevezzék ki, a jobboldal azonban nem volt hajlandó együttműködni a túlzottan diktatórikus haj­lamú katonával. így azután Skrzynski kény­telen volt visszavonulni. A köztársaság elnöke erre Rataj szejm- marsalnak ai'níotta föl a miiVszterel- nökségef, aki rövid gondolkodási Idői • kéri. Éjjel 1.30 perckor az újonnan dezignált miniszterelnök megjelent a parlamenti tudó­sítók klubjában és kijelentette, hogy megkí­sérli a legszélesebb alapokon a parlamenti koalíció megteremtését. Ezek után tovább tárgyalt a szejmfrakci ókkal és megállapította, hogy nem lehetetlen azokat az ellentéteket kiküszöbölni, amelyek Skrzynski akciójának bukását okozták. Rataj igen opíimisztikusan nyilatkozott vállalkozásáról. Moszkva, november 19. A lengyel kor- mánykrizist a szovjet fővárosban feszült ér­deklődéssel figyelik. Az Isvestia főleg Pil­sudski marsai nevének hirtelen felmerülése miatt aggódik. Ez a katona állandóan szov- jetellenes politikát folytatott, s valószínű, ha újra hatalomra kerül, rövidesen véget vett a lengyel-orosz barátságnak, mely pedig az utóbbi időben oly szép sikereket mutatha­tott fel. Ötezeré vés kultúra titkait tárták fel Tutenkamen sírjában Csodálatos értékű kincsek a holttest melleit — A szarkofágban megtalálták az ókor leg­nagyobb papimsztekercsét London, november 18. A Tutenkámien sírjában talált kincsek elkápráztatták az embereket. Ezek a kin­csek akkora értéket képvisenek, hogy egye­lőre meg sem lehet azt pontosan határozná A sir felnyitása és Tutenkámen múmiájának kivétele, amint megírtuk, a lehető legnagyobb titokban történt. A holttestet nem a Tuíenká- men-sirban emelték ki, hanem a koporsót átvitték II. Seti király sirkamrájába, itt emel­ték ki, a múmiát. A múmiát azonnal Röntgen­sugarakkal vizsgálták meg. A fényképleniez csak halványan mutatta meg, micsoda óriási kincsek voltak begönygyölve abba a lepelbe amely a múmiát körülvette. 3273 esztendő óta most történt meg először, hogy az egy'píomi király esi koronázási kincseit proi'n szemek meg­pillantották. A legvakmeröbb egyiptológus sem kép­zelte, hogy ezek a kincsek ilyen bámulato­san szépek legyenek. Az eddigi vizsgálat szerint Tutenkámen körülbelül 46 esztendős lehetett, amikor meg­halt. Howard Carter, aki a Tutenkámen-sTt felfedezte, legelőször a múmiát borító lep­let kezdte lebontani. A fejet még mindig elta­karja a finom vászonlepel és így még nem tudják pontosan, vájjon csakugyan rajta van-e Egyiptom királyi koronája? Valószínű, hogy valamilyen ékszer ékesíti, mert a szem­öldöknél vastag tárgynak keli lenni. Aligha­nem diadém, amely alkalmasait éppen olyan értékes, mint amilyenek a holttest mellet ta­lált ékszerek. A holttestet aranylemez fedi, s a lepel e lemezre van csavarva. A holttest mellett mind a két oldalon ogy-egy gyönyörű aranyból! vert kard feküdt s oldalán arany öv volt, amelyen arany tőr függött. A mellére arany lemez volt illesztve és a lefnezre a Napisten képét vésték: a Napis­ten kiterjesztett szárnyakkal védelmezi az elhunytat. A király lábait aranyos bokavédő borítja Carter a legnagyobb titokban végzi munkáját, mert az egyiptomi kormány gon­doskodóit róla, hogy a múmia feltárásáról semmiféle hir ki ne szivárogjon. A talált kincseket lefotografálják, de napilapban, vagy hetilapban semmiféle reprodukció nem fog róluk megjelenni. Carter később tudomá­nyos folyóiratban leírja az egészet a tudo­mányos világ számára, sőt könyvet is fog róla irm, de ez is tudományos munka lesz. Balderstein amerikai újságírónak sikerült annyit megtudnia, hogy a múmia mellett tömérdek ékszert találtak. Máskor, ha ilyen múmiánál egyetlen gyűrűt felfedeztek, oda voltak a boldogságtól. Most egykedvűen szedik le a karpcsre- ceket, gyöngyöket, gyémántokat s más értékes holmikat. A múmia feltárása igen lassan halad, még pedig azért, mert a balzsamozáshoz használt folyékony anyag összeragasztotta a leplet, sőt ez a lepel még a holttesthez is hozzáragadt. Eleinte úgy gondolták, hogy nem sietnek a lepel lefejtésével, mert hiszen az X-sugár úgyis keresztülhatol rajta. De amikor észrevették, hogy a lepelben éksze­rek és drágaságok vannak, elhatározták, hogy lefejtik a holttestről. Az eddigi talált ékszerek fénytelenek és az ékszerészeknek sok munkájába fog kerülni, mig régi fényü­ket visszaadják. A talált ékszerek értéke igen nagy, nem annyira anyaguk értékénél fogva, mint azért, mert régi egyiptomi Ötvösművészek kezéből kerültek ki s művészi értékük szinte fel­becsülhetetlen. Emlékezetes hogy Tutenkámen -sirkamrá- jának előszobájában szintén találtak éksze­reket, de ezek szépségben és értékben össze nem hasonlíthatok azokkal amelyek á holt­test mellett vannak. Ez természetes is, mert a k:rály személye mellé tették az értékesebb holmikat. Nemcsak az ékszerek, hanem a faragványok is értékesebbek a sirkamrá- ban, mint az előszobáéban. A három egymásbaíMö aranykoporsó szintén csodálatosan felséges munka. Az első koporsó alapja Osiris isten alak­jára emlékeztet. A második koporsó pompá- sabb, mint az első és a harmadik olyan szép, hogy földbegyökerezett lá­bakkal áll előtte az ember. Bizonyos, hogy a régi egyiptomi művé­szet remeke ez s a legnagyobb művész le­hetett, aki kicizellálta a király alakja után. A közönséget alighanem leginkább az a papirusz köteg fogja érdekelni, amelyet a holttest közvetlen közelében találtak. A papirusz szövegének megfejtése esz­tendőkig fog tartani, de ha megfejtik, olyan dolgokról fog mesélni, amelyekről eddig a világ nem tudott, A most talált papirusz még hosszabb, mint a hires Harris-paplrusz, amelyet a britt múzeumban őriznek. A pap'ruszon sok festmény van, mely mind miivészi kézre vall. Ezek a művészek főképpen azt akarták ábrázolni, mi miinden fog még történni a másvilágon Tutenkámen király őfelségével? Az egyik kép például azt a jelenetet ábrázolja, amikor Tutenkámen Osiris isten előtt áll s könyörög hozzá, mialatt egy mér­legen a szivét mérik meg. A képeket facsi- millében fogják közölni Olíószer a tuberkulózis ellen Páris, november 19. A Journal szerint Calmette dr., a Pasteur-intézet aligazgatója, eredményes oltási kísérleteket folytat tuber- kulotikus esetekben. A tudós szerint a ku­tatómunka évekig eltart. Egy már bebizonyo­sodott, hogy az oltás ártalmatlan. Az eddigi sokezer oltás a legszebb eredménnyel ke­csegtet. 2070 újszülöttnél alkalmaztak idáig oltást s a tuberkulotikus haláleset ezeknél nem érte el a félszázalékot. Mem nyugvópontra az ungvári ipartársulat ügye Heccpoliiikáí csinálnak a nagyíontosságu gazdasági problémákból Ungvár, november 18. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az ungvári :partársulat ügye még mindig nem intéződött el a társulat tagjainak közmegelé­gedésére. Mikor a társulat főnöke a legutób­bi közgyűlésére a választmány megvá’asz- tását tűzte ki, az iparosok és kereskedők szakonkint egyeztek meg abban, hogy kiket jelöljenek he a választmányba. Az igy készült hivatalos listát az ung­vári kereskedelmi csarnok is elfogadta és senkise gondolt arra, hogy a választás nap­ján. a kereskedelmi csarnok választmányá­nak egyik tagja: Havas Emil ungvári lap­szerkesztő csupa heccpolirkából, más listát állíttatott össze és személyes korteskedéssel odáig vitte, hogy a hivatalos lista megbukott. Ennek a heccpolitikának éle személyi természetű volt, de annál súlyosabban érinti az ungvári iparosságot, amely ennek követ­keztében majdnem teljesen kiszorult a választ­mányból. A választást az iparosság száz aláírással ellátott felebbezésben megfel ebhez te, de ugyanazt cselekedték a kereskedelmi csar­nok tagjai is. Érdekes, hogy a felebbezést a megválasztott választmányi tagok közül is többen aláírták. Az ilymódon győzedelmeskedő heccpoli­tika igen nagy felháborodást keltett, amely a kereskedelmi csarnok legutóbbi választmá­nyi ülésén robbant k;, ahol a választmány élesen állást foglalt a Havas Emil sze­mélyi okokból véghezvitt és az ipar:ársu!at egyetemes érdekeit merőben veszélyeztető puccs ellen, amellyel nemcsak a kereskedelmi csarnok intencióit ásta alá, hanem egyenesen szembefordult a kereskedői társadalom ér­dekeivel. A választmány tehát határozatilag mon­dotta ki, hogy a lapszerkesztő működését a legmesszebbmenöleg elítéli és irá-ban szólít­ja fe! őt, hogy mint a kereskedelmi csarnok választmányának tagja, a jövőben ne dolgoz­zák a kereskedő’ érdekek ártalmára. Az ungvári járás kereskedőit és iparo­sait súlyosan érintő ügy további fejlemé­nyeként azzal számolunk be, hogy a társulat főnöke, mintán látta, hogy a társulat tagjainak közbizalmát elvesztet­te, lemondott tisztségéről. Ezt a közgyűlés egyhangúlag el is fo­gadta, de mint utólag értesülünk, az ungi zsupán szembehelyezkedik úgy az ipartársulat egyetemes érdekeivel, a társulat tagjainak egyhangú óhajával és nem veszi tudomásul a főnök lemondását. Kétségtelen, hogy a zsupán ez újabb el­gáncsoló magatartása nagy felháborodást fog okozni az ipartársulatban, melynek ügye már hónapok óta vajud'k. mert minden ol­dalról szinte komolytalan heccpolitikának és hatósági pressziónak az áldozata. Az ungvári és ungmegyei iparosok és kereskedők ezrei elhatározták, hogy ha a zsupán nem intézi el ezt az ügyet közmeg­elégedésre. tüntető depu: adóval vonulnak fel hozzá, hogy- viselkedésének következ- mén y e ir e fi gy e Iníe z t es s ék. Az ügyet egyébként az iparosok és ke­reskedők a mmisztériumig visz;k fel, hogy törvényben biztosított jogaikhoz hozzájus­sanak. Hasonló bizalmatlansággal viseltetik a nagyszöllösi iparosság is az ottani ipartár- sulat főnökével szemben és a lemondását kö­vetelik. A társulat elnöke azonban a vele szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot semmibe se veszi­— (Uj üstökös.) Bergendorfból je’entik: Baade német csillagász október 20-án felfe­dezte az idei esztendő nyoLcad'k üstökösét, a sokáig eredménytelenül kutatott Faye-iistö- köst, amelyet a csillagász lefényképezett. Az uj csillag felfedezésekor a Rák csillagképé­ben volt látható, ahonnan később a Hidra fe­lé vándorolt. Az újonnan felfedezett üstökös Jupiter csillagrendszeréhez tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom